Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-05 / 284. szám

északim ág YARORSZAG Szerűn, 1*1(12. december S. ' ti IllMIIIM JlillíV i Megnyílta Csehszlovák Kommunista Párt XII. kongresszusa Prága (MTI) Kedden reggel 9 órakor kezdte meg munkáját a prágai Július Fucik park kongresszu­si termében a Csehszlovák Kommunista Párt XII, kong­resszusa. A kongresszus küldöttei nagy ünneplésben részesí­tették a Politikai Bizott­ság tagjait és a külföldi testvérpártok küldötteit, majd elénekelték az Intcr- nacionálét. A kongresszust Antonin No­votny, a CSKP Központi Bi­zottsága első titkára nyitotta meg. Bevezetőben megemléke­zett azokról a kimagasló veze­tőkről, akik a két kongresszus közötti időben elhunytak. Rö­vid beszédében hangsúlyozta, hogy a párt XII. kongresszusa olyan körülmények között ül össze, amikor a szocializmus erői már győztek Csehszlová­kiában. — Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a mi kongresszu­sunk is kifejezi majd szo­lidaritását a népeknek a békéért és a kapitalista elnyomás ellen vívott har­cával — mondotta Antonin Novotny, majd köszöntötte a kongresszu­son megjelent testvéri kom­munista pártok képviselőit, köztük az SZKP L. I. Brezs- nyev által vezetett küldöttsé­gét. A megnyitó és az üdvözlés után a küldöttek megválasz­tották a kongresszus elnöksé­gét, s a különféle bizottságo­kat, majd jóváhagyták a napi­rendet. Ezután ismét Antonin No­votny lépett az emelvényre, hogy megtartsa a Központi Bizottság beszámolóját. A bevezető szavak után a beszámoló megállapítja, hogy a CSKP XII. kongresszusának előkészületei tovább növelték a szoci­alista demokratizmust és megszilárdították a párt kapcsolatait a néppel. Az előadó ezután rátért az ország gazdasági helyzetének elemzésére. A beszámoló többek között a szocialista országoknak a mar­xizmus—leninizmus alapján való egysége szükségességével is foglalkozott Rámutatott, hogy a revizionizmus elleni, mint fő veszély elleni harc közben látni kell a dogma- tizmus és a szektarianiz- mus veszélyét, amint erre a moszkvai dokumentumok is utalnak. l£zt a veszélyt bizonyítja az Albán Mun­kapárt vezetőinek tevé­kenysége is, akik az elmúlt időszakban teljesen elsza­kadtak a nemzetközi kom­munista mozgalom elveitől és elvetik a korábban kö­zösen elfogadott doku­mentumokat. „Ami a Jugoszláviával való viszonyunkat illeti — hangoz­tatta a szónok —, a kölcsönö­sen előnyös gazdasági és keres­kedelmi, valamint kulturális, tudományos és más hasonló kapcsolatok bővítése mellett vagyunk, a két állam közötti kapcsolatot, amely a békét és a szocializmust, valamint a két nép barátságának fejleszté­sét szolgálja, tovább akarjuk erősíteni.” Antonin Novotny ezután a CSKP belső problémáival fog­lalkozott. Pártunk teljes egészében megértette az SZKP XX. kong­resszusának lenini eszméit és nem szűkítette le azokat csak a párt belső életére. Minden szükségest megtet­tünk a szocialista törvé­nyesség szigorú betartásá­ért, a szocialista demokrá­cia fejlesztéséért. Majd hangoztatta: „Nem volt, és jelenleg sem könnyű a lenini normák érvényesítése, miután a személyi kultusz idősza­kában a párt tekintélyé­nek leple mögött nálunk is olyan pártelleucs mód­szerek uralkodtak el, amelyben a szocialista tör­vényességet megsértették és egyes személyek vissza­éltek hatalmukkal. A Központi Bizottság felül­vizsgálta az 1949. és 1954. kö­zött elkövetett egyes törvény- sértéseket és arra a következ­tetésre jutott, hogy az abban az időszakban megtartott politikai perek­ben kimondott ítéletek az elítéltek többsége esetében helytelenek, vagy az elkö­vetett cselekményekhez vi­szonyítva túlméretezettek voltak. Ezért több mint harminc személyt felmen­tettek az ellenük emelt vád alól és rehabilitálták őket. Egyes vádlottaknál viszont be­bizonyosodott, hogy olyan cse­lekményekért kellett volna megbüntetni őket, amelyet tényleg elkövettek, és amely­ért nem vonták őket felelős­ségre. A Központi Bizottság elha­tározta, ismét felülvizsgálja az 1949. és 1951. közötti időszak politikai pereit, hogy ebből megfelelő elvi következtetése­ket vonjon le és végleg lezár­ja ezeket az ügyeket. Javasoljuk a XII. kongresz- szusnak, bízza meg az újonnan megválasztandó Központi Bi­zottságot, hogy négy hónapon belül vizsgálja felül és végleg 1 zárja le az eddig nem tisztá­zott ügyeket.” Figyelemre méltó vita az Olasz Kommunista Párt kongresszusán Róma (MTI) Az Olasz Kommunista Párt kongresszusának kedd délelőtti ülésén a Kínai Kommunista Párt küldötte, Csao Ji-ming szólalt fel. Üdvözölte a kong­resszus küldötteit, majd a né­pek fokozódó harcáról beszélt az egyre gyengülő imperializ­mus ellen. A továbbiak során kijelen­tette: Mélységesen sajnáljuk, hogy egyoldalú és nem meg­alapozott támadásokat hall­hattunk a kongresszus szónoki emelvényéről az Albán Mun­kapárt ellen. A délelőtti ülés szünete után a küldöttek viharos éljenzése közben emelkedett szólásra Dolores Ibárruri, a legendás hírű La Passionaria. Teljes egyetértését fejezte ki az SZKP XXII. kongresszusának tételei­vel, majd emlékeztette a kínai elv­társakat arra, hogy csak az albán vezetők leleplezésén keresztül őrizhető meg. a szocialista világ egysége. Zénón Kliszko, a LEMP Po­litikai Bizottságának tagja, el­ítélve az albán vezetők maga­tartását — hangsúlyozta: senki, aki szívén viseli a nemzetközi munkásmozga­lom egységét, nem lehet szolidáris velük. Roland Leroy, a Francia Kommunista Párt Központi Bi­zottságának titkára ezt mon­dotta: Jobb lenne, ha a kínai elv­társak befolyásukat arra hasz­nálnák fel, hogy az albán ve­zetőket jobb belátásra bírják. A tissta lelkiismeret parancsa A szocializmus építésé­nek szakaszában csak az óvhatja meg a pártot a tévedésektől, ha " érzékenyen figyel a párt­tagság és a dolgozók bíráló észrevételeire,. ha minden erő­feszítést a hibák kijavítására összpontosít. ’ -E fontos marxista tanítás helyes alkalmazását bizonyítja többek között az is, hogy a forradalmi harcokban megúj- hodott pártunk immár .több mint fél évtizede nyílegyene­sen halad a dolgozók által is helyeselt és követett úton. Ám nem mindenütt és nem mindenki ismeri még fel a marxista bírálat és önbírálat fontosságát, kellemetlenkedő­nek tartják azt, aki feltárja á hibákat .és;furcsa ellentmondás tapasztalható némely vállalat­nál, pártszervezetnél. • Márpedig, aki az elvi politika és -a helyes gyakorlat mellett kardoskodik, aki az igazság, érvényesítéséért küzd — tisz­teletet és dicséretet érdemel. Az életi, gyakran teremt olyan helyzeteket, amikor á bíráló igazához nem férhet kétség, a bírálat hangja azon­ban bántó. Ilyenkor jogos a bántó hang visszautasítása, de csak a bírálat lényegének el­ismerése mellett. Azért fon­tos ennek hangsúlyozása, mert arra is volt már példa, hogy a bírálat hangjának kifogáso­lása mögött a jogos bírálat visszautasítása húzódott meg. A bírálatnak nyílt, vagy burkolt visszautasítása sok káros következményt vonhat maga után: mindenekelőtt az elbizakodottság veszélyét. Az építő bírálat hiánya könnyen tévútra vezethet, a „minden simán megy” tetszetős, de ve­szélyes helyzet mögött leg­többször elég súlyos bajokat találni. Mert nem biztos, hogy minden jól megy ott, ahol nincs bírálat, hiszen a bírálat hiánya is kritikát jelent a ve­zetés felett. Ellenben egészen bizonyos az, hogy sok ered­ménnyel büszkélkedhetnek azokon a helyeken, ahol ki­nyitják a zsilipet a bátor, de segítőkész bírálat előtt és őszintén törekednek a hibák kijavítására. A bírálatot nem tűrő maga­tartás másik káros következ­ménye áz emberek „bezárkó­zása” lehet — s tegyük hozzá: teljes joggal. Valóban: aki egyszer megégette kezét, az legközelebb már csak félve közelíti meg a meleg kályhát. Nos, éppen az ilyen félős em­berekből lesznek aztán a a névtelen levélírók és a kö­zömbös emberek, akik fel­öl tik „a nekem teljesen mindegy” cinikus álarcát — pedig- nem mindegy nekik, hogy jól vagy rosszul mennek- e a dolgok, csak éppen el­ment a kedvük a hiábavaló bírálattól. Az el hallgattatott bírálók környezetükre is rossz hatással vannak: az emberek csak egymás között méltatlan­kodnak a hibák láttán. a_ „jj- elmondottak Az eddig legjnkább olyan esetekre vonatkoztathatók, amikor a megbírált személy a vezető volt, aki törvénytelen, erkölcsileg elítélendő rend­szabályokat foganatosított bí­ráló beosztottjával szemben. Amikor a bírálók védelméről beszélünk, leginkább ilyen esetekről van szó, és hasonló tónusban foglalkozik e témá­val a sajtó is. Az életben azonban koránt- sem ilyen egyoldalú ez a próbléma. Ezért nézzünk áz érem másik oldalára -is. ­Számos vezető keserű lri- fakadása bizonyítja, hogy a jogosan bírált, fegyelmezetlen beosztott nein a. hibák ki­javításán fáradozik, hanem azon töri a fejét, „miért pik­kel rá a főnök,” A jószándékú figyelmeztetés miatt sokan durva embernek, diktátornak kiáltják ki vezetőjüket, igye­keznek lejáratni, és esetleg a felső . szervekhez is panasszal fordulnak. Vezetőink gyakran őrlődnek két malomkő között: köti őket egyrészt az állami és pártfegyelem betarttatásának szükségessége — másrészt a fegyelem fenntartása közben arra is ügyelniök kell, nehogy megbántsanak valakit. Embere válogatja, hogy ki, milyen formában oldja meg ezt a nehéz, ellentmondásos feladatot. Akad, aki .személye3 népszerűsége érdekében min­den s/.ó nélkül elnézi be- oszlottjai kisebb-nagyobb hi­báit Az ilyen úezetöt embernek” tartják, munkit helyén, a felső szervék viszont nem nagyon elégedettek vek Akj minden körülményei' között szigorúan, de embersc- gesen megköveteli az állami­éi; a pártfegyelem betartásih­oz elveszti a népszerűségét persze csak azok szemébe!'.- akik a munka könnyebb olda­lát szeretik, akik személyé sertésnek tartják, ha fegyel­met, rendet követelnek tolüft ha felfedik hibáikat és síá monkérik azok kijavítását. üc az ilyen vezető ugyanakk# megnyeri a . becsületesen dol­gozó - és, érző emberek bizal' mát, .támogatását, amely nél­kül vezetni — képtelenség Így kihúzhatja minden fele­lőtlen, a felsőbb szervek elölt1 vádaskodás alól ..is a talajt Ez szinte törvényszerű követ­kezménye a határozott vezv lésnek. 1 F-rói-f- a legkisebb ‘■‘■‘"'S posztoktól a léé' magasabbakig mindenütt bírálatról és önbírálatról szól“ marxista tanításból indulni ki, s eljutnak a tettekbe“ megnyilvánuló onbíráiatig gyümölcsözőbbé válik a. min­dennapi alkotó munka. A* építő bírálat helyes alkalma­zása és parkszerű fogadás“ révén gyorsabb léptekkel ha­ladhatunk a Vili. pártkonS' resszus kijelölte, szeles távla­tokat. nyitó úton. Valacbí Ann» A leifelsői Iiírosag áüasfegiafáss ez ingatlanok közös tulajdonának meiszíiníetésérll A bíróságok elé gyakran kerülnek olyan ügyek, ame­lyeket házingatlanok közös tulajdonának megszüntetéséért indítanali. Az ezzel kapcsola­tos főbb szempontokat állás- foglalásban jelölte meg a leg­felsőbb bíróság. A polgári törvénykönyv s. megszüntetés módjaként több lehetőséget jelöl meg: közülük a bíróság a legmegfelelőbbet választhatja. Nem lehet azon­ban a közös tulajdont olyan módon megszüntetni, ami el­len valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. Megoldási módként elsősor­ban a természetben való meg­osztás kínálkozik. Ha ez nem lehetséges, akkor olyan meg­oldásra kell a bíróságnak tö­rekednie, bogy az egyik tulaj­donostárs ellenérték fejében megszerezze, magához váltsa * többi tulajdonostárs hányádé' Ha erre nincs lehetőség, cs®* akkor lehet az ingatlant verés útján értékesíteni. Az esetek nagy százaléké­ban az egyik tulajdonostól* * házban lakik, s így reO®? szerint . nehezebben lehet *" Ingatlant értékesíteni, ilye®' r,. kor — ha a bennlakó tulájd^ nostárs anyagi helyzete tol? tán lehetséges, és egyébkén sem méltánytalan — kötele«® lehet őt arra, hogy magák1® váltsa a többi hányadok A y zctendő ellenértéket, a ház #' tőkésítésénél pedig a lcgklseW árverési vételárat a bírós® ítélettel állapítja meg. Ha * bennlakó tulajdonostárs a kö­zösség megszüntetése esc nem hajlandó kiköltözni, f ebből eredő értékcsökken*'3 neki kell viselnie az eile® i,érték, illetve a vételár nie? jhatározásánál. Ha az árv*!r? Rútján kell megszüntetni a k®j jzös tulajdont, s a bennlak1 ttulajdonostárs nem vállalj?1 »hogy kiköltözik, akkor a bír®,' óságnak kell megállapít®1!!' jhogy mekkora lakásra, illet0? Lieg a lakásnak melyik rés®#? ^tarthatna méltányosan igény; {Amennyiben az általa haszD# jj lakás ezt a mértéket ®*L ijiialadja, a bíróság azt is ni# Sállapítja, hogy az értékesít® puliin mely lakrészeket kötél0 »kiüríteni és a vevő rendelk­ezésére bocsátani. Ha a, ve®, »megfelelő cserelakást a.!3® 5lel, a bennlakó tulajdonosig »köteles a házból kiköltöz®' sVita esetén a bíróság dönti.® ?hogy a cserelakás mcgfelclo'.j Svagy sem. Ennek elbírálásán jj nem lehet figyelemmel ni1® ’den addig élvezett előn.Vy] »például kertre, gyümölcsfája jia; a méltányosság elve ah'v íján a felajánlott lakásnak 3 Unalmasnak kell lennie. ^ A közös tulajdon megs«#? ; tetősei nem akadályozlu*“ , meg, hogy valamelyik fél ® ; idő alkalmatlanságára hi' rt ikozik. Az alaptalan keresek, ellen viszont kellő védőin* ! biztosítanak a jogosultakul*® -így például el kell utasítani I , keresetet, ha valaki megs«® ,a közös tulajdonban «illő h® egy hányadát, s rövides®! ’közösségmegszüntetési P®-, ;indít az anyagilag jóval cr®j -lencbb, a magához váltásra * jnem készült bennlakó tulaj“® inostárssal szemben és az ® 'tőkésítést szorgalmazza. -sonlókcppen így kell cljár®^ jha a közös ingatlant özveü3 ivagy más haszonélvezeti, leg használati jog terheli» ierre való tekintet nélkül s*°® galmazza az egyik tulajdon“6 [társ az értékesítést, and' másik elleni«.. c < azok a rongyosok küldtek ide,5 akik neked csak lezárt akták,] meg új akták, betűk, betűk, be-] tűk... t A másodtitkár bamba iszo-J nyaltai hátrált, arca a tropikál- öltöny színéhez hasonlított, sze-] me ijedten fennakadt. A nyu-l galmáről híres Cigié Mihály] sok évi hallgatásáról tépte le a: zablát, viharosan hadonászott; hosszú kezével, fulladozott,; mert köhögnie kellett, de csak: ömlött belőle a szemrehányás! zuhataga. ] — Naponta hallani^ hogy,, minden az emberekért törté-: nik. Csak éppen egyenként' nem törődünk velük. Hová; vezet ez?!... Jó, lelkesedj- azért, hogy megkapálják a ku-? koricát. De ha emberről van! szó, akkor is a gazt irtsd, kü-; lönben egyedül maradsz. Mitől! van a te hatalmad?! Azzal kez-l dődölt, hogy bíztam benned.] De gondolsz arra mostanában,] hogy hányán bíznak benned?!! Milyen jó bezsebelni a dicső-] séget, ha szorgalmasak a pa-c rasztok! Milyen jó felejteni,] ha megbántjuk őket! Milyen jóc autóba ülni és elrobogni pana-] szűk elől. És még mindig hi-' bátlan kommunistának érzed] magad, mert ez olyan termé-C szeles. Csakhogy azok is kom-] munisták ám, akiknek nincsc az asztalukon K-telefon. Akik] nyelik helyetted a szégyent ésc abba rokkannak bele, hogy jó-] vátegyek azt, amit te elrontasz.^ Ennyit akartam mondani, nem] többet. Ülj le és gondolkozz.] Két megoldást találhatsz. Vagy] engem • is kizáratsz a pártból,] vagy fölrázod magadban azt alvó emberséget. í r (Folytatjuk# kinek van igaza? Ezért jöttem. Két éve dolgozott ebben a pompás szobában a másodtit­kár, de így még soha senki nem mert beszélni vele. A szo­katlan helyzet megzavarta, de csak azért, mert nem akárki olvasott a fejére. Cigié Mihály már tábornok volt a pártmun­kában, amikor ő még közkato­naként szolgált, s az öreg ka­rolta föl, az hozta be az appa­rátusba, s ettől kezdve maga is tudta már, hogyan használja eszét. Nem akart ujjat húzni Cigié Mihállyal. Pozíciójában ugyan biztonságban érezhette magát, megnyugtatóan véle­kedtek róla egészen a legfelső körökig, de tudta, az öregnek is messzire érhet a keze, ha éppen akarja. Kedve szerint kurtán elintézte volna Cigié Mihályt, mégis a türelemhez folyamodott, egyrészt a tiszte­let miatt, másrészt minden es­hetőségre számítva. — Ezen már nem lehet se­gíteni, Mihály bácsi — magya­rázta jóindulattal, arcán a tisz­telettudó alázat halvány kife­jezésével. —■ A pártközpont döntött, az élet megy tovább. Minek bolygassuk meg a régi aktákat, amikor új is van elég? Cigié Mihály eddig térdén tartotta kalapját. Most a titkár asztalára dobta haragosan, a levelek tetejére. Nagyot só­hajtva felállt, keményen rán­dította meg fejét. — De jó az a pártközpont fügefalevélnek! Szívesen szá- jonvágnálak, tudod-e? Hát ar­ra kell ez a gyönyörű szoba ... a függöny, a szőnyeg, a telefo­nok ... hogy hivatalnok-forra­dalmár légy?! Vedd tudomásul, hogy nem vagy alispán] Téged Cigié Mihály egy árnyalattal élesebben nézett rá. —' Igen? Pedig a Központi Vezetőségtől hozzád fordultak véleményért. Olyan levelet diktáltál az unokámnak, hogy az után akár le is tartóztathat­ták volna Kincsest. A fiatalabb nyomban meg­feledkezett a nagy szívélyesség­ről. Baljósán vónogatta kes­keny szemöldökét. — Az unokája milyen jogon fecsegi ki a párt-titkokat? •— De komoly lettél egyszer­re — mérte végig sajnálkozva az öreg. — Tegnapig semmit nem mondott el. De tegnap igen, mivel hogy nálam járt Kincses. Abban a hitben vol­tam, hogy a központ igazat adott neki. Még haragudtam is rá, amiért még egy lapot sem írt, hogy. rendbejött a szénája. Hallgatott, mert ütötték. A lá­nyát kizárattad a pártból, a ve­iét elüldözted, őt magát meg leváltattad-. Nem vetném a szemedre, ha jogos lenne. Csak­hogy jól vigyázz. Ártatlan em­bereket botoztattál meg. Az egyik kommunista levelet ír, hogy segítsenek. A másik kommunista levelet ír, hogy büntessenek. Döntsük hát el: Megtört, aprólukacsos arcáról nem sok jókedvet olvashatott le a titkár. — Szervusz — mondta érdes, öreges hangján. — Van egy kis időd? — Mihály bácsira mindig van! — fogadkozott a másod­titkár, s mosolya árasztotta a szívélyességet. — Tessék helyet foglalni. Megkínálhatom egy kis konyakkal? Az öreg leült mindjárt az el­ső székre, amely a kezeügvébe került. Széles vállára, amelyet megszámlálhatatlan sokaságú zsák nyomott hajlottra molnár korában, most a pálma íves le­vele borult. — Hagyd azt a konyakot. In­kább az emlékezésed vedd elő. Esztendeje is lehet, hogy járt nálad egy magas legény, arra kért, hogy engedd belépni a szövetkezetbe Kincses József vejét. Emlékszel? A karcsú, ezüstnyakkendős másodtitkár szórakozottan ráncolgatta alacsony homlokát, majd könnyű szívvel fölneve­tett. — Honnan szedte elő ezt az ásatag ügyet, Mihály bátyám?! Rémlik .valami, de hát bajosan tudnék róla számot adni. 43. Boldogan röppent föl az író­gép mögül a nagyszemű lány, amikor meglátta nagyapját a nyíló ajtóban. — Itt van — kacsintott cin­kosan a másik ajtó felé, melyet borsózöld párnázat borított. — Mindjárt bejelentem... Cigié Mihály szelíden legyin­tett hosszú kezével. — Hagyd, kislányom. Itthon vagyok én. S ezzel el is tűnt a zöldpár- nás ajtó mögött. A másodtitkár rózsakoszorús asztalánál ült, tucatnyi borí­ték volt előtte, olvasta a napi postát Meglepetten, szigorúan hunyorítva kapta föl a fejét, hogy lássa, ki érkezett kopogta­tás nélkül. Keskeny szája lassú vonallá húzódott a mosolytól, a levelet finoman összehajto­gatta könnyű kezével, s az asz­talra ejtette. — Á, Mihály bácsi! Üdvöz­löm, Mihály bácsi! — Zajtala­nul felállt, az öreg elé sietett. Cigié Mihály lassan lépege­tett előre a kék folyondárok­kal, szögletes, piros minták­kal díszített szőnyegen. Egyik kezében kalapját tartotta, a másikat köszönésre nyújtotta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom