Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

tft

ESZAKMAGYARORSZÄG

mttS, 196& «ecenifee*- *fc

Jő őf voltáé

Ügy érzem, boldog ember va-] gyök. Síint a DIMÄVAG szere-; !ö lakatosát, mindenki megbecsül. Szocialista brigádom más- < fél esztendeje mindig a legelső I a versenyben. Az emberek sze-1 -etnek s én is szeretem őket. j ■leiem céljai sorra megváló- < ulnak. Különösen az 1982-es < év adott sokat nekem, mint aj leggazdagabb, legeseménydú- { sabb és legfordulaíosabb esz-; tendő marad meg emlékeim < között, <

Miért? Csak a lényeget mon- j dóm el. Májusban kormányki- < tüntetést kaptam, Munkaér- < demrendet. Már egymagában < ez is igen nagy élmény. Ez a< megbecsülés és magas megtisz- j teitetés nemcsak az én szemé-! Iyemnek szólt, hanem szociális- < ta brigádomnak is. Aztán a kü- < lönféle külföldi utak. A Dl- < MÁVAG megbízásából az idén; én is hosszabb ideig dolgoztam; Romániában, Csehszlovákiá- j ban és Izraclban. Mondanom < sem kell, milyen nagy élményt j jelentenek számomra ezek az ntak, amelyeket nagyrészt re-' pülffgéppel tettem meg. Ütközhet érintettem Bécset, Isztan- í búit, láttam Jeruzsálemet, Bet- í lehemet és jártam a jordániai > határon. Visszafelé jövet két ! napot Rómában töltöttem. Négy tengert láttam ezen a nagy úton így a Holt-tengert, í amely, hogy 400 méterrel fék-! szik a tenger szintje alatt. Az is í öröm volt számomra, hogy kfil-; földön mindenütt nagy megbe-« esülésben részesítik a magyar! szakembereket, éppen úgy! gyártmányainkat. Sokat mond- 5 hatnék ezekről a külföldi élmé- ! nyelmről, de talán ezzel foglal- ! hatom össze: boldog vagyok,! hogy munkámmal 1962-ben to- > vábbi hírnevet szereztem a DI- ' MA VÁGNÁK. Mert a magyar! gépeket átvevő cégek jegyző-J . könyvei igen clismerőek, a dí- í csérét hangján szólnak a Dl- < MAVAG' kollektívájáról.,

Ugyanezt több dimávagista is ( elmondhatja, mert az időn is többen jártak külföldön. ;

Számomra sok jó és emléke- í zetes dolog zsúfolódott össze $ 1962-ben. Tagja vagyok egy i háromtagú újító brigádnak, ! amely egy igen jelentős újítást«! készített a gyárban, bevezető-? sével egy év alatt 150 ezer fo-> rintot lehet megtakarítani.! Hárman 45 ezer forintot kap-! tunk ezért a munkáért. Igen < jól jött ez a pénz is, ínért rövi- '< desen szaporodik a családom, < gyereket várunk, s ilyenkor í kell a pénz. Van egy tizenegy-! éves kislányom, s ha most fiút! hoz a „gólya”, akkor elmond- ? hatom: az új esztendő is jól< kezdődik számomra. Mert egy í fiúgyerek a világ minden Isin -! csénél és minden leggazdagabb < esztendejénél is többet ér. (

I OBRÄIG SáLAZTA az esőkabát gallérját. Rézsut teregette a szél az esőt, bevert a nyakához.

— Pocsék idő —mondta belépve az istállóba, j Társa rábólintott, s ezzel az i üdvözlést is letudták.

! Vett egy villát, ráöltöztette ] a megbőrösödött esőkabátot, és

I

a falhoz támasztotta. Nehéz cseppek bukdácsoltak lefelé a kabáton. A varratoknál megvárták egymást, aztán felerősödve átbuggyantak a piciífy gátakon.

A kalapját gyöngéd mozdulattal az egyik tehén farára helyezte, lejtősen, hogy lecsurogjon róla a víz. A tehén ál- mélkodva lesett a fekete csoI

móra. Nem tetszett neki. Rá- zogatta alatta a bőrét, de a kalap nem mozdult, megtapadt a meleg testen. Csapott egyet a farkával, és a kalap karimájára billenve elgurult a tisztára sepert betonon.

— Megjártad — nevetett > Józsi rekedtes hangon, a pipa ! mellől.

< Jancsi felvette a kalapot, a í térdéhez veregette, és odavit- í te a kabáthoz, rákontyozta.

! — Ma te vagy a soros —

! mondta Józsi, megint csak a í pipa mellőL | — Én.

> Lába közé igazította a fejő- ! széket. Leült. Végignyúlkálta í a zsebeit a pipa után, pedig ! tudta,, hogy az esőkabátjában ! van, odamarkolta az asztal- ! szélről, amikor elindult. Húz- [ ta az időt. ő a soros, ma éjjel t neki kell szóval tartani a máI

sikat. Olyan lassan kecmer- gett a kabátjához, mintha nem is akarna visszatérni.

Annyira tömködte a pipát, / majd szétnyomta. Három gyu- ! fát is ellobbantott, mire tüzet \ fogott a megereszkedett do- < hány.

[ — Miről? — lesett Józsira,

> hátha mond valami okosat, elI

' indítaná benne a mesélés patakját, ami egész reggelig sem apadna el.

— Te dolgod — ásított Józsi í vigyorogva. Tegnap kezdték ! ezt a furcsa, ébrentartó játé- l kot. Tegnapelőtt elkapta őket

I

az elnök, aludtak. Fejenként egy munkaegység ugrott. Pedig elővigyázatosak voltak, felváltva húzták a lóbőrt, de a soros éberest is elfogta a / buzgóság, s csak akkor neszel- ! tek. amikor az a hórihorgas ! elnök elköhintette magát a < hátuk mögött. Esküdöztek -ég- ! re-földre, hogy soha máskor.

! De hát beszélhet annak az em- ! bér.

fa Kitalálták ezt az orvosságot i az álmosság örök-emberi be- > tegsége ellen. Jancsi eldugott ! egy kukoricaszemet, s Józsi j az üres kézre mutatott, ő kezd- 1 te tehát az első meseéjszakát.

! Most Jancsin a sor.

[ — Siess, ragad le a szemem

! — kajánkodott Józsi.

! — Hogy nem jut eszembe

í semmi — bosszankodott Jan- j esi.

! — Vén vagy már, mint az

( országút.

< — Veled epvütt — ráncoló/ dott nevetősre Jancsi szeme,

! aztán hirtelen felélénkült. —. ! Hallottál a néhai amerikás-- ról? ;

[ Józsi befelé hallgatózott, az— > tán nemet bólintott. ;

! Jancsi elkezdte. !

! — A falu legszegényebbje

(volt, de olyan szegény, hogy! a krumplizsámiskát is tej nélkül ették. ■ ‘

[ — Azt én is ettem tej nél—

] kül — kicsinyelte Józsi a nyo-‘ i morúságfestést. — Te talán! j nem?

> — Akkor meg olyan, mint a!

! templomegere. így jó?

[ — Mehet. ;

[ — Ez a szegény ember gon-'

i dőlt egyet, oszt Amerikában' ! állt meg. !

’ — Honnan volt pénze, a ha-[jóra? Arra egy egész’házat! > el kellett adni.

> — Mit tudom én, honnan

! volt! Volt, hát volt — rántott!

[ vállán Jancsi.

[ — Lopta a jegyrevalót? !

■ — Nem, nem lopta — men! tegette hősét Jancsi. — Volt;

[ egy tehénkéje, azt eladta, oszt'

■ abból.

©PLYM Mi

/

Ötletes dohányelvonókura

Az angliai Peterboroughban ■Mellorné asszony elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, leszoktatja a férjét a dohányzás ról.

Valahányszor a férj cigarettára gyújtott, az asszony a legközelebbi csatornába, vagy lefolyóba bedobott egy 2 shilün- ges pénzdarabot. Ha meg szivarra gyújtott a férfi, akkor

■ c

■ c ■:

■ c

ennek az összegnek a dupláját! cc dobta el. -1

Terry Mellor hat hónapig áll-;* ta az idegháborút — aztán ősz- szeroppant! Nem bírta elvisel-♦ ni, hogy felesége eldobálja af pénzüket, mondván, hogy ugyanazt teszi, amit a férj, anélkül, hogy rongálná áz egészségét,

aí

R végtelen ég végtelen nagy dunná- jából sűrű pelyhekben hullt a hó. Minden megfehéredett. Csak a műhelyek rozsdás pléhtetőin olvadt el a felhők milliónyi hócsillaga. Aztán hirtelen mindenütt olvadni kezdett. Sírtak a bádogcsatornák, sárban úszott az egész vidék. Furcsa látvány volt, az egyik percben ömlött a hó, majd hirtelen eső szakadt. Fekete karácsony lett.

Vári János is arra gondolt, milyen kár, hogy elolvadt a hó. Mert úgy szép a tél, ha fehér és hideg és kemény, mert a víz befolyik a cipőbe és a gyerekeknek most nem vehet új cipőt.

Az ablakon át nézte a sáros utcát és gondolatban már ott járt a műhelyben, a füstös falak között. Milyen kár, hogy karácsony éjszakáján is dolgoznia kell. Mit tehet? Nem zúgolódhat, örülnie kell, hogy dolgozhat. Sok ember munka nélkül tengeti életét s éppen most, télnek idején, Meg aztán nem állíthatják le a gépeket az ünnep miatt.

Hallgatta az esőcseppek monoton koppanását, amelyek maga sem tudta miért, a gyár tüzes kemencéjét juttatják az eszébe. A kemence tüzét, amely úgy égeti a vasat, mint a papírt.

— Ilyen az én életem is. Ügy ég el lassan, mint a papír. Egy nagy tűz az élet... S miért? Mit kapnak az emberek a kizsákmányoló rendszertől? Csak filléreket fizetnek az urak...

Hirtelen mellette termett a két gyerek.

— Édesapám! — szólt a nagyobbik fiú. — Igazi szaloncukor lesz a karácsonyfán? Olyan, amit a boltban árulnak?

— Olyan — válaszolt az ember s csak amikor kimondta a szót, döbbent rá a valóságra, amely a szívébe hasított. — Hazudtam!

— Fényes ezüstpapírban lesz? — kérdezte a másik gyerek,

— Igen, olyan lesz... fényes papírban — mondta a gyereknek. — És csillag- szóró is lesz rajta, meg alma, meg gyertya, olyan mint tavaly — folytatta s ekkor vette észre, a felesége intett a kisszobából, hogy bejöhetnek már, készen áll a karácsonyfa, amely bizony még szegényesebb mint azelőtt.A két gyerek csillogó szemekkel, igaz és tiszta gyermeki örömmel nézte a vat- tapelyhes kis fenyőt. Apuka igazat monrekre. Végül a Jóska gyerek törte tíA az agyvelőbe hasító csendet: ^

— Nem igazi szaloncukor — mon^

s szeméből kigördültek a könnyek- ■ Csak a papírja igazi... csak kockacuK. van benne... biztosan a többi is ill — folytatta szemrehányóan és sírva1 kadt. ,

Az ember csak állt s a földre szege'., tekintetét. Ügy érezte nem bírja eh! selni gyermeke vádoló szavait. De ^ tehet? Mit mondhat? Nem magyar? hatja meg a gyerekeknek, hogy ilyen az élet Ügy sem értenék Kirohant a szobából, magára borítot télikabátját és kilépett a sötét sífutódra. Sietnie kellett, várták a müh^ ben. • 7 ■ ■ j

Az üzem bejáratához ért. Nem is *7 lotta társai köszönését. Csak egy to*j dat zúgott, kavargóit a fejében, fesz"' a szívét, agyát, minden idegszálát:

— Nem igazi szaloncukor...

— Nem igazi szaloncukor...

Szerette volna kiáltani:

— Nem én hazudtam, kisfiam! Az ^

hazudott! a

— Az élet... — mondta ki hangolj mintha ott állnának előtte gyermek vagy mintha nekik üzenné, hogy p csássanak meg, nem hazug ember hát ki hallotta ezeket a szavakat, lyek azt is jelentették, hogy legyen Kj kozott ez a világ, a hazug élet, arn i még karácsony estéjén sem ad egy ” cinyke boldogságot a szegénynek. .

A

z élet... — röppent ajkáról a 7 és nem hallotta senki sem- ,7 nyelte a zaj, a gépek dübörgése, & 47, a szakadó esőben a bádogcsatoriV sírása. Ügy érezte, sír az egész w, nyög, jajgat minden, mintha az Ü71 tartóoszlopai is azt panaszolnák: S«a setek emberek! Elfáradtunk! Mf°,| álljunk még itt? Az idő végtelenjéig. Szegedi Lásí*0

I Hazugság j

dott. Van rajta ezüstszínű szaloncukor, meg gyertya is, meg alma is.

De ’a két csiilagszóró nem szikrázott, valahol átnedvesedett. Csak lobbant s elaludt. A vékony gyertyák is szemlátomást fogytak, sűrűn hullatva forró könnyeiket.

— Igazi szaloncukor — örvendezett a nagyobbik fiú s az anyjára nézett. — Ugye ezt nem szabad levenni a karácsonyfáról. .. mert igazi...

Az asszony a férjére nézett, s az megértette, erre a kérdésre neki kell válaszolnia. Alig hallhátóan mondta a gyereknek:

Mert igazi.. „

s ebben a pillanatban az egyik gyertyától lángralobbant egy szaloncukor. A földre esett és a fényes papírból nagy koppanássai kigurult a cukor. Egy fél szelet kockacukor. A gyerek hirtelen felemelte és szomorú •“■“mekkel, csalódottan nézett az apjára. Senki nem szólt, csak nézték a karácsonyfát s lopva pillantottak a két gyeÉE

ólba, enni is a, szomszédai hordtak • neki.

— Két év múlva megkapó!* azt a kétszázhatvan forintot nem sok az, de valami. Ad * tsz hozzá fejadagot, egy kh cukrot, talán még szenet is télire, meg ha nyavalya gyű* rám, az orvos ingyen kopogtat meg.. No, de hogy is volt azzal az amerikással?

Jancsinak megint vissza kellett szaladnia a régvolthoz, s ketten találgatják, hol is hagyta abba.

— Szóval megvette az ötve*'

holdat A.bban a faluban * bírónak is csak harminc nőié' ja volt. Egyszerre felnézted rá. Egy darabig büdös vo" még nekik a szegényszag, áj az ötven hold, az ötven hóié Bíróválasztáskor melletti

nyújtotta fel a kezét még} régi bíró is. Áldomást itta* utána. Az asztalfőn az ameri kás. Gondolhatod, hogy neri más fizetett. Egyszer csak fel; állt az amerikás. Azt mondj*1 gazda urak, elmondok rpagut' nak egy érdekes históriát. Halljuk! Halljuk! — kiabáltad Az meg rákezdi. — Tavai* ősszel befagyott a sok ekéi közül az egyik. Amikor tavas? szál kimegyek érte, veszem V a földből, csak nézem az ek*j vasat No, a teremtésit, b»‘ azt meg ellopták volna? tf hajolok hozzá, nézegetem. M*' gam sem hittem volna el, ^ nem látom ezzel a két stf memmel. Tudják hova lett *- ekevas? Lerágták az egere* Ügy, ahogy mondom, ügy e$ ujjnyit még tartottak belőle1 csavarok. •— Aztán megkérd* zi a gazdákat: elhiszik-e. Azd meg kiabálják teli torokk» már mér ne hinnék el, ha egf szer úgy volt. Elkezd erre n* vetni az amerikás. ElhisriJ még ezt a bolondságot is, ötven hold van a neveme5 Amikor szegényember voltai* azt se hitték volna el nekeri hogy a víz nedves.

— Megadta nekik alapos*1 — buggyant ki Józsiból a vetés.

ELTELT. AZ ÉJSZAKA, és* re se vették. Az álom nem í® gott ki rajtuk. Reggel egyé' csuszkáit haza a két istálló^ Jancsi azt mondta elválásig

— Ne feledd, Józsi, ma ** vagy a soros.'

gyei több, az igazán nem számit.

— Az nem olyan volt — mondta határozottan Jancsi.

— Ismerted? — szegezte Jancsinak a kérdést Józsi.

— Nem ismertem, de hát nem hiszem, olyan magunkfajta lehetett.

— Az más — fogadta szívébe Józsi a néhai amerikást, s intett, hogy csörgedezhet tovább a patak.

— Szóval, nagy pénzt hozott a tengerentúlról, egy egész kuferral. Első dolga volt- földet venni. Volt ott egy uraság, attól vette a temérdek földet. ötven hold!

— Sok az, te Jancsi — gondolkozott el Józsi. — Hány esztendeig volt kint?

— Vagy ötig.

— Te letudtál a frontig velem együtt ötven évet, oszt csak annyi földet szereztünk, ami a csizmánkra ragadt, pedig dolgoztunk szakadásig.

— Amerika az más, ott könnyebb volt az élet.

— Most jut eszembe, Jancsi. Mi lenne velünk, ha nem jön a demokrácia?

Jancsit meglepte a hirtelen fordulat, hamarjában nem jutott eszébe semmi, csak a vállán rántott.

— Eltartanának a gyerekeid, Jancsi?

— Csak nem hagynának éhen veszni.

— Az nem biztos. A szülő csak addig kedves a kölyki- nek, amíg nem áll a saját lábára. A minap együtt ültünk a kocsmában a Zsíros Kund- rákkal. Már volt kicsi a fejében, mert szidta a tsz-t. A magamfajta előtt én sem dicsérgetem, de hát neki nem engedem. Mondom neki: Józsi bácsi, mennyi földet vett el magától a tsz? — Harmincat — néz rám, oszt majd lenyel. Kap érte nyugdíjat — mondom neki. Erre elkezd káromkodni, ha meglenne a harminc holdja, urasan élne. Kérdem aztán: a maga apja, hogy élt a húsz holdjából, amikor olyan idős volt, mint maga most? Erre a vén nyavalyás felugrik, mintha szálka ment volna az ülepibe, oszt elpucol.

— Jól megmondtad neki, Józsi, bizonyisten jól — csapkodta Jancsi a térdeit. — Kilökte vénségére az apját az

mar eljár a keze — bölcselke- dett Józsi. — Emlékszel, menynyi verekedés volt akkoriban? Nem múlhatott bál, hogy össze ne dűltek volna a legények. Egy elkezdte, mire megjöttek a csendőrök, a fél falu verekedett. Egyszer fiatal házas koromban én is belekeveredtem. Valaki úgy hátbavágott, még ma is érzem a helyét. Hogy ki volt, nem tudtam meg. Nagy volt a kavarodás.

— Akkor mér ették tej nélkül a krumplizsámiskát, ha volt tehenük? — okoskodott Józsi.

— Biztos borjas volt a tehén, elapasztott, akkor meg mintha a kétágast fejné az ember. Nem?

— Nem is volt az akkor olyan szegény, ha tehénkére is' tellett — mondta komolyan Józsi. — Én harmincban, amikor kórházba vittem az asszonyt — nagy beteg volt

szegény, majd elvitte — eladtam magunktól a tehenemet, pedig akkor mind a négy gyerek apró volt még, kellett volna a tej. Mondom, eladtam. De nem is tudtam magamhoz jönni, csak a front után, amikor már a magamén dolgoztam. Akkor vettem megint tehenet.

— Én is voltam így — merengett Jancsi. — Nekem az adóval gyűlt meg a bajom. Negyven pengő nagy pénz volt harmincötben, annyit kellett fizetni a házért. Rámüzent a jegyző, ha nem fizetek, dobra vereti a fejem fölül a házat. Mit volt mit tenni? Elvittem a vásárra Rózsit. Az asszony egész a falu végéig szaladt mellettem sírva, hogy ne tegyem tönkre a családot, mit adok a kölyköknek. Kihozott a sodromból. Akkor adtam neki egy pofont először és utoljára. Ma is restellem a dolgot!

— A szegényembemek ha**+¥**¥¥****+***+¥*¥*4

‘A BESZÉLGETÉS cérnaszála beleszaladt a spulniba. Jancsi hiába erőlködött, hogy tovább táplálja a verekedés témáját, nem jutott eszébe semmi. S mert ők nem beszéltek, az istálló neszezései felerősödtek körültük. A száz tehén unott kérődzése egyetlen nagy csám- csogássá hatalmasuk. Józsi észbekapott, ásítást erőlködött, hogy az elkezdett mesére ösztönözze Jancsit.

— Ott hagytad abba, hogy az amerikás áthajózott Amerikába.

— Igen — hajolt Jancsi könyöke ágására, melyet térdére cövekelt — Áthajózott. Kereste a szerencséjét, de nem kereskedett hiába, mert amikor hazajött, ötven holdat tudott venni egybül. *

— Biztos leütött valakit — sercintett lába elé Józsi. — Aki messziről hozza a vagyont, az rabolhat is. Ott sok volt altkoriban a bandita, egy-