Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-23 / 300. szám
Vasárnap, 19G2. december 23. ßSZAKMAGYARORSZAO Gyöngyösön felavatják az ország legkorszerűbb tejüzemét Műszaki kultúrát a faluba A csövekkel behálózott automatikus pásztor feldolgozó gópen óránként 5 ezer liter tej halad keresztül. Szépül a belváros T©hb mint tizennégy millió forint tatarozásra Nem sok olyan város van az országban, amely annyi gondot okozna a városrendezőknek, mint Miskolc. Nemcsak szűk utcái miatt, de a legváltozatosabb stíluskeverékben épült régi házai miatt is. A főutcán a századforduló stílusában épült nagyobb házak mintául szolgáltak a kisebb épüle- , teknek is. Ha már most ezt az Utcaképet egységessé akarjuk tenni, az igen nagy gondot , okoz. Eljutottunk végre oda a lakás kérd és megoldásában, hogy sor kerülhet a régi épületek felújítására is. A belvárosé az elsőség Ebben az évben 14 millió "700 ezer forintot fordítottak tatarozásra. A sorrendbeli elsőség a belvárosé. A Széchenyi, Kazinczy és Szemere utcán Uiáris feltűnik néhány, friss Színekben tündöklő épület. A sortatarozás — ahogy ne- t'ezik — nem azt jelenti, hogy Úgy utcát az 1. számtól kezd- ve sorban felállványoznak. Annál a háznál kezdik a munkát, ahol a legégetőbb szükség van a javításra. Két-három épületet hoznak helyre egymás hlellett, mint például a Széchenyi utca 117. 119, 121. szá- Uiú házak esetében. ft sortatarozás nem átalakítás Régi igazság, hogy ahol dol- Soznak, ott problémák is adódjak. a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat sokszor nehezen tud- Ja csak tisztázni a lakókkal, hogy mi az, amit a vállalat, és hii az, amit a lakók kötelesek elvégezni ezeknek a munkáknak a során. A számtalan panasz és probléma elsősorban abból adódott, hogy a MIK nem volt elég alapos a készített tervek elbírálásánál. Ök maguk vállaltak eleinte átalakítási és korszerűsítési munkákat is. A Szemere u. 11. számú házban héldául lakást választottak le es fürdőszobát építettek. A városi tanács építési osztálya leállította az ilyen munkálatokat, amely hátráltatja a tatarozást, ugyanakkor költséget is von el az erre a célra elöirányzott összegből. A sortatarozás során jó néhány ház kimarad. Ezek az úgynevezett „problémás” hátok”. ilyen a Déryné u. 2., Kazinczy u. 2., Széchenyi u. 25. és f?~és számú házak. Az Építésügyi Minisztérium és a városi tanács tervpályázatot hirdetett a belváros rendezésére. Ennek keretében fogják eldönteni az említett házak torsát is. A tervpályázat be- hyújtásának határideje: 1963. toárcius 31. Hogy ezekre a.há-: tokra mikor kerül sor, az at-1 tói függ, lesz-e elfogadható terv a pályázatok között. Régi stilus — új szín A felújításokra kerüld épületeket lehetőség szerint eredeti stílusukban hozzák rendbe, még akkor is, ha a homlokzaton időközben már változtatlak valamikor. A terveket az Országos Műemléki Felügyelőség' véleménye szerint készítik a tervező vállalatok. A Tanácsház tér 7. számú . háznál például a portálok kőkeretét valamikor beépítették. Most a renoválás során fedezték fel azokat, s állították helyre. Van olyan épület is, például a Tanácsház téren, amelynek csali az utcai frontját hozták helyre. Ezek közül néhányat évekkel ezelőtt belülről már tataroztak, s most csak a városkép miatt vált szükségessé, hogy az utcai részt ismét helyrehozzák. jobb kooperációt A sortatarozás ismét széppé, hangulatossá varázsolja az utcaképet. De ahol dolgoznak, ott természetszerűleg hibák is adódnak. Ezekről a hibákról a lakók tudnának sokat beszélni. Mert igaz az, hogy mindenki örül, ha lakóházát újjávarázsolják, de nem örül annak, ha ezek a munkák beláthatatlan ideig tartanak. A Miskolci Építőipari Vállalat ezt a munkát nem a legjobban szervezi meg. Sokkal jobb lenne mind a lakók, mind a járókelők szempontjából, ha egy megkezdett munkát fejeznének be rö- videbb idő alatt, ahelyett, hogy egyszerre több házat is felállványoznak. Ugyanakkor jobb kooperációra lenne szükség az építő vállalat és a szolgáltató vállalat között is. A. I.- km- forradalmi fejlődésének A tecnniKS korszakában élünk. A műszaki kultúra segítségére siet az embernek, aki a rohanó idővel viaskodik. A mechanizmus, a termelő munka mellett mindinkább bevonul a családok, a háztartás mindennapi életébe. A legszámottevőbb fejlődés természetesen a munka megkönnyítésében, az élet anyagi alapjainak megteremtésében mutatkozik. A szocializmusban elsősorban ez a szerepe a meeha- nizálásnak, a műszaki kultúra fejlődésének. Mit hoztak az esztendők? Maradjunk a falunál. A kombájnra úgy tekintünk, mint az emberi alkotás egy nagyszerű megnyilvánulására. Ez a gép egy műszak alatt 14—15 holdról vágja le a kalászost, vagyis felér 14—15 aratópár napi teljesítményével. Az aratógép tíz aratópárt helyettesít. Nem nehéz arra következtetni, milyen bonyodalmakat támaszthatott volna annak idején a Matyóföld summásainak életében, ha alkalmazzák ezeket a gépeket falun. Koldusbot, újabb kivándorlás következik. Ma már nem kell bizonygatni a gép alkalmazásának szükségességét, természetesen leszámítva néhány prakticista szemléletű embert. Egyre nagyobb a gép kedvező fogadta^ tása falun. Különösen az ifjúság örül ennek. Azok a fiatalok akik ma traktoron ülnek, nem vágynak el szűkebb pátriájukból. A sátoraljaújhelyi Üj/Erő Tsz-ben több traktorosnak az évi jövedelme eléri az idén a 30 ezer forintot. Elégedettek és nem kívánkoznak máshová. Oláh Sándornak egy évvel ezelőtt jó munkahelye volt a Tiszapalkonyái Erőműben, de egy szóra visszament a falujába, amikor az elnök megígérte, hogy traktoros iskolára küldik. Ma vontatóvezető. A falu műszaki kultúrájának fejlődése tehát perspektívát mutat az ifjúságnak. A párt — s a VIII. kongresszus is ezt húzta alá — abban látja a mezőgazdasági termelés fejlődésének lehetőségeit, ha kemizá- lunk, mind nagyobb területen öntözünk, s ami a legfontosabb, gépesítjük a munkafolyamatokat. Ez szükségszerű is. Nemcsak magyar program, de világméretekben is alapvető a további fejlődést illetően. Csakis így várhatunk erőteljes lépést a belterjesség, irányában, hogy az egységnyi területen nagyobb mennyiségű terméket állítsunk elő. Megyénk legtöbb tsz-ében már alkalmaznak traktorokat. Több helyen megvásárolták a gépállomások erőgépeit, s így több helyen nagyrészt megoldódott a szántóföldi gépesítés. De a mezőgazdaságban a gépek végtelen sorát alkalmazzák a traktorok mellett: szivattyúkat, elektro-, benzin- és diesel-motorokat, arató, munka és megmunkáló gépeket, műszereket. A jövőben, de már holnap is tovább gyarapodik a géppark. Egyetlen traktor hat pár fogatot helyettesít. Míg egy lóvontatású ekével 20—22 centiméter mélyen lehet szántást végezni, addig a traktor 30—32 centiméter mélyen elvégzi a mélyítő szántást. S ez a csapadékban szegény déli járásainkban rendkívül jelentős a csapadék tárolása szempontjából, az aszály ellensúlyozását illetően. Az ilyen változások újabb követelményeket támasztanak a falun. A modem technikát meg kell ismerni, hogy valóban szolgálatunkba tudjuk állítani, hogy a kapálásban görnyedt derék kiegyenesedhessen. Automatikusan következik tehát az, hogy mind többen ismerkedjenek meg falun, férfiak és nők, főként, fiatalok a műszaki kultúrával, a mechanikával. Terveink vannak arra, hogy rövid időn belül — egyelőre — három faluban, ahol viszonylag sok gépet alkalmaznak, a mezőgazdaságban dolgozók túlnyomó többsége sajátítsa el a gépek kezelését, a traktor vezetést, egészen addig, hogy akik vezetik, ismerik a gépeket, hajtási jogosítványokat is kaphassanak. Mit kell tennünk? « - . ismereteket nem várhatjuk H műszak! CSUp£n tanfolyamoktól, „gyorstalpaló” kiképzésektől. Az igények nőnek, s a műszaki kultúra terjesztését az alapoknál kell kezdeni. Már az iskolákban. A fizika, a műszaki ismeretek, a politechnikai oktatásban nagyobb szerepet kell kapjanak. A nyolc általánost kijáró, de még nem dolgozó fiatalok ismétlő oktatásában is jó, ha helyet kap a műszaki ismeretek tanítása. A műszaki kultúra terjesztése nemcsak általános műveltségünk gyarapítását jelenti, de falun különösen nagy gyakorlati haszonnal jár. A falun élő fiatal, aki megismerkedhet a mechanizmusok, motorok, műszerek működési elveivel, nagyobb érdeklődéssel szemléli a tsz-ben alkalmazott gépeket. Fejlődik érdeklődésköre, könnyebben jut át a pályaválasztás dilemmáján. S ha valamikor igen, ma a műszaki pálya különösen vonzó a fiatalság szemében. A gép először külsejével kelt csodálatot. Az iránta való ragaszkodás azonban akkor kezdődik, amikor jó segítőtársnak bizonyul, amikor azt igazolja, hogy ennyi és ennyi ember munkáját végzi el jól, olcsón és eredményeiben hatásosabban. Mindez iránt érdeklődést, tudásszomjat kelteni a falusi ifjúságban pedagógusaink legszebb törekvései közé tartozik. Megyénk tsz-eiben (1961. decemberi adatok szerint) a tagok szama 71 ezer 782 volt. A férfiúit ai'ánya 51,2 százalék. Korszerinti megoszlásuk: 40 éven alul 24,8 százalék, 40 és 60 év között 41,1 százalék, 60 éven felül 34,1 százalék. Beszédes statisztika ez, különösen az utolsó adat az, amely határozottan felhívja a figyelmünket arra, hogy nem létezhetünk gépek nélkül. A faluból elszármazott munkaerő kiesését, az ipar szívóhatását csakis a mecha- nizálással tudjuk ellensúlyozni. S amikor a falu műszaki kultúrájáról, a mezőgazdaság gépesítéséről beszélünk, nem csupán a munkaerő probléma megoldását látjuk magunk előtt, hanem a termelékenység emelésének fontos célkitűzéseit is. Talán paradoxnak tűnik, mégis úgy igaz, hogy a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenésével egyidőben emelnünk kell a termelékenységet. A pártkongresszus beszámolóiból megismert adatok szerint a mezőgazdasági keresők aránya 1938-ban 50 százalék volt, 1960-ban 35 százalék, és a húszéves terv végére várhatóan 16 százalék lesz. Az a folyamat megy végbe nálunk is, mint minden fejlett iparral, mezőgazdasággal rendelkező országban. C életében érvényes, az 5 ami az OfSZa., kicsiben megyénkre is vonatkozik. Helyes utat járunk tehát akkor, amikor gondolunk és cselekszünk a falu műszaki kultúrájának fejlesztéséért. Azok a törekvések, amelyekről fentebb szóltunk, azt mutatják, hogy a mezőgazdaság irányítói Borsodban látják a jövőt, a követendő lépéseket. És lépéseink akkor lesznek erőteljesek, amikor ezt a falu társadalma erőteljesen támogatja, amikor a pedagógus, a tsz gépészmérnöke, technikusa, a gépállomás irányítói is látják, hogy a műszaki kultúráért tenni annyit jelent, mint jövőnk céljait követni. Garami Ernő A Kompolti Mezőgazdasági Kísérleti Intézet putnoki kutatócsoportjának munkájáról NAPJAINK sürgető problémája a mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek megszilárdítása, ugyanakkor a mező- gazdasági össztermelés 1961— 65. év átlagában a megelőző öt év átlagához képest 22—23 százalékos növelése. A feladat nem egyszerű. A népgazdaság komoly összegeket fordít e célra, közvetlen juttatások formájában (hosszúlejáratú hitelek, államilag dotált szakemberek stb.). Másrészről közvetve a mezőgazdasági kutatás kiterjesztésével, a termelő munka korszerű tudományos alapokra helyezésével is hozzájárul a termelőszövetkezetek megszilárdításához, a második ötéves terv célkitűzéseinek teljesítéséhez. Ha megvizsgáljuk, mi az oka egyik-másik termelőszövetkezet eredménytelen, illetve gyenge gazdálkodásának, több tényező együttes hatásában találjuk okát. Borsod megye termelőszövetkezeteinek jelentős hányada (85 százaléka) lejtős területen gazdálkodik. Ezen termelőszövetkezeti gazdaságok lényegesen nehezebb körülmények között gazdálkodnak, mint a síkvidéki szövetkezetek, több ráfordítással kevesebb terményt, terméket állítanak elő. mint a sík területen gazdálkodó termelőszövetkezetek. Ez természetesen kihat jövedelmezőségükre. Okszerű agrotechnikai eljárásokkal, célszerű üzemi arányok kialakításával elérhetjük, hogy ezek a termelőszövetkezetek is jólgazdalkodő, jól jövedelmező nagyüzemekké fejlődjenek. Intézetünk, az Északkelet- Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet (Kompolt) kutatócsoportot létesített Borsod megyében, putnoki székhellyel a hegyvidéki gazdálkodás új módszereinek kidolgozására. A kutatócsoport feladata kutatni azokat az agrotechnikai eljárásokat, üzemi formákat, arányokat, amelyek legeredményesebbek a lejtős területeken gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Kutatásra vár rövid időnjDe- lül a következő kérdések tisztázása : Okszerű műtrágyafelhasználás az eddigi sematikus fel- használás helyett. Talajerő visszapótlás megoldása istálló-, zöld- vagy szalmatrágyával. Az üzem adottságainak és a domborzati viszonyoknak megfelelő növényfajták kiválasztása, elterjesztése. A talajt védő gazdálkodás követelményeinek megfelelő n övényi sorrend- vetésszerkezet kialakítása. A gyepes (legelő és rét) területek megjavítása, hozamának növelése. Aprómagtermesztés új módszereinek kutatása és elterjesztése. A felsorolt agrotechnikai tényezők csak részét képezik annak a komplex gazdálkodási rendszernek, ami a lejtős területek gazdálkodásának megjavítására hivatott. Az agrotechnikai problémákon, illetve tényezőkön túl, rendkívül jelentős az üzem- szervezési kérdések tisztázása, helyes üzemi arányok kialakí fása, ami összhangban van a talajvédő gazdálkodással. KÜLÖN PROBLÉMA lejtős területen a gépesítés. A gépesítésnek összhangban kell lennie a talajvédö gazdálkodással, ellenkező esetben a gépesítés, a gépek helytelen használata elősegíti az eróziót, a talajpusztulást. Több évtized talajpusztító munkáját kell megszüntetni a közeljövőben, ha eredményesen akarunk gazdálkodni lejtős területeinken. A lejtő irányában kihasított nadrágszíj-par- cellák mérhetetlen károkat okoztak, ehhez társult a talajzsaroló gazdálkodás, hiszen a rendszeres tápanyag visszapótlás szinte elképzelhetetlen kisparaszti gazdaságokban. Ezt a rossz örökséget kell megváltoz latnunk, ha eredményesen akarunk gazdálkodni lejtős területeinken. A termelőszövetkezeti gazdaságoknak megvannak a lehetőségeik erre. Ésszerű, a táj adottságainak megfelelő ta- lajtvédő gazdálkodással, a legújabb kutatási eredmények fel- használásával a ma még gyenge termelőszövetkezeti gazdaságok is jól gazdálkodó, tagjainak megfelelő biztos jövedelmet adó nagyüzemmé fejlődhetnek. Ehhez ad munkájával segítséget a kutatócsoportunk. Krisztián József, a putnoki kutatócsoport tudományos munkatársa UJ célgépek a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál A mezőgazdasági gépek alkatrészeinek gyártásánál a vállalat dolgozói eddig is a korszerű és termelékeny technológiai módszerek alkalmazására törekedtek. Szép eredményeket értek el az utóbbi időben az alkatrész- gyártás különleges készülékekkel való bővítésénél. A fejlődés megköveteli, hogy mindig tovább lépjenek. A nagy sorozatban gyártandó pótalkatrészek készítéséhez most egymás után tervezik és készítik a különféle célgépeket a Mezőgazdasági Gépjavítóban. Több hónapja működik, mégpedig igen jó eredménnyel, egy speciális lángedzö célgép. Most kísérleteznek egy négy orsós eszterga-célgéppel, melyet egy elavult esztergapad átalakításával szerkesztettek. A kísérleti műhelyben Olyan sajtoló-célgépet gyártanak, mely a lánctalpas traktorok járóláncainak össze- sajtolását végzi majd. Készül azÉszalíinagyarország karácsonyi száma A karácsonyi ünnepek előtt a Borsodi Nyomdában is nagy a ..forgalom”. Készítik a 24-én megjelenő, gazdag tartalmú, olvasmányos. 16 oldalas Északmagyavországot. Több mint 40 ezer példányt állítanak elő az ünnepi lapszámból a nyomda dolgozói. A képen: Farkas Lajos tördelő nyomdász oldalakba rakja az ólomsorokat. Foto: Szegedi
