Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

Vasárnap, WCt. december £. ESZAKMAGYAROItSZÄG 7 A forradalmak elbuktak. Az egész ország a haza- Hak jajától volt hangos. És akinek ez nem tetszett, abba belefojtották a szót. Ekkor, ebben az időszakban bontakozik ki a fiatal költő, ekinek ez a társadalmi beren­dezkedés, a munkások nyomo- Blsága, a szegényember tengö- désc fölöttébb nem tetszett. S ® költő az elnyomottak szószó­lója lett, magasan kiemelked­ne ezáltal kor- és írótársai kö­rn. József Attila ismerte a sze­génységet, a sivárságot, a nél­külözést, neki magának és csa­ládjának is bőven volt benne T®sze. Munkásnegyedben la­kott, szeme előtt játszódott le á Ferencváros dolgozóinak küzdelmes, nehéz élete. Makói evei alatt pedig a parasztság s°rsával ismerkedett. Pályájá­nak ebben a szakaszában olyan valósághű versek születtek, ’úütf a Részeg a síneken, az ykség, a Holttest az utcán, A Jámbor tehén, A gép elkapta. ,Megdöbbentő, mellbevágó élet­et jellemképek — már ezek is a munkásokról, a parasztokról, 5 ezekből fejlődnek ki későbbi nagy munkásversei. József At­tila azonban túljut a proletár­költészet — ha egyáltalán le­ket öelőtte proletárköltészctröl beszélni — csupán nyomoráb- rázoló versein. A munkásság és a parasztság nyomorát ö is Megmutatja — ki jobban, mint ° —, azonban ennek helyén felvillantja az eljövendő világ képét is. Anyám, falat kényért sem ér az élet! De nagy hitem van, s szép jövőnek élek: Ne ordítson pénzért gyerek- torok mondja. S ennek a „szép jö­vőnek” körvonalai mind éle­tebben bontakoznak ki előtte, különösen amikor a huszas tyek közepén eljut az illegális kommunista párthoz, majd Jhegismerkedik a marxizmus— ^cinizmussal. Természetesen, dmig kimondja: Ejh, döntsd a l°két, ne siránkozz, — nagy *tat tesz meg. Nagy volt 02 út, de egyenes, töretlen. 4 költő a párt egyik agilis, lel­kes katonájává vált. Beszéde­ket, előadásokat tartott, röpcé­dulákat szövegezett, minden rábízott feladatot szívesen és pontosan elvégzett. Semmilyen munkát nem talált magára nézve lealázónak. Versei is megizmosodtak, határozottab- bakká, harcosabbakká váltak. Az olyan „új” szavak, mint bér, haszon, töke, kizsákmá­nyolás, sztrájk, lebukottak, munkástanács, szocialista pol­gárjogot nyertek verseiben, s ez is világosan mutatja, hová, meddig haladt a költő. A társadalom azonban ébe­^ ren vigyázott rá, hogy a költő ne énekelhessen és mennydöröghessen zavartala­nul. Egymást érték a költő és az ak­kori rend összeütközései. Hol az egyetemről tanácsolják el, hol perbefogják verseiért, hol pe­dig még albérleti szobája sincs, olyan nyomorban él. A társa­dalmi és közélet perifériájára szorul. Szava így akkor nem juthatott el a tömegekhez, akiknek szívét, lelkét adta oda. A legszörnyűbb az volt, hogy saját elvtársai se mind ér­tették meg egészen, a Szovjet­unióban élő RAPP-lxoz tartozó magyar írók körében téves né­zet alakul ki róla. Mondani sem kell, hogy ez az irodalmi szektásság és a téves informá­ció művel Természetesen mindez nem múlhatott el nyom nélkül, kö­vetkezmények nélkül, s bár a párt és József Attila között sza­kításra került a sor, a költő hű maradt az eszméhez, megma­radt kommunistának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ebben az időszakban írt ha­talmas költeményei: A város peremén, az Eszmélet, A Du­nánál, a Levegőt!, a Hazám. Azonban a magány, az elszige­teltség érzése ráült lelkére. Mindehhez hozzájárultak ka­tasztrofális anyagi és életkö­rülményei, betegsége és rende­zetlen családi viszonyai is. Mindezzel együttvéve magya­rázható talán a 25 év előtti, szárszói utolsó útja. J ózsef Attilában a két vi­lágháború közt, a fasiz­mus előretörésének idején tis?­caa tán látó, harcos kommunista költőt, mai szocialista irodal­munk elődjét tiszteljük, aki életművével híven, következe­tesen szolgálta költői hitvallá­sát, ars poeticáját: Vers, eredj, légy osztályharcos! (B. K.) Örökké harcban Beszélgetés József Attila egykori osztálytársával Az évforduló alkalmából fel­kerestük a költő egykori osz­tálytársai közül H. Kovács Mi­hályt, aki most a Földes Fe­renc Gimnázium igazgatója. Diákköri élményeiről beszél­gettünk: — Viharos, nagy viták kere­kedtek minden egyes verséről, hasonlatáról. Szünetekben, lyukas órákon és minden lehe­tő alkalommal. Attila szerette, ha vele kapcsolatban beszél­tünk, ha vitát támaszthatott. Még akkor is örült, ha ö húzta a rövidebbet. Nem hátrált meg, harcolt, küzdött, védte a maga igazát. — Kik voltak az ellenfelei? — Legtöbbször az internátusi társak ellen küzdött, akiknek a vezetője a jóképességű, gyors­felfogású, vezető szerepére fél­tékeny Petrásovics Endre volt. Ez a diák minden alkalmat megragadott, hogy József Atti­la ellen harcba vigye az in- ternátus népét. Az internátu- siak tudatták, hogy osztályunk „nagy fia” verset irt, ők ugrat­ták, hogy olvassa fel költemé­nyét, aztán nekiestek, ledo­rongolták, kinevették és kine­vettették. Jól emlékszem: osz­tályunk tudott a Szépség kol­dusa megjelenéséről, többen elő is fizettünk rá, de Attila ellenzéke az osztály elé tárta, és kifogásolta a verseket. Kü­lönösen nevetségessé akarták tenni A vergődő diák című költeményét, abban is a „csüg­gedő szívvel loholok egyre" sort. Csak az állat lohol, — mondták. — Hogyan lehet ilyet emberrel kapcsolatban, vers­ben írni? Hiába bizonygatta Attila, hogy ez éppen a kivert- séget, társtalan Ságot, remény­telenséget érzékelteti, pongyo­lának nevezték és az ellene József Attiláról szól.,. ...a munkás • • édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!.. Szívem szerint talán ez a legkedvesebb József Attila­Balatonszárszón támadt gondolatok Vasrácsos kerítés, kis elő- ; kert mögött takaros há- áll Balatonszárszón a vas­útállomáshoz közeli, enyhén Cniolkedö utcában. Ebben a házban élte rövid élete leg- útolsó szakaszát, innen indult huszonöt évvel ezelőtt, azon * végzetes december 3-i dél­utánon a balatonszárszói vas­útállomásra József Attila. El- 'ndult, de már nem tért vissza ^ha. Az átrobogó gyorsteher- ,?nat érzéketlen acélkerekei . loltották fiatal életét, de el­fúlt a halhatatlanság útján. A ház, József Attila nővéré- úúK, Etának egykori háza ma thlékmúzcum — részben. Ben, csak részben, mert rész- eÚ lakás is. Búr a kapubejá- jút fölötti tábla „József Attila /?ú2eum”-ot hirdet, egy kopár ,'oszobácska és két kisebb szo- ú nyújt pusztán otthont Jó- Attila Balatonszárszón ^begyűjtött relikviáinak. onyképek, kéziratok, József ^ttila műveinek egykori kiad- úúyai, újságkivágások, né­hány bútordarab és használati tárgy idézi a költőt és a tragi­kus emléket, a szörnyű ese­ményt, amely ennek a békés balatoni falucskának a nevét kitörölhetetlenül beírta az iro­dalomtörténetbe. Lehetetlenség egy pillanatra is szabadulni 1937. december 3-a emlékétől, bármit néz is a látogató a múzeumban, legye­nek a szemlélt tárgyak a költő korai verseinek kéziratai, apró használati tárgyai, a család ké­pei. Komor hangulatúak a szo­bák. A sárguló újságlapok, megfakult fényképek, kézira­tok már tartalmuk megismeré­se előtt is tragédiára készíte­nek elő. Felhallatszik a mú­zeumba a balatoni vonatok za­katolása is. Talán még mindig ezen a vonalon jár az a moz­dony, vagy azoknak a kocsik­nak valamelyike, amelyik ne­gyed évszázaddal ezelőtt átro­bogott az állomáson, amikor egy sötétfelöltös, nyugtalannak látszó férfi le s fel sétálgatott a vágányok mellett, majd be­következett a vég. i 1 Aztán itt van a múzeumban az idős nyugdíjas kántortanító, a mú­zeum őre, aki hajdan a taní­tóskodás mellett a református lelkészi teendőket is ellátta a faluban, és neki jutott a szo­morú kötelesség 1937. decem­ber 5-én, hogy József Attilát eltemesse — a református egy­ház előírásai szerint, mert a katolikus egyház nem volt haj­landó eltemetni a görögkatoli­kusnak született költőt. Szemé­lyes ismerőse volt József Atti­lának, szívesen eleveníti fel ta­lálkozásait, amelyeknek mind­egyike egy-egy mozaikszemcse a költő balatonszárszói napjai­nak történetéhez. Itt írta, ebben a házban utol­só versét a költő december 2-án, itt született meg utolsó, kiábrándult vallomása („íme, hát megleltem hazámat”), amelyben arról ír, hogy „... már halálom is haszta­lan .. Elhanyagolt, kopár ez a kis múzeum. Méltatlan az' emlék­hez. A Somogy megyei Tanács, a Balatoni Intéző Bizottság,- vagy valamely országos szerv az illetékes? Mindegy! Bala­tonszárszónak ez a szomorú esemény a „nevezetessége”. Erre a múzeumra több gondot kellene fordítani. Ezt megkö­veteli József Attila emléke iránti tisztelet. A modern vasútállomás n mögötti kis parkban áll most József Attila bronzszob­ra, alig néhány méterre a vá­gányoktól. A költő pedig itt él köztünk Balatonszárszón és szerte az országban, — álmai­nak megvalósulásaként létre­jött szocialista társadalmunk mindennapjainak alkotásai­ban, tetteiben. A balatonszárszói József Attila HAxauiu. vers, amelyet ismerek — mond­ja Misuta Károly. — Igaz, na­gyon nehéz a választás, hiszen József Attila minden versét igaz örömmel szavalom a Le­nin Kohászati Művek színját­szó körében és otthon is. Szü­leim ugyanis munkásemberek, és ifjúkorukban nem tölthették idejüket irodalom-tanulmányo­zással ... Általam ismerik meg József Attilát, aki pedig ép­pen az ő korosztályukról írta: „a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát”. Közel áll hozzám a nagy proletárköltő. Segédmun­kás vagyok a DIMÁVAG „N” egységében. Szocialista brigád­ban... ...a költő József Attila halála után 25 évvel klasszikus lett, mérce és példa — mondja Bihari Sán­dor. — Korszakot meghatáro­zó jelenség a költészete. De klasszikus volta nem valami hideg, bálvány-állapotot jelent. A tökéletes világgá formált sza­vakon még érezzük a formálás melegét, mintha az imént áll­tak volJia össze verssé, de száz esztendő hitelesítette tökély fe­gyelmével. Ebbe a költői nagy­ságba beletartozik, hogy idő­szerű minden gondolata, tű­nődése és érzelmi gesztusa. Jó­zsef Attila a mi életünket szen­vedte költészetté. A mai költő vágya mi lehet? Annyira köl­tő lenni, mint ő. A szolgálat és a szépség jegyében. ...a diák József Attila verseinek vará­zsa számomra abban rejlik — mondta Fekete Zsuzsa, a sátor­aljaújhelyi Kossuth Gimnázi­um tanulója —, hogy gondol­kodni, töprengeni kell rajtuk, s akkor tárul fel minden esz­mei s költői szépségük. Nekem legkedvesebb szerelmi lírája, mely a gyengéd férfilélek szár­nyaló vallomása, s kissé min­dig sikoly az elveszett anyai gyöngédség után. Mennyire igazabb a materialista költő szerelme, mint a polgári köl­tők hazug, fülledt morálja.*. uszított társaság kinevette. Az így kavart vihar azonban nem azt eredményezte, amit ellen­felei akartak: még többen fi­gyeltek rá, — Miként hatottak ezek a viták az osztálytársakra? — Nem szégyellem bevalla­ni, hogy a versek engem ab­ban az időben nem érdekeltek. A torna, a futball, az otthoni elfoglaltság, a regények eléggé betöltötték érdeklődésemet, nem jutott idő sem unalomra, sem versolvasásra. A viták ha­tására azonban kezdtem a ki­fejezések érdekességét, a meg­személyesítések, szimbólumok, hasonlatok csodáját megfigyel­ni. Így volt ez több osztály­társammal is. Nagyon ered­ményesekké váltak ezek a vi­ták. Végeredményben Attilá­nak köszönhető, hogy a har­cok következtében többünket érdekelt a könyv, a vers, a vita. Önérzetünk és öntudatunk is növekedett, mert József At­tila önképzőkört szereplése osztályunknak is hírt, megbe­csülést szerzett. József Attila nem vált az osztály elfogadott, külsőségekben is megmutatko­zó hatalommal felruházott veze­tőjévé. Több lett annál: a gon­dolkodás elindítója. (pt) JÓZSEF ATT II A-VERS a kongresszuson Pártunk VIII. kongresszusán felszólalt Major Tamás Kossuth-díjas színművész, a Nemzeti Színház főrendezője, aki a művészet szerepéről szólva a többi között kijelen­tette: — Ha tiszta a levegő, mint ahogy most tiszta mi- nálunk, akkor minden a miénk, ami valaha is haladó volt a világon, és különösen minden a miénk, amit nekünk írtak. Ha nem tiszta a levegő, mint a személyi kultusz idején, még azt sem lehet elmondani, amit egyenesen ne­künk írtak. Albániában ebben a pillanatban nagyon sok kommunista verset nem lehet elmondani. S ez nagyon tragikus. Nálunk is volt ilyen tragikus helyzet. Valaha arról beszélgettünk, hogy semmiképpen sem mondhatjuk el azt a verset, amelyet nekünk írt József Attila: a Levegők A párt töretlen politikája az ellenforradalom óta vissza­adott nekünk mindent, ami a miénk. Éppen ezért el sze­retném itt mondani a verset. Hallgassák meg: minden szava pártunk politikáját igazolja. — Major elvtárs ezután elszavalta József Attila Levegőt! című versét, A verset az alábbiakban közöljük: Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkacsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, c táj oly elhagyott. S ím váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, míg nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg. Es nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. Es az országban a törékeny falvak — anyám ott született — az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt a levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind incgcsörrcn, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. O, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ, és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. En tudtam — messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál. De jogom van és lélek vágj’ agyag még nem vagyok s nem ölj- becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezéren Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd! Mép komoly DadaU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom