Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1962. november 16. Kennedy és Adenauer tárgyalásai Washington (MTI) Adenauer kancellár szer­dán, Washingtont látogatásá­nak első napján délelőtt és délután is tárgyalt Kennedy elnökkel. Szerdán délben a Fehér Házban Adenauer tiszteletére adott ebéden a két államférfi pohárköszöntőket mondott. Adenauer hangsúlyozta, hogy a két ország között „eltéphe- tetlen kötelékek ■ vannak”. Kennedy kijelentette, hogy Adenauer látogatása „a Kelet és a Nyugat kapcsolatai törté­netének jelentős fordulópont­jával” esik egybe. t Szerdán délután az ameri­kai külügyminisztériumban .Schröder nyugatnémet kül­ügyminiszter és George Ball amerikai külügyminiszterhe­lyettes külön tanácskozást folytatott a háború után Nyu- gat-Németország és Franciaor­szág között kialakult közele­désről, az Európai Közös Piac és a NATO problémáiról, va­lamint katonai kérdésekről. Rusk külügyminiszter va­csorájával fejeződött bé a szerdai nap programja. Tájékozott körök szerint Kennedy és Adenauer meg­egyezésre jutott abban, hogy előbb a kubai helyzetet kell rendezni, mielőtt a nyugati szövetségesek más kérdésekre fordítanák figyelmüket. Von Hase nyugatnémet újságírókat tájékoztatva hangoztatta, hogy a két államférfi nem állapo­dott meg semmiféle kezdemé­nyezésben Nyugat-Berlint il­letően, de a szóvivő hozzátet­te, hogy a nyugati nagyhatal­maknak mielőbb megállapo­dásra kell jutniuk abban, mi lesz a teendő, ha elérkezik a kezdeményezések ideje. Adenauer kancellár csütör­tökön Rusk külügyminiszter­rel tárgyal, majd az országos sajtóklubban mond beszédet, 22 órakor búcsúlátogatást tesz Kennedy elnöknél. E látoga­tás után kerül sor valószínű­leg a tárgyalásokról szóló kö­zös közlemény kiadására. Furcsa eset... Aiost Kennedyn van a sor Bertrand Russell nyilatkozata Bertrand Russel, a világhírű angol filozófus szerint most Kennedyn van a sor, hogy a hidegháború megszüntetése felé megtegye a következő lé­pést. „Az oroszok már tanú- bizonyságot adtak arról a haj­landóságukról, hogy nehéz kö­rülmények közepette is készek komoly lépéseket tenni” — írja Russell a Vancouver Sun című laphoz intézett levelé­ben. Kennedy elnöknek meg kel­lene vizsgálnia kormányának azt a jogát — folytatja a levél írója —, hogy nukleáris tá­maszpontokkal veheti-e körül a Szovjetuniót. Ha az Egyesült Államokat aggasztják a kubai támaszpontok, akkor becsüle- tesnek kell lennie és figye­lembe kell vennie, miként érez a Szovjetunió és Kína Uaést tartotta Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli; A Minisztertanács csütörtöki ülésén megvitatta az Országos Tervhivatal elnökének jelenté­sét az 1962. évi népgazdasági terv. háromnegyedévi teljesíté­séről és az éves teljesítés vár­ható alakulásáról, továbbá a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökének a jelentés­hez fűzött észrevételéit, majd a munkaügyi miniszter be­számolóját a háromnegyed év bér- és munkaügyi helyzetéről. A kormány a jelentéseket jóvá­hagyólag tudomásul vette. A kohó- és gépipari minisz­ter a híradás- és vacuum- technikai ipar, valamint a műszeripar helyzetéről és fej­lesztéséről tett jelentést. A kormány az előterjesztéseket megvitatta és megfelelő hatá­rozatokat hozott. A kormány meghallgatta és tudomásul vette a közlekedés- és postaügyi miniszter beszá­molóját a svéd közlekedésügyi miniszter meghívása alapján tett hivatalos látogatásának tapasztalatairól. A Minisztertanács ezután fblyó ügyeket tárgyalt: azok miatt a támaszpontok miatt, amelyek hosszú évek óta veszik körül a két országot — mutatott rá Russell. < Miko jatt hessélt < a havannai egyetemen] A Mundo című havannai lap ; vezércikkében foglalkozik Mi-5 kojan szovjet miniszterelnök- c helyettesnek a havannai egye- J temen elhangzott beszédével, c A lap Mikojan állásfoglalásé-S ról megállapítja, hogy az „aj sziláid szovjet—kubai szolida-S ritás megnyilvánulása”. <r A Mundo utal Mikojannak; arra a kijelentésére, hogy aí Szovjetunió támogatja Fidel ^ Castronak a Karib-tenger bé-t kéje megszilárdítását célzó ót Í pontját, majd hangoztatja, hogyj a béke a kubai és a szovjet nép J legszentebb törekvése. A kubai : és a szovjet nép szolidaritásai biztosítja e magasztos cél el- J érését — állapítja meg befeje-J zésül a láp. : < — A menyemnek — felelte az apósom. Mindketten dolgoz­nak, délelőtt nem tudnak be­vásárolni. — Jó — felelte a boltvezető — most az egyszer még adói:, hogy vasárnap legyen nekik mit enniük, de ez volt az utolsó alkalom, mert többet a fia részére nem adok. Apósom otthagyta a két fe­hér kenyeret és az egyik fűszer­boltban vásárolt kél barnát. Ezt a furcsa esetet azért tettem szóvá, hogy az illetékesek vé­leményét kérjem. Kovács Lászlóné ált isk. nevelő Sárospatak A MÁV figyelmébe Amikor a. vonat az állomásra, ér, az emberok rohanni kezde­nek a gyárkapuk felé. Hiszen lia valaki 6 óra után érkezik a blokkoló órához, a. napi kere­setből levonnak egy órát és ez érzékenyen érinti különösen azokat. a,kik tudják, hogy nem is hibásak. Gyakran előfordul, hogy a MÁV késve indítja, a. munkás- vonatokat és emiatt, történik «■ rohanás, idegeskedés, mert a müszakváltáson nem tudunk pontosan megjelenni. Sztrclcsik Ferenc NSZG dolgozója r/ CUM E». HitiCS BS » o e Községünkben még júliusban ki­gyulladt a villanyfény. Sajnos csak itt-olt. A közvilágítást 78 cgö vol­na hivatva ellátni, amelynek fele már az ünnepélyes üzembehelye­zés alkalmával sem gyulladt ki. Azóta is rendszerint sötétség van a falu egy-cgy szakaszán, mert vagy nem ég a villany, vagy pedig ha új égőket raknak he a szere­lők, azok hamar kiégnek. Mintegy 90 lakásban pedig egy­általán nem ég a villany. A kör­zeti szerelők azt mondják, netti kapnak anyagpt. Nem tudom, mi az oka ennek, de nem „jó fényt” vet az ÉMASZ-ra, bogy a fényűn- nepély már augusztusban megtör­tént és még novemberben sem ég rendesen a villany. Földes József Bükkzsérc Az AKÖV címére A marsrakéta lefényképezi a Mar sót ' Az Északmagyarország októ- >ber 25-i számában szó esett a [sárospataki tej- és kenyérbolt- ’ban észlelt fogyatékosságokról > is. Két nappal később én is [meglepetéssel, tapasztaltam a i következőket. ’ Apósom mindennap meg- I veszi részünkre a már „hagyo- ;mányos” egykilós fehér kenye­ret. Nekem nincs időm a be- 1 vásárlásra, pedagógus vagyok, : délelőtt .tanítok, délután pe­dig nem biztos, hogy le­het kenyeret kapni. Ezért ment vásárolni apósom és két darab egykilós fehér kenyeret kért. — Kinek viszi a másikat? — kérdezte a boltvezető. Kubai fiatalok Sajóládon A népművelési évad első is­meretterjesztő előadását Kuba nemzetközi helyzete cirn.mel tartotta meg Szendrei Nándor népművelési ügyvezető. Egy­szerű ismeretterjesztő előadás­ra jöttünk össze, de több lett annál. Bizonyságtétel a béke, a barátság mellett, ugyanis kubai fiatalok is ellátogattak hoz­zánk erre az alkalomra, El­mondották, hogy amikor Kuba nehéz helyzetben volt, Magyar- ország az elsők között nyúj­totta baráti jobbját. Ezután egy Kubáról készült dokumentumfilmet vetítettek, majd a nőtanács vacsorán látta vendégül a kubai vendégeket. Ez a jólsikerült est nagy él­mény volt valamennyiünknek. Veres János Sajólád Fóny községhez 5 kilométer­re van a vasútállomás, ezért hétfői napokon a hajnali, 4 órakor induló vonathoz az AKÖV járatot rendszeresített, amely a munkába igyekvő dol­gozókat az állomásra szállítja. Ilyenkor már hajnali 3 ólától 30—40 ember — köztük több diák — várja a járatot izgatot­tan, hiszen mindenki szeretne időben munkahelyére érkezni. Nagyon bosszantó tehát, hogy ez a járat rendszerint késve indul és így nem érjük el a vonatot. Vágjunk barátságos arcot, most exponál! (Fülöp György rajza) A pártkongresszus tiszteletére Brigádunk minden tagja jelentős felajánlást tett a párt- kongresszus tiszteletére. Valamennyi vállalásnál az az elv vezérelt bennünket, hogy azok minden esetben konkrétek, értékelhetők legyenek. Többek között 120 társadalmi munkaórát vállaltunk. Ezt a felajánlásunkat úgy teljesítettük, hogy 180 munkaórát vé­geztünk cl. A munkabrigád tagjai igényesek saját magukkal szem­ben is. Minden brigádtag szakmai továbbképzésen vesz részt, állandóan növeli szakmai színvonalát. Nagy segítséget ad ehhez Borsodi Tibor elvtárs, a villainosüzcm főmű­vezetője. Szalay József a December 4 Drótművek szocialista brigádjának vezetője Ügy gondoljuk, egy kis lelki­ismeretességgel meg lehelne szüntetni ezt a sok bosszúságot okozó hibát. Szesztai András Fóny Kurityánl panasz Kurityánban egy évvel ez­előtt leszerelték az utcai lám­pákat, s azt ígérték, hogy nemsokára visszahelyezik, de mi sajnos azóta is sötétségben botorkálunk. Másik panaszunk az új trafó bekötése, amelyet szintén régóta halogatnak. Pe­dig ez nagyon fontos lenne, mert a mostani a rádiót és a televíziós készülékeket is ron­gálja. Gyakorta alacsony aüj áramkör, máskor viszont 240--: 250 Voltra is felemelkedik. A mi készülékünket például práf háromszor rongálta meg ári áramingadozás. De nemcsak! mi vagyunk így, hanem sokat: panaszkodnak mások is: Kuri-j tyán valamennyi lakosa kéri az illetékeseket, hogy szereljék fel végre az utcai lámpákat és rendezzél: az új trafó-ügyet is­Kiss Andrásné Kurityán 27. Pilledten bandukolt hazafe­lé a két muraközi. Patájuk alig vert valami port a sárga dülö- úfon, fáradt testüket csípős ve­rejtékszag lengte körül. A sze­kér mögött rekedt cimbalom­ként pengett a vetőgép. Kin­cses József görnyedten ült a bakon. Anti’ hajtotta a lova­kat. Az ő feje is hanyagul bil­lent egyet-egyet a döccenések- re, laza ujjai közül a saroglyá- ra kígyózott a gyeplő vége. — Állj meg itt ' a kőrisfa alatt — mondta fáradtan az öreg és a szemét lehunyta egy pillanatra. — Gyújtsunk rá. Anti nem értette, miért kell a cigaretta miatt megállni, hi­szen füstölni menetközben is lehet, de nem kérdezősködött, A. lovak a magános faaggastyán haragoszöld üstöké alá értek. Rájuk, szólt csitítón: — Pszsz .: ­Elhalt a zörgés, egyszerre az alkonyati nyugalom kellős kö­zepén találták magukat. A kő­risfa lombja kesernyés illatot párázott rájuk, arcukra hű­vösség osont a közeli erdőről. Kincses ráérősen sodorta, a ci­garettát földszínű ujjaival. An­ti nem kívánta a füstöt. Sem­mit nem kívánt. Csak aludni, felejteni, aztán fölébredni úgy, hogy semmi rosszra ne emlé­kezzen. Tudta, nem a cigaret­ta kedvéért állt meg az öreg. Borús hangulatban dolgozták végig a délutánt, alig szóltak egymáshoz néhány kurta szót, de különösen érezték, hogy mindegyikük végiggondolja a maga sorát. Kincses a cigaretta végéhez tartotta a gyufalángot, közben már a legényre nézett. — Ügyelj ide. fiam. Mi még soha nem hazudtunk egymás­nak. Se szóval, se hallgatással. Eddig a munka volt az első. De most van időnk, ügy menjünk haza, hogy ne maradjon ebben a napban semmi sunyiság. Vagy inkább válasszuk a hara­got? ... — Akármi legyen a szándékod, de szint kell valla­ni. Még haragudni is úgy érde­mes csak, ha előbb megmond­juk egymásnak a magunkét: Anti sokáig lógatta fejét. Si­ma. hátrafésült hajából egy fürt a homlokába lógott. Csiz­mája talpát lassan a saroglyd- hoz ütögette. Maga sem igazodott el saját érzéseiben. Néha annyira gyű­lölte Danit, hogy minden bűn­tudat nélkíjl darabokra haso­gatta volna, néha meg különös jóindulatfélét érzett iránta. Bánta már azt a méregízű ta­lálkozást. Eleget gondolkodott délután, s bárhogy fájt is bal- szerencséje, látnia kellett, hogy szándékosan senki sem akart rosszat neki. — Kár erről beszélni. Józsi bácsi — szólt nagysokára. — Gyűlölködni, ártani nem aka­rok, mert gazember mégsem vagyok. Hiába mondta Klári a szemembe. Nincs igaza, meg nem is lesz. Az alkonyati nyugalom álló­vizét motorkerékpár berregése kavarta föl. Figyeltek. Feléjük közeledett a kattogó-puffogó hang. Túl a kőrisfán, ahol ka­nyarodott az út, előbukkant a porlepte csipkebokrok mögül Csuka Péter instruktor, a járá­si pártbizottság munkatársa. Délcegen feszített a motoron, amely ákadozva-ugrálva mor­góit a bakhát hepe-hupáin. Megállt, egészségeset szusz- szantott. s finnyás mozdulat­tal tolta homlokára a porvédő szemüveget. — Szabadság, elvtársak! — köszönt és a karját hanyagul meglengette, ahogy- a nagyobb vezetőktől látta. Kincses várakozón pislogott le rá a bakról.’ Halkan viszo­nozta a köszönést. — Jónapot, Csuka elvtárs. Hova akar kilyukadni ezen a taligaúton? Csuka azt hitte, tréfára gon­dol az örég. Gyermekded neve­tésre kerekült egészséges, vér- ,bő képe. — Magukat keresem, senki mást. Az ám, Kincses elvtárs! Láttam, hogy a lánya itthon van! — Köszönöm a hírt — mond­ta hunyorogva az öreg. — Szép magától, hogy ezzel is törődik. De már jártak itt kint. Ha lesz rá egy kis ideje, szót kellene ejteni a sorsukról: Az instruktor szórakozottan lefejtette szőke göndör hajá­ról az ellenzős bőrsapkát. Ahogy a gondos vargák szok­ták a vásáron a lábbelikről, úgy törölgette le kabátujjával a port a szattyánsapkáról. — Csak a lánya léphet a szö­vetkezetbe, Kincses elvtárs — szegte föl hirtelen fejét. — Kár, hogy éppen a vejéről van szó, de a párt akkor se tehet kü­lönbséget. A vetéssel hogy áll­nak? Mert amiatt jöttem tu­lajdonképpen ; ; j Az öreg Kincses egy vékony húr pendülését vélte kihallani a csendből. Megütközve gon- golta. hogy ez a pirospozsgás, motoros legény milyen ártat­lan könnyelműséggel lép túl emberi sorsokat; ólomsúlyú te­kintete az instruktorra neheze­dett, úgy mondta: — Végeztünk a vetéssel. — Akkor megnézem — bó­lintott könnyedén a legény és a finom sapkát a fejére húzta. — Ha nem esik nehezükre, jöj­jenek utánam. — Gyakorlot­tan,- az ülésen maradva rúgta be a motort. Fürgén tovaszök­kent a kukoricavetés irányába. Anti sértődötten sandított utána. = Nem elég neki a sza­vunk? ::: — kérdezte megbot- ránkozva az öregtől. — Fordulj vissza — legyin­tett Kincses bosszúsan. Csuka Péter már lelkiisme­retességgel szemlélgette a ve­tést, mire a muraköziek visz- szacammogtak. Csizmái szabá­lyos nyomokat hagytak a si­mára hengerelt talajon. Legug­golt. megbolygatta a földet: kí­váncsi volt, hogy előírás sze­rinti mélységre ágyazták-e a magot. Kincses József, meg Pásztor Anti szótlanul összenéztek. Kedvetlenül szálltak le a ko­csiról. Az öreg előrebicegett a szántóföld széléig. Haragos ar­cán mozdulatlanok voltak a ráncok, karját mereven lógat­ta. Türelmes természetét sűrű­södő, higgadt indulat' borítot­ta el. Az instruktor elégedetten, dicséretet sugárzó mosollyal lépdelt kifelé. Messziről kia­bálta : — Gyönyörű! Csák így to­vább, elvtársak! Anti rosszat sejtve figyelte az öreget. Súgni akarta, hogy ne tegyen bolondságot, mégsem szólt, mert az érzései másik felével meg azt kívánta, hogy bár húzná el Kincses a fontos­kodó instruktor nótáját. Az öreg megvárta, amíg hoz­záér Csuka Péter. Halk, de szúrósra hegyezett szavakkal fogadta: — Kicsoda maga? Ispán? Vagy bérlő? Aztán mi kik va­gyunk? Csaló kapcabetyárok? Vagy lusta zsellérek? Ha azt mondjuk, hogy a vetés kész, akkor arra mérget vehet, hogy kész. Mert az a vetés sokkal fontosabb nekünk, mint magá­nak; Csuka azt hitte hirtelen; bog) egy ismeretlen ember mered eléje. Zavart álmélkodásss- hőkölt vissza, szeme kikére- leült, mintha pillái sárga szem­öldökéhez ragadtak volna, — Ez pártszerűtlen, Kincsei elvtárs —’ mondta végül aka­dozva, megszeppenten, de egS kis feddés is volt a hangjában- — ügy tesz, mintha semmit sí tudna a termelés pártellenőr' zéséről. Meg a demokratikiri centralizmusról Kincses hevesen szuszogott, hogy a friss levegővel lohassz« haragja tüzét. — Az én pártellenőrzésen1 itt van — és öklével akkora* ütött a mellére, hogy Csuk21 önkéntelenül hátrakapta fe­jét. — Ha meg ennek neri hisznek, akkor a pártszerűség' ről se tudja, hogy nij fán te' rém. Csuka Péter igen óvatosan, szinte lábujjhegyen lépkedett a motorkerékpár felé. Megmar­kolta a kormányt, visszanézett az öregre. Meglepettségébe: magához térve, harciasán tar­totta föl orrát. — Más a maga baja, Kincse« elvtárs! Nem tetszik, hogy kn' Iáknak tilos a szövetkezet! Hé* akár tetszik, akár nem, a pari álláspontját én képviselem! Sietve fordította meg 3 motort, egyetlen rúgással bein­dította és futtában pattan* nyeregbe Elrobogott, s az éj felett még sokáig lengedezel* az égszínkék benzinfüst. Pásztor Anti dermedten bá­mult utána. Elhülve motyö^ ta: — Nagy baj lesz ebből, Józ*> bécsi; : : (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom