Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-15 / 267. szám

Csütörtök, 1962. november 15. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Két miskolci küldött Műszaki kiállítások a falvakban Veres Albert Mikor benyitottunk hoz- 2a, éppen iskolába készült. Veres Albert szocialista origádvezető, akit most vá­lasztottak kongresszusi kül­döttnek. Esténként gépipari technikumba jár. Fiatalos arcát őszülő haj keretezi, Pedig még csak 36 éves. 1949-től dolgozik a Decem­ber 4 Drótművekben. Az­előtt idénymunkás volt. Ott élt, ahol munkát kapott, az egész országot bebarangolta. Volt postás, dolgozott épít­kezéseknél, s ki tudja már lelsorolni, hová el nem ve­tette a sors. 1949-ben került Miskolcra. Sikerült bejutnia a drótgyárba, s végleg ott is •haradt. Kötél verő lett. Korán bekapcsolódott a Mozgalmi életbe, s már 1945-ben belépett a pártba. Két éve brigád vezető. A brigád tagjai összetartóak, segítik egymást, ahol lehet. Ennek köszönhető, hogy az Mén elsők között kapták V>eg az üzemben a „szocia­lista” címet. Október 11-én brigádérte­kezletet tartottak, amelyen *lhatározták, hogy kong­resszusi versenyhónapot in­dítanak. A terv teljesítése hetn könnyű feladat. Kevés Megrendelést kapnak, nincs ®lég munka. Ezért a válla­lásuk fő pontja nem is a Mbbtermelés, bár amennyi- r® a lehetőségek engedik, Igyekeznek fokozni a munka lendületét. Most a munka- lSényesebb anyagok gyártá­sra tértek át. Igyekeznek Zombori Bertalan anyagi jövedelemre tehesse­nek szert. Az emberek gon­dolkozásmódját kell meg­változtatni. Megértetni ve­lük, hogy az „enyém” ugyanolyan fontos, mint a „miénk”. Jó közösségi em­berekre van szükség, akik tudják, hogy a munkások­nak nem elég csak a mű­szak alatt együtt lenniök. Délutánonként beszélgetni­ük kell egymással, érdek­lődni a másik egyéni prob­lémája iránt is, segíteni a tanulásban, ö is most akar beiratkozni a technikumba. A brigád tagjai tisztában vannak a szocialista brigád­mozgalom jelentőségével, s annak megfelelően dolgoz­nak. Lényeges minőségi változás az LKM munkaversenyében , A Lenin Kohászati Művek- ,az idén számos váratlan "•fnézsép hátráltatta a dolgo- °fc munkáját. A hosszantartó, “jMfcatZam nyári hőség — min- védőintézkedés ellenére is hátrányosan hatott, főkép- r®* a melegüzemi dolgozók Jankájára, akiknek 50—60 fo- hőségben kellett dolgoz­* 'mégis, a kongresszusi ver- szélesedő lendületével ki- hii? eredményckről adhatnak *7* a nemsokára összeülő ?ajrtkongresszusnak. S ebben J^kintélyes része van annak, h?0V lényeges minőségi válto- _as következett be a munka- -ersenyben. A szocialista cím- ,í* versenyzők száma ugyanis ^■Vegesen megnövekedett. Mob mint 720 munkacsapat vtélkedik már a szocialista mgád mozgalomban, . A sikerek között is első hc- J,en említhető, hogy a napok- an üzemelésre átadott 3. sz. V^öVknhó átépítését a határ- J?0 előtt 17 nappal befejezték. i'2 az idő-előny terven felül 10 ezer tonna többlet nyers- ^ls olvasztását teszi lehetővé. 1döntvényből, csiszoltáruból a OTl0resszusi vállalásban sze­llő 1200 tonna helyett 1350 Qynál készítettek. A gépipar témára igen fontos különféle 9°lvóscsapágy acélokból kere- SOO tonnával adtak többet, ‘dyv.gcrelt készáruból pedig a ^‘ajánlás szerinti 13 ezer ton- helyett 14 300 tonnát küld- ek a feldolgozó üzemeknek, °vábbá több mint tizenöt kilo- Q^ammal használtak kevesebb °etétnnyagot egy tonna ter­mékhez. Keddre újabb siker- rel gazdagodott a diósgyőriek iferscnykrónikája: a középsori hengerészek a baráti Romániá- nemrég érkezett ötezer M’uuinui nagyobb méretű buga kisebb méretűre történő át­hangerlésével végeztek rövid idő alatt. Ezzel egyik fontos export feladatukat, illetve kongresszusi felajánlásukat teljesítették idő előtt. A MÉSZÖV, a közelmúltban ; igen életrevaló kezdeményezés- : ként a második műszak meg- : könnyítése érdekében műszaki kiállításokat rendezett a megye falvaiban. Legutóbb Mezőkeresztesen rendezték meg a műszaki és háztartási gépek bemutatóját. Mint Primusz Zoltán elvtárs, a MÉSZÖV kereskedelmi osztá­lyának helyettes vezetője el­mondotta, ebben a hónapban — többek között Mezőkeresztesen — harmadik ízben rendezik meg a háztartási gépek, mű­anyagok ég mosószerek bemu­tatóját. Kalló László, a Mezőkeresz­tesi Földművesszövetkezet ke­reskedelmi osztályának vezető­je közölte, nagy sikert aratott a MÉSZÖV bemutatója. Egyéb­ként a földművesszövetkezet törekvése, hogy minél több új árucikket mutasson be a vá­sárlóknak. A MÉSZÖV további kiállítá­sokon mutatja be a megye fal­vaiban a háztartási kisgépeket, valamint a műanyagokat és mosószereket. Földgáz-füíés Tiszaszederkénv­Ujvárosban Borsod megye új iparvidé­kén, Tiszaszederkény község határában 40 ezer lakosú vá­rost is építenek. Itt kapnak majd kényelmes otthont a Ti- szapalkonyai Hőerőmű és a Ti­szai Vegyikombinát dolgozói. Az erdősávval övezett leendő városban eddig 700 lakás ké­szült el és az új házakban kor­szerű üzletek nyíltak. A város­ban jó ütemben épülnek a kommunális létesítmények is. Az 50 méter magas, modern vonalú víztorony vasbetonvá­za már elkészült, az üzemeket és a környező falvakat ellátó kenyérgyár pedig a jövő évben kezdi meg munkáját. Az egy­re terebélyesedő város lakói az idén kéréssel fordultak a megyei tanácshoz, hogy a ké­nyelmes lakásokba mielőbb ve­zessék be a háztartási munká­kat megkönnyítő gázt. Erre az eredeti terv szerint csak az el­következő években, a városi gázüzem megépítése után ke­rült volna sor; A Tiszai Vegyikombínát gáz üzemének műszaki vezetői azonban a város segítségére siettek. Olyan tervet dolgoz­tak ki, amelynek félhasználá­sával, kis beruházással a városi gázmű megépítése nélkül be­vezethetik a gázt az épületekbe. Ennek lényege: a váró® mellett húzódó földgázvezetékből ki­sebb nyomásszabályozó és nyo­máscsökkentő berendezések be­iktatásával a már elkészült és még épülő lakásokat el tudják látni háztartási gázzal. A ter­vet a megyei tanács elfogadta és így jövőre megkezdik a gáz bevezetését. Almaszüret végén A Nagyirüskolci Állami Gazdaság hemádnémeti üzemegységében befejeződött az almaszüret. Az állami gazdaság többi üzemeiből is idcküldik az osztályozásra kerülő almákat. Az asszonyok és a leányok nagy szakértelemmel, szorgos kézzel válogatják az ízes gyümölcsöt, a magyar föld küi­föld-liíres Jonathan, Starking almáját. (Szabados György felvétele) Megkezdődött a Miskolci Tiszai Pályaudvar korszerűsítése Az állandó zajt, amelytől a Miskolci Tiszai Pályaudvar környékén lakó emberek szen­vednek, most még a hengerek, markolók, dömperek hangja is erősíti. A zaj oka mindenki előtt, ismerős: átépítik a pálya­udvart Nem szükséges arról beszél­nünk, hogy mennyire nagy a forgalma az állomásnak, aki erre utazik, maga is tapasztal­hatja. Hajmeresztő látvány, amikor a Miskolcra érkező utasok kisgyerekekkel, csoma­gokkal, öregekkel, vagy bete­gekkel kényszerítve vannak arra, hogy több szerelvényen át jussanak el a kijárathoz, izgul­va azon, hogy mikor indul el alattuk a vonat A Tiszai Pályaudvar Vasúti forgalma az utóbbi években megsokszorozódott És az a pá­lyaudvar, amely 100 évvel ezelőtt megfelelt a követelményeknek, ma már nem tudja betölteni „hivatását”. A MÁV dolgozói­nak megfeszített munkát kell végezniök ahhoz, hogy az uta­sok kényelmes, fűtött szerelvé­nye a menetrendben feltünte­tett időben célbaévjen, ugyan­akkor feladott darabáruját és a kocsirakományt is sértetlenül, minél korábban eljuttassa ren­deltetési helyére. Az állomáson tartózkodó utasok, bár látják, hogy min­den vágány szerelvénnyé] fog­lalt, nincsenek kellő belátással a vasutas dolgozók nehéz mun­kája iránt, nagyon sok esetben türelmetlenkednek. Valóban nem elégedhetnek meg az uta­zók a jelenlegi állapotokkal. Ezeknek a baj oknak a meg­szüntetésével már sokszor fog­lalkoztak a vasúti dolgozók; Elkezdődött a munka, amely kitartó, hosszú harcnak az eredménye; Az állomás felsőzsolcai ré­szén elkezdték a vágányok le­fektetését; A vágányhálózat nagyobb lesz, könnyebbé teszi majd a forgalom lebonyolítá­sát. A jövő évben kerül sor a vágányok közötti szigetperonok létesítésére. Három szigetperon készül, amelyek tetővel lesznek ellátva. A szigetperonokhoz aluljárón keresztül lehet majd eljutni. A felvételi épület bel­sejében a követelményeknek megfelelően ugyancsak lesz át­alakítás. A munkák befejezése 1964-re várható. De amíg ez bekövetkezik, a jelenlegi forgalmat is le kell bonyolítani ég építeni is kell. Ezért felhívjuk a vasúti dolgo­zók és utasok figyelmét egy­aránt, hogy ez idő alatt fokozottabb elővigyázatossággal kötekedjenek a pályaudvar te­rületén. Az utasok elvárják, hogy a vasút kényelmes, kultúrált kö­rülményeket biztosítson szá­mukra, de a saját maguk testi épségére nem vigyáznak. Nem veszik figyelembe a hangosbe­mondó intelmeit (példa erre az Aszód állomáson történt bal­eset). Az utazóközönség elvár­ja, hogy a vasút dolgozóinak gondja legyen a kultúrált uta­zás biztosítására Ezt azonban sokszor ők maguk akadályoz­zák meg. Semmibe veszik a sze­relvények, várótermek tisztasá­gát, tönkreteszik a villanyégő­ket, a fűtött szerelvény ajtaját, ablakát nyitvahagyják stb. A felsoroltakon kívül még egy igen fontos dolgot emlí­tünk meg. Télen a vonatok me­netrendszerű közlekedését, az időjárásra való tekintettel, ne­héz biztosítani, különösen a hosszú szerelvényeknél. Tekin­tettel arra, hogy a MÁV nem tud minden szerelvény végére kazánkocsit lenni, ennélfogva a szerelvény hátsó része hideg marad, s az utasok elől zsúfo­lódnak össze. A menetrendsze­rűség biztosítása érdekében, ha az utasoknak is érdekük, rövi- debb szerelvényeket fogunk közlekedtetni, hogy ezzel is könnyítsünje az átépítés nehéz­ségein. Ha kissé nehéz körülmé­nyek között is, de nem sokára eljön annak az ideje, amikor korszerűsített állomásunk meg­kezdi működését. A pálya­udvar előtti téren helyezik el Kandó Kálmán szobrát, amely méltó szimbóluma lesz. annak, hogy Miskolcon is megkezdték - vasúti villamos vontatás^ Bacsó Gyula; MÁV Miskolci Igazgatósági — NEKEM NEM TETSZIK ez a náthás idő. Vagy esné ki magát jól az eső, vagy megfagyna, felszáradna már. A hideget is jobban elviselem, mint ezt a pocsétás, sáros világot. Az embernek élni sincs kedve, csak prüszköl, s az orrát fújja egész nap... Né, most is milyen náthás vagyok. — Mondja, mi a maga foglalkozása? — É... én? — s megütközik. Vil­lámló tekintettel méri végig a másikat. Szeme azt kérdezi: „Hát nincs a homlo­komra írva?”. Lassan, önérzetesen felel: — Könyvelő vagyok. — Éhem. — így a csizmás, s hátrább húzódik, mert a mérges fiatalember éppen a szeme közé fújta a füstöt. — Az apja is... könyvelő ... vagy igaz­gató ... — Nem, nem! — felel gyorsan. — Szobafestő. Mázoló és szobafestő. Bah! Miért kérdezi? Negyedórája várakoznak a peron alatt. Előttük csepereg az eső, csillog a pályatest, monoton hangon dobol az esőcsatorna is; egy pajkos csepp pedig az öreg orra hegyén köt ki. Keze fejé­vel szétmázolja, még hátrább húzódik és csalt azután válaszol, mintha azon tűnődnék, hogy attól szaporábban hull-e az áldott eső. — A kosarában, látom, zöldségfélét visz __ — Igen. Krumpli, zöldség. Ne men­jen reggel a piacra az asszony. Egy korsó újborral is megszerezte a sógor. — Szép zöldség... — S mekkora a krumpli! Első osz­tályú, príma minőség. Pedig csak ott­hon, a kertben termett neki. — Paraszt? — Kicsoda? — Hat... A sógor. — Il.i igen. De most vasutas. Hat­vanba jár. De itt lakik. — Jó is az — kapaszkodik a gondo­latba az öreg, mert magában feltette, hogy megtromfolja a veres orrút. — A vasút jól fizet. Faluhelyen egy szép kis húz, kertecskével, darabka szőlőcske: megterem az a kis himmi-hummi. Neki pláne nem kell a piacra mennie. — Áldás! — hagyja helyben a köny­velő is. — Magam is például — s most, hogy tényleg egy vágányra kerültek, közelebb húzódik az öreghez —, magam Esik az eső-------------------------------------------------*£) is mindig ilyen kis házról álmodozom. Mesepalotát csinálnék belőle, paradi­csomkertet. Ültetnék virágokat, vete­ményest. fákat is és szőlőt is. Egy jó lugasról le tudnék szűrni száz liter bo­rocskát. A sógor adna hozzá oltvány­szőlőt. Abasár környékit. — Ne azt tegye! — szólt közbe az öreg, mintha máris meglenne a szőlős- kert. — Ezen a vidéken nem marad meg. Jó homokit! Annyit terem, hogy nem bírja leszedni. Nekem is az van. Csak a ház körül persze. Nyolcvan litert szűrtem — s huncutkásan kacsint —. alig érkeztem a fináncok elöl el­dugni ... — Hehe — nevet a könyvelő — ez jó. csakugyan jó. Hová utazik, bácsikám? — Miskolcra, s ott pedig a megyei tanácsra. Maga is Kálisszal dolgozik? — Kálisszal. Hm. A Kálisszal persze. Gépkönyvelésben dolgozom. Ismeri? j — 1.1 i igen — nyújtotta most a szót az öreg. — Ismergetem, de csak úgy, kicsiben. Hanem, idefigyeljen: az esőre ne haragudjék. Mert magának fogalma sincs róla, hogy most ez mennyire kell, milyen nagyon aranyat ér nekünk. Gondolja csak el, ha valahol a hegy­oldalban lenne a kertecskéje és a maga kívánsága szerint két nap alatt leesne az egész őszi eső. Mi történne akkor? Leszaladna a sok víz, elmosná min­denét, de a földben alig maradna meg valamivel több a semminél. Az a kis krumpli, meg zöldség, meg miegyéb mégis csak jobb, ha nem a piacról kell venni. Iszonyatosan ki van szá­radva a föld. Eshet rá hatszor ennyi. De most aztán ez... minden cseppje orvosság. No, kapja a csomagját, jön a vonat. Várjon, a kosarat majd feladom. Mögéjük álltam, s láttam, hogy bántja valami a veres orrút. Az öreg egyked­vűen nézegette a vonat mellett elmara­dozó hatalmas barna táblákat, a kocsi­ban sokan voltak, valósággal odaszorult az ablakhoz. — Értem én magát — mondta és cigarettával kínálta később: — Az egyiknek náthát hoz, a másiknak ara­nyakat rak a markába. Nem lehet ki­számítani és irányítani. •— Persze — enyhült meg az öreg Is, s tüzet adott cserébe —, csak hogy az imént olyan haragosan kirobbant... furcsállottam. A szép zöldség, meg a( príma krumpli gilt. Az eső nem gilt. Hogy a tűz lángjába akar maga akkor megélni? — IGAZA VAN. látja. Tisztára igaza. Maga hol dolgozik? — Én is könyvelő vagyok. Itthon, a tsz-ben... Ónouvári Miklós minőségi munkát végezni, s ezzel elősegíteni az országos méretű kongresszusi verseny sikerét. * Zombori Bertalan a Le­nin Kohászati Művekben dolgozik. Az acélöntés szin­te családi foglalkozás volt náluk. Acélöntő volt az ap­ja, a bátyja, s ő is ezt a szakmát választotta. Már 1940-től „űzi” a mesterséget. Legkevesebb, de legtöbbet jelentő szó, amit a munká­járól mondani tud: szere­tem a foglalkozásomat. Már szocialista brigádve- zelő. ö a brigádban a leg­idősebb, s mint a bátyjuk, úgy fogja össze a brigád tag­jait. Nem könnyű feladat át­nevelni az embereket. Hi­szen itt nemcsak arról van szó, hogy azt megértsék: többet, jobban kell termel­ni, mert ezt sokan csupán azért teszik, hogy nagyobb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom