Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-02 / 257. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Pcntck, 1962. november 2. Kihirdették Jemen új« ideiglenes oSkotmányát P’anasz az erdőbényei autóbuszra „Ha háimit is tehetek... — Berírand Russel — E gy ## London melletti kertváros egyik kis házában, fázósan a kandalló­nak dőlve, leveleket diktált egy kilencven esztendős fér­fi. Hangja halk, öreges, re­kedtes, a titkárnő sem értett minden szót első hallásra. És ez a fáradt hang mégis el­hallatszott öt világrészbe, el­gondolkodtatva és meghatva az embereket. A Kubát fe­nyegető amerikai provoká­ciót követő események drá­mai pergése közben is oda kellett figyelnünk erre az öreg emberre, erre a nyug­hatatlan nyugdíjasra, aki — miközben nála jóval fia­talabb kollégái rózsát nye­segetnek az üvegházban, vagy a skóciai ősz méla szépségén merengenek — minden maradék energiájá­val, minden idegszálával azon van, hogy sokáig élje­nek, akik eddig még csak keveset éltek, hogy éljen az emberiség. Az aggastyán-kor önzővé tesz. Legalábbis a tudomány ezt- a tételt vallja. A kilenc­ven éves Bertrand Russel páratlan aktivitása, mély fe­lelősségtől áthatott harca a békéért azonban ellentmond azoknak a tapasztalatoknak, amit a lélektan, a fiziológia, a geranto-lógia az öreg, a nagyon öreg emberek érzé­seinek és gondolatainak el- meszesedéséről tanít. A szov­jet politika rugalmas eszkö­zökkel és módszerekkel pá­rosult elvi szilárdságát fel­ismerő és méltányoló Bert­rand Russel kilencven esz­tendeje ellenére is azokért küzd, akik csak most eszmél­tek rá a világ szépségeire és akik a jövendőtől várják, hogy kibontsa életüket. A nagy gondolkodó, az ékes szavú, bátor író, kilenc év­tized terhével a vállán a re­mény és az ifjúság szószóló­jává emelkedett. A fizikus, aki már évekkel ezelőtt azt hirdette, hogy befejezte mű­vét — megifjodott erővel vi­askodik azért, hogy a háború elavult erő-törvényével a bé­ke nehézkedési erejét, az ér­telmes élet gravitációját szegezze szembe. Tüntet és szónokol, levelet diktál és tiltakozik minden igazságta­lanság, minden értelmetlen­ség ellen, mert „csak a tilta­kozás adhat reményt az élet­re”; LJ a bármit is tehetek, ké- >>n rém tudassa velem”; Milyen jellemző ez a mon­dat, amellyel Russel befejez­te mind Hruscsovhoz, mind Kennedyhez intézett levelét. Babérjain pihenhetne hosszú küzdelmekben és eredmé­nyekben gazdag élete alko­nyán. De ő — lélegzete fogy­táig — ott akar lenni és ott is van, ahol az a nehéz, szí­vós és idegfeszítő harc fo­lyik, amelyről egy régebbi cikkében azt írta, hogy „ezzel a harccal, a megfeszí­tett értelem és a bátor áldo­zatvállalás harcával lehet megelőzni a bombáknak és gépszörnyeknek azt a műkö­dését, ami már nem is ne­vezhető harcnak, csak pusz­tításnak. (A.) u O Sárospatakról utaztam Erdőbényére. Az ál- Q lom ás tói 7 kilométerre van a község, ezért a O délelőtti 11 órai vonattól autóbusz szállítja az O utasokat a községbe. Mire mi odaérkeztünk, a O Szerencs felől 1 órával korábban érkezett vo- gnat utasai már bent ültek az autóbuszban, s Cígy a megmaradt kevés helyért valóságos ro- 'C ham kezdődött. Hetven éves vagyok, nem ’Cóhajtottam részt venni a testi épségünket ve­se szélyeztető tolakodásban, aminek többek kö- .0zött az lett az eredménye, hogy Tóth Berta- Olanné Sárospatak, Esze Tamás u. 48. sz. alatti '01akos kétéves kis gyermekét, Misikét, ügy ösz- .cszenyomták, törték a tolakodásban, hogy egy leálló hétig kék-zöld foltok jelezték rajta az oautóbusz-út emlékeit. Meg is jegyeztem a ve- ’Ozétőnek, hogyha egyszer két vonathoz tarta-. §nak csatlakozást, forduljon kétszer, ne gyö- gmöszöljenek be a hivatalosan megengedett 31 Chelyre 51 személyt. A két vonat között egy tel- ojes óra van, az autóbusz kényelmesen megfor- O dúlhat ennyi idő alatt. Erre a vezető fölénye­sen azt válaszolta: ne avatkozzam az 6 dol­gába, különben is ez „benzinkérdés”. És hogy haragjának velem szemben gyakorlatilag .is kifejezést adjon, a feleségemet felvette ugyan az autóbuszba, engem azonban — az utasok közül egyesegyedül — az állomáson hagyott. Most nem is az engem ért sérelem miatt emelek szót, hiszen azon már túl vagyok, ha­nem a „benzinkérdés” miatt. Nem hiszem; hogy az autóbuszközlekedési vállalatnak pár liter benzin fontosabb lenne, mint az utasok testi épsége, esetleg egy szerencsétlenség meg­előzése. Az erdőbényei út ugyanis egyáltalán nem kifogástalan, a túlterhelt autóbuszt lcöny- nyen baj érheti, s lehet-e akkor fölényeskedni és holmi „benzinkérdéssel” takarózni? Intéz­kedjék hát sürgősen a vezetőség, hogy a ve­zető legyen körültekintőbb, és ne zsúfoljon be a zötyögő „fakaruszba” 31 utas helyett 51-et vagy még többet, hanem a két vonathoz for­duljon kétszer! Hochvárt Antal Sárospatak Négyesi tudósítás Termelőszövetkezetünkben október 25-én 490 katasztrális holdon befejeztük a vetést. Ez­zel tervünket száz százalékra teljesítettük. Közös gazdasá­gunk nagy előnye, hogy azt a nyár folyamán teljes mérték­ben gépesítettük és így a mag a szárazság ellenére is optimá­lis időben kerülhetett a földbe. A traktorosok derekasan, fá­radságot nem ismerve végezték munkájukat, pedig ebben az időszakban ugyancsak nagy erőpróba előtt állt gép ég em­ber. Dobos Sándor traktorve­zetőnk naponta 35—40 katasz­trális holdat is elvetett. Miután mi teljesítettük ter­vünket, most azokban a terme­lőszövetkezetekben — jelenleg Szomolyán — segítünk saját erőgépeinkkel, ahol még el vannak maradva. A jó tanácsokat megfogadva, az elmúlt évekhez viszonyítva, jelentősen növeltük az intenzív búza vetésterületét. A kenyér­gabona Vetésterületünk 79 szá­zalékún Bezosztája búzát' ve­tünk. Kezdetben félt, idegenke­dett ettől a. tagság, de most már saját tapasztalatunk is bi­zonyítja, hogy érdemes intenzív búzát termeszteni, mert ter­méshozama sokkal magasabb, mint a korábban termesztett fajtáké. Kozma György Négyes A dédestapolcsányi úttörő­csapat nemes célt tűzött maga elé. Elhatározták, hogy az újon­nan épült iskola és művelődési otthon megközelítésére — ahol őszi időben nagy a sár — a mintegy 150 méter hosszú jár­dát betonlapokból rakják le. Ezeket a betonlapokat már el­kezdték kiönteni, de a községi szervek vezetői nem támogat­ják őket megfelelően. A szük­séges cement mennyiség ugyan­is még mindig nem áll rendel­kezésükre. A cementlapok elkészítésé­hez a bánfalvi bányaüzem ve­zetősége 7 dömper sódert szál­tetósss tansteteás Tanácskozásra gyűltek össze a Mályi Téglagyár szocia­lista brigádjainak tagjai október 23-án. A megbeszélésen Fritz György munkaügyi vezető ismertette a vállalat terme­lési eredményeit. Elmondotta: a jó eredmények elérésében nagy szerepük van a szocialista brigádoknak is. De ugyan­akkor az is elhangzott a tanácskozáson, hogy e brigádmozga­lomnak vannak még fogyatékosságai. Az egyes brigádok á kulturális vállalásoknak nem tesznek eleget. Két nappal később a gyár kollektívája termelési tanács­kozáson beszélte meg az elmúlt negyedév tapasztalatait. Bobor Jenő, a vállalat főmérnöke tájékoztatójában kiemelte; hogy a III. negyedéves jó termelési mutatók ellenére^ még mindig sokat kell tenni a minőség javításáért. Különösen vonatkozik ez a technológiai fegyelemre. Felkérte a dolgozó­kat: kövessenek el mindent a selejt és a minőségi romlás megakadályozására, mert csak így lehet biztosítani az Él­üzem cím megtartását és a tavalyihoz hasonló 13. havi fize­tést. Ezután a III. negyedévben elért eredmények alapján 94 dolgozó között mintegy 20 ezer forint jutalmat osztottak szét. Gresnyer József Mályi tűzre vetett fát még lombos korából ismerte, s végignézhet­te a vándorló életet, amely a búza gyökereiben szívódott föl, hogy aztán benne érzésekké, gondolatokká változzon. Nem akart kiszakadni ebből a kör­forgásból, félt idegenné változ­ni a kezével munkált föld szá­mára. Magános csatangolásain vál­tig az apjával pörölt. Kegyetlen átkokkal terhelte, érvelt a nya­kas gőg ellen, nem szűnő ál- mélkodással csodálta az ostoba kegyetlenséget, amelyről még mindig nem tudta elhinni, hogy az ő apjában lakozik. Mégis va­lami határozatlan, keserű sze­retettel gondolt rá, sehogy se akart beletörődni a szakítás­ba. Bizonygatta magának, hogy múló perpatvar az egész, nem több egy álmatlan éjszakánál, hamarosan elszivárog a mogor­va kótyagosság és utána meg- békélten nevetnek a saját esz­telen ségükön. Bármilyen kevés reménye le­hetett az engesztelődésre, még­sem akart elmenni búcsú nél­kül. A tépelődő kóborlás’való­jában egy hosszú-hosszú út volt, vissza a szülői házhoz. A kertek alatti kaszálók mentén kószált, s mint az ábrándos gyerek, belelábalt a tocsogók­ba. Nézte a sárga, víztől püf­fedt fűcsomólpt, a taligaút Több támogatást várunk lított ki az úttörő csapat részé­re minden ellenszolgáltatás nélkül, a kis iskolások kezde­ményezését a szülők is támo­gatják, de ha a községi szer­vek vezetői nem segítenek mi­hamarabb — a nemes kezde­ményezés csak elhatározás ma­rad .;. Juhász Imre Dédestapolcsány fi fogyasztók érdekében... A villanytelcp üzemzavar elhárí­tási csői)Oltja a közelmúltban el­határozta, hogy az üzemzavarok gyorsabb elhárítása végett Uíltf adó-vevő készüléket állít üzembe* a városi üzemviteli osztályon. Aí elhatározást, tett követte. A kísér- iletek sikerrel beváltak, s így egy iúgynevezett üzenizavaros gépkocsit lURII-készülékkel szereltek fel. Mí- mtán az elhárítási idő lényegese»1 »csökken, ezzel cgyidőben a/kiesett 'kilowatt órák száma is csökkenni dog A jövőben a miskolci üzlet' ’igazgatóság több helyen szándéko­zik URII adó-vevő készüléket jüzembc állítani. ) Verdes László ) Miskolc ) ) l Levél ) a Major utcából 5 Miskolc város Tanácsa min' )dent megtesz, hogy városunk [szép legyen, utai jók és járlui' ltok legyenek. A Major utca 0 [város belső területén fekszik' ide évekig járda nélkül. Most [ősszel a tanácstól betonkocka' lkat és homokot kaptunk, s író' [vei sok a város kiadása, társa' idalmi munkát kértek az itt la' [kőktől. Ezt az egész lakosság megértette és a tűzoltó lakta' [nyával szembeni első háztömb kivételével mindenki mcgcsi' [nálta a járdát. Mivel azonba'1 lennek a háznak a kapuja a Dó' Izsa György utcára nyílik, csak 'két jóindulatú lakó készített0 [el a járdát, a többi kő a járdán 'hever, a homok is szétszóró' [dott már. A ház a MIK kezeié' lsében van, de a lakókra hárít' [ja a járda elkészítését, Nen1 bissziik, hogy a Cipész Ktsf-' [nek ne volna annyi költségk®' írete, hogy ezt a járdát elké' szíthesse. Nemsokára leesik 0 hó és alatta ott marad a rosS^ járda a szétszóródott kövekkel' könnyen szerencsétlenség töt' ténhet. Este is életveszélyes eí az útszakasz, mert az ÉMÁSk a Dózsa György utcán azt a vij' Ianyoszlopot, amely itt bevilá' gított a Major utcába — meg' szüntctíc. Kérjük az illetékes0' kot, addig intézkedjenek, am^ nem késő. Major utcai lakók re, a másfél hold erdőre, a há­rom hold szőlőre, a három és félhold kaszálóra. Csakhogy árat kért ezért, alázatos enge­delmességet, hogy az ő szavára igazodjon a sors, ne pedig a gyerek önfejűsége győzzön. Penészes bajúsza, fehér szem­öldöke fagyosan derengett a homályban, mint a remetéké. Nyüszíthettek az érzései, ösz- szenyomhatták belsejét a szo­morúság nehéz kövei, gőgje mégsem enyhült, inkább kö­nyörtelenebbnek mutatta ma­gát. — Ha úgy véled, hogy el kell köszönnöd, hát tessék. Minden lépésedet kisérje szerencse és az se fájjon soha, hogy nem vagy a fiam. Pe ha mégis az vagy, akkor hallgass rám. A szegénységet utálom, a kommu­nistákat még jobban utálom. Hát akkor a kettőt együtt hogy szívlelhetném? Fogadd meg a tanácsom: hozd át ide a lányt, tagadja meg az apját. El kell mennetek a templomba. Ennyi­be kerül az áldásom. Ha sokal- lod az árát, akkor még azt is felejtsd el, hegy melyik kapu nyílik ehhez a házhoz. Úgy mondta végig, hogy rá se nézett a fiára. A pipa kihűlt a kezében, szeme élesen meredt az ablakra, tekintete átszurta az üveget, mint a holdfény. Dani nyugodtabb lett. Meg­érintette a végzet, amely egy­úttal nyugtató, akármekkora döbbenetét hoz. — Mindent azért nem felej­tek el — mondta csendesen, mintegy szoktatva magát a végső beletörődéshez. Megfordult és csodálkozott, hogy milyen könnyű a lába. In­dult ki a házból. A küszöbön^ szembetalálta magát anyjával,! aki rémületbe fogyottén, nemz; könyörgéssel állta útját. (Folytatjuk.) dott tenni, hogy félénken meg­simogatta anyja hátát. A szobából rekedt, borízű hang reccsent; — Gyere be;.: 1 Idős Kustán Dániel napok óta a homályban lappangott, hallgatott csendben, itta a bort és szívta a pipát. Agya, teste szinte földdé tompult, mellében nehéz köveket hur­colt, karjai löttyedtre váltak. De a hallása szokatlanul éber­ré élesedett. Mint valami du- gótjan üvegben, fölerősödtek fülében a hangok. A lépések zaját kiismerte, s ha hosszú időn át senki se ment el az ablak alatt, elfogta a szorongó türelmetlenség. Mihelyt nyílott az ajtó, azonnal tudta, bogy a fia érkezett haza. — Gyere be! — kiáltotta új­ra sürgetőn és pipáját görcsö­sen szorongatta. Dani lomha léptekkel állított a szobába. Az ajtótól két lé­pésnyire állt meg, innen mér­te végig az apját, aki a méreg­zöld bársonyhuzatú díványon üldögélt. — Adjon is^en ::: — köszönt komoran. — Ha ad is. de nem a te szavadra — mondta az apa szi­gorúan. Fejét félrefordította, térdén heverő ökléből magasra ágaskodott a pipaszár. — Azért jöttem, hogy elkö­szönjek — szólt Dani és moz­dulatlanul tartotta leszegett fejét. Az öreg lustán e pillanat­ban a kutyájával is szívesen cserélt volna. Annyira várta a fiát, hogy már-már könyörgést motyogott, néha meg úgy érez­te, hogy feltétlenül megőrül, most pedig képtelen volt a leg­csekélyebb enyhülésre. Meg­bánta már, hogy a kevélységet adta jussul. Boldogan átcserél­te volna a huszonhat hold föld. bakhátjárói ismerte meg, hogy a kertjük sövénye mentén jár. Bepillantott a fázós kertre, a palatetős pajtára, a fehér tűz­falra és mielőtt egyet gondolt, már a portán termett. Ment előre, mintha soha semmi nem borzolta volna föl a családi bé­kességet. Ebéd után lévén az idő, any­ja a sötét konyhában mosoga- ; tott, sötét keszkenőben, sötét ruhában. Töpörödött alakja bő- , biskolva hajladozott, minttia ájtatoskodott volna, arca nem látszott, mivel a kendő széle : mögé rejtette. Dani halkan nyitott ajtót. Félt, hogy megijeszti. Az asz- : szony a fiára nézett, szive na­gyot rúgott, horgas ujjai közül , a dézsába pottyant a' lucskos : mosogatórongy. Halálos beteg­hez hasonlóan csoszogott az , erős emberig, a bőrsipkát le­vette a fiú fejéről ég minden ; cél nélkül babrálni kezdte a i ködmön gallérját. — Neked van igazad;.; — mondta töredezett hangon. Sze- 1 relmesen, a sovány asszonyok i makacs erejével magához húz- : ta Danit és őrült sietséggel csó- ; kolta végig arcát, homlokát, 1 haját. ! A fiatalember bizonytalanul, i szégyenkezve tűrte a szerete- ] tét, ép szó nem jutott az eszé- . be. zavarában csak annyit tu- 1 U. Hiába tanácsolta a józan be­látás, hogy itt kell hagyni a fa­lut egy időre, Dani mégis úgy érezte magát, mintha azt pa­rancsolták volna neki, hogy fejtse le a saját bőrét. Talpát egyáltalán nem csiklandozta mehetnék, naphosszat hallga­tott. Klári féltő 'pillantásai elől kimenekült a határba. A csatakos őszben keresztül kasul barangolta az életét. Át­vágott a dombokon, leereszke­dett a völgyekbe, rugdosta az ázott avart és gallyakat tör­delt le a bokrokról. Emlékei fonnyadtan, közönyög haldok­lással rémlettek fel a múltból, hetyke bizakodásai elbújtak a korhadozó levelek alá, idegenül vetie körüj a táj, bizalmatlan hallgatásukkal mintha azt mondták volna az erdők, sző­lők, szántók, présházak, hogy nincsen szükség rád. A baráz­dák esőmosta sorai még emlé­keztek a csizmája .talpára, a magános gyümölcsfák még nem felejtették, hogy alattuk gon­dolt a szerelemre, most pedig végig kellett néznie , a romlást, panasz nélkül, mint ahogy a betakart szőlők sem sirathat­ták gazdag termésüket. Itt akart élni. ahová a haj­szálainál is több béklyó kötöt­te. Itt, ahol a sarjú egyszerre nőtt az ő borostájával, ahol a Ali Szabii közölte, hogy Amcr[ marsall látogatást tett Szir-C vah térségében, a keleti határt közelében állomásozó EAK-c erőknél. Amer marsall meggyő-f ződött arról, — mondotta Ali£ Szabii —, hogy ezek az erők£ a jemeni egységekkel együtt,? megfelelően felkészültek arra,]" hogy visszaverjenek bármifélét külföldi agressziót. Hozzáfűz-c te. hogy a szaud-arábiai és jor-( dániai rádióállomások állításai,: amelyek szerint a volt imámj csapatai előretörnek Jemenben,' minden alapot nélkülöznek. <------O------ ( ( I nsoS képviselők j Kubáról i London (MTI) * Az angol alsóházban igent éles bírálatok hangzottak el aj Kubát illető amerikai és an-< goi álláspontról. i ( Joseph Grimond, a liberálist párt elnöke kijelentette: [ — Ha igaz az, hogy az amc- < rikaiak atomiamat!ást ké- ( szültek intézni Kuba ellen, * akkor a legsürgősebben fi- < gyelmcztetni kell őket, * hogy ez korántsem felel ; meg a viták elintézéséről * vallott európai felfogás- ; nak. . * Mayhew munkáspárti képvi-; selő szerint Heath lordpecsétőr* nyilatkozata a szövetségesek: közötti tanácskozásról, < egyáltalán nem megnyug- ( tató. j Silverman munkáspárti kép-c viselő kifejtette: | — Kennedy akciójának: egyetlen enyhítő körülménye J az a tény, hogy jól tudta: < bízhatik Hruscsov béke- * szeretetében, türelmében és : önmegtartóztatásában. * Kennedy eljárása mutatja,: hogy a mai világban az önbí-< ráskodás hatása sokkal vészé-: delmesebb az egész világra* nézve, mint bármi, amit önbí-( ráskodással meg akartak aka-* dályozni; : Konni Zilliacus hangsúlyoz-* ta: Nincs szemernyi bizonyíték: vagy ténybeli adat. amely in-* dokolná az amerikai őrjöngő; hisztériát ég kardcsörtető har-< ciasságot; egységének előjátéka” — mondotta a jemeni elnök. Kairói jelentés szerint az EAK elnöki tanácsa, Abdel Hakim Amer marsallnak leg­utóbbi jemeni látogatásáról ké­szített jelentése alapján meg­vizsgálta a jemeni helyzetet. Ali Szabri, az EAK végrehaj­tó tanácsának elnöke közölte: Amer marsall jelentéséből ki­tűnik, hogy Jemenben megszilárdult a forradalom és a kormány teljesen ellenőrzi az or­szágban a helyzetet. Szanaa (MTI) Szerdán kihirdették a Jeme­ni Arab Köztársaság új, ideig­lenes alkotmányát. Szalal jemeni elnök nyilat­kozatot adott a közép-keleti hírügynökségnek. Hangsúlyoz­ta. az ideiglenes alkotmány ki­kiáltása és az új kormány megalakítás azt a célt szolgál­ta. hogy megszilárdítsa a bel­ső helyzetet és biztosítsa, hogy az ország az Egyesült Arab Köztársasághoz hasonló úton haladjon. ».Ez Egyiptom és Jemen

Next

/
Oldalképek
Tartalom