Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

Szerda, 1962. november 7.

BSZAKTHAGYARORSMO

9

SZÍNHÁZ

NEMZETI SZÍNHÁZ

November 7-én: Disztorna (de. 10).

November 7-én; Búi a Savoyban (3). Bórletszünet.

November 7-ón: Hamletnek nincs igaza (7). Bérletszttnet.

November 8-án: Hamletnek nincs igaza (7). Erkel-bérlet.

November 9-én: Hamletnek nincs igaza (7). Schiller-bérlet.

November 10-én: Hamletnek nincs igaza (3). József A. ifj. bérlet.

November 10-én: Bál a Savoyban (7). Madách-bérlet.

November 11-én: Bál a Savoyban (3). Bérletszünet.

November 11-én: Az arany ember (7). Bérletszünet.

KAM A RA SZÍNHÁZ

November 7-én: Lyuk az életrajzon (3);

November 7-én: Zűrzavaros éjszaka (7).

November 8-án: Nyilvános főpróba (7). Jegyek nem válthatók.

November 9-én: Jaj, a mama! (7). Semutató előadás.

November 10-én: Lyuk az életrajzon (7).

November 11-én: Zűrzavaros éjszaka (3).

November 11-én: Jaj, a mama! (7).-----ooo-----A tudományos

ismeretterjesztés hírei

November 8-án délután 2 órakor

*z LKM acélöntődében: Villamos vezérlő berendezések. Előadó: Si- Pos Gyula.

Délután 2 órakor a DIMÁVAG Előadótermében: Mi a kapitalizmus, mi az imperializmus. Előadó; Kun Lajos.

Délután fél 5 órakor a FŰSZERT Vállalatnál: Az űrkutatás eddigi Eredményei és távlatai. Előadó: Du- flás József.

G órakor a 103. sz. Iparitanuló intézetben (Sajószentpéter): Hogyan viselkedjünk társaságban. Előadó: Eber József.

6 órakor a hámori munkásszállóban: Amit a képek és a szobrok Elmondanak. Előadó: Kiss András.

Tanácstagi fogadóórák:

Megyei tanácstagok: November 8-án: Rubint. Vilmos, vraj tanácsháza, 10 órától; dr. Pásztor Pál. Mezőkövesd, tanács- háza, 9 órától.

November 8-án beszámoló: Papp János, Hejöpapi, tanácsháza, 18

órától.

.November 9-én: Zupkó István, "«gybátor tanácsháza. 13 órától; ?hpkó István. Gagyvendégi, tanács- háta, 8 órától.

November 9-én beszámoló: Oro- 8x1 János, Bonsodnádasd, tanácshá- 2a, 18 órától.

Városi tanácstagok: November 9-én: Csontra József, Palóczv utcai fiúiskola, 17.30 órától.

November 9-én beszámoló: Búméra Sándor, Költő u. e. sz., 15 “iától; Hudecz Sándor, Bercsényi u- 1. sz., 17. órától.

I. kér. tanácstagok: November 8-án: Szabó Karoly,

“ábonyibórc. Galagonyás 14. sz., “--11 óráig: Sárvári József, Kun 8 “la u. 13. sz.. 19—20 óráig.

November 9-cn beszámoló: dr. jmhgly Zsigmondné És Jecs Júnos- Szabó Lajos u. 7. sz., ált. isko- 18 órától.

II. Uer. tamlcstagok: November 8-án: Heinemann Pál,®

vyöri-kapu 59. sz., 17—18 óráig;« ÍJUUner János, Kárpáti u. 33. sz., < jr—19 óráig; Szantórisz András,] i'ózsa p. U. 4G sz., 16—18 óráig; Ko- , acs József Torontáli u. 57. sz., ] 16--17 óráig. «

November 9-én: Király Lenke,« Bartók Béla Művelődési Ház,« « 18 óráig. '

November 9-én beszámoló: Ko-( :aés József, Oprendek Sándor párt-, “Zervezet, 17—18 óráig; Kertész, J?tván, Oprendek Sándor pártszer-, vizet 17—18 óráig; Tóth László,« uPrendek Sándor pártszervezet, 17« "JIB óráig; Kurunczi Imre, Opren-« Sándor pártszervezet, 17—18] éráig. ]

III. ker, tanácstagok: <

.November 8-án: Simon Sándor,] ÍWrtabánya, 14—18-óráig; Tepliczld, ““zsetnó, Móra F. u. 59. sz.. 18—10 c 6tálg. c

.November 9-én: Nagy Gyula. I-Io-1 “'“Itbánya, 18—18 óráig. ]

IV. ker. tanácstagok: «

..November 8-án beszámoló: Eöl-]

Béláné, mésztelep, művelődési, juhion, 17 órától; Gadó Barna,, ójésztelep művelődési otthon, 17—c “ éráig. ‘ t

rr

0, §

lílus,

sz

ín

r

e

sz

A színművész játékstílusának meghatározása igen bonyolult dolog. Különösen az. ha filmről, filmszínészről van szó, mert a filmművészetben nagyon nehéz élesen elhatárolni, mit adott a műhöz a rendező és mit a színész. Aztán azért is, mert a filmforgatás körülményei befolyásolják az alkotó munka menetét, a játék stílusát. s ezeket a körülményeket legtöbbször sem a rendező, sem a színész nem tudja megváltoztatni. Végül pedig azért is, mert nagyon nehéz pontoAlekszc.j Batalov a „Rumjacev- ügy” című filmben, amelyben Alckszandr Kumjancev gépkocsivezetőt alakította.

san kimutatni, hogy a színművészet új, korábban még nem ismert irányzatára való áttérésnek mik a „tartozékai”. Mindez így van, de a művészi ábrázolás formája, a stílus mégis változik.

Elég visszapillantani a múltba, s máris világosan látjuk a megújhodásnak ezt a végtelen folyamatát. Emlékezzünk a némafilmekre, s hasonlítsuk ösz- sze őket az eüső hangosfilmekkel, ezeket pedig a 40-es évek alkotásaival. Még a legtapnszta- latlanabb néző is azonnal észreveszi itt a szembetűnő változásokat, egyebek között a stílus változását. Semmi alapunk nincs azt gondolni, hogy ez a természetes folyamat manapság megrekedt, s holnap nem hoz új termést. Nekünk, akik ebben a korban élünk nehéz meglátni valamennyi változást, kitapintani az új formák „kereteit”, ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy meg se kíséreljük.

Ha a filmművészet színészi játékának stílusáról beszélünk, rögtön beleütközünk egy régóta húzódó vitába, amely a „színház védelmezői” és a „filmpártiak” között folyik. A „filmpártiak” úgy vélik: minthogv a film végeredményben személy szerint a rendező kezében születik meg, a filmszínész játékstílusa is tel lesen tőle függ, a rendező ábrázoló módszerének szolgálatában áll. Másrészről a

„színház védelmezői” azt állítják, hogy a film kizárja az „alkotás” lehetőségét, s a „technika”, az „Ipar” követelményei megkötik a színész kezét, még csak nem is gondolhat semmiféle egyéni stílusra. Van bizonyos igazság mind a két felfogásban.

És mégis az idő, a környező valóság végeredményben ösz- szehasonlíthatatlanul erősebben és lényegesebben hat a színészi játék stílusára, mint a munkakörülmények, vagy a rendező felfogása, ábrázoló módszere. Ez a megállapítás egyformán érvényes a filmszínészekre és a színpadi művészekre, egyiküknél nem kisebb a hatása, mint a másiknál.

A jó színészből, aki gyengén játszott a filmben, vagy pontosabban szólva, akit rosszul használtak fel a filmesek, a film megjelenése után semmi- 'képpen sem lesz rossz színész, éppen úgy, mint ahogy a rossz színészből sem lesz jó attól, hogy sikeres filmszerepet alakított.

Mellesleg gyakran ezekkel a végletekkel igyekeznek bizonyítani: egyik, vagy másik színészt természetében, egyéniségében bizonyos megfoghatatlan adottságok rejlenek, amelyek valamiféle titokzatos „kinematografizmus” komplexumát alkotják benne. S ezt a „kinematografizmust” határvonalnak tekintik, amely különválasztja a színház & a film művészeit. Ezt a határt azonban szinte mindennap — hol ezen, hol azon az oldalon

— a legkisebb nehézség nélkül átlépik.

Mi tehát tulajdonképpen az a „kinematografizmus”, honnan került elő és mivé fejlődhet?

A színész kinematografizmu- sának fogalmát szerintem csak a rossz filmrendezők találták ki, azok, akik — ahelyett, hogy becsületesen beismernék — nem tudnak megfelelően bánni, „gazdálkodni” a színésszel, nem tudják kihozni belőle azt, amit lehetne — inkább ilyen ködös fogalmakkal takaróznak.

Azt kérdezheti valaki: de mi legyen azokkal a színészekkel, akikből a színházi körülmények annyira „kilógnak”, hogy bármilyen filmszerepet kapnak, mindegyik alakításukon érezni a mesterkéltséget, az erőszakolfságot, a színházban pedig — ahol rivalda, kikészítés és tisztes távolság van a széksorok és a színpad között

— tűrhetőek?

De ha a színészi ábrázolás mai vonásairól beszélünk, nyugodtan számításon kívül hagyhatjuk az ilyen színészt. Nem pusztán azért., mert nem felel meg a filmre, hanem legfőkén- pen amiatt, hogy 6 a régi, már

Négyezer hold új gyümölcsös a Csereháton és a Hernád völgyében

letűnt játék-iskola elveinek hordozója. S itt már nem a film sajátos jellegéről van szó, hanem a színész tehetségéről, belső árnyaltságról, művészi kifejező eszközeinek tárházáról.

S most lássuk a film technikájának és sajátosságainak hatását a színészre. Szinte szó szerint a szemünk előtt tűnik el, a múlté lesz mindaz, amire azelőtt szükség volt a forgatáshoz. a kamera előtti játékhoz. A filmek érzékenységének fokozódásával csökkent a Jupi- tor-lámpák izzasztó hősége és vakító5 fénye. A kamera szabad mozgásával kitágult a filmcselekmény korábbi szűk kerete, a filmkazetták gyakorlatilag nem szabnak határt a felvételek időtartamának, s tökéletesedett a hanefelvétcl is.

Röviden: a technika fejlődése. a gazdagabb mesterségbeli tapasztalatok révén hamarosan eltűnik mindaz, ami korábban elvitathatatlanul sok nehézséget kellemetlenséget okozott a filmszínész számára, s ami tulajdonképpen eddig speciálissá tette ezt a munkát.

Az idő, a környező valóság mindenekelőtt azért gyakorolja a legnagyobb hatást a színészi játék stílusára, mert maga a színész is ember, aki emberek, saját kortársai között, gondjaikkal & örömeikkel együtt él. S ezenkívül minden színművész arra törekszik, hogy nézői a legtökéletesebben megértsék, mert ez hasznos neki is. növeli művészi tekintélyét. hatását. De ahhoz), hogy valakit megértsenek, nem elég pusztán egy nyelvet beszélnie a nézőkkel. Ezer dolog van még, amely nélkül halott a nyelv. Az érzelmek legfinomabb árnyalatai, az arc egy rezzenése, a gondolatok belső menetének megjelenítése, — mindez a hangosan kimondott szónál semmivel sem gyengébb fegyvere az igazi művésznek. Ha ez nem így lenne, akkor például senki sem nézné meg és játszaná el újra, meg újra a Hamletet, a dán herceg több száz évvel ezelőtt megírt történetét.

Következésképpen a színész nemcsak magában hordozza a kor szellemét, hanem az alkotás nagy fegyvereként használja azt fel, olyan eszközként, amely nélkül képtelen lenne igazi hatást gyakorolni nézőire, s amely nélkül elkerülhetetlenül megsemmisülne a színész és a néző közötti kapcsolat.

A színésznek az a képessége, amellyel egész lényét, szenvedélyének minden erejét egyesíti az idővel, amelyben él, s a nézővel, akinek alkot, az az utóbbi évek színész sikereinek a korábbiaktól megkülönböztető sajátossága.

Alekszej Batalov

IGEN GONDOS, pontos az a munka, amelyet Székely Sándor, az encsi járás mezőgazda- sági osztályának vezetője és Harcsár János kertészeti és szőlészeti felügyelő tesz elénk. Oldalakon át hosszú oszlopok, kimutatások sorakoznak, s ezekből megtudjuk, hogy egész Borsodban az encsi járásból érkezett a legtöbb igény gyü- mölcsielepítésre a megyei tanácshoz. Ennek magyarázata nemcsak abban található, hogy valamennyi járásunk közül itt működik a legtöbb termelőszövetkezet, szám szerint 80, hanem az is fokozza a nagyüzemi gyümölcstelepítési kedvet, hogy különösen a dombos csereháti tájon sok terület másra nemigen használható, gyümölcsből viszont ízes, illatos termést ad.

A terv szerint az elkövetkező néhány esztendő alatt négyezer holdon létesítenek majd új gyümölcsösöket a közös gazdaságok. Ennek során például a büttösi Üj Élet 300, a felsőga- gyi Virágzó Tsz 190, a fulókér- csi Üttörő 168, a baktakéki Béke 110 holdon almást, a gönci Kossuth Tsz 200, a göncrusz- kai Dobó István Tsz 100 holdon barackost, a gagyvendégi Cserehát, a hernádvécsei Búzakalász, a krasznokvajdai Bástya 50—50 holdon szilvást akar létesíteni. Az almafajták közj.il elsősorban a Jonathan jön számításba, amelyről a szakemberek megállapították, hogy a Csereháton halványabb ugyan a színeződése, mint Szabolcsban, de bőség, íz és eltarthatóság tekintetében egyáltalán nem marad el világhírű társa mögött.

Ezen az őszön tervek szerint 523 holdat telepítenek be gyümölcsfával a járás termelőszövetkezetei. Ehhez a talajforgatást kellő időben el is végezték, így a csemeték kitűnően előkészített, jól ülepedett földbe kerülnek. A munkálatoknál a Csereháton különös jelentősége van az újszerű, úgynevezett rétegvonalas szántási eljárásnak. Ezen a dombos vidéken ugyanis a szántóterületek műveléséhez hasonlóan, már az új gyümölcsösök kialakítása is lejtőre való keresztben szántással történik, hogy a gyümölcsösökben is megakadályozzák a talajerózió káros következményeit.

KÜLÖN KELL SZÓLNUNK a fancsali Egyetértés Termelőszövetkezet gyümölcstelepítési kísérletéről, amelyet a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola pat- ronálásával és ellenőrzése mellett végez. Ugyanis még tavasz- szal 20 holdon alig félméteres törzsű almacsemetéket ültettek. Ennek a fajtának az az előnye, hogy 3—4 éven belül termőre fordul, továbbá — ami az export szempontjából igen fontos —, a szedés teljesen kézzel végezhető. Ha ez a kísérlet beválik, a további almáskerteket ezzel az alacsony törzsű fajtával alakítják majd ki az egész Csereháton.

(h. j.)

Gépi fordítás örményről orosz nyelvre

Az Örmény Tudományos Akadémia számító központjában 4 évi kísérletezés után sikerült összeállítani az örmény tudományos-technikai szövegek elemzésének algoritmusait, s ennek alapján elektronikus géppel elvégezték az első gépi fordítást örményről orosz nyelvre. Egy-egy mondat gépi fordítása átlagban 40 másodpercig tart.

i,Az én drága párom** című filmben a szétrombolt ezred-kórház falánál. Usztyimeuko: Batalov, Kozirnycv: Ivan Pcreverzev.

^SZAKMAGY AiiOItSZAG J

b Magyar Szocialista Munkáspárt € °rsod megyei bizottságának lapja | főszerkesztő: Sárközi Andor c

Szerkesztőség: *

Miskolc. ranácshá2 tér 2. J

Telefonszámok: «

Ig^árság: 16-886. kultúrrovat: c

V 067. Ipari rovat: 16-035. pártro- t 63-687. sportrovat: 16-049. me- < tlj^fcdasagi rovat: 16-070. belpoli- “

rovat, panaszügyek: 16-046 Kiadja:

Az EszaKmagyarországi Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Bíró Péter Kiadóhivatal:

Széchenyi u. 15—17. Hirdetésfelvétel: 16-213. Terjeszti a posta.

Ephaté minden Borsod megyei hlvntnlbnn és kézbesítőnél

feszült a Borsodi Nyomdában ^elős vezető: Kárpáti György

A lakásban az édeskés füst a

mahorka illata keveredett a naftalin szagával. Katonák szállásoltak be. Az ágyak mellett csizmák hevertek. Volt, aki szunyókált. Egy szőke, göndörfürtű legény pedig zubbonyát öltögette. Egy lélek sem volt otthon, amikor a katonák tanyát ütöttek a lakásban. így aztán kézenfekvő volt a bekvártélyo- zas. Az öreg Csordás haragudott is később a suszterra, aki mindenféle rémhírrel táplálta a családot az oroszokról. Majdnem, hogy azt mondta: azok emberhússal élnek. Valójában azt akarta, hogy hozzájuk költözzenek, nagynak lássék a família, és így ne menjen oda egyetlen katona sem. Csordásék a kerítés hasa- dékain néztek át a szembenlévő portára, a házukra. Katonák járkáltak ki-be a nyitott kapun, de ennél többet nem láttak. Szerették volna tudni, mi van a lakásban, de Fekete Kálmán, a suszter, ugyancsak elré- mísztette őket, úgy, hogy mozdulni sem mertek. Az öreg Csordás Pistára, a legkisebbik gyerekre tekint- getott.

A fiúk az utcában már az első napon összebarátkoztak a messziről jött, de kedélyes szoldátokkal. A katonák csak nevettek, mikor a gyerekhad felmászott a tankra, mások pedig odaültek a sofőrök mellé, és nyomogatták a dudát.

At nfon most maga elé paranMZ csolta a gyereket, s

szépen elsorolta; neki kell hazamennie, körülnézni. Pisti örült az öreg szavának, meg félt is, de nem mutatta volna egy fél világért sem, nehogy csorba essék önérzetén.

— Hazamegy és köszönsz ...

— De hogyan? — húzódott el Pista szája, mert nem hogy ő, de az apja sem értett az idegen katonák beszédéből egy kukkot sem.

— Azt mondod: jó reggelt kívánok! Aztán gyújtsál be, mert látom, a kémény sem füstöl. Vigyél vizet is, a szekrényen vannak a befőttek, kínáld meg őket, de vigyázz, a puskájukhoz ne nyúlj, mert lepuffanta- nak.

Pista bátortalanul, de azért elindult. A kapu nyitva volt. Torkában dobogott a szíve, amikor belépett az udvarra. Nem tudta, az izgalomtól, vagy a kíváncsiságtól-e. Aztán eszéa nyikorgós ajtajú kaszliból, s kiöntötte rá az édes, illatos csemegét.

lopn ám de hogyan vesye rá

igen am, ezeiíet a katonákat az

evésre. Próbált hozzájuk beszélni, de ők csak vállukat vonogatták, aztán niár kézzel-lábbal mutogatott, hívta, kérte őket. Majd hirtelen ötlettől bátorítva, a göndörhajú kezébe nyomta az egyik kanalat, a másikat meg azéba, aki az ágyon ülve szemlélte érdeklődéssel az ő tevés-vevését.

iHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiimiiiiiiimiiii

Káposztaleves

...........................................................iimiiiiiiiiiiiiimimmiiiiNMiiiiiiiMiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimitiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmii

b

e jutottak apja szavai, s amikor belépett a tornácra, hangosan köszönt, akkorát, hogy még a szomszédban is meghallották. A katonák feltekintettek rá, egymásra mosolyogtak, de nyugalommal szívták tovább az újságpapírba csavart mahorkát. Ettől volt édeskés a levegő. Pista félszegen, bátortalanul, de aztán látva, hogy nem sokat hederítenek rá, mind bátrabban kezdett mozogni. Csak a göndörfürtű kozákfiú tekintett utána időnként, a szeme sarkából.

Ügy tett, ahogy apja parancsolta. A gyufát ott találta a rakott tűzhelyen, a sütő fölött, a csorba csészében. Aztán szalmát hozott a lovak elől az udvarból, s hamarosan vígan ropogott a tűz. S követve az „előírást”, két barackbefőttet vett le a szekrényről. Elemében érezte magát, nagyobbnak, mint két nappal előbb, hiszen az ilyesmit idáig nem bízták rá. Neki kellett a befőttet felbontania. Hozott tányért meg kanalakat

— Finom, jó, egyenek — biztatta őket, de azok nem mozdultak. Volt a szemükben valami bizalmatlanság, meg egy kis csodálkozás is. A kanalat szép csendben letették. Pista meglepődött. A bizalmatlanság fejébe kergette a vért: ezek talán azt hiszik, hogy meg van mérgezve. Fogta a kanalat, s nekilátott ő maga. Jóízűen kanalazott, szája szélét is megnyalta, ezután a katonák egyenként odajöttek az asztalhoz, és sorra megízlelték a befőttet.

Ezután könnyebben mi^

Pista a barátságos tekintetű katonák között, lassan egészen megfeledkezett az atyai intelmekről. A kis kápolnában már régen elhúzták a delet, de ő nem is gondolt arra, hogy haza kellene mennie, megnyugtatni a családot. Egyszer csak két katona állított be. Kezükben bogrács. Az öblös edényben valamiféle káposztás étel párázott. A katonák egyszerre megélénkültek. Papírt tettek az asztalra, rákerült a bogrács, s két oldalt fával támasztották ki, nehogy felbillenjen. A szobai jelenet megismétlődött, csak most a katonák voltak a vendéglátók, körülállták az asztalt, törtek egy darab fekete kenyeret Pistának, s hívták.

— Scsi, igyí...

Pista különösnek találta az eddig ismeretlen ételt, a fekete kenyeret, de a zsíros káposztalevesben úszkáló húsdarabok mozgásra ingerelték nyeldeklőjét. Amúgy is megszerette a barátságos katonákat. Az első falat ízlett. Hogyne ízlett volna, hiszen a családnál hetek óta cibak, tea járta, meg amit az anyja össze tudott ügyeskedni. Befőttet is csak ritkán bontottak. Pista úgy belejött a barátságba, jobban mondva az evésbe, hogy öt is, meg a katonákat is a bogrács alja állította meg...

Délután volt, amikor nyílt a suszterék kapuja. Pista állított be fütyü- részve. A család sápadtan, izgalommal várta. Feketéék is odatódultak az érkező hírvivőhöz.

— Hol voltál ilyen sokáig? — ocsúdott fel elsőnek az öreg Csordás.

— Hát, otthon — felelte a világ legtermészetesebb hangján.

Pista sorra elmesélte, hogyan zajlott le a találkozás, elmondotta, hogy tüzet gyújtott, sárkefét adott a katonáknak, s végül együtt ettek a bográcsból. Csordásné meglepődött, szemét könny futotta el, odahúzta magához a gyereket, köténye sarkával eltüntette Pista piros bajuszát.

katonák útra keltek.

Mas nap Pest {elé indulfcahonnan a szél gyakran elhozta a dübörgő ágyúk hangját. A csa id hazaköltözött, s ettől fogva sok iig nem vittek cipőt javítani a sus .te» rékhos.

Garami Ernő