Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
8 ESZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1962. november 7. Háromhutai fények L assan sötétedett. A gyerekek az utcán állva nézték, kergették a közömbös őszi Napot. Magas vasbetonoszlopok sorakoztak végig a falun, csúcsukon hordozva az égőket, — Olyan magasan van a lámpa, hogy ide nem is fog világítani — aggodalmaskodott egy pisze kisfiú. — Meg sem fog gyűlni — így egy' másik. — De meg fog! Idesapám meg idesanyám látott villanyt. Az erdők csúcsáról lassan közeledett a homály. Ekkorra a felnőttek is mind az utcán voltak. Álltak, vártak. Igyekeztek nyugodtak lenni, s a vitatkozó lurkókat is elcsendcsítette egy- egy nyakleves. — Öh — óh — hullámzott végig a szűk kis utcákon sóhaj- szerüen, meglepetten. — Ég... — Micsoda világosság! A szürkületet felváltotta az este, az estét az éjfél, s a falu népe még az utcán volt. Milyen szerencse, hogy enyhe az ősz. Néhány fiatalember letelepedett az utcai lámpa alá kártyázni. Így várták Háromhután november 7-ét. Háromhuta. Alig találni meg a térképen. Hiszen tulajdonképpen három Huta, Ö, Üj, és Közép. Az utolsó vasútállomástól jó 20 km-re fekszik, mélyen a hegyek között. A három település több kilométerre van egymástól, s ha meggondoljuk, hogy összesen 482 lélek él itt, akkor erdei tanyának is tekinthetjük a hutákat. Mióta élnek e hegyek között emberek? Évszázadok óta. Jó vadászterület ez. Az erdei birtok kézből kézre járt. A legutolsó gazda Waldblott Frigyes báró volt. Előttük Károlyi gróf birtokolta, s mint földesurat tisztelték még Széli Kálmánt is. Ősi családok, akik itt csak átutazó vendégek lehettek. A huták népe sokkal ősibb. Meg. tudják . mondani milyen úri családok éltek a kastélyban, de hozzáteszik: — A legősibb családok nálunk a Trembeczkyek, a Csup- kák és a Bárányok. Hogy ők mikor telepedtek itt meg? Úgy 1700 körül. H a tehát az ősiséget nézzük — a jog mindenképpen őket illeti. Évszázadok kellettek ahhoz, hogy birtokba jussanak. 1945-ben kiürült a kastély is, de még évekig nem történt jelentős változás a hegyek kő zott. Sok, nagy feladatot kellett megoldani ebben a szegény országban. Háromhután addig csendben vágták a fát, s már- már azt hitték, csak a gazda változott. Aztán fokozatosan belopta magát a változás. Míg régen 110 gyereket tanított egy tanító, — néhány évvel ezelőtt három nevelőt kapott a község. Bevezették az iskolába a szlovák nyelvoktatást. 1957, után új egészségház épült, amihez a lakosság 10 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. De sorolhatjuk tovább. Községi tanácsház, kultúrterem, három felújított iskola modern berendezéssel, szemléltető eszközökkel 150 ezer forint összegből és ismét — társadalmi munka. Kulturális élet? A község vezetői szerint még nyenge. Néhány film, s nemrég alakult a községi könyvtár. A Csupka-családnál három generáció volt együtt, amikor meglátogattuk őket, a nagyapa, a fiú és az unoka. Kultúrélet- rői a 30 éves fiút kérdeztük. — Olvasni lehetne, de..; Szóval időm se nagyon van rá... Tessék a mamát kérdezni. Egy idős szlovák asszonyt? Nagymamát? — Én kérem nagyon szeretem a könyveket. Sokat vakos- kodtam eddig a lámpánál is. — Mit szeret olvasni? Szlovák könyveket? — Ugyan már! — nevet rajtam harsányat a nagymama. — Nem is tudok szlovákul olvasni! Mikszáthot, Móriczot és Jókait szeretem. Vándorkönyvtár járt erre addig, amíg a községi nem volt meg, s évekig én voltam a könyvtáros. A legterhesebb a közlekedés volt De csak volt. Addig, amíg választani lehetett, hogy \a Sárospatakon vásárolt liszttel, sóval, s egyebekkel merre jobb jönni a bátyus .asszonyoknak? Olaszliszka felől a 20 kilométeres szekérúton, vagy 14 kilométerre lerövidíteni az utat a hegyeken át Ma már autóbusz közlekedik a vasútállomáshoz, háromszor naponta, Ezen a nyáron jelentek meg a községben a villanyszerelők. Az állam több mint 2 millió forintot ■ áldozott, s a községfej- lesztési alapból 150 ezer forinttal járultak hozzá a villany bevezetéséhez. így jutottunk el az örökre emlékezetes naphoz, amikor minden középületben neoncsövek világítanak, s mind a három Huta fényben úszik. Újhután — ahol 18 család él, valamennyi házba beszerelték a villanyt A MŰM üdülőben — a régi vadászkastélyban — jöttek össze a megye és a járás vezetői. Mint egy nagy család, úgy készült a község fogadásukra. A falon tömött virág- füzér futott körül. Hol vették ilyen késő ősszel? — 14 gyerek járta érte az erdőt — mondta büszkén a tanító. Aztán megkezdődött az ün7 nepély. A terem zsúfolásig megtelt, akik nem fértek be, a nagy üvegfalon kívül szorongtak. \/alamennyien eljöttek, hi- ’ szén ilyen nagy ünnep még nem volt Háromhután. S Borsod megyében nem is lesz több, mert most már kigyullt a fény az utolsó petróleumlámpás községben is. „... és mától nincs falu már az északi tájon hová ne jutna el alkotó útján a fény.” Adamovics Ilona A tankötelezettség érvényre]uttatásáért Tiszaszederkény- Újvárosban „A tanulás kezd népmozgalommá válni hazánkban” — olvashatjuk ezt az örvendetes tényt tartalmazó mondatot az MSZMP közelgő VIII. kongresszusának irányelveiben. S valóban így is van. Sohasem tanult még ennyi ember hazánkban mint most. öregek és fiatalok, férfiak és nők ülnek az iskolapadokban. Vannak, akik második, harmadik diplomájukat, szakképzettségüket szerzik. De valamiről nem szabad elfeledkeznünk. Sajnos vannak még fiatalok üzemeinkben, gyárainkban, építkezéseinken, vagy a mezőgazdaságban, szerencsére egyre kevesebben, akik még nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. A KISZ felelőssége És itt van szükség a KISZ hatékony közbelépésére. Egy olyan új, mondhatni fiatal településen, mint Tisza- szederkény-Üjvárosban, az ilyesfajta problémák sűrítve adódnak. Ahol néhány évvel ezelőtt csak végeláthatatlan kukoricatáblák sorakoztak, ma modern lakóházak, korszerű üzletek, hatalmas üzemek hirdetik az emberi alkotómunka nagyszerűségét. Az ország minden csücskéből kerültek ide emberek sokféle elemből, szokásból kezd kialakulni Tiszaszederkény sajátos arculata. Vasárnap nyílik a VII. Országos Képzőművészeti Kiállítás Miskolcon Miskolcon évről évre hatalmas érdeklődés mellett rendezik meg az országos képzőművészeti kiállításokat. Az idei, a VII. Miskolci Országos KépzőHat mozit alaküotiak megyénkben szé.eszvásznúvá A Moziüzemi Vállalat dolgozói felajánlották, hogy november 7-ig újabb filmszínházakat alakítanak át szélesvásznúvá. Vállalásukat teljesítették. Ma, november 7-én a miskolci Petőfi, a miskolci Táncsics, a'diósgyőri Ságvári mozikban, valamint Szerencs, Szikszó és Tárcái filmszínházaiban már szé- leszvásznú filmeket vetítenek. művészeti Kiállítás értékét emeli az is, hogy a nagy munkával újjáalakított, széppé tett múzeumban rendezik meg, A kiállítást november 11-én déli 12 órakor ünnepélyesen nyiták meg a múzeumban. Megnyitó beszédet Fekete László, a városi tanács elnöke moncL Sztaniszfavszkjj centennárium 1963. január 17-én lesz K. Sz. Sztanyiszlavszkij születésének századik évfordulója. A Szovjetunióban a jubileum megszervezésére országos bizottságot hoztak létre. A fiatalok sem egyformák. A különböző helyeken dolgozóknak mások a lehetőségeik, nemcsak szociális juttatásokban, hanem például a tanulást illetően is. A 15—18 éves korosztály középiskolákban, iparitanuló intézetekben tanul. Sokan laknak kollégiumokban, de szép számmal akadnak olyanok is, akik mindennap Miskolcra járnak be iskolába. Velük tehát nincsen probléma. Hasonlóképpen a különböző vállalatoknál dolgozó ifjú szakmunkások is rendelkeznek megfelelő iskolai végzettséggel. Más a helyzet az üzemekben és az építkezéseken dolgozó fiataloknál. Itt vannak még jónéhányan, akik az általános iskola néhány osztályával adósok — saját maguknak. A helyzet az építőiparban elhelyezkedett fiataloknál a legsúlyosabb. Az itt dolgozók számára egyelőre a varos egyik szerve sem tud lakást biztosítani. Nem egy építőiparban dolgozó fiatal házaspár lakik külön munkásszálláson. Sokan napi 12 órát dolgoznak, nem csoda hát, ha azután már nincs kedvük és energiájuk tanulni. S van egy olyan tendencia is, hogy a fiatalok „eligyekeznek” az építőiparból. Inkább olyan üzembe mennek dolgozni, ahol lakásra is van kilátásuk. Többségüket Sem elégíti ki mostani életmódjuk, le szeretnének telepedni, családot, otthont alapítani. Pedig ezek között a fiatalok között analfabéták is vannak. Az ilyeneket a brigádon belül patronálják a többiek, igyekeznek elsajátíttatni velük legalább az olvasást, írást. Itt bizony vannak még tennivalók, s az idő sürget! Azokkal a fiatalokkal pedig, akik most kezdték el a tanulást, továbbra is kell törődnie a KISZ-nek, hogy alti elkezdte, becsülettel el is végezze az iskolát. Törődni az emberekkel — Ügy érzem, egy kicsit ide is érvényesek Urbán Ernő: A nagy kaland című folytatásos regényének szavai, mondta Mezei Lajos elvtárs, a tisza- szederkényi városi KlSZ-bi- zottság titkára. tárgyalni remekül megtanultunk, tekintélyt is szereztünk az „öregek” előtt, motor is tudtunk lenni, sőt: emelődaru is, ha kátyúba jutott átmenetileg az építkezés szekere, de az egyes emberekre, arra, hogy külön program nélkül is törődjünk a karbantartásokkal — már maradt is időnk, meg nem is. De inkább nem is. Gorombán szólva: mihelyt letettük a szerszámot cs haza, a szállásokra vonultunk, mintha már nem is létezett volna, csak a feliratokon és megbeszéléseken érvényesült» KISZ... Pedig a két dolog összefügg. Nagyon is összefügg. — Melyik két dolog? — A nagy cél és az, hogy Kis Péter, vagy Nagy Pák hogy érzi magát, mit művek látja-e és akarja-e látni ezt a feladatot, azon túlmenően* hogy a kenyerét megkeresni jött ide.” Gyárfás Katalin Bekötötték a legény fejéig — Ne lógasd az orrod, Jani! Tavaly a tsz-be szerveztelek be és a*1 sem bántad meg ... Szegő Gizi rajza «HffißJOraiaaSBäBSJQiaEiäBiaBElBEBeaElBBSäKMHISEJE vásott. Amikor abbahagyta, tűnődött, s mivel ő volt a fejes a szobában, fennhangon gondolkozott: Hogy védik, pedig ütni kellene. A szomszédja és szobatársa a számokkal bibelődésben rátüsszentett, merthogy az ablaknál ült a huzatban, ami szálas nyalábokban hordta ki a szobából az émelyítő füstszagot. Mondom, rátüsszentett a szóra, s ilyenkor, még ha nem is beosztott az ember, szokásból is illik mondani: — Úgy i^az! * Megpirosódott az arca a jóleső tüsszentéstől, s olyan volt a fehér zsebkendő fodraiban, ahogy illendően az orrát törül- gette, mint selyempapirba simogatott jonathán alma. Már hajolt volna bele a papirhalomba, hogy egy elbitan- golt adatot nyakoncsípjen, amikor Kovács alája zizzentette az újságot. — Te mit szólsz hozzá? — bökött az egyik cikkre.Pásztor még nem szólt hozzá semmit. — Előbb elolvasom — mondta. ' Kovács rágyújtott, s amíg Pásztor olvasott, elment a kályhához, tett rá, s hogy jobban égjen, az ajtó vöröslő fogai közül kipiszkálta a hamut. A kályha elégedetten feldorombolt, mint egy megsimogatott macska. Pásztor már elolvasta a cikket, de még mindig tetette az ■olvasást, rendezgette gondolatait, nehogy valami szamárság csússzon ki a száján. Igen, a csoportvezető makacs ember, nem veszi jónéven, ha ellentmondanak neki. A fene ette volna meg azt a tüsszentést, meg a szokás illendőségét — bosz- szankodott magában Pásztor, és a fejét meg se moccantva, megkereste szemével a csoportvezetőt. Kovács az ablaknál állt. Balkezét zsebbe mélyesztve, jobbja két ujja közt a cigarettát tartva mozdulatlan unottság- gal nézte a ködök tejüvege mögé bújt házakat. — No?! — reccsent hirtelen Kovács hangja. Pásztor a rajtakapottak ijedelmével nézett főnökére, s csak annyit tudott kinyögni, hogy: — Hát... — Csak nem tetszett?! — lendült támadásba Kovács. A pártsajtó nagy, emberséges igazsága, mely egy volt intéző mai megméretésének serpenyőjébe tisztult elvek nemes szándékát vetette, határozottan tetszett Pásztornak. De hát... Hogy az istent abba a tüsszentésbe! Most húzzon ujjat a főnökével? Méregzsák az, meg egy adag rosszindulat is szorult beléje, neki pedig szüksége van a főnök jóindulatára, könnyen véthet a számokkal bajlódó ember... Fiatal volt azonban pásztor, s annyira nem szolgalélek, hogy minden arcpirulás nélkül mondjon ellent önmagának. Mosolyt erőltetett hát arcára és csendesen megjegyezte: — Tudod, Ernő bátyám, nekem még kevés a mozgalmi tapasztalatom, csak most lettem, tagjelölt, véleményemben könnyen melléfoghatok. Mond el talán te, hogy mit tartasz a cikk szelleméről, mert nekem — hogy őszinte legyek —, IlSt — Szóval tetszett! — csapott le rá emelt hangon Kovács. — Nem azt akartam mondani — mentegetőzött a segédkönyvelő. — Hát akkor mit?! — Hogy problematikus — s Pásztor arcát elvörösítette a szégyen. Hát mégiscsak beadta derekát,, most aztán egykét napig nem lesz nyugodalma, lelkiismerete bele-beleütö- geti önérzetének orrát jellemtelensége piszkába — anyja is azt szokta csinálni a macskával odahaza, ha megfeledkezik' a jónevelésről. Felvidult kissé ettől a groteszk képzettársítástól, arca visszaszíneződött eredetiségére. — Jól mondtad — kezdte Kovács homlokát ráncolva. — Valóban problematikus. Mert nézd csak — csippentette ösz- sze ujját —, az az igazság, hogy a cikk szelleme kísértetektől árnyas. Ez a piszok a múltban ki volt, mi?! Egy intéző, bará- tocskám, az uraság parancsait ellentmondás nélkül hajtotta végre, s ha nyikkanni mert a cseléd, kirúgta, mint egy kutyát. Egy régi intézőt védeni a párt lapjában! Hát ez felháborító! Inkább ütnének rajta, leverni a bitangon azt a sok keserűséget, amit az istenadta népnek- okozott. ovács már szónokolt, vadul csapkodott maga körül, mintha a vitatott cikk szelleméből létrekelt kísértetek ellen hadakozna, melyek a szocializmus perspektíváit árnyékolják. Pásztornak hirtelen eszébe jutott, hogy Kovács nemrégiben ünnepeltette meg velük ötvenedik születésnapját. Az a harminchárom, ami a múlt rendszerben telt el éveiből, vajon. .. S a jelentéktelen kis segédkönyvelő, a maga huszonöt esztendejével egyszerre felizzott, egyetlen kérdéssé szorult benne minden akarat. Lesz, ami lesz, még ha ki is adják útját, akkor is kimondja, ami a szívére szaladt, meg mérgesítette az előbbi gyalázatos visszavonulása is az igazmondás elől. Igen, ez a személyi. kultusz melegágya is, az egzisztenciális belátás, bókolás mások akarata előtt. Hát ő most leszámol ■ ezzel, a felfuvalkodott hólyaggal. — Mondd már, Ernő bátyám — akasztotta meg Kovácsot félelmetes dikciózásában — te mivel foglalkoztál a felszabadulás előtt? A csoportvezető megdöbbenve meredt Pásztorra, akire a vakmerő elszánás pimasz nyugalmat erőltetett, elvetette magát a széken, mint egy nagyképű káderos, és gúnyos egykedvűséget reflektorozott az elképedt emberre. **•! Mi az?. — kapott észhez Kovács, hogy a tekintélye K meg a dühödt kifakadás erkölcsi alapja forog kockán. Felcsaptál személyzetisnek? Farkasszemet néztek egymással néhány másodpercig, aZ' tán Pásztor felállt az asztal mellől, és ijesztő nyugalommá* mondta: — Harminchárom évet. a múltban éltél. Tetszett, neri tetszett, az urak szekerét toltad, csak úgy, mint az az intéz0, — Kikérem magamnak ezt a hangot! — sziszegte Kovács — Én meg kiadom! — kapta fel fejét a fiatalember, ri És légy szíves hallgass , meg engem is, te már elc' get szónokoltál. pásztor kitálalt. Hát igen! A Kovács-féle kispolgár«1’ A teli szájjal éltették a személyi kultuszt, eszük ágát’*'’ se jutott volna ellentmondani, most viszont sportot űznek ellentmondásból, nyelvüket öllögetik a pártélet új, pontosai1' ban néhány évtizedig elfojtott lenini szellemére, s a káká1* is csomót keresnek. A társadalmi élet megtisztult közegéi}*' potában már nem lehet holmi kiabálásokkal egzisztencia fészkezni, a szocializmushoz való őszinte hűség akkor ért0' kés igazán, ha hozzáértéssel, tettekkel 'igazolódik. — Aki kezet emel a szocializmusra, annak szétverjük | pofáját! — kiabálta izgatott lelkesültséggel. — De aki d°*' gozni, boldogulni akar, annak ne vegyük ki kezéből a rrulí1' kát, hiszen az élethez minden született emberfiának joga v311' Az én apám cselédember volt, és nem is olyan okos és bök5' mint te, de azt tartja, hogy intézőnek is lenni kellett, 1,3 már az volt a világ rendje, és nem minden intéző volt akas?' tani való gazember. És hagyjuk Kovács elvtárs a gúnyol” dást is, mert azt kell hinnem, hogy te a balosságot álaíckó^ hordod, azt hiszed, hogy ilyen álarc mögül büntetlenül p>sí’ kálódhatsz, szidhatod a rendszert. — Ez már sok! — üvöltötte Kovács. — Egy percig ne>íl maradok veled egy fedél alatt. Vagy te, vagy én! — No, végre! — lökte ceruzáját az asztalra Pásztor. ^ Kimutattad a fogad fehérét! Engem is besorolsz a szocial'?' mus ellenségei közé,, mert megmondtam neki az igazat. fáraszd magad, ne szaladj az igazgatóhoz, hogy így a pás^ tor, meg úgy a Pásztor. Neked gyérekeid vannak, még átnlC' netileg sem maradhatsz munka nélkül. Én legényember víl" gyök, és megmutatom, milyen egy kommunista fiataleinh0 humanizmusa. Éljen boldogul, Kovács úúúrrr!... — Ezek a mai fiatalok — dünnyögte maga elé KováJ^ amikor bezáródott Pásztor mögött az ajtó. — Harcoltunk c‘[ tűk, taníttattuk őket, most meg belénk csípnek. Kígyót me^, gettem — sóhajtott —. Azt hittem, szófogadó, csendes gyem1” Hiába! Alamuszi macska 'nagyot ugrik. És még éh javas01 tam tagjelöltségét... Megáll' az ember esze... . D elehajolt a tenyerébe, töprengeni a meglepően gyors3 , lezajlott szócsata fölött — és nem fájt a szíve akisem, amikor meghallotta: Pásztor visszament, a faluja1^ munkaegységet könyvelni. „„ Gulyás Mihály
