Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 19G2. november 7. Moszkva ünnepre készül (Folytatás az 1. oldalról.) gyományos munkaszüneti nap a Szovjetunióban. Ünnepi eredmények Az ünnep előestéjén sorra ér­keznek a jelentések a kiemel­kedő termelési eredményekről az ország minden részéből. A leglátványosabb siker a 109 kilométeres ultramo­dern Moszkva-körülj auto­strada, a nagy gyűrű fel­építése volt. A 27 méter széles, középen cserjével és gyepsávval elvá­lasztott négysoros betonutat, teljes hosszában hétfőn adták át a forgalomnak. A 109 kilo­méteres úton, amely mentesí­ti a nagyváros amúgy is élénk forgalmát az áthaladó teher­autóktól, egyszersmind össze­köti egymással a moszkvai kül­városokat, egyetlen kereszteződés sin­csen, minden utat vagy aluljáróval, vagy viadukt­tal vezetnek át a nagy gyű­rű vonalán. összesen 63 hidat és viaduktot kellett felépíteni az autóstra- dan, emellett sok kényelmes motelt, éttermet, élelmiszerüz­letet, benzinkutat emeltek a 109 kilométeres gyűrű mentén. Példátlanul népszerű „a kommunista munkabrigád'’ kitüntető címért folyó ver­seny. Jelenleg 21 millió szovjet KISZ-munkások kitüntetése A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága no­vember 7. tiszteletére kitünte­téseket adományozott azoknak a KISZ-munkásoknak, akik kiváló, eredményeket értek el ifjúságunk szocialista erkölcsű, hazafias szellemű, társadalmi és kulturális nevelésében. Bor­sod megyében Dudás Elemér, Sárközi Ferenc, Lóránt Miklós és Bojtor István KISZ Érdem­érmet kapott. Ezenkívül 17-en dicsérő oklevélben és aranyko- szörús KISZ-jelvényben, 19-en pedig Kiváló úttörővezető jel­vényben részesültek. A kitüntetéseket tegnap dél­után adta át Mónus Antal elv­társ, a KISZ Borsod megyei Bi­zottságának első titkára. dolgozó vesz részt benne. A „Kommunista munka üze­me” címért 35 000 gyár, épít­kezés, bánya dolgozói versen­genek és az ünnep előtt sok kiváló üzemi kollektíva el is nyerte ezt a megtisztelő címet. Kádár János elvtárs Moszkvába utazott Kádár János elvtárs a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának meg­hívására rövid látogatásra Moszkvába utazott. Tárgyalások sorosain a kubai ügyben g ősz <— Mit sírsz, Marian, nem először történt'! Gerő Sándor rajza Havanna (MTI) Mikojan — mint a havannai rádió közli — hétfőn délután ismét több mint kétórás meg­beszélést folytatott Fidel Castro miniszterelnökkel, vala­mint magasállású politikai sze­mélyiségekkel. Az AFP értesü­lése szerint a megbeszélésen kubai részről jelen volt a mi­niszterelnökön kívül Raul Castro miniszterelnökhelyettes, a fegyveres erők minisztere, Ernesto Guevara iparügyi mi­niszter, Dorticos köztársasági elnök, Emilia Aragones száza­dos és Carlos Rafael Rodriguez, a földreformügyi intézet igaz­gatója. A megbeszélésről köz­leményt nem adtak ki. TASZSZ-jelentés szerint a ta­nácskozás légköre őszintén ba­ráti és szívélyes volt. Megkezdődtek a választások az Egyesült Államokban New York (MTI) Kedden reggel az Egyesült Államokban megkezdődtek a választások. Nyolcvanhatmillió amerikai jogosult arra, hogy az urnák elé járulva leadja szavazatát. A mostani válasz­tásokon a szenátus egyharma- dát, harminckilenc szenátort, a képviselőház valamennyi tag­ját, 435 képviselőt választanak meg. Harmincöt államban új kormányzót is választanak. Politikai megfigyelők a vá­lasztástól nem várnak különö­sebb szenzációt. Valószínűnek tartják, hogy a. Demokrata Párt a. kongresszus mindkét házában megtartja többségét, ugyanakkor a republikánusok több új kormányzói helyet nyernek. Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-küldöltségének ve­zetője hétfőn előbb U Thanttal tárgyalt, majd több mint há­rom órát töltött a szovjet ENSZ-küldöttség székhelyén, ahol Kuznyecovval, a szovjet külügyminiszter első helyette­sével. Zorinnal és más szovjet személyiségekkel folytatott megbeszélést. Hétfőn este Morozov, a szov­jet ENSZ-küldöttség helyettes vezetője szintén felkereste U Thant ügyvezető ENSZ-fő- titkárt.------oOo - ■ K öszőntjük Miskolc kedves vendégeit A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45-ik évforduló- A*- jónak ünnepségei alkalmából kedves vendégek tartóz­kodnak Miskolcon. A városi pártbizottság, a lanács és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására ellátogatott Miskolcra a város felszabadításáért vívott, 18 esztendővel ezelőtti harcok egyik hőse, A. A. Babáskin szovjet őrnagy és felesége. A kedves vendégek megtekintették a város nevezetességeit. Bábiskin őrnagy elvtárs hosszasan gyönyör­ködött Tapolca szépségeiben, Lillafüred őszi színpompájá­ban, mert bizony tizennyolc esztendővel ezelőtt a harcoló katonának kevés ideje jutott arra, hogy megcsodálja a ter­mészet szépségeit. A harcok színhelyét, a Sajó-parti tájat, a város peremének telkeit alaposan megfigyelte egykor a har­coló katona fürkésző szeme, de amikor most ellátogatott a Pamutfonodába, amikor megpillantotta a Hűtőház épület- óriását, amikor megtekintette az új városnegyedeket. — mosolyogva állapította meg, — hogy bizony emlékei alap­ján ma már alaposan eltévedne a városban. S vajon hol van az a kis miskolci ház, amelyben egykor néhány órai pihenő­re hajtotta le fejét a megfáradt katona? Talán új munkás­lakások épültek helyén, talán észrevétlenül húzódik meg valamelyik új épületóriás tövében... S milyen jóleső érzés most beszélgetni a DIMAVAG-ban a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagjaival, akik büszkén mondták cl, milyen hatalmas változások történtek a felszabadulás óta üzemük­ben, Miskolcon, ennek az országnak minden kis parányi zugában. Jóleső érzés volt arra gondolni, hogy nemcsak a felszabadító hősök koszorúkkal és virágcsokrokkal borított márvány emlékművei, hanem az embert szolgáló új alkotá­sok és a szabadon alkotó emberek szíve is őrzi a tizennyolc esztendővel, ezelőtt itt harcoló hősök emlékét. (p. s.) Több kisipari szövetkeze!, kisiparos foglalkozik a jövőben a javítószolgálattal Még ma sincs minden rend­jén, ha elromlik a rádió, ki­lyukad a cipő, elromlik a víz­csap, beázik a tető. Bizony elő­fordul, hogy órákig, vagy eset­leg napokig kell szaladgálni, míg valamely kisipari termelő- szövetkezet, vagy kisiparos el­vállalja a rövid, néhány perces munkát. Sok bosszúságot okoznak ezek a jelenségek. A kellemet­lenségek hatványozott mérték­ben jelentkeznek a peremke­rületekben és a falvakban. A megyei pártértekezlet nem vé­letlenül hangsúlyozta határo­zatában, hogy javítani kell a lakossági javítószolgáltatáso­kat. Vajon mi a helyzet ma? Hogyan tudnának a különböző szemek gyökeres változást hoz­ni a helyiipari szolgáltatósok­ban? Koltai Zoltán elvtárs, a KISZÖV elnöke a következő­ket mondja: — Most készítjük az 1963. év; terveket. A legnagyobb fel­adatot a javítószolgáltatások kiterjesztése jelenti. Kedvező tapasztalatokat szereztünk a kisipari termelőszövetkezetek­nél bevezetett hozom-viszem szolgálat terén. Különösen a vidéki kislétszámú települések lakói fogadták örömmel az or­szágutak vándorait, a ruházati, a cipész, a háztartási gépjavító szakmunkásokat. Az ózdi já­rásban — beleértve Putnok környékét is — már több köz­ségben rendszeressé vált, hogy a hét meghatározott napján a Ids teherautó megjelenik, a ja­vításra szánt ruházati cikke­ket, lábbeliket, mosógépeket, rádiókat javításra átveszi és pontosan egy hét múlva ki­javítva visszaszállítja. — Még ebben az évben egy Warszava furgon gépkocsit adunk az Edelényi Ruházati Ktsz-nek. Különösen a bányász településeken és a termelőszö­vetkezeti községekben várják, hogy a hozom-viszem szolgálat gépkocsija megjelenjen. — A jövő évi tervekben töb­bek között a sátoraljaújhelyi járásban is bővítjük a javító- szolgálatot. Más településeken, ahol a klsz-ek nem tudják vál­lalni a háztól-házig szállítást, a földművesszövetkezeteket bízzuk meg a javításra szoruló holmi átvételével és javítás utáni kiadásával. A kisipari termelőszövetke­zetek a munkáslakta perem- kerületekben is sokat tehetnek az eddigi panaszok megszünte­téséért. Miskolcon az új lakó­területeken új kisipari egysé­geket létesítünk. Fodrászüzle- lek, ruházati kisipari szövetke­zeti boltolt, cipész részlegek nyílnak. ügy tervezzük, hogy 1963- ban 12 százalékkal növeljük a lakosságnak végzett szolgálta­tási munkákat. Tovább kívánjuk fokozni á kislakások építését:. Az igé­nyeknek megfelelően minden megrendelést elfogadunk,., dg minimálisan 20 százalékkal-nö­velj ük az épített és a tataro­zott kislakások számát. ótytlo — Mint ismeretes, Miskolcon kísérletképpen bevezettük a boy-szolgálatot. Máris olyan igények mutatkoznak, amelyek további fejlesztést igényelnek. Már a jövő évben bevezetjük a családsegítő szolgálatot. Nyugdíjas pedagógusok korre­petálják majd a diákokat szakképzett nyugdíjas ápoló­nők vállalnak házi betegápo­lást. Ha valamelyik család fel­tárcsázza a jövő évben a boy- [szolgálatot. pótmamát is ker­bet a gyermekek mellé, adóié míg a szülők színházban, vág? moziban szórakoznak — mon- jdoltó végül Koltai elvtáre. i — És mit várhatunk ! a magánkisiparósoktól? i A tanácsok nagy segítséget [nyújtanak azzal, hogy új kis­ipari engedélyek kiadásával [javítják a lakossági szolgálta- [tásokat. A kisiparosok megye* szövetségénél megtudtuk, hogf [az elmúlt hetek során a járás* és községi tanácsok több, P [szakképzettségű kisiparosnak ! adtak működési engedélyt. A kisiparosok szinte önmagukat ellenőrzik a jövőben, és meg­akadályozzák, hogy a perem- kerületekből a városok köz­ipontjába települjenek át a 'kisiparosok • az engedély kéz- ihezvétele után: i A közeljövőben egyébként [érdekes kezdeményezés szol­gálja majd a javító- és szol­gáltató igények kielégítését- [Ügyeletet tartónak a különbö­ző szakmák kisiparosai, hog? [házhozhívás esetén azonnal él- [végezhessék a sürgős javítás^ [kat; , , A technika gyorsröptű fejlő­dése megkívánja a kisiparosok, [a mesterek és a segédek to­vábbképzését; [ Ezért szakmai továbbképző tanfolyamokat szerveznek a kisiparosok számára is. [ Évek óta visszatérő probK' ma a lakossági szolgáltatások 'fokozása. A megyei pártért^ kéziét és a kongresszusi irány- élvek újabb serkentő erőt sv tak a kisipari termelőszövetke­zeteknek, a kisiparosoknak, * javító munkák végzésére. * várt fejlődés mértéke m°f már elsősorban a kisipari szö­vetkezetektől és a kisiparosok­tól függ; i __ Pásztory Alajos 20. Ez esztendőre végképp ki­hűlt a világ. Napnyugta után már érezni lehetett a tél kö­zelségét, a hideg a város szé­léig osont, az erdők szélén megállt ólálkodni, mint a csi­kasz farkasok. Az árokban összezsugorodva kucorgott az eperfa lombja, a makadám út hidegen csengett a mura­közi lovak szakállas patája alatt. A por elnehezült a hi­degtől, nem libbent belőle lágy gomoly, ha fuvaros lovak masíroztak rajta. Pedig sok kocsi nyöszörgőit a tompa es­tében, hordták az építőanyagot a város felől, ahonnan halvány lámpák pislogták idáig, vidéki szegénységüket. Kláriéit az országúton csa­varogtak, lassan és szótlanul, a' névtelen idegenek elhagya- tottságával. Megszeppent érzé­seik türelmetlenül vergődtek, keresték a nyugvóhelyet, mint a késői fecskék, melyek így december dereka táján a föld közelében bolyonganak, szár­nyuk kétkedve billen, de re­pülnek, repülnek fáradhatatla­nul, míg el nem bújhatnak a fagy halálos érintése elől. Az asszonyka Dani hóna alá bújt, onnan nézte szomorú el- érzékenyültséggel az építke zést, ahol már harmadik hete dolgoztak. Nem látott semmi vigasztalót. A majdani textil­kombinát egyelőre még feke­tén, zordonul magasodott az országút mentén. Estére min­dig meghalt és ilyenkor ijesz­tővé vált, mintha a munka ha­talmas koporsója lett volna. Klári tudta, sok-sok nap mil­liónyi meleg mozdulata kell ahhoz, hogy estére ne hűljön ki .az építkezés, hogy az em­beri kezekből áramló élet ön­állósuljon és a gyár éjszaka is barátsággal duruzsolja tele maga körül a levegőt. Egyszer, amikor éjszaka utazott haza Budapestről, gyá­rat látott tündökölni valahol Kelenföldön, a robogó gyors­vonatból. Varázslatba ejtette az ablakok káprázatos verő­fénye, petróleumlámpához szo­kott pupillái szomjasan kitá­gultak és boldognak hitte azo­kat az embereket, akik ennyi ragyogásban dolgozhatnak. Nem tudta miféle gyár volt az, amely reázúdította a ké­kesfehér fények tiszta özönét, de a felépült textilkombiná­tot csak ilyennek képzelte el. Miközben fázós kezefejét a vékony kabát zsebében pró­bálta kiengesztelni, a lányok­ra gondolt, a friss és szapora beszédű lányokra, akik majd a meleg oltalma alatt, könnyű köpenyekben fogják cserél­getni az orsókat a fonodában és munka után szép autóbusz röpíti őket randevúra. Ábránd­jaiban ez volt a boldog jövő, ha nem is olyan távolni betelje­sülés, amikor ők ismét otthon lesznek már, itt pedig úgy él­nek tovább az emberek, mint­ha a most épülő gyár a világ kezdete óta állna. De a jövő vigasztalása ke­vés volt ahhoz, hogy feled­hesse a mostani árvaságot. Meglopottnak, haszontalannak érezte magát, nem sokkal többnek, mint az országút mentén silbakoló, kopárra té­pázott eperfák. Asszonyisága, mely gyönyörű egészséggel született eszméletre, megszé- gyenülten menekült vissza az ösztönök mélyére, s csak az emlékezet szólongatta bátorí­tom a megsérült boldogságot. Daniban sokkal haragosab­ban háborgott a szégyen. Pe­dig az embereket látszólag ok­talanul kárhoztatta, azok nem alázták meg, hiszen jó szán­dékkal fogadták őket maguk közé. Kaptak ruhát, kenyeret, tiszta ágyat a szálláson — csakhogy mindegyikük más­más barakkban. így, ha ket­tesben akartak maradni, csak a szabad égtől, az erdőtől és a dombok sáncai mögött rejtőző völgyektől remélhettek meg­értést. Szégyellték magukat, egymás előtt, noha csillagkár- pit alatt ismerték meg a sze­relmet. De öntudatlanul is megtanulták azóta: büszkén vállalhatók az erdők őszinte törvénye, amíg az emberi rend nem veszi tudomásul a nászt, de ha már betű is hite­lesítette, akkor bebocsátást kérhetnek az emberek közé. Kérték, szótalan esdekléssel, mégsem akartak nekik helyet szorítani. A természet is fukar lett, teljesen elszegényedett, s mintha sajnálkozva mondta volna, hogy nem tudok szál­lást adni, magam is didergek, bízzatok az emberekben. Estéről-estére ugyanaz a kálvária ismétlődött: alatto­mosan kiosontak a szállásról, az építkezés bejáratánál Zavar­tan köszöntek az aggastyán portásnak, az országúton egy­máshoz bújtak és siettek a távolba, a sötétség köpenyege alá. Volt úgy, hogy a város felé kószáltak el, de arra zaklatta őket a forgalom, így hát in­kább az ellenkező iránnyal barátkoztak meg. Csalta, űzte, hitegette őket a vágyakozás, napról napra zsarnokabb lett, de a szemérem mindig vissza­riasztotta őket. Tehetetlen dü­hükben, kétségbeesett szerel­mükben aléltra csókolták egy­mást, aztán megértőbb hol­napot remélve vánszorogtak vissza a ricsajos, harsány em­berekkel teli szállásra. Ezen az estén sem történt másképp. Kilenc óra is elmúl­hatott már, amikor visszaér­keztek az építkezésre. Egy­mással törődve bandukolták el a portás deszkabódéja előtt, amelyen tenyérnyi ablak vi­lágított és fel>ér füst bokrétá- zott bádogkéményéből. Éppen búcsúzkodni akartak, amikor utolérte őket a portás vénség- től hajladozó hangja. — Hé! Vadgalambok!... Dani kételkedve kapta hát­ra a fejét. — Csak nem nekünk szól, Istók bácsi? — Pedig igen. — Nem vagyunk mi vadga­lambok. Az öreg nyugodalmasan lép­kedett feléjük, földig érő su­bájában. — Tgy beszél rólatok min­denki. Mert kettesben jártok* c az emberektől is odébb reb-C bentek. Segítsetek ki, aranyos^ leikeim. Most este jött haza aC sorból a katonaunokám. Ha£ nem láthatom azon melegé-c ben, hát nem érem meg a<= reggelt, őrizzétek egy kicsit ac bódét. A gyárat meg úgysemC lopja el senki. Csak egy órács-c kára hadd szaladjak el, gyer-C mekeim... Kláriék szótlanul visszafor-C dúltak. Az öreg már be is mente velük. Éneklőn hálálkodott, ésc olyan fiatalosan cipelte subá-c ját, mintha valami tréfás le-£ gény öltözött volna aggastyán-e nak. c A deszkabódét csaknem^ szétvetette a meleg. TörpeV kályha hevült a sarokban,!? barnára pörkölte a falra ra-v gasztott cementes zsákot. KéfX vizeskanna, hevenyészett lócaifi és asztal, meg egy zsírosnyelűjg fokos népesítette be a bódétig Klári leült, fejét aléltan a fal-S hoz támasztotta. Fölfelé nézettQ bele a gyenge fényű villany-^ körtébe. ű >—• Vadgalambok.,. —C mondta boldogan, és lehúnytaC a szemét. — Emlékszel, ami-c kor elindultunk? ... Sokáig fu-£ tottak a lovak előtt. Mi megj= mentünk... mentünk... £ Színek lángjában fürdő er-c dők, ígéretes tájak felé kígyó-£ zó országutak, önnön tisztása-c gukban henyélő fellegek vo-C nultak el. Dani szeme előtt, q Áldó mozdulattal simította leC Klári fejéről a kendőt, varázs-^ intésére sátorrá oldódott a sűrű C konty. Asszonya így volt iga-£ zán az övé, mert ilyenkor csakc ő látta. A konty a józan nap-C palé volt, a takarosságot és aze érinthetetlenséget jelentette —,C de visszajött az első ölelés éj-g szakája, ha lebomlott. C (Folytatjuk.) «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom