Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-17 / 243. szám

4 ESZAKMAGYARORSZÄO Szerda, 1382. október It. MUZSIKÁLÓ VAROSOKBAN Utijegyzetek egy külföldi hangverseny kőrútról dolgok tárultak szemünk elé. Tulajdonképpeni vendéglá­tóinkkal, a katowicei tanárok­kal (bár mindenhová elkísér­tek) csak az utolsó napon, kon­ferencián elemeztük a lengyel és a magyar zeneoktatás prob­lémáit, feladatait — tanszakok szerint —, majd a búcsúesten köszönetét mondtunk azért a felejthetetlen programért, ven­déglátásért és határtalan test­véri szeretetért, mellyel együt­tesünket, annak minden egyes tagját elhalmozták, körülvet­ték. Utiprogramunk ezzel véget ért, de nem mehetünk el szó nélkül egy igen lényeges do­log mellett, amelyet Csehszlo­vákiában és Lengyelországban egyaránt tapasztaltunk. Ugyan­is e zenei intézményeket min­denütt egy-egy gyár, vagy nagyüzem patronálja anyagi­lag és erkölcsileg, koncertjeit meghallgatja és nagy erőfeszí­téseket tesz az iskola munká­jának megsegítéséért. Ezen üzemeknek köszönhetjük, hogy bennünket is oly fenségesen fogadhattak, s hogy ők is Mis­kolcra látogathatnak. így len­ne ez helyes és jó itt is, s ak­kor zeneművészeink nem fára­doznának hiába, hogy a zene mindenkié legyen. Úgy érezzük, a miskolci Bar­tók Béla Zenéművészeti Szak­iskola kezdeményezése helyes volt, amikor célul tűzte ki a szomszédos népek közötti ba­rátság ápolását, a csehszlovák és a lengyel zeneoktatás mód­szereinek tanulmányozását, s mindezt nemzetközi nyelven: a zene nyelvén Akarva, akaratlanul is leg­nagyobb élő zeneköltőnk, a 80 éves Kodály Zoltán szavai jut­nak eszembe, — hogy „... nem sokat ér, ha magunknak dalo­lunk, szebb, ha ketten össze­dalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy harmónia, amiben mind egyek lehetünk”, — hiszen most ez történt. A miskolci szakiskola művészegyüttese a magyar zene hírnevét ..öregbí­tett^, s egyben újabb s újabb tömegeket nyert meg egy igaz ügynek, a zenének. Flach Antal SZÍNHÁZ Q egjjzeteJz NEMZETI SZÍNHÁZ Október 17-én; Bál a Savoy ban (7). Bérletszünet. Október 18-án: Az aranyember (7). Pethes-bérlet. Október 19-én: Bál a Savoyban (7). Blaha-bérlet. Október 20-án: Bál a Savoyban (7). Bérletszünet. Október 21-én: Bál a Savoyban (3). Bérletszünet. Október 21-én: Az aranyember (7). Katona-bérlet KAMARA SZÍNHÁZ Október 18-án: Nyilvános főpró­ba (7). Jegyek nem válthatók Október 19-én: Zűrzavaros éj­szaka (7). Bemutató előadás. Október 20-án: Zűrzavaros éj­szaka (7). Október 21-én: Lyuk az életrajzon (3) Október 21-én: Zűrzavaros éj­szaka (7). Egy rekoreS és uélitimy goEsdoíat A2 Tan * est n itt fcmdőőrák! Megyei tanácstag: Október 18-án: dr. Pásztor Pál, Mezőkövesd, tanácsháza, 9 órától. Városi tanácstagok: Október 18-án: ifi- Boilcó Imre. JII kér.. Tokaji F, u. 35. sz., 16 órától; Cseszár Vilmos, Budai J. u gyógypedagógia. 16 órától; Ke­rékgyártó István. Tölgy u. 26. sz., Is órától: Kiss Gáspámé, Selyem- rét 32.. II. 3., 17 órától; Kiss Fél­né, MÁV-telep 36/4., 15 órától. I kér tanácstagok: Október ls-án: Baksy Bertalan, Szeles u. ált. iskola. 18—In óráig; Seregély György, Felszabadítók u. 20., ált. iskola, 17 órától. XI. kér. tanácstagok: Október 18-án: Steiner Eajosné, Thököly u. 3/a. sz.. 14—16 óráig; Tanka Pál, Szegedi u. 7. sz., 15—17 óráig; 'Breuer Eajosné, Pereces, ált. iskola. 16—18 óráig. III kér. tanácstag: Október 18-án: Szederkényi Fe­renc, F.rzsébet-sétány u. 61. sz., 17 —18 óráig. A tudományos ismeretteresztés hírei 14.30 órakor az Ifjúsági Ház­ban (LKM): A vállalat vezetése. Előadó; Valkó Márton igazgató. 15.30 órakor a Békeszálláson: Energiaforrások az ember szolgá­latában, Előadó: Fábián Endre. 17.30 órakor a KPVDSZ Ady E. Művelődési Otthonában: Édesanya- nyelvünk. Előadó: H. Kovács Mi­hály. 18 órakor a BM Ráduly-Mubban: A nők jogai. Előadó: Timár László dr. 18 órakor az Uránia Csillagvizs­gálóban bemutató. Előadó: Szabó Gyula dr. 18 órakor Kazincbarcikán: Kettős űrrepülés. 19 órakor a KISZ vezetőképző is­kolában: Az űrhajózásról. , z ózdi járás községeiből ötszázbatvanhatan jelent' keztek a dolgozók iskolájába. Többen, mint eddií bármikor, bokán azért jelentkeztek, mert munkahelyükön megkövetelik a bizonyos fokú iskolai végzettséget, de töt; ben azért, mert ők saját maguk igénylik az itt szerezheti tudást. Az 566 ember az általános iskola hiányzó osztályt akarja pótolni. De sokan varrnak a járásban és termésű® tesen másutt is, akiknél még az alap is hiányzik, akik az írás—olvasás tudományát sem sajátították el. őket is fel keresték a dolgozók iskoláinak szervezői, és bátorító birf* fással szóltak hozzájuk: lássanak neki, nem késő az mo*1 s: sem, csak egy kis kitartás, akarat kell hozzá. Érdekes dóig®1 “ tapasztaltak: ezek az emberek mindahányan tudják, hogí ■S szükségük van legalább az alapok megszerzésére, de azét jsj nem jelentkeztek eddig, mert szégyellik tudatlanságuk^ — Csak ezt az érzést kellett bennük bátorító, megértő szóvá ~ eloszlatni, és jöttek ők is. Pár napja ugyanennek a járásnak — a KISZ-bizottságán mondta valaki: fiataljaink az „iskola1 ™ végzettsége” rubrikába szégyellik beírni az ötödik, hatodé1 osztályt, és többet írnak be. Persze ezzel csak magukat csap! ják be, és később pironkodva jelentkeznek a még hiányt osztályok elvégzésére. Annakidején nálunk divat volt, hogy egyes emberek .három elemivel, négy elemivel dicsekedtek.. Gyűléseké1'' különböző értekezleten nem átallották belépőjegyként, őst tályhűségük bizonyítékaként • lobogtatni képzetlenségük^ Nem vették észre, hogy az osztályhűség éppen a tudást, ‘ képzettség fejlesztését követeli. Meg /léhány évvel ezelőtt hallottam felszólalni községi vezetőt, aki a három elemive büszkélkedett. Pedig ez már nem érdem. Akkor sem volt. & Mindenki előtt ott áll a lehetőség: tanulhat, pótolhatja amit fiatal korában kénytelen volt elmulasztani. Államul1' soha nem látott lehetőséget biztosít erre, és nagyon soka® élnek is ezzel. Nincs olyan falu, olyan kis tanya, ahol hívnák az embereket tanulni. Óriási azoknak a száma, aki' meghallják ezt a hívó szót, és este, munka után beülnek padokba, hogy nehézkes kézzel jegyezzék, amit a tani' mond. Városokban még fokozottabban érvényes mind0* A Lenin Kohászati Művek például egy szép iskolát építtetem külön a dolgozóinak, ahová kimondottan a felnőttek járna^ És sokszor reggel héttől este tízig tömöttek a padsorok. Dél' előtt, délután, ahogyan műszakbeosztásuk megengedi tanulnak. Igen, ma ott tartunk, hogy az emberek szégyen. “ tudatlanságukat, a fiatalok szégyenük az öt-hat osf tályt, és hozzálátnak a hiány pótlásához. A szellem napvil*' gának ragyogását egyre többen keresik, egyre több í>" ablakán ragyog ez a fény. A mi nagyszerű célkitűzésein" magasztos terveink követelik így. És rendünk teszi lehetőV6 Priska Tibor & A DIMÁVAG fiatal fainak több mint 90 százaléka sportol A DIMÁVAG-ban az utóbbi években jelentősen erősödött a gyári KISZ-szervezet, s a fia­taloknak csaknem háromne­gyedrésze tagja az ifjúsági szervezetnek. A kislisták rend­szeres felvilágosító, szervező munkát végeznek, hogy minél több fiatal sportolhasson, s tölthesse el hasznosan szabad­idejét. Kezdeményezésükre a gyár fiataljai önkéntes munká­val sportpályát építettek, s ez­zel igen kedvező lehetőség nyílt a sportolók táborának nö­velésére. így ma már — az utóbbi két-három évhez viszo­nyítva — megkétszereződött a gyárban a sportoló fiatalok száma. Tíz sportágban — a labdarúgástól a tekézésig — a fiatalok több mint 90 szá­zaléka, számszerűen mintegy ezer, sportol rendszeresen. • Lapunk szeptember 28-1 szá­mában Kozma Lajos, a bocsi Haladás Tsz elnökhelyettese a mályi téglagyárat bírálta. Le­velében szóvátette, hogy az igazgatót helyettesítő főmér­nökhöz csak kétórai várakozás után tudott bejutni és az ott vásárolt selejt-tégla, észrevéte­le szerint nem szerepelt a gyá­ri kartonon. Kozma Lajost levele megírá­sában a jószándék vezette, elő­zetesen azonban nem tájékozó­dott alaposan és bírálatával sértette a mályi téglagyár ve­zetőségét. Gresnyer József párttitkár, Bajári László szb. titkár és Bobor Jenő igazgató- helyettes válaszlevelükben azt írják, hogy a kétórás várakozás ' túlzott, mert a vizsgabizottság, amelyben Bobor Jenő elnökölt, megszakította munkáját, s hogy ne kelljen sokat várakoznia, fogadták Kozma elvtársat, aki egyébként — a valaszle szerint — a I.V. osztályú tég összetévesztette a selejttel. gyár vezetősége különben társadalmi tulajdon fokoz01 tabb védelme érdekében mi®' den rakodáshoz, azaz osztály^ zatlan selejthalmazokhoz minőségi ellenőrt rendel ki. A válaszlevél a továbbiam ban ezt tartalmazza: „Nem kell külső szerv ü' avatkozása ahhoz, hogy a f^í melőszövetlcezetek is vásár®1 hassanak olcsóbb építőanyag0. Ezt az is bizonyítja, hogy K°?! ma elvtárs vélt sérelme '* levelének megjelenése közö1 időben három ízben szállít0! a bocsi Haladás Tsz IV. oszt1,“' lyú, illetve kubik-téglát a ^ lyí Téglagyárból. Gyám0" úgy mint a többi üzem, els° sorban a népgazdasági tervh®1 előírt I. osztályú árufajták* gyártja, amelyeket a közpo0*' anyaggazdálkodási szerv®' diszpozíciója alapján részt»®11 az építőipar, részben a TÜZÍ^ ek, ímsz-ek felé lakossági k® rétként értékesíti. A gyárig folyamán természetszerűi®1 olyan téglaféleség is keletig zik, amely ugyan többletműt kával beépíthető, de erre állami építőiparnak nin®5 ; szüksége. Ennek értékesítése gyár feladata. Ez. részben iosztályú áru, részben ped1 úgynevezett kubik-tégla. f kub.k-tégla és a IV. osztály tégla a kemencéből együttes®11 kerül ki. Osztályozás uü>f nyilvántartásba ebből csal® IV. osztályú tégla kerül. ” kubik-tégla (selejt) csak kis®*' részben kerül értékesítésre ^ nem termelési értékként, nem költségmegtérüléskét könyveljük: A IV. osztályú téglaféleséS®|J iránt főleg a kislakásépít0 (köztük üzemünk dóig o?A körében és néhány tsz részéi igen nagy az érdeklődés, an) lyeket jelentkezés sorrendi ben is csak részben tudunk 10 elégíteni. A téli hónapoké az időjárás és az útviszony®^ miatt a kereslet, csökken , ezért kérjük, különösen a n®. gyobb tételre igényt tartók»' hogy a téli hónapokban szel'®*] zék be ilyen irányú szükség1“ tüket”i dott a paprikáról, a paradicsomról, s a többi, kertészeti növényről. S most, ok­tóber derekán nézzék meg a paprikán­kat — invitál körsétára a tanácselnök. S kinn, a határban, a végeláthatatlan paprikaföldeken szemetgyönyörködteíő látványban van részünk. Vastaghúsú, zöld és fehér paprikák függnek fürt- számra a töveken. A tanácselnök egy napja — De nézzék meg állatállományunkat is. A központi majort. A majorban a dohányszárító pajták körül átható, fanyar illat terjeng. Az aranysárga dohánylevelek pattanásig feszítik a zsinegeket. Néhány méterrel távolabb a kukoricagórék kívánkoznak ceruzavégre. A hízók, sertések s a sül­dők külön-külön kamrákban fürdenek a késő őszi napfényben. A majorsági udvar egyik szűk sáriié­ban szekercecsa pásoktól pattan a for­gács. A tanácselnök itt is megáll néhány baráti szóra. István, vagy Lovász elv­társ — ki-kí a maga módján szólítja. Amott, az egyik háztáji szőlőben éppen szüretelnek. Az elnököt szőlő kóstoló­jára hívják: Ideje nem sok van, sietnie kell. Az ebédidő már régen lejárt. Talán csak néhány éhségcsillapító falatot en-' gedélyeznek majd a szűkreszabott per­cek. Készülnie kell délutánra. Tanácsülést tartanak. A jövő évi költségvetést éa községfejlesztést tárgyalja a községi tanács. Igaz, már- kész a beszámoló, de talán van még mit korrigálni rajta, hogy még tökéletesebb legyen, s a költ­ségvetések mindenben tükrözzék a falu egységes kívánságát, akaratát. A községfejlesztésben az egyik alpont a jövő évi tervként-ezt szabja meg: 70 ezer forint értékben tovább folytatjuk a járdaépítést. A községi tanács végrehajtó bizott­sága sokáig gondolkodott, töprengett, tanácsot kért a Hazafias Népfronttól, a tsz-tagoktól, míg végül is úgy döntöttek, megkezdik a járdaépítést. A község­belieket nem kell már agitálni társa­dalmi munkára, az első hívó szóra je­lentkeznek. 20 ezer forint értékű társa­dalmi munkát ajánlottak fel a jövő évi járdaépítéshez. — Ügy tervezzük — reméljük, felsőbb szerveink egyetértésével is találkozik majd javaslatunk —, hogy a járdaépí­tést a tsz építőbrigádjára bízzuk. Ezzel munkát, biztosítunk az építő brigádnak, a községben marad a jövedelem, erősö­dik, gazdagodik a tsz anyagi alapja. Hiába tervezi az elnök, hogy még egy­szer részletesen áttanulmányozz^ a ta­nácsülés anyagát. Vajmi kevés idő jut erre. Szinte minden percben nyílik az ajtó, útmutatásért, tanácsért jönnek a községbeliek. Az elmúlt hat esztendő alatt — mióta Lovász István, a község szülötte a tanácselnök —, megszokták, hogy sosincs zárva az ajtó a panaszosok, a tanácsért folyamodók előtt. Ha kell hajnalban, vagy késő este. mindenkor önzetlenül, szívesen meghallgat min­denkit. s intézi a község lakóinak ügyes­bajos dolgait Pásztory Alajos Í81 Válasz „A mályi téglagyárban“ című cikkünkre noztuk. A fogadtatás igen csa­ládias volt. Lengyel barátaink úgy fogadtak, mint testvér a testvért Hangversenyünknek .— melyet a Rádió is felvett és a napok­ban közvetített — itt is osz­tatlan sikere volt. Babérko­szorúk, virágcsokrok és virág­kosarak tömege bizonyítja az elismerést, s az irántunk tanú­sított határtalan szeretetek A katowicei program közép­pontjában a környező városok zenei munkájának megismeré­se állt. így látogattuk meg a Bytom-i zenei kombinátot, ahol a hallgatók 12 évet töltenek (7 év zeneiskola, 5 év konzerva­tórium érettségivel), vagyis az általános- és középiskolai ta­nulmányaikkal . együtt végzik zenei tanulmányaikat. Ebben az intézetben mindössze 500 ta­nuló varr, és 85 tanár. Az inté­zetnek többek között szimfo- i nikus zenekara és három kó- j rusa van (korosztályok szerint), j Vonószenekarunk Gombás Ferenc vezényletével talán itt nyújtotta a legjobbat, a leg­szebbet. Érett, nagy muzikalitással megszólaltatott műveket hall­hattak bytomi hallgatóink, akik zsúfolásig megtöltötték a termet. (Ez különben minde­nütt így volt!) Meg kell emlí­teni Weiner: Divertimentojá- nak II. tételét, mely mindenütt nagy elismerést váltott ki, to­vábbá Mozart: Concert quar- tettjét és azok megszólaltatóit- Gazsik Józsefet és Füzes Má­riát (hegedű), Ferenczy Mári­át (mélyhegedű), Weither Ilo­nát (cselló) és Flach Karolint (zongora). Szólistáink biztos és magasszínvonalú hangszertu­dásukról tettek bizonyságot. De szép munkát végeztek a többi szólisták is: Nemes Ferenc (fa­gott), Gyurkó Méta (zongora), Csabai Ferenc ttrombita), Wei­ther Ilona (cselló), s méltán szereztek külföldön is Jó hírnevet isko'ánknak Míg Bytom a szénbányászat központja, addig Bielsko-Biala a posztókészítés városa. Az itt folyó zeneoktatásba is sikerült bepillantanunk, ugyanakkor utaztunk a Kolejka linován (függővasút), s 1250 méter ma­gasságból gyönyörködtünk a lengyel tájakban. Hangversenykörutunk egyik szomorú állomása Auschwitz volt. Iskolánk a zene nyelvén szólt a béke mellett,' hirdetve, hogy az emberek ne a lágere­ket és a gázkamrákat, hanem 'a koncerttermeket töltsék meg. Legyen a Földön béke és le­gyenek muzsikáló nemzetek. Utunkat folytatva, utolsó kon­certünket Krakkóban tartottuk, a zeneakadémia dísztermében, majd megtekintettük a Wa- welt, és a híres Wieliczka-i só­bányát, ahol szinte hihetetlen Á Lillafüred-express három hete röpítette külföldi — cseh­szlovákiai, illetve lengyelor­szági — hangversenykörútjára a miskolci Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola vonósze­nekarát és művészdelegációját. Ha a 13 napos eseménysoroza­tot reflektorfénybe állítjuk, forró sikerékről, szebbnél szebb élményekről, hasznos tapaszta­latokról, a csehszlovák és len­gyel konzervatóriumok nagy vendégszeretetéről, testvérvá­rosunk, Katowice vezetőinek, konzervatóriuma igazgatójá­nak és tanári karának igaz ba­rátságáról kell beszámolnunk. Hangversenykörűtunk célja kettős voit Megismerni a csehszlovák és lengyel testvérintézményekben l folyó zeneoktatást, hogy az így szerzett tapasztalatokat továb­bi munkánk során hasznosít­hassuk; továbbá bemutatni a mi munkánkat vonószeneka­runkon és szólistáinkon ke­resztül. Utiprogramunk két fő állomása Ernő és Katowice volt, ezt a környező városok zenei intézményeinek munká­jával való ismerkedés egészí­tett ki. Első koncertünket Bratisla- vában, a Rádiópalotában ad­tuk, majd folytattuk utunkat. Brnoba. Az állomáson a „Leos Jenacek” nevét viselő konzer­vatórium igazgatója, tanárai­nak, növendékeinek népes tá­bora és virágerdő fogadott ben­nünket. A gazdag program csak fokozta az első kellemes benyomásokat. Hangverse­nyünk nagy sikert aratott. Kü­lön említésre méltó produkció volt Vivaldi 4 hegedűre és vo­nószenekarra írt concerto gros- sojav Popper: Magyar fantá­ziája csellóra és zongorára (Várhegyi Lajos, Flach Karó­im), valamint Yvonne Despor­tes: Téma és variáció ütőhang­szerekre és zongorára (Adri­ányi Pál, Gyurkó Méta) című műve. Felejthetetlen száma volt az estének a ráadásként adott Csajkovszkij Szerenád­jának Walzer tétele is. A Brno-i konzervatórium­ban hasznosan tanácskoztunk a csehszlovák—magyar zeneok­tatásról, az ott es a nálunk fo­lyó munka (tanítás) mód­szeréről, mely utóbbiról J most meggyőződhetnek cseh­szlovák barátaink is, akik a miskolci szakiskola vendé­geiként visszaadták látogatá­sunkat. Érdekessége a Brno-i konzervatóriumnak, hogy a hallgatók zenei tanulmányaik során itt tesznek érettségi vizsgát. A másik pedig az, hogy az intézményen belül ba­lettoktatás is folyik, melyből a miskolci közönség az október 17-i koncerten kap ízelítőt. Művészeti együttesünk tag­jai a szakmai tapasztalatokon kívül a csehszlovák tájak szépségében : Is gyönyörködhettek. Voltunk; az Austerlicz-i csatatéren, a! Macocha völgyében, illetve barlangban. A Brnoi Állami Operaházban Prokofjev Hábo-j rú és béke című operáját lát-: tűk, míg a csehszlovák zenei! élet egyik reprezentáns együt-i tesét, a 116 tagú Brnoi Állami: Filharmónia zenekarát kon-; certje alkalmával ismertük; meg. Ez a kiváló zenekar éven-! te 100 hangversenyt ad Brno-i ban és környékén. De sorol-; hatnánk tovább az itt töltött» néhány nap gazdag és színes: programját, melyet Josef To-! mastyikon, a konzervatórium: igazgatóján kívül elsősorban; dr. Jaroslav Laska igazgató-- helyettes, a szülői munkakö-! zösség elnöke állított össze és] bonyolított le nagy rutinnal és: szeretettel, melyért csak kő-; szönet és háH illeti. Reméljük,: rövid itt-tartózkodásuk alkal-i mával sikerül némileg viszo-i nozni ezt a kedvességet és gon-; doskodást. • Kőrútunk második fő álló-; mása testvérvárosunk, Kato­wice volt, ahol a tavasszal Mis-; kolcon járt konzervatórium szimfonikus zenekarának és tanárainak látogatását viszo.­Délebédre jár az idő. A községi tanács ódon épülete előtt a vaskorláthoz tá­masztva öreg, ütött-kopott, sokat hasz­nált kerékpár' áll. Bentről, a régi grófi kastély kisterméből beszélgetés szűrődik ki, amely vitába csap át. A községi ta­nács vb-elnöke, Lovász István, meg va­lamelyik tsz-tag vitázik az őszi betaka­rításról. A kertkapu felől emberek jönnek. Felcsillan a szemük, benn van az elnök.' A rozzant kerékpárt mindenki ismeri határszerte, s ha a kerékpár itt van, a gazdája sincs távol. » Az elnöki-titkári kis szoba hófehérre meszelt falai kontrasztos hátteret adnak a tanácselnök arcának. Kreolbarnára pirított arca állandóan mosolygós, s ha hirtelen gondja támad, egy-egy mély barázda jelenik meg homlokán. — Hova készül elnök elvtárs? — Ebédelni szeretnék, de ki kell. mennem a tsz-hez. Szenet hoztak, s ott kell igazságot tennem. A Borsodi Szén­bányászat; Tröszt egyik bányaüzeme a terven felül termelt szénmennyiségből több vagonnal ad a községnek, illetve a tsz-nek. Talán mondanom sem kell, mennyire örülnek ennek a tsz-tagok. , Berzéken minden esztendőben nagy gon- " dot jelentett a téli tüzelő , beszerzése. Ügy véljük, jól dolgozott a tsz, tehát segítenünk kell a téli tüzelőgondju­kon is. , Mi újság a tsz-ben, milyen zárszám- ‘ adást várnak? Lovász István elvtárs, a vb-elnök minden gondolkodás nélkül sorolja a gazdasági eredményeket. Széles gesz­tussal, szemmellátható lelkesedéssel be-! szél a kertészetről. Amikor a mocskos- pajor felütötte tejét, mindenki lemon-;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom