Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
Vasárnap, 1162. október 7. ESZAKMAGTARORSZÄG 3 7ŐU\ QA P LÓ Nem az én asztalom... Ami a manapság is hangosan ajánlott liberalizmus nézőpontjából a szabadság csúcsának tűnik — a mi szemléletünkben igen gyakran közömbösség, közöny, felelőtlenség, sőt embertelenség. Hadd világítsam még ezt egy beszédes példával. Párizsban iáivá egyebek között láttam az elbűvölően szép, tüneményesen csillogó, világszerte híres Champs-Élysées-t az esti fényekben, a lámpák varázsában, a csillagokkal vetélkedő mesterséges káprázatban. Milliomosok gyönyörű gépkocsijai suhannak a széles úttesten. I Gazdag üzletek kínálják cső- j dáikat. Elegáns nők hordjákj körül jólétüket. Aztán a járó- j kelő egyszercsak belebotlik egy alvó emberbe. Valamilyen kapualj közelében fekszik. Üjság'- papirral van letakarva. Itt van a szállása, vagy a Szajna, parton, esetleg a Metro bejáratánál. Megszokott kép. Az emberek ügyet se vetnek rá. Hjah, kérem — mondják —, nálunk mindenki azt csinál, amit akar. „Laissez faire, lais- sez passer." Engedjük szabadjukra az embereket. Cselekedjenek csali tetszésük, belátásuk, képességeik szerint. Ez nagyszerű elvünk, amelyet több mint 150 esztendővel ezelőtt a forradalom vívott ki számunkra. Valamikor később, amikor ez a nagyszerű forradalom Visszájára fordult, mert elveit a polgárság megmerevítette és eltorzította, Anatole France enyhe gúnnyal és keserű cinizmussal úgy fogalmazta meg ezt a —tisztesség ne essék szólván *— vívmányt, hogy szegénynek és gazdagnak egyformán tilos a híd alatt aludnia. Vagy ha úgy tetszik: szegénynek és gazdagnak egyformán szabad a híd alatt aludnia. Lám, aki akar, élhet is ezzel a jogával. Kell-e bizonyítani, hogy számunkra, akik egy szociális otthonokkal, széleskörű társadalmi biztosítással és munkás- szállásokkal „megrontott” országból jöttünk Párizs-nézöbe, a Champs-Élysées-n horkoló munkás megdöbbentő látványa éppenséggel nem a szabadság képzetét keltette bennünk, hanem a közömbösségéét. a fele- lötlenságéét, az embertelensé- géét. Eszembe jut, hogy ennek a Visszataszító szemléletnek torz filozófiájaként- egy akasztófa humorral átszőtt kis történet járta a harmincas években. Valaki a Dunában fürdik. Hirtelen a mélyvízbe sodródik és fuldokolni kezd. Artikulátlan hangon kiált segítségért.. Egv útra haladó visszakiabál neki: ~~~ Tanultál volna roeí úszni, he pedig angolul. — És belefúlt a Dunába. Mert hát a burzsoá individualista felfogás szerint, a Visszájára fordult szabadság- Jdeál vetületében ez is magánügy. Ha valaki fuldoklik, ám fulladjon meg, ebben nem szabad őt megakadályozni. Vagy ha a hivatalos szervek, a hatalom ebbe mégis beleszól, elviselhetetlen következmények támadnak. Karinthy Frigyes írt le egy ilyen esetet, természetesen bizonyos jelenségeket persziflázsba sűrítve, valaki áll a Margithídon és mélyen behajolva gyönyörködik a Duna vizében. Egy rend- 01‘ mellé lép, vállára teszi a kezét, és így szól hozzá: — Érám, ne tegye, jöjjön velem. Az illető csodálkozva követi. A rendőr bevezeti a Lebeszélő Hivatalba. Ott egvik ablaktól küldözgetik a másikig. Mindenütt egy-egy tisztviselő foglalkozik vele és rámormolja a hivatalos szöveget. — Kedves Barátom, az élei: szép, gyönyörködjék benne, élvezze, ön még °lyan fiatal stb. Miután az illetőnek sikerül kieviekélnie a bürokrácia karmaiból, szédülve kitámolvog a Lebeszélő Hivatalból. mélvséeesen összetörve, kétségbeesetten és életuntán Visszamegy a Margithidra, és beleöli magát a Dunába. A példákat és a tanmeséket folytathatnám. Mindmegannvi Gvv számunkra tovatűnt világfői ad hirt és idéz belőle rossz emlékeket. Olyan világról, amelyben az énem zárt egyéniségének megóvására iránvuló igény mások letooosásával. mások igényeinek semmibevevésével járt együtt. Nem mondhatjuk, hogy ennek az életelvnek, amely a kapitalista farkasiörvények talaján virágzott ki, ma már semmiféle hatása, semmiféle befolyása nincs. Van! Hogyne lenne! De merőben más’ formák között jelentkezik. mint régen. Például szocialista mezben. Amikor azért zárkózik be valaki önegyéniségébe, vagy munkájába, mert — úgymond — a tömegek érdekében fontos megbízást kell teljesítenie. Nem ér rá meghallgatni embertársainak gondját-baját, mert ő nagy, fontos terület gondjáért, bajáért felelős. A mi társadalmunk azonban olyan, hogy nem tűri az ilyesféle szétválasztást és mesterkélt tagolást. Nálunk senki se kezelheti jól a nagy ügyeket, ha nem ismeri a kicsiket. Pártunk, amely a nagy gondok elrendezésére hivatott, megszabja egész politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésünk irányát — éppen most forgathatjuk az Irányelvekben összegezett időszerű programját —, mindig figvel a legkisebb jelzésekre is. Igényli és számbaveszi az emberek véleményét, észrevételeit, ismeri a hétköznapi gondokat, bajokat. Enélkül* nem szőhetnénk magasba emelő terveket. Nem fogalmazhatnánk meg az alkotó, örömteli élet programját. Aztán van olyan ember, aki különösen vigyáz a határsávokra. Nem avatkozik mások életébe. A maga asztalánál pontosan és lelkiismeretesen kiszolgálja a vendégeket, de ha a szomszédságban kell segítenie, udvariasan elhárítja a kérést: nem az én asztalom. Lehet, hogy már éppen semmi dolga sincs a maga asztalánál, mert egyébként szorgalmas, pedáns és mindig határidőre kész, mégse mozdul mások segítésére. kiszolgálására. Akad még nálunk tisztségviselő, aki nem tud kiemelkedni a partikuláris szemléletből, a békatávlatokból. Kitűnő hivatalnokok, akik becsületesen dolgoznak — záróráig. Igazán nem lógatják a lábukat, de azzal már nem sokat törődnek, hogy munkájuk csalt része egy nagyobb, átfogóbb tevékenységnek, hogy csavarjuk csak egyetlen csavar a nagy gépezetben, és ha ez másoknál be- rozsdál, elromlik, az övéké is csak ócskavassá lehet. Mindenki végezze el a maga dolgát, mondják öntudatosan, néha kérkedően. ők nem figyelnek, nem avatkoznak másokéba. Nálunk úgy fejlődnek a dolgok, hogy a felelősség szűkkeblű értelmezését elmossa, elsodorja az élet. Társadalmi rendszerünk jellemző vonása a közös érdek és az egységes cselekvés, amely közös felelősséget ró minden dolgozó emberre. Mindenki felelős a maga munkájáért, ez természetes, de látnia kell a maga munkájának és magatartásának ezernyi összefüggését, kapcsolatát, ösz- szefonódását másokéval. így hát munkánk és magatartásunk hatása, értéke is elválaszthatatlan másokétól. Sohasem lehetünk tehát közömbösek a szomszéd, a barát, a munkatárs, az egész ország gondja iránt. Hogy is olvashatjuk az Irányelvekben? „A további fejlődés most elsősorban azon múlik, hogy a szocializmus teljes felépítésén munkálkodva, valamennyi dolgozó osztály és réteg politikailag és erkölcsileg még jobban összeforrjon.” Ebben az értelemben nincs tehát az én asztalom meg az ő asztala. Egy nagy asztal van: az országé, az egész dolgozó népé, és mi mindannyian am törekszünk, hogy az egyre dú- sabban, gazdagabban legyen megterítve. Suttogni is szabad Jórégen láttam azt a cseh oktató filmet, amely a nagyvárosi lárma káros, ártalmas hatását érzékeltette. Pontok, vonalak, hullámok, fejfájástól, migréntől, idegbántalmaktóí szenvedő emberek képe maradt meg emlékezetemben. A film igen meggyőzően bizonyította, hogyan megyünk mi. emberek egymás idegeire a bömbölő rádiókkal, a harsányan tülkölő gépkocsikkal, gátlástalan hangoskodásunkkal. Mindannyiszor felidézem ezt az okos filmet, valahányszor lármás környezetben járok és dobhártvámat, idegeimet, megmegújuló támadások érik. Tey hát nagyon gyakran — mindig. Most arról olvastam, hogy tudósok összeesküvést szőttek a zaj ellen. Ez annál inkább üdvös elhatározás, mivel némely orvos olyan kutatási eredményekre jutott, hogy a zaj erős szívdobogást, idegbajokat, az egyensúlyérzék megbomlását és egyéb zavarokat okozhat. A koppenhágai és a pozsonyi akusztikai tanácskozásokon is sok sző esett arról, hogy az utcai és az üzemi zajok rendkívül káros hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. elsősorban az idegrendszerre. Megannyi vizsgálat bizonyítja, hogy ahol hangosak a gépek, ott alacsonyabb a termelékenység. A szakemberek sokfajta megoldást javasolnak a közlekedési eszközök és a gépek okozta zajok megszüntetésére. Az intézkedések több helyütt sikerrel is járnak. De mit tudnak javasolni a tudósok az emberek okozta zajok és az alkalmasint köztük dúló „idegtépő” küzdelmek, hangoskodások ellen. Semmiképp se ajánlhatnak védőruhát, szigetelő anyagokat, hang- nyelő falakat, — csupán több kölcsönös tapintatot, türelmei, bizalmat, megértést és okosságot. Talán erről is szó esett a koppenhágai és a pozsonyi tanácskozáson. Mindenesetre: érdemes ezt kinek-kinek figyelmébe ajánlani. Minden lárma nélkül. Nagyon halkan. Csöndesen. Akár suttogni is lehet, mivel igaz. Sárközi Andor Magyar vonatkozású anyagok szovjet világirodalmi folyóiratban Az Inosztrannaja Lityeratura számában Egy nagy magyar realista címmel J. Umnyakova irodalomtörténész ismerteti Móricz Zsigmond életművét, az író halálának 20. évfordulója alkalmából. A lap közli Móricz fényképét is. A folyóirat részletesen beszámol a Magyar írók Szövetsége legutóbbi közgyűléséről és megemlékezik Kállai Gyula, Darvas József, Tamási Áron, Simon István, Hegedűs Géza és Mesterházi Lajos felszólalásáról. Az Inosztrannaja Lityeratura közli az írószövetség újonnan megválasztott vezető szerveinek összetételét is. Fényképes hírben emlékezik meg a lap Németh László Utazás című színdarabjáról. Részletes beszámolót közöl az irodalmi színházak budapesti fesztiváljáról is. Szeretettel köszöntjük Rónai Sándor elvtársat Hírt adtunk róla, hogy “0. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével tüntették ki Rónai Sándor elvtársat, pártunk Politikai Bizottságának tagját, az országgyűlés elnökét, megyénk képviselőjét. A szép évfordulóról és a kitüntetésről szóló hírt különös örömmel és szeretettel fogadták Borsod megye és Miskolc dolgozói, hiszen Rónai Sándor elvtársnak, a munkásmozgalomban, pártunk vezetésében és különböző közéleti posztokon kifejtett gazdag munkássága megannyi szállal fűződik Borsod megyéhez, Miskolchoz. Az országos gondok és feladatok sem feledtették vele, egyetlen pillanatra sem,'hogy hosz- szú évtizedekig éppen Miskolcon és megyénkben harcolt, dolgozott a munkásosztály hatalmának megteremtéséért, egész dolgozó népünk felemelkedéséért, a szocializmus felépítéséért. Most is gyakran látogat el hozzánk, résztvesz a megyei és városi tanácskozásokon. megfordul a borsodi munkások, parasztok, értelmiségiek körében, messzemenő segítséget nyújt megyénk és Miskolc fejlesztéséhez. 70. születésnapján, kitüntetése alkalmából — tolmácsolva a borsodi és miskolci dolgozók jókívánságait —> meleg elvtársi szeretettel köszöntjük Rónai Sándor elvtársat. Jő erőt, egészséget és újabb szén sikereket kívánunk további munkájához. „Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése’' Jegyzetelt a mezőkövesdi kommunisták k ii (d öt tértek estet én A mezőkövesdi járás küldött- értekezletét október 5-én tartották a mezőkövesdi gimnázium dísztermében, amely ez alkalomból ünnepi külsőt öltött. Nyolc óra előtt már gyülekeztek a küldöttek, akiket az elnökségi asztal fölött elhelyezett egyetlen frázis nélküli jelmondat köszöntött és emlékeztetett is kissé az egésznapos tanácskozás legfontosabb problémájára: „Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése a mezőgazdasági termelés gyors- ütemű fejlesztése.” Az élet tükre Miután a küldöttek jogainak tiszteletbentartásával megválasztották a pártértekezlet elnökét, az elnökség tagjait, a mandátum vizsgáló-, a jelölő- és a szavazatszedő bizottságokat, a jegyzőkönyvvezetőket és döntöttek a napirendi bontok felett, dr. Bucskó Mihály elvtárs, a taggyűlés elnöke meleg szavakkal köszöntötte a tanácskozáson résztvevő és az elnökségbe beválasztott Kovács Ottó elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársát; Lendvai József elvtársat, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját, továbbá a tanácskozásra meghívott pár- lonkívüli dolgozókat, s a küldöttértekezlet minden résztvevőjét. Bevezető szavaiban töb bek között megemlítette, hogy a Perion kívüli dolgozók meghívása e fontos fórumra, nem, valamiféle érdekes „színfol. csupán, hanem jelkép is, mely hűen tükrözi pártunk politikájának nagyon is lényeges, új vonását: a kongresszusi irányelvekben vázolt célkitűzéseinket a pártonkivüli dolgozókkal eggyéforrva, véleményüket, javaslataikat, észrevételeiket kikérve akarjuk megvalósítani — mondotta Bucskó elvtárs. — S hogy meghívásuk nem üres formaság, vagy valamiféle alakoskodás volt azt felszólalásaik igazolták legmeggyőA Herman Ottó Múzeumban Az Átalakított miskolci Herman Ottó Múzeum megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A magyar munkásmozgalmi kiállítás első látogatói Orbán Kati, az arlői Uj általános Iskola negyedik osztályos növendéke, édesapjával, az egyik tabló előtt. Foto: Sz. Gy. zőbben, — amelyre még visszatérünk. Most azonban szóljunk néhány szót — a teljesség igénye nélkül persze — a pártbizottság jelentéseiről, beszámolójáról, amelyet Bucskó elvtárs megnyitó szavai után — a napirendi pontnak megfelelően Szemes István elvtárs, a járási PB első titkára terjesztett a küldöttértekezlet elé. Bizonyára egyetért velem mindenki, aki végighallgatta: kitűnő beszámoló volt. Nemcsak azért, mert a járás helyzetét a kongresszusi irányelvek szellemében marxista-leninista módon elemezte; mert arányaiban is helyesen foglalkozott a legfontosabb kérdésekkel; — mert a beszámoló fókuszában a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének sarkalatos kérdései szerepeltek — mert az életnek úgyszólván egyetlen lényeges területéről sem feledkezett meg: — de főleg azért, mert leplezetlen őszinteséggel, a valóságos helyzetet, tárta fel, éspedig előre tekintve, a feladatokra irányítva a küldött- értekezlet résztvevőinek figyelmét. — Igaza volt annak az elvtársnak, aki a beszámoló elhangzása után, szünetben, a folyosón megjegyezte: ez a beszámoló életünk tükre volt. 19 icIszóluSás A felszólalások szinte mindegyike külön-külön is figyelmet érdemelnek, sajnos kevés itt a hely valamennyi ismertetésére. Zsidai László, a Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság igazgatója a föld és a munka termelékenysége emelésének lehetőségeiről, s a termésátlagok növelésének tényezőiről beszélt. Szenvedélyesen érvelt a külföldi intenzív búzafaiták szélesebbkörű meghonosításának szükségessége mellett. Érvelését tanulságos gyakorlati példákkal illusztrálta. Legalább ilyen szenvedélyességgel bírálta az új búzafajták meghonosításával szembenálló konzervatív, maradi nézeteket. Gáspár Gáspár, a mezőkövesdi Matyóföld Tsz elnöke — mint tagjelölt, tanácskozási joggal vett részt a pártértekezleten. — Termelőszövetkezetük fejlődéséről és problémáiról tájékoztatta a pártértekezletek- Bejelentette, hogy mivel a jégverés okozta károk miatt nem tudták egészen teljesíteni kenyérgabona eladási tervüket. a tervezetten felül ICO darab hízottsertést adnak el államunknak a VIII. kongresszus tiszteletére. Szabó Sándor tibolddaróci pedagógus, a helyi tsz párttitkára dicsérte a pártbizottság beszámolójának őszinte hangját, majd községük, termelőszövetkezetük és pártszervezetük problémáit fejtegette. Dr. Szűcs Géza pártonkivüli orvos, a járási egészségügyi osztály vezetője meleg szavakkal köszönte meg a meghívást, majd arról beszélt, hogy a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveiben vázolt feladatokat a mezőkövesdi járásban a közegészségügy fejlesztése terén hogyan akarják megoldani. Varga Tibor, a Vastömegcikk Vállalat igazgatója az üzem gazdasági feladatait, exportproblémáit ismertette, hangsúlyozva, hogy exportterveik teljesítésével segíteni akarják az afrikai népek fejlődéséi. Elmondotta, hogy Egyiptom, Abesszínia és Szenegál is várja üzemük termelvényeit. Széli Gábor, a szentistvéni VII. Kongresszus Tsz párttitkára vázolta termelőszövetkezetük megszilárdításának, gazdálkodásuk fejlesztésének, árutermelésük növelésének, s az egységes szocialista parasztság kialakításának problémáit, — nehézségeiket. Száinos javaslatot tett a felsőbb párt- és állami szervek felé problémáik megoldására. Foglalkozott a páriáiét időszerű kérdéseivel, majd befejezésül hangsúlyozta: most arra van szükség, hogy az őszi kenyérgabonát minden tsz-ben idejében vessék el. Füzér Károly pártonkivüli agronómus okos, szakszerű érvelése ’az intenzív búzafajták széleskörű meghonosítása mellett hosszabb méltatást is megérdemelne. Felszólalására külön cikkben is visszatérünk. Ugyanez a helyzet Kovács Józsefeiének, a járási nőtanács elnökének és Csávási Miklósnak, a sályi Szabad Föld Tsz párton kívüli agronómusának felszólalásával is. Papp Gáspár, az MNB járási fiók vezetője a pénzügyi fegyelem megszilárdításáról. Tóth Józsefeié, a kesznyéteni Üj Élet" Tsz brigádvezetője az asszonyok helytállásáról, Krajnyák József, a Mezönyárádi Gépállomás igazgatója a gépállomás munkájáról és a jobb talajművelés jelentőségéről beszélt. Elmondotta, hogy a VIII. kongresszus tiszteletére vállalják, hogy november 20-ig a tervezetből egy talpalatnyi föld sem marad szántatlanul. Lendvai József elvtárs, .a megyei párt-végrehaj tóbizottság nevében üdvözölte a járási pártértekezlet résztvevőit. Többek között elmondotta, hogy a kongresszus előkészítésének okmányait ismerve mindenki tudja, hogy a koeigresszus néni hoz szeeizációkat. Az élet által igazolt helyes politika jóváhagyását és folytatását várjuk. A járási PB beszámolója — mint mondotta — helyesen vonta meg az elmúlt 3 év mérlegét. Ez is, a felszólalások is azt mutatják, józan, reális politikát-folytatunk, nincs okunk a nehézségek elhallgatására sem. Eredményeink birtokában bizakodva nézüeik a VIII. kongresszus elé. A párt viszonva a dolgozó néphez ma jó, őszinte. Pártonkivüli barátaink őszinte segiteniakarása még nagyobb bizalomra ösztönzi variunkat. Meg vagyunk győ- zodve róla, hogy az az energia es bölcsesség, mely a jó politikai légkörben felszabadult, meggyorsítja fejlődésünket — mondotta többek között Lendvai József elvtárs. Ide kívánkozna még Keresztesi Sándor, Smicskó István, dr. Garlati István, dr. Szilágyi Janos, Gálos Jenő és Ádám János elvtársak felszólalása is hogy teljesebb legyen a kép No és azoké is persze, akiknek az idő előrehaladottsága miatt sajnos mar nem volt alkalmuk elmondani véleményüket Mindenesetre a hozzászól,'« sokboi is bárki megítélheti, a járási vártértekezlet jó munldt végzett. Csépányl Lajos
