Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

Szombat, 1962. október 27. ESTAKMAGYARORS7.AO A Borsod megyei pártértekezlet munkája (Folytatás a 4. oldalról.) nyéknek. Helyesek az olyan vállalkozások, mint a szentist- váni művelődési hetek meg­rendezése. Mindenekelőtt a tsz- parasztság, a falusi dolgozók kulturális igényeit kell szem előtt tartaniok a megye kultu­rális intézményeinek, az önte­vékeny művészeti együttesek­zéséhez, a gazdasági építő munka feladatainak megoldá­sához és az eszmei kulturális neveléshez jelentős segítséget nyújtott. A megyei pártveze­tést és a pártszervezeteket tá­mogatta felvilágosító tevékeny­ségükben. A mintegy 40 ezres példányszám azt mutatja, hogy megyei lapunkat a bor­5i:jk Szavaznak a küldöttek. Foto: Szabados György nek. Ebben a tekintetben na­gyobb erőfeszítéseket várunk a budapesti kulturális intéz­ményektől is. A gyakran össze­csapott, silány vándorműsorok helyett színvonalas, tanulsá­gos, kulturális rendezvényekre van szüksége falusi dolgozó­inknak. A megyei pártbizottság lap­ja, az Északmagyarország az elmúlt három évben a mező- gazdaság szocialista átszerve­sodi, miskolci dolgozók szíve­sen olvassák. Egyes községek­ben, járásokban viszont helyes szervező, politikai munkával erősíteni kell az olvasottságot. Az Északmagyarország szer­kesztősége törekedjék a lap színvonalának további emelé­sére, hogy a lap még jobb kollektív szervező, agitátor és propagandista legyen a párt előtt álló gazdasági és kulturá­lis feladatok megoldásúban. Magasabb színvonalon gondoskodnak a szakemberek képzéséről Megkezdtük az újtipusú kö­zépiskolák, a szakközépiskolák előkészítését. A néhány helyen bevezetett 44-2-es oktatás is ezt a célt szolgálja. Uj felsőfo- bs>,. kú iskolák alakultak, hogy szé­lesebb alapokon és magasabb színvonalon gondoskodhassunk a szakemberek képzéséről. A Sárospataki Felsőfokú Tanító­képző ebben az évben bocsá­totta ki első diplomásait. Meg­kezdte működését a Kazinc­barcikai Vegyi és a Miskolci Gépipari Technikum, valamint a Putnoki Mezőgazdasági Tech­nikum felső tagozata is. Fel kell figyelnünk arra, hogy a Putnoki Mezőgazdasági Technikum felső tagozatát nem tudtuk borsodi fiatalokkal be­népesíteni, pedig a megye fia­taljainak jövőjét az ipari üze­mek mellett a szocialista me­zőgazdaság biztosítja. A mezőgazdaság szakember- igényeinek kielégítését maguk­nak a tsz-eknek is elő kell se­gíteniük. Neveljenek új szak­embereket saját soraikból! Mozdítsák elő a képzést társa­dalmi ösztöndíjak alapításá­val. Több mint tíz esztendős a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, mely a mérnökkép­zés és a tudományos munka jelentős intézményévé fejlő­dött. Az innen kikerült szak­emberek az ország különböző üzemeiben jól megállják he­lyüket. Ez az itt folyó oktatás emelkedő színvonaláról, igé­nyes követelményeiről tanús­kodik. A mérnöktovábbképzés megszervezésével az egyetem értékes segítséget nyújt ahhoz, hogy . a borsodi üzemekben dol­gozó szakemberek megismer­kedjenek a műszaki és gazda­sági tudományok legújabb eredményeivel. Az LKM-ből pl. 90-en vesznek részt a mér­nöktovábbképzésen. Az egyetem és a város kap­csolata az elmúlt években fej­lődött. Számos egyetemi okta­tó kapcsolódott be a város tu­dományos és kulturális életé­be. Miskolc politikai és állami vezetőinek oda kell hatniok, hogy még többet törődve az egyetem gondjaival, ez a kap­csolat tovább erősödjék. Egyetemünkön is arra kell törekedni, hogy egységet al­kosson az oktató, a tudomá­nyos és a nevelő munka. Az egyetem neveljen kommunista szakembereket! Ezzel kapcsolatban szólnunk leéli a származás szerinti kate­gorizálás megszüntetéséről, amely némi vitára adott okot. Miről van itt szó, elvtársak? Az egyetemekre jelentkező fia­talok már népi demokratikus rendszerünkben születtek, a mi iskoláinkban tanultak, az úttö­rőmozgalom és a KISZ nevelte őket. Az egységes szocialista társadalom kialakítása és a szocializmus teljes felépítésé­nek történelmi feladata vilá­gossá teszi, hogy ezek a fiata­lok már a szocialista társada­lomban fognak élni és a kom­munizmus építői lesznek. A po­litikai és erkölcsi követelmé­nyek mellett tehát az egyetemi felvételeknél nagy figyelmet kell fordítani a rátermettség­re, a tehetségre, a felkészült­ségre, az alkalmasságra. Azt is figyelembe kell venni, hogy gyermekeink egyre jobb feltételek között fognak tanul­ni. A protekcionizmust is le tudjuk majd küzdeni az egye­temi felvételeinknél, hiszen a protekció éppen a származás szerinti kategorizálás miatt alakult ki. Senki se féljen attól, hogy a tehetséges mun­kás- és parasztgyerekek a to­vábbtanulásnál hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek. To­vábbtanulásukat. amely művev lődéspolitikánknak ezután is fontos célkitűzése, a szükséges politikai, anvaei. szociális és nevelés! Mté^ek biztosításá­val segítjük elő. tikai gazdaságtant, az üzem­gazdaságtant. Ezekre a szako­sító tanfolyamainkra is sokan jelentkeztek. Az a széleskörű érdeklődés és igény a marxiz­mus—leninizmus iránt, amely­nek kielégítésén rendszeresen kell fáradoznunk, egyfelől a polgári és kispolgári ideológia elleni eszmei harc sikere, másfelől erősíti is azt a har­cot, mely hozzájárul ahhoz, hogy felszámoljuk az ideoló­giai munka viszonylagos elma­radását-a társadalmi viszonyok fejlődése mögött. Az irányelvekről folytatott j beszélgetések során több szó j esett az osziályviszonyokról — j az osztályharcról. Társadal­munk mozgását, az osztályvi­szonyok változását egy megye is tükrözi. Akár Borsod megye egész lakosságának helyzetét tanulmányozzuk, akár valame­lyik községének, városának ké­pét rajzoljuk meg. Nézzük pl. új szocialista városainkat! Va­jon rá lehet-e ismerni Kazinc­barcika dolgozóiban, társadal­mának összetételében, aktivi­tásában, öntudatában és köz­életében a régi Barcikának, vagy Berentének a fejlődéstől elzárt lakosságára? Nyilván nem! Vajon olyan vonások, sa­játságok jellemzik-e Tiszasze- derkény-Ü j város embereit, mint a régi falucskának gon­dokkal, bajokkal nehézkesen birkózó polgárait? Ugye nem! De nemcsak a felfejlődő vegyipar olyan bázisairól van szó, mint Barcika, vagy Sze­derkény, hanem megyénk — és persze az egész ország — tsz- parasztságáról, értelmiségéről, amely nem azonos a régi pa­rasztsággal és a régi értelmi­séggel. Társadalmunk ugvanis — amint ezt az irányelvek le­szögezik — „közelebb került ahhoz, hogy n rminkásosztály- nak, a termelőszövetkezeti pa­rasztságnak és az értelmiség­nek, a dolgozó népnek az egy­séges szocialista társadalmává váljék. A céljában, szemléleté­ben és erőfeszítéseiben mind­inkább enységessé váló manvar név küzd a szocializmus teljes győzelméért”. A kulturális feladatok meg­határozásánál. de eeész poli­tikai munkánk követelményei­nek megMlanításánál figye­lembe kell vennünk a^t is. hogy az elmúlt esztendőkben új generáció nőtt fel hazánk-1 ban, és évről évre a mi rend- j szerünkben tanult, nevelke- - dett fiatalok ezrei foglalják el helyüket az alkotó munka, a termelés és a tervezés külön-! böző posztjain. Ózdon pl. 120 vezető műszaki beosztású dol­gozó közül csupán kettő van olyan, aki a felszabadulás előtt szerezte képesítését. A működő borsodi pedagógusok 80 száza­léka a mi rendszerünkben szerzett oklevelet. Néhány ilyen kiragadott adat is világo­san mutatja, milyen mélyre­ható változások mentek és mennek végbe a különböző dolgozó rétegekben. Miről van itt szó, elvtársai:? Pártunk helyes, marxista—le­ninista politikájának megvaló­sulása a szocialista fejlődés űj győzelmeit hozta magával ab­ban a politikai harcban, me­lyet a párt fő vonaláért két fronton vívtunk. Sok ingadozó, néha tőlünk távolálló került közel hozzánk, állt a szocializ­mus ügye mellé. Ebben az irányban hatottak a gazdasági eredmények, a tulajdonvi­szonyban végbemenő változá­sok. A fejlett szocialista társadalmi viszonyok megteremtéséhez érkeztünk A marxizmus-leninizmus eszméinek térhódítása A politikai iskolázásban, a tömegek politikai nevelésében is előbbre jutottunk. Nőtt az érdeklődés a marxizmus— leninizmus tanulása iránt, A párttagok 65—70 százaléka szervezetten tanul, öthónapos Pártiskolánkat megyénkből ed­dig 202-en végezték el. Több­ségükben falösi pártmunkások, «kik alapvetően most ismer­kedtek meg a marxizmus— leninizmus tanításával. A párt­oktatás és az esti egyetem eredményei többek között arra mutatnak, hogy a pártonkívü- liek és az értelmiség körében is erősödik az igény a szocia­lizmus tudományainak meg­ismerése iránt. A pártonkívüllek szép szám­mal vesznek részt a pártokta­tásban is. Sok párttag és pár- tonkívüli dolgozó közelebbről és behatóbban szeretné tanul­mányozni a filozófiát, a poli­A szocialista alapok leraká­sával, az oszláiyviszonyok megváltozásával fejlődésünk­nek új lépcsőfokára értünk: a fejlett szocialista társadalmi viszonyok megteremtéséhez, az osztálynélküli társadalom megvalósításához. Ezt az új tör­ténelmi szakaszt nem lehet át­ugrani. Ezt végig kell járni, de rajtunk múlik, hogy meny­nyi időt vesz igénybe. Az irányelvekben megszabott fel­adatok becsületes, lelkiismere­tes, következetes teljesítése ép­pen azt szolgálja, hogy minél kevesebbet. így értelmezendő az az idé­zet megállapítása, hogy társa­dalmunk közelebb került az egységes-szocialista társada­lommá váláshoz. Hogy még kö­zelebb kerüljön hozzá és mi­előbb egységes szocialista tár­sadalommá váljék, annak fel­tételei vannak: Az egységes termelőszövet­kezeti paraszti osztály kiala­kítása, amiről már szó esett. Itt, a kérdés társadalmi össze­függéseinél is hangsúlyozni kell, hogy a borsodi termelő­szövetkezetek gazdasági és szervezeti megerősödése, a kö­zös gazdaságok gazdasági biz­tonságának erősítése — a leg­főbb eszköz a paraszti rétegek között ma még meglévő vá­laszfalak lerombolásához, az egységes, szocialista paraszt­ság kialakításához vezető fo­lyamat meggyorsítására. A pártonkívüliekkcl való he­lyes viszony, a párt és a töme­gek építő, alkotó jó kapcsolata, amelynek alapja a kölcsönös bizalom. Ebbéli álláspontun­kat, amelyet a VII. pártkong­resszus nagyon világosan fogal­mazott meg és három eszten­dős politikai munkánk sok hasznos, pozitív tapasztalattal gazdagított, sokan nem értik meg, nehezen fogadják el és vitatják. Hadakoznak olyan követelménnyel szemben, hogy nálunk a pártonkívüliek — a pártfunkciót kivéve — bár­mely állami, gazdasági, társa­dalmi funkciót, vezető helyet betölthessenek. Pedig ez a kö­vetelmény mindenképpen he- lyes elv, amelyet viszont a vi­tatás során olykor el is torzíta­nak. A párt és a tömegek kapcso­latának kérdésénél abból kell kiindulnunk, hogy az emberek 98 százaléka becsületesen dol­gozik, mert beilleszkedett a szocializmus gazdasági és tár­sadalmi rendszerébe. Bárhol, bármilyen területen dolgozza­nak, munkájukkal, alkotó te­vékenységükkel a szocializmus építését segítik elő. A szocia­lista termelési és társadalmi viszonyok között, amelyek ha­zánkban, városon és falun egy­aránt uralkodónk, mi mást is segíthetnének elő?! Minden tekintetben igaz te­hát, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Egyes elvtársak a népi demokráciát féltve kér­dezik: „hát ellenség nincs?” — „nem vagytok ti liberálisak?” stb. — Mit válaszoljunk erre? Biztos, hogy van belső és kül­ső ellenségünk, — de népi de- , mokráciánk ereje olyan, hogy ha valaki kezet mer emelni a hatalomra, zavarni akarja a békés építést — a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervektől méltó választ fog kapni. Egyik elvtárs a napokban megkérdezte, miért nem beszé­lünk az éberségről? Azért, mert pártunk helyes politikája egész népünk éberségét, a szo­cializmus ügyének féltését váltja ki minden nap. És még valamit. — Volt idő, mikor sok szó esett az éberségről —, ma nem beszélünk, de többet cselekszünk, így tanította Le­nin a pártot. Nekünk abból kell kiindul­nunk, hogy aki kezét nem elle­nünk emeli fel — hanem ke­zét a szerszámokon, a gépeken, a terveket rajzoló ceruzán és a laboratóriumi eszközökön tart­ja,-hogy segítse szocialista épí­tő munkánkat —, az velünk van. Velünk, kommunisták­kal, párttagokkal, s pártonki- vüliekkel, a szocializmus építő­ivel. Ki mással lehetne?! Mindebből elvtársak az is világos, hogy a párt és a pár­tonkívüliek kapcsolatát állan­dóan tartalmasabbá, élőbbé kell tenni. Minél több párton- kívülit emelünk fel az öntuda­tos dolgozók színvonalára, a kommunisták eszmei-politikai színvonalára, annál erősebb lesz ez a kapcsolat. Több pár- tonkívüli barátunknak éppen a küldöttértekezleteken való részvétele és felszólalása mu­tatja, hogy ez a munka érté­kes eredményekkel jár. A szó- cializmus teljes felépítése szük­ségessé teszi a párt és a töme­gei: állandóan javuló, fejlődő, egészséges viszonyát. Beszélnünk kell röviden a marxista gondolkodású értel­miség kialakításáról. Ennek el­jött az ideje. Ez a folyamat tart és jelentősen előre is ha­ladtunk. Szakmailag jól kép­zett, művelt, szocialista világ­nézetű értelmiségre van szük­ségünk. A szocializmus építé­se világszínvonalon enélkül el­képzelhetetlen. Ezerkilencszázötvenhat után sok értelmiségi rendezte a munkásosztályhoz való viszo­nyát, de biztosan akad olyan is, aki nem érti a munkásosztály vezető szerepét. Annál is in­kább meg kell ezt most ma­gyaráznunk, amikor arról be­szélünk, hogy a tudomány, amelynek művelői értelmisé­giek, közvetlen termelő erővé válik. Azt kell látnia az értelmiség­nek, hogy a tudomány hordo­zója — a feltörekvő osztály. A munkásosztály osztállyá szer­veződésének pillanatában ösz- szekapcsolja a tudományt a gyakorlattal. E nélkül a gya­korlat nélkül — hazánkban a szocializmus építése nélkül — a tudomány légüres térben mozogna. A szocializmus építé­se a tudomány és a gyakorlat szerves összekapcsolódását je­lenti. Kötelességünk és feladatunk a munkásosztály vezető szere­péitek erősítése. A szocializmus teljes felépítése a munkásosz­tály vezetésével megy végbe. A borsodi munkások aktív, áldo­zatos, lelkes közreműködése a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében, a szocialista brigádok alkotó munkája és szocialista közösségi élete me­gyénkben, a munkások nagy­arányú részvétele a szervezett oktatásban, közéleti aktivitá­suk, öntudatuk, lelkesedésük mind arra vall, hogy a mun­kásosztály megyénkben is be­tölti hivatását, élen jár a szo­cializmus építésében, a kultu­rális nevelő munkában és az eszmei harcban. A munkásosztály osztályszö­vetségben maga köré csoporto­sítja és összefogja az összes becsületes, konstruktív nemzeti erőt. A népi-nemzeti egység a megváltozott körülmények kö­zött, amikor napirendre kerül a szocializmus teljes felépítése — történelmi szükségszerűség. Olyan hatalmas történelmi tett, mint a szocializmus teljes fel­építése, az alkotó és harci erők maximális Összefogását igényli. Elvtársak! Mindezek a fel­adatok: az egységes paraszti osztály kialakítása, a pártonkí- vüliekkel való helyes viszony, a párt tömegbefolyásának ál­landó növelése, a munkásosz­tály vezető szerepének erősíté­se. a népi-nemzeti egység fej­lesztése csak harc útján oldha­tók meg. Osztály harc útján! Ma, a megváltozott körülmé­nyek között, a szocializmus alapjainak lerakása után, — ez az osztályharc. És azok, akik amiatt sopánkodnak, hogy mi feladtuk az osztályharcot, libe­rálisak vagyunk, megalku­szunk —, hasonlatosak ahhoz az apához, alá 1950-ben vásá­rolt még kabátot 5 éves fiá­nak. és most, 12 év elteltévek ugyanezt szeretné ráadni 17 éves fiára. Mit kezdhet a régi, kinőtt kabáttal? Mit kezdhe­tünk az osztályharc korábban helyes, szükséges formáival most. miután felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat és már nincsenek számottevő ré­tegek, amelyek szemben állná­nak velünk. Az osztályharc je­lenlegi formái, elvtársak, meg­változtak. Osztályharc folyik az iparban a termelékenység fokozásáért, a minőségért, a vi­lágszínvonal eléréséért. Osz­tályharc folyik a mezőgazda­ságban a termelőszövetkezetek megerősítéséért, a magasabb terméshozamokért. Osztályharc folyik az emberek fejében a szo­cialista tudat kialakításáért, Osztályharcot folytatunk esz­mei harcunkkal, amikor éle­sen fellépünk a burzsoá és kis­polgári nézetek, elsősorban a nacionalizmus ellen. Ami pedig a módszert illett az osztályharc fő módszere ma nálunk az építés szervezése, a meggyőzés, a nevelés. Ha dogmatikus, betűrágó módon közeledünk ezekhez a kérdésekhez, nem jutunk sem­mire. Attól még nem lesz erő­sebb és sikeresebb az osztály­harc, ha csak az osztályellen­séggel szembeni elnyomást tartjuk osztályharcnak. Két­ségtelenül tevékenykednek re­akciós erők megyénkben is* de a jellemző és lényeges az, hogy dolgozó népünk túlnyomó többsége őszintén és jó szívvel követ bennünket, egyetért a párt politikájával, támogatja azt, és munkájával részt vesz annak megvalósításában. Az osztályharc fő területe és feladata most az, hogy ez a munka, a szocializmus építésé­nek munkája még jobb és eredményesebb legyen. A párt erősítése, a párt építése Megyénk minden eredményé­ben, az ipar, a mezőgazdasági termelés, a kulturális élet fej­lődésében tapasztalható a párt- szervezetek, a kommunisták munkája. Úgy építettük, úgy erősítettük pártszervezeteinket, hogy a szocializmus építésé­ben, a politikai és kulturális nevelésben feladatainkat egy­re sikeresebben oldhassuk meg. Ennek megfelelően formáltuk a pártmunka stílusát, kerestük és alakítottuk a legmegfelelőbb szervezeti formákat. A pártélet fejlesztésénél azt az elvet követtük, hogy a párt eszköz a munkásosztály ügyé­nek szolgálatában, a szocializ­mus építésének megvalósításá­ra. Abból indultunk ki. hogy a párt vezető szerepe a szocia­lizmus építésében állandóan növekszik. Évről évre nagyobb feladatokat kell megoldani. A párt a munkásosztály, a nép szolgálatában áll. Arra töre­kedtünk, hogy a Borsod me­gyei pártszervezetek életében erősödjenek és fejlődjenek a lenini normák. Hogyan érvényesülnek a pártélet lenini normái? A lenini normák érvényesü­lése a párt szervezeteinek éle­tében, a dolgozók bizalmának és támogatásának visszanyeré­se és erősödése összefügg pár­tunk harcával, amelyet a sze­mélyi kultusz ellen folytatott. A pártélet lenini normái érvé­nyesülésének legfontosabb fel­tétele volt: a személyi kultusz­tól való megszabadulás. A Központi Bizottság joggal állapította meg, hogy a párt le­számolt a személyi kultusszal. A személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek el­len indított törvénysértő perek lezárásáról hozott központi bi­zottsági határozattal további biztosítékát teremtettük meg annak, hogy a népünknek oly sok szenvedést okozó idő soha többé vissza ne térhessen. Ezek a döntések a pártban és a pártonkívüliek között me­gyénkben is általános egyetér­tést váltották ki. A határozat­nak eszmei fegyverként kell szolgálnia a személyi kultusz mindenféle maradványai ellen. Kötelességünk: tovább har­colni a személyi kultusz káros maradványai ellen, teljesen le­küzdeni azt. Miben jelentkeznek még a személyi ku{tusz maradványai? Egyes embereknél találko­zunk az elbizakodottsággal. Olyanokra gondolunk, akik a dolgozók véleményét, javasla­tait elengedik a fülük mellett. Ma is utasítgató, parancsoló módszereket használnak — ahogy megszokták. A személyi kultusz maradvá­nyainak kell tekintenünk olyan jelenségeket, amikor egyesek kiváltságokat, jogtalan előnyö­ket akarnak biztosítani maguk­nak. Ebbe a körbe tartoznak az olyan pártszervek, amelyek el­zárkóznak az új tagok felvéte­létől, nevelésétől. Nálunk ma minden becsüle­tes állampolgár nyugodtan él­het. Pártunk helyreállítotia a szocialista törvényességet. Ez így igaz. ez a jellemző. Tenni­valónk azonban még ezen a té­ren is akad: előfordul, hogy meg-megsértik a szocialista törvényességet, ez ma inkább apró kis törvénysértésekben je­lentkezik. Ügy látjuk, hogy a személyi kultusz maradványai ellen konkrét formában naponként kell folytatnunk a harcot A maradványok teljes felszámo* lása megköveteli a pártélet 1® nini normáinak erősítését. Fej lesztenünk kell a nyílt, őszin« te légkört. A pártmunka min­den területén fokoznunk kell az eszmei-nevelőmunkát, fej­lesztenünk kell a pártdemokrá- clát. (Folytatás a 6. oldalon.f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom