Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

Vasárnap, 19G2. szeptember 2.

ßSZAKMAGYARORSZÄG

Gyártsunk íöSeSs minőségi acélt

Beszélgetés Valkó Martén elvtárssal, a Lenin Kohászati Művek

igazgatójával

a kongresszusi irányelvekről — a második ötéves tervről — a magyar kohászat feladatairól

Két vallomás

Minden évben új és nagy feladatok vannak a kohászati üzemekre. Diósgyőr, Ózd és a többi kohászati üzem eredményes munkája nélkülözhetetlen a népgazdaság sikeres fejlesztéséhez. Mind több és jobb minőségű kohászati termékre van szükség, enélkül nem fejlődhet tovább népgazdaságunk egyetlen ágazata sem. De különösen nem a gépgyártás, műszeripar, híradástechnika, vegyipar és a kiemelt iparágak. A párt kongresszusi irányelveiben is ezt olvashatjuk: „Acélgyártásunk meglévő, vagy még épülőben lévő kapacitásait fokozottabban minőségi gyártmányok előállítására használjuk féL”

Erről beszélgettünk Valkó Márton elvtárssal, a párt Központi Bizottságának póttagjával, aki nemzetközi méretekben is alaposan ismeri a kohászati, acélgyártási problémákat.

— A kongresszusi irányelvek félreérthetetlenül megszabják a magyar kohászat, benne a diósgyőri vasmunkások feladatait. Tanulmányoztam az irányelveket, amelyek nem rejtik véka alá, hogy a növekvő feladatok jó elvégzése egész népünktől jelentős erőfeszítéseket követel.

A kohászatban dolgozó nagy szakmai hagyományokkal rendelkező szakemberek, az egész munkás kollektíva fel is készült a munkára. Az irányelveket igen sokan tanulmányoztuk és tanulmányozzuk, s valamennyien tisztán látjuk: nemcsak — mint eddig is — hónapról hónapra 'több, jobb, olcsóbb acélárut kell termelnünk, hanem termékeink választékának igazodnia kell az Iparunk szerkezetében megkezdődött átalakuláshoz, melynek népünk és a béke megőrzésén fáradozó szocialista tábor érdekeit szem előtt tartó, felemelő célkitűzései öltenek testet a VIII. kongresszus irányelveiben,

— Diósgyőrben milyen lehetőségek vannak az acélgyártás kapacitásának növelésére és a minőség javítására?

— Ez az, amiről beszélni szeretnék. A kongresszusi irányelvekben az áll, hogy fokozná kell a meglévő kapacitások kihasználását és- minőségi gyártmányokat kell előállítani. Én a kongresszusi irányelvek ezen pontjához még tenni szeretnék valamit, illetve azt

javasolom. hogy vegyük be az irányelvek közé

a következőket: Számoljuk fel a „Vas és acél országa leszünk” jelszó bűvöletében kialakított öncélú kohászati célkitűzéseket, tervezzünk, gondolkozzunk, dolgozzunk a népgazdaság számára egyedül értéket jelentő végtermék — a kész gép, berendezés szemléletében. Ehhez igazodjon mindennapi munkánk, de a kohászat fejlesztése is. Ismeretes ugyanis, hogy ma már újtípusú, nagypontosságú szerszámgépeket, gépsorokat, automatákat, korszerű vegyipari, élelmiszeripari, elektromos stb. berendezéseket gyártunk, s ehhez a munkához különleges acélokra van szükség.- — Ügy tudom, a Lenin Kohászati Művekben is gyártanak ilyen különleges acélokat ...

— A hazai különleges acélok jelentős százalékát Diósgyőrben gyártjuk, ez azonban kevés. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy kohászatunkat

a hazai igényekhez igazodva

kell kifejlesztenünk. Űj értelmezést kell adnunk a minőség fogalmának. Eddig ez alatt azt értettük, hogy érvényes «zab vány okát, kielégítő terméket gyártsunk, minél kevesebb selejttel. A magasabb műszaki paraméterektől sokszor idegenkedtünk. Ez részben érthető is, hiszen a lazább minőségi előírásokat könnyebb betartani, kevesebb selejttel, jobb kihozatallal lehet gyártaná. Márpedig új utakon hahaladó iparágainknak föltétlenül magasabb szakító-szi- lárdságú, egyöntetű és homogén kémiai összetételű, méretpontos és finom felületű, hőkezelt, nemesített, nem kevés esetben sav-, lúg- és hőhatásnak ellenálló acélfajtókra van nagy mértékben szüksége. Ilyen tulajdonsággal csak az ötvözött különleges acélok bírnak.

— Milyen lehetőség van erre Diósgyőrben?

— Van lehetőség ma is és vannak további terveink is. El akarjuk érni, hogy a jelenleginél két és félszer több különleges acélt gyártsunk a megrendelőknek. Ezért négy hengersorunk, nehéz- és nemesacél kovácsüzemünk, martin- és elektroacél-művünk korszerűsítése mellett fejlesztjük a vákuumos acélgyártást, a quantométeres gyorselemzést, a röntgen, izotóp és más modern eljárásokat. Teljesen új húzó, hántoló, csiszoló, hőkezelő üzemet építünk, s ez az üzem 19G5-re már 50 százalékos kapacitással termelni fog.

Ez a gyár jelentős vagy legjelentősebb beruházásai közé tartozik?

— Egy-lkét számadat is hűen illusztrálja, hogy nem akármilyen beruházásról van szó: az új üzem 28 ezer négy- zeméternyi területen épül fel, a gyár területén, a Szinva patak mellett. De, hogy a témánál maradjunk, szeretném elmondani, hogy a különleges acélfajták gyártására nemcsak itt van lehetőség. A többi kohászati üzemben is arra kell törekedni, hogy a kohászat egész munkáját alárendeljük a hazai gépipar szükségleteinek. Gyakran elmondottam már, hogy

« magyar kohászat fejlesztése nem lehet öncél,

ez hibáiéhoz vezethet. Teljes összhangot kell teremteni a kohászat termelése és a gépipar igénye között.

>

— Ez természetesen az importanyagok szempontjából is fontos feladat...

— így igaz, mert ha minőségi acélokat adunk, s ha fokozzuk a különleges acélok gyártását, akikor csökkenteni tudjuk az importot, ez pedig nem közömbös a népgazdaság fejlesztését illetően. A Lenin Kohászati Művekben, ahol már most is kiváló minőségű golyóscsapágy-acélt gyártunk, ahol már most is világszínvonalon állítjuk elő a dieselmotor tengelyeket és sok más terméket, van lehetőség arra, hogy még tökéletesebb gyártási technológiával, a műszaki színvonal szüntelen növelésével dolgozzunk. Nem szabad megállnunk a jelenlegi eredmények mellett, hanem újfajta hőkezelési, acélgyártási, melegalakítási eljárásokkal kell dolgoznunk, hogy valóban tökéletesíteni tudjuk gyártmányainkat.

— Eddig — folytatta Valkó elvtárs — ha munkánk eredményét a világszínvonalhoz hasonlítottuk, a közepes világszintet vettük értékmérőnek. A kongresszusi irányelvek világosan kimondják, hogy: „A gazdasági munkában az eredményeket a legfejlettebb országok színvonalához kell mérni.” Ezt új és bátor dolognak tartom. Ez azt is jelenti, hogy választékos és magasabb minőségi értékekkel bíró kohászati termékeket kell gyártanunk, elsősorban különleges acélokból.

— Valkó elvtárs tehát kőnk. rét javaslatot tesz, amely szerint az is szerepeljen a kongresszusi irányelvek 22. fejezetében: — az acélgyártás fej lesztése, a minőség további javítása mellett nagy gondot kell fordítani arra, hogy gyorsabb ütemben fejlődjék a különleges acélok gyártása, tekintettel a megnövekedett hazai igényekre.

— Igen, így gondolom. Tér- í mészetesen arra törekedve, I hogy — mivel a kohászat) anyagigényes ipar és sok import anyaggal dolgozik mind kisebb ráfordítással, ] mind nagyobb eredmények szülessenek, print ahogyan azt) az irányelvekben is olvashatjuk. Tehát következetesebben ] Íveli munkálkodnunk

a kohászat kettős feladatán:

Egyfelől magas minőség és J nagy választék, másfelől a tér- ] melékenység állandó javítása, j az önköltség csökkentése, a i végtermék népgazdasági hasz- j nosságát, hatásfokát, tartóssá- j gát, tényleges társadalmi ossz- j munka ráfordítását figyelem- j bevéve. Én ezeket tartom a! második ötéves tervben a ko- ] hászat fő feladatának.

— Az elkövetkezendő, köze- i lebbi időszakban milyen re- < konstrukciót hajtanak végre ] az LKM-ben?

— Nagy terveket hajtunk végre, s ebben a rekonstrukciós munka is szerepel. Jövőre űj berendezésekkel korszerűsítjük a durvahengermű két sorát, a blokksort és a buga- sort. Jelenleg a 800 köbméteres kohónkat korszerűsítjük és befejezéshez közeledik nehézkovácsolóüzemünk teljes rekonstrukciója.

— Ez növeli majd a meny nyiséget, és javuló minőséget eredményez?

— Ez a célunk, ezt akarjuk elérni. A kongresszusi irányelvek — folytatja Valkó elvtárs — igen reálisan mérik fel a népgazdaság helyzetét. Mi is ezt tesszük Diósgyőrben, s úgy gondolom, a Lenin Kohá szati Művek valamennyi dolgozója nevében elmondhatom: a gyár fizikai és műszaki gár. dója erejéhez és tudásához méltóan kiveszi részét az ötéves terv nagyhorderejű munkáiból. Gyárunknak többezer megrendelője van. A világ sok országába exportálunk világ- színvonalat elérő gyártmányokat. India nemrégen új megrendelést küldött, amelyben a DIMÄVAG is érdekelt. Ezt csak azért említem meg, hogy érzékelni lehessen: milyen nagy munkát végeznek a diósgyőri vasasok, s hogy milyen nagy munka vár ránk a jövőben. Ez persze nem lesz köny- nyű,

erőfeszítésekre lesz szükség,

hiszen tudjuk, hogy a legfejlettebb iparral és kohászati üzemekkel dolgozó országok nagy előnnyel rendelkeznek. Ez azonban behozható és a baráti államok segítségével gyorsan felfejlődhetünk arra a nemzetközi műszaki színvonalra, amelyet az irányelvek meghatároznak. Ennek biztosítéka a műszaki fejlesztésben, az űj beruházásokban, szakembereink, mérnökeink és technikusaink felkészültségében és tapasztalataiban, nem utolsó sorban pedig fizikai dolgozóink alkotó tevékenységében, jó munkájában rejlik. Ezeket a témákat persze még igen hosszú ideig fejtegethetnénk, mint ahogyan az irányelveket is még többször és alaposan kell tanulmányoznunk. És vitatkozzunk is róla, hogy valóban egész népünk ügyévé váljék — fejezte be nyilatkozatát és javaslatát Valkó Márton elvtárs.

Szegedi László

A

dy Endre a századforduló után arról énekelt, hogy titkokat rejteget a mi , Dunánk — ez a vén róka. Olyan titkokat,

' amelyekről — az ősi barlang-tüzek óta —

! sohase álmodott az a közönyös Európa. És — bár magyar földön ravasz volt a vén kujon,

. hisz látott ö már busább csodákat is — Ady i meglopta a vén Iszter titkait — titkait az j árnyas Dunának. — Ügyet sem vetve rá, vagy [éppen azért, mert a Duna ..Budapestre akkor fitymálva nézett és gúnyos nótákat fütyöré- szett” — a Margitszigetnél szólásra bírta a néma tanút, megvallatta keményen, mint i senki sem azelőtt — és talán azóta se:

„No vén korhely, láttál egy-két csodát, Mióta ezt a tájat mossa Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,

Mely az öreg árnyakat hozza Gyónjál nekem, vén falurossza.”

„Mindig ilyen bal volt itt a világ? Eredendő bűn, lanyha vétek,

Hideglelés, vergődés, könny, aszály?

A Duna-parton sohse éltek Boldog, erős, kacagó népek?”

S a vén Duna — 1907-ben — csacska — részegségében, halk mormolással kezdte a mesét. Elmondotta, hogy mióta ő a medrébe zúgva kivágott

„Boldog népet itt sohse látott.”

„A Duna-táj bús villámhárító. Fél-emberek, fél nemzetecskék Számára készült szégyen-kaloda,

Ahol a szárnyakat lenyesték S ahol halottasak az esték.”

Ady azt mondja, hogy nagy-komoly volt akkor a Duna... Olyan volt, mint egy iszákos zseni. — őszinte volt, és szégyellte magát. Szégyenében alig mert a költő szemébe nézni.

— „Sohse lesz másképpen. így rendeltetett” — mormolta nagy keserűségében és fásult beletörődéssel — és nem is mondott többet, mert „a boldogtalan kis országok között ki- nyújtózott. a vén mihaszna és elrohant tőle kacagva.”

így volt. Olvasd el csak Ady Endrének „A Duna vallomása” című versét. Hiteles lírai helyzetkép ez az akkori Magyarországról — és nemcsak Magyarországról — de valamennyi Duna-menti nép életéről.

A zóta sok víz lefolyt a Dunán, és sok mindent látott a vén folyam. Tanúja volt két világégésnek, osztályok és nemzetek viaskodásának. Forradalmak és ellenforradalmak szele süvített át az egykori magyar Ugaron, s a vén Dunának árnyas vize még nem is oly régen — alig két évtizede — elsusoghatta és feljegyezhette egy félig halott nemzet, egy romba döntött ország bánatát — más országok és népek bánatát is. Azután megcsodálhatta a nagy élni-akarást! — egy egész ország újjáépítését, a nagy forradalmat, amelyet most vívunk. Népünk sok mindent átélt. Szenvedő és örvendő részese volt roppant változásoknak. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk és hasznosíthattunk, amíg idáig értünk.

S a mi Dunánk — „ez a vén róka” — több mint fél évszázada gyűjti újabb titkait. Nem beszél róla „a vén mihaszna”! — Vagy csak nem halljuk meg kék hullámainak és hűs habjainak pajkos csobogását?

üljünk le játékos hullámaihoz. Képzeletben legalábbis, mondjuk a Margitszigetnél, ahol egyszer már szólásra bírták a néma tanút. Nem baj, ha ma már nem fütyörész részeg nótákat „a vén falurossza”, és nem néz fitymálva Budapestre. Vallassuk meg még keményebben, mint egykoron Ady, hogy mondja el nékünk, de most józanul is! — miféle újabb titkokat rejtegethetnek kéklő hullámai? — Most úgyis a nagy beszélgetés időszakát éljük, kongresszusra készülvén egy ország vitázik örömeink s gondjaink felett.

I) eszélj hát újra, te konokból lett szelíd vén tanú! Mondd el, tetszik-e, amit ma itt, látsz, Budapestnél, ahol egykoron ajkadról a részeg nóta szállt? Mert csak félembereket, fél-nemzetecskéket láttál szégyen-kalodába zárva. — Tetszik-e, hogy az egésszé-lett emberek és egésszé-váló nemzetek összefogtak és széttörték a szégyen-kalodát? Az, hogy a Duna-táj már nem bús villámhárító, és békéjét boldog, erős, kacagó népek, korszerű hadseregek s a kozmosz hősei is védik?

Tetszik-e, hogy nem vérző homlokkal, csapzott hajjal és főleg nem egyedül állunk az élet viharában, hogy megtaláltuk helyünket a leghaladóbb nemzetek testvéri családjában és olyan nagy nép barátságát élvezzük, mely legyőzte az időt is. (Tudod-e, hogy ez a nép börtönrácsot tört szét, és hétfejű sárkányt győzött le, tengernyi nehézség fölött lett úrrá, míg eljutott a kommunizmus építéséig, s az egek ostromlásáig?) — Mondd csak vén Dunánk. tetszik-e, hogy népünk boldogságának útjait nem más népek rovására, hanem velük együtt, minden nép barátságára számítva egyengetjük?

Beszélj, beszélj csak, te csacsogó kedvű szőke szépség! Mondd, mit szólsz hozzá: feltörtük a magyar Ugart, kiszántottuk a mezsgyekarókat, és végre a munkával mérjük az emberséget, városon és falun egyaránt. Észre- vetted-e, hogy falvainkban őrséget váltanak a pirostetejű cserepes házak a szalmatetősekkel, és villany ég az istállóban is? — Tetszik-e (óh, ha Petőfi tudná!), hogy a szellem napvilága kezd beragyogni minden ház ablakán? ... Hej vén folyam, ha Széchenyi is látná, másfél évtizede miként szaporodik a kiművelt emberfők sokasága!

r

b* s mondd csali Szép Dunánk: észrevet- •*-' ted-e, hogy csillagos parlamentünkben a dolgozó nép okos gyülekezete hányj a-veti meg végre jobb sorunk; hogy kalapácsos emberek állnak a kormánykeréknél, akik baráti jobbjukat nyújtották a sarlós kezeknek? Eszrevetted-e, hogy kinőttek a lenyesett szárnyak, s az értelem szabad szárnyalásával az egykor senkinek tartott szellemi ínségmunkások húsz éves távlatok horizontjait rajzolják elénk? — Tetszik-e. hogy országépítő nagy terveink valóraváltá sóból részt kér és kap is mindenki, akinek szent ez az új haza — az új honfoglalás? ...

Engedj meg néhány „prózai” kérdést isi mit szólsz hozzá, hogy az egykor hortobágyi pusztával és csikóbőrös kulaccsal fémjelzett ország népe Dunaújvárosokról, Komlókról* Kazinbarcikáról, TiszafTÜkonyáról és ki tudná felsorolni még, miről híres ma? — Hogy Ikarus-ait a félvilág ismeri és műszeriparának fejlesztésén töri a fejét? Mit szólsz hozzá* hogy öt év alatt 1 millió új kerékpárt, 215 ezer porszívó gépet, 128 ezer hűtőszekrényt, 600 ezer mosógépet, 610 ezer televíziót, 240 ezer motorkerékpárt és 43 ezer személygépkocsit hozunk forgalomba? iiogy 300 ezer lakást építünk; — hogy húsz év alatt négyszeresére növeljük a nemzeti jövedelmet, ötszörösére az ipar-, két—két és félszeresére a mezőgazdasági termelést? Mit szólsz hozzá, hogy tíz év alatt lényegében megoldjuk a lakáskérdést, húsz év múlva az egész lakosságra kiterjedő ingyenes* magasszinvonalú egészségügyi ellátásunk lesz és Magyarországon az egy főre jutó fogyasztás magasabb lesz, mint a sokkal korábban iparosodott, fejlett tőkés országokban?

Hitted-e, csak húsz évvel ezelőtt is, hogy a műveltség itt nem lesz monopólium? — hogy olyan oktatási reformot csinálunk, amelyet bármely művelt ország megirigyelhet? — Hitted-e, hogy az általános iskolát végzett tanulók fele középiskolába jár? Álmodtad-e* hogy félszázezer ember fog egyetemre és főiskolára járni? — s hogy dereshajú férfiak és nők is az iskola padjaiban ülnek?

JJocsáss meg jó Dunánk, hogy így meg- vallafunk — és megannyi összegyűlt kérdésre várjuk válaszod —, de kérve kérünk, ne őrizd titkaidat! Szólj Te is és most beszélj* a viták idején, amikor népünk kongresszusra készül. Beszélj és mondd el: helyesled-e, hogy a feltört Ugaron megdőlt a nagy „átok”, hogy múlté már a vergődés s a könny, mondd el kifutva a tengereknek is, hogy helyesled-e mit hűs habjaid mentén itt Budapestnél tenni akarunk?

Nézd, jó Dunánk! Tudom, hogy kissé meglepett a kérdés. Lehet, hogy kissé zavarban is vagy, hisz látod Te friss gondjainkat is, de ha tetszik gondos jelenünk és a jövő is, mely szívünkben fogant, kék hullámaidnak lágy, susogó hangját értelmes szívünk bizton megérti, s az újabb századokon át Budapestnél nem lesz bánatod.

Csépányi La jos

Csaknem kétszer annyi főiskolai hallgató mint négy évvel ezelőtt

Felsőoktatási intézményeinkben is készülnek a „kapunyitásra”, amelyre szeptember 3-a és 17-e között kerül sor. Több egyetemen, főiskolán, tanító- és óvónőképzőben már kitűzték a tanévnyitó ünnepség időpontját. így a Kaposvári Tanítóképzőben 3-án, a debreceniben 5-én, a nyíregyháziban 6-án, a szegediben 8-án, a budapestiben, a bajaiban és a győriben 9-én, a szom- , bathelyiben 10-én, a szarvasi óvónőképzőben pedig 9-én lesz

az ünnepélyes tanévnyitó. Szeptember 10-én tartja tanévnyitó ünnepségét a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara, az Egri Pedagógiai Főiskola. A Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatói és oktatói szeptember 12-én gyűlnek össze ünnepélyes tanévnyitásra.

Felsőoktatási intézményeinkben az 1962—63-as oktatási évben 65 000 hallgató tanul a nappali, esti és levelező tagozatokon. Négy év alatt csaknem kétszeresére emelkedett hazánkban a felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma.

A Szombathelyi Tanítóképző Intézetben az idén kezdődik meg az oktatás a népművelőkönyvtáros szak nappali tagozatán. Ez az új szak arra hivatott. hogy a különböző népművelési intézmények — elsősorban a falusi és vidéki üzer 4 művelődési otthonok, köny /- tárak — kulturális feladatai nak ellátására neveljen mega felelő szakembereket.