Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
Vasárnap, 1963. szeptember 1>. eSZacKMAGVARORSZAG 3 ,Dohányszüret'' A tfszakeszi Tiszamente Tsz 45 holdon ültetett dohányt, mely bőven fizet! a tsz-tagojc lelkiismeretes munkájáért. Holdanként 8—9 mázsa termést szedtek le a dohányosok. Balázs Piroska és Ladányi Erzsi szárítóra rakja a „dohónypórét”. Megalakult Miskolc legnagyobb lakásszövetkezete A borsodi iparvidék központjában, Miskolcon, két éve kezdték meg a szövetkezeti lakóházak építését. Az elmúlt években négy lakásszövetkezet alakult: tagjai részére 56 kétszobás, egészséges, összkomfortos lakást építettek. Szövetkezeti lakóházakból épül Miskolcnak a Kilián Gimnázium déli oldalán lévő városrésze is, ahol most alakult meg a második lakásszövetkezet. Az új lakásszövetkezetnek 528 tagja van, s ez a város ötödik, egyben legnagyobb ilyen szövetkezete. Az alakuló közgyűlésen részt vettek az új lakószövetkezet tagjai, a DIMÁVAG, valamipt más vállalatok, intézmények dolgozói. Az új szövetkezeti lakásokból eddig 390 készült el, ezekbe szombaton a családok már meg is kezdték a beköltözést. 180 lakásszövetkezeti tag októberben, míg a többi december végéig foglalhatja el új otthonát. Magas műszaki színvonalon korszerű gyártmányokat 1 A DIMÁVAG feladatairól a kongresszusi irányelvek ismeretében — EUROPA legmagasabb építménye lesz a leningrádi televízióközpont tornya. Magassága 315,3 méter, súlya 1160 tonna lesz. A tornyot cső- elemekből hegesztik össze. (Az Eiffel-torony 300 méter magas, súlya körülbelül 9000 tonna.) Huszonötezer köbméter földet használtak már fel a Miskolcon épülő új drótgyár területének feltöltésére A miskolci December 4. Drótművek mellett 260 millió forint költségelőirányzattal új drótgyár építését kezdték meg az év első felében. A tervek szerint az 1965-ben üzemelő, és jelenlegi drótműveknél háromszor nagyobb teljesítményű új gyár 16 katasztrális hold területen épül fel s annak egyik főtenméke a korszerű építkezéseknél mind nagyobb mennyiségben szükséges előfeszített betonelemek huzalanyaga lesz. A nagykiterjedésű gyárterület meglehetősen lejtős. Ezért a talajszántet átlagosan 85 centiméterrel, egyes részeken 100 —-170 centiméterrel emelik meg. Ehhez a nagyarányú és jó ütemben haladó tereprendezési munkához eddig már 25 000 köbméter földet, illetve kavicsbánya-meddőt használtak fel. A továbbiakban mintegy 35 000 köbméterre lesz szükség, hogy az év végéig kialakítsák a gyár megfelelő területét. Hozzáfogtak a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat dolgozói a gyár első üzemrészének, az 1300 négyzetméter alapterületű kötélgyártó üzemcsarnoknak alapozásához is. Ennél a munkánál azonban váratlan nehézség adódott. A talaj lazasága miatt ugyanis a tervezett két és fél méter helyett négy és félméter mélyre kell a pilléralapokat mélyíteni, betonozni, s ezt úgynevezett szád- pallózással oldják meg. A munka ezzel so Ideal fáradságosabb és főként hosszadalmasabb lett, s elmaradást is okozott. De nem szegte a dolgozók kedvét. Az alapozást végző Gyallai Imre építésvezető munkacsoportja a pártkongresszus üszteletére vállalta, hogy az önhibájukon kívüli több heti elmaradást novemberig pótolják. S ha a szükség úgy kívánja, rátérnek a két- műszako® munkára is, hogy ígéretüknek eleget tegyenek. Egy fogadás — amikor senki sem veszített 21.30 mázsával fizetett a Bezosztája 4. Göncruszkán Az út mellett lévő gabonatábla még lábon volt, amikor Ruszkai Pál, a göncruszkai Dobó István Tsz elnökhelyettese, és Simon Pál főkönyvelő vitatkozni kezdtek egymással. Az elnökhelyettes kissé elhúzta a száját, amikor látta a rit- kás állományú, alacsony növésű intenzív szovjet búzát, a Bezosztája 4-et. Ki is mondta az ítéletet: — Jó ha fizet majd 10—10,5 mázsát A könyvelő elnevette magát, mert számokban pontosan előtte volt, hogy mit juttattak annak idején a földnek. Három mázsa műtrágyát, a szántást időben elvégezték, lezárták a talajt, amelynék volt Ideje a beéredéshez, s a mag is időben földbe került október közepe táján. Viszketni érezte a markát, s megkontrázta az elnökhelyettes szavát. — Lesz itt 13 mázsa is. Ruszkai tagadóan intett a fejével, s aztán, hogy melyikük azt már nem i.udni pontosan, de valaki kibökte. — Fogadjunk! Egymás tenyerébe csaptak s kész volt az alku. öt liter Pálinka volt a tét! Az elnök- helyettes meg a könyvelő fogadásának híre ment. Ku- renszki János az elnökihelyettes mellé állt, meg más is. — Ne félj, úgyis te nyered meg a fogadást, s ha nem úgy lenne, ránk is számíthatsz, a Pálinka egy részét magunkra Vállaljulf. — Most eldőlt a fogadás á görcruszkai határban. Három cséplőgép is zúg. Már Csákba került a gabona nagy része, s éppen itt találtuk a tsz elnökét, Tompa Mihályt, a főkönyvelőt, meg az: elnökhelyettest is. Az elnök pendítette meg a fogadás történetét, s egyszerre vidámság támadt, csakhogy Ruszkai arcán bujkált egy kis pironkodás is, Simon Pál pedig jóízűen nevetett. Most már nincs helye a vitának. Az idei gabonatermés a göncruszkaiak legmerészebb álmait is túlszárnyalta Az út mentén lévő 60 holdas Bezosztája 4-es tábla 21.30 mázsával fizetett holdanként. Az Oroszpelka 17 mázsával, a magyar Flejsmann 17.30 mázsával, s a leggyengébb tábla is többet adott 10 mázsánál, így most az átlag 15—16 mázsa körül van. S mikor így sorra feljegyzem az eredményeket, Ruszkai is megenyhül, aztán mosolyogva közbevág: — Megfizetem a fogadást, mert tulajdonképpen nem is veszítettem. Nem veszítettem, mert mivel nagyobb lett a termés, több lesz a jövedelmem is, így hát könnyű lesz megfizetni az 5 litert... A vidám beszélgetés odacsalogatja a tsz többi tagjait is. Az idős Mocsári János mindég ebben a faluban élt, s -most széles mosoly ül az arcán. — Ilyen még nem volt a községben. — Aztán odajött egy brigádvezető is és boncolgatni kezdik az okokat. Többen emlékeznek még, s a beszélgetésben résztvevők is — az uradalmi időkre, amikor Mokcsay Miklós volt a bérlő, meg a Patay nagyságos idejére. Ismert volt már akkor is a műtrágya, de jobban csak a cukorrépára gondoltak, azt is csak meghintették úgy, mintha cukorral bántak volna. S most, amikor a legtöbb gönci lakosnak a sikeres termés a beszédtémája, akkor né- hányan ugyancsak mentegetőzve beszélnek Kezdetben ugyanis nem so- i kim értették: minek annyi mű-j trágya a kalászosokhoz. Most) már mindenki látja, hogy ha J drága is, meghozza a hasznát. J Nincs már egyetlen ember i Göncruszkán, aki ne tudná] sokra becsülni a vezetőség lépéseit. Mert, hogy ilyen szé-] pen sikerült az esztendő, abban a vezetőségnek nagy része volt Vállalni kellett egy kis népszerűtlenséget, tágítani kellett a fejeket. A fáradtság] azonban megérte. S most, amikor lelkesedés- ] sei emlegetik Göncruszkán a l kiemelkedő sikert, továbbra j is tekintenek. Jövőre a kalá- ] szosok felét intenzív búzából ( vetik. Ez az esztendő nagy bátorítást adott. Amikor végeznek a cséplés-j sei, áldomást isznak a gönc- rufezkai tsz-tagok, az elnökbe- < lyettes is zsebbe nyúl, hogy ura legyen a szavának. Gön- j dolom, ismét szó esik az esztendőről. S ha továbbra is azt| az utat járják a ruszkaiak, [ amit az idén. nem kell félni- az űjabb fogadástól. Lesz majd j miből fizetni az áldomást. — garami — Színes ceruzával összekuszált újság, vaskos dosszié és egy 50 oldalnyi intézkedési terv hever az íróasztalon. A sűrűn gépelt, sokszor módosított, helyesbített, állandóan csiszolt programban, egy gyár dolgozóinak tennivágyása, alkotó ritmusa ölt testet. A nagy munka akkor kezdődött, amikor megjelent a pártnak a gépipar helyzetével foglalkozó határozata.. Emlékszem, ezekben a napokban nemcsak a gépgyártó üzemek, hanem az alapanyagtermelő vállalatok is azon fáradoztak, hogy saját munkaterületükön támogassák, segítsék e határozatok megvalósítását, a korábban tapasztalt hibák felszámolását. Tanácskozásokon, aktívaértekezleteken és taggyűléseken vitáztak a gépgyártással foglalkozó vezetők és szakmunkások ezrei; mit tegyenek a párthatározat sikeres megvalósításáért. Az intézkedési tervek félig- kész állapotban voltak, a heves viták izzó légkörét még nem felejtették el az emberek, amikor napvilágot látott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának , kongresszusi irányelve. Ez a nagyjelentőségű dokumentum — amely tudományos alapossággal elemzi népünk korábbi munkáját, bölcs előrelátással, a marxizmus-leninizmus ob- jéktív törvényszerűségeit fi- gyelembevéve — meghatározza a holnap perspektíváját is. Amit nap mint nap, saját életünk alakulásában, előrehaladásunk legkülönbözőbb mozzanataiban megfigyelhetünk, lemérhetünk, mindazt szinte összegezve olvashatjuk az irányelvekben. Más szóval; teljesítettük a VII. 'pártkongresszus által megjelölt feladatokat — meggyorsult a szocializmus építése hazánkban. Amikor azt a korábban említett intézkedési tervet a DIMÁVAG kollektívája készítette, még nem volt közkézen az irányelv. Mégis, a terv és a kongresszusi irányelvek számos helyen „cgynyelvűck". Es ezek az egybeesések, ezek a rokonvonások, azonosságok is azt bizonygatják: mennyire közel van az élethez az irányelv. Mondom Havasi Béla főmérnök elvtársnak: — Van a kongresszusi irányelvekben egy olyan bekezdés, amely kimondja; magas műszaki színvonalon, korszerű gyártmányokat állítsunk elő, növeljük a termelés, az export és a beruházások gazdaságosságát — minimális ráfordításokkal maximális eredményeket érjünk el... — Ezt a mondatot kellene valahogy nagyon, de nagyon megszívlelni, nekünk gépgyár- tóknak — így Havasi elvtárs. — Itt van például az új profilunk, az agregát és a célgépgyártás. Nemcsak nálunk, hanem az egész világon fontos kérdés a termelékenység és a gazdaságosság. Ezt a kettős feladatot a hagyományos gépparkkal, a jól ismert univerzális masinákkal, egyszerűen nem lehet megoldani. Uj technikát — fejlett technológiát kell meghonosítanunk az egész gépiparban. Spécin lizálnun k kell a különféle munkafolyamatokat, biztosítva a tökéletes felszerszámozást, készülé- kezést, alkatrészek és termelési folyamatok célgépesített, esetleg agregátositott megmunkálását. — Nos, nézzük akkor 'rissé alaposabban, mi is a cé.**pe- sítés és agregátosítás, miért került ez a tevékenység eny- nyire elhőtérbe a kongresszusi irányelvek tanulmányozása után? — Ismert, hogy a hagyományos, vagy undverzál gépeken csak bizonyos műveleteket lehet elvégezni. Esztergálás, marás, gyalulás, menetvágás és így tovább. Egy-egy ilyen műveletet követően a munkadarabot le kell venni a gépről, s a következő technológiai főfolyamatra másutt kerül sor. Ez időbe telik, fölösleges munkát és anyagmozgatást jelent. Tehát eleve korlátozza a gazdaságosságot. És esetenként a gépet kezelő szakmunkás szubjektivitásán —. szakértelem, érzék, tapasztalat — múlik a minőség, majd átvételnél az ellenőrzés. A célgép viszont teljesen mechanizálva, pontosan elvégez bizonyos meghatározott műveletet. Az agregát pedig olyan egység, ahol több művelet, a megmunkálandó darab készreforgá- csolása is megvalósítható. — Hogy primitív hasonlattal éljek, az agregát olyan építőkocka elvén alapuló gépsor, amelyben egy adott töb- lépcsős technológiai folyamatot lehet elvégezni. Ennek a forgácsolási folyamatnak olyan előnyei vannak, hogy például, a széria lefutása után a gép nem válik használhatatlanná, mert a különféle állványok, asztalok, megmunkálófejek átalakításával könnyűszerrel át lehet építeni az egész agre- gát-sort egy másik , alkatrész automatizált gyártásához, s ezt a folyamatot csak úgy, mint az előzőeket, pontosan, maximális gazdaságossággal elvégzi. Nagy előnye ezeknek a gépsoroknak az automatikus anyagmozgatás. A munkadarabot nyers állapotban felteszik és csak a valamennyi technológiai folyamat elvégzése után leéli leemelni. Az összes közbeeső továbbítást, beállítást, fordítást automatikusan végzi. Ugyancsak automatikusan történik az anyagok rögzítése, többnyire hidraulikus vagy pneumatikus berendezések segítségével. A gépsoron beállott minimális hibákat önműködő berendezések jelzik. Késtörésnél, vagy anyaglazulásnál a gépsor automatikusan leáll. — Készítünk egyébként olyan agregát-egységeket is, amelyek már valóságos automatagépsorok. Ilyen lesz például a C-Sz—2 típusú elektromos motorház megmunkáló gépsor. Itt már az anyagok feladását és a készremunkálás után a levételt is automatika végzi. Jelenleg két ilyen berendezésre van megrendelésünk. Az egyik exportra készül, a tervezést a Csepeli Szerszámgépgyárral karöltve végezzük. A munka nagyságára jellemző adatok közül talán annyit; egyetlen agregát legyártásához 200 ezer normaórára van szülcség. Ez a gyártásra kijelölt gyáregység 8 havi munkáját igényli. És most vessünk ismét egy pillantást az irányelvekre. Jólehet az agi-egátok felsorolt tulajdonságai is azt igazolják; ezek olyan berendezések, amelyek nagy termelékenységüknél, pontosságuknál, és a csere- szabatosság biztosításánál fogva éppen megfelelnek az irányelveknek és a gépiparra vonatkozó határozatoknak. Ezek a gépek képesek lesznek többszörösére emelni a termelést. Más összefüggés is van a DIMÁVAG e fontos gyártmánya és az irányelvek között. Ez pedig a beruházások gazdaságossága ■Erre ismét egy példa: A Csepel Autógyárnak meg kell háromszoroznia termelését. „Hagyományos módszerek” szerint ez azt jelentené, hogy még két ilyen gyárat kellene építeni. Közös tervek, jól kiépített kooperáció alapján viszont a DIMÁVAG-ban olyan célgép- és agregátsorokat terveznek, illetve gyártanak, amelyek beépíthetők a már meglévő épületekbe, műhelyekbe — a mostani régi gépek helyébe — és termelésük éppen a háromszorosa lesz a jelenleginek. Ezzel feleslegessé válik újabb beruházási objektumok igénye, s a régi gépeket, tulajdonságukat jobban hasznosítható vállalatoknak adhatják át. Ez egy konkrét példája annak. hogy mit is kell tenni a DIMÁVAG kollektívájának a kongresszusi irányelvek ismeretében. Mondhatná valaki: „Ez a gyár feladata”. Valóban az. Feladata e gépsorok legyártása. De a feladatot el lehet jól és rosszul is látni... S az sem mindegy, hogy a termelés háromszorosát, adó autógyár mikor termel az ü) kapacitásnak megfelelően. Ez pedig elsősorban a DIMÁVAG dolgozóitól függ Az ő lelkiismeretes, szakszerű, jó és gyors munkájuk nyomán egy nagy gyár, melynek termékei a világpiacon keresettek, népgazdaságunk számára pedig gazdaságosak, esetleg korábban teljesítheti feladatát. S ez jóleső valamennyiünknek — büszkeség az egész magyar iparnak! Egy másik példa. A TRANSZVILL készítette elektromos berendezések iránt rendkívül nagy az igény. A megrendelések kielégítése körül sokszor határidős viták adódnak. Náluk is növelni kell a termelékenységet. Nos, a két gyár konstruktőr gárdája olyan célgépsor tervezésén dolgozik, amelyek legyártása, illetve munkába állítása néhány alkatrész megmunkálási és szerelési idejét lényegesen csökkenti, és sok helyen fölöslegessé teszi a fizikai munkát. A DIMÁVAG ezzel nemcsak egy gyárnak, a TRANSZVILL-nak segít, hanem az összes olyan vállalatnak, amelynek szállítási szerződése van a TRANSZVILL-el — segit az egész magyar iparnak. És amikor e néhány nagyszerű feladat gyáron belüli feltételeiről érdeklődtem. Havasi Béla mosolyogva válaszolt; — Fiatal, de igen tehetséges és szorgalmas konstruktőrgárdánk van, s az üzemekben is jól kipróbált, szakmájukat szerető és kiválóan értő emberek dolgoznak. Mindenesetre ha el akarjuk érni azt a sokat emlegetett világszínvonalat a gépgyártásban, tovább kell' fokoznunk műszaki tevékenységünket,. erősíteni leéli a gyártmányfejlesztéssel foglalkozó gái'dát. És itt ismét vissza kell kanyarodni a kongresszusi irányelvekhez. Szó szerint idézve: „A kutatóknak és a fejlesztőknek az a fő feladata, hogy elősegítsék a legfontosabb ágazatokban a termelésnek és a gyártmányoknak az élenjáró országok színvonalára való emelését.” E mondatot nemcsak analizálni, hanem a helyi feladatoknak és adottságoknak megfelelően „aprópénzre” kell váltani a DIMÁVAG-ban is. Ezt tudjuk, s így cselekszünk. A jövőben sokat akarunk foglalkozni az automatizálással, a vezérléssel. Konstruktőreink fejlődését nem bízzuk csupán az önművelésre, hanem azt szervezetté, céltudatossá tesszük. Évről évre több konstruktőrt küldünk külföldre, az itthonma- radottakat pedig ellátjuk a világszínvonalat képviselő külföldi és hazai szakirodalommal. Nyelvtanfolyamokat szervezünk a Fiatal Műszakiak Tanácsával. Ezek az apróságnak tűnő intézkedések mindmind szerves részei annak, hogy állandóan versenyképes árukkal képviselhessük a DIMÁVAG-ot és a magyar ipart a világpiacokon, konkurensei lehessünk a fejlett kapitalista iparnak. Ez persze azt is megköveteli, hogy rövid idő alatt új gyártmányokat hozzunk ki. Erre is történtek intézkedések, hiszen a prototípus és a kísérleti üzem éppen azt a célt szolgálná, hogy csökkenjen a gyártási és koptátási idő. íme egy mozaiklapocska abból a nagy és összefüggő építményből. amelyért valamennyiünknek munkálkodnunk kell — most már a kongresz- szusi irányelvek ismeretében. A DIMÁVAG-ra is nagy feladat vár. A gyár dolgozóinak serénykedése része a kapitalista és a szocialista ipar közötti óriási versengésnek. Azok a gépegységek, amelyeket Diósgyőrött alakítanak, formálnak. szerelnek, mind-mind a szocialista ipar egyetemes műhelyében zakatolnak majd. Hozzájárulnak ahhoz, hogy más gyárakban is valóra válthassák a kongresszusi irányelveket, a gazdaságos, jómir.ő- ségű termelést. rauiovits Ágoston
