Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

Péntek, 1962.' szeptember 7. ESZ AKM AGY ARORSZ AG 3 Új színfoltok a Felszabadítók útján Felső kép: Uj színfoltokkal lett gazdagabb Miskolcon a Felszabadítók útja. Nemrégi­ben adták át rendeltetésének a 20. szám alatt ezt a három- emeletes, modern bérházat, amelynek déli oldalát látjuk a képen. „Jól akarok élni, ennyi az egész“ Alsó kép: Pár méterrel odébb, a 8. szám alatt szintén háromemeletes, modern bér­ház épült. Képünkön az épület keleti homlokzata, a háttérben az épülő szakszervezeti szék­ház tömbje. Hemzetlíözi Bányászati Foto és Dokumentációs kiállítás Borsodnádasdon Borsodnádasdon nagyszabá- j sú kiállítást rendez a Béke < Művelődési Otthon Istvánffy j Gyula honismereti szakköre. A í kiállításon fényképekkel, do­kumentációs anyaggal mutat­ják be a szovjet, a cseh, a ki- < nai, a jugoszláv, a belga, a ; francia, a japán és az angol; bányászok életét, valamint a J magyar bányászok munkás- mozgalmi eseményeit, szocia- < lista bányaiparunk fejlődését. < A kiállítással egyidőben a honismereti szakkör gyűjtemé­nyeinek bányászattal kapcso- j latos tárgyú emlékeit — térké- j pékét, rajzokat, bányászati S könyveket, munkaeszközöket, lámpákat, munkaruhákat, nép- | rajzi dísztárgyakat is bemutat­ják. A szeptember 9-án nyíló ki- J állítást a Béke Művelődési Ott­honban rendezik. Borsodban vendégszerepel a KISZ Központi Művészegyüttes Szeptember 15-e és 23-a kö­zött Borsod megyében ven­dégszerepei a hatszoros VIT- díjas KISZ Központi Művész- együttesének Rajkó-zenekara, énekesekkel és táncosokkal. Vendégszereplésük során elő­reláthatólag Kazincbarcikán, Pereces bányatelepen, Sajó- szentpéteren, Borsodnádasdon, Tiszapalkonyán, Mezőcsáton, Sajóládon, Szentislvánon, Me­zőkövesden és Miskolcon lép­nek fel. A műsorban fellép a Helsinkiben megrendezett VIII. Világifjúsági Találkozóról ha­zatért Rajkó-zenekar, ezenkí­vül Gaál Gabriella és Iván Jó­zsef énekművész, valamint Ta­kács Edit és Pálffy Csaba táncművész. A műsorok össze­kötő szövegét Györfy Rózsa is­merteti. A búzatermesztés agrotechnikája ni. Közvetlen vetés előtt a talaj állapotától függően tárcsával vagy boronával készítjük elő a talajt a vetőmag befogadására, a vetés mélységéig. A jó mag­ágy 3—5 cm vastag, laza taka­róréteg, ezalatt lefelé haladva morzsalékos, ülepedett, elegen­dő vizet és tápanyagot tartal­mazó talajállapot. Csak az ilyen talaj biztosít­ja az egyenletes kelést,^ a gyors kezdeti fejlődést, a jó áttele- lést, a gyors tavaszi fejlődést, és a nagy termést. Az elvetett vetőmag mennyi­sége az intenzív búzafajtáknál —' mivel rosszul bokrosodnak — 3.5—3.8 millió. a hazai búza- fajtáknál pedig 2.8—3.— millió csiraképes rnag legyen. Ez a szám optimális feltételek mel­lett elegendő. Ha tehát rossz a magágy, vagy a vetési időből kifutottunk, egy, kettő, esetleg háromszázezer maggal Is töb­bet kell elvetni, hogy ugyanazt a tőszámot elérjük. Mikor, s hogyan vessünk A vetés idejére vonatkozóan igen eltérőek a vélemények, különösen az intenzív búzák vonatkozásában. ,Minden esetre *z őszi búzák Ekését október I^éig be kell f- jezni. A vetés ütemezésében « intenzív bú­zafajtákat utoljára lehet hagy­ni. A külföldi nagy termőke- pessegű búzafajtákat azért lehet később vetni, mert a fiatal növényi sejt nedve több cukrot tartalmaz, te- • hát koncentráltabb, mint az idősebb, és ebből kifo­lyólag sokkal jobb a fagy- tűröképcsségc, ami különö­sen az olasz búzáknál igen lényeges. A vetés mélysége 3—5 cm. Az intenzív búzákat mélyebben —legalább 5 cm-re kell vetni. A vetés eszközéről csak any- nyit, hogy legjobb a sűrűsoros — 7.5 cmg sortávú— traktoros vetőgép, mivel — különösen az intenzív búzáknál, ahol lénye­gesen több a vetőmag mennyi­sége — a fotométeren kén ti tő­szám viszonylag kevesebb, és a tenyészterület így sokkal ked­vezőbb. A vetést minden esetben magtakarás kövesse, melynek eszköze általában a fogas. Ha azonban a magágy üreges, nincs kellőképpen megüleped­ve, feltétlenül gyűrűshengerez- ni kell; Az őszi búza, különösen az intenzív búzafajták tápanyag, ellátásának egyik igen lénye­ges módja a nitrogén fejtrágyá­zás; A fejtrágyázás ideje lehet őszi, téli cs tavaszi. Ezek közül a téli fejtrágyázás a legnagyobb jelentőségű. A tél folyamán kiszórt 25 kg. körüli hatóanyagot tartalmazó nitrogén műtrágya a7 búza élet­működésének megindulásakor azonnal a növény rendelkezé­sére áll. Ugyanis a növény éle­te hamarabb megindul, mint a lalajélet, és a gyors fejlődéshez azonnal felvehető tápanyagra van szüksége, és lényegében a nagy termésnek a többi között egyik legfontosabb feltétele ez, mivel a kalászka-képződés, az osztódás a koratavaszi napfé­nyes időben történik meg, és ez határozza meg a búzaszemek mennyiségét. A téli fejtrágyázásnál azon­ban kell ügyelni arra, hogy a talajfagy kiengedésekor azonnal abba kell hagyni a műtrágyaszórást, mert el­lenkező esetben a gépek taposásával igen nagy kárt okozunk. Mindezek után 'leszögezhet­jük, hogy ahol biztosítani tud­juk a fent említett magágyat, a bőséges tápanyagellátást, ott igenis célszerű, és indokolt a külföldi intenzív, nagy termő­képességű búzafajták termesz­tése, és kedvezőbb időjárás ese­tén biztosan számíthatunk nagy terméseredményre Csepregi István, A Mezőnagymihályi Á. G. I (Vége,) agronótnusa. T^gyik régi ismerősömmel találkoztam, rö- vid ideig beszélgettünk. A régi ismeret­ség lehetővé tette, hogy a különben is szóki­mondó ember őszintén fejtse lei véleményét. A vitatkozásra nem volt sok idő, ismerősöm utazott. Körülbelül így ért véget a beszélgetés: — Nagyobb gazdasági eredmények, maga­sabb termelékenység és gazdaságos termelő munka nélkül nem adhat többet az állam. Az egyes ember szerepe... — folytattam volna, de ismerősöm mosolyogva közbevágott, kezet- nyújtott és e szavakkal búcsúzott: — Nem érdekel engem a termelékenység, engem a fizetés érdekel. Jól akarok élni, ennyi az egész. A termelékenység, meg ehhez ha­sonló problémák nem az én dolgom, a veze- • tők feladata. Én elvégzem a munkámat becsü­lettel, más mit tehetek? Ismerősöm üzemi munkás, valóban becsü­letes ember, azonban kissé makacs, türelmet­len, s talán ő is azok közé tartozik, akik úgy gondolták, hogy a szocializmus máról hol­napra, minden nehézség és erőfeszítés nélkül magas életszínvonalat biztosít az embereknek. Műszaki vezetőink és szakmunkásaink igen jelentős része már tudja, hogy az életszínvo­nal emelése nem egyszerű dolog, csak kemény munka árán érhetjük el a jobb, a boldogabb és gondtalanabb életet. így ezt az írást, vagy levélfélét inkább régi ismerősömnek szánom, s talán azzal kezdeném: az egészséges türel­metlenség jó dolog, helyes, ha az ember min­dig jobbat, többet és szebbet kíván. De ezt a magasabb életszínvonalat nem lehet csak úgy kívánni, egyszerűen csak követelni. Tenni is kell érte, és nemcsak a vezetőknek, ahogyan azt ismerősöm elképzelte, hanem az egyes embernek, mindenkinek, az egész társadalom­nak! Ezt még közérthetőbben talán így fejez­hetném ki, mielőtt egy-két közgazdasági ténye­zőt ismertetnék régi ismerősömmel: az állam is csak úgy adhat többet, ha az egyes ember is többet ad az államnak. Ez bizonyos mértékig még a kapitalizmusban is így alakul. A szo­cialista társadalmat nemcsak a termelőesz­közök társadalmi tulajdonba vétele különböz­teti meg a kapitalizmustól, hanem az is, hogy az emberek tudatának átformálása közben tervszerűen termel, tervszerűen növeli a ter­melékenységet, s a tervezés, a termelés, az el­osztás, a forgalom mind tervszerűen és har­monikus összhangban áll egymással. Csak azért, mert szocializmust építünk, még nem lehet magasabb az életszínvonalunk, mint a fejlett iparral rendelkező kapitalista országok dolgozóié. Régi ismerősöm úgy látszik még nem tudja, hogy a szocialista országok a békés verseny­ben már túlszárnyalták a kapitalista országok átlagát, s most az a cél, hogy a legfejlettebb kapitalista országokat szárnyaljuk túl, nem­csak a termelés abszolút mennyiségében, ha­nem az egy főre jutó termelés mennyiségében is. És ez a lényeg, ez a fő feladat. E nélkül nem lehetünk gazdagabbak, nem is emelhetjük jobban az életszínvonalat. Műszaki vezetőink, s mint mondottam, szakmunkásaink igen nagy százaléka tisztán látja, hogy a második ötéves terv legfőbb ipari és gazdasági célkitűzése a termelékenység növelése, a gazdaságos terme­lés, a minőség javítása, a műszaki kultúra emelése, a világszínvonal elérése. De ez nem érhető el türelmetlenséggel, mint ahogyan is­merősöm elképzelte. Igen következetes, alapos és szívós munkára van szükség az ipar, a nép­gazdaság minden ágában. S ez bizony az egész társadalom feladata. Természetesen ebben a munkában megnőtt — és egyre nő — az egyes ember szerepe, feladata is. Erről is megfeled­kezett az én régi ismerősöm, aki a maga terü­letén minden bizonnyal többet tehet, s még jobban is dolgozhat, mert ez minden munka­helyen lehetséges. Nemcsak a gépek kapacitá­sát növelhetjük, az egyes ember is többet ad­hat, ha minőségi munkát végez, s ötletekkel, javaslatokkal is segíti a termelést, a terme­lékenység emelését. fezekről a kérdésekről szerettem volna ■*“4 vitatkozni, s mivel akkor nem volt rá lehetőség, most folytatom még egynéhány gondolattal. S ha már a termelékenységgel kezdtem, azzal is folytatom. Nem tudom, régi ismerősöm hallott-e már arról, hogy a szocia­lizmus építésében csak úgy érhetünk el to­vábbi sikereket, ha jobban gazdálkodunk, javítjuk azjpar szerkezetét, és növeljük a mű­szaki színvonalat. S mindezt miért? A terme­lékenység szüntelen növelése érdekében, azért, hogy gazdaságosan termeljünk. Mindent ennek a két tényezőnek kell alárendelnünk. Az ipar­ban 5 év alatt a termelés növekedésének 70 százalékát a munka termelékenységének növe­lésével kell elérnünk. Ezt a célt szolgálja a műszaki kultúra fejlesztése, az új technikák és technológiák bevezetése, s a kapacitások növelése, az automatizálás és a komplett gépe­sítés. Erről van sző. Régi Ismerősöm, erről kell beszélnünk, vitatkoznunk. S erről nem győ­zünk eleget beszélni. S ha egy teljes újságot írnánk is tele ezzel a témával, akkor sem so­roltuk még fel a termelékenységgel és a gazda­ságos munkával kapcsolatos feladatainkat. Nem is szándékom ez, csupán azt szerettem volna bemutatni régi ismerősömnek, hogy nem egyszerű dologról van szó, hanem nagy és nehéz munkáról, országépítő feladatokról. Az életszínvonal emelése nem oldható meg „terülj asztalkám” jelszóra, Alladin csodalámpács- kája csak a mesében teremthet jobb életet. Nem vagyunk gazdag ország, minden, minden kis eredményért keményen meg kell dolgoz­nunk, s természetesen sokszor drága tandíjat is fizetünk, mert nem mindent végzünk ki­fogástalanul. Az elmúlt évek azonban bebizo­nyították: a párt és a kormány politikája he­lyesnek bizonyult, a megteremtett nyugodt politikai légkörben és a reális tervek megvaló­sítása közben mind jobban lehetővé válik, hogy emelkedjék az életszínvonal. Ezeket a tényeket, gazdasági tényezőket és a feladatokat minden embernek ismernie kell, ez nemcsak a műszaki vezetők feladata. A mű­szaki színvonal emelése, az objektív feltételek megteremtése minden embertől cselekvő, in­tenzív munkát követel. Annál is inkább, mivel a termelékenységi feladatok bonyolult felada­tokat jelentenek. S nem várhatjuk, hogy majd a fejlődés során minden, így ez a kérdés is megoldódik. Nem, mert a termelékenység gyorsütemű növeléséről van szó. Arról, hogy a termelés emelkedését kétharmad részben a termelékenység és csak egyharmad részben a létszámnövelés útján érjük el. l^rről szerettem volna személyesen meg­győzni régi ismerősömet Megmagya­rázni, hogy az élet, a szocialista építés, a jobb élet kialakítása, nem is olyan egyszerű, hanem harci feladat, az egész ország feladata. Erről a kérdésről sokat kell beszélnünk, mert ez a további felemelkedés alfája, vagy ha úgy tet­szik: ebből élünk, ebből él az egész dolgozó nép. Nem elég, ha csak a fejünkben születik meg az igény a jobb élet, a magasabb élet- színvonal iránt, azért tenni is kell a nap min­den órájában és az óra minden percében a kemencék, a kazánok előtt, az épülő házfalak mellett, az ipar és mezőgazdaság minden terü­letén. Es ebben a munkában minden egyes ember cselekedete döntő és lényeges, és szükséges. A szocialista országok fejlődése lé­nyegesen gyorsabb a kapitalista országokénál. De ezt a fejlődést egyre jobban gyorsítani kelL Ezt a célt is kell szolgálnia a szocialista mun­kaversenynek, a szocialista brigádmozgalom­nak. Ezt a célt kell szolgálnia a technika széleskörű alkalmazásával. Minőségjavítás, ön­költségcsökkentés, anyagtakarékosság, a tarta­lékok feltárása, újítások bevezetése, a munka- szervezés megjavítása, a vezetés színvonalának növelése: mind-mind ezt a fő gazdasági célt kell hogy szolgálja hazánkban. Azt is elmondom még régi ismerősömnek, hogy a kongresszusi irányelvekben ezt is el­olvashatja: „Gazdasági tevékenységünk ve­zérlő elve: a gazdaságosság fokozása, a ter­melékenység emelése, az önköltség csökken­tése”. Ez most a fő feladat, s ez lesz a jövő­ben is. A második ötéves tervről szóló törvény kimondja: „A döntő láncszem a termelékeny­ség növelése...” S mi — a többi szocialista országgal együtt — képesek is vagyunk erre a nagy forradalmi munkára. Az SZKP XXII. kongresszusa is hangsúlyozta: „A kapitalizmus termelési viszonyai azonban túlságosan sző­kék a tudományos és technikai forradalom számára. Csak a szocializmus képes ezt a for­radalmat véghezvinni...” Nagy és bonyolult kérdésről van tehát szó Kedves Régi Ismerősöm. Idézhetnék számta­lan tanulmányból, a marxizmus—leninizmus klasszikusaitól, s elmondhatnám, hogy nagy feladataink elvégzését hogyan segítik a baráti szocialista államok, s hogy a termelékenység állandó növelése a szocializmus építésének egyik általános elve De talán ennyi is elég. Ha egyszer egy „véletlen” folytán ismét talál­kozunk és lesz időnk a személyes vitára, akkor többet beszélgetünk erről a témáról. Mert,' bocsásson meg. helytelen, ha egy jó szakmun­kás csak úgy egyszerűen kijelenti, hogy a ter­melékenység emelése a vezetők feladata. • akartam elmondani Kedves Régi Isme­rősöm. S mivel most nem utazik, hanem otthon, kényelmesen berendezett kétszoba összkomfortos, bérházi lakásában talán éppen a televízió előtt ül, engedje meg, hogy még hozzátegyem ehhez az „egyoldalú” vitához: A munka becsületes elvégzéséért adják a fize­tést. a ..termelékenységhez, meg ehhez hasonló dolgokhoz”, vagvis az új élet formálásához még több becsületes munkára van szükség. Mindig több és jobb munkára, és — türelemre is. Ugve milyen sok minden van a nagy igé­nyeket támasztó és kissé türelmetlen „Jól akarok élni, ennyi az egész” mondat mögött? Szegedi László Tizenhat abaiíji községbe szállítanak friss cukrászsüteményeket Megyénkben az elmúlt évek során jelentősen fejlődött a földművesszövetkezeti bolthá­lózat. Korszerűbb, kulturáltabb lett a falusi kereskedelem. Ha­sonló fejlődés tapasztalható a Gönc és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezethez tartozó hálózatban is. Ma már olyan községek is, mint Zsnjta, Aba- ujvár, Pányok, Kéked és Telki­bánya is — amely nem rendel­kezik vasútállomással — az áruféleségek legtöbbjét megta­lálja a helyi boltokban. A kö­zelmúltban egy motoros roller­rel gyarapodott a körzeti föld­művesszövetkezet s így most biztosítani lehet 16 község la­kosságának a friss cukrászké­szítményeket. fagylaltot, ami­hez korábban csak úgy jutot­tak a község lakosai, ha a vá­rosba., vagy nagyobb községbe utaztak. Az igények fokozottabb ki­elégítését mutatta meg az augusztusban rendezett gönci vásár is. amikor IS gönci bolt- egység látta el a környékről beutazó lakosságot mindenféle áruval. A IS egység rekord­forgalmat bonyolított le. A vá­sár földművesszövetkezeti for­galma 225 800 forint volt. Országos értekezlet a Földművelésügyi Minisztériumban A megyei tanácsok és a me­gyei pártbizottságok mezőgaz­dasági osztályvezetőinek rész­vételével országos értekezletet rendeztek csütörtökön a Föld­művelésügyi Minisztériumban. Az értekezleten az időszerű mezőgazdasági munkákkal k ip- csolatos tennivalókat vitatták meg;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom