Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

Csütörtök, 19SÍJ. augusztus 2. ESZAKMAGYARORSZÄG Terveinkről, gépi beruházásainkról Az iparban elért új sikere­ink azt bizonyítják, hogy okul­tunk a korábbi hibákból, s re­ális terveket készítettünk. Az első félévi mérleg is szembe­tűnő fejlődést mutat, alaposan felmért lehetőségeinket jól ki­használtuk, és sikeresen telje­sítjük az ötéves terv nagy fel­adatait. A beruházásokra for­dított összegeket arányosan osztottuk el a népgazdaság egyes ágai között. S ez igen lényeges tényező. Minden vo-r natkozásban leszűrtük a tanulságokat az első ötéves tervidőszak alat­ti tévedésekből. Igaz, az első ötéves tprv idején is igen sok gazdasági siker született, 75 nagy ipari vállalatot létesítet­tünk, több mint 100 ezer la­kást építettünk, s a beruházá­sok eredményeként a népgaz­daság állóalapjai 30 százalék­kal növekedtek. Ezeket az eredményeket azonban az eről­tetett gazdaságpolitikai irány­elvek minden áron való telje­sítésével értük el. Beruházá­sainkat az egyoldalúság jelle­mezte, a gazdaságosság pedig sok esetben háttérbe szorult. Helytelen volt, hogy egyidejű­leg kezdtünk meg olyan ha­talmas beruházásokat, mint a Dunai Vasmű, a Lenin Kohá­szati Művek rekonstrukciója, és a Borsodi Vegyikombinát építése. Számításaink nem vol­tak reálisak, nem mértük fel az igényeket és a lehetősége­ket. A Mályi Téglagyár építési költsége például 150, a Hejő- csabai Cementműé pedig 55 százalékkal haladta meg a jó­váhagyott összeget. Mindez a múlté, de azért intő példa is a jelen és a jövő számára! A második ötéves tervben Borsod megye kapja a legma- •gasabb beruházási összeget, kezel 20 milliárd forintot. Nem lényegtelen, hogyan gazdálko­dunk a milliókkal. Igaz, ter­veink, tervezési és beruházási módszereink is megváltoztak, ésszerűbbek, jobbak, pontosab­bak, az igényeknek megfelelő­en készültek, de ez egymagá­ban nem elegendő ahhoz, hogy beruházásainkat jól teljesítsük. A tervek reálisak, tehát a kivitelezésnek is terv­szerűnek kell lennie. A marxi elméletnek megfelelően, a szo­cialista építés folyamán a ter­vezésnek, a termelésnek, az elosztásnak, a forgalomnak és a fogyasztásnak harmóniában kell állnia egymással. Ez pedig nem lehetséges a beruházások, az építés tervszerűsége nélkül. Különösen ma, a kornak meg­felelő nagyfokú gépesítés, a gépi beruházások nélkül, ami­kor nem közömbös, hogy egy- egy új gép mikor kezdi meg működését, milyen hasznot hajt, az üzem eléri-e a terve­zett kapacitást, mikor lép mun­kába a gép, vagy berendezés. Az új termelési eszközöknek ilyen formán nem kis szerep int a fogyasztási cikkek előál­lításában és forgalomba hoza­talában. Most, amikor a második öt- eyes terv nagy munkáit végez­tük, érdemes felmérnünk, mi- lyeh eredményeink vannak a EePj beruházásban, és melyek a hibák, hol kell javítani me­közben. Ismeretes, hogy a második ötéves terv legfonto­sabb ipari célkitűzése a terme­lékenység növelése, a gazda­ságos termelés, a minőség ja­vítása, a műszaki kultúra eme­lése, a világszínvonal elérése. Egyszóval: versenyképes ipart kell teremtenünk. Mindez nem könnyű feladat, még akkor sem, ha terveink megalapozot­tak. Keményen kell dolgoz­nunk, csak így érhető el, hogy az egy fő egy napra jutó ter­melési értéke hazánk iparában is elérje a szükséges szintet. A második ötéves terv célul tűz­te ki például a nem gazdaságo­san működő kapacitások re­konstrukcióját, különösen a ko­hó- és gépiparban, továbbá olyan ágazatok fejlesztését, ame­lyek kedvező adottságokkal rendelkeznek, korszerű gyárt­mányokat adhatnak a népgaz­daságnak. Látható tehát, hogy a gépi beruházás, felújítás nem kis szerepet játszik második ötéves tervünkben. Az utóbbi években a gépi beruházásban is nagy előre­haladást sikerült elérnünk. Megyénkben is vannak szép eredmények, s nem kis szám­mal, de nem szabad elhallgat­nunk, hogy vannak hibák is, melyek a kivitelezés során ke­letkeztek. Olyan hibák, ame­lyek gyorsan megszüntethetek. Nagy építkezéseinken általában jól halad a munka, különösen a Tiszapalkonyán épülő Tiszai Vegyikombinát építése példás, szinte a legjobb beruházások közé tartozik ha­zánkban. A nagy mű építése korszerű, új építéstechnikai el­járásokkal készül, a határidő­ket betartják. Az építés gyors, igen sok területen gazdaságos, az itt dolgozó 31. sz. Állami Építőipari Vállalat kollektívá­ja igen következetesen és nagy hozzáértéssel munkálkodik. Jó a vegyipar építésének terve, jók a számítások, a kombinát összes beruházási költsége alig 5—8 év alatt megtérül. El­mondható ez a most épülő és hamarosan üzembe lépő Be- rentei Vegyiművek építéséről, ahol előrelátóan és célszerűen dolgoznak, s a gépek beszerzé­se és beszerelése tervszerű. Vannak sajnos rossz példák is, amelyek arra figyelmeztet­nek, hogy van még tennivaló, s nem is kevés. A gépi beruhá­zások nem minden esetben és nem minden tekintetben jók, sokszor ráfizetünk, milliókat veszítünk, mert nem a meg­felelő időben kerül rá sor. Pe­dig a második ötéves tervben igen sok gépet, gépi berende­zést, műszert kell üzembe he­lyeznünk. A központi fűtéssel ellátott mezőkövesdi kenyér­gyár csak félévvel később kezdte meg működését, mert nem volt kazánja. A kazánok igen sok esetben késnek, minő­ségük — a különböző tartozé­kokkal együtt — nem mindig megfelelő. Itt is gyorsabban kell előrehaladnunk Az is előfordul még napjaink­ban, hogy külföldről rende­lünk gépeket, s az építkezést még meg sem kezdtük, de a gé­pek már megérkeztek. Ilyen­kor az történik, hogy raktár- helyiségeket kell építeni. Ez pedig többletkiadást jelent. A régi gépeket természetesen nem érdemes felújítani, ha nem képesek korszerű gyárt­mányok előállítására, a kapa­citás jelentős növelésére. He­lyes, ha új gépeket konstru álunk, ebben nagy tapasztala­tokkal rendelkezünk, megyénk és hazánk egyik híres gyára, a DIMÄVAG igen jól látja el ezt a feladatát. Vannak azon­ban, akik még így gondolkod­nak: nem az én pénzem, az államé. Miskolcon az egyik vállalatnál két drága szivaty- tyút vásároltak importdevizá­ért. A gépeket két éven át nem használták, mert nem volt rá szükség. A vállalatnak — tilta­kozása ellenére — miniszté- • riumi utasításra kellett besze­reznie a gépeket, melyeket vé­gül is az Ajkai Timföldgyár szállított el. A Pálházi Perlit- őrlőmű évi 60 ezer tonna ka­pacitásra épült, de csak 25—30 százalékos kapacitással dolgo­zik, gépi berendezéseit nem használják ki megfelelően. A Borsodi Szénbányászati Tröszt egyik üzemébe, a gép­alkalmazási osztály kérésére, leszállítottak húsz fejtőkala­pácsot, aztán, mikor a kalapá­csok megérkeztek, kiderült, hogy nincs rájuk szükség. Ez sem más, mint műszakilag megalapozatlan tervezés, feles­leges szállítás, a költségek fe­lelőtlen növelése. Egy jelentés­ben ezt olvastam a napokban: a bányák üzemterein milliós értékű anyagok, ócskavasak, használaton kívüli gépek he­vernek kivételezve, az önkölt­ség terhére elszámolva. És le­hetséges, hogy más vállalatok­nak éppen ilyen gépekre, anya­gokra lenne szükségük. A második ötéves tervben nagy és nehéz feladat hárul megyénk kohászatára, gép­gyártó iparára, a szénbányá­szatra, az építőiparra és szinte valamennyi iparágra. A megye szénbányáinak az ötéves terv végére évi 5,69 millió tonna szenet kell termelnie, ezt pe­dig elsősorban a gépi rakodás növelésével, a szállítás gépesí­tésével lehet elérni. A bánya­munka gépesítése korszerű biz­tosítást, műszaki előrelátást, jó szervezést igényel. A vegy­ipar fejlesztésére megyénkben öt év alatt 4,5 milliárd forintot költünk, korszerű gépi beren­dezéseket helyezünk üzembe. A kohászati üzemekben 1965- re már milliós tonnatermelés­ről beszélünk. Gépesítjük épí­tőiparunkat, csak így érhető el, hogy a második ötéves terv végére csupán megyénkben mintegy 12 ezer lakást épít­sünk. Talán szükségtelen tovább fejtegetnünk a gépi beruházá­sok jelentőségét. A jó gépi be­ruházás, a késlekedés nélküli szállítás, a gépek időben törté­nő üzembe helyezése milliós hasznot jelent, a rossz, a meg­alapozatlan, s a késedelmes munka pedig milliós vesztesé­geket okoz. Sok múlik a meg­rendelőn, de a gyártó üzemen, vállalaton is. Ha mindketten tervszerűen, helyes kooperáci­óval dolgoznak, beruházásain­kon a gépi beruházások, a gé­pek üzembe helyezésének problémája is megszűnik. Szegedi László n Nyár volt, aszfaltpuhító, ho- mokforrósító, meleg nyár. A melegről szólva ildomosabb lenne ugyan a jelen időt hasz­kertet, és ott foglalatoskodnak. Itt, az osztálytermekben áron­ban érthetően nem akad más dolguk. Az ajtók zártak, a kul­csok tömött sorokban • veszte­gelnek a helyükön. Molnár István gondnok az utolsónak rendbehozott terem kulcsát is akasztójára illesztette, és most már nem veszi le onnan, csak a nyár végén. A tiszta folyosókon csend és hűvös honol, csak lépéseink kopognak bántóan. Még egy­máshoz is csak halkan merünk szólni. Nincs még itt az ideje a hangoskodásnak. Pihen az is­kola, és szinte roszallóan néz utánunk ablakszemével, mint egy álmából felrezzentett öreg­ember. A túlsó oldalon lévő park — a tanév idején egyik legked­veltebb helye a diákoknak — mintha idegeneknek adott vol­na engedélyt betelepedésre. Sokféle embert látni itt, pihe­nő öregeket, futkosó gyereke­ket, babakocsit ringató néni­ket, csak diák nincs sehol. Hiá­ba, ez a park bármilyen szép : É 5 íjj | ' r i ' t ' • | • ‘ x A ^ > vt s* item ■2S | ­Néma a csengő. Minden termet rendbehoztak, a kulcsokat a helyükre rakták. is, nekik egy kicsit munkahely, iskolaközelség, és mint ilyen, pihenésre nem alkalmas. In­kább másutt keresik az árnyé­kot, de oda mi csak később megyünk. Priska Tibor Foto: Szabados ttyörgy Szcpientber 3-án kezdődik az ráj tanév A Művelődésügyi Minisztéri­umban kapott tájékoztatás sze­rint az 1962—63-as tanév kez­désének eredetileg tervezett szeptember 1-i időpontja meg­változik. A legújabb miniszte­ri rendelkezés értelmében a tanévnyitó ünnepségeket mind az általános, mind a középis­kolákban szeptember 3-án, hét­főn kell megtartani. Az első tanítási nap szeptember 4-e, (kedd). Külkereskedelmünk felkészült az őszi nemzetközi vásárokra M atalmas füzesektől, terebélyes to­polyáktól takart kis község a Bod- ogzugban Zalkod. Annál nagyobb öröm KtSv Zekben a napokban, mert a megyei v - "^-bizottság, az ifjúsági szervezetben váhv?-tt eredrnényes munkájáért, to- ubá a jái-ási szpartakiádon elért ki­lt teljesítményeiért a sátoraljaúj­, y* járás képviseletében egy szőke, zalkodi lányt, Lingvai Mártát TiKn ^Ismkibe, a VIII. Világifjúsági alkozó ünnepségeire.- fr. szép kitüntetésnek annál inkább Már+e'C a Palkód iák, mert Lingvai ba& i nemcsak az ifjúsági mozgalom­ét??’ aaaem a munkában is kivívta az R község elismerését. Tagja a Kos- h~.. vermelőszövetkezetnek, s 16 barát- '.ÍeYel együtt külön kiszista leánybri- s?á 0t; aJa.^'l°ll'ak és beneveztek az or- 1ern?S '^l!sági kukorica- és burgonya­— .mesztési^ versenvre. A Tiszatéren és a a tsz-tői saját megművelésre 10—10 hold kukoricát és burgonyát, s vállalták, hogy kukoricá­ból 30, burgonyából 100 mázsás átlag­termést takarítanak be. J' Zalkodi lány Helsinkiben X. r — ivjoi vursenvre. i\ anyi-dűlöben kaptak II zalkodi lányok: Csicsek Irén, y* Csákó Gizella, Havril Erzsébet, Kosa Klára, Lingvai Márta, Simon Márta és a többiek, mind a tizenhatan tavasz óta szorgalmasan dolgoznak a termelőszövetkezetben. Segítenek szü­leiknek a családonként vállalt parcellá­kon, továbbá gondos növényápolást vé­gezlek a két KISZ-táblán is. A nagyobb terméshozam érdekében — mivel hatá­ruk ezen a tavaszon és nyáron kevés esőt kapott — a kukoricát háromszor, a burgonyát szintén háromszor kapálták és töltögették. Kukoricájuk magas, sűrű, most hányja címerét. A régi, kisparcel- lás tőszámmal szemben 10 ezer helyett 17 ezer tövet hagytak. A burgonyabok­rok is erősek, a szárazság ellenére is haragos zöldek: gazdag termést ígérnek, k. ppen letették a kapát, végeztek a “ növényápolási ‘ munkákkal a ki­szista lányok, amikor megérkezett Zal- bodra a Helsinkibe szóló meghívás. Lingvai Márta már messze jár falujától, s a leánybrigád tagjai, de a kis község valamennyi lakosa azóta is lelkes érdek­lődéssel. nem titkolt büszkeséggel kíséri a világifjúsági találkozó eseményeit, hiszen úgy érzik. Lingvai Márta szemé­lyében ritka kitüntetés érte nemcsak az ifjúságot, hanem egész Zalkodot is. H. J. Milliókat takaríthatunk meg... Sárospatak — diákok nélkül (I.) PIHEN AZ ISKOLA diáksapkás fiúk, és az öreg gimnázium, pardon: az ősi Al­ma Mater udvarára olyan csend szorult, hogy a falak Olyan napon jártunk Sáros­patakon, amikor az emberek úgy szidták a meleget, mint néhány héttel ezelőtt a hideget. minden lépésnél hangosan visszhangozták a kavicscsikor­gást. Mindehhez hozzá kell még képzelni a mozdulatlan le­veleket, a csukott ablakokat, az üres, hűvös folyosókat, a némán bóbiskoló csengőt — amit a fényképen is látni — és kikerekedik a gimnázium nyá­ri képe. Mert a diákok nélküli Sárospatakon itt kezdjük a sé­tát. A gimnáziumban csak most van ilyen csend. Néhány hét­tel ezelőtt a kőművesek mun­kazajától voltak hangosak a termek; tataroztak, szépítettek. — Most már azonban elké­szült minden, és az iskola ki­csinosítva várja a tanulókat — mondja Molnár István gond­nok, aki a többi változásról is beszámol. — Most kaptak 105 új padot. Ezekkel részben a ré­gieket cserélik ki, részben pe­dig új tantermeket rendeznek be, mert a gimnázium a jövő tanévet három tanteremmel megnagyobbítva kezdi. így ter­mészetesen megnövekszik a tanulólétszám is, és szeptem­berben ezer diák foglalja le az osztályokat. Az iskola a nyári hónapok­ban sincs teljesen magára ha­gyatva: a helybeli tanulók időnként felkeresik a biológia Négy villanegyed épült ki Kazincbarcikán A Magyar Kereskedelmi Ka­mara rendezésében az idén 23 nemzetközi vásáron és 2 na- gyobbszabású kiállításon kol­lektíván jelentkezik külkeres­kedelmünk. Ezenkívül az egyes exportáló cégek is számos gyártmánybemutatót rendez­nek külföldön. Az év első felében sikeresen vettünk részt 12 nemzetközi gazdasági találkozón. Az eddig megrendezett idei kábításokon mintegy kétmillió külföldi ér­deklődő és szakértő tekintette meg kiállításainkat. Számos új kereskedelmi kapcsolat jött lét­re, a meglévők pedig gyümöl­csözőbbekké váltak. 1962. második felében 1| nemzetközi vásáron veszünk részt nagyobb szabású kiállí­tással, Ghana fővárosában, Accrában pedig külön magyar árubemutató nyílik. .mmimmiimiimimimimimimmuiiiiiiiimiumimiimmiimiiniimmiiimnniinraiimnii 9,Borsod66 Nemsokára új hajó ring a tengerek örökké mozgó hűl-, látnhegyein, völgyein. Rakó- j mányokat szállít: vasércet, ! gépeket, szenet; hozza, viszi., tengerről-tengerre, ország- ról-országra. Tegnap hallottuk a hírt; | hogy a Magyar Hajó- és Da; [ rugyár angyalföldi gyáregy- ! ségében vízre bocsátották a legújabb 1300 tonnás Dunn- tengerjáró hajót, amely ma­gyar színekkel járja majd a világtengereket. S az új hajó „szivében” ott vannak a Le­nin Kohászati Művek, az óz­di gyúr, a DIMÄVAG gyárt­mányai is. Éppen ezért a < i ..Borsod” nevet kapta. A „ke I resztmama” Csikós Istvánná, a Borsod megyei Nőtanács titkára volt. A hajó most a vízen épül tovább. Beszerelik a nyolc­száz lóerős Láng-diesel mo­torokét, ellenőrzik: van-e vízszivárgás, elvégzik rajta az utolsó simításokat és szep­tember végén elindulhat első útjára, hogy öregbítse a ma- : gyár hajók jó hírnevét. Megyénk nevével úszik majd a tengerek vizein s ha befut a nagy kikötőkbe. : a mi gyáraink munkásainak j eredményét is magával vi» ! szí Hadd kívánjunk hát ne- ! ki mi is szerencsés hajózást i ió utat! ■etnttsiliiuiliiiiliiiir épületekben több mint 300 csa­lád talált már kényelmes, egészséges otthonra. Uj lakóte­lep létesült a régi falu és az újváros közötti útvonal mentén is. A herbolyai bányatelep fe­lé, a városi tanács parcellázá­sával megkezdődött az új, úgy­nevezett pincesori villanegyed kialakítása. Ezen a területen 115 házhely van, s már 4 utca épült be OTP-hitel felhaszná­lásával és saját erőből. A váro­si tanács 800 ezer forintos költséggel utat építtet az új te- | lepüléshez, Uj lakótelep, a negyedik vil-1 kitelepülés alakult ki a Borso-1 di Vegyikombinát szomszédsá- l gában. A műtrágyagyár dolgo-1 zói két utcában 32 lakást ép!-1 tettek. Az új utcának most ad 1 tak nevet. A lakosság kivánsá | gának megfelelően Fenyő és*! Hárs utcáknak kereszteltén f mert minden háztu'ajdonos 4— ! 4 fát ültetett háza elé. az utca- f nak nevet adó fajtából. Az ér j dekes kezdeményezést több ut i oa lakói átvették és rózsákká’ j tujafákkal. jegenyékkel szegé-j lyezték a házak között elvezető j utat; s Kazincbarcikán, az állami erőből épülő újváros három­emeletes bérházainak szom­szédságában eddig három vil- lanegyedszerú település alakult ki. A bányászok részére épült :gylakásos, egyemeletes villa­nálni, de lehet, hogy mire a riport megjelenik, felöltőben járnak az r berek. Persze nem a szerkesztők kiszámítha­tatlansága, hanem az időjárás szeszélyessége folytán. Tehát: nyár volt, az utcákról hiányoz­tak a matrózruhás lányok, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom