Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-07 / 183. szám
Keäd, 1962. augusztus 7. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Bccktakéki traktorosok A gépállomás hétköznapi Arculatán”, az állandó kopá- esoláson, jövés-menésen ez az augusztus elejei vasárnap mit sem változtatott. Csupán az irodában tartózkodnak kevesebben, persze csak most, délidőben. Mert reggel, azaz a délelőtt folyamán itt is fontos munka: brigádszerelői értekezlet űzte tova a vasárnapi csendet A hatalmas gépek nyomait magán viselő udvar közepén piros színű Utos körül nagy a csoportosulás. — Sürgős munka — mondja olajos kezét törölgetve a gépállomás főgépésze. — Tegnap még aratott a gép, holnap hajnalban meg ekét akasztunk utána. Valami hibája akadt, nem várhatunk a javítással. Minden perc drága. Giriny Ferenc traktoros és Lipusz Illés brigádszerelő talán még a forró napsütést sem érzi. Legalábbis nem sokat töHajnal kettőtől... Giriny Ferenc és Lipusz Ülés Zúg a cséplő, száll a por. s.. de hiába száll, hiába burkolja fátyolba a kazlakat. Gyors egymásutánban huppannak a nehéz kévék a cséplődob széles „asztalára”, s tűnnek el a fényes acélfogak között. Cse- nyétén, az encsi járás kicsiny termelőszövetkezeti községében ugyanis úgy határoztak: az tarlót. S ahogy a brigádvezető mondja: — Attól félünk, hogy néhány nap múlva nem' lesz munka, egészen az őszi betakarításig. Mert ma nálunk mindenki dolgozni akar. S ezt a jó termés teszi. ,Az is igaz persze, hogy a jó termés viszont a jó munCsepelnek a csenyéteieK, rődnek vele, pedig órák óta süti, égeti hátukat, arcukat. Szó kevés esik, annál szaporábban jár a kéz. Szerszámok csörrennek, olaj csepeg. S míg hiba akad, míg nem jár egyenletesen a motor, addig pihenésről szó sem lehet. — Minden gépünk dolgozik, — mondják a gépállomásiak. — S szerencsére mostanában — három új kombájnt kivéve — egyik sem áll törés, vagy más, nagyobb hiba miatt. A kisebb alkatrészek javításáért persze nem húzatják be a határból a gépeket. A szerelők motoron, géptől gépig járnak, s ahol hiba van, segítenek. S hogy ez mit jelent, könnyű megállapítani, ha az ember végigjárja a gépállomás ,munkakörzetét ... Sehol annyi szemnek tetsző jó munka, sehol annyi szántás nincs talán az egész megyében, mint itt, az encsi járás, illetve a Baktaké- ki Gépállomás körzetében ... pelnek el. Addig nincs pihenés, nincs vasárnap. Legalábbis azoknak, akikre a munkához szükség van ... Ma Például olyan emberek dolgozna'';. a cséplőgép mellett, akik egyébként, hétköznaponként más munkával foglalkoznak. A tanács vezetői, dolgozói, a tsz-asszonyok iparban, bányaban .dolgozó férjei vállalták a vasárnapi munkát, s közölük bizony csak néhány „tősgyökeres” termelőszövetkezeti tag számára akadt hely a gép körül. — Délután két-három órára elfogy ,a bazal —• mondja a po- rosarcü Görcsös Gyula, a tsz brigádvezetöje. — g folytatásként Per?^f arról beszél, ami a legnagyobb öröme a közösségnek; — S°ba Hyen termés nem volt még a községben, mint most. Es soha ennyi búzakereszt . • • j®rsze a'kapásokra se Panaszkodhatunk. Valahogy bennünket egész nyáron látogatott esö. Mintha tudta Volna, hogy a tavalyi gyenge termés után itt nagy szükség Van a termesre, a pénzre... g valóban; talán az egész •negye területén nem termett toeg olyan 3°1> olyan bőségesen a búza, s nem nőtt olyan nagyra a kukorica, mint a csenyétei domboldalakon ... Persze nemcsak a cséplőgép dolgozik, kent, a domboldalon sokasodnak a barázdák. Szánt a traktor, s az sem sokáig, hitzen alls látni már szántatlan Vasárnapi pillanatképek Sör Finom jégbehűtve, még jobb pincehőmérsékleten, a csenyé- teiek viszont azt mondják, úgy jó, ha minél több van belőle. S nem akármi mondatja ezt velük. Kevés hordós-sör érkezik a községbe. Azt mondják, amit küldenek, azt órák alatt „szétkapkodják”. Aratásból hazatérőén 3—4 pohárral is lecsúszik. Mivel azonban nincs, s a bor sem igen kelendő ital a kánikulában, így a kifogyhatatlan forráshoz kell folyamodni — a gémeskúthoz. Defekt Autónk több mint száz kilométert tett meg ezen a napon. Gurultunk aszfalton, makadá- mon, göröngyös dűlőutakon, de mindenütt szerencse kisért bennünket. Nem így a motorosok. Pannónia, BMW, Csepel, oldalkocsis DKW hűsölt itt is, ott is az országút szélén. Csak éppen vezetőik nem hűsöltek. Volt, aki már a harmadik sallerral próbálkozott, s ha ezen a napon nincs nálunk elegendő, vagyis a gépkocsivezető nem Vetőszántás a dombon Ocze&k Imre, a Balc-takéki Gép.ilíomSs traktorosa az utolsó barázdákat szántja a csenyétei tsz földjén. A vetöszántásba értékes takarmány kerül« Az idő: délelőtt tizenegy óra. A hőmérséklet nem kevesebb, mint 42 fok ... Az ezüstszínű ru-tao Marás. B al afon -kombáj n lassan, erőlködve kapaszkodik felfelé a forrói Újvilág Termelőszövetkezet búzatáblájának dombos talaján. Utána fehéringes idősebb ember halad. Olykor leelőrelátó, akkor néhányan csak késő este jöhetnek haza. Mondom, szerencsénk van, vagy talán a kocsivezetőnek van kabalája, mert azt mondta, amíg vászonig nem kopik a gumi, addig futnia kell.., Pihenők Napközben üresek voltak a kispadok, de estefelé a házak előtt már ott üllek a pipázga- tó öregek, s az emlékeiket idézgető nénikék. Szóval ment minden a maga rendjén, a falu évszázadok óta kialakult szokása szerint. Az utcán tarkaruhás lányok sétálgattak, arrébb a legények verődtek össze kisebb csoportokba. Vajon miről beszéltek az öregek, s miről a fiatalabbak? i háború öt óra lehetett, amikor Szerencsre érkeztünk. Váratlanul megdörrent az ég ágyúja, baljós villámok cikáztak, s így elérkeztünk a nap záró aktusához is. Nem találkoztunk olyan emberrel ezen a napon, akinek harmadik mondatából ne csendült volna ki a kívánság: egy his eső kellene. Amerre járunk, mindenütt szépek voltak i kapások, élénkzöldek a kukoricák, de egy eső még sokat érne — mondogatták. A kívánság teljesült, de talán több is elkelt volna a csapadékból. Ég‘ lehajol. Nézegeti a tarló közül előbukkanó talajt: — Alig találni egy-két búza- szemet, jól dolgozik a gép — mondja, ahogy összetalálkozunk, majd hozzáteszi —, hajnali háromtól vágja, s már több mint ötven mázsa szemet szállítottunk el. A fehéringes, nagybajuszé, homlokát gyakran törölgető ember Firtkó András bácsi, a forrói termelőszövetkezet brigádvezetője. Vasárnap ide — vasárnap oda, ma is hajnali két órától van talpon — s ez így megy nap, mint nap most, aratás idején. — Hol itt vagyok, hol odaát a másik domboldalon, az aratógép mellett. Hol meg beszaladok a faluba, mert ott is hajnaltól dolgoznak. Tisztítják a „kombájn-búzát”. Ma vasáraratógépek és a kombájnok birkóznak. De így is kell a tsz- tagok ereje. Keresztberakni a kévét, tisztítani, rostálni a kombájn-csépelte magot. S gyorsan, mert az aratással nem lehet várni. — No, meg az a gép is érez. Megérzi a meleget, figyelni, vigyázni kell rá — jegyzi meg a közben szállítmányért érkező vontató olajosruhás, izzadt vezetője. — Megszenved az ember is, a gép js, de ennek ez a rendje. Majd pihenünk télen ... Dohogva, ki tudja hány fokos forróságot árasztva érkezik vissza a B—62-es. A terelő érintésére engedelmesen hajtanak fejet a telt kalászok. Lukács Miklós, a kombájnos mosolyogva int, hogy tegyük szabaddá az utat. Sietni kell, még Arat a Balaton-kombájn. nap lévén, az iparban dolgozó munkások is segítenek. Hiába, nyolcszáz hold kalászost nem egyszerű dolog rendbetenni. Bizony nem egyszerű, pedig összesen, a sarkalásokat számolva csupán egy-két holdnyit vágtak kézzel, a többivel az száz holdnyi vágatlan a nyolcszázból, s az Újvilág tagsága három-négy napon belül szeretné „elfelejteni” az aratást, s hamarosan a cséplést is, s addig bizony nincs hétköznap, nincs vasárnap, csak egy van: a munka ... Aratógép — víz nélkül... Az aratógép nem él ugyan vízzel, de a gépet vontató traktor vezetője s az aratógép kezelője a negyvenfokos napsütésben ugyancsak megszomjazik. Vasárnap lévén, talán még egy-egy pohár sört is megérdemelnének, mert hajnalban keltek, azóta megy a gép, hullnak a kévék az amóti termelőszövetkezet búzatábláján ... A szomjazok egyike. , — De hát sajnos, még vizünk sincs — panaszkodik teljes joggal Menyhért Lajos, a Felsőzsolcai Gépállomás traktorosa, aki 160 holdnyi tervével szemben immár 300 hold kalászost aratott le. S ez a véleménye ifjú Kiss Jánosnak is, aki az amóti Búzakalász Termelőszövetkezet tagjaként ül az aratógépen, irányítja a gép működését... Bizony, bizony egy kicsit jobban kellene törődni az emberekkel, egy kicsit gondosabb lehetne az arnóti tsz vezetősége, tagsága. Hiszen a traktoros is, a gépkezelő is elsősorban a közösség érdekében dolgozik vasárnapi pihenés helyett 5 ha mást nem, egy-egy pohár hideg vizet megérdemelnének! Barcsa S and or—G aramj Ernő Vasárnap 9 a napmelcgtöl a..de még hogyan! Ezen az augusztus eleji vasárnapon mintha pótolni kívánná a természet mindazt, amit idáig elmulasztott. Már reggel leengedjük a kocsi ablakait, hogy elviselhető legyen az utazás a bádogkabinban. Szinte mozdulatlan a levegő. Az égbolt azúrkékje alatt még egy pamacsnyi felhőt sem látni. Aki teheti, a hűvösbe húzódik. Megyénk egyik legnagyobb járásának, az encsi járásnak községein haladunk keresztül. A falu utcái néptelenek, a libák szomjasan nyújtogatják nyakukat a kerítések tövében, a marhagulyák álmosan időznek a csordakútnál. De bármilyen álmositó is a levegő, a költő által festett valamikori táj más, egészen más, mint ez. Nemcsak egy, de helyenként tucatnyi emberrel is találkozunk. S vannak, akik kora reggeltől talpon vannak. A kalászukban sárguló élet hívta őket a határba, hogy minél előbb kamrába kerüljön az idei termés. S ahol embert látni, ott megtalálható a gép is. Emitt egy kévekötő halad a táblában, arrébb a kereszteket hordják, máshol pedig zümmögő kombájn tör magának utat a gabonában. , Dél felé már negyven fok felé kúszik a hőmérő higany- szála, de ahol dolgoznak, ott nincs megtorpanás. A cséplőgépek mellett repül a pelyva, beszáll az ing alá. kövér perej- tékcseppek gyöngyöznek a homlokokon, mégsincs megháta földeken rálás. Számos helyen aratnak, csépelnek, sőt szántanak ezen a napon az encsi járásban. Sürget az élet, de talán más is. Az encsi járásban szinte már hagyománnyá vált, hogy a legkorábban learatnak a megyében, s ebből az erényből most sem akarnak engedni. Vilmányban, Göncön, Csenyéten, Forrón, Abaujdevecseren és másutt, sokan már kora reggel a határnak vették útjukat. Volt, ahol a KISZ-fiatalok álltak össze, hogy a cséplásnél megmutassák, mit ér a fiatalos erő, a lelkesedés. Sokféle tarka képet mutat most a határ. A legtöbb helyen már keresztbe rakták a gabonakévéket. S mint utólag megtudtuk a járási tanácstól, mindössze 10 százalék, 4 ezer hold vár még learatásra. S ez rekordnak számít, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ma már nem látni nadrágszíj parcellákat. Kocsink végtelen táblák mellett halad, s ez már egészen más kép, másféle látvány, mint a csak néhány évvel ezelőtti is. Változott a határ, s megváltozott az ember is. A szemet gyönyörködtető végtelen búzakereszt sorok, a frissen felforgatott tarló, a dombhátakon zöldellö tengernyi kukoricatábla valami nagy-nagy erőről tanúskodik, az összefogásról, amelyből mezőgazdaságunk megújhodása született. De lássuk és halljuk az embereket, halljuk meg tőlük, miért mondtak le a vasárnapi pihenőről, hogy dacoljanak a 40—42 fokos hőséggel? Cséplőgéphez hordják a gabonakereszteket. Ez ma a legfontosabb tennivaló az encsi járásban, mivel a kalászosok túlnyomó részét már learatták.
