Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-22 / 195. szám

Szerda, 19(52. augusztus 22. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Nyilatkozatok, reflexiók a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről Találkozás Perecesen Pártunk Központi Bizottságának kongresszusi irány­elveit a Népszabadság augusztus 19-i, ünnepi számában kü­lön mellékletként hozta nyilvánosságra. Borsod megyében és Miskolcon is széleskörű érdeklődést keltettek az irány­elvek, amelyek összegezik a VII. kongresszus óta eltelt három év eredményeit, behatóan vizsgálják dolgozó népünk, hazánk életének jelentős területeit, éles fénnyel világítanak rá mai és holnapi tennivalóinkra. A gazdag anyag tanulmányozásához, a tanulságok le­szűréséhez természetesen kinek-kinek időre van szüksége. Az persze magától értetődő, hogy a legtöbb ember különös­képp figyel a hivatását, szakterületét, munkakörét érintő kérdésekre, elevenen reagál rájuk és friss gondolatokat ébresztenek benne. Nos, ezekből az első válaszokból, ref­lexiókból kötöttünk csokorba néhányat. Őszintén, reálisan és mindenkihez... Együtt a dolgosó néppel Fazekas László, a Miskolc városi Tanács elnökhelyettese ezeket mondta a kongresszusi irányelvekről: — Nemcsak az állami és a társadalmi szervek vezetői, ha­nem — amint arról személyes beszélgetés során meggyőződ­tem — Miskolc város lakossága is igen nagy érdeklődéssel várja pártunk VIII. kongresz- szusát.. A most megjelent irányelvek feltárják népi álla­munk fejlődési távlatait és rá­mutatnak azokra a feladatokra, melyeket — biztos vagyok ben­ne — valamennyi dolgozó oda­adó, lelkes támogatásával meg fogunk oldani. A kiadott irányelvek félre­érthetetlenül kimondják, hogy államunk a proletárdiktatúra állama és ahogy betölti törté­nelmi hivatását, olyan mérték­ben alakul át egyetemes, népi állammá. Ezen a területen van állami fejlődésünk kulcspontja. Ennek előbbrevitele segíti a nép és az állami vezetés még szorosabb összefogását, a tö­megek alkotó kezdeményezé­sének kibontakozását és még közelebb viszi a tanácsokat, az állami szervezeteket dolgozó népünkhöz, ezáltal közvetlenül a dolgozók gyakorolják a ha­talmat az élet minden terüle­tén. A tanácsok egyre növekvő feladataikat csak akkor tudják eredményesen megoldani, ha minden fontos kérdésben kiké­rik a tömegek véleményét és azt odaadóan támogatják. Pártunk VIII. kongresszusának irányelvei behatóan foglalkoznak mezőgazdasági felada­tainkkal. „Legfontosabb tennivalónk: az ország kenyérgabona szükségletének teljesen hazai termésből való fedezése...” — hangsúlyozzák az irányelvek. Mi várható Borsodtól? Ezt kér­deztük meg Laczkó István elvtárstól, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjétől: — Ez reális célkitűzés és nálunk, Borsodban a szocialista termelési viszonyok, a megye adottságai biztosítják, hogy megoldjuk a ránk eső feladatot 1931 és 1940 között 6—6,5 mázsa kenyér- gabona termett Borsodban holdanként. 1950— 1956 között 7,5 mázsa, 1956—1960 között 8,5 mázsát termeltünk. Az alacsony termelési átlag magyarázatát a kisüzemi gazdálkodás általánosságában, a termelési színvonal elma­radottságában lehet keresni. Az a feladatunk, hogy felhasználjuk a ter­melési átlagok növelésének eszközeit. Ez az esztendő az, amikor — becslésünk szerint — a megye történetében először elértük a 10 má­zsás kenyérgabona átlagot. Ez azt is mutatja, hogy jó úton haladunk. Kötelességünk, hogy alkalmazzuk a megfelelő agrotechnikát. Jelentős mennyiségű műtrágyát, mintegy 5 mázsát, és ebből 2,5 mázsa nitrogénműtrágyát kell kiszórni holdanként az intenzív, nagy­hozamú búzafajtákra. A magyar búzákhoz 3 mázsa műtrágyát kell felhasználni. Megfelelő átcsoportosítással ez lehetséges. Gondoskodnunk kell arról, hogy a talajmű­velést jól és időben elvégezzük. Meg kell vál­toztatni az eddig vallott „elővetemény szem­léletet”. Azt kell gyakorlatul követnünk, hogy az számít jó előveteménynek, ami legkoráb­ban lekerül a táblákról. Az a véleményem, hogy ha ezeket az elkép­zeléseket meg tudjuk valósítani megyénk ke­nyérgabona termesztésében, akkor az ötéves terv végére nem 10,5 mázsát, hanem 11—12 mázsa kenyérgabonát is termelhetünk 1 holdon. Részt vállalunk a gépipar fejlesztéséből A DIMAVAG-ban nagyon sok szó esik a gépipar fejlesz­téséről, a pártnak a gépipar helyzetével foglalkozó határoza­táról. Most Havasi Béla főmérnök elvtárs piros ceruzával aláhúzott részt idéz a Népszabadság vasárnapi mellékletéből: — Gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságos­ság fokozása, termelékenység emelése, az önköltség csökken­tése. Az a célunk, hogy magas műszaki színvonalon korszerű gyártmányokat állítsunk elő, növeljük a termelést és az exportot — olvassa hangosan, azután így folytatja: — E meghatározás alapján üzemünk sajátosságait és az előttünk álló feladatokat figyelembe véve intézkedési tervet készítünk. Ebben olyan pontok szerepelnek, mint a gépkihasz­nálás hatásfokának növelése, a gyártmányfejlesztés és a tech­nológiai osztály munkájának minőségi javítása, a tipizálás gondolatának megvalósítása. Ez utóbbival sokat tehetünk azért, hogy kialakítsuk a leggazdaságosabb alkatrészgyártási szériákat, megoldjuk a tökéletes felszerszámozási és készülé- kezési gondokat. — Műszaki fejlesztésünk színvonalának novelese vegett — melyre ugyancsak utalnak a párt irányelvei — szeretnénk néhány munkafolyamatnál gyalulás helyett nagyteljesítményű marófejet alkalmazni, horizontál esztergagépeken. Néhány helyen módosítjuk a hegesztési technológiákat. Az egyenes varratoknál fedett ívű félautomata eljárást kívánunk meg­honosítani. Ennek előnye a minőségi munkában, valamint a fizikai igénybevétel csökkentésében mutatkozik. K- * * -x- -x- * -x- * -x- -x- -t Hz emberek tudatának formálásában fokozott feladatok hárulnak a társadalomtudományokra Komáromy Józsefet, a mis­kolci Herman Ottó Múzeum igazgatóját, Miskolc történeté­nek lelkes és fáradhatatlan kutatóját kedden reggel a Népszabadság tanulmányozása közben találtuk dolgozószobá­jában. Kezében piros ceruzá­val sorról-sorra, fokozott fi­gyelemmel tanulmányozta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága által közzétett kongresszusi tézise­ket. Az ötödik, a kulturális eredményekkel foglalkozó fe­jezet egyik pontjára mutatott: — Igen nagy örömmel és megelégedéssel olvasom többek között azt a megállapítást, amely szerint az emberek tu­Augusztus 20-i kirakat A házak oldalain zászlókat i lenget a szél. Itt-olt egy-egy ’jelmondat látható — különbö- i ző szöveggel. Egyik alkotmá­• nyunk ünnepét, másik az első >megyei ifjúsági bányásztalál­• közét köszönti. Az állomás környéke már a i kora délelőtti órákban benépe- | sedik. Többségben f iataloK »gyülekeznek az akácfákkal Bizottsága titkárának szaval a szabadtéri színpadon rende­zett ifjúsági nagygyűlésen. S aZok a fiatalok, akik alig egy órával ezelőtt meghatódott arccal koszorút helyeztek m hősi halottak emlékművére — most égő tekintettel, jóleső érzéssel hallgatják az ünnepi beszédet, mely valamennyiünk alkotó munkájáról, bő másfél A Miskolci Bányaüzem KISZ-fiataljai az ünnepség elölt megko­szorúzzák a szovjet hősi halottak emlékművét. | szegélyezett: utakon — de öre­> gek is láthatók jócskán. A »szabadtéri színpad felől patto- , gó indulók hangfoszlányai ' hallatszanak. A bányászzene- ! kar zenés ébresztővel kedves­> kedik. Nyolc óra tájban megérkez­nek az első különjáratok. Ózdi, ,' putnoki, edelényi és sajókazai (bányászfiatalok szállnak ki a 'fellobogózott Ikaruszok-ból. A házigazdák, a perecesi, helye- | sebben a Miskolci Bányaüzem , kiszesei fogadják őket. Ostoros felől, zárt sorban vájártanulók ; érkeznek, majd a Perecesen üdülő dunántúli bányászatják is lesétálnak a találkozóra. A i rendező gárdisták intézkednek. | Sorokat állítanak össze, újabb ’ csoportokat fogadnak — s köz- 1 ben megérkezik a bányász- | zenekar is, mely korábban az i új akna környékén muzsikált. Együtt van az ünneplők tá- | bora. Fél 9 múlt néhány perc- i cél, s elkezdődik az első me- Jgyei bányászifjúsági találkozó („hivatalos” programja. A miskolci boltok dekorációsai azon versengtek: melyikük munkája lesz a legkiemelkedőbb az alkotmány ünnepére, Képünkön a Széchenyi u. 38. szám alatti Ruházati Bolt szépen diszltett kira­kata látható. Foto: Szabados György datának és gondolkodásának} átalakításában és az antimarx- ista ideológiák elleni harcban1 mind nagyobb feladatok hárul-* nak a társadalomtudományok-* ra. A várostörténet kutatás, J mint tudományág egyik fontos< része a társadalomtudomá-*, nyaknak és a mindennapi élet-* ben napról-napra érezhetjük,J hogy a város, a szűkebb pátria\ történetének jó, korszerű, he­lyes megfogalmazásban és, marxista alapossággal felderí­tett ismerete mennyiben hat ki* a lakosság tudatára, mekkora a< kihatása más kérdések szemlé­letére, mennyiben járul hozzá< a szocialista hazafiság tudata-} nak erősödéséhez. — Gyakorlati kutatómunkád^ mit vár Komáromy elv-\ társ a kongresszusi tézisektől.< illetve azok gyakorlati meg-l valósításától? — Az irányelvek útmutatása' 1rendkívüli segítséget ad a mi» ímunkánkhoz is. Világosabban* tlátjuk a célt, látjuk, hogy mun- Ffcánk nem öncélú, hanem szer-} t-uesen kapcsolódik abba a ha- ktalmas társadalomépítö man­ókéba, amelyet a tudat és az, jóember formálása jelent. Bízunk' őbenne, hogy a kongresszusi te-' ízisek következetes valóravál-\ tíása, közelebbről meghatároz-* Óva: a már idézett, a társadé-1, Homtudományok szerepéről• Eszóld megállapítás olyan er­kölcsi és szervezeti támogatású pad a múzeum ilyen irányúJ jjmunkájához, amely összefogja1 |az eddig szétszórt kísérleteket1 íés megfelelő színvonalra emeli. ipTermészetesen igen nagy ér- jpdeklődéssel és örömmel olvas­sam a kongresszusi tézisek* ^mindegyikét, és ezt a tézist< Í *csak azért emeltem ki közülük,« mert munkámhoz, érdeklődési\ körömhöz ez áll legközelebb ős} fennek gyakorlati megvalósitá-' Jsátói várom a várostörténet' %kutató tudományos munka ha-' tékonyabb segítését. Katonás, fegyelmezett sorok­ban állnak az ifjak a szovjet hősi halottak márványba vé­sett emléke előtt. Az ünnepé­lyes pillanatokban felhangza- nak a Himnusz hangjai, majd egy matrózruhás diáklány sza­valatát halljuk azokról a hős szovjet katonákról, akik évtized társadalomformáló vál­tozásairól, s a holnap nagy­szerű perspektívájáról fest hű képet. Az ünnepi beszéd véget ér, s most egy „műsoron kívüli” szám következik. Kék inges fiatalember lép a mikrofonhoz egy tolmács kíséretében. Clau­de Thiry, a Belga Szocialista Fiatalok Szövetségének elnöke köszönti közvetlen szavakkal a nagygyűlés részvevőit. Az­után arról az országról be­szél, ahonnan ő jött, ahol a haladó ifjúság azért az eszmé­ért harcol, amelynek a magyar fiatalok már büszke hirdetői, ahol verejtékes munkával, megalázott körülmények kö­zött kell nap mint nap meg­küzdeni a létért. Jólesett hallani, mennyire örülnek a szocialista országok gazdasági és politikai előre­haladásának, és aggódva figye­lik, hogy amíg az USA-ban pusztító lövedékeket röpítenek a magasba — addig a Szovjet­unióban embereket, húst és vért küldenek a kozmoszba. Az előbbi aggodalommal, az utób­bi örömmel tölt el bennünket. A déli órákban kissé elnép­telenednek az utcák. Ebéd után ismét a fiatalok hangjától har­sognak a szűk völgybe épített házak falai. A szabadtéri szín­IWónus Antal, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára ün­nepi beszédet; mond az ifjúsági nagygyűlésen. szülőföldjüktől távol, messzi országokban nyugszanak, akik ifjú életüket adták azért, hogy más népek, korábban elnyo­mott országok is szabadon él­hessenek. És a megemlékezés, a kegyelet, a hála perceiben vörösszegfűs koszorúk kerül­nek az emlékmű talapzata mellé és felcsendülnek a DÍVSZ induló akkordjai;.. — A ma ifjú nemzedéke már nem ismeri a munka- nélküliséget, a nyomort. Meg­szűnt az uralkodó osztály kul­turális monopóliuma. Hazánk­ban minden második fiatal kö­zépiskolába jár, minden 25. if­jú egyetemet, főiskolát vé­gez... És a mai ifjú nemzedék holnap a kommunizmus aktív építője és az új társadalom gyümölcseinek elsőszámú élve­zője — hangzanak Mónus An­talnak, a KISZ Borsod megyei pádon a kultúrcsoportok pro­dukciói gyönyörködtetik az ifjakat. Az Aknakertben az esti bálra készülnek, a hegy­oldalban fát hasogatnak az esti tábortűzhöz, a sporttelepen pedig a Kilián-jelvény vala­melyik fokozatanait megszer­zéséért futnak 100 méteres tá­von, ugranak magasat,-és, tá­volt, hajítanak gránátot * Késő este van. A zászlóknak már csak a körvonalait lehet kivenni. A szórakozó helyeken mindenütt vidámság, jókedv. Brigádtagok, öregek és fiatalok beszélgetnek élményeikről — a közös munkáról, egészen la záróráig. Másnap pedig az alkotmányt, a munkás-paraszt szövette; nagy ünnepét köszöntik vala­mennyien. * Paulovits Ágostaa — Az irányelvek megjelené­sének napján a községekben, s azóta itt, Szerencsen is számos pártonkívüli, különböző beosz­tású és társadalmi rangú em­ber beszélt elégedetten, biza­kodva az irányelvek felvázolta munkáról, holnapról — mon­dotta az irányelvek tanulmá- inyozásával, visszhangjával kapcsolatosan Koleszár István Jelvtárs, a szerencsi járási párt- Sbizottság titkára, i” Mindjárt meg kell persze je­gyeznem, hogy e tézisek alapos tanulmányozása kitől-kitől hosszabb időt igényel, erre sok­sok órát kell forditani. Hiszen pártunk Központi Bizottsága száz- és százezrek hozzászólá­sát, javaslatait várja az irány­elvekhez. Amit a dolgozókkal folytatott "eddigi beszélgetések alapján és a magam részéről mondhatok: mindenki, aki a téziseket csak egyszer is elol­vasta, latja, tapasztalja, liogy az mennyire mindenki, meny­nyire az egész ország ügyével, mennyire külön-külön minden ember ügyével, holnapjával foglalkozik. — Hadd említsem meg a hozzánk legközelebb álló ten­nivalókkal: a termelőszövetke­zetek további erősítésével, az egységes paraszti osztály erősí­tésével, kialakításával foglal­kozó tézisről, hogy pártunk ve­zetői, pártunk Központi Bizott­sága alaposan, helyesen ismer­ve az életet, a lehetőségeket — fogalmazta meg az irányelve­ket. Termelőszövetkezeteink az elmúlt esztendőben is hatalma­sat fejlődtek, nem csupán gaz­dasági, hanem társadalmi s po­litikai síkon is. És a megértés, a pozitív tények egytől-egyig biztos zálogai a társadalom és a népgazdaság további erősö­désének. ■ Borsodban 11—12 mázsa kenyérgabonát termelünk az ötéves terv végére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom