Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

4 ESEäTKWA'G'E’A'fi.Ö’RSSAQ Szerda, 1982- Müus tS. Utazás a Szovjetunióba A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rejtvényversenyének negyedik fordulója Először ismex-tetjük az L for­duló megfejtéseit és a vex-seny állását. Megfejtések; 1; Kwa- me Nkrumah, Pablo Picasso, Dobi István, Faiz Ahmad Fai- zu és Olga Poblete Espinosa kapott Nemzetközi Lenin- Békedijat, Ezenkívül 36 szov­jet tudós, művész, közéleti sze­mélyiség kapott Lenin-díjat. 2. A helyes választ az SZKP programtervezete és a XXII. kongresszus anyaga tartalmaz­za. 3. Lengyelország, NDK, _ Csehszlovákia, Magyarország. 4. Bezosztája 1, Bezosztája 2, 5. Vosztok—2, A repülés idő­pontos: Szilléry Judit Miskolc. 11 pontos: Fridinger Katalin Felsőzsolca.­A IV. forduló kérdései: 1. Nevezzen meg hazánkban járt szovjet táncegyütteseket. 2. Puskin melyik művéből írt operát Musszorgszkij? 3. Hol található Moszkvában a kongresszusi palota, mikor épült, ki tervezte? 4. Hol épül a világ legna­gyobb vízierőműve? 5. Ki volt a római olimpia legeredményesebb női verseny­zője? Hány aranyérmet szer­zett? 6. Kinek a regényéből készült tartama 25 óra 18 perc. 17 for­dulat, perigeum: 178, apogeum: 257 km. Súlya: 4731 kg. 6. Tiszta égbolt. Jevgenyij Ur- banszkij, Nyma Drobiseva. Rendezte: Grigorij Csuhraj, Hrabrovickij forgatókönyve alapján.; Az első forduló három juta­lomkönyvét a sorsolás alapján a következők kapják: Grossz- mann Sarolta Miskolc, Szent- péteri-kapu 10. sz., Majzik Sándor Miskolc, III., Gagarin a. 18. sz., Lengyel András Kazincbarcika; A könyveket postán küldjük el. A verseny élcsoportjának állása az I. forduló után: 15 pontos: Pásztor Pál, Grossz- mann Sarolta, Majzik Sándor, Jenei Géza, Nepel László Mis­kolc, Sóvágó Sándor, Lengyel András Kazincbarcika. 14 pon­tos: Soltész Gyöngyvér, Albert- telep, Mar János Miskolc, 13 a film, amelyből a képet kö­zöljük, mi a címe, korábban kik filmesítették már meg ezt a történetet, és mi volt a címe annak a filmnek, amelyet e mű rendezője a szerző egy má­sik regényéből alkotott. Az 1—5. kérdésre 2—2, a 6. kérdésre helyes válasz esetén 5 pontot adunk; Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a versenybe még most is be lehet kapcsolódni. Még mindenki eséllyel verse­nyezhet az elődöntőbe jutásért, és természetesen a minden for­dulóban kisorsolásra kerülő értékes könyvjutalmakért. A IV. forduló megfejtéseit zárt borítékban július 24-ig kérjük beküldeni az Északmagyar- ország címére. A II. forduló eredményeit az V. forduló kér­déseivel együtt 22-i, vasárnapi számunkban közöljük; Rádió-sservis néprajzi grBjtinanka Mezőkövesden ELROMLOTT A RÁDIÓM. Szinte félembernek éreztem magamat nélküle, annyira hi­ányzott. El is vittem rögtön, hogy megcsináltassam. Cipe- kedtem vele a Selyemréttöl az Ady-hídig. A Széchenyi utca 117. szám alatti háztartási gép- és rádió­szerviz boltban Nagy György Tibor műszerész vizsgálta meg makacsul hallgató készüléke­met. — Nincs nagyobb baj — mondta —, három nap múlva készen is lesz. Elcsodálkoztam. Ilyen rövid idő alatt? Aztán sok mindent megtudtam még a Miskolci Fi­nommechanikai és Javító Vál­lalat „fő üzletéről”, ahogy a lakosság ismeri. Nagy György Tibor elvtárs elmondotta, hogy a bolt dolgo­zói szeretnék elnyerni a Szo­cialista rádióműszerész brigád címet. Éppen ezért mindent Fáessi-iepészetet rendezett be a kesznyéteni tsz A kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet tavaly kezdte meg a fácántenyészlést. Két anyával és két fácánka­kassal alapították meg a törzs- állományt. A fácánkakasok egyike hófehér színű, amely országszerte ritkaságszámba megy. A hófehér fácánkakast Kínából importálták. A törzs- állomány tavaly hal kis fá­cánnal gyarapodott. A pompás tollú állatokból az idén az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállító.- son is bemutatnak néhány da­rabot. A tsz fácánállománya az idén tovább gyarapodott. A nőstény fácánok tojásait puly­ka-anyával köttették ki, s újabb hat kis fácáncsibe látta meg a napvilágot. A tsz az eddigi eredménye­ket látva elhatározta, hogy to­vábbra is foglalkozik fácánte­nyésztéssel, s jövőre már 100 darabra fejleszti az állományt. A fácánok iránt igen nagy ér­deklődés nyilvánul meg. Az or­szág minden részéből, a Du­nántúlról csakúgy, mint az Al­földről tsz-ek, állami gazdasá­gok, sőt magánosok is levélben keresik meg a tsz-t. hogy fá­cánt vásárolhassanak. megtesznek, hogy a lakosság igényeit minél gyorsabban, s minőségi munkával elégítsék ki. A szocialista brigádszerző­désben vállalták; az eddigi 3 nap javítási időt 3 napra csök­kentik; a kishibás készülékeket pedig azonnal rendbehozzák, hogy a tulajdonos meg is vár­hassa. — Látom, a polcok tele van­nak rádióval. Ezeket már mind kijavították? — Igen. Amikor a lakosok behoznak egy-egy javításra vá­ró rádiót, azt kérik, javítsuk meg mielőbb. De azért tudnék most hirtelenében olyan készü­léket is mutatni, amely kará­csony óta várja gazdáját, ügy látszik, már nem sürgős ... A BOLT MŰSZERÉSZEI fő­leg Miskolc lakóit látják el, de vidékről is sokan keresik fel a szervizt panasszal és javíta­nivalóval. Ilyen esetben persze sokszor problémát jelent az oda-visszautazás, a vonatköll- ség. A brigád tagjai ezen most úgy próbálnak segíteni, hogy gépkocsival kimennek vidékre — ahonnan bejelentés érkezik a címűkre —, s ott, háznál végzik el a javítást. Különben ezt a szolgálatot miskolciak is igénybe vehetik. Csak fel kell hívniuk telefonon a 36-394-et, s bejelenteni a panaszt. Kis idő múlva — de ha mód van rá, azonnal — jelentkeznek a szer­viz műszerészei, s megjavítják a hibás rádiót. Gy. K. A kollégium néprajzi szakköre I. dijai nyert az országos pályázaton Nem véletlen, hanem hosszas, kitartó munka ered­ménye, hogy a mezőkövesdi kollégium néprajzi szakköre a XI. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat ifjúsági tagozatán I. díjat nyert. A kollégiumi önképzőkörön belül már az 1938/59-es íanévben elkezdődött az érdeklődés felkeltése. Ez nem volt eredménytelen. Mindjárt az első hónapban akadtak, akik a felkészítésnek megfelelően néprajzi jellegű gyűjtőmunkát végeztek a téli szünetben; ennek eredményét dolgozatok for­májában beküldtük az országos pályázatra, a pályázatok egyike VI. díjat nyert. Ez a sikernek számító eredmény másokat is arra ösztönzött, hogy a szünetekben gyűjtse szülőfalujának népi hagyományát, szokásait. A tanulmányi munkán kívüli közösségi foglalkozás mindig hű értékelője és agitátora, dr. Csendes András igazgató támogatta ezt az újszínű mozgolódást. Az önképzőkörön belül egyre gyak­rabban tartottak honismereti, néprajzi jellegű kiselőadáso­kat, s a néprajz, a honismeret az önképzőköri kereteken túl is mindinkább előtérbe került. 1960-ban V., 1961-ben IV. díjat nyertünk az országos pályázaton. A munkánk elisme­rését dokumentáló sok értékes könyvjutalom a néprajzi munkálkodással foglalkozó gyerekeket is további munkára serkentette. Az 1961 /62-es tanév munkában és eredményben egy­aránt gazdag esztendőnek mondható. A Györffy István nevét felvevő szakkör 18 taggal működik. Az ifjúsági titkár és a csoportfelelősök megválasztása után összeállítottuk évi tervünket: A hetenként tartott kétórás foglalkozásokon, az elméleti kiselőadásokon kívül a gyakorlati gyűjtéssel kap­csolatos problémák megtárgyalására is mindig sor került. Legfontosabbnak tartottuk az országos pályázatra küldendő értékes, szakszerű dolgozatokat, továbbá a cserép váraljai és a tardi csoportos gyűjtőút jó megszervezését és lebonyo­lítását, valamint az évvégi honismereti kiállítás megren­dezését. A csoportos gyűjtőmunka eredményeként értékes dolgozatok készülnek, honismereti kiállításunk (Mező­kövesd—Szentistván—Tárd népviselete, hímzése) nagyon jól sikerült, a XI. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtő­pályázat ifjúsági tagozatára beküldött 21 pályamunkával, á középiskolai pályázók csoportjában I. dijat nyertünk. Zupkó Béla, a szakkör vezető tanára------oOo-----­T immmmiiiimmiiiiüiiiiiiiiiiiuiiiiimimimiiiimimiiiiiiiiiiiiitii’ Súlyos károkat okoz megyénkben a mocskospajor Megyeszerfe igen elszaporo­dott a mocskospajor. Eleinte — június közepén — a megye dé­li részén, a mezőcsáti, a mező­kövesdi járásokban károsított, később azonban a megye kör zépső, sőt északi részéről is (ózdi, edelényi járások) érkez­tek jelentések nagymérvű kár­tételéről, főleg a répa, kukori­ca, burgonya, dohány és napra­forgó táblákon. Sokakban felvetődött a kér­dés, vajon mi okozhatta a mocs­kospajor elszaporodásál,? A vá­lasz egyszerű: a kapásnövények tábláinak nagyfokú gyomossá­ga. Ugyanis a bagolypillék el­szaporodásának igen kedvez a gyomos tábla, egyrészt azért, mert az átlelelő lárvák táplálé­kát tavasszal a gyomok adják, másrészt, mert a bagolypillék elsősorban a virágzó gyomokat keresik fel. Gyors elszaporodásuk esetén igen rövid idő alatt óriási ká­rokat okozhatnak a kapások­ban, ősszel pedig a gabonatáb­lán. Ároktőn 150 hold répából 50 holdat néhány nap alatt tel­jesen kipusztítottak. Tiszado- rogmán 120 hold kukorica oly erősen megfertőzött, hogy va­lószínűleg ki kell majd szánta­ni. A lepke 16—18 milliméter hosszú, világossárgától a bar­náig igen sok változata van. A fiatal hernyók fénytelen szür­kék, az idősek fényesek, csupa­szok, hátoldalukon sötétebb sáv húzódik végig. E veszedelmes kártevő ellen minden időt, s lehetőséget ki­használva, védekeznünk kell, mert ellenkező esetben több száz hold terméskiesést is okoz­hatnak. Itt különösen fontos a megelőző védekezés, vagyis a gyomirtás. Ne várjuk meg a gyomok kivirágzását, mert a lepkék tojásrakó képességét 3 virágzó gyomok nagy mérték­ben befolyásolják. Ha a her­nyók már megjelentek, fiatal korban idegméreggel, főleg 20 százalékos DDT-vel jól puszii t- hatók. Idősebb hernyók ellen a csalélkes módszer vált be a ■ ' - / fiit 21. Egy tálból cseresznyézné! velük!? Tegnap megint kaptam leve­let. Mintha drótkefével bor­zolnának: „Tíz éves a város, ünnepségekre készülnek — ír­ja anyám. — Már húszezer la­kosunk van, ötezren kaptak új lakást. Sok a munka, Péter a gántai bauxitnál, Ferenc az inotai aluminiumgyárban és Ernő a bányában dolgozik. Ö, hogy éppen csak te nem tudtál velünk maradni.” És egy utóirat szép, kerek betűkkel: „A halászcsárdában Pápai Nagy Jóska muzsikál. Azt játssza: Csak egy kislány van a világon ...” Ezt Julika üzeni, anyám ke­resztlánya. Amikor eljöttem, tizennégy esztendős nyiladozó rózsabimbó volt. Vajon szép lány lett belőle? Bizonyosan. Ah, Julika, inkább hallgatnál, inkább semmit se üzennél. ■* Igen, az élet sem egyéb rossz tréfánál. Mostanában össze­folynak a nappalok és az éj­szakák. Szüntelenül gondolko­dom, s álmaim eseknek a gon­dolatoknak torz folytatásai. Nemrég rajtakaptam magam: nem tudtam, mit álmodtam, mit éltem át a valóságban. Né­hány gondolatom annyira a ha­talmába kerített, hogy szinte áreztem, tapintottam tárgyu­kat. — Egyik álmomat — több­zör felidéződött bennem — jóidéig valóságnak hittem. Másnap bementem az ambu­lanciára. Ott csak azt tartják betegségnek, amit vágni, vagy kötözni lehet. De szerencsém volt: az orvos ráért — kedé­lyes, fiatal görög —, beszélget­ni kezdett velem. S láttam, mindjobban figyelt arra, amit mondtam neki. Pedig csak né­hány mozzanattal érzékeltet­tem a szimptomákat. Ha az egészet álmodom, abból sem­mit sem értett volna. Apám valóságos sorsát gye­rekkorom óta ismerem. Egy új­pesti kommunista asztalos, Harsányi Jenő elmondta egy­szer az anyámnak, milyen volt Vándor Béla útja Miskolctóí Lébényig. Az utolsó kilométe­rektől a krónikást megkímélte a sorsa. Ha nem így történt volna, semmit se tudnék az apámról. Nekem talán jobb lenne. Ujx-a és újra előveszem, né­zem Frank Pollack fényképeit. Mit tegyek? Elküldjem valaki­nek, hogy nyomoztasson utána, próbálja megtudni, ki volt, mi volt ő? Még nem döntöttem, de valószínűleg összetépem a ké­peket. Nem az apám, én vérzek Lé- bényben. „Váradi István elek­trotechnikus vagyok — kiál­tom hangosan, védekezőn — tizennyolc éves koromban az US Nawynél szolgáltam. Ott voltam a libanoni partraszál­lásnál is.” Harsány, kegyetlen nevetés a válasz. Visszhangzanak a pin­cefalak. Csuklómba csontig be­lemar a kötél. Függök a foga­son. Jön Karl Fischer. Valami­lyen katonaruha van rajta. Nem a mienk. Halálfej fénylik paroliján. „Non comisioned of­ficer in the US Army.” — Nem bánt. Miért is bánta­na? Lakkcsizma van a lábán, fe­szesen lép. Angolul beszél. Az asztalra mutat, barátságosan, mosolyogva kínál. Nagy, csiszolt üvegtál díszük az asztalon. Fénylik, mint a napkorong. Ilyen sugárzó arany tányéi'nak rajzoltuk el­sős korunkban a Napol. Suga­rak törnek fel belőle. Szétterül­nek, mint a kibontott kéve. így dőlnek hanyatt kosárfo­nók keze alatt a vesszők, ami­kor már elkészült a kosár ke­rek feneke. A kosároldal füg­gőleges, felfelé ágaskodó vesz- szői tántorognak, mint a része­gek, amíg körül nem fogják valamennyit sorba, a vízszinte­sen egymáshoz simuló vesszők. A kristály gyümölcsöstál su­garai széjjel szóródnak, talál­koznak azokkal az egy pont­ból lövellő fénycsíkokkal, ame­lyek Frank Pollack gallérjáx'ól, a halálfejről szóródnak szét. Ártalmatlan, játékos halál­fej: csillogó dísz. A lentről-íentről szóródó fénysugarak ráborulnak a gaz­dag gyümölcsöstálra — narancs van benne, banán, datolya, kó­kuszdió, — mint fényes fém­pálcikák a kalitkára. Körülfog­ják a gazdag tálat. Kari int: egyek. Zavart vagyok; nem tudom, hol vagyunk, s mikox; Térben, időben eltévedtem. Nyúlok a gyümölcshöz, de visszarántom a kezem. Alvadt vér borítja. ■■ Mutatom a körü­löttem állóknak. Megint nevet­nek. Aztán hatalmas lökés éri hátamat, s már belül vagyok a ■kalitkán. A fénylő tál — felül­ről látom — a kalitka feneke: hegynyi rajta a sok édesség. Nem léphetek rá. Egy nyújtó rúdján ülök — nem is nyújtó tulajdonképpen, hanem trapéz — s magam alá akarom húzni illetlenül lelógó lábamat. De a lábaim merevek, nem engedel­meskednek. Mintha elváltak volna a testemtől... A kalit­kán kívül, a fénylő rács mö­gött szétterpesztett lábakkal Frank Pollack áll. De hogyan kerülnek mögé s mellé apám kínzói? Ilyennek képzeltem őket. S most mind egybegyűltek. Rö­högnek. Körültáncolják börtö­nömet, a csillogó kalitkát, amelyben déligyümölcs az étek és az alom. „Kínáld Kari!” — biztatják Follackol. S ő kifogástalan gentleman-üke módon — int — mintha hangját is hallanám: „Please mister Váradi”. Biztat: egyek. Vennék a gyümölcsből, de véres kezem zsibbadt, nem mozdul. S most Kari társai benyúl­nak a i'ácsok közé, a kocsike- réknyi megrakott tálra. Leszed­nél; róla mindent. Figyelem ri­adtan, mi történik. Minden testrészem sajog, halántékom iszonyúan lüktet, nyakamban feszülnek az erek. Semmi sem tart: testem, mintha engedel­meskedni készülnék a szabad­esés törvényeinek. De nem. Mágneses erő húz vissza; vagy... Mi ez? Ez volna a súlytalanság ál­lapota? Testetlenül lebegek. Lent nyüzsögnek Frank emberei, za­báinak és hai-sányan röhögnek. Tekintetem a magasból a he­lyiség piszkos falára esik, a fogasra. Nem ruhák függnek ott, hanem felbontott disznók. A fogas egyik ágán egyenru­hám foszlánya csüng, a kabá­tom kax-ja, á szárnyas, pajzsos címerrel... A rács fényes rúdjai rezeg­nek, összezárulnak és szétvál­nak. elmosódnak. Már megint kívül vagyok a kalitkán. Le­fognak. Iszonyú kéz szétfeszíti a számat, s egy dohánybarna, vérfoltos faládából — a lebényi hentes ládája — ökölnyi faka­nállal szürke, darabos sót töm­nek belém. Puffadtra tömik a számat, egészen a torkomig. Fuldok­lóm, égek, nem kapok levegőt. „Egy tálból cseresznyézel ve­lük!?” Lénárt hangját hallom mesz- sziről. Verejtékben úszó testtel ébi-edek. Hálás lehetek Lénártnak, hogy felkeltett. Ki tudja ... Az orvos kevés szóból is ért. — Megviseltek az idegei — mondja. — Pihennie kellene. Súlyosbodhat az állapota. Kér­jen szabadságot. Azt írtam az életrajzomban, hogy édesanyáin 1952-ben meg­halt. Hogy tehettem ilyet? Brooklynban él az édesanyám. Libanonban egyszer lőttünk a tüntetőkre. En is lőttem. Lát­tam, amikor egy asszony fel­bukott. Cédrusok alatt álltunk Emlékszem: egy Ady-verssor járt az eszemben, kuszáltan. zavarosan: „Sirászi kertben nincsen rózsa”. Valahogy így hangzott. (Következik: Már csak négyen vagyunk.) legjobban. Hatásosan porozha­tunk még a Hungária DL—5 elnevezésű szerrel, amelyből holdanként 20—25 kg-ot hasz­náljunk. A csalétek a követke­ző; 2 kg 10 százalékos Hungá­ria Matador, 10 kg korpa, 5 kg melasz és 10 liter víz kiszórás­ra alkalmas módon elkészített keveréke. Általános fertőzés esetén az előbb közölt összelé; telú csalétekből 30—40 kg ki­szórását ajánljuk holdanként. Ahol a fertőzött területeken a védekezést még nem kezdték el, azonnal kezdjék meg, hogy megmentsék a termést s elejét vegyék a jövő évi kái'osodás- nak. Különösen nagy veszélyt je­lent a mocskospajor elszaporo­dása a kertészetekre. A káposz­tában, a paradicsomban né­hány nap alatt óriási károkat okozhat. Ezért igen értékesnek mutatkozik a nemrég kikísérle­tezett új védekezési mód, illet­ve új vegyszer alkalmazása. Több termelőszövetkezetben a hagyományos keverék he­lyett „Nikéről 20” elnevezésű vegyszerrel permetezték be a veszélyeztetett területet, majd esőztető permetezést alkalmaz­tak. Az eredmény: a mocskos­pajor az egész területen telje­sen elpusztult. Tehát a „Ni- kex'ol 20” alkalmazása eredmé­nyesebb, mint a Matador, a korpa, illetve az Agrilox- keverék. A Nikéről alkalmazásánál azonban ügyelni kell arra, hogy minimum 5 héttel a káposzta, vagy paradicsom leszedése előtt porozzunk, mert külön­ben a vegyszer ártalmas lehet a fogyasztók egészségére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom