Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-17 / 165. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1962. július 11. A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz a leszerelési megállapodás érdekéken — mondotta Zorin a genfi értekezleten JLORUNK IGEN FONTOS PROBLÉMÁJA” címmel közli a Pravda Alekszandrov cikkét abból az alkalomból, hogy Gén}ben hétjön megkezdte munkáját a tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság. A genfi leszerelési tárgyalások első szakaszát kommen­tálva Alekszandrov azt írja, hogy a szovjet kormány olyan szerződéstervezetet terjesztett a bizottság elé, amely az intéz­kedések mélységesen átgondolt rendszerét foglalja magában. Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy rövid idő alatt, egymást követő három szakaszban megvalósítsák az általános és teljes leszerelést és szigorú nemzetközi ellenőrzést bizto­sítsanak minden leszerelési intézkedés fölött. E szerződéstervezet — folytatja a cikkíró — megértésre és jelentős támogatásra talalt a iizennyolchatalmi bizottság­ban részt vevő semleges országok számos képviselőjénél is. Ezzel ellentétben — állapítja meg a cikkíró — az amerikai küldöttség által előterjesztett javaslat sem az első, sem az azt követő szakaszokban nem oldja meg a nukleáris háború elhárításának kérdését. Vgyanúkkor a bizottságban lefolyt vita is szemléltetően megmutatta, hogy az amerikai terv alapja: örökkévalóvá tenni az „atomelrettentés’’-t, megőrizni az atomfegyvert a le­szerelés egész folyamatában, sőt a terv befejezése után is. A vita során meglehetősen világosan megmutatkozott az is, hogy'az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom — pro- pagandisztikus állításaik ellenére — úgy osztják fel a lesze­relés egyes szakaszaiban végrehajtandó dhtézkedéseket, hogy lépésröl-lépésre gyengítsék a békeszerető államok lehetőségét biztonságuk megvédésére. Közben pedig szakadatlanul növe­kedne az atom- és más tömegpusztító fegyverek szerepe az idegen országokban lévő agressziós felvonulási területek sér­tetlen fenntartása mellett. Az az ellenőrzési rendszer pedig, amit az Egyesült Álla­mok ezzel egyidejűleg javasol — jegyzi meg Alekszandrov —, előirányozza, hogy a leszerelés első szakaszától felderítsék a lehetséges ellenfelek védelmi rendszerét, kipuhatolják és a térképre vezessék a katonai objektumokat egy eljövendő nukleáris támadás céljából. Az Egyesült Államok azt akarja elérni, hogy megkerüljék az ENSZ alapokmányának fő tételeit, bevezessék a döntő­bíráskodást és olyan nemzetközi fegyveres erőket hozzanak' létre, amelyek elég erősek ahhoz, hogy akár nukleáris fegyver alkalmazásával elnyomjanak bármely államot. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei, mivel nem tudják aláren­delni az ENSZ-t agresszív politikájuk érdekeinek — tekin­tettel arra a komoly változásra, amely az újabb és újabb országok belépésével következeit be ebben a szervezetben —, meg akarják kerülni az ENSZ-t és a nemzetközi leszerelési szervezet keretei között új nemzetközi rendszert akarnak létrehozni. Isméi ülésezik a genfi leszerelési értekezlet- - Genf (MTI) • Héttön I délelőtt tartotta Genfben • 57. plenáris ülését a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az egyhónapi nyári szünet után ismét összeülő ér­tekezleten Franciaország to­vábbra sem vesz részt. A hétfő délelőtti ülésen nagy beszédet mondott Zorin kül­ügyminiszterhelyettes, a szov­jet küldöttség vezetője. , . Zorin hangoztatta, a szovjet kormány szilárd elhatározása, minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél előbb megállapo­dást írjanak alá az általános és teljes leszerelésről, a nuk­leáris kísérleti robbantások megszüntetéséről és a nemzet- köri feszültség csökkentését szolgáló különböző intézkedé­sekről. A szovjet kormány elhatá­rozta, hogy az Egyesült Ál­lamok és más nyugati or­szágok álláspontjának messzemenő figyelembe vételével új lépéseket tesz és a tizennyolchatalmi bi­zottság elé utalt szerződés- tervezetbe- kiegészítéseket és módosításokat iktat, amelyek olyan mértékben tartják széni előtt a nyuga­ti hatalmak óhajait, amely még nem mond ellent az általános és teljes leszere­lés megoldásának. Á, szovjet küldöttség vezető­je jjása>tesen ismertette eze­ket a kiegészítéseket és módo­sításokat, majd kijelentette: A szovjet kormány hajlan­dó elfogadni a hagyom a- nyos fegyverek csökken-« tősére vonatkozó amerikai javaslatot, ha az indítvány lehetővé teszi e fegyverek felszámolását és senkinek sem biztosít egyoldalú ka­tonai előnyöket. A szovjet kormány arra a következtetésre jutott, hogy elfogadhatja a háború veszé­lyének csökkentésével kapcso­latos egyes amerikai javasla­tokat. .Akkor, amikor a Szovjetunió számos kérdésben előzékeny­séget tanúsít a nyugati hatál- mák álláspontja iránt és e célból kiegészítéseket csatol az általános es teljes leszerelés­ről szóló megállapodásterve­zethez, a szovjet kormány el­várja, hogy az Egyesült Álla­mok és más nyugati hatalmak is megfelelő módon értékel­jék a Szovjetuniónak ezt a jó­indulatú gesztusát és erőfeszí­téseket tegyenek annak érde­kében, hogy minél előbb aláír­ják az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó szerződéster­vezetet, Zorin felhívta a bizottság fi­gyelmét arra is, hogy maximá­lisan meg kell gyorsítani a nukleáris kísérleti robbantá­sok megszüntetésének kérdé­sével foglalkozó albizottság munkáját. — Végig kell vinni azokat a tárgyalásokat, amelyek­nek az a célja, hogy örök­re megtiltsák a kísérleti atomrobbantásokat — mondotta. — A semleges országok javaslatai — amelyek tagjai bizottsá­gunknak — megfelelő ala­pot szolgáltatnak a megál­lapodásra. Kifejezve a szovjet küldött­ségnek azt a készségét, hogy ugyanúgj«, mint korábban, s. jövőben is hajlandó együttmű­ködni az intézkedéseknek a megvitatásában, amelyek a nemzetközi feszültség csökken­tését célozzák, Zorin felszólí­tottá a bizottság valamennyi tagját, tegyen meg minden tő­le telhetőt a kitűzött feladatok gyors megoldása érdekében. Beszédet mondott Arthur Dean, az amerikai küldöttség vezetője is. Felszólalásában túlnyomórészt a nukleáris fegyverkísérletek megszünteté­sének kérdésével foglalkozott. Ezután már jó előre a Szovjetunióra próbálta hárítani a felelősséget az atomfegyverkísérletek el­tiltása esetleges kudarcának kérdésében. Mint a Reuter jelenti, az amerikai küldöttség szóvivője a Zorin által hétfőn előterjesztett javaslatokat kommentálva ki­jelentette: „nyilvánvaló, ez olyasvala­mi. amit üdvözölnünk kell”. Sietett 'azonban hozzáténni, hogy a hétfői szovjet javasla­tok „nem érintik az értekez­leten felmerült alapvető nézet- eltéréseket és így nem tekint­hetők lényeges változásnak a szovjet álláspontban”. Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfői sajtóértekezletén meg­ismételte kormányának azt' az álláspontját, hogy továbbra is a hatékony nemzetközi ellenőr­zést magában foglaló szerződés megkötésétől teszi függővé a nukleáris fegyverkísérletek be­szüntetését. fi szovfet korány jegyzéke az Egyesit áslaraíkta Moszkva (TASZSZ) A szovjet kormány 1962. jú­lius 14-én .jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok kormá­nyához és ebben válaszol az 19G2. június 25-én keltezett amerikai jegyzékre. A Szovjet­unió azonos szövegű jegyzéket intézett az angol és francia kormányhoz is. A szovjet kormány a jegy­zékben hangsúlyozza, hogy a nyugat-berlini és nyugatnémet fasiszta és revansista elemek részéről a Német Demokrati­kus Köztársaság határai ellen elkövetett állandó provokációk „olyan helyzetet teremtettek, amely méltán váltja ki azok­nak az országoknak a nyugta­lanságát, amelyek érdekeltek e térség békéjének és nyugalmá­nak fenntartásában. A szovjet kormány arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy a diplomáciai lépések nem jártak olyan ered­ménnyel, amelyre a Szovjet­unió, mint a Német Demokra­tikus Köztársaság .szövetségese méltán számított.”' „Mindez — hangoztatja a jegyzék — még inkább meg­erősíti a szovjet kormánynak azt a meggyőződését, hogy el­engedhetetlenül szükséges a nyugat-berlini helyzet hala­déktalan normalizálása a né­met kérdés békés rendezése alapján.” A jegyzék rámutat, hogy a provokációkkal járó közvetlen felelősség „azokra hárul, akik segítik és támogatják a gátlá­sokat nem ismerő provokátoro­kat és kalandorokat”. A szovjet kormány sajnálko­zását fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok kormánya nem tesz lépéseket a nyugat­berlini fasiszta elemek és a nyugat-berlini rendőrség által az NDK ellen elkövetett provo­kációk megszüntetése érdeké­ben, „amelyek e térség feszült­ségének komoly növekedésével jártak”. Sőt, az amerikai megszálló hatalmak és az Egyesült Álla­mok kormánya is közvetlenül támogatják a rosszindulatú üzelmek szervezőit. „Ez arra vezet, hogy Nyugal-Berlinből a Német Demokratikus Köztársa­ság ellen irányuló provokációs tevékenység kihívóbb és veszé­lyesebb jelleget ölt”. A szovjet kormány tényeket sorol fel,* amelyek arról tanús­kodnak, hogy „a fegyveres tá­madások, gyilkosságok, robban­tások és más bűntények nem különálló incidensek, hanem az NDK és a vele szövetséges szocialista országok ellen irá­nyuló korábban elhatározott agresszív cselekmények”. „Nyugat-Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság hivata­los személyiségei nyíltan támo­gatják ezeket a kalandor, és a béke ügye szempontjából ve­szélyes provokációkat” — han­goztatja a jegyzék. Az a magyarázat, amelyet az Egyesült Államok kormánya június 25-i jegyzékében ad a nyugat-berlini összetűzésekre, távol állnak a valóságtól — ál­lapítja meg a szovjet kormány. Az Egyesült Államoknak ar­ra a próbálkozására utalva, hogy é ké’rdést úgy "tüntesse fel, mint á „személyek és áruk ber­lini közlekedését megkönnyítő eszközök” keresését; valamint azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, amely indítvá­nyozza, hogy „tanulmányozzák ezt a kérdést mindenekelőtt Berlinre, vonatkozólag az Egye­sült Államok, Franciaország és a Szovjetunió kormányainak képviselőivel, a szovjet kor­mány kijelenti: „az ilyen ja­vaslat csak csodálkozást vált­hat ki”. Ha az Egyesült Államok az­zal a céllal terjeszti elő javas­latát, hogy beavatkozzék a szuverén és független Német Demokratikus Köztársaság bel- ügyeibe, akkor a szovjet kor­mány úgy véli, hogy az ameri­kai javaslat egyáltalán nem szolgálhat sem négyhatalmi, sem bármilyen megbeszélések tárgyául. Rendelet a szarvasmarha-gümőkór elleni intézkedésekről A Magyar Közlöny július 14-i számában megjelent a földművelésügyi miniszter rendeleté a szarvasmarha- gümükór leküzdésére irányuló egyes intézkedésekről. A ren­delet kimondja többek között, hogy az ország egész területén minden szarvasmarhát évente egyszer meg kell vizsgálni gü- mőkór szempontjából. Az ál­lami gazdasági és termelőszö­vetkezeti tehenészeteket a mentesítés előkészítése érdeké­ben csoportosítják fertőzöttség, illetve az elkülönítés szerint. A háztáji és az egyéni gaz­daságok szarvasmarhaállomá- nyát ugyancsak minősítik, s ki­jelölik mindenütt a gümőkőr- mentcs udvarokat. A gümő- kórmentesítést meghatározott ütemben, fokozatosan hajtják végre. A mentesítésre kijelölt területeken először megterem­tik a növendékállatok gümö­kórmentes felnevelésének fel­tételeit — megfelelő borjúne- velők, növendélristállók építésé­vel —- majd a fertőzött tehene­ket gümőkórmentes vemhes üszőkkel cserélik ki, a fertőzött növendékáilatokat pedig kivonják a tenyész­tésből. A termelőszövet­kezetek . kicseréit fertőzött szarvasmarhaállománya és a helyette beállított gümőkór­mentes vemhes üszöállomány közötti értékkülönbözetet az állam megtéríti. Ugyancsak megtérítik a megállapított tej- termelési kiesés értékét is. Ha azonban valamely, egyszer már mentesített szarvasmarhaálío- mányban újabb fertőzés jelent­kezik, az újabb mentesítés költségét az állattartó fizeti. Gümőkörmcntesítés elősegí­tésére 1963. január 1-töI a gü­mőkórmentes tehenészetekből származó tej. és tejszín után felár illeti meg a term előliét, Wli véihrák ez angol konyhán London (Reuter) Miután Macmillan angol mi­niszterelnök pénteken . este gyökeresen. átalakította kot-, .rnányát, hétfőn — amint az várható volt — újabb változásokat jelen­tettek be a kormány össze­tételében. Ez a. második átalakítás ki­lenc miniszter, állarnrniniszter. államtitkár és államtitkár- helyettes kiválását jelenti a kormányból. Helyükre Mac­millan tizenegy személyt ne­vezett ki — többnyire , a konzervatív párt fiatal, eddig a parla­ment hátsó padsoraiban meghúzódó tagjait. Kivált a kormányból lord John Hope közmunkaügyi mi­niszter, Utódjává Geoffrey Ripont nevezték , ki, . A péríteki kormányátalakítás következményeként hétfőn kö­zölték, hogy, Hugh .Fraser lett az új légierő miniszter, Julian Amery — Macmillan minisz­terelnök sógora '•— pedig, aki eddig ennek a minisztérium­nak az élén állott, repülésügyi miniszter lett, a hadügyminisz­terré kinevezett Peter Thorney- croft helyett* A spanyol szabadságharc é vf or dúl ó j ára Spanyolországban az a fo­lyamat, amely az 1931-es vá­lasztások alkalmával a köz­társaság győzelméhez és XIII. Alfonz király clkergetéséhez vezetett, a 30-as évek katonai diktatúrájának ellenhatása­ként kezdődött cl. Az új köz­társaság fennállásának első öt évében jelentős reformo­kat léptetett életbe: elválasz­totta az államot az egyháztól, felosztotta a nagybirtokokat. Időközben a? kormány össze­tétele mindjobban balra to­lódott, míg végül az 1936-os parlamenti választásokon a baloldali Népfront került ki győztesen. Ezután csak foko­zódott az ország demokrati­zálódási folyamata a föld­birtok reformmal, az ipar fe­letti állami ellenőrzés kiter­jesztésével cs a népi hadsereg megalakításával. E vívmányok megsemmisí­tésére tört 1938. július 18-án Franco a marokkói zsoldosok­ból, de elsősorban a Hitler és Mussolini által rendelke­zésre bocsátott sorkatonaság­ból álló hadseregével. Az ellenállás lelke Spa­nyolország hős kommunista pártja volt. A köztársaság védelmére fegyvert fogott és a még alig kiképzett milicistá- kat az egész világ haladó közvéleménye támogatta. Ha-, marosan 54 nemzet 30 ezer” fia jelentkezett a nemzetközi brigádokba. Ezek a brigádok vállvetve a spanyol munká­sokkal, parasztokkal két és fél évig küzdöttek. Olyan munkásmozgalmi vezetők voltak közöttük, mint Palmi- ro Togliatti, Luigi Longo, Giuseppe di Vittorio, Mün- nieh Ferenc, Zalka Máté. Hőstetteik emlékét a haladó emberiség szívébe zárta, 1939-ben Madrid alatt, az Ebro folyónál és Terűdnél elhallgattak a fegyverek. A szabadságharc megkezdődésé­nek évfordulója azonban új­ra emlékeztet bennünket ar­ra, hogy a fasizmus ezen el­ső, spanyolországi csapása után, egészen rövid idő múl­va a „benemavatközási” poli­tikájukkal öt támogató kai pitalista hatalmak ellen for­dult. Spanyolország a sztráj­kok, az elégedetlenség, a zsúfolt börtönök országa cs ma Franco uralmát ugyan­azok az imperialista hatal­mak támogatják. A spanyol nép és a nem­zetközi brigádok mégsem hullatták vérüket hiába. Ez a szabadságharc ma is tanul­ságként szolgál a nemzetkö­zi munkásmozgalom részére, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializ­musért folytatott harcban. A spanyol nép nem adta fel jö­vőbe vetett hitét és bízik benne, hogy végül is győzni fog a fasiszta diktatúra felett és hazája újra szabad, de­mokratikus ország lesz. Hazaérkezett a magyar békedelegáció Moszkvából Hétfőn hazaérkezett Moszk­vából a magyar delegáció, amely Szakasits Árpád vezeté­sével . népünk képviseletében részt vett a leszerelési és béke­világkongresszuson. A kongresszuson részt vett magyar küldöttek mindannyi­an elragadtatott szavakkal nyilatkoztak a nagyszabású találkozás napjairól, s a szov- jét házigazdák meleg, baráti vendégszeretetéről. Történelmi esemény volt — hangoztatták —, s azt is elmondották, hogy a véle­ménycserét új légkör jel­lemezte. „Különböző nézetek öltöttek alakot a felszólalásokban, de mindanyian. egyetértettünk ab­ban, hogy korunk legfontosabb feladata a béke megőrzése”? — Ilyen és ehhez hasonló mondatok egész sora hangzott el a rögtönzött repülőtéri él­ménybeszámolón. A magyar delegációval együtt brazil, kongói és kanadai békeharcosok is hazánkba érkeztek, hogy az Országos Béketanács vendégeiként ismerkedjenek népünk életével, a magyar bé­kemozgalom tevékenységével; Ben Sella nyilatkozata Párizs (MTI) A francia lapok tudósítói már nem ítélik meg olyan sö­téten az algériai helyzetei, mint az elmúlt hét végén. A vilaják katonai és polgári ve­zetőinek tanácskozását bizlató jelnek tekintik. A katonai kör­zetek vezetőinek egy. része Ben Bellát, másik része Ben Khed- dát támogatja. A találkozó létrejötte arra vall, hogy a m(Ütheti rabati megbeszélések nem voltak teljesen eredménytelenek, mint ahogyan azt. Bumendzse!, a Tlemcenben székelő ellenzé­ki csoport szóvivője hangoz­tatta. Pillanatnyilag a jelölések módjában ütközik legéle­sebben a szembenálló felek álláspontja. A vita akörül forog, milyen szerv állítsa össze a listákat. Tlemccn- ben Ben Bella és hívei továbbra ig az Algériai Nemzeti Forradalmi Taná­csot tartják illetékesnek. A forradalom legfőbb szer­ve május végén és június elején Tripolibau tartott ülésén többségében bizal­matlan volt Ben Khedda i kormányával szemben. Al­gírban ezért ellenzik ösz- szehívását. Ben Bella Tlemcenben in­terjút adott a Monde című francia lap munkatársának. Arra a kérdésre, hogy milyen kivezető utat lát az FLN jelen- len'gi'válságából, kijelentette: Haladéktalanul össze kell hívni az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanácsot. Ez a forradalom legfőbb szerve, s a problémák olyan sú­lyosak, hogy más szerv nem oldhatja még őket. — Az a veszély fenyeget — mondotta. —, hogy a válság tovább terjed, s ezért gyorsan fel kell szá­molni. Hangsúlyozta, hogy a forra­dalmi nemzeti tanács Tripoli- ban tartott ülése tulajdonkép­pen még nem fejeződött be. A .tanács Tripoliban elfogadta az FLN politikai programját.. A program szerint politikai bi­zottságot kellett volna válasz­tani a forradalom ügyeinek irányítására. Amikor a tanács tagjainak többsége meg akarta választani a politikai bizottsá­got, az algériai ideiglenes kor­mány elnöke és két alelnöke elhagyta az ülést. Az algériai kormány ennek ellenére be akarja, tölteni ezt a hatáskört* amely kizárólag a politikai bi­zottságot illeti meg. — Ez a hatalom bitorlása — mondotta Ben Bella. Az újságíró további kérdé­seire válaszolva kijelentette: nem .zárkózik el a forradalmi nemzeti tanács kibővítése elől. Az utóbbi évek harcaiban új vezetők tűntek fel, mások a börtönből kerültek haza. Az FLN intézményeit a független Algéria adottságaihoz kell al­kalmazni. A jelenlegi súlyos helyzetben azonban a meglévő intézményekben kell a meg­oldást keresni. — Ma a forradalmi nem­zeti tanács testesíti meg a törvényességet és én soha­sem fogadom el, hogy a független Algéria első lé­péseivel megsértse a de­mokrácia alapelveit —i mondotta. Ben Bella szerint fennáll ä kompromisszum lehetősége.. A megegyezéshez elegendő, ha mindkét fél visszatér a törvényességhez. A vijaja parancsnokok ta­nácskozásával kapcsolatban rá­mutatott arra, hogy ez a meg­beszélés a. harmadik és a ne­gyedik vilaja parancsnokának kezdeményezésére jött létre. A tanácskozás célja az, hogy a forradalmi nemzeti tanács szá­mára javaslatot dolgozzanak ki a válság megoldására. — Meg vagyok győződve — mondotta —, hogy ha a vilaják kifejtik vélemé­nyüket, megtaláljuk > a megoldást. Ben Bella a forradalom legJ fontosabb célkitűzését a földreformban jelölte meg. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom