Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG rónlck, 1962. július 9. A Nehézipari Műszaki Egyelem három új kiadványa Az utóbbi hónapokban egymás után megjelent a Nehézipari Mű­szaki Egyetem magyar nyelvű közleményeinek VI. és VII. kö­tete, továbbá az idegen nyelvű Közleményei XXII. kötete. E három új kötet az egyete­men folyó tudományos kutató munka egyik tükre. Már az előző kötetek ismertetésekor hírül adtuk, hogy a magyar nyelvű kötetek 1957 óta jelen­tek meg Miskolcon, míg az ide­gen nyelvű kötetek folytatói a Sopronban 1929 óta megjelent kiadványsorozatnak. Évenként 2—3 kötet jelenik meg, nem annyira a tudományos publi­kációk, mint inkább a nyom­dai kapacitás függvényeként. A most megjelent VI. kötet­ben a bányamérnöki kar okta­tói testületének akadémiai székfoglaló előadásai, a mű­szaki tudományok doktora és kandidátusa címért benyújtott disszertációkból készült cikk­sorozat olvasható az 1960. évet megelőző tíz évre vonatkozóan. Ugyancsak tartalmazza e kötet az ebben az időszakban megje­lent tan- és szakkönyvek, egye­temi jegyzetek ismertetését. Különlegessége még, hogy mellékletként megtalálható benne a dr. Gyulay Zoltán pro­fesszor által összeállított fejlő­déstörténeti táblázat, amely­ben 1735-től időrendi sorrend­ben megtalálható a mai Ne­hézipari Műszaki Egyetem tan­székeinek fejlődési szkémája, az intézet vezetőinek, a tan­székek vezetőinek feltüntetésé­vel, színekkel megkülönböz­tetve az egyes karokat. E 11 cikket tartalmazó 375 oldalas kötetet a szerkesztő bizottság (dr. Falk Richard, dr. Geleji Sándor, dr. Terplán Zénó) a magyar bányamérnökkutatás 225-ik évfordulójára állította össze, a sajtó alá rendezés munkáját dr. Terplán Zénó professzor végezte, az egyetem adta ki és a Borsodi Nyomdá­ban készült. A VII. kötet az 1959/60-as tanév három tudományos ülés­szakának anyagát tartalmazza, amelyben az 1960. április 4 -e tiszteletére rendezett bánya-, kohó- és gépészmérnökkari előadások közül 13, a „Mecha­nizmusok” tárgykörű Tudomá­nyos Ülésszakról 15. és az ipar­és üzemgazdaságtani tárgy­körből 12 tanulmány olvas­ható. Az egyetem oktatói tes­tületének cikkein kívül több külföldi neves professzor (a szovjet Sz. N. Kozsevnyikov, a lengyel M. Damasievicz és a német W. Lichtenheldt) elő­adása teszi e kötetet színeseb­bé, értékesebbé. Megtaláljuk továbbá egy-egy tudományos ülésszak bevezetőjeként Kiss Árpád miniszter, dr. Sályi Ist­ván professzor és Valkó Már­ton igazgató előadását. A kö­tet 446 oldalon jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban, az Akadémiai Nyomda munkájával. A szerkesztő bi­zottságot e kötet összeállításá­ban a tudományos ülésszako­kat rendező Bocsánczy János docens, dr, ijj. Sályi István A tű autó docens és dr. Susánszky János tanszékvezető docens segítette. A sajtó alá rendezés munkáját ugyancsak dr. Terplán Zénó professzor végezte. Az idegen nyelvű az előző kötetek célkitűzésé­nek megfelelően az egyetemi tanszékek olyan munkáit tar­talmazza, amelyek tudományos kutató értéküknél, újszerűsé­güknél fogva számíthatnak a külföld érdeklődésére. A 358 oldalon 23 tanulmány olvas­ható, amelyből 14 német, 3 an­gol, 5 orosz és 1 francia nyelvű. A cikkek a bányászat, a kohá­szat és a gépészet egy-egy kü­lönleges részproblémáját tár­gyalják, további témái az el­méleti alaptudományok: a ma­tematika, a fizika, a mecha­nika tárgyköréből valók, ame­lyet egy gazdasági jellegű cikk egészít ki. Mindegyik tanul­mány önálló kutatási ered­ményt, új számítási, új vizsgá­lati módszert, vagy saját kon­strukciójú műszert, mérőbe­rendezést mutat be. A tanul­mányok szerzői zömmel az egyetem professzorai és docen­sei, kisebbrészt tudományos munkatársak és adjunktusok. A kötetet a már megnevezett szerkesztő bizottság állította össze, és dr. Falle Richárd pro­fesszor, tudományos reklorhe- lyettes rendezte sajtó alá; az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban az Akadémiai Nyomdában készült. A kötet külön betétje a XI—XX. kötetek tartalmára hívja fel az olvasó figyelmét. Az idegen nyelvű kötet eljut a külföldi társegyetemekre, amellyel részben egyetemünk tudományos nevét öregbíti, másrészt értékes cserepéldá­nyok forrása. A magyar nyelvű kötetek elsősorban hazai társ­egyetemek, kutató intézetek, vállalatok, üzemek könyvtárá­ba kerül, de az idegen nyelvű összefoglalók következtében néhány külföldi egyetemre is eljut. A most megjelent dicsérik a cikkek alkotóit, a szerkesztés munkáját, az ízlé­ses ábrák rajzolóit, a sajtó alá rendezést, a klisé és a nyomdai dolgozók fáradságos, de jól si­került munkáját. És mivel mindegyik kötet Miskolc város nevét is feltünteti, külön is büszkék lehetünk városunk e tudományos irodalmi alkotá­saira. Ferenc: 11. Ahogy elképzeltük. Bölcs, derűs nagyapám ezen az éjszakán viszonozta csurgói látogatásomat. Eljött hozzám, ide a támaszpontra. Eljött, né­zett, hallgatott, csóválta a fe­jét. Félálmomban is mintha szüntelenül öt láttam volna. Nem tudtam megválni a rám­tört emlékektől. Reggel — feledve az éjsza­kai palotaforradalmat — so­mogyi gyermekkoromról be­széltem a fiúknak. A malom­ról ... Odalátszott az ősi temp­lom nyolcszögletű tornya... A kicsi házak elszórtan bújtak •meg a kertek között... „Damned rats”... — csen­gett a fülemben. Azon a nyáron nagyon elsza­porodtak a malomban a pat­kányok. Nagyapám azt mond­ta: régen csengőt kötöttek az elfogott patkányra, úgy sza­badították rá a többire, hogy ijesztő lármájával elűzze őket. Alkalmaztak egyéb módszert is: szöges drótot fűztek az ámokfutásra küldött patkány bőrébe, vagy bevarrták fene­két, hogj' kínjában megvadul­jon. Neki — nagyapámnak — különleges, de bevált módszere volt. Állt a raktár sarkában egy rozsdás, üres. vashordó. Ben- zifit tartottak benne valaha. Ebbe a vashordóba patkányo­kat zárt nagyapám. Már nem ^Süékszem pontosan, hányat. Úgy tűnik, hat volt, de ez nem kUtmyos... A fiúk némák maradtak. — Hallgattok? — Mondd csak, — biztatott Valentin. •— Az öreg letakarta a vas­hordót — folytattam —, nem adott enni a patkányoknak. Elsőnapi ijedt kergetőzésük másnapra dühös, kétségbeesett száguldássá vált, harmadnapra már véres körmökkel és fogak­kal martak egymásba. Hama­rosan éhségük és dühük áldo­zatává lett a leggyengébb. Szétmarcangolták, felfalták. Ez lett a sorsa a másodiknak, majd a harmadiknak, a negye­diknek, az ötödiknek... — Értitek? — kérdeztem. Azt hittem, elaludt a társa­ság. De mindenki ébren volt. — Folytassam? — Persze, — súgta izgatot­tan a szomszéd ágyból Seres András. — Folytasd. — A malompatkány — az, amelyik életben maradt, mert felzabálta a többit — társai vérétől ittasan, az öldökléstől eszét vesztve, iszonyatosan megvadulva kimenekült a vas- hordóból. Nagyapám szabadon engedte, hogy irtson, pusztít­son, amerre elhalad ... A lélegzését sem hallottam a fiúknak. — Fenn vagytok még? — kérdeztem. Senki sem felelt. Ó, te csodás narkotikum, élni segítő cinizmus. így kép­zeltük valóban: a washingtoni American University, a Yale, a Harward, az University of California, vagy az oregoni, a pennsylvaniai, a new-yorki egyetemek valamelyike fogad majd be- falai közé bennünket. Körülöttünk nagy fehér csend lesz, nesztelen léptekkel jár a íennkölt tudomány... Meg kell írnom a levelet, a főnök sürget. „Kedves édesapám és Gitta! Régen nem írtam, de mentsé­gemre szolgáljon, hogy sok a tanulnivaló az egyetemen. A nyelvi nehézségeket még min­dig nem sikerült teljosen áthi­dalni, de akárhogy lesz is, el­határoztam — és ehhez most már következetesen tartom magam —, orvos leszek min­denáron. Most már — említet­tem —, minthogy leszolgáltam a katonaidőmet, USA állam­polgár lettem. Mit írjak magamról? Már alig emlékeztem valamire az otthon tanultakból. Üjra át kellett vennem mindent. Ügy tűnik, hogy az itteni tanulmá­nyaim nem annyira alaposak, mint az otthoniak...” A főnök szereti, ha itt-ott tárgyilagosság cseng ki a leve­liinkből. Azt se bánja, ha néha elégedetlenkedünk. így elér­hetjük — mondja —. hogy ott­hon ne kételkedjenek a sza­vainkban, elhigyjenek min­dent, amit írunk. Egyszóval . :. i,Itl San Franciscóban élén­kek, mozgalmasak éjszaka is az utcák. Talán otthon Félegy­házán el sem tudjátok képzel­ni, milyen is ez az itteni szem­kápráztató, fénylő világ. Elég nehéz olyan önmegtartóztató­nak lenni, hogy az ember ilyen körülmények között a tanulás­ra összpontosítsa figyelmét. Mi Az egyik Bódi Zoltán, a má­sik Harsány! László. Jellem­zőként Bódi Zoltánra — talán felületes jellemzőként — en­gedtessék meg a következő le­írás: délután az Avas Szálló szépen berendezett bárjából jövünk ki. Ilyenkor ott nincs forgalom, tehát be kell zárni a tolórácsot. Harsányi teszi rá a lakatot, ráfordítja a kulcsot és ellép onnan. Bódi hirtelen visszamegy, kétszer megrántja a lakatot: biztosan zár-e. Ké­sőbb — asztalnál ülünk — évekre visszamenően pontos beszámolót ad mindenről. „Négy hónapot töltöttünk itt, hármat amott, az összesen hét, tehát így és így.” Precíz, pon­tos, mint egy logarléc. És jel­lemzőként Harsányi Lászlóra: büszke Bódi müvére — ké­sőbb írunk róla —, a legna­gyobb megbecsüléssel, elisme­réssel említi.' Még valamit: rendkívül komolyan veszi a könnyűzenét. De ez már mind­kettőjükre jellemző. Valahogy olyanformán, mint ahogyan Karinthy Frigyes vette a ne­veltetést: „a humorral nem szabad tréfálni”. Ennyit bevezetőnek. Persze Bódi Zoltán jellemzőjeként — nem véletlenül mondtuk a pre- cizséget, a pontosságot. Az el­múlt vasárnap több szakem- bet, továbbá meghívott ven­dég előtt mutatta be új hang­szerét, a két-billentyűsoros elektronikus orgonát, melyet e tulajdonságok nélkül nem tu­dott volna elkészíteni.- Ilyen orgona nincs több az ország­ban! Hogyan is született? Ho­gyan valósult meg? Bódi szabadkozik: muzsikál­ni szeret, de előadni, beszél­getni nem tud. Inkább csak kérdezzek, ő majd válaszolgat. De azért elkezdi: Két és félévvel ezelőtt jött Kél muzsikus divatba Miskolcon a tranzisz­tor. Én is vettem egyet, csak azért, hogy legyen. Aztán el­kezdtem töprengeni, hogy ha már megvan, mire használ­jam. Kísérletezni kezdtem ... Aztán körülbelül egy félórás előadás következik elektron­csövekről, fűrészfogas rezgés­ről, hanggenerátorról, rádió- csövekről, rezgésfelező rend­szerről, kísérletezésekről, töp­rengésről, sok bosszúságról és végül sikerről. Két és féléves kitartó, szívós munka után el­készült a 48, illetve 96 rádió­csöves elektronikus orgona, köznyelven jazzorgona, két bil­lentyűsorral, 6 oktávnak meg­felelő 73 hanggal. Ha azt mondjuk, hogy sok munka volt vele, akkor szinte semmit sem mondunk. Ha elmondjuk, hogy például 8 hónap télt el addig; amíg megtalálta a megfelelő elektroncsövet, melynek segít­ségével „fürészrezgést” tudott előállítani, akkor már talán érzékeltetünk valamit. Az or­gonáról még talán annyit, hogy a hangszínszűrőkörök alkalma­zásával más hangszereket is tud utánozni, a 73 hang egy­szerre szólhat, tehát polifon hangszer. Aránylag kicsi, elfér a zongora tetején, és ha a ze­nésznek kedve van hozzá, maga játszhatja a zongorakísé­retet is. Vasárnap az Avas bárjában adták az első koncertet. A ze­nészek: Bódi Zoltán és Harsá­nyi László. A hangszerek: elek­tromos orgona, zongora, kla- vietta, dob. Az eredmény: ha- talmas siker. A szakemberek örömmel gratuláltak a művé­szeknek és lelkesedéssel, elis­meréssel szóltak az újonnan bemutatott hangszerről. Nyil­ván az Avas Szálló vezetői, és más illetékesek is kellő meg­értésben részesítik az orgona készítőjét. Az egyik szakember azt mondta róluk, hogy „klasz- szikusan” játsszák a könnyű­zenét. ök azt mondták, hogy könnyűzenét akarnak játszani szépen, ízlésesen. Meg akarják szerettetni ezt a muzsikát a tőlük telhető legmagasabb fokú tolmácsolásban. Szeretnénk, ha még sokat tapsolhatnánk nekik. Priska Tibor A KPVDSZ „szakmai napja” Á Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bi­zottsága július 8-án újra meg­rendezi a két éves múltra visz- szatekintő nyári, bükki kirán­dulást. A megyei bizottság tit­kárát, Gelb Miklós elvtársat kértük meg, mondja el, milyen a programterv, hogyan és mi­kor határozták el ezt a nagy tömegmegmozdulást. — Miskolcon* s általában minden vállalatnál rendeznek évente egyszer szakmai napot. Nálunk az elhatározás nem régi. Az idén rendezünk har­madszor kirándulást a Bükkbe. A dolgozók javaslata alapján először Szentlélekrc, majd pe­dig Lófötisztásra rándultunk ki. ahová most is készülünk. A húsz tagú szervező bizottság jó munkáját, bizonyítja az is, hogy míg az első kiránduláson 1500-an, a másodikon ’ körül­mégls éjjel tanulunk,' most kezdjük a szövettani gyakorla­tokat. Mindent sorbaveszünk: biokémiát, élettant, fejlődés­tant, anatómiát. A professzo­rok sokat kívánnak...” Bizarr ötlet: elképzelni is mulatságos Donlan őrmestert a professzor szerepében. Még otthon, azt olvastam valahol, hogy Göring állítólag azt mondta — Hitler minisztere volt, mókás figura, hordó ha­sát elfedték a medáliák és a kezében — így láttam egy ké­pen — vértől csepegő bárdot tartott (lehet, hogy ezt az utóbbit csak a kommunisták találták ki propaganda céljá­ból) —, hogy náluk, Németor­szágban az őrmesterek fogják helyettesíteni a professzorokat, kaszárnyák az egyetemeket. Nem tudom, sikerült-e ezt megvalósítaniok. Én minden­esetre professzorokkal helyet­tesítem az őrmestereket, s le­velemben — Kollhay gratulálni fog érte — megejtő hitelesség­gel számolok be róluk apám­nak és Gittának. „Egy magyar professzor mondta az orvosi hivatásról — sajnos nem emlékszem a ne­vére — „Une vérité est une étape sur one ronte, qui n’a pás de fin’’. Ezt tartom én is jelmondatomnak a jövőben. Mit írjak még? Sose hittem volna, hogy ilyen nehéz össze­hozni egy levelet. „Mellékelten küldök néhány fényképet. Mit szólsz Gitta eh­hez az autóhoz? Még nem egé­szen az enyém, de már majd­nem. Ügy értem, hogy még va­lamennyi hátra van a részlet­fizetésből.” Fehér köpenybe bújtam, oda- álltam az óriási Austin A—99- es mellé. Ez most itt a leg­utóbbi széria. Ha nem téve­dek, colonel Trimmelé, a tenge­részgyalogosok parancsnokáé. De azt hiszem, az ötlet nem rossz. Félegyházán sikerem lesz. A számat összeszorítot­tam, sapkában álltam a fény­beiül háromezren vetlek részt, az idén több mint 5 ezer dol­gozó megjelenése várható. Ez elsősorban talán annak kö­szönhető, hogy nagyon jó lesz a kirándulók ellátása. Hét ven­déglátóipari sátor felállítását terveztük, ahol mindenki hoz­zájuthat — általában IV. osz­tályú áron — gulyásleveshez, celofánba csomagolt szalonnát is lehet kapni, fagylaltot, sört, vagy akár gyümölcsöt is, ha éppen arra éhezett meg valaki, mert a sátrak között ott talál­hatjuk majd a MEK sátrát is. — Bizonyára lesz valami kulturális program is a kirán­duláson? — Kulturális és egész válto­zatos sportműsort is összeállí­tottunk. Divatbemutatót rende­zünk az Állami Áruház és a Ruházati Bolt részvételével, továbbá szerepel majd az iro­dalmi színpadunk is. A kirán­képezőgép elé és széles keretű napszemüvegben. Apropó: a tengerészgyalogosok. Legutóbb századkötclékben gyakorlatoztak. Minket, a „kü­lönlegeseket” a nyomukba küldtek — persze „feketén” —, azok mitsem tudtak rólunk. Legalábbis a legénység nem. Anyagi ellátottság nélkül, na­pokig a sarkukban voltunk. A mocsarakban táboroztunk. A mi csoportunkon kívül egy má­sik is működött a terepen. Nem beszélhettünk velük, de észrevettük őket. Külsejükről ítélve, valamilyen latin-ame­rikai társaság lehetett. Való­színűleg kubaiak voltak. Ugyanazt csinálták, amit mi. A jenkik után lopakodtunk, s az volt a teendőnk, hogy el­vágjuk utánpótlási vonalaikat, megkíséreljük köztük a bom- lasztást,. Izgalmas gyakorlat veit. Keresztül kellett csúsz­nunk az erdő járhatatlan ösvé­nyein. Rajtaütöttünk két te­repjárójukon, szépszerével el­vettük tőlük. Mire felocsúdtak a meglepetésből, már eltűn­tünk a szemük elől. Aztán jel­képesen megmérgeztük a ku­tak vizét. Ilyen a mi tudomá­nyunk ... Mindig másféle fegy­verrel szerelnek fel bennünket, mindig másféle gyártmányúak- kal, s megkívánják, hogy gyor­san rájöjjünk a kezelés mód­jára... Értenünk kell a híd- robbantáshoz és kést is hor­dunk magunkkal, hogy adott helyzetben leszúrjuk az ellen­ség őrszemeit, vagy elvágjuk a nyakát... „Puszta kézzel is ölni tudj”... — mondja a fő­nök. — „Hómezőn és mocsár­ban egyformán feltalálod ma­gad.” Az amerikaiakat követve — mintha .ellenség járna előt­tünk — meg kellett szervez­nünk a folyamatos híradást, kikémleltük őket, értesítenünk kellett parancsnokságunkat az előttünk elvonuló alakulat minden mozdulatáról... (Következik: Ha otthonosan akarsz mozogni.) dulásra meghívtuk a Heves megyei KPVDSZ dolgozóik akik a különböző szövetkezeti kultúrcsoportokkal együtt szin­tén részt vesznek a műsorban. Lesz „Ki mit tud?”, külön a gyerekeknek és külön felnőt­teknek. — A sportműsor még válto­zatosabbnak ígérkezik. A Vö­rös Meteor természetjáró szak­osztályának szervezésében Ki- lián-próbát rendeznek. Gya­logtúra lesz, amelynek kiindu­lási pontja Lillafüred. Érdek­lődéssel várjuk a kerékpáros hegyi versenyt, amely után a győztesek kerékpáros ügyes­ségi versenye következik. Lesz férfi és női kézilabda és röp­labda mérkőzés, sakk-villám- torna és kispályás labdarúgó villámtorna. Ez utóbbinak nép­szerűsítésével Borsodban első­sorban mi foglalkozunk. Ezek természetesen verseny-jelle­gűek, s a győztesek között ér­tékes jutalmakat osztunk ki. Érdekességképpen megemlí­tem, hogy döntetlen esetén kö­télhúzással döntik el a tovább­jutást, ami már tavaly Is sok vidám percet szerzett a részt­vevőknek, nézőknek egyaránt. A kirándulás vidám mozzana­tait a fotószakkör tagjai örökí­tik meg fényképeken és fil­men. Ügy terveztük, hogy ősz- szél kiállítást rendezünk majd ezekből a képekből és a meg­nyitón levetítjük a filmet is. 1— Röviden ennyit mondha­tok róla. Azért szerveztük, hogy dolgozóink egy évben egyszer kint, a szabadban együtt le­hessenek, együtt örüljenek, szórakozzanak. Az autóbuszok készen állnak, a sátrak egy ré­szét már felállították, s most már csak arra volna szüksé­günk, hogy jó idő legyen, —- fejezte be tájékoztatását Gelb elvtárs. Forgó Edit --------o------­M unkavédelmi filmvetítés-sorozat Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művek rendezésében a Bartók Béli' Művelődési Házban csütörtö­kön délután kétnapos munka­védelmi ííJmvetftós-sorozal kezdődött. Csütörtökön és pén­teken, négy alkalommal nyolí művelődési filmet mutatnak be, többek között az Emberek a kohónál, a Kopog a fehér bot, a 4225-ös aíkla és A martin baleset: veszélyei című filme­ket. A tanulságos filmbemuta­tókat a diósgyőri gyárak dol­gozóin kívül megtekintik t környező bányaüzemek mun­kásai is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom