Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

Szombat, 1962. július 28. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Tarlivetés... Néhány éven át, de különö­sen az elmúlt esztendőben nagy gondot okozott falun, megyénk termelőszövetkezetei­ben az állatállomány áttelelte- tése. Egyszer a szálastakar­mányból, máskor az abrakta­karmányból volt hiány, s ez károsan befolyásolta a szarvas­marhaállomány átteleltetését. Erősen csökkent a tehenek tej- hozama, s a tavasz, a nyár fo­lyamán hosszú hetekbe telt, míg az egyedek a lédús takar­mány hatására visszanyerték termőerejüket. Az elmúlt év Végén pedig államunk » több­ezer vagon takarmány vásárlá­sára kényszerült, s ez a ta­karmány bizony drága pénzbe került. Államunk és termelőszövet­kezeteink nagy többsége ter­mészetesen mindent elkövetett és elkövet, hogy növeljük a ta­karmányterületet, növeljük a takarmánytermelést. Ez azon­ban — mint ez esztendő pél­dája is bizonyítja — nem min­dig jár sikerrel. Az újonnan vetett pillangósok jó része a kedvezőtlen időjárás hatására a tél, illetve a tavasz folyamán kipusztult. Egy részét ki kellett szántani. Nem kedvezett az idei tavasz és nyár a már be­állott pillangósterületeknek sem. Termelőszövetkezeteink nagy részében ez évben is gond lesz a helyes, optimális téli ta­karmányozás. Ez pedig újabb veszteség a termelőszövetkeze­tek és az egész népgazdaság számára. Ezért sok szó esik szakembereink, megyénk veze­tői, vezető szakemberei köré­ben a másodvetés, a tarlóvetés szükségességéről és fontosságá­ról. Több, tervszerűen, jól gaz­dálkodó termelőszövetkezetben már a második kaszálás után — nagyon helyesen — változ­tattak az éves terven. Több másodvetést terveztek, hogy biztosítsák a közös és a ház­táji állatállomány téli szálas- és abraktakarmány szükségle­tét A mezőkeresztesi Arany­kalász vezetősége és tagsága úgy határozott: 100—120 hold- nyi területen termelnek má­sodvetésként silókukoricát, s ennek egy részét a háztáji ta­karmányszükséglet biztosításá­ra maga a tagság veti és taka­rítja be, ki-ki saját költségén. S erre valamennyi termelőszö­vetkezetünkben nagy szükség lenne. Megyénk mezőgazdasági szakembereinek számítgatása szerint a tervezett 15 ezer holdnyi másodvetés helyett 30 ezer holdon kell tarlóvetést végeznünk ahhoz, hogy vala­mennyi közösségben biztosítva •legyen — s így is csak mini­málisan — az átteleltető takar­mány. Feltéve, ha az időjárás kedvező lesz. Hiszen ha köze­pes termést számolva, csak 70 mázsányi termésre számítunk holdanként, akkor is 21 ezer vagon kiváló minőségű takar­mányt kapunk, amelynek ér­téke 3300 mázsa abraktakar­mány értékével egyenlő. Hatal­mas mennyiség ez, s ami dön-] tő; feltétlenül szükség van, il-! letve szükség lenne rá. 1 Termelőszövetkezeteink egyi-l ke-másika ugyanis nem bízik1 eléggé a kedvező időjárásban, ] — Fölösleges munkát vég-] zünk, ha nem lesz jó idő, nem' terem semmi. — Ezt mondják i a szerencsi Lenin Termelőszö-] vetkezet vezetői is a tarló ve-] tésről, pedig nincs, nem lesz« elegendő takarmány készletük. ] S ez helytelen nézet. Helytelen,] mert a vetőmag és a vetési* munka nem kerül sokba, még« ha nem koronázza siker a má-] sód vetést, akkor sem károsul a] termelőszövetkezet, hiszen aj talajerő feltétlenül növekszik a« bevetett területen. Ha viszont] kedvező marad az időjárás, s* nem végeztük el a vetést, ak-* kor eleve kárt okoztunk mind« a tagságnak, mind a népgazda-] Ságnak. ] A másodvetés még nem ké-* ső. Vetőmag van elegendő, He-] lyes lenne, ha valamennyi tér-« melőszövetkezet vezetősége,] tagsága még egyszer fontolóra«: venné; mennyivel jobban jár,] ha minden lehetőt megtesz a« téli takarmányszükséglet biz-] tosítására, s erejéhez mérten* vet silókukoricát, takarmány-« káposztát, tarlórépát, illetve] más — részére legszükségesebb« — takarmányféleséget'. Hiszen] ez elsősorban a szövetkezet ér-« deke. « Barcsa Sándor ] A város közelében Mielőtt jegyzetfüzetemet be­zártam volna, Zoltai István, a Miskolc, IV. kér. tanács gö- römbölyi kirendeltségének ve­zetője lelkemre kötötte, nehogy „község”-ként emlegessem Gö- römbölyt. hiszen ez nagy sér­tés lenne a több mint három­ezer lelket számláló település lakóinak. Jó szomszédok Hivatalosan így szerepel Gö­römböly közigazgatása; Mis­kolc, IV. kér. tanács görömbö- lyi kirendeltsége. Valamikor önálló közigazgatási terület volt, s hozzá tartozott még Ta­polca is, a festői üdülőhely. Valószínű, innen származik a görömbölyiek sértődöttsége, a Miskolc-Tapolca elnevezés mi­att. Pár esztendővel ezelőtt még Görömböly-Tapolcaként emlegették. A görömbölyi ős­lakosok mindenki előtt igazolni vélik, hogy Tapolcát, a fürdő­helyet ők tették naggyá. Ha a tapolcaiakat kérdezzük, vi­szontválaszként mondják: Ta­polca tette Görömbölyt híressé. Az évek óta tartó vita eldönté­sére ugyan ki is vállalkoznék? Görömböly éli a maga egysze­rű, megszokott, hétköznapi éle­tét. Ha Tapolcáról idegen ven­dég téved ide, szívesen látják, fogadják a görömbölyiek. Most már, mint említettem a bevezetőben is. tagadják, hogy község lenne Görömböly. Városrésznek tartják a telepü­lést, így hát mi is úgy tekint­jük. Tulajdonképpen igazuk van a görömbölyieknek. Mis­kolc, Hejőcsaba. Görömböly a felszabadulás után eltelt esz­tendők alatt úgy összenőtt, mint három elválaszthatatlan test­rész. Jó szomszédságban, jó barátságban élnek. Es ha nagyon pontosak aka­runk lenni, talán még a negye­dik testvért is ide kell sorol­ni, Diósgyőrt. Hajnalonként, délben és napszálltakor százak kelnek innen útra, hogy Diós­győrött formába öntsék az acélt, vagy az ormótlan öntvé­nyekből finomművű gépalkat­részt esztergáljanak. Diósgyőr adja ide a kenyeret. A Hejő­csabai Cementgyár, a helyi tég­lagyár. a MÁV, s a sok-sok kör­nyező üzem itt kpszönthetné t.örzsgárdáját Van probléma elég Talán a legkisebb része fog­lalkozik a településnek mező- gazdasággal. Mégis Zoltai Ist­vánnak a mezőgazdaság köti le ideje nagy részét. Irodájában az íróasztalon hatosfonattal búzaszálakat látunk. Hat kü­lönböző fajta búza, egy csokor­ba kötve. A kirendeltségvezető a görömbölyi termelőszövetke­zet több mint 1100 holdas gaz­daságából tért vissza. A Béke Termelőszövetkezet éppen lá­togatásunk napján kezdte el az aratást. Jó termés Ígérkezik, s a Béke tagjai minden bizony­nyal megkapják a betervezett évvégi munkaegységet. A gép­állomástól egy kombájn, "'ját- jukból pedig egy arató-kéve­kötő gép és számos kétkezi munkás gondoskodik a bőséges aratásról. Tavaly — mint Zol­tai István mondja —, nem volt dicséretes a tsz terméshozama. Ebben az évben már másfélsze­res eredményt várnak. A sdk- dolgos munkásember félti, óv­ja, de kétkezi munkájával elő is segíti a tsz eredményeit. — Van itt egy nagy baj. s azt sem bánom, ha megírja az elvtárs — mondja Zoltai Ist­ván, — A termelőszövetkezeti tagok nagy része csak éppen, hogy kiveszi részét a mezőgaz­dasági munkákból. A családta­gokat nem hívják munkára, így munkaerő hiánnyal küzd a termelőszövetkezet. De már megtört a jég. Több gyárista, vasutas és üzemi dolgozó aján­lotta föl segítségét az aratás­hoz. Beszélgetnénk még talán óráiéig is az aratásról, a behor- dásról és a mezőgazdasági munkákról, ötpercenként nyí­lik az ajtó, s minden perc új gondot, problémát jelent a ta­nácsi kirendeltségnek. Egy asz- szonyka valamiféle igazolást kért a tanácskirendeltségtől, férje nyugdíja ügyében. Az SZTK diósgyőri alközpontjának beosztottja sematikusan csak naponta több mint egymillió hektoliter vizet ad a borsodi regionális vízmű A Sajóparti Vízművek kezelésében lévő borsodi regionális vízmű eddig kiépített mintegy 84 kilométeres gerincvezetéken a Sajó és a Szuha-patak völgyében fekvő bányász lakótelepek, valamint üzemek részére a forró, kánikulai időjárásban na­ponta több mint egy millió hektoliter vizet ad. A borsodsziráki víznyerő kutakra korábbi években épí­tett csővezetékkel 12 lakótelepet látnak el egészséges ivóvízzel. Ugyancsak a borsodsziráki kutakból kapja az üzemeltetéséhez szükséges ipari vizet többek között a Borsodi Vegyikombinát, a Borsodi Hőerőmű, a rudabányai vasércdúsító, a Sajószent- péteri Üveggyár is. ennyit írt a kérőlapra: hozzon tanácsi igazolást. Zoltai István végül is kiállítja az általa he­lyesnek vélt igazolást, a csa­lád anyagi helyzetéről. Ki tud­ja vajon megfelel-e a diósgyőri SZTK-nak? Egy napsütötte arcú dolgozó lép a kirendeltségvezető szo­bájába Érdeklődik, vajon a ta­nácstagok eljártak-e a Miskolci Közlekedési Vállalatnál egy újabb autóbuszjárat indítása ügyében? Most a tanácstag — Zoltai István — felel: igen. Már itt is van az értesítés: a közeljövőben 4.30 órakor mun­kás-autóbusz indul a diósgyőri gyárakba a görömbölyiek ké­résére. És otthon ... Még otthon is várja a munka. Holnapután a ta­nácsi kirendeltség állandó bi­zottsága ülést tart. Beszámolót kell készítenie, milyen munkát végzett az állandó bizottság, az elmúlt félévben. (pásztory) Uj villanyoszlopok Garai István és Gönczi József, az Olaszliszka-Tolcsva állomás mel­letti telephelyen Kétnyelű késsel hántolják le a hutai erdőkből kikerült fenyőfát, a leendő villanyoszlopokat. A megtisztított fát a kátrány telítő üzembe viszik hogy onnan kikerülve aztán 25 éven át villanyvezetéket tartson, valamelyik községben, vagy városban. A Zemplén-hegységl Állami Erdőgazdaság dolgozói már hosszú évek óta foglalkoznak ezzel a munkával. 'Hcm.gonyban is álcád már jó példa MÁR AKAD — és ez nagy szó. Évekig úgy emlegették a tsz-t, mint a rosszak rosszát. Az sem sokat segített, nem sarkallta jobb, vagy egyálta­lán munkára az embereket, hogy az Özdi Kohászati Üze­mek agyonpatronálta a közsé­get. Hangony volt a régi ózdi járás első termelőszövetkezeti községe, megadtak hát neki apait-anyait, hogy másokat húzó-vonzó jó példává te­gyék, de bizony a tagság nem­törődömsége miatt inkább el­rettentő példa volt egészen a múlt esztendeig — vagy talán az idei tavaszig. Még arra sem volt példa itt, hogy az elnök elmondhatta volna ilyenkor, nyáridöben: egyetlen gondunk van, az aratás;:; Tavaly, meg azelőtt nemcsak az aratás gondja emésztette aratáskor az elnököt, a vezetö- ségbelieket, hanem a növény- ápolás, a szénabetakarítás, egyszóval minden. Deák Ist­ván, az új elnök ma már el­mondhatja: — Most nincs más gondunk az aratásnál. És az is csak azért annyira gond, mert megkésett az idő az aratás kezdetével. Tavaly korábban foghattak hozzá. A meglepő azonban az, hogy eb­ben az évben sem végeznek később az aratással, csépléssel. augusztus 20-ra most is befeje­zik. Ez az eredmény a gépek­nek, meg a jobb munkának köszönhető majd. ANNA-NAP fogadott ünne­pe a községnek. Egyéni koruk­ban csakúgy megünnepelték a hangonyiak ezt a napot, mint közös gazdálkodásuk elmúlt néhány esztendejében, akkor is áldoztak az ünnep tisztele­tének, bármennyire is szorítot­tak a mezei tennivalók. E hét csütörtökjén azonban dolgoz­tak a hangonyi tsz-tagok. Az elnök megmondta az asszo­nyoknak: szombatig nem ün­nepelhetünk. Ott a regiment kéve az aratógépek után, össze kell keresztelni, nehogy rájöj­jön egy eső, mostanság elég gyakoriak a záporok. És az ün­nep napján, csütörtökön reggel már fél 5-kor vonultak az asszonyok a mezőre;; t Deák elvtárs sorolja a fejlő­dés biztató tényeit. A növény- ápolás nehéz gondját is sike­rült letudni aratásig. Meg ott van a temérdek réti széna, kö­zel 300 holdnyit kellett levág­ni, boglyázni, kazalba gyűjte­ni. Megbirkóztak ezzel a fel­adattal is, s nem fog a fejük fájni takarmányszűke miatt, még eladásra is jut majd be­lőle. Azért még nincs minden rendben, s csak tegnapi állapo­taikhoz mérve látja az ember biztatónak jelenlegi helyzetü­ket. Akadnak most is szép számmal olyanok, akik fülük botját sem mozdítják a közös­ség hívására, nem veszik ki részüket a közös . munkából. Van kereső a családban, mi­nek törjék magukat a tsz-ben? — így gondolkoznak, pedig az ő kezük munkája is hiányzik a hangonyi határban. Az aratás is nehézséggel kezdődött. Nem fújták naggyá azt a kis zökkenőt, de azért megemlítették. Kijött a kom­bájn, hogy elcsépelje a rend­felszedővel vágott, már száraz rendeket, és hát csak nem akart megindulni ott a föld végén. Végül megállapították, hogy odabent, a gépállomáson követték el a hibát, elfelejtet­ték megtölteni az akkumulá­tort, még tavalyi telepek vol­tak benne. Nem sokat teketóri­áztak, hozzáállítottak egy Cse- pel-dieselt és beugratták vele- a kombájn motorját — mentis aztán, mint az óra. Több figye­lemmel, körültekintéssel és alapossággal kellene útjára en­gedni a gépeket az Ózdi Gép­állomásról is . ; ; A HANGONYIAK ez évben elért eredményei biztatóak, s azt sejtetik, hogy itt sem tűn­tek el nyomtalanul az évek; megkomolyodtak az emberek; jobban becsülik a közös gazdál­kodást, emelkedésük egyetlian reális lehetőségét. G. M. Tapolcán, úttörők között kerül „Ircsi néni” is, a tábor­parancsnok. A sátorba invitál. A gyerekeket nem akarjuk zavarni az ebédnél — addig feljegyzünk néhány adatot a táborról. 105 miskolci úttörő van itt; 10—14 évesek, A tábo­rozás tíz napig tart Este karnevállal egybekötött VIT-tábortűz lesz. Ezt várják most legizgatottabban a gye­rekek. Fiúk, lányok titokzato­san suttognak egy-egy sátor mellett: ruhát cserélnek. Lesz itt lepedőbe burkolódzó arab. Közben befejeződött az ebéd. Lőrinc Lőrinc még harmad­szor is sorbaállt repetáért, de nagyon kérte, ne írjam meg. — Nem eszem én olyan so­És sorolják az élményeket, egyiket a másik után. A min­dennapos ágy leszakad ást, a kí- sértet-járást, s a „Mohikán” őrs éjszakai csínyjét: kiken­rol valahová (igazi nevén Ho- lis Dezső). Vagy itt van Jász­ka Imre, akit „Snájder Buckó”- nak hív mindenki, híres nótá­jának hőse után. Az idő gyorsan telik, s a gyerekek a kürt pihenésre szó­lító hangjára, vonakodva bár, de lassan sátraikhoz indulnak; Egy óra múlva kezdődik a jár­őrverseny, erőt kell rá gyűjte­ni. Mi is elindulunk. Itt is, ott is felhaj lik a sátorlap, a gye­rekek mosolyogva intene^ bú­csút. Nem szégyellem bevallani; kicsit irigykedve búcsúzunk; Jó lenne még itt maradni a büszkeségtől kipirult arcú, magabiztos gyerekek között. Együtt állni velük a reggeli zászlófelvonásnál, emelt fővel ízlik a jó pörkölt és rz újburg«« Pusztay Zsuzsi vörös nyakkendőt ajándékoz JacekneK. lék fogpasztával és cipőkrém­mel a szomszéd sátor alvó tagjait, s igazi indiánokhoz illő diadalordítással vonultak visz- sza „fedezékeikbe”. Persze felébredt mindenki, s volt nagy nevetés, amikor meglát­ták a fehér bajszú, fekete te­nyerű, borzas „áldozatokat”. Nem fogynak ki a szóból. Lassan megismerjük a tábor nevezetes embereit is, „Kám- for”-t, akit azért illettek ezzel a névvel, mert mindig elkóbo­Huszár Attila tábori kürtös s délutáni pihenőt jelzi. Foto; Szabados György tisztelegni a magasba röppeni zászló előtt: Előre! Fo«rg® KtK'J kát! — mondja lesütött szem­mel. Hangos csoportra lettünk fi­gyelmesek. A gyerekek büsz­kén vezették hozzánk új isme­rősüket, Jacek-et, a kis lengyel fiút, Pár szót tud csak magya­rul, inkább oroszul beszélge­tünk, de a gyerekek így is jól megértik egymást. Körbeáll- ják, s mikor Pusztay Zsuzsa Jacek nyakába kötötte a há­romszögű vörös kendőt, a gye­rekek hangos „hurrá”-ban tör­tek ki; falevél szoknyába öltözött né­ger és ki tudja még, milyen sok ötletet rejtenek a borzas kis fejek; A „szabadtéri ebédlő” felől vidám tányércsörömpölés hal­latszik — épp ebédidőben topán tünk be. Hamarosan elő­Előre! — pattant vigyázz- ba, s emelte tisztelgésre kezét két piros nyakkendős úttörő a tapolcai úttörő őrsvezetőképző tábor bejáratát jelző sorompó előtt. — Előre, pajtások! — kö­szöntem vissza, s kimondhatat­lan vágyat éreztem, hogy vi- gyázzba állva visszatiszteleg­lek nekik. Udvariasan érdeklődtek, kit keresek, aztán rábíztak Pole- nyák Marika gondjaira, mond­ván, kísérjen el a táborvezető- hbz. Az árnyas fák alatt sátrak lapulnak. Előttük színes kö­vekkel, faágakkal, virággal az őrsök nevei: „Galamb”, „Mo­hikán” és így tovább.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom