Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
4 ESZÄKMAGYARORSZAGf Csütörtöki 1982. jüBtts ML Gondolatok a gyorsírás- és gépírás-tanulásról Q^yzeíeJk MISKOLCON egy aránylag szűk keretek között működő gépíró és gyorsíró iskola tevékenykedik, meglehetősen nagy tanulólétszámmal. Ez azonban képtelen kielégíteni a tanulni vágyók igényeit, hiszen azok a dolgozók, akik már dolgoznak, de nincs megfelelő képesítésük, iskolát keresnek, ahol ezt a képesítést megszerezhetik és le is vizsgázhatnak. Iskolát keresnek azok is, akik az általános iskolát elvégezték, nem akarnak, vagy valami oknál fogva nem tudnak középiskolában továbbtanulni, nem beszélve azokról az érettségizettekről, akik elhelyezkedhetnek ugyan, de ennek feltétele a gépírás és gyorsírás megtanulása, a képesítés megszerzése. Ezek között megindul a harc a gyors- és gépíró iskolába jutásért. A miskolci iskola nem tudja befogadni az összes jelentkezőket. Van iskola még Ózdon és Sátoraljaújhelyen is, de ezek is korlátolt befogadó- képességüek, nem is beszélve arról, hogy a miskolciak nem mehetnek az említett két helyre, így azután egy sereg tanulni vágyó, tanulni akaró ás munkahelyén képesítést szerezni köteles reked kívül az iskolán. Előfordul olyasmi is, hogy bekerül olyan, akinek erre alapjában véve semmi szüksége nincs. Jelenleg mintegy 450-en jelentkeztek és a felvehetők száma legfeljebb 200. EZT A KÖRÜLMÉNYT használják ki azok a lelkiismeretlen kontárok, akik vállalkoznak arra, hogy az iskola nélkül maradottakat „magán úton” megtanítják és le is vizsgáztatják. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 21/ 1952. (III. 23.) M. T. számú rendelkezése tiltja és büntetendő cselekménynek minősíti a gépírás és gyorsírás iskolán kívüli tanítását, a tanácsok megfelelő osztályai szabnak ki ilyen esetekben büntetést, mégis, ezek az egyének kihasználják a tanulni vágyók hiszékenységét, tudatlanságát és szabályos iskolát tartanak fenn. A jelentkezőket alaposan megvágják, nem egyszer a csalás határáig elmennek és csak a végén derül ki, hogy törvénytelenül jártak el, amikor a „végzett” tanulót elküldik az állami iskolába vizsgázni. Nem jelentéktelen dologról van itt szó, mert csupán Miskolcon, a Kossuth utcában, a Petőfi téren, továbbá Hejőcsaba felé, valami magát 101-es iskolának nevező egyénnél többen mint 50-en tanulnak. Ha meggondoljuk, hogy a tanulók fejenként 100—120 forintot fizetnek havonta az úgynevezett „tanításért”, akkor 5—10 ezer forintos illegális, tiltott és adómentes jövedelemről van szó. Az említett kontárok minden pedagógiai képesítés nélkül, azon az alapon, hogy látta, miként csinálják mások, nekiállnak „tanítani” és élvezik a tiltott munka nem is megvetendő hasznát. JÓ VOLNA, ha a nagyközönség is felismerné, hogy ezektől a sarlatánoktól nem kaphatja meg a képesítést, rájönne, hogy becsapják. Másrészt jó volna, ha az illetékes szervek érvényt szereznének az idézett minisztertanácsi rendeletnek. Legutóbb az egyik ilyen zugtanítót (a Kossuth utcában) a Népi Ellenőrzési Bizottságnál történt feljelentés alapján 1000 forint pénzbüntetésre ítélték, de súlyos büntetésnek vehető-e ez ott, ahol szerény számítások szerint a becsapottak havi 5000 forint körüli jövedelmet biztosítanak a kontárnak. Az illetékes hatósági szerv éljen azzal a lehetőEredményekben gazdag év az ózdi munkásakadémián A munkásakadémiák előadásai az 1961/62-es ismeretterjesztési évadban befejeződtek. Az ismeretterjesztésnek ez a legmagasabb formája különösen szép eredményeket hozott az Ózdi Kohászati Üzemekben. Itt működött megyénkben a legjobban szervezett,, a legtöbb tagozattal működő, legnagyobb létszámú mun- kásakademia. 1143 hallgató kapott bizonyítványt. A munkásakadémián különböző szakmai és világnézeti, kohász, gépész, közgazdasági, villamos és közgazdasági, művészeti és idegen nyelvi tagozatok működtek. Az eredményes működésre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Központja is felfigyelt és a közelmúltban a munkásakadémiákról folyó országos tanácskozáson is kedvezően értékelte. A munkásakadémia társadalmi elnöksége a napokban tartotta a munkásakadémiák befejezésével kapcsolatos kiértékelő értekezletét. Rajtuk kívül jelen voltak a tagozatvezetők, Csépányi Sándor, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója, Pethes András, a nagyüzemi párt- szervezet titkára, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei és városi szervezetének a képviselői. Pálmai Zoltán, a munkásakadémia társadalmi vezetőségének a titkára ismertette az elmúlt ismeretterjesztő évad eredményeit és hibáit. Annak ellenére, hogy elég nagy volt a lemorzsolódás, mégis kialakult a hallgatóságnak egy lelkes törzsgárdája. A következő évadban a szakszervezeti hálózatot fokozottabban bevonják a hiányzók ellenőrzésébe. Ezután Juhász elvtárs, a kulturális osztály vezetője ismertette a munkásakadémiák helyzetével foglalkozó budapesti értekezlet tanulságait. Az előadók továbbképzése céljából augusztus hónapban hetente egy előadást fognak tartani az előadók számára. A munkásakadémiák szervezésében évek óta kiemelkedő munkát végez Drótos Pálné, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ózdi városi szervezetének a titkára, ezért a munkás- akadémia társadalmi elnökségének vezetője, Temesszentandrási főmérnök mondott köszönetét. A tagozatvezetők Gjmía, If'kSgazdasági tagozat vezetője 1000 forint, Lévai Zoltán, a villamos tagozat vezetője 500 forint pénzjutalmat, Korányi Lajos, a művészeti tagozat vezetője pedig balatoni üdülésre beutalójegyet kapott, Pálmai Zoltán, a munkásakadémia társadalmi vezetőségének titkára jutalomképpen egy szovjetunióbeli utazásban részesül. Ezenkívül többen kaptak könyv- jutalmat. Csépányi igazgató elvtárs a következő ismeretterjesztőéi évadra segítséget ígért a vezetőség és a pártszervezet nevében a munkásakadémia társadalmi vezetőségének, így a következő ismeretterjesztési évad a mostaninál is eredményesebbnek ígérkezik. Éber József seggel, amit az idézett rendelkezés biztosít számára, mondván, ismétlődés esetén el keli kobozni az írógépeket. Az a zugtanításra felhasznált 10—30 írógép igen jól kisegítené az állam által fenntartott és írógépekkel elég szegényesen ellátott iskolákat. AMIKOR az iskolareform olyan célokat tűz az iskolák elé, hogy biztosítsanak a tanulók számára minél szilárdabb ismereteket, akkor igazán itt az ideje, hogy erélyes kézzel felszámoljuk a csak egyéni jövedelemre épített és a tanulóknak semmit sem biztosító, amúgy is tiltott, úgynevezett „magániskolákat”. Egyúttal természetesen bővíteni kellene az állami iskolák lehetőségeit is. Balogh Ferenc igazgató Hz Emberi színjáték tíz kötetben § Jelentős vállalkozásra ké- S szülnek a Magyar Helikon S Könyvkiadónál: tízkötetes so- E rozatba.n kibocsátják Balzac s Emberi szinjátékát. A nagy iró j~ életművének legjelentősebb ~ műveit csoportosította az Eni- s béri színjáték gyűjtőcím alatt, S amelyben kora társadalmának E minden lényeges vonását tö- — mörítette. A tízkötetes sorozat E mintegy két év alatt jelenik ~ majd meg, s teljes egészében S tartalmazza a világhírű művet. ~ Az első és második kötet még = ebben az esztendőben napvilá- £j got lát. Az Emberi színjáték E kötetei egészvászon és börkö- ~ tésben jelennek meg. Udvariasság Mf Megjelent a Magyar Művészet második száma A Magyar Művészet 1800-tól 1945-ig című könyv első kiadása, amely 1958-ban jelent meg, hamar elkelt. Az olvasóközönség rendkívüli érdeklődése tette szükségessé az új kiadás megjelentetését. E kötet a legújabb művészettörténeti kutatásnak az elmúlt másfél évszázaddal kapcsolatos eredményeit foglalja össze. Az új kiadást tovább bővítették, új adatokkal gazdagították. A többszáz oldalas kötet, amelyet 360 kép, közte 14 színes reprodukció egészít ki, minden eddigi kiadványnál teljesebben mutatja be e fontos korszak legjelentősebb művészi alkotásait. eglehetősen bonyolult dolog lenne meghatározni aá udvariasság fogalmát. Olykor hajlamosak vagyunk udvarias embernek minősíteni azt is, aki nem lép szándékosan a lábunkra, nem lök félre az útból S nem gorombít f3 olyankor, amikor különben semmi oka nem lenne rá. Ugyanakkor néha elíoszlik ez a rezignáltságunk, igénytelenségünk, és túlságosan "sokat akarunk. Akár szükséges, akár nem: szóljanak hozzánk kedves szavakat. Akár van hangulata az illetőnek, akár nincs: mosolyogjon ránk. A megoldás pedig a kettő között van valahol. Hogy hol: azt sajnos nem tudom. De valamit azért ki lehet okoskodni a rengeteg, tarka jelenség mögül. Hogy az udvariasság, vagy udvariatlanság nem csupán modor kérdése, hadd mondjak el erre két példát. Az egyik eset a kettes buszon történt, lényegtelen már, hogy mikor, és hogy ki volt az a kalauznő (nem is kérdez- - tem meg: siettem elfelejteni arcát). Néhányan le akartak szállni az egyik megállónál, de a zsúfoltság miatt nem mentek előre, hanem amikor a busz már beérkezett a megállóba, megkérték a kalauznőt, nyissa ki hátul is az ajtót Ez sajnos nem következett be. A kalauznő körbejáratta tekintetét, majd a fennragadt utasokra nézett és hűvösen közölte: — Elől van a leszállás. Nem tudom, a szabályok teljesen igazolják-e eljárását Nem írom le arckiíejezését sem, de higyjék el: a kalauznő örült, örült a mások bajának, örült, hogy borsót törhetett valaki orra alá, örült, hogy diadalmaskodott. Pedig nem lehettek ellenségei az utasok, akiket nyilván nem ismert Csak örült, egész egyszerűen azért, mert gonoszkodhatott Lehet, hogy valakire haragudott aznap valamiért, és ezért tört ki rajta az embergyűlölet. De lehet’ hogy semmi baja nem volt, csupán kiélvezte ezt a csúf, ellenszenves, ostoba kis diadalt. másik eset előzményeként csak annyit: abban a büfében régebben nem volt kellemes a tartózkodás.' s Néha alig talált ott az ember valakit a helyén, az elárusítók E maguk közt fecsegtek, aztán végül úgy adták a blokkot, úgy ~ csomagolták a süteményt, vagy mérték a fagylaltot, olyan £ arccal, hogy szegény vevők alig várták, hogy kívül lehesd 5 senelc az ajtón. De hát mindegy: udvariatlanok, állapítottuk ~ meg, elvégre a mosolygás talán nem fizetési feltétel náluk,1 u Viszont a napokban először is az tűnt fel, hogy egy kelle-; ~ mes arcú, fiatal kiszolgálónő megkérdezte a vevőt: nemi s parancsol-e tejszínt a fagylaltra, mert a tejszín egészen friss | és nagyon finom. Aztán sorban feltűntek ilyen dolgok: 5 ugyanez a fiatal nő rámosolygott a falatozó vendégre és 3 utána megkérdezte: ízlett-e a saláta. Később kiszaladt a- púit mögül és egy félméter magas kislegénynek odavitte a- kakaót a reggeliző asztalkához. Aztán még a gyorsasága £ tűnt fel és az, hogy befelé is, kifelé is köszönt a vevőknek! 5 Egjíszóval, ez igazi kellemes meglepetés volt. És azt 5 hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy ez a fiatal nő általa-; 5 ban szereti az embereket. Tudja, hogy jobban esik az ételj 3 még talán a fagylalt is, ha kedvesen teszik az ember elé.- Szereti, ha visszamosolyognak rá az emberek, s talán mégi s arra is gondol, hogy az ide betérőknek jobban megy majd £ a munkája, ha kellemes érzésekkel távoznak. Talán nem minden esetre áll ez, de általában igaz: a3 £ udvariasság nem csupán modor kérdésé, hanem sokkal több.’ | Az emberek iránti megbecsülés, szeretet kérdése, és talárt £ még ennél is több: annak belátása, hogy egy kicsit mindenki E mindenütt felelős a többi ember elrontott, megkeserített 5 óráiért. £ Valószínű, hogy ha mindenki gondolna erre, sokkal. £ fontosabbnak tartanánk és sokkal inkább gyakorolnánk az- udvariasságot. (H. E.) Az épülő avass kilátónál A Szép időben, ha ráér az ember, szinte hívogatja az Avas. Zöld fái, árnyékos útjai megtfaref&sz ferme Ka 4? M&WMSWe 22. Már csak négyen vagyunk Anyám negyvenötben go- pókkal a testében úszott ki a íunából. Néhányszor elmesél- » később: tizennyolc éves, nyiss karszalagos fiúk kísérték a ivégzőhelyre. Abban a cso- lortban, amellyel őt vitték, armincan lehettek. A Horthy íiklós rakparton dördült el a őrtűz. Asszonyok és gyerekek 1 kongatva és hörögve úsztak torlódó jég alá. A Khaldi öbölben hajóztak :i bennünket. Előzőleg Német- rszágban állomásoztunk, Für- tenfeldbruckban. Beirütban nyár volt. Lányost hajkurásztunk a Nagy Sze- ájnak nevezett kormányépület lőtt, a téren ... írok anyámnak. Lelki szük- égletem, hogy beszélgessek ve2 akkor is, ha mesékkel álatom. Mit tehetek? Kénytelenégből teszem. Beszámolok irodalmi tanulmányaimról. „Ers- :ine Caldwellt szeretem és Ir- /in Shaw elbeszéléseit — mayarázom. — Diáktársaim kőül sokan próbálkoznak írásai. Megértem a törekvéseiket s becsvágyukat, de őszintén aegvallva, engem nem érintetek meg a Múzsák. Mióta ol- asni tudok, mindig i'ajongója ■oltam az irodalomnak — ám mitikusa is. Az esztétika, ’az rodalom sok elméleti és filozó- iai vonatkozása foglalkoztat, s a jövőmet úgy képzelem el, hogy egyszer talán jelentős esztéta-kritikus válik belőlem.’5 Ha mindez igaz volna!... Lénárt otthon már közgazdász. , Én mi vagyok? „Parányi figura a világpolitika sakktábláján”. Ezt a parancsnokunk mondogatta Libanonban, tréfásan, hol egyikünkre, hol másikunkra mutatva. Erősen eltúlozta közreműködésünk jelentőségét. Bár való igaz, a beiruti Szent Vince székesegyházban is megfordultam, ahol a keresztény politikusok összegyűltek, hogy számbavegyék erejüket a mohamedán vezetők ellen. Mi, tengerészgyalogosok tízezren érkeztünk országukba, hogy beleszóljunk a dolgukba. Szerénytelenség nélkül csak annyit könyvelhetek el a magam javára — vagy rovására? —, hogy tízezrednyi részem volt Fuad Sehab tábornok felsegítésében a köztársasági elnök székébe... A tízezer többsége idegen volt. Az ostoba yenkiket mégis sorra előléptették. Pedig ügyetlenek és kényelmeskedők. Ezt a múltkor egy beszélgetés alkalmával a főnöknek is említettem. Az utóbbi idők eseményeiről volt szó, a múltunkról és a jövőnkröl. Szerettem volna, ha őszintén beszél, ha elmondott volna valamit arról, hogy mit gondol felőlünk, mire számíthatunk mi négyen, Kitért a válasz elől. Valami ködös filozófiai példálózásba kezdett. Szent Ágostont idézte, hogy mit mondott az időrpl. Valami ilyet: „A múlt, a jövő — csak forma. Csupán a jelen a valóság. A múlt emlékeztet, a jövő várakozás.” S végül a szokott záró akkord: „Ez a Magyar Sors fiam”. Nagy M-el és Nagy S-el. Nem először hallottam ezt, mégis furcsa, szokatlan. Nem értem, nem is szeretem az ilyen misztikus tanokat. Szinte nevetséges is itt, ahol általában nem olyan elvont kategóriákban gondolkodunk, hanem nagyon is reális fogalmakban. Olyanokban, mint a Satumé nehézrakéta, a földrészközti Atlas és Titán. A Newsweek februárban azt irta: az oroszoknak négyszer annyi, egy egész tucatnyi interkontinentális ballisztikus rakétájuk van, mint nekünk. Év végére nekik harmincöt-hatvan, nekünk öt — maximum húsz lesz. — Itt olyan kategóriákban gondolkozunk, mint a közepes hatósugarú Jupiter, a Thor, a Minute- man, a Polaris, 1 a Pershing. Vagy a rövid hatósugarú Martin Mace és a többiek. Bár az igazságnak tartozom vele, hogy megmondjam: ezek és a mi „technikánk” — a mi csoportjaink különleges hadviselési módszerei — úgy viszonylanak egymáshoz, mint az oroszlánhoz a patkány. ' De mindegy, nem lényeges.' 1 * Azt mondják a fiúk, hogy Kocsishoz hasonlítók, a futballistához. Ha Gitta hallaná, hitetlenkedne. Margit is. Azt hiszem, Félegyházán mindenki. Másmilyennek ismertek. Gitta fényképet kér. Azt írta a múltkor, hogy nagyon megváltoztam. Nincs mentség: re- 'tusáltalni kell a fényképeket. Újra esedékes nekik egy hosz- szabb levél. Napok óta halogatom az írást, pedig ez a legfontosabb kapcsolatunk a külvilággal. Sok a dolgom. A főnök gyakran magához hív, mindenféléről beszél. Nagyon bízik bennem. Van itt egy-két dolog, ami nem tetszik neki, leginkább Seres Bandi viselkedését kifogásolja. Gábor eltávolítása óta — eleinte furcsa volt, hogy négyen maradtunk — Seres rám is vas- villaszemekkel néz. Ők eleinte nagyon összetartottak Gáborral, később, amikor a japán lány megjelent a színen, úgy látszott, mintha ellenségekké váltak volna. Most kiderült, hogy mégse. Mert Gábor miatt őrről rám Seres. Azt hiszi, hogy .közöm volt a dologhoz. A főnök ,azt ‘ mondja: „Seres Andrással vigyázni kell, mert kétszínű. A szíve mélyén még mindig a .vörösökkel érez.” Erről nem vagyok meggyőződve, de az tény, hogy Gábor miatt kikelt magából. Gyanúsított. „Tudnod kellett, hogy mi készül — hajtogatta —, elég bennfentes vagy.” Honnan tudtam volna? Gábor ügyetlen volt, nem alkalmas a mi „tananyagunk” elsajátítására. Hogy mi a tananyag? Talár) cinikus vagyok, bizonyára annak tartanak, ha. felsorolnám és azt a megjegyzést fűzném az elmondottakhoz, hogy a tananyag — legalábbis, ami az elméleti részét illeti — sok tekintetben hasonlít az orvostudományhoz. Itt van mindjárt Frank Pollack professzor tanfolyama „A lőfegyver nélküli emberölés száz módszeréről.” Gitta „kis doktorkámnak” becézett legutóbbi levelében. Nos, a doktor olyan, amilyen a professzora. Unom már, de kénytelen vagyok hónapról- hónapra összehalandzsázni valamit az orvostudományok köréből. Elvégre hozzá kell járulnom valamivel a San Francisco-! egyetem jó híréhez. „Képzeld — írtam legutóbb apámnak — a professzorom megdicsért. Jól sikerült a diagnosztikai dolgozatom. Az anamnézist általában helyesen vettem fel, a hallgatást, a kopogtatást és a tapintást gyakorlatilag jól elvégeztem. Már döntöttem: belgyógyász leszek. Sok szakirodalmat tanulmányozunk. Erősen foglalkoztat bennünket az olasz - Danielo Petrucci tanár, R. Bernabeo és Laura de Pauli bolognai kísérlete a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott, lombikban fejlődő embrióval és sok más. Nem sajnáljuk az erőt. fáradságot a nyugati világban folyó kutatás, a természet titkainak tudományos — materialista megismerésére.” — Hová kell nyomnod a hüvelykujjad, hogy áldozatodat kivégezd vele? Mit szólna Gitta és az apám, ha ideírnám a levélbe ezt az „elméleti tételt”, melyet Frank olyan ártatlan ábrázattal kérdez, mintha arról érdeklődne, hová megyek szórakozni este. (Következik: Se Night Club, se kápolna?) ' nyugtatnak, pihentetnek a fárasztó munka, a városi zaj után. Igaz, ma még sok helyen találunk elhanyagolt részt, rendezetlen utakat. De aki elsétál az épülő kilátóig, s megnézi a ma még állványokkal körülvett, de máris impozáns épílkeJ zést, úgy érzi, mégsem volt hi-J ábavaló az a kis séta. Szorgos kezek dolgoznak á magasban. Klibán András művezető éppen most bukkan elő az állványok mögül. KérdéJ sünkre elmondja, hogy 1981J októberében kezdték el a munkákat, Hoffér Miklós budapesti építész tervei alapján. Az építkezés a megfelelő ütemben halad, s így előreláthatólag 1963. június 30-ára — a kitűzött határidőre — elkészül a kilátó. A 72 méter 60 centiméter magas toronyban kilátó, eszpresszó és televízió reléállomás lesz. A pincében raktárakat, vendégszobákat, televízió berendel zéseket helyeznek el. A kilátóhoz belső lépcső vezet. Innen egy külső csigalépcsőn jutnak el majd a 200 személyes, osztályon felüli presz- szóba. Feljebb már csak a reléállomás dolgozói jutnak. Pillanatnyilag ácsok és vas-: betonszerelők dolgoznak aa építkezésen, körülbelül buszán. Felajánlották, hogy a zárófödém építését augusztus 31 helyett augusztus 20-ra befejezik. Miskolc lakossága már alig várja, hogy a kilátó építése befejeződjék, hiszen városunk egyik jellegzetességéről, látványosságáról van szó. Anna® idején a KISZ-fiatalok felajánlották, hogy társadalmi munkában hozzájárulnak az építkezéshez. A városi tanács azonban visszautasította ezt, mond.» ván, hogy saját erejéből is eh végzi a munkát. Nem lenne mégis helyesebb elfogadni a felajánlott segítséget, hogy így — akár 1—2 hónappal is — hamarabb örülhessünk az újjáépült kilátónak? Gyárfás Katalin
