Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-15 / 138. szám
Péntek, 1962. június 15. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Nemes fik f*% ásd Sftk Ugye! í befejezés előtt a miskolci SZOT-székház építése Mcgflaíaloíiik az öreg kohó — Amiről még ma is beszélnek — A közős gond Néhány héttel ezelőtt, amint Özdon jártam, Fejes István elvtárs á kohászati pártbizottságon éppen a III. számú kohó átépítésével kapcsolatos ügyekben intézkedett. Intézkedett?! — Talán helytelenül mondom. Segített egy ügyes-bajos dolog elintézésé ben. Megvártam, amíg végez, azután leültünk az irodájában. — Hogy megy a nagy munka? — kérdezem. — Eddig jól! Csak később se jöjjön közbe semmi rossz. Nem szeretnénk, ha megismétlődnének a Il-es kohónál tapasztalt bajok. — Nagyot sóhajt, aztán hozzá teszi: — Nemrégen tárgyalta a párt-vb is a kohó átépítését. Itt van a jelentés, lapozzon bele. Azzal átnyújtotta a 4 oldalas, sűrűn gépelt aktát, amin ez állt: „Jelentés a III. sz. kohó átépítéséről, annak jelenlegi helyzetéről, az építés meggyorsítása érdekében szükséges jeladatokról”. Figyelmesen átolvastam az alapos munkával készített anyagot. Sok érdekes dolgot találtam benne. A múltról és a jövőről is. Valahogy úgy éreztem, hogy ha mindazt végrehajtják a kohóépítéssel foglalkozó vállalatok, amiről itt szó van, akkor nem ismétlődhetnek meg a Il-es kohónál tapasztalt kellemetlenségek. És megfiatalodik az öreg kohó. Újjávarázsolják, elevenebbe teszik a 60 esztendővel ezelőtt épített tüzesgyomrú óriást. Hat hónap alatt megfiatalodik gyár szíve, miközben tőle jobbra és balra fáradhatatlanul olvasztja az ércet a másik három kohó. Nem sokkal később már a lebontott falak tövében beszélgettem Kiss Antallal, a nagyolvasztóművi karbantartás vezetőjével. — Hét évig csapoltunk a III-asból egyhuzamban... Több mint félmillió tonna nyersvasat adott az „öreg". AzKn szét- lobtuk. de rövidesen ismét... — Miért rövidesen? — Sürget a gyár és a népgazdaság érdeke. Hisvie el. >'oknn azt hiszik, a kohóátépítés a mi ügyünk — fájjon a mi ÍV :i Pedig nem úgy van, nemcsak ózdi ügy ez. Ez mindenkinek az ügyévé, mégpedig szívügyévé kell, hogy váljék, — akinek csak egy csavart is arrébb kell tennie azért, hogy határidőre csapolhassunk. Nehogy úgy legyen, mint a... És megint a II. számú kohó példája került elő. Ott bizony nem valami derekasan dolgozhattak a kohóépítők, mert valahányszor szóba kerül, mindig haragos tűz ég az ózdiak szemében. Gépek a mezaejazdasáfirnak Naponta több tsz vontatója fordul meg a MezöRázdasam Vállalat, az AGROKF.R miskolci telepón. Képünkön a gönci Kossuth Tßz egyik traktorosa hazafelé indul a vásárolt SzN-gabonafúvóval. A borsodi naovüzemsk szakmunkásokkal segítik a Bereníei Vegyiművek indítását Borsod megyében, a kazincbarcikai ipartelepén az év végén új gyár kezdi meg próba- üzemelését: a Berentei Vegyiművek. A gyár — több létesítményből álló — klóralkáli- elektrolízis és PVC üzemében korszerű gépi berendezéseket szerelnek fel. Az új üzemben kősó oldatból, valamint kar- bidból különböző vegyi eljárásokkal évente 6 ezer tonna PVC-port, s más vegyi terméket állítanak elő. Az üzemekben a francia és német vezető szerelők irányításával a berendezések elhelyezése a tervezett ütemben folyik. A drága és bonyolult külföldi gépek kezeléséhez jól képzett szakemberek is szükségesek. Ezek biztosításáról a Borsod megyei Pártbizottság és a gyár vezetői közösen gondoskodnak. A pártbizottság kezdeményezésére több nagyüzemben — önkéntes jelentkezés alapján — számos szakmunkást képeztek ki a vegyiművek részére. Az új munkások — közöttük 45 érettségizett fiatal — felvételét júniusban kezdik meg. Ezek a dolgozók a gyár indításáig a különböző szerelésnél segédkeznek majd, hogy tökéletesen megismerjék a bo- nyólult gépi berendezéseket. Közben 120 órás tanfolyamat végeznek, ahol megismerkednek á gyártási folyamatokkal. A tanfolyamokat a gyár mérnökei tartják, akik a Németh Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Német Szövetségi Köztársaságban tanulmányozták a PVC gyártástechnológiáját. A próbaüzemelés során a Berentei Vegyiművekben mintegy fíOO-an dolgoznak majd, közülük sokan mint betanított munkások. Ezek részére elö- •35ör 120 órás szakmai ismertető, majd később 400 órás szakmunkásképző tanfolyamot szerveznek. I § Igaz. most más a helyzet. Azi igazgatóságon kívül a‘ felsőbb S vezetés is sok segítséget nyújt a í gyárnak. A kooperáló vállala-r tok is jól tudják, hogy mindek* nap 450 tonna nyersvasat je-§ lent Özdnak, a népgazdaság-K nak. * Sokat tesznek a közös ügyérts a nagyolvasztó karbantartói is.K Minden új szerkezetet és sze-jr relvényt gondosan átvizsgál-* nak a beépítés előtt. A felúji-J tások, korszerűsítések nagy ré-R szét is ők végzik. Számítások ij? szerint vagy 150 tonna anya-S got adnak át felújítva a Vas-Í kohászati Építőipari Vállalat-? nak. „így biztosak lehetünk n® minőségi munkában” — mon-J dogatják minduntalan. Hasonlóan vélekednek a töb bi kivitelező vállalatok veze-® tői, munkásai. Többet ők semC akarnak pirulni. Éppen a III-? as kohó átépítésével akarják® kiköszörülni a korábban ejtett j) csorbát. Megértésben, barát-C Ságban, egymást segítve építik" a kohót. Talán egy kicsit nyaukénak is vallják már. A pártkongresszus tisztele téré olyan felajánlásokat is tettek, amelyeknek elvégzése’ méltó köszöntése lesz a nagy eseménynek. S ha minden úgy halad, ahogy elképzelik, nem október 15-én. hanem már elsején gyönyörködhetnek közös munkájuk szülöttében — az első csapolásban. Hogy mi sürgeti ennyire ezt a nagy és felelősségteljes munkát? Erre a kérdésre „egy nyelven” válaszolnak az egész gyárban. Az esztendő végére az acélműben végzett rekonstrukciós munkálatok során a 8 darab korszerűsített kemence mellett a körkeverő is üzembe lép. Akkor pedig sok, nagyon sok nyersvas kell. Azt pedig a négy kohó hiúsíthatná. Azután elkezdődik az elegy tér gépesítése is. Ez hosszú, évekre tehető munka. A határidők lerövidítése nem engedi meg, hogy valamelyik kohó 3—1 hónapig álljon... Ezt kell megértenie mindenkinek, akinek csak egy kis köze is van a kohóátépitéshez. Aki csak egy kicsit is szívügyének tartja a magyar ipar nyersanyag-ellátását — s tehet valamit érte Özdon — az tegye meg. Jó érzés látni, hogy manapság már kevés vita esik arról a füstös-poros kohók között, hogy az átépítés kinek az .ügye”. Ma azon vitáznak, hogy a közös gondot miképp enyhítsék. Hogy mit tehetnek a III-as számú kohó gyors és jó átépítéséért. És ez valóban nemcsak ózdi ügy! Paulovits Ágoston Modern, hatemeletes székház épül Miskolcon, a Borsod megyei szak szervezetek részére. A 36 millió forintos költséggel készült épületben 800 személyes színház. 300 sz emélyes étterem, klub, tanácstermek és a miskolci SZTK központi irodái kapnak helyet. A székh ázat augusztus végén adják át rendeltetésének* (MTI-foto — Birg és Árpád felv.) Nekünk kell igazságot szolgáltatni! in. Munkából lesz a forint Tavaly 10 forintot ért egy munkaegység. Ez aztán eléggé kedvét szegte az embereknek. Hibák történtek a munkaszervezésben is. Kaszáláskor azok kaptak aratnivalót és ezért külön részt, akik kevésbé szolgáltak rá, s akik egész évben szorgalmasan eljártak, azoknak éppen ebben az időben a borsóval kellett foglalatoskodniok. Ezek a bosszúságok most ismét fel- említődnek. Egyrészt szemrehányóan, másrészt talán azért, hogy az idén már okuljanak belőlük. Most 25 forintot terveztek, s ha a határ meg is sínylette a szárazságot,' azért még sokmindent lehetne tenni. Hogy a kapásokat kényszerűségből most harmadosban művelik, az biztosítja a burgonya, a kukorica megmunkálását, ez az egyéni jövedelem szempontjából is jelentős lesz. ; Ösztönző premizálást! Nagyobb mennyiségű növendék üszőt, malacot, 20 fias anyakocát tartanak. Sajnos azonban az állattenyésztésben is gyakran váltják egymást a gondozója. Főként azért, mert nem látják pontosan, hogy munkájuk alapján mire számíthatnak. A munkaegység mellett itt is az látszik legkézenfekvőbbnek, hogy ösztönző premizálást alkalmazzanak. A gondozó kapjon malacot akkor, ha magasabb a fiaztatási átlag, mint a tervezett, kapjon visz- szatérítést akkor is, ha a hizlalást eredményesen oldja meg. És ezt a munkát nem lehet akárkire rábízni, csupán csak azért, hogy valaki legyen a jószágoknál is. Hozzáértő szakembert kell kiválasztani gondozónak. Csak így várható az, hogy szépen fejlődjenek a jószágok, jövedelmezzen az állattenyésztés, tiszta és egészséges legyen a férőhely. És ellenőriznie kell ezt a munkát a vezetőségnek. Fizetni kell a jószágokért! Sürgősen meg kell oldani a házaknál lévő állatállomány elhelyezését, a munkaeszközök egybehozását. Ez azért késett idáig, mert a közgyűlés megalapozatlanul úgy határozott az induláskor, hogy 200 forintot Rég elharangozták már a delet a Her- nád-menti kis faluban. Mindenki hazament ebédelni, csak az elnök maradt még ott egy kicsit a Búzakalász irodájában. Az egész délelőttöt a határban töltötte. Figyelte a gabona kalászolását, a kapások fejlődését, örömmel látta, maholnap szedhetik a borsót, s szép pénzt láthatnak belőle. A kertészetben kövéren zöldellnek a káposzta-, karalábépalánták, szinte fénylenek a leveleik. A paradicsomot kissé visszavetette növekedésében a hideg idő, nagyobb baj azonban még nem történt vele. Az irodai munkára a délutánt szentelte, de ebéd előtt még átfutja kíváncsian a mai postát, az elküldésre váró határidős anyagokat. Csaknem fülig merült az aktákba, amelyek az utóbbi időkben bosszantóan megsokasodtak. Észre sem vette, hogy halk kopogtatás után egy kislány libbent be az ajtón. Csak köszönésére emelte ki fejét az iratokból. — Jó napot kívánok, Jani bácsi! Meg tetszik engedni, hogy végignézzem a munkaogységkimutatást? Néhány adatot szeretnék lejegyezni belőle magamnak. Az elnök csendesen bólintott, mire Fábián Piroska — mert a váratlan vendég Fábián Imre tehenész kislánya volt — tömött iskolatáskáját egy hirtelen mozdulattal letette a sarokba, aztán a fal felé fordult, ahol az ajtótól az ablakig lepedőnyj szélességben hatalmas kartonlap borította az irodahelyiség oldalát. Tele volt vonalakkal, nevekkel, számokkal, már amilyen egy táblázatos munkaegységkimutatás szokott lenni a termelőszövetkezetekben. Bodó János, a Búzakalász elnöke, visszaejtette fejét az irathalmaz közé, de azért időnként félszemmel fel-fel- figyelt a falon matató kisdiákra. Látta, amint Piroska papírt, ceruzát vesz elő a táskájából, az írógép mellől a széket a falhoz állítja, felkapaszkodik rá, s a vonalzót nagyosan ráfekteti a táblázatra, egyenesen, pontosan, ahogy a könyvelő nénitől megfigyelte valamikor. Aztán csak úgy magának, félhangosan neveket, számokat olvas a lepedőről, s közben gyorsan le is írja: „Boros István 263, Ficze József 226, Koscsó Mihály 301, Pap D. Lajos 214”, és így sorban vagy 20—25 nevet választott ki és jegyzett le az irkalapra. No, de ez mát nem hagyta nyugton az elnököt. Egyideig még szótlanul nézegette a gyermek aranyszőke hajfonatát, amelyen masli libegett, mint két nagy fehér pillangó. Aztán nem állhatta tovább, félretolta az aktahalmazt s megkérdezte: — Mondd csak, Piroska, minek kellenek neked az adatok, hogy ki hány egységet teljesített eddig a tsz-ben? A kislány levette a vonalzót a falról, közelebb ment. az asztalhoz, és a magyarázat fontosságának a tudatában elkezdte: — Tetszik tudni, Jani bácsi, tavaly nyáron a Bükkben voltunk táborozni, Jávorkútnál. Olyan jól éreztük magunkat, hogy még ott megfogadtuk, ha tö- rik-szakad, de jövőre is megyünk úttörőtáborba, mégpedig teljesen a saját pénzünkből. — Ez igen, ez szép elhatározás, és miből akartok pénzt csinálni? — Hát úgy gondoltuk, hogy a szabadidőnkben, főképpen a vizsga után pár hétig dolgozni fogunk a Búzakalásznak, s a keresetünket a táborozás költségeire fordítjuk. Tavaly is ebből volt pénzünk, nem tetszik rá emlékezni? Hiszen még meg is tetszett dicsérni, hogy milyen jól dolgoztunk ... Ma délelőtt az utolsó osztályfőnöki órán megbeszéltük a dolgot. A kertészetben vállalunk munkát, hiszen Bodnár bácsi a múlt nyáron is meg volt velünk elégedve. Majd segítünk a kapálásban, s szedünk salátát, hagymát, borsót, újburgonyát a piacra* ahogy jön sorjában. — Persze, persze, elkel a segítség, mert az esős idő miatt igen a nyakunkon van a munka. Szívesen látunk benneteket ezidén is — mosolyodott el az elnök, kicsit restellkedve, hogy a tavalyi munkájukról már majdnem elfelejtkezett. — Osztályfőnökünk engem jelölt ki az egyik brigádvezetőnek — folytatta lelkendezve Piroska. — A hetedikesekből két brigád is kitelik, sietek, hogy minél előbb összeállítsam a magamét, hiszen pár nap és ’vége a tanévnek, kezdhetjük a munkát. Azt akarom, hogy mi legyünk az elsők a brigádversenyben. Ezért, amíg a tanár úr a nyári tervekről beszélt, én mái- ki is eszeltem egy jó megoldást. Itt kisidöre megállt, de csak annyira, míg a mutatóujját kétszer-háromszor az ajkához érintette, s szinte súgva mondta tovább az elnöknek a nagy titkot, hogy valaki — főképp egy másik brigádvezető — meg ne hallja. — Tetszik tudni, azért írtam ki magamnak. hogy ki hány munkaegységet teljesített eddig a tsz-ben, mert elhatároztam : csakis azokat a lányokat veszem be a kertészeti brigádba, akiknek szülei becsületesen helytállnak a közösben. Ügy gondolom, ezek a pajtások szorgalmasan dolgoznak majd nálam is. hiszen jó példát látnak odahaza szüleiktől. No, nincs igazam, Jani bácsi? Az utolját már valahonnan az ajtóból kiáltotta vissza huncutul, s aztán mint aki jól végezte dolgát, szélsebesen kiperdült az irodából. Messze járt már, de a két fehér pillangó, a masli sokáig villogott még a vállán a langyosan permetező déli napsütésben. (h. j.) ad egy-egy tag a bevitt föld egy-egy holdja után. Híz a kezdéshez igen jól jött volna, de sajnos, mint a példa igazolja, nem vált be. Egy-két kivétellel a pénzt senki sem fizette ki. Úgy volt, ha ez a pénz egybe kerül, a bankból pénzt lehet kiadni a jószágok, az eszközök megtérítésére. A tsz közgyűlésének vissza kell vonnia ezt a nem teljesített határozatot, mert erre van mód. A felértékelt jószágokért, eszközökért megkapják a tagok a visszatérítést, ha a visszafizetendő ösz- szeg 25 százalékát a fel nem osztható közös alapra fordítják. S hogy mindez máig nem történt meg, abban sajnos a járási tanács mezőgazdasági osztályának is része van. Mindezt idejekorán meg kellett volna magyarázni, s ma nem kellene azzal számolni, hogy még sokan csak a maguk zsebére dolgoznak. A tanács feladata az is, hogy végetvessen a vezetőségben tapasztalható személyi torzsalkodásnak, amelyek frakciózáshoz, széthúzáshoz vezetnek, s megosztják a tagságot. A személyi nézeteltérések az elnök, az agronómus, a könyvelő között csak a tsz-nek ártanak, s az előrehaladást gátolják. Támogatást várnak Sokat beszélnek az emberek Istvánmajorban a tsz-ről. Most már látják, hogy hol tévedtek, s hogyan kellett volna, de mint ahogy mondani szokták, a nyájnak nincsen gazdája, ezért megy mindenki a maga feje után. A vezetést meg kell erősíteni, ez halaszthatatlanul fontos. A lehetőségekhez mérten figyelembe kell venni ennek az idetelepült maroknyi népnek egy régi óhaját is. Ernődtől, a legközelebbi köves úttól 5 kilométerre esik a község. Amikor beköszönt az esős idő, irdatlan a sórtenger, csak csizmával lehet közlekedni. Szóvá- teszik azt is, hogy nincs villany, telefon, de legfontosabbnak az utat tartják. Húsz éve élnek ebben a majorbon a Deren kről ideszármazott emberek, s azóta még nem járt ná- ♦ luk idegen, akinek ezt szóvá ’ne tették volna. Az út megépítése sok pénzbe kerül,, talán a kérés teljesítése a legközelebbi jövőben nem valósulhat meg. de addig is valami segítség feltétlenül elkelne. Talán a községfejlesztési alapból, talán társadalmi összefogásból és állami segítséggel lehetne valami módot találni. Ez nagy bizalmat és örömet jelentene a falu minden lakójának. Ami azonban belső dolgaikat, a munkát, a tsz-t illeti, az elsősorban miattuk jutott oda, ahol van, és ha változást akarnak, akkor elsősorban a tükörbe is bele kell nézni. Nagy az összetartás a falu lakóiban, s ez nagy erő. Ennek kell megtestesülnie a munkában, s abban a törekvésben, hogy a közös ügye kijusson a jelenlegi kátyúból. Garami Emí
