Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

4 BSEAKWAGYARORSEAO CsfiíSrtBlt, 1962. júnlns 11. Oratórium-hang verseny Miskolcon Szivet melengető menye volt Miskolc kulturális életének a június 11-én Miskolci Nemzeti Színházban megrendezett nagyszabású hangverseny, amelyen Händel Békeódá-ja és Sugár Hunyadi­ja (Hősi ének) került elő­adásra. Évek óta foglalkoztatott bennünket a gondolat: jó len­ne, szép lenne létrehozni olyan kórust, amely alkalmas nagy szabású, felemelő, városunk zenei életét méltóan kifejező alkotások megszólaltatására. Szép lenne, ha más nagy­városokhoz hasonlóan, mi is előadhatnánk „saját erőből” oratóriumokat. A • Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának er­kölcsi és anyagi támogatásá­val, Horváth Kiss László mű­vészi vezetésével, tudásával, hitével, lendületével, buzgal­mával létrejött a Szakszerve­zetek Miskolci Központi Kó­rusa. Hosszú hónapok sok ta­nulása, sok munkája után vá­rosunk közvéleménye elé áll­tak, bemutatták fáradozásuk gyümölcsét. Felhangzott két nagy mű, amely hirdette a bé­két, az élet szépségét, a küzdés értelmét, a művészet felemelő erejét. Jó látni a kórusban — a sok áldozatkész fiatalember és leány mellett — fehérhajó idős dalosokat, akiknek nincs más ellenszolgáltatásuk, mint az a siker, amelyet művészi munkájukkal kiérdemelnek, az a szépség, amelyet másoknak nyújthatnak és az az élmény, amellyel szebbé tehetik maguk «s az őket hallgatók életét, Megérdemelné a kórus min­den hivatalos szerv messze­menő támogatását. Mindenek­előtt megérdemelné, hogy a város mindinkább kísérje fi­gyelemmel munkájukat, örül jön annak, hogy művészileg dolgoznak, szépet adnak má­soknak, éneklésük nyomán mindennapi gondjaink súlyá­tól felemelkedhetünk. Jó lenne és nagyon szüksé­ges lenne, ha ilyen nagy­szabású bemutatkozás és a nyomában születő eredmény még nagyobb érdeklődést kel­tene és arra indítana a közel kétszázezres városból leg­alább egy „színháznyi” lakost, hogy eljöjjön, meghallgassa a kórust — és büszke legyen rá. Ügy érzem, a hétfői oratórium­hangversenyt ünnepi, örvende­tes alkalomként kell számon- tartanunk és örülnünk annak, hogy a kórus fejlődésében ed­dig elért. Ez az öröm nem azt jelenti, hogy nem látjuk tennivalóju­kat, nem érezzük — éppen kórus tagjainak fiatal korából következően —, hogy sokszor lelkesedéssel kell pótolni hangzás érettségét és erejét. Az is átfut bennünk, hogy ko­rábbi időpont még ünnepélye­sebbé, nagyobb érdeklődést ki­váltóvá tehette volna ezt az oratóriumi hangversenyt Szezonvége”, vizsgák, fáradt­ság — nem szerencsésen be­folyásoló tényezők. A jövőben bizonyára gondunk lesz erre is. — Hisszük, hogy ez a vál­lalkozás tartós lesz, nemcsak lelkesítő emlék és az oratóri um-estet más, hasonlóan „Lenin könyvtára a Kremlben“ te címe annak a nagyszabású munkának, amelyet az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár a Szovjetunióból kapott a nem­zetközi könyvcsere útján. A kötet, amelyet népes kollektíva állított össze, 8 450 könyv, fo­lyóirat, újság és más sajtóter­mék bibliográfiai leírását tar­talmazza. Kitűnik belőle, mennyire széleskörű volt Lenin érdeklődése az irodalom iránt, s milyen nagy szakértője és értékelője volt a könyvnek. A magyar líra gyöngyszemei — hanglemezen "A költészet kedvelői számá­ra értékes meglepetés az Álla­mi Hanglemez Vállalat újdon­sága. A magyar Ura gyöngy­szemei címmel négy hangleme­zen adja a versek szerelmesei­nek kezébe hét évszázad ma­gyar költészetének antológi­áját. A csaknem négyórás irodal­mi műsorban 78 vers ,.hangzik el” a népballadától József Atti­láig. A verseket 32 kiváló elö- mdóművész szavalja. A hanglemez-vers gyűjte­ményben megtalálhatók Janus Pannonius, Balassi Bálint, Bat­sányi János, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihó.ly, Köl­csey Ferenc, Vörösmarty Mi­hály. Petőfi Sándor, Arany Já­nos, Vajda János, Ady Endre, Heltai Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Szép Ernő, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Gábor Andor és József Attila leg­szebb versen A költeményeket Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Sennyei Vera, Benkö Gyula, Ascher Oszkár, Gábor Miklós és több más is­mert előadóművész szavalja. nagyszabású produkciók köve­tik. Mindezeket elöljáróban mnaezeKei e, kellett mondanunk és a hétfői kórus- hangverseny és általában Szakszervezetek Miskolci Köz­ponti Kórusának munkáját ezek tükrében kell szemlél nünk. Horváth Kiss László, í Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója tisztelet­re méltó művészi feladatot ol­dott meg. Erejét — érthetően — most méginkább a kórus kö­tötte le, ezért a zenekari pro­dukció — különösen a Béke ódá-ban — helyenként kidol­gozatlannak tűnt. A zenekar­nak is szokatlan még a nagy kórussal való együttműködés, {alán kicsit á vendégkar­mester is. De meggyőződésünk, hogy az elért eredmény a ké sőbbiekben minden meglévő esetleges aggályt el fog oszlat ni. A közreműködő vendég- művészek — Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Jámbor László, S2abó Miklós — különösen Sugár Hunyadi oratóriumá­ban nyújtottak szép teljesít­ményt. A Handel-műben ap­róbb együttműködési hiányok érződtek és egyik-másikuknak meg kellett „küzdeni” Händel súlyos és díszített dallamaival. A zenekari közreműködést a a Miskolci Liszt Ferenc Fil­harmonikus Zenekar látta el. Szívből örültünk a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa gyer­mekkórusa szereplésének. Pél­dás fegyelmezettségük, gyors felállásuk külön bravúr volt. A városi tanács gondozásában megjelent, Ismerkedjünk a ze­nével című kiadványról is csak elismeréssel szólhatunk, segíti a megértést, közelebb visz a művekhez. Horváth Kiss Lászlót, a kórust és a zene­kart ismételten szeretettel kö­szöntjük. Külön is melegen üdvözöljük Horváth Kiss Lászlót, mint Händel Béke ódá-ja magyar szövegének al­kotóját, illetve költői fordító­ját. A kórus 'további munká­ját nagy érdeklődéssel és nagy várakozással kísérjük; V. Zalán Irén Hat telefonkészülék helyett egy Gyárakban, intézetekben, hi- : ! vatalokban egyes munkakörök­nél a telefon a legfontosabb eszköz. Sok előadó asztalán 5— 10 különféle rendeltetésű ké­szülék is van, az intézkedések, utasítások, tárgyalások gyors lebonyolítására. A telefonok ilyen „tömege” azonban még a legnyugodtabb dolgozók idegeit Is kikezdi. A posta központi javitó üze­mében most olyan újtípusú, modem formájú telefont állí­tottak össze, amely nem na­gyobb, mint két különvonalú készülék, mégis hat állomást helyettesít. Újdonsága az is, hogy híváskor nem hangos csengetéssel, hanem „morgás­sal” vagy fényvibrálással je­lentkezik. Előnye, hogy gyár­tásához kevesebb anyag kell, : ! mint hat külön telefonéhoz, j' használatával pedig, a nyugod- tabb munkalehetőségeken kí­vül, igen sok készülék szabadul fel, amelyeket új állomások felszereléséhez adhatnak. A hat állomásos telefonké­szülékből az idén többszázas sorozatot gyárt az üzem. Qe.qxj,zete.k A jószívű plakátragasztó (Gerti Sándor raj») Börtönbüntetésre ítélték Danilo Dolci olasz írót Rómában úgynevezett „for­dított sztrájk” szervezésének vádjával bíróság elé állították Danilo Dolci olasz írót és nem­zetközi Lenin-békedíjjal kitün­tetett közéleti személyiséget. A bíróság Dolcit négyhónapos börtönbüntetésre ítélte. Danilo Dolci 1956-ban költö­zött át Firenzéből Szicíliába, ahol — amint a bíróság mon- l dotta — tüntetéseket szervezett a munkanélküliek között- Az író Partinico falu munkanél­külijeivel együtt a helység mellett lévő műútra vonult és önként hozzákezdtek az útvo­nal javításához. A rendőrség a munkanélküliekre támadt, el­kergette őket, Danilo Dolcit, valamint több társát pedig bíróság elé állították. Ankét Rudolftelepen örülünk, hogy eljöttek! — Körülbelül ezzel a mondattal foglalható össze minden fel­szólalás lényege, ami pár nappal ezelőtt, a rudolftelepi művelődési otthonban rende­zett ankéton hangzott el, melyet Visnyevszkij Opti­mista tragédia című drámájá­ról, és annak előadásáról tartottak. A rudolftelepi bá­nyászok őszinte szeretettel, igaz barátsággal köszöntötték Orosz György főrendezőt, Vargha Irént, Fehér Tibort, Somló Ferencet, Varga Gyu­lát, a Miskolci Nemzeti Szín­ház művészeit, az Optimista tragédia nagyszerű előadásá­nak főszereplőit. örülünk, hogy eljöttek. — Nemcsak a virágok, a szép bányászlámpa, a vendéglátás és a figyelmesség sok más jele tanúsította ezt az örö­met, szeretelet, hanem a fel­szólalások is. A felszólalások, melyekből az őszinte tiszte­letadás, megbecsülés csendült ki. A színház megbecsülése, amit itt Rudolftelepen is na­gyon szeretnek, meglepően jól ismernek, pedig ide a színház művészei nem jöhet­nek előadással, mert a mű­velődési otthon színpada, terme alkalmatlan erre. így a bányatelep lakói keresik fel a színházat. Harmincöt ember rendelkezik bérlettel. de nemcsak a bérletesek, hanem mások is gyakran látogatják az előadásokat. Igen, szeretik a színházat, és most érthető, meleg barátsággal fogadták az első alkalommal ideláto­gató színészeket. Természetes, hogy egy ilyen találkozó nemcsak a közön­ségnek érdekes. Élmény ma­rad a művészeknek is, akik ugyan először jártak a falu­ban, mégsem érezték magu­kat idegeneknek, hiszen szinte mindenki ismeri őket, sokan névszerint üdvözölték valamennyiüket. Nyilván ők is érezték: azok az emberek, akik karon fogják őket. hogy megmutassák nekik a bánya­lejáratot. a gépeket, az oszta- lyozót, akik később az anké­tem is olyan sokmindenről érdeklődnek, véleményt mon­danak, azok .őszinte embe­rek, és őszinte a szeretetük is. Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy a színház után mindig felfrissül. Sok előadás — az Optimista tragédia is — erőt. hitet ad neki a további munkához. Szebb elismerés ennél nem is kell.;; (priska) •— paulovits — *★★★*★★★★*★**★★**★**★*★*★-***★*****★■****■****? Több mint 13 000 fiatal utazik külföldre Az idén az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda turista- csoportjaival több mint 13 000 ifjú utazik külföldre. Az Ex­press szinte valamennyi szocia­SALCiO LÁSZLÓ '$-untvk fbtfijeh lista államba indít turistavona­tot. A társasutazásban részír vevők egy része ellátogat Fran­ciaországba, Olaszországba, Ausztriába és a Vili. Világifjú­sági Találkozó színhelyére, Helsinkibe is. A nyáron sok külföldi fiatal érkezésére is számítanak: ola­szok, franciák, finnek és oszt­rákok látogatnak el hazánkba, s szó van amerikai egyetemis­tákról is. Belga és holland uta­zási irodák is érdeklődnek az Expressznél. Megszűnt az árvízi készültség Az esős tavasz az idén az átlagosnál jobban megduzzasz- totta folyóinkat. Az árvízvé­delmi szervek így több mint egy hónapig küzdöttek a tiszai árhullámokkal. Később sem sokat pihenhettek, mert aliti egy héttel a Tisza apadása után, újra munkát adott a soU csapadék a Dunán. Az esőzés csökkenésével azonban a múlt héten megkezdődött az apadát és most már Szekszárd térségé' ben, az utolsó Duna-szakaszon is megszüntették az árvízi ké­szültséget. A Dunán már hat éve nem volt olyan magas a vízállás tavasszal, mint az idén. A Hz 3vi átlagnál mintegy 2600 mil­iő köbméter vízzel több folyt le a Dunán az év első öt hó- aapjaoan. Katonai puccsot a nép és a forradalom háta mögött soha, mert az csak arra volna jó, hogy megnyújtsa a háborús ál­lapotot ... A nép. különösen a köztársaság dolgozói kísér­jék állandóan figyelemmel a Felkelő Rádió adásait, és a leg­sürgősebben készüljenek fel minden munkahelyen az állan­dó sztrájkra. Amennyiben er­re szükség lesz, megkapják az utasítást az azonnali kezdésre, hogy mindennemű ellenforra­dalmi államcsíny-kísérletet meghiúsítsanak. És 1959. január elsején szük­ségesnek bizonyult az általá­nos sztrájk fegyveréhez nyúlni. Cantillo tábornok a „nemzeti egység” jegyében meg akarta fosztani a népet az alig kiví­vott szabadságtól. Ekkor is­mét — mint annyiszor a kubai forradalom során — megmu­tatkozott az üzemi és a mező­gazdasági munkások szervezett akcióinak átütő ereje. Miköz­ben Fidel Castro „Július 26-a mozgalma” által vezetett, nagy többségében paraszti Felkelő Hadsereg vasgyűrűbe zárta a városokat, az üzemi munkások a Kubai Népi Szocialista Párt (Kommunista Párt) • illegális szervezeteinek irányításával általános sztrájkkal kényszerf- tették teljes kapitulációra a hatalom felé lopakodó katonai juntát. fFoivtatjuk.) I gározta a kis rövidhullámú adó a forradalmi Kuba hangját. Különösen emlékezetes marad az 1958-as szilveszteri adós ... ... Estére már bezárult a Felkelő Hadsereg gyűrűje Ha­vanna, Santiago körül is. A kubai diktátor, Batista a hírhedt kukinei kastélyban, 20 ezer áldozat vére árán szerzett kincsekkel, valutával megra­kott bőröndök között a Domi­nikába tartó gép indulását várta. Még az utolsó percben is, maradt ideje arra, hogy a hatalmat Cantillo tábornokra, hadseregének vezérkari főnö­kére ruházza. Cantillo pedig — régi latin­amerikai recept szerint — nyomban megalakította a ka­tonai juntát. Abban remény­kedett, hogy úrrá tud lenni a helyzeten, s a hatalmat kezébe veheti. A sebes szárnyú hír azonban eljutott a Felkelő Hadsereg fő­parancsnokságához. És néhány rövid óra múlva a Rádió Re- belde mikrofonja előtt állott Fidel Castro, hogy figyelmez­tesse a győzelem és a szilvesz­teri éjszaka mámorától kábult népet: — Kubaiak! Az utóbbi hetek folyamán elszenvedett megsemmisítő ve­reség következtében a diktatú­ra összeomlott, ám ez még nem jelenti azt, hogy a forradalom már diadalmaskodott. Forradalmat igen; katonai puccsot aohal ciós katonai apparátust nem si­került átmenteni. Ellenkezőleg: a kubai forra­dalom — elsőnek Latin-Ame- rikában — szétzúzta a régi rendszer katonai gépezetét és új népi fegyveres erőt hozott létre. De ezt követően a forrada­lomnak nyomban választ kel­lett adnia egy másik, nem ke­vésbé fontos kérdésre: milyen lesz a születő új politikai .ha­talom? nták kontinensén mutatnak a meredek sziklafal­lal szegélyezett katlanra; itt kezdődik a La Mesa Völgye. És ezután nyomban hallható a magyarázat: Ezen a vidéken működött a Rádió Rebelde, • Felkelők RátRója. Innen m­De az 1956 decemberétől (a Granma partraszállásától) 1958, december 31-ig tartó harci sza­kasz stratégiája és taktikája lényegében különbözött a Mon- cada akció puccs jellegű takti­kájától, néhány tucat fiatal forradalmár bátor, de roman­tikus vállalkozásától is. Ebben a szakaszban a nép a főszereplő, a harc kimenetelét a tömegek döntötték el. És ez biztosította, hogy az amerikai imperializmust szolgáló reak­Néphatalom a ju Kanyargó úton, hegyek kö­zött haladunk. Lenn a völgy­ben patak csörgedez, fenn te­héncsorda vonul a rekkenő hő­ségben árnyat adó pálmaliget felé. Egy kanyar után a gép­kocsivezető és útitársaim, a fiatal Garcia és idősebb kísé- rArnf- > -iWijo szfrrte egyszerre VIII. A guisai csata Ez a jelentős hadibázis döntő szerepet játszott a Batista dik­tatúra teljes felszámolására 1958 végén indított utolsó nagy ©ffenzivában. A gerillákból alakult Felkelő Hadsereg mel­lett ekkor már részt vett a fel­fegyverzett nép is és Garcia ott küzdött velük együtt. — Mert — teszi hozzá az előbbiekhez a fiatal fiú — a guisai csatában már mint lö­vész, zsákmányolt „Garant” puskával harcoltam. És itt már világosan látszott, hogy a kubai forradalom mi­nőségileg különbözik mind­azoktól a változásoktól, pucs- csoktól, államcsínyektől, ame­lyeket az utolsó félszázad alatt gyakran illettek Latin-Ameri- ' tea országaiban /,forradalmi”-- Jeizófel. Két levél A minapi postából két bo­ríték került a kezembe. AZ egyiket Annabányán adta lel Podhenszky János szakszer­vezeti titkár, a másik Ozdoc került a postaládába. Feladó^! Ivánszki Árpád. Sokáig gondolkodtam,! amint átfutottam a gépelt so-' rókát A szakszervezeti titkár Írásában ’például ilyen dolgok álltak: „Fizetés? — Nemréí, még sorba álltái, s megkap­tad pénzed a kis ablakon át. Most; a műhely közepén egy dobozban van a pénz. Mel-j lette a bérjegyzék. Mindenki! kiveszi a fizetését. Nincs pénztár és nincs hiány.. Kissé arrébb: „Azt megszok-l tűk, hogy neked is van be-! csületed, nekem is, de mostj úgy érezzük, az egész közös­ségnek is van becsülete és ez nem csak hasznos, de jó dolog is.. Ez olvasható az egyik levél­ben. Az ózdiban viszont más­fajta gondokat fejteget a fel­adó. „A Kék Acél Étteremben szombaton, a fizetés napján F. Gy.-t nem szolgálták ki/ mert ittas volt...” Azután: „ ... hány és hány család van még ma is, ahol félve várják haza a férjet, az apát fizetés napján ...........talán sokan azt s em tudják, hogy azért ment haza józanul a férj, mert vendéglátóipari dolgozóink egy részében már felébredt valami új vonás.. Igen. Az egyik helyen pénz­zel telt láda — körülötte ön­tudatos emberek. A másikon egy ittas hengerész vitázik két íéldeciért a jószándékú pincérrel. Ugye milyen furcsa dolog? Pedig valamikor An- nabányán sem állt számolat- lan pénz a műhelyben. Nem is olyan régen még ott is gyakran a pohár lenekére néztek a bányászok. Aztán lassan elkezdődött a változás. A pálinkáspoharak helyett előbb újság, majd szépiro­dalmi és szakmai könyv ke­rült a kérges tenyerekbe. A füstös kocsmák ajtaja sem. csábított — de az ízléses kis bányászklub televíziója annál inkább. És itt egyre közelebb kerültek egymáshoz a bányá­szok és a bányász családok. És most ők a legbüszkébbek arra a változásra, amely a hegyoldalba vájt akna dol­gozóit jellemzi. Ezt éreztem az annabányal levélből — s nagyon szeret­nék hasonló levelet kapni özdról is. . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom