Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

4 rSZ/CKWÄGYARORSZAO Kedd, 1962. június 12. Látogatás a megye legnagyobb kereskedelmi vállalatánál Szamosvári Istvánnal, a Me­zőgazdasági Ellátó Vállalat — AGROKER — igazgatójával járjuk a vállalat Besenyői úti telephelyeit, raktárait. Séta közben egyszer váratlanul megjegyzem: — Mi lenne, ha eljöhetne ide a múlt század végei pa­rasztember s körülnézne? — Ötven év is nagy válto­zást hozott — toldja meg a véleményt az igazgató. — A sok külföldi traktor, szivattyú- gép, szecska vágó, tejipari gé­pek, öntözőberendezések, a kü­lönböző, mezőgazdaságnak szánt ipari termékek végtelen sora kelti a csodálatot. Sok itt az érték, s a forgalom alapján ítélve, a megye legnagyobb kereskedelmi vállalata az AGROKER. 1962 januárja előtt a FÖMAV és MÜNÖSZER és a MEZÖSZÖV látta el a legkü­lönfélébb mezőgazdasági cik­kekkel, gépekkel a falut, a mezőgazdasági üzemeket. Há­rom kereskedelmi vállalat azonban háromszor annyi sza­ladgálást, lényegesen nagyobb ügyvitelt jelentett a termelőszö­vetkezeteknek, állami gazda­ságoknak, gépállomásoknak. Az ésszerűség sürgette az egy­séges megyei mezőgazdasági ellátó vállalat létrejöttét, amely hivatalosan 1962 ja­nuárjában alakult meg. Egy­szerűbb lett a vásárlás azáltal is, hogy a vállalattól most már a nagyobb teljesítményű trak­torokat és más nagyméretű gé­peket be lehet szerezni, nem kell a megrendelőknek Buda­pestre utazni. A megrendelő fedezetigazolással szállítólevél alapján tud vásárolni, s a vá­sárlást követő 15 napon belül kell a számlát kiegyenlíteni. Milyen áruval foglalkoznak ? Nem egyszerű a felsorolás, hiszen jóformán nincs a mező- gazdasági munkának olyan részlete, amelynek eszközeit, szerszámait, tartozékait meg ne találnánk. Lehet vásárolni: erő- és munkagépeket, hozzátartozó eszközöket, motorokat, tejipari, kisállattenyésztési gépeket, al­katrészeket, gördülő csapágya­kat, műszaki árukat, ruházati felszereléseket, bőrárukat, kézi- és gépi szerszámokat, növényi védőszereket és tranzitáruként műtrágyaféléket. A műtrágyát a vállalat közvetlenül a gyártó üzemből irányítja a megrende­lőnek. — Van minden? — kíván­csiskodom. — Azt mondhatom — állítja Szamosvári elvtárs —, hogy a legtöbb vonatkozásban kitud­juk elégíteni az igényeket. El­árulom azonban, hogy hiányzik néhány cikk. Hiánycikk: né­hány speciális gépalkatrész, a kombájn szalmarázó láda, szu­per Zetorhoz a rúgóköteg, a T—28-as traktor gyújtómág­nese. Ezeknek a hiányáról ter­mészetesen mi nem tehetünk. Tőlünk telhetőén mi igyeke­zünk minden igényt kielégí­teni. Elmondhatom, hogy nö­vényvédőszereket és műtrágyát -korlátlan mennyiségben tud­tunk biztosítani a termelőszö­vetkezeteknek. S hogy szem­lélhető legyen előttünk a vál­lalat forgalma, elég megemlí­teni, hogy az utóbbi napokig mintegy 280 traktort adott el a vállalat. Jobb együttműködés kívánatos a megyei szervekkel Még új a vállalat, mondhat­nánk újszülött, s még nem tud­ják kellően méltányolni me­gyénkben szerepét. Tapasztal­ható ez bizonyos megyei szer­vek részéről is. Elég egy pél­dát megemlíteni. Még január­ban nagyobb mennyiségű gé­pet kapott a vállalat. Sajnos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályától nem kapták meg idő­ben az elosztást, majd csak március 15-én. Aztán amikor ez megvolt, a bank jelentett féket, mert nem nyitotta meg a vá­sárlási hitelt. Ebből' aztán az adódott, hogy március 15. és 30. között kellett a január óta eladásra váró gépeket szétosz­tani a termelőszövetkezetek és más rendelők között. Az ilyen példák arra intenek, hogy a megye gazdaságában elfog­lalt szerepe szerint kell a fia­tal, de nagyjövőjű vállalatot kezelni. Gondok a raktározásban Már eddig is jelentős for­galmat bonyolított le az AGRO­KER, s várhatóan a kereslet mindinkább nő a mezőgazda­sági üzemek erősödésének ará­nyában. Ez mindinkább azt állítja előtérbe, hogy még „ola- jozottabb”, simább legyen a vállalat működése, gyorsabb legyen a kiszolgálás. S ebben a vonatkozásban még nem kis gonddal kell megbirkózni. Ke­vés a raktár és a szabadban található raktárterület. Mint­egy 30—35 millió forintos al- katrészvagyon kritikus körül­mények között raktározódik s ebből 4 millió forint értékű al­katrész teljesen a szabad ég alatt található, s ki van téve a víz, a szél, a jég kártételé­nek. A jelenlegi telephelyen kívül a közraktárban bérelnek egy 250 négyzetméternyi rak­tárrészt s van a város külön­böző más pontjain is raktár. Idáig már mintegy 3 millió forintot használtak fel raktár- építésre, s az év során további 2 millió forintot használnak fel erre a célra. Ez érezhetően ja­vítja majd a helyzetet. Sajnos, kicsi az a terület is, ahol a szabadban tárolják a gépeket. Erősen fájlalja a vállalat ve­zetősége, hogy mind a városi tanács s a budapesti szervek elutasítják a területkérési igé­nyeket. A szomszédban ott ta­lálni a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat két és félholdas terü­letét. Ez már az Ingatlankeze­lőé, állítólag meg is vásárol­ták, sőt befektetést is eszközöl­tek. Mindmáig azonban semmi nyoma annak, hogy erre szük­ségük lenne. Jelenleg is kuko­ricaföldként művelik a terüle­tet. Helyes lenne, ha a kérdés eldöntésében illetékes ható­sági, illetve szakemberek a helyszínen tanulmányoznák a kérés jogosságát, s a vizsgálat után döntenének véglegesen. Sokmilliós árukészletről, a tá sadalmi tulajdon védelméről van szó. Ez sürgeti a megol­dást, ez sürgetné azt is, hogy a rendőrség is fokozott segítséget és támogatást nyújtson. Hát ezt tudtuk meg néhány órás tartózkodás során me­gyénk legnagyobb kereske­delmi vállalatáról, az igazgató­val való beszélgetés és séta alapján. Garami Ernő Könyvelői tanfolyam indul in í í- í Korábbi évekhez hasonlóan ez évben is indulnak képest tett könyvelői és mérlegképes könyvelői tanfolyamok. E tan- ár­folyamok elvégzésére bárki je- * lentkezhet, aki az előírt köve­telményeknek megfelel. Képesített könyvelői tanfo­lyamra jelentkezhetnek mind­azok a 18. életévüket betöltött személyek, akik legalább nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Úgy a képesített, mint a mérlegképes könyvelői tanfo­lyamra vonatkozó jelentkezési lapot a járási tanács vb. me­zőgazdasági osztályán lehet be­szerezni, ahol a szükséges fel­világosítást megadják. Jelent­kezési határidő: 1962. június hó 30, Vidám énekszó az indiai parlamentben Az indiai központi parla­mentben egyedülálló eset tör­tént: egy parlamenti képviselő a világon első ízben vidám énekszóval vezette be felszóla­lását, hogy magára vonja kép­viselőtársai lankadó figyelmét. A különös produkciót Swami Rameshwaranand hindu tudós nyújtotta, aki sáfrányszínü köntösében, fején ugyancsak sáfrányszínű köntösében egy vi­dám indiai népdalt adott elő, majd, a képviselők tetszése közepette, felszólalását. általános elmondta Tanuljon meg pipázni! Az angliai Sheffieldben „esti tanfolyamot” indítottak olya­nok részére, akik a cigarettá­ról át akarnak térni a pipá­zóéra, hogy csökkentsék a tü­dőrák veszélyét, A „pipázók esti iskoláján” részben filmet vetítenek a tü­dőrákról és előadásokat tarta­naik a rákveszélyről, részben a helyi trafikosok bemutatják a legalkalmasabb pipa készít­ményeket és tanácsokat adnak a különféle dohányfajták elő­nyeiről. SALgÓ LÁSZLÓ mm'ttdatotn*, zfahtffk fUdjeh VL Cukornád, cukornád, cukornád... De az igazi gazdagságot Ku­bában nem a polgárok kelet­havannai párszáz négyzetmé­teres telkei, hanem a földes­urak sokezer cabaleriás <13,4 hektár) nagybirtokai, rendkí­vül termékeny földjei jelentet­ték. A gépkocsi már zöldellő cu­kornád-táblák között halad ke­let felé. A várost elhagyva jól esik a szemnek a szürke kő­rengeteget felváltó üdezöid mezők pihentető szinei. De amikor a kilométerek százait hagyjuk magunk mögött, meg­szokottnak, majd egyhangúnak tűnik a táj. Ameddig a szem ellát — cu­kornád, cukornád és cukornád. Hosszú évszázadok folyamán változott át egyetlen nagy ül­tetvénnyé az ország. A zöld tengerből csak a sudár király­pálmák koronája emelkedik a magasba. A messzi Indiából, a Gan- gesz partjáról származó nád az arabok hajóin, az Ibériai félszigeten át jutott el a kubai szigetre. A trópusi esők öntöz­te termékeny, talajon — ahol, mint mondják, a földbe vert karó is kihajt — hamar meg­honosodott. Amikor a XVI. század vége felé Európában mind nagyobb mértékben nőtt a kereslet a cukor iránt — a spanyol gyarmatosítók kubai képviselői, a feudális urak kezdték felismerni az addig gyomnövény módjára terjedő nádféleség igazi értékét. Indiánvölgy — indiánok nélkül De ahhoz, hogy hozzálássa­nak a nádcukor exportálásá­hoz — munkaerőt kellett im- portálniok. Hódító őseik Ku­bában úgyszólván teljesen ki­irtották az indián őslakosságot. A Yumuri vidék festői tája­in, az Indiúnvölgyben hala­dunk. De legfeljebb csak a ya- gua levéllel fedett cölöpös há­zak, néhány növény neve, a sörösüveg címkéjén látható Hatuey, a máglyán elégetett indián vezér márkának hasz­nált toll-díszes feje idézi a ki­irtott őslakosság emlékét. A nád azonban mégis adott fehér cukrot — fekete kezek munkájával. Jovellános község már a munkaerőprobléma megoldá­sának a korai kapitalizmusban alkalmazott leirhatatlanul bru­tális, embertelen módszereire emlékeztet. A vidéki település néger lakossága a Niger part­járól hozott szokásaival, a ko­rabeli törzs vallásával, ősi ha­gyományaival és panaszos au­laival. Afrikát varázsolja ide. az Antillák szigetére. De a szegényes házakat tar­kító táblák, a Lucky Strike ci­garetta és a Ford autó, a Coca Cola és a National Bank rek­lámjai az idő múlását és a hó­dítók változását mutatja. A korai kapitalizmus kizsák­mányolását a monopoltőke mo­dern rabszolgarendszere, az amerikai gyarmati uralom vál­totta fel. Itt, a cukornád-tengerben látni igazán azt, amit a havan­nai felhőkarcolók eltakarnak a turista elől: a gyarmati függés, a gazdasági élet elmaradottsá­gának minden súlyos követ­kezményét. A »nagy cukrosok“ szorítójában A dollár átalakította Kubát is. A pálma-erdők és a lakos­ság táplálékául szolgáló növé­nyek lassú visszavonulását a cukornád előtti teljes kapitu­láció követi. Viharos gyorsa­sággal növekszik a cukorter­melés. 1901-ben az USA cukor- fogyasztásának még csak egy- hatodát szállítja a sziget. 1925- ben már több mint a felét. Ez azt jelenti, hogy Kuba az év­század első éveiben 27 millió dollárt, 25 évvel később már 193 millió dollárt kapott a cu­kornádért. A valóságban ez a dollár so­hasem jutott el Havannába. Az Egyesült Államok bankjaiban maradt — a kubai vásárlások fedezésére. Az ország pedig cukron kívül úgyszólván min­dent az Egyesült Államok vá­sárolt; Az elszámolásnál természe­tesen mindig Kuba húzta a rö- videbbet. Az Egyesült Álla­mokkal szembeni fizetési mér­lege 1950—1960 közötti tíz év­ben 1 milliárd dolláros passzí­vával zárult. Ahogyan Venezuelát az olaj, Brazíliát a kávé, Argentínát a hús, Chilét a réz, a közép­amerikai „banán-köztársasáfio­rj eiiijzetík Elégedetlenség A termékeny és rokonszenves elégedetlenség egyik pél­dájával a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottságanak iro­dájában találkoztam. A Fiatal Műszakiak Tanácsának mun­kájáról beszélgettünk, s eredmények, adatok egész tömegét sorolták el. Többek között, azt, hogy alakulóban van egy KISZ komplexbrigad fiatal műszakiakból, szakmunkások­ból, adminisztratív dolgozókból, sőt, a termelést irányi ló szervek képviselőiből, amely brigád az exportáruk fölött vállalt védnökségét, s szocialista szerződést köt a METAL- 1MPEX rúd-idom KISZ-brigádjával. Elsősorban a határidők betartása és a minőség biztosítása a feladat, de ezer apró dologra keli majd ügyelniük. „Akadt rendetlenség mindkét területen ’ — mondták. Ezek ellen a kisebb-nagyobb „ren­detlenségek” ellen fog harcolni az új brigád. Ha ennek a komplex-brigádnak a tevékenysége sikerrel jár, hatalmas eredmény lesz. De mennyi mindenfélét akar még megvalósítani a Fiatal Műszakiak Tanácsa! Ott van például a Kiváló ifjú mérnök és a Kiváló tí'jú technikus címért indított mozgalom. Annak a fiatal mérnöknek, aki ezt a megtisztelő címet el akarja nyerni, elsősorban kész: tenie kell egy önálló munkát, amely elősegíti a termelékeny­ség növelését, aztán részt kell vennie valamilyen tovább képzésben, amely saját szaktudásának emelkedését szolgálja (beszámít az is, jegyezték meg így, zárójelben, ha valami­lyen tudományos egyesületben tevékenykedik, vagy tudo­mányos lapban cikke jelenik meg), azonfelül természetesen politikai oktatásban kell részt vennie, és segítenie kell a fiatal szakmunkások szakmai ismereteinek emelésében. A Szakma ifjú mestere mozgalom szervezési munkáit a KISZ végezte, de ezen belül a szakmai rész teljesen a Fiatal Mű­szakiak Tanácsának feladata volt. Akadt munka bőven: előadók biztosítása, előadások megtartása, vizsgakérdések kidolgozása, a vizsgáztatás megszervezése. Eredmény: mozgalom ötödik fordulójára már 540 jelentkezőt jegyeztek fel, a most vizsgázó 260-nal szemben. Van tehát rangja és jelentősége ennek a mozgalomnak a fiatal szakmunkások körében. Nos, hogy visszatérjünk a „kiváló” címért versengő ifjú mérnökökhöz és technikusokhoz, a KISZ-bizottságon elmon dották, hogy „itt még vannak feladatok”. Nem, nem a fel- készültséggel kapcsolatban, s nem is azért, mintha nem csupa értékes vállalást tettek volna a mozgalomban részt­vevők. Ellenkezőleg, a vállalások nagyon is komolyak, a fiatal szakemberek nagy lelkesedéssel dolgoznak, tanulnak és a társadalmi munkában élenjárnak. Megértették a moz­galom tartalmát, azt, hogy tovább kell fejlődniük és mások továbbfejlődését is segíteniük kell. Hát akkor mivel elége­detlenek a fiatalok vezetői? — Mintegy másfélszáz ifjú mérnökből csak 64-en nevez­tek be a mozgalomba — hangzott a válasz. — S az 550 fiatal technikusból is csak 130 dolgozik a Kiváló ifjú technikus címért. Távolról sem szeretnénk, ha fordítva lenne: ha a túlsá­gos megelégedettséget tapasztaltuk volna. De ez az elége­detlenség jófajta elégedetlenség, hiszen lehet-e rossz ered­ménynek tartani, ha a fiatal mérnökök fele és a fiatal tech­nikusok egynegyede első alkalommal bekapcsolódott a moz­galomba és ráadásul teljesen kielégítő vállalásokkal s vállalások magasszintű teljesítésével? A következő forduló­ban nyilván a fiatal szakemberek nagyobb részét találjuk majd ott a „kiváló” címért küzdők között. Mindamellett rokonszenves ez az elégedetlenség, mert a többet és jobbat akarás okozza és magas igényeket bizo­nyít. És termékeny is: egyik biztosítéka második ötéves ■* tervünk teljesítésének, a szüntelen fejlődésnek. H. E. *******************************************i Könyvek, folyóiratok, napilapok a falusi eszpresszókban — Gyarapodik a presszó-vendéglők száma déglátóipar fejlesztésénél a na­gyobb italboltokat, az úgyneve­zett „talponállókat” fokozató san családias légkörű, korszerű kisvendéglőkké alakítják áí- Országosan elterjesztik azt 0 Veszprém megyei Bakony- szentlászló községből indult kezdeményezést, hogy a cuk­rászdákban, eszpresszókban úgynevezett könyves sarkot lé tesítenek. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a vendégek könyvet, folyóiratot — irodai mi- és szaklapot — napilapo kát, képesújságokat kölcsönöz­hetnek a duplájuk mellé. A könyvek általában rövid etbe széleseket tartalmazó kötetek lesznek. A bakonyszentlászlói tapasztalat szerint a közönség szívesen veszi igénybe ezt < szolgáltatást. Gyarapítják a fa lusi vendéglőkben, ctikrászdák ban és eszpresszókban az egyéb szórakozási lehetőségeket is- Igen sokhelyütt van már ma is rádió, lemezjátszó, biliárdasz­tal, tekepálya és a következők­ben jelentősen gyarapodik c számuk. A kedvező Tolna megyéi ta­pasztalatok alapján széleskörű en elterjesztik a presszó-ven déglőket. Ezekben a többhelyi séges vendéglátóipari üzemek ben egyhelyütt találja meg s közönség mindazokat a szol gáltatásokat, amelyeket eddig két helyen, a rendszerint egy­mástól távol levő vendéglőbeá és eszpresszóban kapott. A következő években az ed diginél is több színvonalas mű soros estet rendeznek a falusi vendéglátóipari üzemekben. Az elmúlt évben kereken öt­ezer, nagyobbrészt neves fövá-j rosi művészek közreműködésé- vei rendezett műsoros este' szerveztek, s ezeken több mint »félmillióan vettek részt. A Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ vezetői a földművesszövetkezeti ven­kat” a déli gyümölcs — Kubát az amerikai monopóliumok kvó­táitól függő cukortermelés vál­toztatta félgyarmati, egyolda­lúan monokultúrás országgá. 1957—58-ban Kuba exportjá­nak 80—85 százaléka cukor. Ugyanakkor az iparcikkek, gépek mellett — a paradicsom, a tejpor, a gyümölcs, húskon­zerv importjára is rákénysze­rül az az ország, ahol egész évben teremhet a föld, ahol „a kiköpött narancsmag azon­nal kikel.. Mennyire igaza volt Jósé Martynak, amikor a XIX. szá­zad végén az elűzött spanyol gyarmatosítók nyomába lépő amerikai monopoltőke vaspa­- tájától óvta honfitársait: „Ha volna nép, amely saját, halálát- kívánná, annak nem kellene mást tennie, mint termékeit egyetlen országnak eladnia.” De a kubai nép élni akart, és harcba indult, hogy a szá­mára keserű cukrot megéde­sítse. tFolytatjuk.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom