Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-06 / 130. szám
Szerda, 1962. június 6. esZAKMAGYARORSZAG 3 Tázp ércenként egy férfiing liessélgctés a FEDOSZ miskolci fiókjának vezetőjével Az országgyűlés februári ülésszakán a nehézipari ml- niszter egy interpellációra válaszolva bejelentette: az idén lehetőség szerint növelik a propán-bután gázellátást, s mintegy 20 000 új háztartást kapcsolnak be a fogyasztásba. Az MTI munkatársának az ^.Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kereskedelmi osztályán "elmondották, hogy a harmadik ■ negyedévre már elegendő gáz áll rendelkezésre ahhoz, hogy bővítsék az ellátást. A bővítés fontos feltétele az is, hogy az ÁFOR-nak kellő mennyiségű palack álljon rendelkezésére, nem utolsósorban pedig legyen elegendő gáztűzhely a vas- és cdényboltokban. Ezekről a kellékekről is gondoskodtak, úgyhogy júliusban megkezdődhet az új használati engedélyek kiadása. A rendelkezésre álló gázt a Kőolaj- és Gázipara Tröszt a megyei és városi hatóságokkal kötött megállapodás szerint a szükség szerinti arányban bocsátja a tanácsok rendelkezésére. A gáz szétosztása ról, illetve kiutalásáról kizárólag a tanácsok gondoskodnak. A most eloszlásra kerülő mennyiségből valamennyi megye és a megyei igazgatás alá nem tartozó négy város, Miskolc, Debrecen, Szeged és Pécs lakossága is részesül. A tröszt már közölte a kereteket a tanácsokkal, azok pedig a legjolonnak, szép színfoltjává iáit városunknak is. Bajor Bélával, a fiók vezetőjével beszélgetünk a FEDOSZ munkájáról, forgalmáról, . s nem utolsó sorban a legújabb fehérnemű divatról. — A FEDOSZ országos szövetkezeti hálózat, amelynek központja Budapesten can — mondja a fiókvezető. — Az ország különböző részeiben lévő 36 fiókból a budapesti Központba kerülnek fel a megrendelések, ahol az általunk felvett méretek után szabják ki a kért ruhaneműt, a kiválasztott anyagokból. Az anyagminták — nagy választékban — egy vaskos albumból választhatók ki. Nevezetességük, hogy a mintákat a : ■ >OSZ tervezi, s a textitgyár ezekből csak az ő részükre szállít. — Hányféle cikket készítenek? — Talán kezdjük a női részleggel: készítünk különböző fehérneműeket, fürdőruhákat, strandegyütteseket, blúzokat, halásznadrágokat, köntösöket; férfiak részére ingeket, s most legújabban, az utolsó divat szerint ingkabátokat nagy szín- és fazonválaszlékban. A FEDOSZ ezekkel a legújabb divatú cikkeivel részt vett a Budapesti Ipari Vásáron is, ahol nagy sikert aratott. — Egyébként a forgalom? — Eddig is sok megrendelésünk volt — világosít fel Bajor elvtárs —, de most az új helyiségünkkel még jobban vonzzuk a vásárló közönségei. Úgy vélem, ezt minden szerénytelenség nélkül elmondhatjuk. Jellemző erre, hogy a budapesti központunk megrendelésének mintegy 10 százalékát mi adjuk. S ez nem csekélység. A FEDOSZ budapesti központja már-már szinte gyérszerű, nagyüzemi jellegű, ahol sza- lagrendszerú munkamódszerrel, 10 percenként készül el egy-egy férfiing. Persze nem csupán az itt készülő fehérneműk, ingek, blúzok, strand- együttesek iránt nagy az érdeklődés. Sokan keresik tel a miskolci fiókot a fehérneműk szakszerű javításáért is. S ami minden dicséretnél többet mond, hogy az általuk készített, vagy javított cikkekkel kapcsolatban reklamáció soha nem fordul elő. R. É. . Hatszázezer forint megtakarítás az LKM-ben A l^enin Kohászati Művek berendezéseinél használatos alkatrészek, mint például a fogaskerekek, korábban viszonylag hamar elkoptak. A karbantartó üzem egy műszaki dolgozókból álló csoportja az alkatrészek élettartamának növelésére új módszert vezetett be. Eszerint a kopásnak leginkább kitett részt úgynevezett lángedzéssel kezelik. Az eljárás bevált, s ezáltal anyagban, energiában, munkabérben évenként csaknem 600 ezer forint takarítható meg. Alig több mint egy hónapja, hogy új helyiségbe költözött a FEDOSZ miskolci fiókja. Persze ez a költözködés, valljuk meg őszintén, ugyancsak aktuális volt, hiszen az üzlethelyiség — a régi — már jóval korábban szűknek bizonyult. Az új és a korszerű követelményeknek mindenben megfelelő üzlethelyiség, azon túlmenően, hogy külsőségeiben is méltó keretet ad a vásárlóközönség által kedvelt fehérnemű szaVizsgáznak a kurityáni vájártanulók Ebbon az évfjen 53 vájártanuló végez a kurityáni iparitanuló iskolában. A vájártanulók a szakmunkás vizsga sikeres letétele után, mint segédvájárok helyezkednek el a Borsodi Szénbányászati Tröszt különböző üzemeiben. A vizsgázó harmadévesek eddigi eredménye 3.5, A képen: Czene János oktatásvezető, bányaművelés tantárgyból konzultál a tanulókkal. Foto: Birgés Árpád Hibrid zöldpaprika — a kertészeti kutatások újdonsága A növényfajta-kísérleti állomásokon szedik az első hazai hibrid-paprikák termését. Az ßz év végéig húszezer m háztartást kapcsolnak be a propán-bután gázellátásba gosultabb igénylők között osztják ed a területüknek juttatott mennyiséget. A bekapcsolás nem egyszerre kezdődik valamennyi területen, hanem megyénkénti sorrendben, júliustól kezdve. Mind a 20 000 fogyasztót az év végéig fokozatosan látják el propán-bután gázzal, olyan ütemben, ahogyan a készlet növekszik és a szállításhoz, valamint a cseréhez szükséges palackokat az ÁFOR kapja. Jelenleg 150 000 propán-bután gázfogyasztó van Magyar- országon, tehát számuk az év végéig 170 000-re növekszik. Jövőre ismét újabb fogyasztókat kapcsolnak be a propánbután gázellátásba. eddig jobbára csak a kukoricatermesztésből ismert módszert azért alkalmazzák a zöldpaprikánál, hogy egyesíthessék a különböző fajtákban meglévő jótulajdonságokat. Mindkét új hibrid korai, melegágyi termesztésre való, s formája meglehetősen eltér a május végén, június elején fogyasztott korai paprikától: bogyója nagyobb, szélesebb, húsa vastagabb, héja vékonyabb. Ezek az előnyök kiegyenlítik majd az abból adódó költségtöbbletet, hogy a hibrid-paprika magját minden évben külön kell előállítani. A két új hibrid egyike csípős, a másik csípmentes, az előbbi zöld, az utóbbi fehér színű. A paprika-nemesítést most úgy irányítják, hogy az említett tulajdonságok az új fajtáknál mindig együtt jelenjenek meg. Ez sok apró bosszúságtól kíméli majd meg a vásárlókat, és megkönnyíti a konzervgyárak munkáját is, mert a szín alapján biztosan megállapíthatják, hogy a paprika csípős-e vagy sem. Jártamban — keltemben Közlekedési „kérdés64 A főutca közepén két öt-hat éves leányka halad át az úttesten viháncolva, kaearászva, se jobbra, se balra nem figyelve. Mögöttük két fiatal asszony, nyilván a mamák, ugyanolyan önfeledten diskurálnak, az úttest közepét Uüálván legalkalmasabbnak legközelebb vásárlandó kosztümjük vagy cipőjük minéműségének megvitatására, avagy annak feszege tűsére, miért kapta Kikericsné a legnagyobb prémiumot. A közeledő gépkocsi vezetője már messzebbről látja a gondatlanul közlekedő társaságot. Amikor közelükbe ér s a két gyerek szinte a kerekek alá táncol, lelassít, megáll egy percre s kiszol a kocsi ablakán a lánykákra, úgy, hogy a két mama is hallja: — Nincs nektek mamátok, aki megfogná a kezeteket? Hangjában jogos bosszúsig. De a két fiatal asszony még mindig csak immel-ámmal csatlakozik a gyermekekhez, folytatva a nem idevaló diskurálást. Nemcsak a gépkocsivezetőt, hanem a jelenet szemtanúit is bosszantja a két asszony nyegle magatartása. Helyeslik a kocsivezető nevelő megjegyzését, ami nyomtalanul pereg le a nemtörődöm anyákról. Az esetet az villantotta emlékezetembe, hogy a minap statisztikai adatokat olvastak fel a rádióban a közlekedési balesetek szaporodásáról, aminek egyik magyarázata az ország gépkocsi parkjának rohamos gyarapodása. Az elkövetkezendő években — hallottam örömmel — még meggyorsul a gépjárművek számának növekedése. A legutóbbi statisztikai adatok’ szerint a balesetek hatvan százaléka a gépkocsivezetők, negyven százaléka a gondatlanul közlekedő gyalogjárók hibájából következik be. Elgondolkoztam, A gépkocsivezetőnek, mielőtt a volán mellé ül, el kell sajátítania a kocsivezetés minden csinjál- binját, meg kell tanulnia a KRESZ törvényeik Ha ő a vétkes egy baleset előidézésében, nemcsak vétkességéhez mért büntetést kap, hanem hajtási engedélyét is bevonják hosszabb- rövidebb időre, sőt súlyos esetben véglegesen. Mi lenne, ha a gyalog közlekedőknek is vizsgát kellene tenniök a helyes közlekedés szabályainak ismeretéből? Ha nekik is járás-kelési engedélyt kellene szerezniük ahhoz, hogy az utcákon szabadon közlekedhessenek? Mi lenne, ha a balesetért felelős gondatlanul közlekedő gyalogjáróktól is megvonnák hosszabb-rövidebb időre közlekedési engedélyüket? ... Az említett két mama máris megérdemelné, hogy megvonják közlekedési engedélyüket mindaddig, amíg me® nem tanulják, hogy az úttest se nem játszótér, se nem társalgó, se nem pletyka-terület. És a hepehupák? Azt már tudom, hogy a járművekkel kapcsolatos balesetekben milyen arányban vétkesek a kocsivezetők' és a gyalogjárók. Ám elég gyakori az olyan baleset is, amikor a gyanútlan járókelő mindenféle jármű közreját- szása nélkül töri ki kezét- lábát. vagy nyakát. Az ilyen balesetek előidézésére igencsak alkalmasak az új építkezések körül elhanyagoltan maradt felvonulási területek, a gidres-gödrös, hepehupás buktató helyek, továbbá a hevenyészve épült macskaköves járdák. Ugyan kit vonjunk felelősségre, ha ezeken az elég szép számban található, baleseti veszélyeket rejtő területeken — különösen a sötétség beállta után — valaki nyakát szegi? A hepe-’ hupákat? A gödröket, a kőtörmelékeket? Nem lehetne az ilyen veszélylehetőségeket úgy elhárítani, - hogy az építkezés befejezése után csekély költségtöbblettel rendbehozzuk a felvonulási területeket? Nem lehetne legalább any- nyit tenni, hogy az építkezésért felelős tényezők segítséget nyújtanának a terep kiegyenlftését vállaló társadalmi munkásoknak? Ügy gondolom, minden lehetséges, ha megvan hozzá a jóakarat. Csak egyet nem tehetünk: a hepehupákat nem vonhatjuk felelősségre a miattuk bekövetkező balesetekért H. R. í. SALCiÓ LÁSZLÓ feldjeh Az amszterdami repülőtér kényelmes foteljében ültem még, s a Nyugat-Európát borító köd múlását vártam, de gondolataim már a földgolyó másik felén, a napfényes Kubában jártak. Az újságokban tallózva, szemem — érthetően•— az ellenséges tengerrel körülvett szigetországról szóló híreket kereste. A France Observateur a fidclizmusnak a kontinens parasztmozgalmaira gyakorolt hatását elemezve így írt: „Castro rendszere nagy rokonszenvet ébresztett hátin-Amerika értelmiségi és munkás köreiben. *. Latin-Amerika viszont puslca- poros hordó, amelynek csak egy szikra kell.” A New York Herald Tribune arról informált, hogy az Egyesült Államok szenátusának jogi bizottsága azokban a napokban tárgyalta az úgynevezett kubai menekültek kérdését. Az emigráns ellenforradalmárok vezére, Miro Cardona „biztosította a szenátorokat arról, hogy hívei készek teljesíteni az Egyesült Államok bármilyen parancsát”. Ä New York Times szerint Robert Woodward amerikaközi ügyekkel foglalkozó államtitkár Válaszában azt is érzékeltette, hogy kormánya a kellő pillanatban élni fog a parancsadás jogával, egyáltalán nem tett le kubai inváziós tervéről és „nem hagyja cserben a harcoló Kubát”, Vajon milyen vívmányaival ébreszt Castro forradalmi rendszere olyan nagy rokonszenvet a „lőporos hordóhoz’ hasonlított Lalin-Amerikában? Miért alcarja a kubai reakció és az amerikai imperializmus egyesült erővel ismét szolgaságba dönteni Amerika szabad szigetét? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem választ kubai utamon. S mivel úgy vélem, hogy az olvasót is érdekli a jelenlegi nemzetközi helyzet rendkívül izgalmas problémája, elmondom tapasztalataimat. Kezdjük hát az elején, induljunk el ismét a több mint tízezer kilométeres útra. Amikor Lisszabonban elhagytuk az öreg Európa földjét, a 120 személyes gépóriáson már „telt ház'1 volt. A Királyi Holland Légitársaságnak ezúttal is kifizetődött az utasszerzés céljából tett óriási kerülő. Az Amszterdamból startoló gyorsszárnyú gépmadár a félóránkénti, óránkénti leszállásaival a minden bakterház- nál megálló személyvonatra emlékeztetett. De végül is Majna Frankfurt, Zürich, Lisz- szabon, Madrid és az Azori szigetek repülőterein összeszedte Latin-Amerikába igyekvő utasait. Venezuela fővárosáig nincs több leszállás. Legalábbis a menetrend szerint. De az Azori szigetek és a Caracas közötti 5100 kilométeres távon sok minden történhet. S ha az utas nem is gondolna erre, a csinos stewardess nem éppen szemet gyönyörködtető „ruhabemutatója” feltétlenül emlékeztet ennek lehetőségére. Úszólecke 11 000 méter magasban A jól szabott kék kosztümre galambszürke mentőöv kerül. A szíjak bonyolult kapcsolásáról,. a levegőt nyelő zsebek felfújásáról, a jelzőrakéta kezeléséről, no meg a kitartó úszásról szóló magyarázatot bábeli hangzavar követi. Van, aki négyszer is végighallgatja a bájos hölgyet, akár hollandul, angolul, franciául, vagy spanyolul csiripeli, hogyan kell a „vészkijárat” jelzéssel ellátott ablakon át — természetesen pánikmentesen, a lélekjelenlétet megőrizve — elhagyni a vizet ért gép kabinját. Az utasok másik része a mentőöv láttán — vagy mert már sokszor hallotta az elméleti oktatást, vagy mert nem igen ismert gyakorlati eredményt — nyugodtan folytatta a lapok olvasását. A felborzolt idegek megnyugtatását a stewardessek következő, vacsora előkészitő tevékenysége mindenesetre hatékonyabban szolgálta. A gondűző, hosszadalmas szer- vírozás, a sokféle fogás, a bőséges étkezés némileg felejtettette az alattunk terpeszkedő végtelen vizet, és siettette a különösen hosszú éjszaka múlását. A motorok egyenletesen halk, monoton zúgása, a jótékony whisky álmot csalt a szemekre. hajójának árbóekosarában ülő őse. Szinte a felkelő Nap első sugaraival egyidőben pillantjuk meg a távolban a szárazföldet, a dél-amerikai partvidéket szegélyező hegyvonulatot. A fokozatosan ereszkedő gépből már szabad szemmel is látható a valószínűtlenül kék víz, a messziről finom csipkére emlékeztető tarajhullám. A nehézkesnek tűnő gépóriás készségesen engedelmeskedik a pilóta avatott kezének. Köny- nyedén — akárcsak a kecses sirály —, szárnyával szinte a vizet súrolva ereszkedik a ca- racasi repülőtérnek közvetlenül a tengerpartnál kezdődő betonjára. mérséklet a kabinban plusz 20 fok, kint mínusz 47 fok. A sebesség óránként 835 km. Érkezés Caracasba: 8 óra 30 perckor. Órámra nézek: . délelőtt M órát jeleznek a mutatók — budapesti idő —, de kint ugyanolyan csillagos az ég, mint Lisszabonban a start után. Nálunk már reggel van — Caracasban még tart az éjszaka. Az óceán felett töltött utolsó órák, percek mind lassabban telnek. Az utasok egymásnak adják a mosdófülkék kilincsét. A felfrissülést és átöltözést követően eltűnnek a kézitaskákesak az előttem ülő títitár- samtól érkező papírlap finom zizegésére ébredek fel. A gép parancsnoka közli az utasoknak készült, kézről-kézre vándorló jelentésében a megnyugtató tudnivalókat; az idő tovább' ' odvező a repülésre, a magasság II 300 m, a hóban a női bundacipők és a férfi gyapjú pulóverok; Tierra... Tierra.*. — Tierra! Tierra! — Föld! Föld! — kiált fel az ablak mellett ülő spanyol útitársam, akárcsak egykor Kolumbusz — Hölgyeim és uraim? Caracas nemzetközi repülőterére érkeztünk, utunkat egy óra múlva folytatjuk, addig továbbutazó vendégeink fáradjanak a tranzitszállóba egy hűsítőre — közli a kapitány., (Folytatjuk) Kitekintek az ablakon: a mélyben puha sötétség, fent szikrázó csillagok. A „Byrd kapitány” nevét viselő, négy- turbós D-C—8 vakon repült a végtelennek tűnő víz túlsó partjai felé. L „Byrd kapitánnyal“ az óceán felett A gépmadár tizenegyezer méteres magasságban repült az Atlanti-óceán felett.
