Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-03 / 128. szám

Vasárnap} M62. Június 3. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Kohászati üzemeink nagyobb termelékenységéért Irta: Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatója ■pártunk gazdaságpolitikai iránymutatása alapján pár év óta a kohászatban is egyre több szó esik a munka termelékenységének alakulásá­ról. Nem új szó a „termelékeny­ség”, jóllehet hazánkban nem minden időben kapott olyan hangsúlyt, mint 1957 óta. Köz­ismert igazság, hogy minden új társadalom győzelme szem­pontjából legdöntőbb a munka termelékenységének növeke­dése. Ez azt jelenti, hogy né­pünk előrehaladásának, az életszínvonal emelkedésének alapját csak a termelt javak felosztható részének állandó növekedésével, az egyes termé­kek előállítására fordított össz­társadalmi munka fokozott csökkentésével, következéskép­pen a termelékenység állandó növelésével tudjuk biztosítani. A Borsod megyei kohászati üzemek munkásai, vezetői et­től a felismeréstől vezérelve, a párt- és kormányhatározatok szellemében dolgoztak és értek el eredményeket az elmúlt esz­tendők során. Vállalataink munkájában fontos szerepet kapott a tervek mennyiségi tel­jesítése mellett a termelékeny­ség mutatóinak kedvező alakí­tása, a termelésnövekedés ter­melékenységgel történő helyes arányú fedezése. Az Özdi Kohászati Üzemek, a Borsodnádasdi Lemezgyár, a Lenin Kohászati Művek és a December 4 Drótművek együt­tes gazdasági mutatóinak vizs­gálata feltárta, hogy a VII. pártkongresszus óta eltelt idő­ben, három óv alatt termelési értékünket összesen 25,6 szá­zalékkal növeltük és a terme­lésnövekedésinek 1959-ban 91,8, 1960-ban 90,1 és 1961-ben 86,3 százalékát a törmeléken y ség növeléssel biztosítottuk. Ez azt mutatja, hogy megyénk kohá­szati üzemeinek dolgozói, veze­tői törekedtek a VII. párt­kongresszus határozatainak végrehajtására, és igyekeztek az irányszámként adott 2/3—1/3 arányt túlteljesítem a terme­lékenység javára. A felsorolt eredmények elle­nére azonban még mindig nem mondhatjuk, hogy mindenki világosán érti a termedékeny- ség növelésének fontosságát. Még kevésbé azt, hogy dolgo­zók és vezetők mindegyike a maga területén mindennapi munkájában öntevékenyen is törekedne a termelékenység emelésére Bár sok szó esi k erről, de még mindig nem vált általánossá a termelékenység népgazdasági szintű elemzése, amikor is nemcsak az eleven munka, hanem az úgyneve­zett holt munka ráfordításokat is alaposabban vizsgálnánk. Egyes közgazdászok szerint — nem éppen alaptalanul — a termékek önköltsége tulaj­donképpen a halmozott munka egyesített költségeit jelenti, így, pusztán elméleti vonatko­zásban, tényleg eltekinthetünk az anyag értékétől, hiszen fel­foghatjuk úgy az anyagot, mint a természetben található ter­mészeti kincseket, amelyeket alapanyaggá, félkészáruvá, a termelés valamely szektorában felhasználható szerszámmá, géppé és végső soron emberi fogyasztás kielégítésére szolgá­ló termékké az egymást köve­tő munkafolyamatokban a rá­fordított munka tesz alkalmas­sá. Például kövessük végig az útját a vaskohászatban fel­használt és előállított termé­keknek: a vasérc, szén, mészkő, földgáz, nyersolaj, dolomit stb. kivétel nélkül a természetben található, elsődleges feldolgo­zásuk a bányászok munkáját igényli. A feldolgozó munka­helyre történő továbbítást a ra­kodó munkások, a vasutasok és a gépkocsivezetők végzik. A kohászati üzemek dolgozói alakítják át az alapanyagot hengerelt, kovácsolt, öntöttvas és acélgyártmányokká, a gép­gyárak dolgozói ezt gépekké, majd e gépekkel a különböző fogyasztási cikkeket termelő üzemekben közvetlen, vagy közvetett emberi szükséglete­ket kielégítő termékeket gyár­tanaik. Ily módon vizsgálva í kérdést, rögtön világossá válik hogy önmagában esetleg sem­mi haszonnal sem jár, ha a bányász munkatermelékenysé­ge nő, miiközben az elhasznált robbanóanyag} bányabiztosító szelvények, energia stb. költsé­ge az egységnyi termékmeny- nyiség előállításánál növeke­dett, vagy éppen a 'kitermelt munkatermékek szemnagysága, osztályozottsága, meddőanyag tartalma oly mértékben rom­lik, hogy annak mértéke a köz­vetlen a bányamunka termelé­kenység javulásából származó előnyöket meghaladja. Ha pél­dául a kohászatban a termelé­kenység növekedése együtt jár a selejt emelkedésével, a fel­használt energia fajlagos növe­kedésével, a segédanyagok (tűz­álló-tégla, kokülla), vagy éppen a betétanyag pazarlásával, úgy a termelékenység népgazdasági szinten nem emelkedik, hanem esetleg csökkenhet. Ugyan­ilyen értelemben hatnak a műszakilag szükségtelen ráha­gyások kovácsolt, vagy öntött gyártmányainknál, továbbá a rejtett hibával kibocsátott ter­mékek; ennek nehézségeit a továbbfeldolgozó üzemekben, általában a gépgyárakban., lát­ják, ahol felesleges munkará­fordítást, végső soron a ter­melékenység romlását idézik elő. A szocializmus építésének meggyorsítása, eredmé­nyeink töretlen növelése mind­nyájunk szívügye, hiszen a ka­pitalizmussal folytatott békés versenyben csak a szocialista országok együttes erőinek ál­landó fokozása biztosíthat eredményeket, csak ez jelent­heti zálogát korunkban a világ dolgozó népei, köztük a ma­gyar nép hőn óhajtott béké­jének. De ezen túl hazánk min­den polgárának elsőrendű sze­mélyes érdeke is, hogy az egy főre jutó termékek mennyisé­ge növekedjék, miközben a ko­rábbinál kevesebb anyagot, energiát, munkamennyiséget használunk el. Ezért kell féltő gonddal ügyelni azoknak a műszaki mutatóknak az alaku­lására, amelyekből objektíve megítélhetjük műszaki színvo­nal unkát, vagyis azt, hogy a legfejlettebb ipari országokhoz mérve hogyan alakul az élő és holt munka együttes ráfordítá­sa gyártmányainknál. E téren is van eredmény a megye ko­hászati üzemeinél. Özdan pél­dául a hengerelt készáru ton­na kihozatalában közel azonos eredményt érnek el, mint a vi­lágszínvonal, jelenleg 1282 kg acélt használnak fel egy tonna hengerelt készáru termelésé­hez. A Lenin Kohászati Mű­vekben az elektromos acélgyár­tó kemencék fajlagos villamos- energia felhasználása közel 6 kWó/tonnával jobb, mint a vi­lágszint. A jó számok mellett, sajnos, még több azoknak a mutatók­nak a száma, amelyek elma­radnak a világszínvonal mö­gött. Például 3—400 kg koksz- szál többet használunk 1 ton­na nyersvas előállításához, miosfc az elméletileg elérhető. Az említettekből is kitűnik, hogy a termelékenység emelé­sének legjelentősebb, távlatok­ban egyedülálló eszköze a ter­melés technikai színvonalának emelése. Vállalati szinten ezt a célt szolgálják a különböző műszaki fejlesztési tervek, azok a célkitűzések, amelyekéit rö- videbb, vagy hosszabb tervidő­szakra feladatként magunk elé tűzünk. Ezen a téren egyálta­lában nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel. A Le­nin Kohászati Műveknél ta­pasztaljuk, hogy jelentős mér­tékben visszaesett a műszaki fejlesztés üteme, ami már az elmúlt gazdasági év eredmé­nyeit is rontotta. Addig, amíg a műszintterv megtakarítási előirányzatunk teljesítése 1958- ban 108, 1959-ben 103, 1960-ban 103 százalékos volt, 1961-es tervünket mindössze 46 száza­lékra . tudtuk teljesíteni. Nem javult a helyzet 1962. I. ne­gyedében sem, mert bizonyos műszaki mutatók romlása mi­att az elmúlt esztendő eredmé­nyeit sem értük eL Blmaradásunk okait vizsgál­va több olyan körülmény ke­rült felszínire, amelyek részben vállalati sajátosságúak, más­részt pedig általánosak, a ma­gyar ipar nagyobb területén is megtalálhatók. Ezek között lé­nyeges kérdés a vezetés szoci­alista módszereinek gyengülé­se, a kidolgozott, mindenki ál­tal helyeséit és jóváhagyott fejlesztési feladatok megoldá­sának lassúsága, általában a fejlesztéssel összefüggő köve­telmények kielégítet'lensége, a feltételek megteremtése körüli bürokratikus huza-vona. Ezek közül néhányat konkrétan is említek. Tapasztalhatjuk a gazdasági és műszaki vezetés minden szintjén, hogy nem használjuk fél a korábbi idő­szak helyes gyakorlatához ha­sonlóan, a kollektíva bölcses­ségéből, a dolgozók ezreinek aktivitásából adódó lehetősége­inket, nem támaszkodunk erre kellően. Jóllehet a dolgozóink által benyújtott újítások száma évről-évre 15—20 százalékkal nőtt, az így megtakarított ösz- szeg az eltelt 3 év alatt dup­lájára emelkedett, és 1961-ben meghaladta a 26 millió forin­tot, üzemünknél romlott a ter­melési tanácskozások színvo­nala, az üzem tényleges prob­lémáit nem elemezzük kellően, a korábban jelentkező hiányos­ságokat nem szüntetjük meg és nem foglalkozunk fontosságuk­nak megfelelően a szocialista munkabrigád mozgalommal. A műszaki színvonal növe- lése, a munka társadalmi termelékenységének emelése a beruházásoktól is és különösen a nagy-■beruházásoktól függ. E téren bár a megye kohászati üzemei az elmúlt évek során kaptak jelentősebb segítséget, de ezek hatása csak később lesz érezhető. A vaskohászati iparág jelentősebb beruházási eszközeit az elmúlt 3 év során a Dunai Vasmű és az ózdi martin rekonstrukciója emész­tette fel. Az 5 éves terv hát­ralévő éveiben viszont jelen­tősen emelkedik majd a megye többi kohászati üzemének be­ruházása. Csak a Lenin Kohá­szati Művekben a beruházá­sok háromszorosára növeked­nek, a hátralévő 2 és fél évben közel 2 milliárd forintot keli beruháznunk, vagy felújításra fordítanunk. Amikor arról beszélünk, hogy javítsuk a fajlagos mű­szaki mutatókat, fejlesszük a kohászati berendezések műsze­rezettségét, gyorsítsuk az au to­matizálást és a technológiai fejlesztésben rohamosan tör­jünk előre, arra is gondolni kell, hogy mindezek biztosítá­sához szakmailag korszerűen felkészült szakmunkásokra, a technikusok és mérnökök so­kaságára van szükség. Ha a Lenin Kohászati Művek hely­zetét mérlegeljük és megnéz­zük a fejlődést ezen a téren, meg kell állapítanunk, hogy nem tettünk meg mindent a személyi feltételek biztosításá­ra. Három év alatt mindössze egy fővél nőtt mérnök-létszá­munk, ugyanakkor 1959-ben 19, 1960-ban 16, 1961-ben 11 mérnök ment él a vállalattal. 1959 óta vállalatunknál a tech­nikusok száma 121 fővel növe­kedett és 1959-ben 104 fő, 1960- ban 92 fő, 1961-ben 69 techni­kus cserélődött ki. Biztató vi­szont e téren az a körülmény, hogy dolgozóink közül sokan tanulnak. Jelenleg 61 dolgozó műszaki egyetemen, 91 szak- technikumon., 573 különböző technikumokban, 76 dolgozó gimnáziumokban képezi ma­gát, és nem utolsó sorban ko­moly létszámot várhatunk a jövő években a nappali tago­zatokról kikerült fiatalokból. Mindezt nem azért soroltam fel, hogy a Lenin Kohászati Művek belső problémáit ismer­tessem a sajtó nyilvánossága előtt, hanem elsősorban azért, hogy minél tágabb összefüggé­seit mutassam meg a termelé­kenység alakulását befolyásoló tényezőknek, hogy gondolato­kat ébresszek a dolgozókban, a vezetőkben egyaránt, s hogy e gondolatokat cselekedetek kövessék, amelyekkel méltán készülhetünk pártunk VIII. kongresszusára. A diósgyőri kcti ős vágány ú villamosvasút építése során az újdiósgyőri Marx téren átalakítási mun­kálatokat végeznek. Már építik a leendő vágányok alapjait. Nagyon meggyorsítaná a munkálatokat, ha az EMASZ a feleslegessé vált oszlopokat időben kiszedné és a felső vezetéket átkapcsolná. Az építők bíznak benne, hogy az illetékesek minden lehetőt elkövetnek a munkálatok meggyorsításá­ért. A kettősvágányú villamosvasút átadásával meggyorsul a közlekedés Diósgyőr és Miskolc között. Sz. Gy­' Mi a helyzet ^ az a ibaújszántói Járásiban? A szokásos heti jelentések­ből minduntalan az csendül ki, hogy bajok vannak az abaúj- szántói járásban, vontatottan, vagy éppen sehogy sem halad a növényápolás. Az elmúlt hét munkájáról a megyéhez befu­tott járási jelentés például nem említ cukorrépaegyelést, vagy csak nagyon kis száza­lékban, továbbá a kukorica, a burgonya, sőt a napraforgó esetében is aggasztó kép kere­kedik ki a jelentésből. Mi a helyzet az abaujszántói járásban? A legilletékesebbtől, Nikházi Lajostól, a járási tanács mező- gazdasági osztályának vezető­jétől kértem választ. — A járási jelentéseknél szinte akaratlanul is összeha­sonlítanak bennünket a déli járásokkal — kezdte Nikházi elvtárs. — Nem szabad azon­ban elfelejteni, hogy, az abaúj- szántói a megye legészakibb járásának számít, s több mint két hét eltolódás van a tennivalóknál Nem egy termelőszövetkezet­ben még nem is lehetett hoz­záfogni a kukorica, a krumpli kapálásához, hiszen még csak most kel a késői vetés miatt. Ez a tény pedig olyan objektív akadályt jelent, amiről nem tehetünk. Sorra vettük az egyes nö­vényfajtákat. Elsőként a cu­korrépát. Nos, itt valóban nagy nehézségek mutatkoztak. Elvetettek 754 holdat, s ebből az egyenetlen vetés, de főleg a rovarkártevők miatt 232 holdat újra kellett vetniük. A hirte­len felmelegedés következté­ben kikelt bogár két nap alatt olyan pusztítást végzett, amire talán még nem volt példa. A megmaradt 522 hold cukorrépa megkapta az első kapálást, egyelése is a vége felé jár. Fonyban, a járás leggyengébb tsz-ében például az önkéntes vállalás eredményeként a tagok többet is vállaltak a tervezettnél cukorrépából. Általában jó ha­tással van a munkakedvre a premizálás. Vilmánkban há­rom nap alatt végeztek'60 hold cukorrépa egyelésével. Na­gyobb probléma csak Boldog­kőváralján akadt, nyolc tag nem kapálta meg a maga terü­letét. Amikor kivizsgálták az ügyet, kiderült, hogy elsősor­ban a vezetőség a hibás a do­logban, olyanokra is osztott, akik egészségi állapotuk miatt képtelenek dolgozni. Itt jártak nemrégiben a cukor­gyár ellenőrei, s megállapítot­ták, hogy a járásban a répa ál­lapota és a munkák üteme ki­elégítő. — A napraforgóval azonban valóban bajok vannak— mon­dotta Nikházi elvtárs. — Az elvetett 574 holdnak még csak a fele kapta meg az első ka­pálást. Göncön, Hcrnádszurdo- kon és Fonyban még hozzá se kezdtek. Pedig az első kapá­lás már lényegében elmúlta idejét, s ha nem sietnek, a kés­lekedés a termésátlagok csök­Töhb mint száz borfajta vehet részt megyénkből az országos borversenyen Pénteken, június 1-én a To- kaj-Hegyaljai Állami Gazda­ság hatalmas, új éttermében került sor a megyei borver­senyre. Az 56 tagból álló bírá­ló bizottság Katona Zsigmond egyetemi tanár vezetésével 248 fajta bor minősége, íze, zama- ta fölött mondott bírálatot, döntötte el, mely borok ér­demlik ki a különböző fajták közül a legjobb címet. A tokaj-hegyaljai borokon kívül 10 egyéb borfajta is „in­dult” a versenyen. A legtöbb első helyezést a Tokaj-Hegyal- jai Állami Gazdaság szerezte meg. Első dijat nyert az 57-es évjáratú 5 putonyos ó-aszújuk, 57-es évjáratú 4 puttonyos ó-aszújuk, 56-os évjáratú 3 puttonyos ó-aszújuk és 5 put­tonyos aszúboruk. Ugyancsak első helyezést nyert az 56-os évjáratú édes szamorodni és az egyik új, száraz szamorodni boruk is. A furmint és a hárs­levelű borok versenyében az ó-borok közül a Tolcsvai Álla­mi Gazdaság 58-as évjáratú furmintja és 59-es évjáratú furmint-hárslevelűje nyerte meg a szakemberek tetszését.. A versenyen részt vettek és az édes, valamint a száraz borok ■versenyében első dijat nyertek a tállyai, a tokaji és a tolcsvai egyéni termelők is. Az egyéb borok versenyében a bogácsi Uj Elet Termelőszö­vetkezet olaszrizlingje és a To­kaj-H egy aljai Állami Pince- gazdaság geszti rizlingbora nyert első helyezést. A versenyen több mint száz bor szerezte meg a 15,1 pontot, amely már feljogosít az orszá­gos borversenyen való részvé­telre. kenésében bosszulja neg ma­gát. A kukoricával az a baj, hogy későn került földbe, sok he­lyen még nem lehet kapálni, de a fogasolás már mindenütt megtörtént. Vizsolyban a 85 hold kukoricából hetvenet megkapáltak, ami itt különö­sen nagy eredménynek számit, hiszen mindig is bajok voltak a munkafegyelemmel. A pré­mium azonban itt is megindí­tott egy jó irányú erjedést,, megnőtt a tagság munkakedve. Az is nagy eredménynek szá­mít, hogy a járás 1851 holdnyi kukorica területéből 1400 hol­don elvetették a köztes babot.­A burgonya is későn került földbe, de azért nem annyira, hogy teljesen indokolná; az 575 holdból még alig kapáltak meg valamit. Ebben a járásban különösen meg kell becsülni a lucernát, hiszen pillangósból ennyivel van ennyi — a 980 hold vörös­heréből 900 hold kipusztult. A lucerna 98 százalékát kaszál­ták le eddig —, a betakarítás [gondosságán múlik, mennyit 'nyernek vele. Nikiidéi elvtárs magabizto­san jelentette ki, hogy nem lesznek, nem lehetnek bajok a növényápolással, s az aratásig maradéktalanul el is tudják végezni, hisz« a számítások szerint átlagosan csupán 1,3 hold kapás jut egy tagra a járásban. Bizakodását arra alapozza, hogy általános érvényűén igaz a tsz-tagság szorgalmában bekövetkezett fejlődés. Ez a kívánt fejlődés nemcsak a széles körben al­kalmazott premizálásnak kö­szönhető, hanem annak is, hogy ilyen szép még nem volt a határ. A kalászosok szépek, a tavaszi árpa is jó termést igér, s a közelmúltban kapott nagyobb mennyiségű csapadék a kapósok fejlődését is meg­gyorsította. A tsz-tagság maga is látja, hogy érdemes ipar­kodnia, munkáját haszon ko­ronázza. A növényápolás meggyorsu­lását a jövő héten tapasztal­hatjuk majd, s ha az abaúj- szántói járás közös gazdaságai mozgósítják erőiket, egy-két hét alatt pótolni lehet az idő­járás okozta késést. g. m. Megkezdődtek a gépszemlék — A nyári betakarításra készülnek már megyénk gépállomásai A Borsod megyei gépállo­mások az idén csaknem száz­ezer holdról takarítják be gép­pel a kalászosokat. A 12 gépál­lomáson kettőzött erővel vég­zik a 177 kombájn és a 259 aratógép javítását. Az elkövet­kező hetekben újabb 170 kom­bájn érkezik a megyébe. Ez le­hetővé teszi, hogy mintegy 30 ezer holdon kétmenetes ara­tással takarítsák be a gabonát. Erre a déli járásokban kerül sor, ahol a gabona gyorsan érik. A kétmenetes aratással gyakorlatilag sikerül megszün­tetni a szempergést. A kombájnok és az aratógé­pek kezelésére a legjobb trak­torosokat válogatták ki. ötna­pos tanfolyamot tartanak ré­szükre, hogy elsajátítsák a kofnbájn kezelését, s aratáskor már megfelelően begyakorol­va üzemeltethessék a gépeket. A nyári munkákra kijavított gépek szemléje csütörtökön a Mérai Gépállomáson megkez­dődött, s a következő napok­ban a Szerencsi, valamint a Vilmányi Gépállomás kerül sorra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom