Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

SK O^j

Világ proletárjai, ©gyesűlfetekl

Á MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Will. évfolyam, 116. »vám

Ara: 70 fillér

1962. máján 20, vaaárnap

Az irodalom alapvető hivatása a nevelés

Kállai Gyula beszéde az írószövetség közgyűlésén

Megnyílt az Ipari Vasár

Káliad Gyula bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány baráti üdvözletét, jókívánságait tolmácsolta a közgyűlés résztvevőinek, A továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának történelmi jelentőségét méltatta, majd így folytatta beszédét:

Bővültek az irodalom szervezeti keretei

— Tisztelt közgyűlés! A párt és kormány az újjáalakulás utáni első közgyűlésen örömmel látja, hogy az Írószövetség általában teljesítette feladatait. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szövetség tagsága — de ezen túlmenően a magyar író társadalom túlnyomó többsége —, a szocialista * úrsadalmi rendszer oldalán áll és azon fáradozik, hogy tevékenységével hazáját és népét szolgálja.

íróink egy része hivatásának megfelelően részt vett a tömegek oktatásában és nevelésében, részt vett a termelőszövetkezetek szervezésében és megszilárdításában; sokan szocialista brigádok tagjai is lettek az üzemekben.

Mindezért elismerést és köszönetét érdemelnek!

Az irodalmi egység kérdéséről szólva hangsúlyozta: az írók többségének körében már

kialakult az egység a legfőbb, leglényegesebb kérdésekben, abban, hogy a nép felemelkedését és boldog életét, azaz á szocializmus építését kívánják szolgálni, s tollúkkal minden nép szabadságáért, a béke vé- delmezéséért akarnak küzdeni. Az irodalmi egység fejlesztése továbbra is igen fontos politikai célkitűzésünk.

— Véleményünk szerint — jelentette ki;

az írószövetségben cs az irodalmi életben helye van minden igazi írónak, aki irodalmi tevékenységével kész részt venni az emberi haladásért, a béke biztosításáért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a demokráciáért, hazánk és népünk anyagi és szellemi felemelkedéséért, a szocialista Magyarország megteremtéséért vívott harcban.

Ilyen értelemben beszélünk irodalmi egységről.

A bírálat ne a szerző személye, hanem a mű eszmei és politikai tévedései ellen irányuljon

Irodalmunk nem kommunista szemléletű alkotói között'sokan vannak olyanok, akiknek pozitív szocialista irányú fejlődése biztató. Értékeljük és becsüljük előrehalt "ásükat. De ugyanakkor nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy baráti, elvtársi bírálattal segítsük elő további fejlődésüket. Véleményünk szerint ezeknek az íróknak és művészeknek a baráti elvtársi bírálat akkor nyújtja a legnagyobb segítséget, amikor ők maguk is szükségét érzik annak, hogy helytelen nézeteiktől, vagy azok egy részétől megszabaduljanak. A bírálatnak helyes alapokon kell nyugodnia, nem a szerző személye, hanem a művében fellelhető eszmei és politikai tévedések ellen kell irányulnia.

— Irodalmi életünk nagyon fontos kérdése, a mai élet ábrázolása. Senki nem vitathatja:

egyetlen irodalom sem fejlődik egészségesen, ha fő feladatát nem abban látja, hogy feltárja az adott világ sokrétű problémáit, segítse kora haladó erőinek győzelmét, részese legyen a kor társadalmi küzdelmeinek.

A mi irodalmunk tekintete is korunkra irányul, mégis, azt. kell mondanunk, hogy a népünk életének utolsó 15 évében bekövetkezett sorsdöntő fordulatoknak a téma nagyszerűségéhez méltó megfogalmazása még nem született meg a mai irodalomban.

Irodalmunk ezzel még adós, de bízunk benne, hogy ezt az adósságát is törleszteni fogja.

— Az életismeret hiánya miatt szenved csorbát a pozitív hős ábrázolása is. Egyesek már magának a pozitív hős ábrázolásának igényét is sematizmusnak bélyegzik, holott a sematizmus veszélye nem a pozitív hősben, hanem az élettől diszakadt íróban van.

Az irodalom alaphivatása a nevelés, s ezt leginkább az általa megrajzolt pozitív hősök példamutató erejével érheti el.

A mi életünkben tömegesen megtalálhatók az irodalmi megformálásra méltó hősök ttja lett, hogy a tudomány és a technika a tömegek jólétét szolgálja.

Ez a program is megihlette az irodalom és a művészet embereit Petőfi Sándort, az első hazai vasút is remekművű vers megírására ösztönözte. József Attila pedig, aki tudatosan látott a jövőbe, évtizedekkel a tudomány, mai eredményeinek megszületése előtt a művelhető csillagokról beszélt.

— Teljes szívvel és őszintén

bízunk a magyar írókban, a magyar irodalom képviselőiben. Egy úton megyünk, azonos célokért harcolunk. Bízunk abban, hogy a jövőben tanúi leszünk a nagyigényú magyar szocialista irodalom felvirágzásának. Rendületlenül hiszünk abban, hogy népünk további nagy felemelkedés előtt áll az élet minden területén, s ebből a felemelkedésből — sőt ennek előmozdító erői közül — nem fog hiányozni a magyar irodalom sem.

A Vertcsz-berendezésck a nehézipari pavilonban.

A szocialista világrendszer lendületes fejlődésének új szakaszába ért

]\. Sz. Hruscsov beszéde a Szófiában rendezett nagygyűlésen

N. Sz. Hruscsov, a Bulgáriában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője szombaton bestédet mondott a Szófiában rendezett nagygyűlésen. Beszéde bevezető részében őszinte köszönetét mondott azért, hogy Szófia város díszpolgára címét adományozták neki. Nagy megtiszteltetés ez — jelentette ki —, amelyet elsősorban úgy tekintek, mint a bolgár főváros dolgozói részéről az országunk és az egész szovjet nép iránt táplált testvéri érzések megnyilvánulását. Hruscsov a továbbiakban megköszönte a párt és a kormány vezetőinek, a bolgár dolgozóknak azt a szívélyes, testvéri fogadtatást, amelyben a szovjet küldöttséget részesítették.

A burzsoá sajtóban — folytatta Hruscsov — gyakorta olvashat az ember olyan megjegyzéseket, hogy az európai szocialista országok a népi hatalom megvalósítása óta alig

haladtak előre gazdasági fejlődésükben. De vajon melyik tőkés ország mondhatja el például Bulgária szomszédai közül, hogy olyan sikereket ért el, mint a bolgár nép a szocializmus feltételei között.

A népi hatalom éveiben tizennégy szeresére nőtt Bulgáriában az ipari termelés, erős és magas terméshozamú mezőgazdaság alakul! ki, nagyot fejlődött a tudomány es a kultúra, számottevően emelkedett a nép anyagi életszínvonala. A népi Bulgária fejlett ipari-agrárállam- má, valóban független országgá vált, amely méltó . helyet foglal el a hatalmas szocialista közösségben. Lám, ilyen sikereket mondhat magáénak az a nép, amely a szocializmust építi!

A szocializmus minden lépése egyre saembeötlöbben és

meggyőzőbben mutatja nagyszerű előnyeit a kapitalizmussal szemben — mondotta a szovjet kormányfő. A továbbiakban a szovjet hatalom rohamos fejlődéséről, az SZKP programjában körvonalazott nagyszerű célokról, a Szovjetunióban a kommunizmus alapjainak felépítéséről folyó harcról beszélt Végül számadatokkal jellemezte a hétéves terv sikeres teljesítését.

A szovjet: emberek — folytatta Hruscsov — a nemzetközi kommunista mozgalommal, az egész haladó emberiséggel szemben fennálló internacionalista kötelességüknek tekintik a kommunizmus felépítését a Szovjetunióban.

A szovjet küldöttség vezetője a továbbiakban rámutatott, hogy

a nemzetközi helyzet most kedvező számunkra, de ugyanakkor eléggé bonyolult is. Olyan korban élünk,

amikor a szocialista világ- rendszer lendületes fejlődésének új szakaszában van.

A haladó gondolkodású emberek megértik, hogy csak a szocializmus útja vezetheti el országukat rövid idő alatt az igazi szabadsághoz és haladáshoz. Csak a kizsákmányolás megszüntetése, a szocialista termelési módra való áttérés, vagyis a gyárak, az üzemek, a föld és kincseinek társadalmi tulajdonba vétele biztosítja a nemzetgazdaság és a kultúra gyors Virágzását. Csakis ezen az úton találhatják meg a népek boldogulásukat.

Hruscsov a továbbiakban a nemrég függetlenné vált országok fejlődésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a gyarmati uralom alól felszabadult országok nemzeti burzsoáziája kettős jellegű. A jelenlegi körülmények között még nem meri- (Folytatás a 2. oldalon.)

Mai történet a kukoricáról ^

hangom lett nekem is, de még mekkora hangom! Lovat adott alám az eredmény, amit kizárólag a gyomirtószernek köszönhettünk. Mondtam: ti már megfőzrtétek a kukoricátokat, még márciusban, amikor gonoszkodó szavakkal illettétek a vezetőséget a simazinért, hát akkor most egyétek meg a főz- teteket... No, meg nem is egyezhettem bele abba. hogy nekiessenek a közös kukoricájának. Minden család csak öt kilót vigyen haza, kétszáz családnak mér tíz mázsa kell, s olyan is akadt volna, akinek kedve szottyanik több főzetre is, mert minálunk nagyon kedvelik a főtt kukoricát, igazi csemege az.

No, de száz szónak is egy a vége. A háztáji malackát is a közösből kapott kukoricán kellett meghizlalni. Úgy megnőtt a mi simazinos kukoricánk, a lovas ember is elveszett volna benne. Szép volt, nagyon szép, holdanként megadta csövesen a harminc mázsát

[VI egfordult a szél. A tagság

1 * már nem kérte, hanem követelte, hogy a háztájiban is így vessük a kokoricát, s csak azt fájlalják, hogy a többi kapásnak még nem találta ki a tudomány a gyomirtó szerét. Az eredmény, az az igazi meggyőző eszköz, ha van eredmény, a mai ellenkezés holnap örömteljes igenléssé fordul. Már ilyen az ember. Azért nem félek én attól, hogy ne szeretné meg rövid idő alatt a nép a közös gazdálkodás megszereti, már a többség sa réti is, s holnap már minden! áldja, mert jó dolog ...

re. w.i

a víz még a szántáson is. Egykettőre kikelt a mi kukoricánk, s olyan szépen fejlődött öröm volt nézni. Én szinte naponként kiballagtam a kukoricaföldhöz, lestem, figyeltem jön-e a dudva, igaz-e, amit a simazinról mondanak, csodaszer-e valóban, még a földber nyakoncsípi a gyomot, n énén gedi, hogy kidugja a fejét Teltek, múltak a napok, hétrí hét jött, de a gyom nem mutatkozott, csak itt-ott árválkodott egy-egy csenevész, neu tudom mifajta növényke. A kukorica meg nőtt, pedig akkor már kemény volt a föld szikrázott benne a kapa. A tagságot is izgatta a csodaszer ök bizony egy-kettőre megkapálták a háztájit, egy fikarcnyi gyom se volt az övékber sem. Kezdetben én is azon rágódtam, csak kell a kapa s földnek, hogy szellőződjön, de úgy látszik, hogy nem kell annak a szellőzködés. mert a mi közös kukoricánk így is nagyon jól érezte magát, sőt ai tett neki jót, hogy nem boj- gatták meg a földet, nem szökött ki belőle az a kis nedvesség, amivel hébe-hóba-megszánta az ég. A háztáji kukorica meg sárgulásnak indult. Szomorú látvány volt Amikor a közösben úgy augusztus elején megjelentek az első főzni- való csövek, csak jönnek hozzám az emberek, engedjem már meg, hogy egy főzetnyi! törjenek, mert a háztájit leaszalta a Nap, azon még nincs, talán nem is lesz cső. isagy

a munkát, mint az állami gazdaság, akkor ugyanazt a hatást kell kifejtenie, tehát a mi kukoricásunk se lesz gyomos. Nehezen egyezett bele a vezetőség, de aztán megszavaztuk. Igaz, egyetlenegy többletszavazat volt a döntés mérlegén, de hát az elég volt.

— Ugye. milyen furcsa, hogy egyetlen ember szava, véleménye is mennyit jelent? — állt meg beszédében az elnök, de csak bólintáshoz volt időm, máris folytatta.

— Ha azon a vezetőségi ülésen eggyel kevesebb a szavazatok száma, tavaly is üres zsákkal mehettünk volna haza a kukoricaföldről. Amikor a közgyűlés elé terjesztettük a tervet, volt nagy nevetés. Kezdetben csak nevettek, hogy ki látott már olyat, kukoricát termelni kapa nélkül, aztán ellenkezés lett a nevetgélés- ből, hogy azt nem szabad, akkor megint búcsút mondhatunk a kukoricának, annyink se lesz, hogy a háztáji malacot felhizlaljuk. A vezetőség azonban nem engedett

Százötven holdon vetettünk simazinos kukoricát. Felajánlottuk a tagságnak, hogy a háztájit is úgy vessük el. Hallani sem akartak róla. Ha már a közösnek nem lesz, legalább az a kis háztáji teremjen vala- mit — így érveltek.

S z*'?.te egyszerre került földbe a mag a közösén is, a háztájin is. Szerencsénk volt. Röviddel a vetés után akkora esőt kaptunk, hogy állt

k

• 1-T ogy hol esett meg az eset,

! az igazán mindegy, bár|hol, bármelyik faluban meg- jtörténhetett volna. No, de nem akarok nagy feneket keríteni jmondókámhoz, hiszen nagyon (is prózai dologról van szó — a J kukoricáról.

• Egy elnök mondta el nekem,

;a határt járva. Még nem volt (sok látnivaló a mezőn, hát (tegnapi történetekkel ütöttük !agyon a közénk lopakodó

(unalmat.

) — Hatvanban esett, mindig (esett, meg a tagságunk se na- fgyon törte magát a kapálás- Isal, így történhetett meg, hogy [a gaz egy-kettőre lehagyta nö- ■vésben a finnyásabb kukori- ! cát. Az nem érzi jól magát (más növények társaságában, (legfeljebb ha a babbal barátkozik. Elég az hozzá, hogy (nem lett abban az évben kukoricánk. Máséven aztán gon• dőltünk egyet. Hátha megint [immel-ámmal veszi kezébe a (tagság a kapát, előre nem lelhet azt tudni, hiszen az embe- írelc egy része olyan, mint a ljóidő: most süt a Nap, egy óra [múlva meg nyakad közé kell 'kapni a lábadat, oszt iszkolni (haza, mert zuhog az eső,

’ A vezet°ségben eszébe ju- j tott valakinek, hogy mulattak neki az állami gazdagságban egy nagy darab kuko- (ricást, ami nem látott kapát jegész esztendőben, mégis olyan [tiszta volt, mint a virágoskert, }s a simazint emlegette. Próbál- j kozzunk meg mi is vele. Ha ■ugyanúgy megadjuk a földnek

pusai. Ha az író ismeri az életet és részese a szebb cs jobb álét kiharcolásának, ha tevékenységét összeköti a munkás- isztály, a parasztság, az értelmiség harcával, feltétlenül -negtalálja műveinek pozitív löset is.

— Még mindig akadnak, akik így vélik, hogy a mai élet kér- iéseiről nem is lehet nagy Tiűvet alkotni, mert ehhez bi- :onyos „történelmi távlat” kell. Sz az elmélet nagyon hasonlít1 ihhoz a rég megcáfolt tételhez,' logy azon a bizonyos „billegői róasztalon” nem lehet írni. ( Bmbere, írója válogatja, hogy, jilleg-e íróasztala. Amennyi-! len az írónak szilárd marxis-! a—leninista világnézete van,! Diztosan eligazodik korunk leg-i Donyolultabb kérdéseiben is: i

— Az irodalom és a művé-i

izet nemcsak ábrázolhatja és] «fejezheti a fejlődő társadal-. ni valóságot, hanem — ha hc-J yesen látja a társadalom fej-i lődésének objektív törvény-j szerűségeit — felvázolhatja a, jövő képét is: megrajzolhatja aj fejlődés történelmi perspekti-j záját. ;

A továbbiakban kifejezésre( juttatta, hogy a nép, a párt, a kormány megbecsüli és szere-1 tettel övezi az írókat. Barátot,] fegyvertársat lát bennük a küzdelemben, amelyet a jobb,* szebb életért folytat. A nép és] íz írók közös tevékenységének, ribontakoztatásában sok mun-] ca hárul az írószövetségre. j

— Az írószövetség megnöve-i tedett szerepéről tanúskodik] íz is, hogy a kommunista írók' kezdeményezésére ismét létre-, lozzuk az írószövetség párt-, szervezetét. A párt nálunk! mindenkié, abban az értelem-! Den, hogy mindenki, akj a1 szocializmust magáénak vall-: ja, segítséget, támogatást, erőt. meríthet a pártból;

— Napjainkban a tudomány* ás a technika hatalmas léptek-' tel halad előre, s könnyebbé,] szebbé teheti a népek életét.

Az emberiség évezredes

álma volt, majd program-