Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
Vasárnap, 1362. május 13. ESZAKMAGYARORSZÄG s •• KOVESDI KÉPESLAP Áruház, ahol minden kapható Matyóföld. Sokráncv, színes szoknya- forgatag, bokrétás pörgekalap: vászonba, selyembe varrt színpompás virágfüzér- álmok. önkéntelenül is ilyen képzetet idéz fel Mezőkövesd. Hajdani idők szőttese ez emlékezetünkben. S ha végigmenve Matyóország fővárosán, mégsem marad hiányérzetünk a bájos népviselet levetése miatt, azt tudjuk be annak a sokkal másabb, sokkal emberibb, új színeknek, amelyeket Mezőkövesd dolgos népe teremtett másfél évtized alatt... A Zsóri... NShärty iMtamsSter választja tSL S a 'környéket teljesen el a Zsóri-fürdőt Mezőkövesd- megváltoztatja gyönyörű, ápolt Az aprócska „alagútón” keresztül ilyen a fürdő egy része. parkjával, kisebb-n-agyobb fürdőmedencéivel, felnövekvő karcsú nyárfáival, ligeteiből kandin ki virító piros padsoraival. Mezőkövesd Tapolcája ez. A melegebb hónapokban zsúfolásig telt medencéi most még sok-sok helyet adnak az úsz- fcálásra is. Kevesen vámnál ilyenkor, szezon elején. A fürdő mögött épülő üdülőtelepek sem nyitották meg még kapuikat. Mégis, a vendégek között mér nem egy „idegen” akad. Pestiek, miskolciak, s távolabbi falvak lakói. A 68 Celsius fokos, főleg kén, jód és vastar talmú víznek, igen sok kedvelője akad megye-, de országszerte is. — Sőt, nem egy külföldi országban is ismertté vált a Zsóri vizének gyógyhatása — mondja Boncsér László, a Zsóri- fürdő igazgatója. — Tavaly is számos . külföldi vendégünk volt. Főként a baráti országokból látogatnak sokan hozzánk. S tegyük hozzá: igen sürgető már az igény a Zsórivad szemben. Több üdülőtelep, szálloda kellene ide. Mert így, hiúiba is vám egy-egy nyári vasárnapom tízezer vendége, a hétköznapokon mégsem lehet úgy kihasználni, mint ahogyan megérdemelné. Persze, legyünk optimisták. Reméljük, hogy a fürdő távlati fejlesztési terve rövidesen megvalósul, s a Zsó- riból valóban az lesz, amit a mezőkövesdiek szeretnének: világihíres fürdőhely. A kirakatok bőséges választékot kínálnak. Az áruféleségek ízléses elrendezése a kirakatrendező kezemunkáját dicséri. Az Áruház belseje — nem is merem kisbetűvel írni, vagy pláne üzletnek nevezni — felvehetné a versenyt, bár- melyik fővárosiéval. — Kellene egy ilyen Mis- kolcnak is — irigykedem. — Tulajdoniképpen hány osztálya van? Az Aruház vezetője, Demjér László mutatja be „birodalmukat”. — Van konfekciós, kötött rövidárus, bőrdíszmű, vasmű szaki, cipő- és méteráru ősz tályunk. összesen tehát hét. — No, itt aztán valóba megtalálható minden, égj helyen. S a forgalom? — Havonta közel 3 millió forint. — És mi a legkeresettebb cikk? — Most: 'különösen kelendők a különböző motorok, a vas- műszaki cikkek. De rohamot indították a nők a tavasai, nyári ruhákért is. — Mikor létesült ez a gyönyörű bolt? — Már elég légen. Először földszintes volt. 1959-ben építették át ilyen emeletessé. Egyébként azt hiszem, nem érdektelen megemlíteni, hogy minden osztályunkon önkiválasztó eladási rendszer van. A vásárlóközönség tehát nyugodtan válogathat. Nálunk igen jól bevált ez a módszer — mondja Demjén elvtárs. — Áruházunknak 25 dolgozója van, de már gondoskodunk a szakképzett utánpótlásról is. Kilenc kereskedelmi tanulót foglalkoztatónk. így biztosítjuk, hogy a jelenlegi 1—2 szak- képzettséggel nem rendelkező eladónkat rövidesen velük cserélhetjük feL — És az áruellátás? — Minden igényt kielégítő. A nagykereskedelmi vállalatokkal igen jó a kapcsolatunk. Persze, mi is igyekszünk a lehető legjobban eleget tenni vásárlóink 'kívánságainak. Már Köveséi virágok Nem, nem igazi .virágok ezek. Többnyire alakjuk sem hasonlít semmiféle vadontermő, vagy nemesített növény szirmához sem- Színük is más .jjfca, ólénkebb, többféle. És mégis virágok ezek, amiit csak emberi fantázia álmodhat vászonra, selyemre, s fátyolszerü organdinra. Kövesdi virágok. Selyemfonállal hímzett, szép matyó álom-valóságok. Ott pompáznak, virítanak minden kézimunkájukon. Legtöbbjüket, legszebbjüket a Háziipari Szövetkezetben ^termesztik”. S ezek a kövesdi virágok már világhírűek. A szövetkezetben lévő közel másfélezer asszony kezemunkáját dicsérik már a Szovjetuniótól Franciaországig, Németországtól Törökországig, Belgiumtól Amerikáiig. Mert a világnak szinte valamennyi tájára eljut a kövesdi hímzések exportja. Ez az a szövetkezet, ahol a férfiak olyan kisebbségben dolgoznak, hogy már-már deputá- cióval illenék kérni az „egyen- jogosításufcait.” Merthogy a 'közel másfélezer dolgozó közül mindössze éppen egy tucat a férfi. Dehát ez a munka aztán már igazán csak az asszonyoknak, lányoknak való. Könnyűkezű, a tű vei ügyesen bánó matyó lányok, menyecskék hímezik igaz kedvteléssel a messzi országokba utazó szép kézimunkájukba álmaikat. - s Kisjankó Nagy Posta bácsi Ar, ország egyetlen szűcshím- messze van a Bori néni házától, zője, — mondta a Háziipari Szövet- Nehéz volt megtalálni, mert rosz- kezet elnökasszonya róla. Meg szül kérdezősködtünk utána. Úgy még azt is, hogy otthon dolgozik mondtuk, hogy Nagy Istvánt kcrcs- az „öreg”, a lakásán, ami nem sük. S az útbaigazítóknak csak kis Készül a hófehér kecskebőrből, a sok virággal hímzett, igén keresett gyermektarsoly. Nem útinapló, nem is valamiféle útikalauz igényével irtuk ezt a képeslapot. Hiszen Mezőkövesd dolgos népének megváltozott életéről oldalakat, vaskos tanulmányokat lehetne írni, s talán akadnak is majd, akik vállalkoznak rá, hogy megírják: hogyan változott meg, hogyan éli új életét a matyó főváros, amelynek cifrasága mögött valóban annyi sok szegénység húzódott; miként építik szebb holnapukat Matyóország polgárai, akiknek hajdani vándorlásait, a nagykepék és az uradalmi summáskodások emlékeit a Matyó Múzeum, ereklyéi őrzik. Az idegen, aki autóban ülve átsuhan a Mezőkövesdet átszelő főforgalmú országúton, kíváncsiskodva les ki az ablakon, talán még a fényképező gépét is előkészíti, aztán csalódottan ereszti le. A kövesdi matyók levetették a cifra ruhát, a sokrőfös szoknyákat, pitykéket, rézgombokat, „daru- tolyus” és árvalányhajas pörgekalapokat, s csak úgy járnak, mint „mindenfele”. A szép népviselet hagyományait a Háziipari Szövetkezetben serénykedő asszonyok és egykét öreg ember ápolja, fejleszti tovább, hogy fennmaradjon az utókorra. A régihez Mezőkövesden új színfoltok, új nevezetességek keletkeztek, amelyet szorgalmas emberek hoztak létre. Ezekből jegyeztünk fel egy párat érté a képeslapra. amelyet Mezőkövesdről szeretettel küldünk. fejtörés után jutott eszükbe, hogy ahá, a Nagy Pcst'áról van szó. Mert ők csak igy ismerik Kövesd- szerte. Pesta bácsit éppen egy halom fehér, meg piros bőrszelet mellett találtuk. Cifrázta, nyesegette, igazított rajtuk. Körülötte a kis asztalon kész, vagy féligkész tarsolyok mutatták művészetének színpompás szépségeit. — Magam tervezem — mutatta a hófehér kecskebőrre rajzolt mintát. Sokféle bőrdíszmű dicséri kezemunkáját, színes, szép fantáziáját. Van ott piros, selyemfonállal hímzett szép szattyánpapucs, bőröv, gyermektáska, tarsoly, kecskebőr- rcl bevont kulacs, pénzestárca, mind megannyi más-más mintával díszesre hímezve. S hófehér haja és 62 éve dacára, keze biztos, vonalai kifinomult' ízlésre vallanak. Hogyan is választotta ezt a ritkaságszámba menő szakmát? — faj gattuk. — Hát, nemigen válogathattam. Apám is szűcshímző volt, nekem is annak kellett lennem. Merthogy én voltam az egyetlen fiú a családban. Aztán azt mondták, hogy édesapám olyan szépen dolgozik, hogy nem szabad utód nélkül hagynia mesterségét. így aztán 12 éves koromtól engem is befogtak. No, nem panaszképpen mondom, nem hajszoltak túl, mert azt bitiék, hogy majd meghalok, ha erő szakoskodnak. Nem is mondom, az első időkben fájt a hátam, a dercam, a kezem a szokatlan mun- ától. Hanem aztán egyre inkább 'cgtaláltam benne minden győ- yörüségemet. S a félévszázad latt, amióta színes virágokkal tar- kázom a papucsokat, tarsolyokat, öveket, kulacsokat, elértem odáig, hogy messzi külföldi országokban is ismerik és szeretik a magam- teremtette hímcs bőrholmikat . . . — Aztán Pesta bácsi, miért is Kisjankó Nagy István? — tört elő a kíváncsiság belőlünk. — Mivelhogy Kisjankó János volt ax én nagyapám, éppen úgy, mint Bori néninek. Unokatestvérek volnánk. S én nagyon büszke vagyok erre a rokonságra . írták: Radványi Éva Oltódván Miklós Fényképezte: Szabados György megkezdtük az úgynevezett külső árusításokat is. Részt vettünk tsz zárszámadáson, sátorral mentünk ki, s az eredmény 105 ezer forintos forgalom volt. Ez egy napra elég szépnek mondható ... A földszinten körbefutó talapzatokon, most semmi nem látható. — Átrendezés alatt van — világosít fel Demjén elvtárs. — Éppen most vettük le róluk a motorokat. Ezeken ugyanis kis áru kiállí tást szoktunk rendezni. A motorok helyét, most a különféle televíziós készülékek. rádiók, lemezjátszók foglalják el... C z az Áruház tehát Mezó- kövesd egyik büszkesége, a város kedves és szép színfoltja. Közvetlenül a nyitás után még csak a kirakatokkal „kacérkodnak” a vásárlók. Hanem a déli, délutáni órákban! Az aztán az igazi csúcsforgalom a kövesdi ár uházban . . • MÁJUSI ESŐ — A kövesdi ember mán csak ünnepnapokon veszi fel a népviseleti ruhát. Akkor is ritkán. Még az én időmben, mikor én fiatal voltam, mindenki hordta. Kinek hogy volt rá tehetsége. Nagyon szép volt. Látta volna csak például az én feleségemet! Még amikor lyány volt persze ... A lyányok koréra szedett pendelt hordtak, améken színes horgolás volt, hogy mikor a táncban megsergetik a legények, hát lássák... Erre a pendelre jöttek aztán a sok-sok alsószok- nyák, meg rá a fehér gyolcs, amékre hendergöt varrtak, hogy menés közben az egyik saroktól a másikig vágóggyék. A volt a szép! Mikor a lyányok abba a szép ruhába előjöttek, mer1 voltak itt olyan lyányok, hogy no..., vagy a menyecskék, amikor feltették a nagy aranyos féketöt, a nyakukban üveg galárizs, megdobogott a férfiak szive. Akik szintén nem voltak utolsóbbak! Mikor én felvettem a bársony inget, a gyolcsgatyát, meg a kis lajbit, a fejembe nyomtam a kalapot, améken darutolyu volt, s a csizmát, améknek a sarkát hátul rézszögekkel verték ki, bion asse volt kutya! De ez mind régen volt. Most az emberek itt is úgy járnak, mint mindenfele. Az a nagy cifrálkodás kimegy a divatból. A fiatalok mán csak igen hébe-hóba hordják. De mit mondok: nem is volt a mindig jó. Mer’ egy-egy ilyen ruhára ráment egypár róf. így a legtöbb szépség mögött szegénység volt. Mer az ember csak úgy volt vele, hogy nem akart alábbvaló lenni, mint a másik. Osztán megvette. Nekem régebben volt egy kis külsőségem, belsőségem: egypár hold szántó, rét, legelő, meg egy kis szőlő. Améket bevittem a téeszbe. De avval mind sok baj volt. Mer ahány hold, annyi darab. Több a mesgye, mint a föld. Azér __ cs ak sajnáltain. Mikor beálltam, úgy voltam vele én is, hogy mennyi percent jut nekem ebből? Jut szépen. Mán nem sajnálom. Amit sajnálni lehet: hogy csak múlt tavaszon álltam be! Pedig az első év után nem jutott annyi, mint kisgazda koromban volt. Mégis úgy vagyok vele, hogy itt magabiztosabb a jövöm. Látná csak a Búzakalász határát. Még ilyen szép tán sose volt. S most, hogy esik rá ez a drága jó májusi eső, mintha minden cseppjével egy arany hullna az ölünkbe. Ügy örülök neki. Mer az is ez: aranyat érő eső. De mán lassúbbodik. Megyek is: palántáljuk a paradicsomot. Csak erre a pohár sörre ugrottam be. Az asszonyok kint várnak. Addig nem kezdik. Mer én mondom meg, hogy mit hova tegyenek... . Délutáni pihenő Látjátok, a kis Lacika már alszik, — suttogja a* óvónéni. A Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézetének mezőkövesdi bölcsődéjében, óvodájában a finom ebéd után csendes-pihenőre tértek a kicsinyek. Kilencven gyermek békés, délutáni álmát vigyázzák a gondos óvónénik.
