Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-10 / 107. szám

4 ESZAMWAGYARORSZAG Csütörtök» 1962. május 10. Koncertkrónika KÉT ZONGORAESTRÖL Ivánffy Flórián Az Egressy Béni Zeneiskola lelkes, törekvő, tiszteletre mél­tó, művészi ambícióktól fű­tött tanárának hangversenye szép számú hallgatóságot von­zott. Bizonyítéka ez annak a megértésnek és elismerésnek, amelyet Ivánffy Flórián mind­jobban megszerez magának. Megérdemelten emelkedik az érdeklődés művészete iránt. Egyike azoknak a nagyon igyekvő tanároknak, akik fá­radhatatlanul törekednek na­gyobb teljesítmények elérésé­re, egyre magasabbra emelik a saját maguk által emelt mércét Érdemes szemügyre venni műsorának választékosságát. Bach: 2 Preludium és Fuga, Mozart: Szonáta, Beethoven: Eroica variációk, Schumann: Papillons, Chopin: Nocturne és Schubert: Wanderer fantá­zia. Ivánffy Flórián azok közé a művészek közé tartozik, akik küzdelmesen, sokszor gyötrőd­ve formálják mondanivalóju­kat. Küzdenek az anyaggal, a kifejezéssel, néha a techniká­val is. De ez a küzdelem, ép­pen mélysége miatt nagyon emberi és rokonszenves. Ez a küzdelem előrevivő és általa nemessé formálódnak a mű­vek. Műsorának első része ezt a küzdelmet tükrözte. Talán legjobban a Beethoven-mü. De, hogy feloldódva, felszabadul­va, művészi kötöttségeit le­rázva milyen messzire ért el, ezt a legutolsó mű, a Schu­bert: Wanderer fantázia sza­bad, tiszta formálású, briliáns előadása mutatta. E műben Ivánffy Flórián messzire ju­tott. Meggyőződésünk, hogy ez további kiindulópontja lesz művészi fejlődésének. A kö­zönség érezhető rokon szén v vei fogadta művészi megnyilatko­zását, a műsor második felé­ben egyre szebben kibontako­zó művészi erejét és a hang­verseny végén ráadásokat kí­vánt. Érdeklődéssel várjuk a mű­vész legközelebbi hangverse­nyét. . Rőczey Ferenc Városunk zenei életéhez el­választhatatlanul hozzá tarto­zik Rőczey Ferenc művészi te­vékenysége. Szólóművészeink kísérése, zenekari continuo el­látása, rádiószereplés, énekka­ri kíséret ellátása, kamara­partnerség. a zenei ..aprómun­ka” sok-sok időt igénylő ellá­tása mind, mind „szerepköré­hez” tartozik. S miközben természetesnek tartjuk, hogy Rőczey Ferenc kísérő (milyen jól kísérő!) és fáradhatatlanul járja a me­gyét és ha kell, a termelőszö­vetkezeteket, hogy szórja mű­vészetének kincseit, néha ta­lán hajlandók vagyunk ezt egészen természetesnek tarta­ni — és megfeledkezni arról, hogy Rőczey Ferenc mind­ezeken kívül milyen kiváló szólista is. Ezért szolgált nagy örö­münkre, hogy százféle elfog­laltsága mellett, most önma­gát is adhatja igazán és teljesen. Az első két bevezető (és általa is hihetően bemelegítőnek szánt mű után) két olyan gran­diózus művet hallhattunk, mint Liszt: Dante szonáta és Schumann: Karnevál. Ezeket csak bevezette a bájos Philipp Emánuel Bach: Rondó és a Mozart „törökindulós” szoná­ta. Az igazi, erőteljes, színes, fantáziagazdag, a zongorából valóságos zenekari színeket kibontó Rőczey Ferenc ebben a két óriási műben mutatko­zott meg. Mindkét előadás szép volt, de a Liszt érettebb, gazdagabb, szárnyalóbb, sza­badabb. Megéreztette e rop­pant méretű műnek érdekes, fanyar, szúrós, örvénylő, li­dérces. démoni és szinte fe­nyegető Voltát. Szinte hihetet­lennek tűnt, hogy ez a töré­kenynek látszó, nem nagy ter­metű művész mekkora erőt, koncentrált hanghatást tudott elérni. Nem kisebb teljesítményt jelent Schumann Karnevál cí­mű művének előadása sem. A Karnevál 20 darabból áll, mely merész disszonanciákkal, pattogó ritmussal érzékelteti a mulatság vidám hangulatát. Felvonul az esetlen Pierott, az ügyes, ravasz Harlekin, a kö­vér Pan talon. Zenei arcképe­ket rajzol benne: Chopin, Pa­ganini és mások vonulnak fel. Az arcképekkel különböző hangulati képek és táncdalla­mok váltakoznak. Mindezek Rőczey Ferenc előadásában szinte megelevenedtek. Amit talán még igényeltünk volna: a Valse allamande és a Vallo­más, még kötetlenebb, még szabadabb, még parfümösebb és raffináltabb előadása. Rő­czey Ferenc e mű alapeszmé­jét: harcot a középszerűség el­len, a maradiság ellen, — vi­lágosan, tisztán fogalmazta meg. Hangversenye után úgy érez­zük, örülhetünk, amiért szak- i iskolánk tanára. Ettől többet aligha mondha­tunk ... V. Zalán Irén Múzeummá rendezik be az egykori barlanglakást liboiddarócon A Bükk déli lejtőjén épült fel Tibolddaróc község, amely a múltban szőlőtermeléséről és szegénységéről volt neveze­tes. Amíg a falu öt kastélyá­ban a földésurak dorbézoltak, a hegyoldalba vájt barlangla­kásokban több mint ezer dol­gozó tengette nyomorúságos életét. A felszabadulás után itt is megváltozott az élet. A szőlőskerteket szétosztották az egykori cselédek között, a kastélyokban pedig bölcsődét, óvodát és’ iskolát rendeztek be. Népi államunk a barlang­lakok részére 131, kertes, csa­ládi házból álló lakótelepet építtetett, amelyet II. Rákóczi Ferencről neveztek el. Az el­múlt években a hét utcából álló telep 50 lakással gazdago­dott. Ezeket már saját erőből és OTP-kölcsönből építették fel. A kis falu fejlődésére jel­lemző, hogy míg a múltban csak a kastélyokba járt újság és egy-két rádiótulajdonost tartottak nyilván, addig ma a községnek hét televízió-, 314 rádió- és 400 hírlap előfizetője van. Ezenkívül 38-an vásárol­tak motorkerékpárt, hárman gépkocsit és húsz háztartásban van mosógép. A község fiatal­jai közül a felszabadulás óta huszonötén végeztek középis­kolai és egyetemi tanulmányo­kat. A község lakóinak mint­egy 25 százaléka a miskolci üzemekben és bányákban dol­gozik, a többiek pedig a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövet­kezetben találták meg számí­tásukat. A tsz fejlődését bizo­nyítja, hogy az utóbbi két év­ben csaknem félmillió forin­tot fordítottak gépek vásárlására és több mint 2 millió forintért építettek gazdasági épületeket. A termelőszövetkezet tagsága a szőlőtermelésen kívül az ál­lattenyésztés fejlesztését szor­galmazza. A tagság az idén is 500 hízóra kötött szerződést. A község pedagógusai most úgy tervezik, hogy az egykori barlanglakások közül egyet múzeummá alakítanak át és kérik műemlékké nyilvánítá­sát. így a falu fiataljai min­dig láthatják majd, hogy a múltban milyen nehéz körül-, mények között éltek szüleik. Divaiosik a falu ... Irodalmi színpadok tájbemutatója, Miskolc, 1962 Hat megye tíz irodalmi színpada — Öt bemutató négy napon ISMERETES, hogy az iro­dalmi színpadok országos szemléjének egyik tájegységi bemutatóját Miskolcon rende­zik meg. Az előkészítő bizott­ság jóelőre megszervezte az egyes bemutatók idejét és he­lyét. Már elkészült a végleges program, az utcán plakátok hirdetik a rendezvény-sorozatot, A napokban zajlott le Encsen a Borsod megyei irodalmi szín­padok bemutatója, ahol a me­gye tíz legjobb irodalmi szín­pada mutatta be tudását. Most országos esemény színhelye lesz Miskolc. A részletes prog­ramról Kiss Károly, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Otthonának igaz­gatója, a miskolci tájbemutató előkészítő bizottságának veze­tője tájékoztatott: — Hat megye: Komárom, Nógrád, Hajdú-Bihar, Heves, Szabolcs és Borsod megye tíz irodalmi színpada vesz részt a rendezvényen. A bemutatók négy napon át tartanak: má­jus 12-én és 13-án, szombaton és vasárnap, valamint a követ­kező hét végén, 19-én és 20-án, ugyancsak szombaton és va­sárnap. — Mikor lesz a találkozó megnyitása? — .«Május 12-én, szombaton este 7 órákor a S^HTtszerveze- tek Megyei Tanácsának Műve­lődési Otthonában. Jakó And­rás, az SZMT vezető titkára ünnepi beszédében köszönti a bemutatón részt vevő csopor­tokat és méltatja az irodalmi színpad mozgalomnak, a mun­kásszínjátszás ez uj hajtásá­nak jelentőségét. A megnyitó után mindjárt megrendezzük az első két csoport be­mutatóját. Elsőként a Ba­lassagyarmat városi Művelő­dési Házának Madách Imre Irodalmi Színpada lép fel. Amikor csak jogtalanság volt címmel Brecht műveiből mu­tatnak be összeállítást. Őket az egyik borsodi csoport, az encsi József Attila Irodalmi Színpad követi a pódiumon És a holtak újra énekelnek című műsorával. — Hogyan alakul a további program? — Másnap, vasárnap dél­előtt 10 órakor az Építők Mű­velődési Otthonában ugyan­csak két együttes szerepel: a miskolci József Attila Műve­lődési Otthon a Földönjáró csillagok című, a magyar szín­művészet nagy úttörőinek éle­tét megelevenítő műsorával és a hevesi együttes, amely Val­lomás címmel Tabi László mű­veiből állította össze műsorát. Este a József Attila Művelő­dési Otthon színpadán folyta­tódik a bemutató a tataiak Ten­gerihántás című ballada-est­jével és a Borsodi Bányász Irodalmi Színpad Hajnali rap­szódia című felszabadulási emlékműsorával. Május 19-én este a MÁV Erkel Ferenc Mű­velődési Otthonban a debrece­ni ifjúsági irodalmi színpad a Kubai elégia, a vásárosnamé- nyi együttes pedig a Himnusz a békéről című összeállítással szerepel. Az utolsó bemutató május 20-án, vasárnap dél­előtt a Bartók Béla Művelődé­si Házban lesz. Ennek műsorán az esztergomiak Sziget és ten­ger c. Babits-összeállítása és a derecskeiek Európa vigyázz! című műsora szerepel. A táj­bemutatót tapasztalatcsere-ér­tékelés zárja. Szakemberek be­vonásával értékelik a látotta­kat május 20-án, délután. Zárszót Nagy István, a mis­kolci városi KISZ-bizottság titkára mond. A MŰSOR IGÉNYES. a program gazdag. Érdeklődéssel várjuk a bemutatókat. (M Megyei népi tánc bemutató Ózdon A Ságvári Endre Kulturális Szemle Borsod megyei szerve­ző bizottsága május 13-án, va­sárnap Ózdon, az Ózdi- Kohá­szati Üzemek Liszt Ferenc Mű­velődési Házában rendezi meg a megyei népi tánc bemutatót. A találkozón 16 tánccsoport 20 számot mulat be. A legjobb borsodi népi tánc csoportok találkozója érdekes és értékes eseménye lesz a Ságvári End­re Kulturális Szemle bemuta­tó-sorozatának. / Alkotó lendület Andrej zavarban volt: ki gondolta volna, hogy így törté­nik? A maga részéről termé­szetesen biztos volt abban, hogy javaslata figyelemre mél­tó és el is fogadják. De hogy ilyesmit... Őszintén szólva erre még álmában sem gondolt volna ... Andrej Perevozcsikov lenyomta a pedált és a több tonnás nagykalapács hatalmas erővel zuhant alá az előkészí­tett nyersanyagra. Ütés, még egy ütés és az alkatrész rúhup- pan a szállítószalagra, az üllőn pedig máris ott az új, vakító fényt árasztó vasbuga. Andrej körülnézett. Mellette Ognyev dolgozott. Andrejnek akaratlanul is eszébe jutott az az emlékeze­tes nap. Szombat volt. Ognyev- vel együtt az üzemrészleg ve­zetőjéhez mentek. Az irodában csertd volt, már mindenki ha­zament, csak a részlegvezető maradt ott valamiért dolgozó- szobájában. Perevozcsikov és Ognyev. mintha csak attól fél­tek volna, hogy nem értik meg őket, szinte egyszuszra mond­ták: — Volna egy gondolatunk. Kérjük, emeljék fel a normán­kat. Nálunk, kovácsoknál a technika nem a régi már, tudá­sunk is kibővült. Egyszóval megváltoztak a körülmények. Tartalék is van a műhelyben, úgy, hogy több kovácsolt árut akarunk adni. A munkaráfor­dítást pedig csökkentjük. Itt van, tervet is csináltunk mind­erre. A Gorkij autógyár két ková­csának javaslatából hatalmas mozgalom lett. A kovácsok normáját három százalékkal felemelték. S szinte a nyomuk­ban, munkások hosszú sora ment el az üzemvezetőhöz, a pártszervezethez: követelték, hogy emeljék fel normájukat é* számításokkal bizonyították be terveik realitását. „Pakura helyett most gázzal dolgozunk’* — mondották a kovácsok, — „új kemencéink vannak, futó­szalagok, valamennyien növel­tük szakképzettségünket, a fel­adatok meg a régiek marad­tak ...” A kovácsműhelyek épület­szárnyában Nyikolaj Kocset- kov ezt mondotta az eredmé­nyekről: — Nem szeretek róluk be­szélni. Mégis... Az elmúlt év­ben több mint ezer tonna acélt takarítottunk meg. A megtaka­rított fém ezer gépkocsira ele­gendő. A lemezek megfelelő kiszabása valóságos művészet. Ha ésszel él az ember, akkor ugyanolyan mennyiségű fém­ből lényegesen több alkatrészt készíthet. Vegyük csak például a Volga első sárhányóit. Ezeket most már új módszerrel szab­ják a műhelyben. És ml tör­tént? Az anyagfelhasználás nem kevesebb, mint évi 25 tonnával csökkent. Változott aa a módszer is, ahogyan eddig a teherautók sofőrkabinjának tetejét készítették. Ezzel újabb negyven tonna anyagot takarí­tottak meg. ... Ütemesen halad a futó­szalag. Friss zománcukat csil­logtatva lassan úsznak egymás után a Volgák. Van köztük sokféle: mentőautó, taxi, szol­gálati kocsi. Tulajdonképpen ezek még nem Is gépkocsik, csak karosszériák. Kerekük még nincs, belül üresek. Itt, a szerelőműhelyben nyerik el végső, „eleven” formájukat. A futószalagnál megfeszí­tett erővel folyik a harc min­den percért, s az anyag taka­rékos felhasználásáért. Minden munkás a lehető legkevesebb festéket, ragasztóanyagot és politúrozáshoz szükséges anya­got használja fel. Elcsodálko­zunk a szerelők ötletességén. Alekszendra Leontyeva bri­gádja a ragasztóanyagok ta­karékos felhasználásával 2300 rubelt, Fjodor Durnyin bri­gádja több mint tízezer rubelt takarított meg az államnak a festék gazdaságos felhasználá­sával. Az elmúlt esztendőben a műhely minden egyes dol­gozója átlagosan 110 rubelt takarított meg! Ott rejlik e számok mögött a munkafolya­matok helyes megszervezése is. Ez az utóbbi már a vezetőkön múlik. együtt tanulmányozták és álta­lánosították a legjobb dolgo­zók tapasztalatait és közkincs- csé tették azokat. A műhely­ben húsz ellenőrzési pont van. Ezekben éészt vesznek munká­sok, mesterek, mérnökök. Az ellenőrző pontok figyelemmel kísérik a nyersanyagok és az alkatrészek felhasználását, s egyre újabb és újabb lehető­dén egyes munkafolyamatot, minden technológiát. Az üzem főmérnöke, Fjodor Csincsenko sok értékes újításról számolt be, amelyeket az üzemrészek­ben megvalósítottak. Van már jónéhány automatikus gépso­ruk, bonyolult myszereik és számos újítási javaslatuk. Csak az elmúlt esztendőben a „GAZ —51’! teherautónál felhasznált Szerelik a fényesre lakkozott Volgákat. Pjotr Babies műhelyfőnök és ségeket tárnak a dolgozók elé. vasmennyiséget 30,2 kilóval, a Mihail Mojszejev párttltkár Havonta értékelik a verseny Volgához használatos mennyi­különböző emberek. ‘De van eredményeit s akik a legjob- séget pedig 29,1 kilóval csök- egy közös vonásuk: képesek baknak bizonyultak, legjobban kentették. Minden munkásra előrelátni a holnapba, meg- dolgoztak s a legtöbb megta- 37 rubel 30 kopeknyi megtaka­rni a kicsinyben a nagyot, karítást érték el, elismerésben, rítás jut! értenek hozzá, hogyan kell fel- jutalomban részesülnek. A gvár tervezőmérnökei is lelkesíteni az emberedet, ök A hatalmas gépkocsiüzemben megtették a magukét a közös voltak azok, akik műhelyük- a munkások a technikusokkal ügyért. ben elsőnek támogatták az új és a mérnökökkel együtt rész- — Azon Igyekszünk, hogy a hajtásait, a kommunistákkal letesen tanulmányoznak min- lehető legnagyobb mértékben tökéletesítsünk minden szöget, minden csavart — mondja az üzem főkonstruktőre, Alek- szandr Proszvirnyin. — Egyet­len gépkocsiban ötezer alkat­rész van. Ezek közül igen so­kat minőségileg megjavítot­tunk, sőt könnyebbé tettünk. Így lesznek aztán a grammok­ból tonnák, ezer tonnák. Igen nagy hasznot hoz az államnak a gépkocsik élettartamának növelése. Az a teherautó, ame­lyet hamarosan sorozatban gyártunk, hozzávetőleg három­szor olyan „kitartó”, mint a jelenlegi teherautók ... ... A Gorkij autógyár dol­gozói nemrégiben felhívással fordultak az ország minden üzeméhez. Leírták eredményei­ket, elmondták tapasztalatai­kat a termelés tökéletesítésé­ben és azt javasolták, hogy az üzemek országszerte indítsa­nak takarékossági és gondos­sági mozgalmat:, törekedjenek arra, hogy minél kisebb mun­karáfordítással kerüljenek ki üzemeikből a gyártmányok. ... A közelmúltban ismét találkoztam Perevozcsikovval. Ezúttal nem a műhelyben. Az üzem épületei mellett húzódó fasorban sétáltunk. Nagy, puha pelyhekben hullott a hó. Szinte vonakodva ereszkedett le a háztetőkre, a járókelők vállára, megfontolt lassúsággal borítot­ta be a földet vakítóan fehér takaróval. Andrej mélyeket lélegzett a friss, fagyos levegő­ből. — Tudja-e — mondta hirVo- len —, hogy ajnit akkor Og- nyewel csináltunk, ax már távolról sem a plafon. Ezen már túl vagyunk. Már van egy új ötletünk..; — Andrej ei hallgatott. Nekem pedig az a gondola járt a fejemben: íme így kéz dődik az új, alkotó kutatás, t lendület. J. Azbukin Fordította? Balogh Judit /

Next

/
Oldalképek
Tartalom