Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

4

ESZ AKAI AGY ARORSZAG

Szerda, 1962. május 9.

Az iskolapadtól — a katedráig

Interjú egy fiatal mérnökkel

jvuszman karoly mérnök valóban azok közé tartozik, akiket nagyon nehéz elcsípni" egy félórás beszélgetésre. Már az is gondot okoz, hogy hol keresse az ember. Ténylege munkahelye a DIMÁVAG, de feladatai nemcsak ide korlátozódnak. Csoportjával jelenleg az általuk tervezett egyenes húzógépet szereli a Drótművekben; ezenkívül tanít a Zalka Máté Gépipari Technikumban és diplomatcrvüket készítő ötödéves gépészmérnökhallgatókat konzultál a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Ez alkalommal úgy sikerült interjút kérni, hogy amíg a vizsgázó technikumi továbbképzősök feladataikon töprengtek az első padsorokban, mi a terem végébe húzódtunk, s halk beszélgetésbe kezdtünk.

Fiatal, mindössze harminckét éves ember. Ennek ellenére nagyszerű,

sikerekben gazdag élet áll mögötte

Minderről azonban szerényen, a komoly és elmélyült emberek szófukarságával beszél.

— Ez a pálya már gyermekkoromban vonzott — kezdjük a szokásos módon. — Izgattak a, gépek, szerettem fúrni-fa- ragcsálni, különösen a köny- nyen formálható ólommal. Itt, a gépipari technikumban, ahol most tanítok — és meg kell mondanom, nagyon szívesen, mert innen indultam el és sok

emlék ide köt — itt érettsé giztem kitüntetéssel. Innen pedig, mint a DIMÁVAG társadalmi ösztöndíjasa, a Budapesti Műszaki Egyetem gépgyártó mérnöki karára iratkoztam be, ahol ötvennégyben vörösdiplomás mérnökként végeztem. A szerződésnek megfelelően visz- szajöttem a DIMÁVAG-ba, s azóta itt dolgozom.

Tömören ennyi a lényeg abból, amit elmondott. Fianem a részkérdések a munka széles skáláját mutatják. A magamfajta laikusnak kissé zúg a feje attól a tudományos fejtegetéstől, amelybe a fiatal mérnök kezd; de lenyűgöz az ember, aki olyan

szenvedéllyel beszél céljairól,

helyesebben csoportja kis kollektívájának törekvéseiről.

A legtöbb, tudományos munkát végző embernek van valami vesszőparipája, helyesebben olyan témája — ha szabad így mondani —, amely legalábbis egy időre meghatározza teendőit. Neki is van. Nem maga találta ki, a fejlődő élet követeli tőle.

— Csoportunk a tervezési paraméterek kimunkálásán dolgozik — mondja. — Ez perspektivikus feladat, amelynek lényege, hogy a lehető legteljesebb technológiai összhangot segítse megvalósítani a gyárban. A nemzetközi technikai élet ugyanis komplex gyártervezést igényel, s ha mi

Egészségügyi mozi és fokozottabb foglalkozás a betegekkel

KÉT ÜJDONSÁGOT találhat a látogató a Csabai-kapui rendelőintézetben. Az egyik az egészségügyi mozi. A rendelő- intézet vezetőitől megti'.dtuk, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az egészség- ügyi felvilágosítás ilyen, új formájának.

Miről is van szú tulajdonképpen? Naponta sokan fordulnak meg a rendelőben, betegek, vagy. csak kivizsgálásra érkezők, akik rendszerint eltöltenek valamelyes időt várakozással. Nem helyes-e ezt a várakozási időt hasznos dologgal kitölteni? Mégpedig az egészségügyi felvilágosítás nagy feladatával egybekötve? De igen, rendkívül helyes ez, s kitűnően megoldható. Egészségügyi kisfilmet vetítenek, a műspr óránként ismétlődik, bárki, bármikor beléphet, vagy kijöhet, annyi időt tölthet a moziban, amennyit akar. Közben a rendelőintézet orvosai rövid — tízperces — összefoglalót tartanak egy-egy témakörrel kapcsolatban.

Bizonyára nagy népszerűségre tesz majd szert ez az új mozi, amely a rendelőintézetben van ugyan és az „egészségügyi” jelzőt viseli, mégis mindenkit érdeklő mutat be.

A rendelőben található másik újdonság hasonló céllal jött létre. A rendelőintézetben mindenféle betegek megfordulnak, s az egészségügyi mozi az összes beteghez szól, mindenki számára mond érdekeset, s főként: leginkább a megelőzésben van nagy jelentősége. De sok idült beteg is jár a rendelőbe. Ezeknek az embereknek életükre rendkívül erősen rányomja bélyegét betegségük. Nagyon fontos, hogy helyesen táplálkozzanak, életmódjuk megfelelő legyen, tudják, mitől kell tartózkodniuk, mit kell tenniük betegségük enyhítése, vagy gyógyulásuk érdekében. Mindezeket a legilletékesebbtől, az orvostól kell megtudniuk, nem pedig mástól: „nekem is volt ilyen bajom, ajánlok magának valamit...” Az orvos nemcsak gyógyszert ír fel, nemcsak gyógyít, hanem beleszól a beteg életébe, tanácsot ad neki, válaszol kérdéseire. Igen, de van-e erre minden esetben ideje az orvosnak? El tud-e valamennyi esetben minden fontos tudnivalót mondani? Végig tud-e mindig minden kérdést és panaszt hallgatni? Bizony nem, és ebből adódnak a félreértések, a betegek helytelen életmódja, helytelen szemlélete.

Mit lehet tenni? A választ a Csabai-kapui rendelőintézet

második számú újdonsága adja meg. Ennek lényege a következő: az idült betegeket folyamatosan fel kell világosítani betegségükkel kapcsolatban. A magas vérnyomásban, a szervi szívbajban, vagy bármi más betegségben szenvedő emberek egy-egy kisebb csoportját időről-időre behívják. Egy szakorvos elmondja nekik betegségük természetét, keletkezését, gyógykezelését, a szükséges életmódot, a súlyosbodást okozó tényezőket. Ezeken a kis csoportos összejöveteleken bő lehetőség van arra is, hogy az orvos minden egyes kérdésre kimerítően válaszoljon. Biztatással, a kétkedések eloszlatásával, felvilágosítással oldják fel a betegekben lévő félelmet, feszültséget és segítenek abban, hogy a beteg önbizalma, életkedve idővel éppolyan legyen, mint az egészségeseké.

MINDKÉT kezdeményezés egészen fiatal még, de a legjobb úton halad ahhoz, hogy beváljék. A cél nagyon szép és nagyon hasznos: közelebb vinni a tömegeket az igazi egészségügyi kultúrához.

komplett berendezéseket akarunk szállítani a megrendelőknek, ahhoz meg kell teremtenünk a termelés technológiai összhangját.

— Milyen nemzetközi tapasztalatai vannak, amelyek segítik törekvésüket? — kérdezem.

— A külföldi szakirodalom sokat foglalkozik a kérdéssel. Magam is sokat járok külföldön — elsősorban a szocialista országokban: a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában. Ezekben az országokban magam is meggyőződtem annak a feladatnak szükségességéről, amelyről a KGST május 15-én kezdődő tanácskozása tárgyal. Szeren - esés helyzetben vagyok, a KGST berlini ülésén szakértőként magam is részt vehetek. Időszerű és fölöttébb hasznosnak Ígérkezik ez a tanácskozás. A szocializmust építő országoknak a fejlődés meggyorsítása és a gazdaságosabb termelés végett még

nagyobb kooperációra és

termelési összhangra van szükségük

így beszél, komoly érveléssel fejtegetve gondolatait. Minden mondatából a határtalan munka- és hivatásszeretet, a szocialista építésért vállalt kötelességérzet csendül ki.

A padok között mozgolódás támad, akik elkészültek feladatukkal, kis drukkal várják a vizsgáztató tanárt. Rövidre kell fogni a szót, bár sok kérdés kívánkozik még elő.

— A szakember — mondom —, aki mestere a műszaki tervezésnek és kooperálásnak, hogy tud összhangot teremteni a munka és a magánélet között?

— Van egy áthidaló lehetőségem — mosolyog. —* Otthon diákká válók, s ilyenformán a magánéletem összhangba kerül a munkásságommal. Újabb diplomát szeretnék: jövőre végzek a Közgazdasági Egyetemen. Van távolabbi tervem is, de arról még korai lenne beszélni ...

— S a közelebbi terve?

— Hármán vagyunk a családban: kislányom, feleségem és én. Hamarosan négyen leszünk. A tervek szerint fiú lesz az új családtag... És most bocsásson meg! Hív a kötelesség, a legközelebbi terv. Szeretném, ha sikerrel vizsgáznának továbbképzéseim...

Kuszman Károly mérnök a katedrára lép, hogy próbára tegye hallgatói tudását. Arra a katedrára, amelyről nem is olyan régen még az ő tudását is számon kérték, hogy elindítsák egy szép és tartalmas életpálya felé.

(csala)

Jubileumi ünnepre készül a 10 éves tokaji gimnázium

Bensőséges ünnepély színhelye lesz szombaton délelőtt Tokaj, ekkor tartja a Tokaji Ferenc Gimnázium fennállásának 10. évfordulóját. Ugyanekkor avatják kollégiummá az ugyancsak tíz éves Ságvári Endre Középiskolai Diákotthont.

Az ünnepély délelőtt fél 11 órakor a búcsúzó diákok ballagásával kezdődik, majd ezt követi a jubileumi ünnepség, amelyet Regős Géza kollégiumi igazgató nyit meg. Az ünnepi beszédet Berecz János, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezetője mondja, a Művelődésügyi Minisztérium nevében Daróczi Sándor főelőadó adja át az új borsodi kollégium működési okmányát. A két intézményt Hetényi György, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, Tömöl Miklós tanácselnök Tokaj dolgozói és Tak- sás Imre tanár az öregdiákok nevében köszönti. Az ifjúság szavalatokkal, ének- és zeneszámokkal szerepel a • jubileumi ünnepély műsorán, majd Fabulyä László gimnáziumi igazgató záróbeszédet mond.

Az ünnepély után az iskolai KISZ-szervezet és a kollégiumi diáktanács táncdélutánt rendez. A jubileum alkalmából nyílik meg az iskola tanárának, Tenkács Tibor festőművésznek műveiből összeállított képkiállítás a gimnázium épületében.

Qeqíjzztzk

*

*

*

*

**

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

4

xx

4

4

4

x

4

x

4

x

4

x

*

x

x

x

x

x

x

x

x

x x x x x x x x x x x x x x x *x

I

x

x

x

x

X

X

X

X

X

X

X

í

X

X

X

X

X

X

X

X

4

Debreceni tanárjelöltek két borsodi középiskolában

Uj vonás a középiskolai, tanárképzésben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárképző tanácsának az a kezdeményezése, hogy a végző hallgatóknak a debrece- x ni gyakorló gimnáziumon ki- 4 vül 2—3 hetet egy-egy vidéki gimnáziumban és általános iskolában kell tölteniük. Ezzel azt akarja elérni a tanárképző tanács, hogy a fiatal tanárjelöltek ne csak a válogatott tanulóanyaggal, s a gyakorló gimnáziummal ismerkedjenek meg, hanem a reálisabb viszonyokat tükröző vidéki iskolákkal is, ahová egyébként a túlnyomó többségük kerül majd.

Az elmúlt hetekben két borsodi középiskolában, éspedig a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban és a Tokaji Ferenc Gimnáziumban végezték tanítási gyakorlatukat a debreceni tanárjelöltek. Azokból a tantárgyakból, amelyek az általános iskolai órarendben is szerepelnek, az általános iskolákban is gyakoroltak, mindkét helyen, egy-egy tapasztaltabb tanár irányításával. Az egyetemi tanács megfigyelései szerint a tanárjelöltek vidéki tanítási gyakorlatai nevelési és oktatási szempontból egyaránt rendkívül hasznosak, így ezeket a jövőben ki fogják szélesíteni.

Megváltozóit iireghor

K

üzdelmes életút, sok tapasztalat áll a falu mai öregjei mögött. Amikor a múltban feketére cserélődtek a kendők, megfogyatkozott az erő, hányszor támadt belül kétely: mi lesz az öregkoron? S tegnap is volt még ilyen jaj, a kezdődő új világ küszöbén. Még zsenge volt a hit.

A falut járva látja csak igazán az ember, hogyan formálódik, alakul át a paraszti élet, benne a sorsok. S ahogy növekszünk, erősödünk, úgy tárulkozik mind szélesebbre az ajtó, amelyen át a távolabbi holnapot is látjuk.

A falu népét egyesítő göncruszkai tsz-ben a munkából kiöregedettek tüzelőellátásáról is gondoskodnak. Szükség szerint 3—5 mázsa fát, íi—10 mázsa szenet juttatnak nekik. S hogy a pihenést érdemelt emberek ne fogják reszketeí! kézzel a baltát, fel is vágják a iát a gazdaság motoros fűrészével, ötven-hatvan idős ember tüzelőjét biztosítja a tsz teljesen önköltségi, illetve beszerzési áron.

Egészen másról beszélgettünk, amikor azonban ez szóba- került, néhány percig szinte mindenről megfeledkeztünk. Oly jó volt hallgatni ezt a rövid, kis közbeeső témát! Szinte érezhető volt a melegség, mely a szavakat megtöltötte.

A göneruszkaiak tette szép, helyes. Példájuk azonban nem egyedi jelenség. Mind gyakrabban hallhatunk máshol is olyan intézkedésekről, apró, kedves momentumokról, amelyekről tudomást szerezve kissé megilletődik az either. Megilletődik, mert ezek az intézkedések nem hivatali köte“ lességből fakadnak, nem ad rá utasítást a járás, sem megye. A fejlődő közösségi érzésből táplálkozik mindez. S a közösségi érzést a tagok jóindulata, megértése, segíteni akarása táplálja. Ebből tevődik össze. Változik tehát a falu? Igen, változik. Es nemcsak külső képében, gazdasági szerkezetében, hanem emberi cselekedetekben is. Pedig még élénken előttünk van a tegnap is. A szerzés, a törekvés hályogot húzott a szemekre. Nagyot hallott a fül, amikol' fájdalmasan panaszkodott a száj. A pénz, az érdek diktált Hivatalosan hirdették a régi és az öröknek vélt igazságot,! mármint: az a világ rendje, hogy vannak szegények és módosabbak is. Az elesettnek, a gyengébbnek csak szánalom, sajnálat jár.

Most kezd szárba szökkenni a kikelt mag. Üj fogalom ölt testet, szed magára húst, izmot, a közösségi érzés. Et indítja egyik cigándi tsz-t arra, hogy egy félkezű ember könnyebb, de jövedelmezőbb munkát kapjon. Ne kelljen csonka karját odakeftözni az eke szarvára, mint ahogyan egyéni korában tette..Ez indítja a garadnaiakat arra, hogy a rokkant Orosz Mihály éjjeli őrséget kapjon, hogy egy félig béna ember, akinek az izmait tönkretette a paralízis. könyvelői beosztásban legyen, amit jól el is lát. Ez irányítja az öreg tsz-tag házát vakoló malteros kanalat, s a kanalat a tsz építőbrigádjának tagjai forgatják.

Ez...

M

ert lehetne még sorolni, bizonyságot, solc-sok intézkedést, apró, megkapó emberi cselekedeteket, afne- lyet egy közösség bölcsessége, szeretete alkot meg. S nem 4 illetődik meg egy pillanatra az ember? A falusi öregek X- jelene és holnapja nem egy kínzó bizonytalanság, gyötrő; $ dés, rettegés. Nem hallani már annyiszor a lélekbemarkoló X kérdéseket: ki ad kenyeret, ha megöregszel? Hová hajtod 4 le a fejedet? A falu gondoskodik ma minden emberéről. X Mindenkit szómon tartanak.-Elcsitul a régi jaj, egyre inkább 4 emberibb, örömtelibb az öregkor falun.

J Garami Ernő

********************★**********************+

MIK Tannak a MIÍ/ÜMAG-nál?

avagyi

Kié a 16-846?

Levél érkezett szerkesztőségünk címére. A papíron a MEZŐM AG cégjelzése, vagyis teljes nevén: Mezőgazdasági Magtermeltető és Ellátó Vállalat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kirendeltsége.

„Bonyodalom egy telefonszám körül — kezdte levelét Palóczi István, a kirendeltség vezetője. .— Arról van szó ugyanis, hogy a 16-846-os telefonszám, amely korában a MIK-é (teljes néven: Miskolci Ingatlankezelő Vállalat)

volt, immár közel két észtén deje a mi vállalatunk, tehát a MEZŐMAG-é lett. Idáig nincs is semmi probléma. A bonyo dalom ezután következett. At történt ugyanis, hogy míg » telefonkönyvben már a mi cí műnk mellett szerepelt a szám* a MIK, mitsem törődve a vá! tozússal, cégpapírjáról nem törölte el a jogos tulajdonunkat képező telefonunk számát.

Nomármost. Érthető, hogy nap mint nap bennünket zaklatnak külüníajta csőrepedési és kályhujavítúsi ügyben. Néni egyszer megtörtént, hogy ben; nünket szidtak össze a hívó felek, amiért nem mentünk ki a beázott tetőt megcsinálni. Még csak mentegetőzni sem tudtunk, mert ránk sütötték! hogy becsapjuk őket, egészen biztos, mi vagyunk a MIK, hiszen a levélpapíron is ez a szám áll. Tehát, ne tagadjuk le magunkat.

Az áldatlan állapot megszüntetésére megtettük, hogy S MIK rendelkezésére bocsátót; tunk egy munkaerőt, csalt azért, hogy cégjelzéses levél; papírjukon kijavítsa a hibóá telefonszámot. Még mindij jobban jöttünk volna ki, mintha naponta 8—10 (minimálisan) érdeklődőnek kell megmagyarázni a tévedést, ami érdeklődőnként legalább 2—3 percet jelent, nem beszélve arról. mit jelent a dühösebbeknél. Szóval a MIK ajánlatunkat visszautasította, mondván) ők is helyrehozzák a hibát.

Változás persze azóta sincs* Már-már ott tartunk, hogy nem merjük felvenni a 16-846- os telefonunkat, rettegünk/ hogy vajon melyik, MIK-nek szóló gorombaságot kell zseb' revágnunk...”

Tehát minden további félreértés elkerülése végett: a ME- ZOMAG a 16—846-os telefonszám hívása után sem fog csőrepedést javítani. A legnagyobb jóindulattal is csupán lucerna-, vagy vöröshere-mag- gal láthatja el a MIK-há zakót

A borsodi irodalmi színpadok bemutatója

vigyázni kell. Nem biztos, hogy mindegyikkel elérjük azt az eredményt, amelyet éppen szeretnénk. Az irodalmi színpadok műsora soha nem lehet öncélú, a mondanivalót soha nem szabad alárendelni a keretnek, még akkor sem, ha az a forma esetleg mutatós. Elsődleges mindig a tartalom. Közismerten ez határozza meg a formát. Nem volt éppen szerencsés megoldás az sem, amikor a szereplők szerző és cím nélkül szavaltak. Ez a szellemi fejtörő módszere, nem az irodalmi színpadoké. Az irodalmi színpadok célja az is, hogy megismertesse a költőkkel, az írókkal a közönséget. Talán nem lesz sértő az encsi közönségre, de nehéz elhinni, hogy az említett műsor verseinek szerzőit és címét minden esetben . ismerték volna. Juhász Gyula, Radnóti Miklós versét talán felismerték. Shakespeare szonettjét, vagy Bums versét valószínűleg nehezebben.

Sok tehetséges,

szép magyarsággal előadó szavaiét láttunk, hallottunk. Mindenekelőtt pedig láttunk sok lelkiismerettel, nagy igyekezettel szereplő fiatalt, akik ezt a nagy igyekezetei később — szorgalommal, tanulással — bizonyára még eredményeseb-J ben tudják majd kamatoztatni.- Priska Tibor 1

igyekezett tudásának legjavát adni és kétségtelen, hogy szépen, jól dolgoztak. JVlivel azonban minden csoport nagyon sokat akart adni, így a „sok” mennyiségileg is ható tényezővé vált. Persze, ilyen esetben a mennyiségileg sokat igen nehéz elkerülni, hiszen tíznél több csoport szerepelt. Mégis: lehetett volna rövidíteni. Nem egy esetben megtörtént, hogy ugyanazt a verset két csoport műsorában is hallottuk. A hosszúságot azonban nem ezek a véletlen „kettős szereposztások” adták elsősorban, hanem az az összeállítás szerkezetéből, felépítéséből következett. Az ilyen, nem egészen tömör, a kélleténél valamivel hosz- szabb szerkezeti felépítésű műsorok — amelyből 2—3 akár egész, estét betölthetne — bármennyire szépek is — fárasz- tóak. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a nem is nagy terem nem telt meg. és hogy a közönség bizonyos időközökben cserélődött.

Érthető, hogy a fiatal irodalmi színpadok vezetői új formákkal, új keretekkel kísérleteznek, igyekeznek valami szép, megragadó formában előadni mondanivalóikat. A kísérletezésekkel azonban nagyon

encsi József Attila Irodalmi Színpad És a holtak újra énekelnek című összeállítással szerepelt. Vasárnap a sajóládi KISZ-fiatalok Akik értünk harcoltak, a kácsiak Soha többé! címmel adtak műsort. A szentistváni művelődési otthon fiataljai Granadában történt címmel ismertették Federico Garcia Lorca életét, költészetét, a Borsodi Bányász Irodalmi Színpad pedig Hajnali rapszódia címmel adott műsort. Az SZMT Művelődési "Otthonának fiataljai A pénz komédiája, az ormosbányaiak Ember az embertelenségben, a rudabányaiak Én így szeretlek címmel mutatták be tudásukat.

A bemutatót az ózdi József Attila Irodalmi Színpad zárta, Az ember szava című összeállítással. A bemutató végeztével Kovács Kálmánná, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára tartott záróbeszédet.

Az irodalmi színpadok bemutatóit a lelkiismeretes felkészülés, a nagy akarás, a nagy igyekezet jellemezte. Ezt bizonyítja a pontos szövegtudás, a versek, szemelvények jó választása, és általában az a magabiztosság, az a fellépés, amellyel a szereplők előadták számaikat Minden csoport

Eresen az napokban mozgalmas kép' fogadta a nézelődőt. Az utcán ünneplőbe öltözött emberek sétálgattak, fiatal lányok, fiúk igyekeztek a művelődési otthon felé. Ünnepi hangulatot árasztott minden. Nemcsak azért, mert Encsen búcsút tartottak, hanem azért (is, mert szombaton és vasárnap — más. jus 5-én és 6-án — a Ságvári Errdre 'Kulturális Szemle keretében itt rendezték az irodalmi színpadok első me gyért "ború íiT táfúfák' A két napon tíznél Több irodalmi színpad fiataljai mutatták be tudásukat, tehetségüket a meglehetősen kisszámú közönség előtt.

A bemutató szombat délután kezdőcTöttr' A részvevőket Sze- Bení Győző, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője köszöntötte, majd elkezdődött a műsor, mely végig a béke és barátság gondolatát tükrözte.

Az első napon a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Irodalmi Színpad az Emberi sors, a szikszói Petőfi Sándor Művelődési Otthon színpada a Hallassa szavát minden igaz ember, a miskolci József Attila I Művelődési Otthon fiataljai a ! Földőnjárő csillagok és az