Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-22 / 117. szám
4 ESZÄKMAGYARORSZAG Kedd, 1962. május 88. Az irodalmi színpadok május 12-én megkezdett miskolci 1 áj bemutatója az elmúlt hét végén folytatódott. Szombaton este a MÁV Erkel Ferenc Művelődési Otthonában, vasárnap délelőtt pedig a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában két-két csoport lépett a közönség ele, míg vasárnap délután a Hat" tők Béla Művelődési Ház könyvtári olvasótermében a találkozó értékelésére és a záróünnepségre került sor. Az alábbiakban a kétszer kétnapos találkozó második két napjáról, május 19-ről es 20-ról adunk kronologikus beszámolót. Szombaton este Nagv érdeklődés mellett került sor a MÁV Erkel Ferenc Művelődési Otthonban az irodalmi színpadok miskolci taj- bemutatójának folytatásara. Ezen, az immár negyedik előadáson ismét két irodalmi színpad együttese adott sza mot felkészültségéről. Elsőként a debreceni ifjúsági irodalmi színpad együttese lépett a közönség elé. Jól szerkesztett, igényes összeállítású műsoruk, amely Nicolas Guil- lén kubai szabadságharcos költő életművét ismertette Kubai elégia címmel, méltán sorakozik a taláUmzó legjobbiai és megérdemelten ért ei Tgen nag™ sikert. Mérsékeltebb sikert aratott a másik fel lépő csoport, a . vásárosname- nyi irodalmi színpad eRyiJtte se amely Himnusz a békéről címmel háborúellenes műsort állított össze RadnotiMiklos. Aragon, Várnai Zseni, Ivan Baukov, Szimonov es Somiyo György verseiből, valamint HansPheiíier egyfelvonasos drámájából. A vállalkozás meghaladta a meg kezdőnek látszó csoport erejet. Az ősz szekötószöveg túltengett, mindent túlmagyarázott. Az utolsó bemutatók j A találkozó utolsó bern^\; tóU vasárnap délelőtt a Bar^. lók Béla Művelődési Hazban, tartották. A kialakult szokásnak megfelelően újra két cső , igényes műsorral szerepeltek. agz esztergomiak. Sziget és ten-, ger íímmel Babits Mihály mu-j veiből mutattak be trtszetos,.; de kissé agyonrendezett össze, állítást. A sok jóakarattalosz., czeállított műsor, amely egy < ként is éppen dupla 3a ékido; igényelt, mint a megszabott, < Bronzkori teien , í maradványai Boldogkövaraiia 3 határában -j BOl?°t zöUÚjumépUeSk] dolgozni. A Tekeres.patak így - többek kozott — egy slip kivitelű bronz sarló es, több bronz korperec. Az erde szék a talált leleteket jelentet ■ ték a sárospataki Rákóczi M zeumnak. Filep Antal, a mu . zeum igazgatója helyszínt uiz-. nálat után megállapította,, hogy egy késő bronzkori telept maradványaira bukkantak Az, értékes leleteket a miskolci- Kerman Ottó Múzeumnak ad-, tök ói. Az alapos, elemző értékelés után Nagy István, a KISZ Miskolc városi Bizottságának titkára szólt a résztvevőkhöz. Szólott arról, hogy a gazdasági fejlődést nyomon kell követnie, sőt azzal párhuzamosan kell járnia a tudatformálás, az általános műveltség növekedésének is. Ezt lelkes kul- túrmunkások ezrei segítik és ebben a munkában igen célravezető az irodalmi színpad. Ez a bemutató-sorozat is igen hasznos volt, segített a munkáskultúra ez új hajtásának további ápolásában. A KISZ nevében köszönetét mondott a tájbemutató résztvevőinek munkájukért és sok sikert kívánt további munkájukhoz. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, az SZMT és a tájbemutató rendező bizottsága nevében Jakó András, az SZMT vezető titkára mondott köszönetét a szereplőknek, majd kiadta a találkozó emléklapjait és emléktárgyait az együttesek vezetőinek. A találkozó résztvevői ezt követően baráti eszmecserét folytattak tapasztalataikról. • Az irodalmi színpadok miskolci tájbemutatója ezzel véget ért. Beszámolónk azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk meg dícsérőleg a rendező bizottság nagyszerű munkáját, amely mind az előkészítésben, mind a bemutató-sorozat lebonyolításában megmutatkozott. Kár, hogy az ellátást szolgáltató vendéglátóipar olykor apró foltokat ejtett e szép képen. Beszámolónk végére értünk. Következő cikkünkben a tájbemutató néhány tapasztalatát és az irodalmi színpadokkal kapcsolatosan ebből levonható következtetéseket elemezzük. Benedek Miklós Érzékeny búcsú (Endrődi István rajza) Keletnémet pedagógus- küldöttség látogatása Borsodban A Német Demokratikus Köztársaságból hazánkban tartózkodó földrajz tanárok 20 főnyi csoportja Borsod megyébe is ellátogatott. Megtekintették a Zempléni hegyvidéket, amelynek növény- és állatvilágát, geológiai alakulását tanulmányozták. Ellátogattak a Sajó völgyében fekvő ipartelepekre, ahol az új oktatási intézményeket tekintették meg. Sajószentpéteren és Kazincbarcikán az új iskolák be- rendezését, a szemléltető ok- § tatás eszközeit és módszereit § tanulmányozták. Ellátogattak § többek között a Kazincbarci- K kai Vegyipari Technikumba is. § Á látogatás után magyar-földrajz szakos tanárokkal tartottak tapasztalatcserét a földrajztanítás módszeréről. A német pedagógus-küldött- ^ ség szombaton utazott el Bor- sódból, s Egeren keresztül visz- § szátért Budapestre. § Qzfrißz&tzk Egy óvoda — kívülről A tsz-vezetőkre várni kellett egy kicsit, de a várakozó nem volt kellemetlen. Odakint sütött a Nap, olyannyirí hogy kis idő múltán bemenekültünk egy árnyas fa alá. J Az iroda bejáratától néhány lépésre alacsony drótkeríti húzódott. Az óvoda udvarát különítette el a külvilágtó A kerítés mögött a játék izgalmától felhevült apróságok Iái máztak, hangjuk elnyomta a madarak csicsergését. Hints labdák, lapátok vettek részt az elragadtatott játékban, | a kékköpenyes, mosolygós arcú óvónéni. Egyszerre csöndesebb lett a kacagás, a kiáltozás; a udvar képe némileg megváltozott. A gyerekek felsorakozta a tornác lépcsőinél, s az óvónéni egy sárkefével egymá után letisztogatta a cipők talpát. A kicsik engedelmesei sőt, élvezettel tartották oda lábukat, mint akik tudják, hog ez az egész szertartás valami kellemes dolgot vezet be.. Aztán az utolsó gyerek is eltűnt az ajtóban, üres csöndes lett az alsóberecki óvoda udvara. Néhány percig még ki-kinyílt a szűnyoghálós ajtó szer az óvónéni lépett -ki egy mosdótállal, azután egy fehét köpenyes, fehérkendős asszony kockás törlőruhát akasztói a ház mellett kihúzott kötélre. De később nem nyílt ki több! az ajtó, csak kanálcsörgés és apró talpak csoszogásána) elmosódott zaja hallatszott az udvarra. S utána — nicsaki — mintha a madarak is csöndesed ben kezdtek volna csivitelni. A libikóka és egy feje telejérj állított pad mintha ugyancsak alváshoz készülődnének. Dél utáni álmosság lepte el az egész udvart, a gyerekek udvá rát. A játékok elpihentek maguk is, akár a gyerekek, aki kért ók mindnyájan vannak, akikért ez az egész falui óvoda van, amely lám, kívülről nézve is mennyi minden elmondott magáról... H. E. Három hangverseny A Filharmónia bérleti sorozatában hallottuk a miskolci zeneiskolák tanárainak hangversenyét, a Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának estjét, és a Tátrai vonósnégyes koncertjét. A tanári kamaraest A két helybeli zeneiskola tanárai lelkiismeretes művészi munkával készültek közös hangversenyükre. A kamaraestnek hirdetett műsoron — nem mindenben a címnek megfelelően — több zongoraszóló, fuvolaverseny, operaária és csellószonáta került előadásra. A hangverseny nagy részét Ivánffy Flórián nemrégiben megtartott zongoraestjének második része töltötte ki. A hangversenylátogatók nem széles köre rövid egymásutánban kétszer hallotta ugyanazt a műsort. Ivánffy Flórián zongoraestjét már méltattuk. Az Erkel Zeneiskola ismert művésztanára, Szentimrey Magda Brahms-művel aratott megérdemelt sikert. Szívesen hallottuk Névely József melegen zengő gordonkaszonáta előadását Erdélyi Lászlóné közreműködésével. Kováts Irén operaáriákkal, Hegedűs Gyula Vivaldi fuvolaversennyel tette változatossá a műsort. Kísért dr. Saád Andorné. Szívesen hallottunk volna „igazi” kamarahangversenyt... A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye Párizs, Brüsszel és 11 olasz város után mi is hallottuk rádiózenekarunkat. Pontosabban „egyenes adásban”, szemtől szembe. Hiszen a rádiózenekar naponta rendelkezésünkre áll, csak éppen a szándék szükséges és a rádió megszólaltatása. De így mégis más, Kirándulás, tapasztalatcsere, vendégszereplés... A szentistváni művelődési otthon együttesei június első napjaiban kétnapos vendég- szereplésre készülnek az Alföldre. A kiránduláson a termelőszövetkezet mintegy tíz szakembere is részt vesz. A szentistvániak meglátogatják Szeged egyik tsz-ét, majd a városnézés után Hódmezővásárhelyre utaznak, ahol népi együttesük bemutatja műsorát. A műsor Tímár Sándor balladájából, Az igazmondó juhász című mesejátékból és az együttes gyermekcsoportjának matyó lakodalmasából áll, kiegészítve az énekkar számaival. Az együttes később a Derek- egyházi Állami Gazdaság művelődési otthonában lép fel. A járókelők is megálltak egy pilla- natra, és egymásra csodálkoztak. Miért örül ez a bácsi úgy ennek a régirégi épületnek, hisz emberemlékezet óta ezen az egy helyen áll. Igaz, valamikor ez volt a vasútállomás, de hogy mikor ... ? Nagyon, nagyon régen, és ez a bácsi még abból az időből emlékszik rá. Innét indult el egy 19 éves fiatalember 1914 szeptember 13-án az első világháborúba. És az a bácsi, aki most felismerte az épületet, Ivan Grigorevics Nagybali a Szovjetunió állampolgára, szamarkandi lakos, az, alá negyven- nyolc éve még Nagybali Jánosként itt intett búcsút Ózdnak, a hengersornak, ahol dolgozott, és a községnek, ahol minden ház, és minden ember ismerőse volt. Ma már alig-alig akad olyan ház, amelyik ismerős. A szülőháza még áll ugyan a Piactéren, de amilyen büszke, emeletes épület volt 50 éve, úgy megsüllyedt. s behúzódott a többi közé a maga öregségével. Mégis milyen kedves ... Az utcán sétálva gyakran találkozik a még életben lévő régi barátokkal. Legtöbbjét csak úgy ismeri fel, ha emlékezetébe idézik valamelyik régi közös történetüket. De hogy elmentek a barátok is!... Özdon csakúgy, mint új otthonában, Szamarkandban. Pedig ott is több mint húszán maradtak az intervenciósokkal vívott harc után, s ma már alig vannak tizen ... A gyárban, egykori munkahelyén, a hengerműben még nem volt Valahogy érdekes is ’lenne bemenni, mert hátha akadna még valami, ami a régi időkre emlékeztetné, de fél is ettől a találkozástól, hisz ahogy nem ismerte meg a várost, talán ügy nem ismerné meg a gyárat sem. Üj hazájában dolgozott bútorgyárban, volt vendéglő-vezető, és a háborúban — mint katona — a vasútnál szolgált. Ma már nyugdíjas. Azért is félt elengedni a családja, mert bizony frissesség ide, Félévszázad után itthon frissesség oda, 68 év nem csekélység. János bácsi vállát pedig kis híján ennyi nyomja. Itthon a rokonpk kézről kézre adják. Szeretettel, boldogan fogadják mindenhol. Szinte versengnek-, hogy melyik napját hol töltse. Gyakran kell mesélnie a távoli Ázsiában maradt állatorvos lányáról, vagy a Kaukázusban dolgozó — szintén állatorvos — fiáról, és az unokákról. Néha elfátyolosodó hangon, csendesen, a felesége is szóba kerül, aki negyvenegy évi boldog házasságuk után most féléve halt meg. Magyarul beszélni bizony már nem is olyan egyszerű. Igaz, minden lehetőséget megragadott az elmúlt közel ötven esztendő alatt, hogy ne felejtse el anyanyelvét, de azért csak megkopott már a tudása. Főleg az új szavak. Az utóbbi időben már rendszeresen megkapta a hazai könyvek, és levelek mellé a Nép• más a közönségnek is és más | i zenekarnak is. örültünk mii- kolci szereplésének. Ezt éréi ■ hette is a zenekar. Olyan mi i leg elismerésben volt részi • amely után nem vonható kél • ségbe a rádióhallgatóság meí- becsülése és szeretete. Viszof- ennyi elismerés „még a lenit : grádiakat is” ráadásra indítói t ta. Kicsit csodálkoztunk azol hogy a mi rádiózenekarunk ki i vésbé bőkezű. Valószínűié . külföldön ők is azok... A kapott műsor szép vol1 1 még akkor is, ha kicsit „óví tos” volt az összeállítása. Eg „vidéki város” zeneéletébé ugyanabban a szezonbal i „még” a Rossini Teli Vilmi c nyitány többszöri műsorra ti- zése is kicsit sok. Szívesé- hallottunk volna helyett- mást. Szép volt a Rimszkij- Korszakov Seherezádé, arí c nyos és kiegyensúlyozott. El- délyi Miklós vezényletévl ’ „muzsikált” a zenekar. A h< gedűszólóról külön elismeréí sei is szólnunk kell A mai Ti nének „leróvandó adót” jelet tette a Visky hegedű versen előadása, amelyben M etzkí- Károly a kezdeti elfogódottsá után szép produkciót nyújtót Szívesen várjuk vissza a Ti . nekart még merészebb mű sót összeállítással.- A Tátrai vonósnégyes estje Ha az elmúlt egy-két észté* dó kiemelkedő zenei esemi .. nyeire gondolunk, akkor '^moszkvai kamarazenekar és j .•deningrádi zenekar hangversé ❖ nyei mellé kell tenni ezt a ki ijimaraestet. Kár, hogy ilyen rí! •Jkán járnak ebben a városba! |j; Pedig a levegőben érezhető * ❖ az éhség, amely az allané £ hang versenylátogatókat a ki marazene iránt betölti. Már 1 ••'hangverseny első része utó* ❖ ráadást játszottak. Mi ez, b ❖ nem lelkesedés és a ka ma rá ":'zene őszinte igénylése? Megérdemelten sorakozik é £az est az említettek közé. I *Tátraiék együttmuzsikálása \ ❖ legszebb kamarazenélés, ami ❖ jelenleg nemzetközi színvoní plon fel tudunk mutatni. Enné "s'a szépséges muzsikálásnál ^egyetlen alapja van, a játszol ❖ zene őszinte és alázatos szol •jgálata. Nincs egyénieskedői I*. kitűnni akarás, hanem négy, ! ^hangszerében is kiváló művei ❖együttmuzsikálása. ❖ Élmény volt a Haydn, a Mi ❖ zárt vonósnégyes előadása és ( ❖ Brahms vonósötös, amelybei I;méltó partnerük volt az oszt- •jrák vendég, Günther Radhi> Ijbert. ( (Kár, hogy néhány „apróság — nyikorgó szék, rossz világi tás és leszűrődő zajok — zí várták a kitűnő együtt* -.-egyik-másik tagját.) V. Zalán Iréa A második menet Négy irodalmi színpad bemutatkozása és a találkozó értékelése szereplési idő, szerkezeti, tematikai fogyatékosságai miatt nem tudott közel kerülni a közönséghez. A fesztivál sorrendben utolsó szereplőjeként a derecskéi irodalmi színpad mutatta be Európa vigyázz! című, Brecht, Radnóti, Irwin, Shaw és Bordiert műveiből összeállított, nem túlzottan nagy vállalkozást jelentő műsorát, azonban — tekintettel az együttes fiatal voltára — háborúellenes tematikájánál, sok jó igyekezettel bemutatott előadásánál fogva, megérdemelte a sikert. A záró aktus A bíráló bizottság, amelynek összetételét korábbi beszámolónkban ismertettük, alaposan megvitatta a találkozó tapasztalatait és délután a Bartók Béla Művelődési Ház olvasótermében az egyes résztvevő csoportok vezetői, a művelődési otthonok vezetői, a produkciókat segítő, nem szereplő kultűrmunkások — rendezők, zenei szerkesztők, koreográfusok stb. — előtt Lázár Magda, a Népművelési Intézet munkatársa, a bíráló bizottság vezetője tartott alapos, elemző értékelést a tíz műsor tapasztalatairól. Részletesen elemezte az egyes bemutatókat, alapvetően abból a szempontból kiindulva, hogy az egyes műsorok mennyiben teljesítették az ez évi kulturális szemle fő célkitűzését, a béke és barátság eszméjének ápolását, elmélyítését. Elemezte a műsorokat tematikai kategorizálás szerint, a szerkesztés szempontjából, rendezési szempontból, az előadások színvonala tekintetében és sok egyéb szempontból. Kimerítő értékelése nemcsak az egyes látott műsorok szakszerű bírálata zolt, hanem egyben iránymutatás is a többi csoportoknak irra, milyen úton haladjanak tovább. szabadságot is, de bizony volt olyan mondat, amit kétszer-háromszor is el kellett olvasnia. Beszéd közben akarva- akaratlanul közbecsúszik egy-egy orosz szó. így van ez fordítva is. És ha ott Szamarkandban összekerülnek — ahogy János bácsi mondja — a magyar gyerekek (mind hetven körül van már), nyelvész legyen a talpán, aki követni tudja a magyar—orosz nyelvű társalgásukat. Az ötven év alatt találkozott borsodiakkal, sőt 19-ben egyszer egy Kiszely nevű földijével együtt harcolt a baszma- csok —: a turkesztáni ellenforradalmá-_ rok — ellen. János bácsi egy gyalogos, Kiszely pedig egy lovas egységet vezetett akkor. Most három hónapra van itthon, s utána vissza utazik... haza. A család: bátyja, sógornője, az unokaöccsök és unokahugok. valamint a „sógorok” megszámlálhatatlan sokasága most ezalatt a három hónap alatt akar mindent, de mindent elmondani, ami ötven év óta történt, és nem fért bele a levelekbe, és ugyancsak hallani is akarják, ami János bácsival történt. Mit jegyzett meg a magyar honból, mit tanult, milyen új szokásokat vett fel ázsiai hazájában. A barátok még arra is kíváncsiak voltak, hogy a jó bor mellett olyan szépen tudja-e még azokat a régi nótákat. János bácsi pedig bebizonyította, hogy tudja. Ott helyben elénekelte, hogy ..Darumadár útnak indul” — meg azt, hogy „Vékony deszkakerítés”. A cimboráknak még a lélegzete is elállt. Mon- ' dogatták is egymásközött, hogy: — Olyan ez a János, mint volt, csak megöregedett mint mi... Fenyves István
