Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1962. májas 89, ÚTÉPÍTŐK Kém az útépítéseknél általá­ban megszokott kép fogadja az arrajárót Miskolcon, a Felsza­badítók útján. Itt autódaruk, rakodógépek, dómperek, bil­lenős teherautók motorjai ve­rik fel a környék csendjét, s ami a legfontosabb: a legne­hezebb munkát, a kockakő és a beton felszedését is géppel végzik, Behemót, nehéztestű masina ez, hivatalos nevén Dózer, eredeti foglalkozására nézve pedig földgyalu. Az építésvezetőre várok, aki: — Elszaladt valami reggeliért! det mozgattak meg. Még ko­rábban púdig a Zagyvánál és a Holt-Körösnél készítettek elő a terepet a hídépítőknek. — Bejárják az országot — mondom. — Be.' Tíz éve dolgozom itt, a Közlekedési Építő Vállalat­nál, de volt olyan évem, hogy minden hónap más-más terü­letén talált az országnak ... — Nemigen örül ennek az asszony, fiatal házas lehet. Igazam van? Kisfiúsán, hetykén neveti el magái: 0^ s.! m f' Betont „tép” a földgyalu. — mondták, s közben ezt a minden porcikájában remegő masinát méregetem. Beton-„tép8k” — Várjon csak .... Felszáll­hatok? — Ha nem félti a ruháját... Ez nem valamiféle szívélyes invitálás ugyan, de,persze ért­hető. A gép motorja olyan zajt csap, hogy saját hangomat is csak úgy értem meg, ha kia­bálok. Figyelem a vaskos lánc­talpakat, alkalmas kapaszkodó után kutatva, míg a vezetőfül­kében ülő fiatalember kicsit meglepődve, kíváncsian néze­get. Ugyan mit is akarhatok? — Beszélgetni. Lehet? Látom az arcán, erre nem tartja legalkalmasabbnak sem az időt, sem a helyet, S ezt tükrözi annak a másik, ugyan­csak fiatal embernek tekinte­te is, aki — alighogy nagyhe- hezen letelepedek á fülke sza­bad ülésére — utánam kapasz­kodik a lánctalpakra. — ö a fő-vezető;.: övé a gép, én a „kisegítő” vagyok — kiabálja a mellettem ülő, be­mutatva a bizalmatlan kodó.ér­kezőt. Kimagyarázom magam, megenyhülnek. Néhány perces, pihenő nem árt — Csak gyorsan, mert men­ni kell a betonra. A többi gép utánunk dolgozik. Nekünk kell munkát adni nekik — int a többiek felé a „fő-vezető”, Ja­kab Lajos. Aztán mégis befemelegszik a beszédbe. Mondja, hogy má­jus 3-tól dolgoznak itt, ők szedték fel ezen a szakaszon a kockakövet, most a betont „tépik”, s a szakasz első felén már végeztek a föld egyenge- tésével is. — Nem könnyű munka .— kockáztatom meg. — De nem ám — vágja rá rögtön — 30 centiméter vas­tagságú betont kell felszed­nünk, s közben vigyázni a gépre, hogy tönkre ne menjen a fogaskerék, vagy a csapágy. Újfajta munka ez gépnek, vezetőnek egyaránt. Eddig jó­részt csak a vaj lágyan omló földdel akadt dolguk. Mielőtt idejöttek, Debrecenben, a Me­zőgazdasági Akadémia építke­zésénél 12 ezer köbméter föl­— Nem mondom, félt egy kicsit, hiszen havonta, jó eset­ben négyszer látjuk egymást. Vasárnaponként, Mezőszeme- rén. — Fiatalok. Hogyne féltené... — No, ez már igaz. Jóma­gam is csak 29 éves vagyok. Az asszonykáin meg éppen 10 évvel kevesebb... — aztán jóleső hazaemlékezéssel nevet fel, s nyújtja kezét a „viszont­látásig”. Három hónap nyereség Jóní Viktor, a Felszabadítók útja építésénék vezetője, egy — Hát igen. Körülbelül. De azért még egyébre is. — No,-jó. Május 2-án kezd­tük meg az új útszakasz épí­tését. Ez a Vörösmarty utcai elágazástól, a Lévay utcai el­ágazásig tart. Négyszáz méter hosszú, 12 méter széles. A sza­kasz építését június végére szeretnénk befejezni. A máso­dik szakaszt — a Lévay utcá­tól a TBC kórházig szeptem bér végére, maximálisan októ­ber elejére adnánk át, s a har­madik — a TBC kórháztól a Malinovszkij utcai elágazásig — az év végére készülne el, a tervek szerint. Az építkezés jelenleg igen jó ütemben halad. — Igen sok időt, körülbelül három hónapot nyertünk az­zal, hogy szinte teljesen gépe sítettük a bontási munkákat. A miskolciak valószínűleg igen jól emlékeznek arra, hogy a Szemere utcai részen kézi erővel, feszítővasakkal, fúró gépekkel. téptük fel a köveze­tét, a betont, ami bizony igen sok időnket elrabolt. Most mindezt megtakarítjuk, keve­sebb munkaerővel, gyorsabban végzünk. A tapasztalatokból okulva Az aszfaltozáson kívül — amit a Közúti Üzemi Vállalat végez majd — minden munka- folyamatot a Közlekedési Épí- tök vállaltak. Alvállalkozók nincsenek. — Okultunk az elmúlt év tapasztalataiból. Akkor ugyan­is már-már a „sok bába kö­zött” helyzet alakult ki a Sze­mere utcai útépítésnél. Lénye­gében tehát egyedül a mi vál­lalatunk építi meg ezt az — összesen 1600 méteres szakaszt — húzza elő a tervrajzok egyi­két Jóni élvtárs. Persze, így sincs könnyű Az útszakasz cl»-un már Bar;ha Imre kóművesbrigádja doigoziK. Rakják cs „ragasztják” a szegélyköveket. ^csokor” friss rejtekkel s még párolgó szelet kenyérrel érke­zik vissza. — Elnézést, a reggelim — mentegetőzik. — Talán az ebéd, hiszen már délfelé jár — csodálko­zom rá. — Eddig még nem jutottam hozzá. De talán tessék az iro­dába ... Az „iroda” egy deszkaibódé, benne kecskelábú asztal, lóca, s regiment papír. Ügy nézem, tervek, számítások. Az építés- vezető igen jó „riport-alany”, szinte kérdezni sem kell. — Most arra kíváncsi ugye, hogy mikor kezdtünk, hol tar­tunk, mikor végzünk? Kiállítás nyílt Miskolc városrendezési terveiből Szombaton délben érdekes kiállítás nyílt a Miskolc váro­si Tanács dísztermében. A ki­állításon gazdag dokumen­tumanyaggal mutatják be Mis­kolc és környéke távlati fej­lesztési terveit. Az általáno rendezési terven beiül részle­tes dokumentációkkal mutat­ják be a látogatóknak a köz­lekedés kialakítása, a terület­felhasználás, a közművesítés terveit. A kiállítást Fekete László elvtárs, a Miskolc városi Ta­nács vb. elnöke nyitotta meg. Méltatta a kiállítás jelentősé­gét, célját. Mint mondotta, a most elkészült városrendezé­si tervek értéke elsősorban realitásuk. Ezeket megelőzően már több városrendezési terv született, amelyeknek a leg­több esetben az volt a hibá­juk, hogy nem voltak mérték­tartóak, reálisak. A most meg­nyílt kiállítás anyagába, ter­veibe a régebbi tervekből fel­használtak minden olyan anya­got, amely megfelelően illesz­kedik Miskolc város fejlődési lehetőségeihez. A május 31-ig tartó kiállítás anyaga megtekinthető minden­nap 11 órától este 1 óráig. dolguk. Mert bár nincsen 10— 15 alvállalkozó, egyeztetésre, ütemtervre, kooperációra itt is szükség van. — Egyetlen akadálytól tar­tunk. Ez pedig az ÉMÁSZ. Az ÉMÁSZ-nak ugyanis ki kell cserélnie az összes vezetéket, a felső villamosvezetékről át­kapcsolni egy földalatti kábel­vezetékre. Sajnos, igen nehe­zen tudnak megfelelő mennyi­ségű kábelt kapni, s így — ahogy a jelek mutatják — a kábelfektetés késleltetheti munkánkat. Mi pedig csak ak­kor betonozhatunk, ha a felső­vezetékek oszlopai már nem akadályoznak bennünket — aggodalmaskodik az építésve­zető.. Most tehát lényegében az ÉMÁSZ-on múlik, hogy a terv­szerinti időre, június végére elkészülhessen a Felszabadítók útjának első szakasza. Gyors és jé munkáról tanúskodik itt minden. Az em­berek összeszokotton, ponto­san végzik feladataikat. A ter­vekben megjelölt határidőket ezideig sikerült betertaniok, s reméljük ezután sem lesz 'kü­lönösebb fennakadás, problé­ma. 1 Legyünk optimisták — amire minden alapunk megvan — s bízunk az építőkben, akik valóban mindent elkövetnek, hogy Miskolc főútvonalát mi­nél hamarabb átadhassák a forgalomnak — s eddigi mun­kájuk alapján köszönetünket előlegezzük igyekezetükért... Radványi Éva A „Lezginka“ táncegyüttes május 28-án \ vendégszerepei Miskolcon A -Lezginka”, a Dagesztá-j ni Állami Táncegyüttes má­jus 22-én kezdi meg magyar- í országi vendégjátékát. Első} alkalommal* Budapesten az > Erkel Színházban lép a kö-s zönség elé, majd ezt követően / még néhány előadást tart a 5 fővárosiban. A táncegyüttes, 5 amelynek vezetője Tahno Is-< rajlov, az OSZSZSZK érdé- < mes művésze, Dagesztánia S népművésze, ezután az or-) szág vidéki városai ba látogat, j Miskolcon május 28-án ven­dégszerepei az együttes, a < Miskolci Nemzeti Színház > színpadán. BORSODI GYULA: — Könyvterjesztő napot í rendezett Tokajban a föld-S művesszövetkezet, amelynek < megbízottai otthonukban ke-> resték fél a község lakosait, > házhoz szállítva a magyar í könyvkiadás legújabb terme-$ keit.------o-----­F ALUN Suhogó májusi eső fényesre mosta a mezőt, Selyem szálait rámköti ezernyi zöld. Óriás gitár a tölgy, melyet kacagva égre tart a bokros Tiszapart, A kastély tornya búvik, tiszta parasztház cseveg, A cseresznyék a kertben éretlenek, Kacsák tipegnek a vízen át, A sövény fölött lila lánggal lobognak orgonák. Kicsiny falu, köszöntsed őt, kit tiszta szíve hoz zajos bérházak mélyiről e szép kert fáihoz: És itt, mint szirmok zápora, lehullnak gondjai, Legyen ma kedved néki egy baráti jó szót mondani. Hogy édes tejszag húzza majd párnára szép fejét S ringassa békés álom él, mintha öledbe rejtenéd. ÚTKÖZBEN Szovjet film A Nyíkolajeva szült alkotás azok közé a fil­mek közé tartozik, amelyekben a megfogalmazás nem tud a mondanivaló igaza, őszintesége megkövetelte művészi fokra emelkedni. Amit mond a film: igaz, nagyszerű, a való élet, ahogyan mondja: sablonos, szürke, néhol határozottan bosszantó. Egy regény megfil­mesítése mindig is a legnehe­zebb feladatok közé tartozik, de különösen nehéz feladatot vállalt magára Bászov rendező, aki az eszmék, a jellemek ö&z- szeesapását úgy vitte vászon­ra, hogy közben a filmszerűsé­get biztosító cselekmény leszű­kül, így a film szerkezeti fel­építéséből adódóan elkerülhe­tetlen a vontaitottság, a lassú hömpölygés, holott a téma sodrást, elevenséget, izzó lég­kört követel. Ebből azonban nem sokat sikerül megvalósí­tani. Kéé pmKor összecsapását Két emöer látjuJ^ ^ ^ összecsapás azonban termé­szetesen több két ember ügyé­nél. Az egyiknek, vagy másik­nak a felülkerékedése, az egyik igazának, vagy a másik vélt igazának a győzelme így, vagy úgy az egész népet érinti. Mindkettő határozott, kemény ember. A traktorgyár igazgató­ját azonban önzése, hiúsága, a. személyi kultusz fertőzött lég­köre tette keménnyé, és mint ilyen ember, nincs tekintettel az állam igazi érdekeire, nem törődik a selejtes traktorókkal, csak a terv teljesítéssel, az első hellyel, mert ez hírnévvel, fő­leg pedig prémiummal jár. Pe­dig tudna jól is dolgozni, hi­szen ereje, szervezési képessé­ge adott. Az új főmérnök egyenes jellemű, becsületes ember, akit nem hagy nyugod­ni a sok Kelejt, és csalónak! tart mindenkit, aki ilyen ter­melés mellett első helyre pá­lyázik, vándorzászlót, kitünte­tést vár. Ennek a két embernek az összecsapása pereg előttünk. Ennek a két embernek a sorsa érdekes, izgalmas, mert élő alakok, a mindennapok hősei, és típusaik nemcsak a Szovjet­unióban, hanem nálunk is is­mertek. Az a harc, ami a két­féle szemléletiből, napjaink belső ellentmondásaiból fakad, UttiVrőa Tatás Létrástetőn Ma, vasárnap, májú® 20-án avatják a Miklós utcai általá­nos iskola új úttörőit. Az ava­tási ünnepséget Létrástetőn, a partizán emlékműnél rende­zik, annál az emlékműnél, amelyet az iskola tanulói épí­tettek. Az úttörőavatás után ugyan­itt adják át ünnepélyes kere­tek között a nyolcadikosok KISZ-tagkönyvét A nap prog­ramját délután akadályver­seny, este pedig VIT-tábortűz teszi érdekessé. A tábortűznél az őrsök adnak műsort Műso­rukban — verssel, cénekkel — szerepelnek mindazok a váro­sok, amelyek eddig helyet ad­tak a vrr-nek. eleven, lüktető harc, világos, félreérthetetlen tükrözés, mint amilyen világos, félreérthetet­len, mondhatnánk törvény- szerű. végül a főmérnök igazá­nak győzelme. Igen, ez a harc a mi harcunk is, a mi hétköz­napjaink harcának, küzdelmé­nek izgalma is benne feszül. Ezért vigyázzuk olyan kíván­csian, várakozóan a fejlemé­nyeket. Helyes, hogy egyre több ilyen témájú filmet láthatunk. A regény megfilmesítésének, népszerűsítésének szándéka mindenféleképpen jogos, he­lyénvaló. Hogy a kivitelezés nem olyan sikeres, mint ami­lyet a téma követel, sajnálatos ugyan, de a mondanivaló így is tiszta, érthető. A főszereplők “JE két, hiteles figurákat alkottak. A főmérnököt Uljanov, az igazgatót Nazvanov formálta sikerrel, élmény tadóan. A mér­nöknő szerepében különösen emlékezetes a szovjet filmvi­lág új felfedezettje, a törékeny szépségű Matalja Fatyejeva. (Pt) A szolidaritási hónap rendezvényeiből Borsod megyében a szolida­ritási hónap rendezvényeibe valamennyi társadalmi szerve­zet bekapcsolódott. A megyei nőtanács például 200 békegyű­lést rendez, ezeken a gyarmati népek életét ismertetik. A KlSZ-szervezetekben a gyar­mati ifjúság helyzetéről tarta­nak előadásokat. A szakszer­vezetek is megemlékeznek ar­ról a harcról, amelyet a gyar­matokon élő munkásság viva kizsákmányolás, és a nyomor éllen. A mezőkövesdi járás nőta­nácsa a szolidaritási bélyegek­kel 10 ezer asszonyt keres fel az ezen a vidéken hagyomá­nyos „tanyázó estek” során. Itt beszélgetnek majd az afrikai és más elnyomott országokban élő asszonyok helyzetéről. A szolidaritási hónap alkal­mából rendezett gyűjtés so­rán eddig Borsod megyében csaknem 50 ezer forint gyűlt össze a még gyarmati sorban élő országok megsegítésére. Új földgázmezőt tártak fel Vas megyében A Dunántúli Köolajfúrási tizem dolgozd! Ikervár mellett 1500 mé­teres mélységben földgázlelőhelyre bukkantak. A kiépítés során nagy mennyiségű gáz hatolt a fúrólyukba és a gázkitörést csak a dolgozók megfeszített munkája tudta elhárítani. Az első kút fel­tárása után a kórnyéken több kút mélyítésére kerül sor. Az ed­digi eredmények biztatóak, a szakemberek remélik, hogy újabb, jelentős gázmezőt használhat majd ki a népgazdaság. A képen: látkép a gázlclöhelyröl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom