Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
II XVlll. évfolyam, ÍOI. «»ám 1962. május *1, eaütörtök Világ proletárjai, egyesültetek) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vidám, virágos májusi sereg... Csaknem százezer felvonuló a miskolci seregszemlén „Jaj, be szép, hogy minden Való szép, Jaj. be szép a Szép .. (Ady) Vidáman zsongó végtelen sorok, virág és Május, muzsika és kivirult tavasz, és kéz a kézben, közel százezer ember zászlóerdós serege — ilyen volt a miskolci felvonulás, ez volt a május elsejei menet. Egy nagy ígéret és egy nagy Valóság, a szép Ma munkás hadserege menetelt a zászlókat bontó friss, diadalmas tavaszban. A zászlóerdő egyetlen szalagként hullámzott a lágy aranyat szitáló Nap alatt, olyan volt, mintha vörös vitorlás hajók úsznának a feldíszített utcákon. Hajók, amelyeken a Ma és a Holnap hősei jönnek szüntelenül, mintha soha nem lenne vége a szinpompás menetnek. Valóság lett és Valóság marad ez az erős, roppant erőt sugárzó májusi menet — a munka, a szocializmus hadseregének egy igen erős zászlóalja hömpölygött végig az évszázados miskolci házsorok között. Egyre jöttek és mintha soha Cé »kart volna végeszakadni a Tavasz, a Május, a Munka nagy menetének; végtelen is, mint az ég, mert felzárkózott hozzá a világ... Most csengenek csak mindennél igazabbul és mindennél tisztábban a nagy látnok költő, Ady szavai: „Töz, vér, Jár, újság, boldog változás, Csupa teremtés lángol a szemekben .. .** A világ, az élet, az új világ, Új életünk, forradalmas életünk minden változása ott csillogott a májusi felvonulók szemében. S a tarka szinek mellett mást is láthatott az ember: kéz a kézben haladtak az emberek, a sorok, a miskolci felvonuláson nem volt magányos ember, párja volt mindenkinek. Az üzemek, gyárak dolgozói magukkal hozták hozzátartozóikat, gyermekeiket, egyetlen nagy családdá forrott össze a májusi sereg. Az egyik gyári munkás, aki a menet szélén haladt, lelkesedésében hirtelen a magasba dobta kislányát és ezt kiáltotta: Békét a világnak! A munkagyőzelmek és a béke mindennél erősebb, vidám és elszánt tömege menetelt május elsején. Ezért volt szép és mindennél íeleme- lőbb. Igazi forradalmas, szabad május elseje volt; forradalmi, mert harcban született, és gyönyörű, mert lelkesített, mert örök és mert örökké a miénk... Mennyire más lett, mennyire újjászületett Ady „Csodálatos, babonás, bús magyarsága”. Életerős néppé, öntudatos magyarsággá kovácsolódott, amely egyre jobban megteremti a nemzeti egységet. Ezt tükrözte a miskolci felvonulás is. Most is elől jöttek a 19-es veteránok, a régi, harcos május elsejék hősei, akik életük kockáztatásával már akkor is a legelsők között meneteltek, amikor még csendőrpofon csattant a gomblyukba tűzött vörös szegfűért. Büszkén tekintettek a díszemelvény felé, amelyen helyet foglaltak a megye és a város élenjáró dolgozói, a szocialista munka legkiválóbb képviselői, a párt- és tömegszervezetek vezetői, a testvéri csehszlovák nép küldöttei, a Kelet-Szlovákiai Kerület küldöttségének tagjai: Fischer Jozef, a Kelet-Szlovákiai Vasmű osztályvezetője, Rigó Emil, a vasmű pártbizottságának elnöke. Pástor Bar- tolomej rézolvasztár és Kitka Mikulás, a vasmű beruházási osztályvezetője. Mint hatalmas, tarka mezei virágcsokor, olyan volt az iskolák felvonulása, öröm csillogott a tiszta gyermekszemekben. Eldönteni, hogy melyik iskola felvonulása volt szebb, talán nem is lehet. Mind szép volt, a hámori vízi úttörők, a MÁV-telepi iskolások, a Herman Ottó Leánygimnázium tanulói, és a Kossuth Leánygimnázium növendékei, akiknek egy-egy csoportja munkaruhában, könyvet lengetve és saját hímzésű szőnyegekkel vonult fel; nagy taps fogadta az iskola baboskendős, kékoverállos lányait, akik a miskolci kertészetben tanulnak a politechnikai oktatás keretében. A Zalka Máté Gépinari Technikum diákjait, akik most ünnepük az iskola fennállásának 50. évfordulóját. S ígv köszöntötte a taps a Diósgyőri Kohó- és öntőipari Technikum diákjait, az iparitanuló intézetek növendékeit, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóit és oktatóit, a miskolci MHS repülőklub tagjait, akik az egész utcát átfogó, sárgaszínű vitorlázógépet hoztak magukkal, éppen abban a pillanatban, amikor egy repülőgép húzott el a Széchenyi utca fölött. Az üzemek, gyárak sorát a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak rendezett, fegyelmezett sora nyitotta meg. 8000 diósgyőri kohász-vasas emelte magasra a vörös és a nemzetiszínű zászlót. A hangszóró köszöntötte a felvonuló szocialista brigádokat, amelyek a nagy májusi seregszemle tiszteletére példás termelési győzelmekkel öregbítették hírnevüket. Köszöntötte Kalotai Sándor olvasztár brigádját, a vasgyári fűtőház Gagarin-brigád- ját, a durvahengermű munkásait, akik az első negyedévben 8490 tonna terven felüli hengerelt áruval adtak többet a hazának. Köszöntötte a finomhengermű kollektíváját, amely 1088 tonna anyagot hengerelt terven felül. Messze harsogta a hangszóró Antal András előhengerész nevét, aki társaival hagy munkasikereket ért el a kongresszusi versenyben. A kovácsműhely nehéz munkát végző kollektívájának eredményeit is megismerte ezen a színpompás munkaünnepen a felvonuló sokaság: 1250 tonna kovácsolt árut munkáltak meg terven felül. A nagymúltú, hatalmas vasgyár dolgozóit követtek a gyártmányairól ma már világszerte ismert, tizenhétszeres élüzem, DIMÁVAG felvonulói. Elől jöttek az „^’’-gyáregység dolgozói, akik a gyár- részlegek közötti versenyben az első helyre kerültek, 5 millió forint értékű termékkel adtak többet terven felül. Példát mutatnak a kongresszusi munkaversenyben. Igen, Ady és Juhász Gyula szavai tisztán és igazan csengenek ma, valóság lett, hogy győz az ember és a munka, amely a szabadság útjára vitt gyász és romok felett, valóság lett a dolgozó nép hazája. S ez a május elseje is a munkát, a Munka új, nagy sikereit ünnepelte. „Jaj, be szép ma a Ma. — ezt is előre álmodta meg Ady, aki minden magyar költőnél szebben dalolt a harcos, vörös májusokról. Szép és örökké emlékezetes marad a Miskolci Könnyűgép- gyár dolgozóinak menete, amely elhozta a gyár egyik kiváló termékét: öt, ma már világhíressé vált emelőtargonca gördült végig a főutcán. A gyárban most készítették el az ötszázadik önjáró emelőtargoncát, amelyet több országba exportálnak. Erőt, akaratot, az alkotás nagy erejét tükrözte az üzemek felvonulása. A Nehéz- szerszámgépgyáré csakúgy, mint a miskolci bányaüzemeké, amelyek méltán ünnepelték május elsejét: túlteljesítették első negyedéves tervüket] Viharos taps fogadta a 180 éves, kitüntetett Diósgyőri Papírgyár dolgozóinak sorait, az ÉMÁSZ felvonulását, ezt a nagyszerű eredményeket elért kollektívát, amely jó munkájáért most nyerte el a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját az élüzem címmel. Egész városunk büszke az ÉMÁSZ dolgozóira, akik a falu villamosításában országosan is kiváló munkateljesítményt értek el: tavaly 42 borsodi faluba vitték el a kultúrát, a felemelkedést jelentő villanyfényt. Emlékezetes marad a Miskolci Pamutfonoda felvonulása. A lányok és asszonyok „Mindent az emberért, az ember javára” feliratú, hatalmas transzparenst hoztak a sót elején. Ez a fiatal üzem máris a magyar pamutipar büszke sége lett. Szép és rendezett sorokban először vonultak fel Miskolc új üzemeinek,.az Ostyagyárnak és a Hűtőháznak dolgozói, őket követte a December 4 .Drótművek kollektívája, majd a Miskolci MÁV Igazgatósághoz tartozó üzemek; a miskolci vasúti csomópont, amely nagyszerű szállítási és műszaki munkájáért elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját. Május 1-re a vasutasok is kitettek magukért, soha nem látott munkasikerekkel köszöntötték a tizennyolcadik szabad májust. A szövetkezeti és kereskedelmi vállalatok dolgozóinak lelkes felvonulása még jobban tarkította a miskolci május elsejei seregszemlét. S a soroknak szinte nincs vége. végtelen ez a májusi menet, végtelen, mint az ég, mert csatlakozott hozzá a világ minden népe, azok is, akik még rabságban sínylődnek, azok is, akik már lerázták láncaikat. Mert szerte a világon győznek a májusi esz- (Folytatás a 3. oldalonf A Könnyűg£p*ryér .dobozó! a május elseje .ti.s7.lclc.t6re terven felül elkészített targoncákkal vonultak fel* Az általános- 6c középiskolások végeláthatatlan menetét egyete .misiáink, a jövő mérnökei zárták le. A Patmitfonodft dolgoz« * Jel vonulóit között.
