Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

t I Rzerrta, m2. április «*. bszakmagyarorszag 7 „Kitolták“ a falu szélét... Amikor megyénket keresztül- fc&sul járom, általában nyitott szem­ölel járok-kelek, hiszen ha kime­gyek — ahogyan mondani szoktuk — az élet sűrűjébe, minden érde­kel. S amit többször látok, azzal én is úgy vagyok, mint más. Megszokom. Néha már észre Keni veszem, ha egy-egy falu végén négy-öt új házzal több van, mint legut'öbb volt, vagy ha kiszélesítet­tek egy utat; vagy amikor valame­lyik távoli község határában vas- traverzek jelzik, hogy ismét több a fény . . . Manapság nehéz nyomon követni1 a változás szédületes iramát. Pedig fogalmainknak versenyt kell futni vele. Szülőfalummal viszont — bizo­nyára mindenki így van vele — könnyebben el tudok „számolni” önmagámnak. Erősebb az új isme­retek bázisa, mélyebbek a gyerek­kort emlékgépek. Ma is pontosan emlékszem példá­ul arra, hogy amikor az első szov­jet katonát megláttam, Iíodor La­jos bácsiék háza volt a falu egyik széle; Hódoscsépány, illetve ózd felé, — Járdánháza; illetve Borsod- nádasd felé pedig a Tengely Pali bácsiéké. Es most? — Az új házak a főút mindkét oldalán legalább CPV kilométerrel „kitolták” a falu szélét... De ez csak a főútvonal! Azóta beépült az egykori Vásártér, a volt Major környéke és . . . és egy kicsit zavarba is jönnék, ha pontosan meg kellene mondanom, hogy hány új ház épült. De épült emellett szép új iskola és orvosi rendelő is, villanyt, műutat, rend­szeres vonat- és autóbuszközleke- dést kapott, szülőfalum. Arra is jól emlékszem még, hogy 1945-ben a Siposék háza volt a leg­nagyobb. Szinte farkasszemet né­zett a templommal. Most? Nehéz lenne megmondani, melyik új ház a legnagyobb. De azt tudom, hogy Siposék háza már nem is tűnik fel. No, és az út! Majd elfelejtettem. Tizenöt évvel ezelőtt* a főútvonal se sokban kü­lönbözött a többitől. Ütött, kopott, keskeny makadámút volt. Esős időben isten ments Ózdra, vagy Nádasdra menni. Pedig még arra is emlékszem, amikor özdra, a gyárba és Somsályra, a bányába is gyalog jártak az emberek. — Ma kitűnő bitumenút, rendszeres munkásjáratok. Ózd, Eger. Salgó­tarján, Budapest felé a MÄVAUT járata is erre közlekedik. Akik ismerősök arrafelé, tudják, hogy az ózdi járásban lévő Arlóról van szó. — Es ha így sorraveszom mindazt, ami új és más. mint gyermekkoromban volt, mindazt, ami ma jelenti szülőfalum fogal­mát, önmagámnak is felteszem né­ha a kérdést: gyorsabban szállt cl a legutóbbi másfél évtized? —- Vagy többet építettünk? . . . Szülőfalumban bárki megadja rá a választ. Csépányi Lajos A Barátság távvezetékén... Hazánk energiaszükségletének kiegészítésére 220 kilovoltos áram érkezik a Szovjetunióból. Kénünkön a sajószögedi fogadóállo­más részlete. a ■ ' oldaláról A meddőhányó hosszú évek óta aláperdülő göröngyök, a finom, szürkés por, amelyet felkavar az áprilisi szél, mint egy halotti lepel, régen elborí­totta a földbesüppedt kunyhó romjait. A hozzávezető utat sem kímélte meg az enyészet­től. Pedig valahaikor az ide­vezető gyalogutat sűrűn tapos­ta négy pár aprócska, s két felnőtt ember lába. Itt, ebben a nyomorúságos kunyhóban élt valamikor B. István bánya­munkás családjával. 1940-et írtak akkor ..: A bányairodától nem messze volt egy fabarakk. Ágy nem volt benne, csak hosszú fa- priccs. Itt is bányamunkások laktak feleségükkel, gyereke­ikkel. És magános emberek. Akiknek ez a fabarakk jelen­tette az otthont..: A földbesüppedt kunyhót be­borította a meddő, a fabarakk eltűnt, elsöpörte az új idők vi­hara. Alberttelepen már na­gyon kevesen emlékeznek ezekre a nyomorúságos emberi lakokra. Az. ifjabb nemzedék tagjai hitetlenkedve hallgatják, mint valami kitalált történe­tet. B. István emlékeiből is lassan kitörli a kunyhó képét az idő. B. István most is itt lakik a telepen. Állami lakásban. Gyakran végigballag a hajda­ni libalegelőn épült villaszerű házak utcáin. Oh, nem irigyke­désből. Pár éve vett egy kis szölőcskét. Saját borát issza. Mint nyugdíjas saját házban akar lakni. 35 ezer forintocs- kája van a takarékban. És, ha az ember házat épít, meg kell fontolni milyen is legyen az. A telepen egyáltalán nem feltűnő a házépítés. Az idősebb bányászok azért építkeznek, hogy nyugdíjas ko­rukban saját lakásban élvez­hessék a hátralévő éveket, a fiatalok meg azért, hogy új la­kásban rakhassák meg a csa­ládi fészket. Ha valaki a? em­lékekben kutat, a mai Albert telepen már nem találja a ré­git. A 14 kolóniái ház ma is megvan. Ennyiből állt a régi Alberttelep. De ez elmerül az új házak tengerében. Az utóbbi 10 év alatt a hajdani libalege­lőn hosszú házsorok épültek. Itt Fekete Flórián lakik, amott Szaál Miklós építkezik, emitt Henyecék laknak. Alberttelepet pompás műút köti össze Kazincbarcikával. A műúton gépkocsik suhannak, motorkerékpárok rohannak nagy berregéssel. A telepről motor fordul ki, a nyeregben egy fiú, s egy lány. A tavaszi szél játékosan cibálja hajfürt­jeiket, s ők boldogan, vidáman élvezik a rohanást. A művelő­dési otthonból zene szűrődik ki. Az újjak — a bánya egyik dolgozója játszik — könnyedén futnak a hófehér billentyűkön. A zenében Chopin beszél a ta­vaszról, a szerelemről, a szép­ségről. Az úton férfiak, nők jönnek-mennek. Elegánsak, csinosak. A ruháról, a viselke­désről nem lehet megismerni ki aknász, ki vájár, s ki a segéd­munkás, vagy az igazgató. Csu­pa rohanás, zsongás, csupa lük­tetés az élet. Olyan, mintha sohasem lettek volna földbe­süppedt kunyhók, fabarakkok, éhező gyerekek, mintha nem laktak volna emberek tucatjai égrenyíló lakásokban. A banya megszokot­tan zümmög, zúg, csörömpöl. A domboldalon a drótkötél csillét vonszol a hányóra. A meddő tompa nyögéssel, puffa­nással fordul ki a csilléből. Nő a meddőhányó. Friss áprilisi szél kavargatja a felszálló port; Csorba Barna !wtWásmUm UJ VAROS ÚJ MOSOLYA A márványfalú lépcsőházban kristálycsengésként vissz­hangzik a gyermekkacagás. Zeng-bong tőle az egész bérház — a hangok még gyorsabban száguldanak végig a lépcsők karcsú során, mint a friss-vidám gyereksereg. A harmadik emeleten az ajtót nyitják az édesanyák, egy nylon-kötényes fiatalasszony pedig a korlátnak dőlve kiált le az első eme­letnél kanyarodó kis csapat felé: — No, hányas a dolgozat? — Ötös!... Ötös!... — csendül a lépcsőházban. * Járjuk a tiszaszederkényi utcákat. Tágas, tiszta utcák. Es a házak mintha mindenütt egyformák lennének. Újak, napfényesek. S ahány lépcsőházba bekukkantunk, mindenütt visszhangzik az előbbi kacagás... Sok kis új ember kaca­gása. Uj város ez itt a Tisza mentén, Üj a gyár, amelynek sudár kéményei habos füstöt bodorítanak az ég felé. Kö­rülöttük mosoly és kacagás — és ez is új itt, az évtizedek óta zúgolódó fűzfák között. Mert ezek a fűzek nem is oly rég csak kevés kacagást hallottak a méltóságos folyó men­tén ... Es ezek a kacagások is mások voltak. Nem ilyen tiszták, nem ilyen felszabadultak, Rekedthangú, fáradt parasztok pihentek meg néha a fák alatt, s még a nevetésük is szinte fáradtan a vízbehullt. Vagy a régi falu felől hozott néha kacagást a szél. A kis viskókból, putrikból jött ez a hang. Mert jó tíz éve még csak azok álltak a mostani város helyén és azokban pedig többnyire csak barázdálthomlokú emberek, mosástól görnyedt asszonyok laktak gyermekeik­kel, s közülük sok úgy tudott csak nevetni, „hogy a könny csörgött a végén a szeméből, s köhögés fogta el, hogy majd­nem megfojtotta”... De egyszeresük eltűntek a viskók, áll az új város és más lett erre is a kacagás. Az évtizedes füzek csak ingatják hitetlenkedve bolyhos fejüket. Mert mostanában már oly sok újat látnak, oly sok újat hallanak itt, a Tisza mentén. Az elmúlt nyáron például fürge fiúk, karcsú lányok jöttek a folyóhoz, színes csónako­kat engedtek a vízre és daloltak, kacagtak itt hétszámra. S egy napon különösen magasra csapott a kedvük: magas, nyurga fiú jött le a parthoz — a bőre feketébb volt a leg­régebbi tiszai halászénál is ... — Héé! Ben! Ben Oniango! Melyik kajakot akarod?... — kiáltották a víz hálán sikló csónakokból. S a fekete fiú két hétig minden nap megjelent, szelte a vizet a karcsú kajakkal, s nevetett, dalolt a többiekkel. Es amikor sétáltak a parton, a kacagás közül gyakran ki- hallatszott a különös hangsúlyú magyar beszéd: — Ha elmegyek vissza hazámba, Afrikába, mesélek majd rólatok a kenyaiaknak .. . Szép ez a város ... Minden szép, ami új... Ti is szép emberek vagytok. Szép a szíve­tek ... Ugye mindenütt ilyen szép. új városok épülnek majd egyszer?... Akik nektek segítettek ezt felépíteni, segítenek majd nekünk is!... Ha ók nem lennének, nem segítenének már most is bennünket, én sem lehetnék most veletek. Es talán nem is tanulhatnék Budapesten ... Es újra felhangzott d tiszta kacagás, a kristálycsengés­hez hasonló, amely már betölt minden szederkényi házat, s amely úgy hozzátartozik ehhez az útj Városhoz, mint a sudár gyárkémények, vagy a házak tetején a televízió- antenna-erdö ... Ruffkay Anna " 99Csak as emberek meg ne tudják...“ Miközben Bate Dezsővel, a tiszaibaj-ád i Üj Élet Tsz elnö­kével já:r,tűk a közös gazdaság birodalmát, gyakran említette az asszonyokat, lányokat, akik a munkából éppen úgy kive­szik részüket, mint a férfiak. No persze, azt mondani, hogy az egész község asszonyai — túlzás lenne. Karádon is van­nak olyan asszonyok, akik jó­szerivel feléje sem néztek a tsz-nek, és vannak emberek, ®kik azt mondják: „Én írtam alá a belépési nyilatkozatot, nem az asszony, keresek én annyid amennyi keltőnknek kell...” De a többség nem így gondolkodik és a tiszakarádi asszonyokat inkább az jellem­ei, hogy megfogják a dolog vé­gét a közösben. Gyakran még virtusra is kelnek a férfiakkal. Télen szünetel a munka. S hiost, hogy szokatlanul elhú­zódott a havas évszak, szinte niindvégig zord volt a már­cius, az állatgondozókon, az építőbrigádok tagjain kívül néni igen találtak munkát a »érjek sem, mégkevésbé az asszonyok. Csakhogy ezt ők n®m hagyták annyiban. — Majd elmegy a hó! Ültet- ni ’kell a burgonyát, de még Jüncs kiválogatva. A kertészet­ben is készülődni kell, munkát kérünk, nehogy aztán egyszer- re. szakadjon a nyakunkba nornden .., Ezt még menet közben so- r?lia Baita elvtárs. A község főutcáján kerülgetjük a tócsá­dat és a sarat, aztán egy épü- fetre mutatva azt mondja: _ ~~ Itt dolgoznak az asszo­nyok. Bantről nótaszó szűrődik ki, bbcn is a férfiakat csepülik. jem is merem a kilincsre ten- m a kezem. ~T Tessék csak beljebb fá- radru! Akad munka bőven. ^mi|k°r megfordulok, tűzről pattant menyecskével találom szemibe magam. Vizet visz be ppen és pereg a nyelve sza­porája Kis járás a szikszói. Nincsenek itt nagy, gazdag falvak, növekedő városok, nem nyúlnak az ég felé a gyárkémények, amelyek erősödő iparról adnának hírt a világnak. Itt, kis falvakban élnek az embe­rek és életük alapja, lényege a föld. De ezek a kis falvak is egyre jobban gyarapodnak. A földhöz kö­tődő, földből és földnek élő em­berek egyre inkább bekapcsolód­nak az ország vérkingésébe, ezek­nek az embereknek éppúgy nőnek az igényeik a tanulásra, szórako­zásra, s mindazon magasabb élet­feltételekre, amelyek egykor csak a városi emberek számára voltak elérhetőek. Erről beszél, erről ad számot egy beszámoló is, amelyet a járási ta­nács vezetői készítettek és vitattak meg, s amelyben összefoglalva, Gyarapodó falvak számokban kifejezve olvashatja az ember a járás községeinek gyara­podását. Ott van például az utak kérdé­se. Jól tudjuk, mennyit törődtek valamikor az ilyen kis falvak köz­lekedési nehézségeivel. Azzal, bo­káig jár-e a sárban a parasztem­ber, vagy sem .. . S most, az el­múlt évben, több mint egymillió forintot fordítottak a kis községek útjainak, járdáinak építésére! Asza­ló, Abaújszolnok és Hernádkércs útjait javították meg ebből és át­építették Felsővadászon a Mánta- patakot átszelő hidat. Vagy mit mondanak ezek a szá­mok: a járás egészségügyi ellátá­sának biztosítására tavaly 6 mil­lió 756 ezer forintot fordítottak; És füstölt a kémény... A Szerencsi Cukorgyár látképe a bejárati oldal felől. kulturális feladatok megoldására ? millió 652 ezer forintot. Több községben tettek egy újabb lépést azon az úton, hogy szebb, tágasabb iskolájuk, jobban felsze­relt kultúrotthonuk, célszerűbb középületeik, jobb útjaik, több járdájuk legyen. S nemcsak az ál­lam segítségével, nemcsak a köz­ségfejlesztési keretből gyarapodnak a szikszói járás községei. Hozzá­teszik maguk az ott lakók is a két kezük munkáját, lelkes-segítő szán­dékukat. Nem ritka dolog manap­ság már, hogy majd a fél falu ösz- szefog egy-egy soronlevő feladat érdekében, egy-egy járda, vagy út gyorsabb megépítéséért. A kis falvak sem akarnak lema­radni abban a nagy, szédít öen gyors haladásban, amely már a mi országunkat, a felszabadult világ valamennyi országát jellemzi. Hallama Erzsébet — Nem nehéz visszaemlé- kezni, bar egy regénybe illő dráma játszódott le akkor — mondja most Bóna János, a cukorgyár nyugdíjasa. — Hi­szen minden úgy él emlékeze­temben, mintha tegnap történt volna. Mindent úgy beszél el most, tizenhét esztendő távla­tából Dánielszki Tivadar, Farkas Károly és Bóna Já­nos, akik a gyár tizenkilences veteránjaival, Drisztián De­zsővel, Iglár Lajossal és a többiekkel elősegítették az új élet megszületését, Műszereket, gépeket, villamossági berende­zéseket rejtettek el a németek elől. Egyedül Dánielszki Tiva­dar 400 drága golyóscsapágyat dugott el. S ott voltak akkor is, amikor a gyár megkezdte a termelést, és hihetetlen ne­hézségekkel küzdve, már 1945 januárjában — alig kilenc nap alatt — harminc vagon cukrot adtak a felszabadító csapatoknak és a környék la­kosságának. Bóna János séges, eleven ember. Csak ősz hajszálai mutatják: elszállt fe­lette az idő. öt is gyakran lát­ni a cukorgyárban azokkal együtt, akik befűtötték a ka­zánokat. Akik készek voltak ■életüket is feláldozni, hogy megmentsék a híres gyárat, amelynek kéményei örök idők­re messze hirdetik: a Szerencsi Cukorgyár munkásai beírták nevüket a történelem dicaő lapjaira; Szegedi László Kunyhó a meddőhányó alatt... A cukorgyárból üzenetet kül­denek a munkások. S meg­születik az elhatározás: nem lövik a gyárat. S nyomban egy előőrs indul Szerencsre Hat géppisztolyos. Bóna fűtő fogadja őket. Tol­mács útján beszélgetnek. — Megértettük, miért füstöl a kémény — mondja a járőr- parancsnok, s keményen meg­szorítja Bóna János kezéig — Helyes! — szólal meg Dombóvári főfűtő és Vlach Bohuslávra tekint. — Helyes! — mondja Vlach és hozzáteszi: — Hát akkor kezdhetjük.:: Szokatlanul sűrű, fekete füst csap fel a magasba. Messze, nagyon messze látszik. Viszi az üzenetet. A környező köz­sége^ lakói is csodálkoznak. Mi történt? Ezt kérdezik a be­kecs!, a tállyai, a mádi, a mezőzombori és a tarcali lako­sok. Ezt kérdezi a román és a szovjet parancsnok, s mind­kettő önmagának adja meg a választ: a füst üzenetet jelent. kások ;:: és készek a terme­lésre. Vagyis ... — keresgéli a szavakat. — Igen, a füsttel küldünk üzenetet a Szerencs határában lévő felszabadító csapatoknak;:: ► [ Olvan tett- a eyár> mint , wiyan lett a Mint .a Szerencs patak jege. Hideg [és mozdulatlan. Csak a csípős .decemberi szél süvít a csarno­kok folyosóin. ► De ez csak a felszín. A jég ► alatt is mozdul az élet. A gyár ,falai között feszülnek a nagy ► emberi elhatározások. [ A cukorgyár kazánházában ► négy ember beszélget a kihűlt [kazánok előtt. Most éppen ,Bóna János fűtőé a szó: [ — Cselekednünk kell! Ha .késünk, rombadől a gyár. A mérnetek már szedelőzködnek. ! Nyolc vagonra való gépet, szivattyút, berendezést és 40 [mázsa szíjat visznek maguk- ■ kai..; | A közeledő szovjet és román csapatok nem tudják, hogy [már csak a munkások vannak .a gyárban. Bizonyára fel­ikészültek, hogy megostromol­ják a cukorgyárat, hogy itt |pusztuljanak a németek. [ — Mit tehetünk? — kérdezi [Dombóvári András főfűtő. ► Bóna kész a válasszal: ‘ — Azonnal befűtjük a kazá- [nokat! ► Néma csend. Aztán gyorsan [az értelembe hasít Bóna javas­lata. Mészáros János fűtő már [mosolyog. Ö is megértette: ha • hirtelen füstölni kezdenek a [gyár kéményei, az majd azt • jelenti, hogy... Mit is jelent? [Bóna már magyarázza is: . — Ha füstölnek a kémények, [könnyű megérteni, hogy él a • gyár, hogy iU vannak a mun­— De én nem a járástól jöt­tem, hanem az újságtól! — Óh, miént nem mondta hamarább! Egyforma autójuk van .;. Szóljon hát akkor az élvtárs a járásiaknak. Csak az a fontos, hogy az emberek meg ne tudják ... Önodvári Miklós — Ezzel a munkánknak már a vége félé járunk. Két-három nap alatt kiválogatjuk a krumplit és mehet ki a földbe. Csak az a baj, hogy nehezen szikkad a szántás, még mindig elsüllyed a traktor, pedig a krumplinak, a borsónak, a máknak mór régen odakint lenne a helye. No, hát igazán hozhatott volna egy kis jóidőt! A kertészetben is sok a ten-! nivaló. Ha ezer kezünk volna,' az is kevés lenne. A márciusi! kényszerpihenőt drágán fizet-! jük meg. Mindezt egy szuszra, a kü-[ szöbön állva sorolja és a mi kor - belöki az ajtót, s engem ma-[ ga előtt) tuszkol, folytatja: ! — A krumplinak igazság] szerint már a földben kellene! lennie. így? Májusban nem-« igen lesz belőle „újkrumpli”] — pedig sok pénzt hozott vol-< na a közös konyhájára. Az asz-] szonyok ugyanis (ezt csak ma-J gának mondom ...) elhatároz-« tóik, hogy a kertészet fejleszté-] sével növelik a közös jövedel-« met. Magunk között kiszámol-] tűk, hogy a zöldségfélék ter-< mesztése igen kifizetődő, és« egyúttal hasznos elfoglaltságot,] munkát ad az asszonyoknak« is, ] — Minden asszony részt vesz • a közös munkában. « — Nem mondhatnánk. De! minden évben többen jönnek,- akik rendszeresen dolgoznak.! Most, amikor még nem érke-! zett el a munka „dandárja” —' nem lehet mindenkinek elfog-' lalitségot adni. De nem kell] csak két-három szép napos, idő, és ... nyüzsög majd a1 határ Karádon is! [ — S miért csak nekem újsá-< golják, hogy a kertészettel mi-' lyen terveik vannak? ] Az asszonyok egymásra néz-1 nek, összemosolyognak. ] — Hát ’iszen éppen ebben- van a „virtus ..Az elvtárs; ott, a járásnál szól majd,! hogy a karádi asszonyok ősz-' szeszö vetkeztek a férfiak eilen.!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom