Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

Vasárnap, 1962. április 15. ESZAKMAGTARORSZÄO 3 A beruházások gazdaságos leihasználásáért Több mint 40 évvel hangzott el „A nagy ^deményezés” című munká­dban Leninnek az a megálla- ®‘tósa, hogy: „A munka ter­mékenysége, ez végered­ményben a legfontosabb, a lég­ibb az új társadalmi rend ^Szelnie szempontjából.” A szocializmus már világrend- szerré fejlődött- A verseny to- vabb folyik a szocialista és ka- P.'tólista országok között vi- 'agtnéretckben. A lenini meg- p'apítás a termelékenység ál­ladó növeléséről számunkra 's aktuálisabb, mint valaha V?K- A munka termelékcnysé- Sot befolyásoló tényezők közül alapvetően meghatározó sze­lepe van a termelés technikai színvonalának, a munkaeszkü- fejlettségének. A technika illesztésének viszont egyik *eS£ontosabb eszköze a beruhá- r5- új, korszerűbb gépek, bc­endezésck, építmények mcg- Valósítása. .A közelmúltban megjelent a/1961 (XII. 9.) sz. kormány- endelet szerint: „A beruházá- ; 1 tevékenységnek leggazdasá­gosabb módon, magas műsza- .1 színvonalon, a népgazdaság úóeszköz-állománya növelésé- ,. kell a bővített újraterme­lt biztosítania.” A beruházá- 1 tevékenységgel tehát a leg- ~^*daságosabb módon, magas kszafci színvonalon kell a tcr- g^lési, forgalmi, de az igaz­ét»szoc’nlis, kulturális és syéb célokat szolgáló beren­dezéseket, építményeket létre- oznunk. Mivel beruházásaink pitéké függ a nemzeti jöve­temtől, s nemzeti jövedel- mnk alakulása függ a boru­lások színvonalától, ez a szoros kölcsönhatás kiemeli a 0fuházások jelentőségét, s azt nem csupán gazdasági, hanem f°Ptos politikai kérdéssé is te- s?-'- Ezért hangsúlyozza a be­húzások Ke fontosságút a párt Irta: Dojesák János Az összes üzembe helyezett beruházások a teljesítésnek háromnegyedrészét jelentik. Az iparban ez az arány két­harmad volt. Az építés volu­mene abszolút nagyságban 21 százalékkal volt több az 1960. évinél, viszont a teljesítésben képviselt részaránya 0,9 száza­lékkal csökkent. A munka ne­gatív vonása volt, hogy az éves előirányzat globális tel­jesítése (kb. 95,5 százalék) 2,2 százalékkal maradt el az 1960. évi teljesítéstől. Építési vona­lon 3 százalékkal kedvezőbb volt ugyan a teljesítés az 1960. évinél, de semmi okunk arra, hogy ebben megnyugodjunk. Az építési tervteljesítés mö­gött az eredményesebb és jobb minőségű munka ellenére olyan elmaradások vannak, amelyek hátráltatják előbbre- haladásunkat. A lemaradások főbb okai a tervszolgáltatások késedelmében, a munka szer­vezetlenségében és összehan­golatlanságában rejlenek. Hát­ráltatta az építési előirányza­tok hatékonyabb felhasználá­sát a kijelölés módja is. Hruscsov válaszüzenete Macmillanliez °zponti Bizottságának máso­dik Ötéves tervre vonatkozó i irányelve, ezért foglalkozott a I beruházások problémáival, m‘nt a kérdések kérdésével az SZKp XXII. kongresszusa. A beruházások í°gva tehát a műszaki, gazda- súgi vezetéssel szemben na­gyobb követelményeket tá­masztanak, s pártszervezete­iktől a gazdasági szervező tóunka során alaposabb, előre­látóbb, egyszóval magasabb színvonalú tevékenységet kí- vánnak. A más9dik ötéves ter­münkben előirányzott, mintegy 180 milliárd forint értékű ál­tálul és szövetkezeti beruhá- 2ás jelentős része (8—10 szá- ^iéka) Borsod megyében va­usul meg. E nagy összeg okos, leghatékonyabb felhasználása !*}ndannyiunk felelősségteljes, közös ügye. Indokolt ezért — elsősorban az ipari beruházásokkal össze­függő — néhány problémát a üresség igénye nélkül szóvá- fanni. A Központi Statisztikai hivatal Borsod megyei Igazga­tósága és a Beruházási Bank borsod megyei fiókjának anya­gi alapján második ötéves érvünk első évének, 1961-nek ttófuházási tapasztalatai sze­rit Borsod megyében az álla­mi beruházásokra fordított összeg jelentősen megnöveke- öótt, 23 százalékkal volt ma­gsabb, mint 1960-ban. A be- tuházások 67,5 százaléka a ne­hézipar fejlesztését szolgálta, kgjobban növekedtek például a kohászat, a villamosenergia' tóar, a vegyipar és az építő- anyagipar beruházásai. A Kommunális feladatok megol­dására befektetett összeg 11 Százalékkal volt több az elő- évinél. Az 1961. évi elő­irányzat háromnegyed részét az értékhatár feletti beruhá­zásokra nyitották meg, nagy beruházásaink az egész nép­gazdaság szempontjából első- *®ndű fontosságúak voltak és ftZok ma is. Megyénkben örvendetes, hogy az 1961-re előirányzott 1668 lakás átadá­sa időben megtörtént, az vi­szont már rontja e tény szép­ségét, hogy ennek fele 1962 elején még nem volt lakható, örvendetes, hogy a Miskolci városi Tanács lakásátadási ter­vét 110,3 százalékra teljesítet­te, de nem nyugodhat bele olyan jelenségekbe, mint a járulékos és kapcsolódó léte­sítmények elmaradása, és az átmenő lakások készültségi fo­kának a tervezettől mintegy 7 százalékkal kedvezőtlenebb ál­lapota. mm __i'..cr hibáink bizonyos M eglevő mértékig fékező­leg hatoltak, s ha nem harco­lunk ellenük, hathatnak beru­házásaink hatékonyságára örülünk annak, hogy legna­gyobb és népgazdasági szem­pontból legfontosabb beruhá­zásaink, mint például a Tisza- vidéki Vegyikombinát és Be- rentei Vegyiművek építése, valamint az Özdi Kohászati Üzemek acélművének rekon­strukciója lényegében ered­ményesen, a kívánt ütemnek megfelelően halad. Az is jó do­log. hogy az üzembe helyezett beruházásoknál i lemérhető a magasabb műszaki színvonal, és a munka termelékenységé­nek növelésére gyakorolt po­zitív hatás. A megvalósult be­ruházások dolgozóink lelkes összefogásának nagyszerű al­kotásai, békés építő munkánk meggyőző prejű tényezői. E munka mögött ott van a nö­vekvő színvonalú gazdasági vezetés, a dolgozók meggyara­podott tudása, a KlSZ-szerve- zetek lendülete és a pártszer­vek gazdaságszervező munká­ja. Ez évi beruházási feladata­ink az előző évihez képest sem­mivel sem könnyebbek, ellen­kezőleg, egy sor területen, mint például a vaskohászat­ban és a vegyiparban nagyob- bakká és bonyolultabbakká váltak. Azért, hogy a beruhá­zások helyes elvei minél job­ban érvényesüljenek, területi pártszervezeteinknek, üzemi pártbizottságainknak és alap­szervezeteinknek a pártmunka sokrétű eszközeivel kellő se­gítséget kell adniok. Egy-egy beruházás előkészítéséhez nagy ismeretanyagra, jó felkészült­ségre van szükség. Ma már a legjobb belföldi megoldások ismeretén kívül a világszínvo­nalat is figyelembe kell venni. Közgazdaságilag értékelni kell a beruházások gazdaságossá­gát. Pártszerveink ezen a téren abban segíthetnek a legtöbbet, ha szüntelenül ösztönzik a mű­szaki-gazdasági vezetőket is­mereteik növelésére, a bel- és külföldi szakirodalom állandó tanulmányozására. Az előké­szítésért helyileg akkor tehet­jük a legtöbbet, ha a legelő nyösebb technológia kiválasz­tása gondos mérlegeléssel tör­ténik, a meghatározott müsza ki színvonal (a termelékeny­ség. a jellemző műszaki-gazda­sági mutatószámok szintje) ki­elégíti a követelményeket és a helyi tervező irodákkal rendel­kező üzemeknél nagy gondot fordítunk az alkatrészek és be­rendezések egyes elemeinek korszerű méretezésére. a korábbi, de az elmúlt év tapasztalatai is azt mutat­ták, hogy nehézségeink jelen­tős része a nem megfelelő szín­vonalú előkészítésből fakad. Éppen ezért segíteni és ellen­őrizni kell azt, hogy időben, az eddigieknél magasabb szín­vonalon készüljenek el a be­ruházási programok, ne kell­jen azokat a körültekintés hiá­nyából adódó problémák ismé­telt tisztázása végett visszaad­ni. Nem egy esetben gátolja a beruházás • menetét a jóváha­gyó szervek hosszú ideig tartó állásfoglalása, a sok huza-vo- na. Emiatt nem lehet sok be­ruházás tervezését időben el­készíteni, és a helyzetet to­vább súlyosbítja a viszonylag hosszú ideig tartó tervező mun­ka. Nagy gonddal kell foglal­koznunk a beruházások kivi­telezésével: mind a minőség­gel, a költségfelhasználással, mind a megvalósítási idő le­rövidítésével. Legnagyobb be­ruházásainkon jelentős szer­vező munkát végeznek, de az érdekelt kivitelezők tevékeny ségét még jobban lehet, s kell is koordinálni. Megyénkben már eddig is kialakultak és jelenleg is ala­kulóban vannak olyan munka- módszerek, amelyek segítik ezt a munkát. Többek között előbbrevitték a megvalósítás ügyét az időben tartott, jól elő­készített, megfelelő színvonalú tárcaközi megbeszélések, a te­rületi vagy üzemi' pártszervek ellenőrzései, a határidők be­tartásáért kezdeményezett szo­cialista munkaversenyek, kü­lönösen bonyolult feladatok esetén az érdekeltek között megkötött szocialista szerződé­sek, a KíSZ-szervezetek lelkes kezdeményezései egyedi szer­ződéskötésekkel, nyári építő táborokkal, a nagy beruházá­sokon dolgozó pártszervezők tevékenysége stb. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a folyamatban lévő beruházások megvalósu­lási ideje átlagosan körülbelül 6 év, ami hosszú, s bizonyos fokig konzerválja a régi tech­nikát. Minden eszközt fel kell használnunk tehát az erők koncentrálására, a kivitelezé­sek idejének rövidítésére, a költségek csökkentésére. A be­ruházások megvalósulásával együtt járnak azok a gondok és feladatok, amelyek az új gépek és berendezések kezelé­sével és az új technika elsajá­tításával függnek össze. Szómos példát hogy a káderkérdések nem megfelelő színvonalú megol­dása — kiválasztásban vagy képzésben — hátráltatja az elkészült beruházásoknak a népgazdaság részére történő realizálását. Szép példái van nak annak, hogy üzemeink mi­képpen segítenek egymásnak e kérdések megoldásában (pél­dául a vegyipar káderellátásá­ban), de tovább kell fejlesz­tenünk, magasabb színvonalra emelnünk ezt a munkát is Nagy jelentősége van ebben az üzemekben szervezett szak­mai továbbképző tanfolyamok­nak, s hasonló üzemek, műhe­lyek egymás közötti tapaszta­latcseréjének. Ott dolgoznák jól a párt- és gazdasági vezetők, ahol a meg­valósult beruházások eredmé­nyességét utólag is kritikai vizsgálat alá veszik, a tanulsá­gokat összegezik, maguk is tanulnak és a tapasztalatokat más üzemek közkincsévé te­szik. Moszkva (TASZSZ) Hruscsov szovjet kormányfő üzenetet küldött Macmillan angol miniszterelnöknek. — Az a meggyőződésem tá­mad — írja Hruscsov —, hogy Nagy-Britannia miniszterelnö­kének üzenetére, valamint az április 10-én kiadott amerikai—angol közös kormánynyilatkozatra nem azért volt szükség, hogy valóban megegyezésre jus­sunk az atomfegyverkísér- letek eltiltása ügyében, hanem azért, hogy az emlí­tett két kormány elhárítsa maga felől a nép haragját. Mint Hruscsov rámutat, azt kérdést, amelyet Macmillan említett üzenete felvet, az Egyesült Államok és Anglia által tervezett légköri atom­fegyver-kísérletek kérdését „ön és az Egyesült Államok elnöke tulajdonképpen már el­döntötte”. Hruscsov leszögezi, hogy a már régen megoldásra érett, sőt túlérett problémákkal kap­csolatos megegyezés szempont­jából a bizalom kérdése igen fontos kérdés. Javasolja, hogy „helyesen értékeljük a helyze­tet és válasszuk ki az előttünk álló kérdések megoldásához vezető helyes utat”. Ez is elő­mozdítja a szükséges bizalom megteremtését. Elsősorban a német béke- szerződés megkötésének, a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetésének kérdéséről kell itt beszélni. „A második világháborúnak Európában még mindig fennálló maradványai kés­leltetett. gyűjtású aknák és senki sem tudja, mikor j”t a dolog odáig, hogy felrob­bannak.” Mentessé, kell tenni az aknáktól az álla­mok közötti viszonyt és meg kell szilárdítani a bé­két Koronában — mutat rá Hruscsov. — Erre az útra azonban semmiképpen sem lehet rálépni a német bé­keszerződés megkötése nélkül és anélkül, hogv e szerződés alapján megoldjuk Nyugat- Berlinnek. mint szabad város nak a kérdését. Már régen megszűntek azok az indokok, amelyeken a három hatalom csapatainak nyugat-berlini tartózkodása alapult — írja Hruscsov. — A nyugati hatalmak megalakí­tották az agresszív NATO- tömböt, amely a szocialista or­szágok és közülük elsősorban a Szovjetunió ellen irányul. „Ma már az önök Nyugat-Berlinben állomásozó csapatai nem szö­vetségeseink, hanem a Szovjet­unióval szemben ellenséges ag­resszív NATO-tömb csapatai.” — A NATO tagállamainak állandóan az forog a fejükben, hogy támaszpontokat létesítse­nek és tartsanak fenn a kom­munizmus, a szocializmus el­leni harchoz. Ez nem egysze­rűen a bizalom hiánya. Amikor a fejleményeknek olyan fordulatot igyekez­nek adni, amely Katasztró­fát vonhat maga után, ez már a Kérdés józan mérle­gelésének hiánya, a józan Ítélőképesség elvesztése. — Ilyenformán kiderül, hogy nem bennünket, hanem mindenekelőtt a nyugati orszá­gok vezetőit kell felhívni: hassa át őket a felelősség ér­zete és a bizalom szükségessé­gének felismerése. Hruscsov újra megerősítette, hogy a Szovjetunió nem írhat alá olyan egyezményt a nuk­leáris kísérletek betiltásáról, amely lehetővé tenné a NATO felderítő szerveinek, hogy a nemzetközi ellenőrzés ürügyén elhelyezzék embereiket a Szov­jetunióban. „Önök ki szeretnék egészí­teni azt, amivel már rendel­keznek. A katonai támaszpon­tok. a Szovjetunió határai kö­zelében elhelyezett csapatok mellett most önök meg akarják kapni a mi beleegyezésünket ah­hoz, hogy akadálytalanul végezhessék a felderítő te­vékenységet országunk te­rületén” — írja Hruscsov. A szovjet kormányfő rámutat: az Egye­sült Államok a felderítés miatt ragaszkodik a nemzetközi el­lenőrzéshez, s ezt ő (Hruscsov) még 1955-ben, a Genfben Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélés során megértette. A nyugati hatalmak ezúttal nem a légi felderítésre töre­kednek, nem a „nyilt eget” akarják, mivel az ilyen tervek eléggé lelepleződtek a világ előtt, most hírszerző állomá­sokat akarnak kiépíteni a Szovjetunióban a sebezhető pontok kikutatására, a rakéta­csapatok és más fontos objek­tumok elhelyezésének felderí­tésére. Hruscsov kijelenti, hogy a nukleáris kísérletek betiltásá­ról szóló szerződést az államok nemzetközi ellenőrzési eszkö­zeinek felhasználásával — amint azt a Szovjetunió java­solja — akár ma alá lehet írni. A legjobb azonban az alapvető kérdés megoldása: a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatti általános és teljes lesze­relésről szóló szerződés alá­írása lenne. „Miért nem tesznek próbá­ra bennünket a nyugati ha­talmak. miért nem tanúsí­tanak megértést és böl­csességet. miért nem ír­ják alá a leszerelési szer­ződést?” — teszi fel a kérdést Hruscsov. Mindenki számára látható — állapítja meg — a nyugati ha­talmakat egyáltalán nem az a törekvés vezérli, hogy helyre­állítsák a nemzetközi bizalmat, hanem az az óhaj, hogy kato­nai fölényre tegyenek szert a Szovjetunióval szemben. Vannak olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban meg lehetne vizsgálni az államok őszinteségét és jó szándékait, olyan kérdések, amelyeknek megoldása erősítené a bizal­mat. A szovjet kormányfő üze­nete szerint ilyen kérdés a ka­tonai tömbök feloszlatása, az idegen területeken állomásozó külföldi csapatok saját állam­határaik mögé való visszavo­nása. amit a szovjet kormány ismételten javasolt. „A NATO-hatalmak nem híznak bennünk, de tőlünk azt követelik, hogy mi tár­juk szélesre a Szovjetunió kapuit az ő felderítőik előtt. És még azt mondják, hogy másként nem lehet létrehozni a bizalmat. Nem, a bizalom­nak kölcsönösnek kell lennie és mindkét részről meg kell azt teremteni. A mi javasla­taink éppen a kölcsönösségen alapulnak.” — A nyugati hatalmak azon­ban — mutat rá Hruscsov — nem a kölcsönösség álláspont­járól közelítik meg a dolgo­kat. Itt van például az az Egye­sült Államokban kiadott külön törvény, amely korlátozza a kereskedelmet a Szovjetunió­val. Ilyen törvényeket olyan országokkal szemben szoktak alkalmazni, amelyek ellen há­borút szándékoznak viselni. — Jóformán ultimátum elé állítanak bennünket: engedjetek be felderítőin­ket, vagy ha nem, akkor az Egyesült Államok atom- fegyverkísérletek soroza­tát végzi a légkörben. Csakhogy ilyen nyelven egy legyőzött országgal szoktak beszélni, olyan országgal, amely elvesztette a háborút. Ámde. most nincs háború a Szovjetunió és a nyugati ha­talmak között, „ön azt is tud­ja, hogy erőink legalábbis egyenlők, — de a mi vélemé­nyünk szerint a béke erői fe­lülmúlják az agresszió és a háború erőit.” „Igen, nekem tulajdonkép­pen az a meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányai nem is számítanak követeléseik elfo­gadására. Nekik csupán arra van szükségük, hogy a közvé­leményben azt a benyomást keltsék, mintha a feszültség megszüntetésére, a bizalom megszilárdítására törekedné­nek.” Hruscsov ismételten hangsú­lyozta: „Az a,tény, hogy önök folytatják a kísérleteket és megvalósítják a kísérletekre vonatkozó elhatározásukat, arra késztet bennünket, hogy készüljünk fel ó* végezzünk kísérleteket a magunk nuk­leáris fegyverével. És ha önök a föld alatt, a légkörben, a világűrben, vagy a víz alatt továbbra is folytatnak atomfegy- vcrkísérletckct, akkor a Szovjetunió is kénytelen lesz kísérleteket végezni a saját atomfegyverével azért, hogy megfelelő szinten legyen a szocialista országok védelme az agresszív erőkkel szemben, amelyek nem hall­gatnak a józan észre és kihívó politikát folytatnak. A szovjet kormányfő meg­jegyezte, hogy a burzsoá veze­tők, különösen azok, akik ma­guk is nagytőkések, megrémül­tek a társadalom fejlődésének új vonásaitól, azoktól a válto­zásoktól, amelyek sok ország társadalmi-politikai rendjében, a társadalmi struktúrájában végbemennek. Fenn akarják tartani a régit mégpedig a feszültség fokozásával, a fegy­verkezési versennyel és a „há­ború szakadéka szélén tánco­lás” politikájával. A világ fejlődésében most veszedelmes pillanat kö­vetkezett be, mivel a kom­munizmustól való rettegés megfoszthat és már meg is foszt józan eszétől egyese­ket, akik azt mondják, hogy inkább a halál, mint a kommunizmus. Ha ehhez a nézethez tartják magukat, akkor természetesen valóban bekövetkezhet a halál. Igaz, eljöhet a halál nem az egész emberiség, hanem sokak számára. Nagy-Britannia miniszterel­nökéhez szólva a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke rámutat: „Nos, feszítsük meg erőinket, értékeljük helyesen a világban kialakult feltételeket és erőviszonyokat, tanúsítsunk, hogy úgy mondjuk, államfér­fiúi bölcsességet, hogy helyes megoldást találjunk az előt­tünk álló kérdésekre”. Hruscsov kijelentette: „Kész lennék elmenni bár­hová, bármilyen napon és bármely percben szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtott általános és teljes leszerelésről szóló szerződés megkötésére.” Hruscsov megjegyezte, nem hiszi azt, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke elfogadja a Szovjetunió javaslatait, mert „nem hiszek azoknak a körök­nek a bölcsességében, amelyek ma meghatározzák a nyugati hatalmak politikáját”. Ez azonban nem jelenti azt, világította meg Hruscsov, hogy csökkentjük erőfe­szítéseinket az általános és teljes leszerelésért vívott harcban. Nem — mondotta — mi to­vábbra is harcolni fogunk. Ehhez azonban időre, türe­lemre van szükség — írja Hruscsov. Türelmünk van. „Ami azonban az időt illeti, igyekszünk meggyorsítani mú­lását. Nem fogunk ölhetett kézzel ülni és passzívan vára­kozni. hanem minden erőnkkel azon leszünk, hogy leleplezzük az agresszorokat, leleplezzük azokat az embereket, akik ját­szanak a háborúval, játszanak a népek sorsával.” Az angol külügyminisztérium szóvivője Hruscsov Macmillanliez intézett üzenetéről London (Reuter) Az angol külügyminiszté­rium szóvivője szombaton új­ságírók előtt előre elkészített nyilatkozatot olvasott fel azzal az üzenettel kapcsolatban, amelyet Hruscsov szovjet mi­niszterelnök intézett Macmil­lan angol miniszterelnökhöz az atomfegyverkísérletekkel kapcsolatban. A szóvivő kijelentette: Mac- millannek „csalódást okozott, hogy Hruscsov megerősítette azt az álláspontot, amelyet Genfben Gromiko és Zorin képviselt”. Londoni hivatalos körök szerint Anglia és az Egyesült Államok tanácskozásokat foly­tat a Hruscsovnak adandó vá­laszról. E körök szerint Anglia továbbra is ragaszkodik a geu- n leszerelési tárgyalások foly­tatásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom