Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

Péntek, 1962. április 13.

ESZAKMAGYARORSZAG

3

Erkölcsösen, emberségesen

Nyílt levél egy tsz-clnökhoz

Kedves Takács elvtárs! r - i _ n most kerestem fel másodízben CZ cVDcn ;tjs közösségüket, a bodrogszegi Petőfi Termelőszövetkezetet, őszintén szólva örömmel, megnyugvással töltött el mindaz, arait kint a határban láttam. Vetőgépek, boronák terültek-fordultak a földeken, ott sürgött a tagság, s fent a hegyoldalon, a szőlőtáblák tőkesorai között metszőollók csattogtak. „íme — gondoltam —, a termelőszövetkezeti tagság nemcsak szóban ígért változást a zárszámadó közgyűlésen. Komolyan gondolták, amikor kijelentették: ez évben másként lesz minden. Takács Lajossal, az új elnökkel másként dolgozunk s boldogulunk majd, mint elődjével. Ezt éreztem még akkor is, amikor a tsz-iro- dára betoppanva Alföldiné, a könyvelő lelkesedve fogadott:

— Nézze csak — nyitotta ki a máskor tanácskozásra használt nagyterem ajtaját —, milyen gyönyörűek a csibéink. Csaknem kétezer darab és öthetes korukra már 60—70 dekásak. Ez a mi idei első büszkeségünk.

— Ez a jó — válaszoltam. — Ahogy látom, Valóban bekövetkezett a hasznos változás. — S ekkor ért az első csalódás, mert Alföldiné elkomorodott. Eltűnt arcáról a mosoly.

— Sajnos nem mindenütt történt meg a szükséges fordulat. Sőt. Baj, nagy baj van niég mindig az egységgel... Es bizony az elnökkel is!

Kár, hogy nem volt otthon Takács elvtárs. Kár, hogy nem hallotta Alföldinének és másoknak, a tanács vezetőinek, a patronáló vállalat dolgozóinak véleményét — akik később kapcsolódtak a beszélgetésbe —. mert hatványozottan érezte volna a felelősséget mindazért, ami a termelőszövetkezetben még hiba, s nem kis mértékben éppen a maga, az elnök hibája.

f)c7intpn mondom Takács elvtárs, meg- K/szmien lepett, amikor elmondották a dolgozók, akik Takács Lajost mint törekvő, hozzáértő embert szeretik, hogy bizony az elnök még mindig nem változtatott magatartásán.

— Előfordul, hogy felönt a garatra, S akkor tűrhetetlen módon beszél az emberekkel, fenyegetőzik, nem tisztel, nem becsül senkit — porolták. — S ez a magatartása már akkor is jellemzője, ha nem issza meg a maga két- három pohár borát. Megtörtént, hogy otthagyta a vezetőségi ülést, mondván: én ilyen emberekkel nem dolgozom együtt!... Vajon érezte-e a kimondott szavak után, micsoda sértést vágott az emberek fejéhez? Érezte-e, hogy éppen a termelőszövetkezet vezetőjének *— akiben bíztak és bíznak az emberek — nem szabad ilyen szavakat kiejtenie a száján? Erezte-e, hogy ez semmiképp sem az egységet kovácsolja, a közösség iránti széretetet erősíti öz emberekben, hanem ellenkezőleg?

Valószínűleg nem gondolt rá, nem érezte elég mélyen, mert ha érzi, akkor hasonló eset nem fordult volna többé elő. Pedig előfordult, éppen a legutóbbi napokban, amikor vasárnapi munka közben, nem éppen józanul, erőszakkal törték fel a raktár ajtaját. Igaz, vetőmagra volt szükség és nem találták a raktárost — ami rossz szervezésre vall —, azonban milyen beszéd, micsoda szavak közepette tették ezt!? Bizony nem helyes magatartás ez a közösséggel, de sajátmagával szemben sem Takács elvtárs.

Lehet, hogy első olvasásra keménynek tűnnek e szavak. Azonban ha gondolkodik, ha megfontolja, éreznie kell, hogy igazságosak és szükségesek. Szükségesek a maga, a családja, a közösség holnapja érdekében.

Mert oovéhként mindenki tiszteli és

/Viert egyeDKent becsüli Takács Lajosban a szorgalmat. Hiszen megy, lót, fut, tesz a közösségért. Nem hiányzik nála a hozzáértés sem. Azonban az a fölösleges tűz — amely az emberekkel szemben lángol, amikor beszélgetnek, vitáznak — az a tűz éget. Megégeti az emberek önérzetét. És ez baj. Egy nem régi és gondokkal küzdő termelőszövetkezet elnökének nehéz a dolga. Nehéz Bodrogszegin is. Hiszen a tsz-tagok némelyike még szokatlannak, idegennek érzi az újat. A megszokott adta érzéseket nem könnyű újakkal felváltani. Azonban józan állapotban, józan megítélés alapján még csak gondolni sem szabad arra, hogy azok az emberek, akik nem értenek meg mindent néhány nap alatt, akik nem hurráznak minden újnak az első pillanatra — ellenségek. Különösen nem, ha tettekben ott vannak az új mellett. S a Petőfi Termelőszövetkezet tagságának nagy többsége — bár nem hatalmas közösség ez — dolgozik. Termel; magának, a termelőszövetkezetnek, a népgazdaságnak! S ezek az emberek idővel igazán megtanulják majd becsülni, szeretni az új életet, s akkor majd szóban is bármikor síkra szállnak érte.

Ami pedig a poharazgatást illeti Takács elvtárs, abba kell hagyni. Ha két pohárral megárt, azt a két poharat sem szabad kiüríteni. S különösen nem, ha a közösség ezt nem szívleli, hanem ellenzi.

megértett-e Takács elvtárs. Megérti-e a szavakat, az érveket, amelyek elsősorban a maga körül élő dolgozó, boldogulni vágyó emberek, vezetők szavai és érvei. Ügy hiszem, megértő, s megérző, mit kell tennie, mert ez az egyetlen út a közösség boldogulásához. Ez az egyetlen út; erkölcsösen élni, emberségesen vezetni, beszélni, ítélni. S ehhez megvan Takács Lajosban az adottság, a tehetség!

Baráti üdvözletté#:

Barcsa Sándor

Nem tudom

Tizenhét matyó esküvő

A népviseletéről és hímzéseiről híres Mezőkövesden, Szenlistvánban és Tardon, több évtizedes szokás szerint a fiatalok zömmel farsangkor tartották esküvőjüket. Ez a szokás napjainkig megmaradt. A legtöbb esküvőt az idén is az elmúlt hetekben kötötték. Matyóföldön az idén 17 fiatal pár kötött házasságot. Legtöbben Mezőkövesden fogadtak hűséget egymásnak.

A matyó esküvők megtartották régi. hagyományos szokásaikat. Ma is három lóval vontatott szekéren viszik a vőlegény házához a menyasszony ágyát, amelyet matyó mintákkal hímzett takaróval terítenek le. A megváltozott időket jelenti, hogy az egykori szegényes „hozomány” helyett ma a tsz-ben és az iparban dolgozó fiatalok, teljes szoba- és konyhabútort vásárolnak. Az idei farsang utolsó matyó esküvőjét szerdán tartották Mezőkövesden.

Felszólalás — televízió- javítás ügyben

Életszínvonalunk emelkedése sokféleképpen lemérhető. Többek között a reálbérek emelkedésével — s ami ezzel együtt jár: a dolgozók szociális, kommunális körülményeinek állandó javulásával is. Mind több új bútor, ruházati

nem kielégítő a helyzet. Különösen vonatkozik ez a televíziós készülékek garanciális javítására.

A GELKÁ-nál feltomyosuló, javításra beadott készülékek garanciális javítása elhúzódik és még mindig vontatottan haA Vili. pártkongresszus tiszteletére 30 ezer forint értékű társadalmi munka

A KISOSZ Borsod megyei bizottsága az elmúlt évekhez hasonlóan ismét felhívással fordult a szervezet tagjaihoz, hogy társadalmi munkával járuljanak hozzá a megye gazdasági fejlődéséhez.

A közelmúltban tartott taggyűlésen a borsodi kiskereskedők egyhangúlag elhatározták, hogy 1962-ben az MSZMP VIII. kongresszusának tiszteletére 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek.

A KISOSZ kezdeményezésére a borsodi kiskereskedők az elmúlt években is tevékenyen részt vettek különböző szociális és kommunális létesítmények megépítésében. A miskolci Béke téri piac alapját társadalmi munkában a kiskereskedők készítették el. Az elmúlt év nyarán a Csanyikban létesített ifjúsági tábor építéséből is derekasan kivették részüketLeküzdik nehézségeidet az árvízsujtotta Tisza és Bodrog menti termelőszövetkezetek

. A sátoraljaújhelyi járásban Jelentős károkat okozott a Tisza és a Bodrog áradása. Ezen a vidéken — elsősorban ® Bodrogközben — több mint 20 ezer hold rét és legelő, varmint mezőgazdaságilag mű. velt terület áll víz alatt. A megáradt folyók 11 termelő- szövetkezet határában 4 ezer ®°ld szántót, gyümölcsöst és |3oo hold ősziekkel bevetett területet öntöttek el; Az áradás’ “Akóházakat is megrongált-! Olaszliszkán, Zalkodon, Sáros-1 Patakon és Végardón 50 ház-! Eöl költöztették ki a családo-! Eat. Ezek az otthonok nagyobb-' részt vályogtéglából és vert! falakból az ártereken épültek; föl; Az áradó víz már a háza-' «at mossa és ennek követkéz- \ tében kedd délutánig 12 csa-1 íád otthona dőlt össze. !

Az árvíz elleni küzdelemből; derekasan kiveszik részüket a; termelőszövetkezetek tagjai és| a munkás őrök. A sátorai jaúj-] E«lyi Uj Erő Termelőszövetke-1 2et tanyaközpontját először' nyári gátakkal próbálták vé-; deni, majd mikor látták, hogy; ez lehetetlen, éjjel nappal; dolgozva, megmentették a tsz; 500 birkáját, liba- ég pulykaállományát, gazdasági felszere-! léséti !

A járási tanács messzemenő Segítséget nyújt mind a védekezésben, mind a károsultak megsegítésében; A veszélyezte-; tett házakból kiköltöztetett családok részére szálláshelyeket és ellátást biztosítottak, a rászorulók pedig gyorssegélyt kaptak. Gondoskodtak arról is. hogy az árvíz miatt a kenyér- gabona vetésterülete ne csökkenjen. Az érdekelt termelő- szövetkezetekkel közösen úgy határoztak, hogy a tavaszi munkák minél gyorsabb elvégzése végett felcserélik a földeket. Azokra a területekre, ahová kukoricát, vagy napraforgót terveztek, most tavasz- búzát vetnek. Az árvíz lehúzó- dása után pedig az őszi vetéseket felszántják és a földeket kukoricával, illetve napraforgóval ültetik be. A terv végrehajtásához a tanács 5 vagon tavaszbúza vetőmagot igényelt, s amint az megérkezik, azonnal szétosztja a tsz-eknek. E fonios határozattal egyidő- ben a tanács megkezdte az árvíz okozta károk felmérését is.

Csökkentik a lakások építési idejét

A Borsod megyei Építőipart Vállalat dolgosról évek óta arra törekednek, hogy az új lakások felépítésének idejét csökkentsék. Munkájuk eredménnyel járt. Amíg 1960-ban egy-egy lakást csaknem másfél év alatt, addig tavaly már 13,6 hónap alatt készítették el. A borsodiak az idén 1428 lakást adnak át. A termelési tanácskozásokon elhatározták, hogy a párt VIII. kongresszusának tiszteletére az új lakások építési idejét kerek 10 hónapra csökkentik. így egy-egy lakás az elmúlt évhez viszonyítva, több mint 3 és fél hónappal előbb készül el. A műszakiak széleskörű intézkedési tervet dolgoztak ki, hogy az elmúlt évinél 10 százalékkal nagyobb feladatok megvalósítását, létszámemelés nélkül, kizárólag a termelékenység növelésével érjék eL

A Fém- és Faipari Vállalat autójavító részlege személygépkocsik, furgonok javításával is foglalkozik, s a legkorszerűbb szervizzel rendelkezik. Képünk a javítóüzemben készült.

és háztartási cikk kerül a dolgozókhoz, s rohamosan növekszik az érdeklődés az újtipusú rádiókészülékek, a televízió és a különféle elektromos háztartási gépek iránt. Hogy csak egy adatot említsünk: a posta nyilvántartása szerint 1961. végéig 126 ezer 461 műsorvevő rádió és 8 ezer 131 televíziós készülék volt megyénkben.

Ezt az adatot nem véletlenül „gyűjtöttük” ki a postánál, hanem mintegy annak illusztrálására, hogy a forgalomban, illetőleg használatban lévő műsorvevő rádió és televíziós készülékek nagy számát tekintve szükség van természetesen megfelelő javító szolgálatra is. Miskolcon működik javító szolgálat, számos kisiparos is van a városban, ennek ellenére a szerkesztőséghez gyakran érkező panaszos levelek tanúsága szerint is —

lad a vidéken lévő készülékek rendbehozása. , Pedig milyen nagy bosszúság — sok levélírónk ezzel kezdi panaszos sorait —, hogy megvásárolják az olcsónak nem mondható televíziós készülékeket, s csak bútordarabként áll a lakásban, mert a műsor azon nem élvezhető, vagy pedig csak többszöri sürgetésre, sok utánajárással tudják elintézni, hogy megjavítsák.

Ezek figyelembevételével határoztuk el, hogy utánajárunk és megvizsgáljuk; milyen lehetőségek vannak még Miskolcon, hogy a GELKA-n kívül másutt is megjavíthassák a készülékeket Köztudott ugyanis, hogy a Miskolci Fém- és Faipari Vállalat is végezhet ilyen javításokat, de amint a vállalatvezetővel történt beszélgetésünkből kiderült, a GELKA (vajon mi okból?) nem szívesen ad át a javításra váró készülékekből, s emiatt a két vállalat között némi súrlódások is keletkeztek.

Előbb azonban valamit magáról a vállalatról. A 10 éve működő tanácsi vállalat jól dolgozik. Tavaly április 4-én elnyerték az élüzem címet, augusztusban miniszteri dicséretben részesültek és a II. fél- ;évi eredményeik alapján, ismét várományosai a megtisz- [ telő címnek. A csaknem háromszázas létszámú vállalatnak kiterjedt javító hálózata van. Rádió, televízió, óra, töltőtoll, írógép, illetve irodagépek javításán kívül háztartási gépek, hűtőszekrények, mosógépek garanciális javításával is foglalkoznak. Ugyancsak nemrégen kaptak megbízatást a Vadásztölténygyár és az Orion készülékeinek garanciális javítására is. Szívesen vállalnak munkát vidéken is, en- ;nek azonban jelenleg még az • az akadálya, hogy nincs gépkocsijuk, noha kapacitásuk ; lenne erre is. Ettől függetlenül !a lehetőségekhez mérten — [egyetlen személygépkocsi juk- 1 kai — minden héten kiruccan- !nak vidékre, kijavítják a ház- ! tartási gépeket, súlyosabb esetiben beszállítják a műhelybe. !a szállítás díjtalan.

; Miután mindezekről meg- i győződtünk, ez adta a gondolatot e „felszólaláshoz.” Lehet- ; séges, hogy a két vállalat (a ■ GELKA és a Fém- és Faipari [Vállalat) szorosabb együfctmű- |ködésének jelenleg még vannak kisebb nehézségei. Ezeket [azonban mindenképpen el kell ■hárítani, mert a szakmai sovinizmus semmiképp sem mehet [a közönség rovására.

Önodvárj MHdfe

/Ucgy bányász ballag felfelé kimért

1 * léptekkel, kicsit ünnepélyesen az ormosbányai Gárdonyi munkásszálló második emeletére. A folyosón egy nyúlánk asszony, a takarítónő áll útjukba.

— Maguk is Szilágyi elvtársat keresik?

A jövevények bólintanak. Az asszony nem mozdul.

— Már keresték mások is. De hát éjszakás... Most feküdt le. Ugye, maguk sem költik fel? Különben is — teszi hozzá kissé zordan — a brigádvezető nem híve az italozásnak.

A négy ember kicsit meghökkenve néz egymásra, őket nem italozási vágy, hanem az öröm hozta ide. Füredi Bemát tiltakozik.

— Mi más dologban keressük a brigádvezetőt.

— Fontos ügy — teszi hozzá Hóka Sámuel.

— Hát akkor..: — tárja szét karjait tétován az asszony, s előre indul.

Szilágyi Imre a barátságos rázásra felpillant. Rövid ideig értetlenül pislog, de amint meglátja a szélesen mosolygó Vanczákot, a vidám Füredit, Verest, Hókát, megérti, mi vezette ide ezeket az embereket. Gyorsan öltözni kezd. Veresre pillant.

— Megvan, János?

Veres arcán boldog mosoly -fut végig.

— Meg — bólint, zsebébe nyúl és egy piros dobozt nyújt át — benne a Kiváló dolgozó jelvény. Veres nem szól, tudja, hogy Szilágyi megérti; mit jelent ez az ő számára. Szilágyi Imre visszaadja a kitüntetést és Vanczákra néz.

— Maga is megkapta?

Vanczák széles mosollyal csap pufaj- kájára:

— Itt van — gombolni kezdi kabátját és egy Kiváló dolgozó oklevelet húz elő. A brigádvezető ezt is megnézi, s ezt kérdezi:

— Megkapták a kitüntetést mind a hatan?

Bólintanak;

— Szilágyi elvtársat is kitüntették.

A brigádvezetö egy pillanatig értetlenül néz rájuk. Füredi megmagyarázza.

— Ügy gondolom, azzal, hogy részt vesz a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán.

— Meg is érdemli — bólint rá Vanczák —, hiszen nem akármilyen brigád a miénk. Nem könnyű ennyiünkből szocialista embert nevelni.

— De nem ám! — helyesel Hóka. — Én tudom. Én már voltam brigádvezető.

— Várjatok csak, jövök én hozzátok hamarosan!

Igyekezett elkerülni a borospoharat, igyekezett másképpen élni, s így hamarosan vissza is vették a brigádba. Azóta nincs baj vele. Minden embert meg lehet nevelni és ha igazán szocialista emberként akarunk élni, segítenünk kell a megtévedteket, hogy megtalálják az életben a helyes utat.

— Mondják csak — kérdezi a brigádvezető —, ha tőlem megkérdezik Pesten, hogy állunk a tanulással, mit mondjak?

A brigádtagok kicsit zavartan néznek rá. ö folytatja.

— Ügy gondolom, itt még van egy kis tennivaló. Jó lenne, ha valameny- nyiünk elvégezné a hetedik-nyolcadik osztályt. Vagyunk vagy húszán, akik valamikor cselédek voltunk, no meg a többiek se nagyon tanulhatlak a múltban.

— Hát — hümmög Hóka —, nehéz ez már ebben a korban.

— Nehéz, nehéz — mondja Szilágyi —, de ha nem akarunk lemaradni, tanulnunk kell.

Csönd ereszkedik közéjük.

— Tudják min töprengek? — szólal meg újból a brigádvezető. — A négyes aknában a mi brigádunk termeli a szén kilencven százalékát. Ügy gondolom, ha még növeljük a brigád létszámát, lehetünk szocialista üzem is.

— Az jó lenne — mondja Vanczák.

— Jó — bólint Füredi.

Szilágyi Veres Jánosra néz, aki egész idő alatt fénylő tekintettel figyelte a beszélgetést, de nem szólt egy szót sem.

— János, hát magának nincs egy szava sem?

T/"eres a térdére tett piros dobozt ' simogatva, ezt mondja csendesen:

— Minek erről sokat beszélni? Meg kell csinálnunk. Nem igaz?

KX BJ

Sok baj van nyolc-tfz emberrel is, hát még kilencvennel!

Látszik, Szilágyinak nincs ínyére, hogy dicsérik.

— No-no! — dörmögi. — Egyedül nem érhettem volna el semmit, ha a brigád minden tagja nem akar egyet.

— Igaz — mondja Vanczák —, mi olyanok vagyunk, mint egy család. Közös a gondunk, közös az örömünk.

A brigádvezető helyeslőén bólint. De még mennyire közös. Hát vajon meg tudta volna ő egyedül nevelni G. Balázst? G. néhány éve még nagyon szeretett a pohár fenekére nézni. Sok gondot okozott ez a családban is. Próbáltak a lelkére beszélni, nem használt. Erre a brigád kimondta: büntetésből egy hónapig kizárják a brigádból, más csapatba osztatják be. A bányába menet aztán oda-odaszóltak neki: — Maga hová megy? Nem jön velünk? — G. Balázs mosolygott, de komolyan gondolta, amit mondott: