Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

Vasárnap, 1962. április S. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Beszélgetés ezer emberrel j Fókusz ‘ Rendszerünk, s pártunk po­litikájának lényege legszebben és legszabatosabban a kommu­nizmus programjában van megfogalmazva: „Mindent az ember nevében, az ember ja­vára.” Igaz, hogy e jelszót — a kommunizmus építésének nagy jelszavát — testvérpár­tunk, az SZKP fogalmazta meg, s a XXII. kongresszus hagyta jóvá, de ez pártunk jel­szava is, különösen az SZKP Xx. és XXII. kongresszusa óta, amelynek munkájából, ha­tározataiból sokat tanult és sokat hasznosít pártunk. Hogy mi minden történik nálunk az emberekért? — Azt nehéz lenne csak summázni is. Van munkád, kenyered? •— A párt azt akarja, hogy legyen — és egyre nagyobb darab le­gyen. .. Rendes ruhában jársz? —- így akarja a párt. Uj lakást építettél, vagy kaptál?'— Szor­galmas munkádért, helytállá­sodért bizonyára megérdemled. A párt azt akarja, hogy min­denkinek kulturált, kényelmes lakása legyen. Mikor építkez­tek annyit Magyarországon, mint az elmúlt 17 év alatt? Villany világít a falusi laká­sokban, rádió, vagy televízió szól az otthonodban? — Fényt és kultúrát akar a párt — a lakásokban is, — az emberek fejében és szívében is. Erőmű­veket építünk, rádiót, televí ziót, háztartási gépeket gyár­tunk, többet, mint bármikor — a párt javaslatára, örülsz az új bútornak, motorkerékpár­nak, személykocsinak? — Gyakrabban jársz színházba, moziba, vágy több könyv sora­kozik a szekrényedben? •— Hosszú sora van annak, amíg mindezt elérheted, de rendsze­rünkben egyre többen érik el, egyre több álom válik valóra. Pártunk azt akarja, hogy tör­ténelmileg már nem is sokára mindenki szükségletei szerint részesedhessék a javakból. Ezért persze még sokat kell tenni is — mindenkinek — ké­pességei szerint... A felsoroltakban van bizo­nyos egyoldalúság. Nem szól­tunk például a szociális és kommunális vívmányokról, melyeket pártunk kezdeménye­zésére a munkás-paraszt állam Valósított meg. Mindenki tud­ja, hogy ma összehasonlítha­tatlanul több gyerek jár óvo­dába és napközibe, mint a fel- szabadulás előtt, az általános iskolát végzettek felénél több folytatja tanulmányait, hogy tovább tanulnak a felnőttek, társadalombiztosításban, in- S.Ven orvosi ellátásban része­sül csaknem egész társadal­munk, hogy nyugdíjat kap a Parasztember, vagy a kisipa­ros, üdülni megy a bányász, a kohász, vagy a kistisztviselő, ~~ ingyenes babakelengyét, szülési segélyt, szabadságot, és ló szót kap a dolgozó nő, ren­tábilis üzemeink és vállalatn­ak nyereségrészesedést osz­tanak, külföldre megy évente több mint 300 ezer hazánkfia, ki győzné még így, „öm­lesztve” is felsorolni mindazt, ami nálunk az emberekért tör­ténik? És még valamit: beleszól­hatsz életed, életünk alakulá­sba, javaslatokat tehetsz, “ogy jobban menjen, ami még nem megy egészen jól... Bí­rálhatod életünk fonákságait, ms és nagy kérdésekben szót kapsz a legkülönbözőbb fóru­mokon : a taggyűléseken, a ter­helési tanácskozásokon, a saj­tiban, a rádióban, a szeminá­riumokon és másutt — úgy is, hint magánember. A különbö- ?° hivatalokban emberségeseb- ,.eri és gyorsabban intézik ügyes-bajos dolgaidat, meg­hallgatnak, ha panaszod van, Orvosolják sérelmedet — ha l°gos és orvosolható. — Igen ah, csak nem mindenütt megy ?z még így — mondod, ha vá­mol udvariatlanul fogadtak, agy nem hallgattak meg tü- eimesen, nem intézték el, . a§y késlekedtek vélt, vagy logos sérelmed orvoslásában. Sajnos, ez is előfordul még. remélhetően nem sokáig. — A hurt azt akarja, pártszerveze- , ;hk olyan szellemben nevel- .. az állami hivatalok dolgo- ■ht, hogy az akták és a parag- tusok mögött is az embert v-í?1 tárgyilagos vagy, észre is szed, hogy manapság friss éW-k fú-iüogálnak egész köz- . phűkben, láthatod. hogy vi^'Hob 'em lehet büntetlenül szaélnie beosztásával, hatal­mával, a dolgozó nép előlege zett bizalmával, sőt felelősség­re is vonják a jogos bírálat el- fojtóit, a szocialista demokrá­cia és törvényesség megsértőit. Egyre többen látják, hogy pár­tunk politikájának fókuszában — a dolgozó ember áll. örömeivel és gondjaival... Az LKM-ben Februárban vizsgálatot foly­tattak megyénk legnagyobb nehézipari üzemében, a Lenin Kohászati Művekben. A me­gyei párt-végrehajtóbizottság megbízásából harminc elvtárs vizsgálta felül a gyár pártszer­vezeteinek munkáját. Két hé­ten át tartózkodtak a gyárban, mintegy ezer emberrel beszél­gettek. Megkérdezték és meg­hallgatták a párttagokat és pártonkivülieket egyaránt. Miről beszélgettek? Az élet legkülönbözőbb kér­déseiről. A politikai tömeg­munka helyzetét, módszereit, hatékonyságát, — pártunk po­litikájának megvalósítását vizsgálták. Szó esett a termelő munka feltételeinek biztosítá­sáról, a gazdasági tervek tel­jesítésének lehetőségeiről, a kereseti viszonyokról, a bér­ügyi kérdésekről, a vezetésről, s az egyes vezetők magatartá­sáról, felkészültségéről, a mun­kafegyelemről, a különböző szociális, kulturális és lakás- problémákról, a közlekedésről, a piaci árakról, — és ami ép­pen foglalkoztatta és foglalkoz­tatja az LKM dolgozóit. Szóba került a nemzetközi helyzet és belpolitikánk sok időszerű kér­dése. Hogy mit tapasztaltak e be­szélgetések során? Sok jót és számos bosszantó jelenséget is. Jót, melynek szívből örülhetünk, bosszúságo­kat, melyeket az LKM párt- bizottságának, pártszervezetei­nek, s a gyár szakmai veze­tőinek fel kell számolniuk, hogy egyre több legyen a jó és egyre kevesebb az emberek bosszúsága. A harminc tagú brigád, mely felülvizsgálta az LKM- ben folyó politikai tömegmun­kát, örömmel jelentette a me­gyei párt-végrehajtóbizottság­nak, hogy az javult a korábbi évekhez képest. Az óriási gyár közel 20 ezer dolgozója nyu­godt, jó politikai légkörben munkálkodik második ötéves tervünk célkitűzéseinek meg­valósításáért, — a dolgozók helyeslik, támogatják pártunk és kormányunk politikáját. Jó kapcsolat és együttműködés alakult ki a párt és a gazda­sági vezetés között, a termelési terveket, s a tervek legfőbb mutatóit általában teljesítik, a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom egyre inkább tömegmozgalom­má válik az LKM-ben. A kö­zös törekvésékben mindjobban eggyé forr a régi és az új mun­kás- és műszaki generáció. Ma az LKM eredményesen patro­nálja a lakóterületi pártszer­vezeteket és megyénk számos termelőszövetkezetét is. Be­számolt a brigád mindenről, amiről a dolgozók örömmel és megelégedéssel beszéltek. De a .brigád arról is beszá­molt, hogy a gyár számos üze­mében, pártszervezetében, s a felsőbb szintű vezetésben időnként a megnyugvás han­gulata, a „minden jól megy” légköre üti fel a fejét. Ilyenkor előszeretettel hivatkoznak az egyébként jelentős gazdasági sikerekre... A helytelen és túlzott, vagy rosszul értelme­zett „gyárpatriotizmus” is fé­kezi egy sor fellelhető hiba kijavítását, a termelési fel­adatok részleteiben és üteme­sen történő teljesítését, a na­gyobb gazdasági sikerek eléré­sét, mely a gyár összes dolgo­zóinak tovább javítaná reáljö­vedelmét. A vizsgálatban részt vevő elvtársak azt is tapasztal­ták, hogy számos helytelen né­zettel szemben egyes pártszer­vezetek is békülékenyek, a dolgozók állal feltárt hibákat több helyen csak magyaráz­zák, ahelyett, hogy kijavíta­nák azokat. Több üzemben, pártszervezetben találkoztak az úgynevezett aprómunkák, az emberek mindennapi ügyes­bajos dolgainak megkerülésé­vel. Pedig ezeken néha na­gyon sok múlik! Azt tapasztal­ták. hogy nem folyik kielégítő politikai munka a műszakiak, a vidékről bejáró és a munkás- szállásokon lakó dolgozók kö­rében. A brigád tagjai több sé­Körös-körül tenger a határ. A sárgás, iszapos víz gallya­ikat, piszkos szennyet úsztat a j! hátán, élet-halállal vívódó őz § úsztat a falu felé, A taktake­ki mondja ki a szót: mentsük meg őket, de egyszerre meg­élénkül a kis társaság, ólmos tagjaikból szinte elillan a fá­radság. Az elnökhelyettes is Végardőn a veszélyeztetett lakásokból kikul.v/.ictilv lakókat. hunyorít egyet és a kis mentő, expedíció elindul a sziget felé. Jó egy órás küzdelem után kimentik a két őzet és a jó- néhány nyulat. Szinte ragyog a fiatalembe­rek arca, mikor visszaeveznek a palántáshoz. Alaposan meg­rakják a ladikot deszkával, s mindazzal, amit később elra­gadhatna az ár. így indulunk visszafelé. S közben azt is megtudom, hogy ha nagy kárt is tett a víz, a termelőszövet­kezet nem adja fel a szándé­kát. Máshol létesítenek ker­tészetet. A parton már sok ember várta az érkezést. Voltak köz­tük tamáskodók is, akik hogy felhívják magukra a figyel­met, a tsz-t okolták, mert nem volt elővigyázatos. De vol­tak tromfolók is, akik másként vélekedtek. — Te honnan tudtad, hogy kiönt a Tisza, hiszen 5 éve nyoma sem volt erre az árnak. A tanulság mindenképpen megszívlelendő, s úgy vélem a tsz vezetőinek már nem kell mondani, hogy a jövőben mi­ként cselekedjenek. A kis őzek a tsz istállójába kerültek. Jól tartják őket ab­rakkal, aztán ha visszavonul a víz, újból szabadok lesz­nek. s.; — garami —* Arad a Bodrog A bodrogkeresztúri dombon, mintha függönyt rántanának szét előttünk: elénk tárul a látóhatárig terjeszkedett Bod­rog roppant víztükre, amint a Kopasz-hegy lába alatt kanya. rog a megduzzadt Tisza felé. A megáradt Bodrog elkísér vaszi fürdőzésnek. Á sofőr ránk nevet: gyertek, no, mi­ért vagytok megijedve... Átjutunk minden baj nél­kül, Az alsóberecki keskeny Bodrog-hídről letekintve, szé­dülés fogja el az embert. Ka. varog, örvénylik az áradat, Az autóbusz bátran nekivág a víznek. (Foto: Szabados György) bennünket egészen Sátoralja­újhelyig. Átrobogunk a váro­son, megyünk Alsóbereckibe — azt hallottuk, hogy itt már a Bodrog nekiszaladt az út­nak, a szántásoknak, a vetés­nek, a széles nagy határnak. Átbakkanunk a vasúti töltés magosán, s lábunk előtt má­ris ott a Bodrog vize. A sárga hóié-hullámok, melyeket va­lahol a messzi Kárpátokban szedett fel a folyó, sebesen gömbörödnek át az úton, az útszél-jelző köveknek csak a kontya látszik ki az örvénylő vízből. Tanakodunk, nekivágjunk-e. Várunk egy keveset, s nem hiába várunk. Utasokkal tö­mött autóbusz tűnik fel há­tunk mögött, a Sátorhegyek kéklő koszorújával a távol­ban, s neki megy a víznek, olyan bátran, magabiztosan, minha örvendene ennek a ta­gallyak, hatalmas rönkök hemperednek a vízzel. A falu szélén, az ár megcsendesedett szegélyén egy atyafi csolnak- kal szedegeti össze a hordalék fát, csáklyával kapkodva az elúszni akaró tüzelnivaló után. Sárospatakon keresztül Vég- ardóra hajtunk. Ott már az árvíz valódi képe fogad, a legszélső házba már csak la­dikban juthatunk el, melyet Kiss János tanácstitkár és Rusznák András tűzoltópa­rancsnok kormányoz. Mond­juk a lakónak, jó lesz tovább állni innen, a víz már elérte a ház falát, s további emelke­dés várható. Az asszony azon­ban megakarja várni a férjét. A szemközti házból Mahók Ferenc már kiköltözött, s háza elejét már csapkodják a szél­hajtotta hullámok. Micsoda hideg szél száguld a hullámok felett — a víztől, a hólétől hült le ennyire — az ember­nek belevacog a foga. A csol- nakosok is jól belekapaszkod­nak a csolnak oldalába, ne­hogy belökje őket a vízbe egy- egy szélroham. A lepedőbe összekötött dunna, párna mint hatalmas labda gömbölyödik a csolnak közepében. A termelőszövetkezet ker­tészete, pontosabban meleg­ágyai is veszélyben forognak, pedig mennyi pénzt beleültek már. Emberek szorgoskodnak a hirtelen emelt nyúlgáton, szekerek hordják a földet a fonadék közé. A gát mögött már ott tornyozódik a víz, át- lesekedve a töltésen, ahol annyi elsodorni való akadna neki. De az ember eléje ve­tette a lábát, nem engedi — igen. ha összefog, az ember az elemeknél is erősebb lehet) — gulyás — Emberek a gáton Jnézi gátról látjuk mindezt, r Csak a derékig vízben álló -nyárfák, a még itt-ott kiálló ífüzek lombja mutatja a Tisza ^eredeti medrét. Emberek áll­tnak a gáton, dereshajú öreg í parasztok, asszonynépség, i gyereksereg. A felnőttek sze­nnáét beárnyékolja az aggoda­lom, a szorongás. Régente ; szinte megszokott látvány ^ volt, de az utóbbi esztendők­iben nyoma sem volt az árvíz, -nek. \ — Mondhatom — igazít ka- Jlapján a községi tanács he­lyettes elnöke, Alföldi Károly* :hogy bennünket most igazán i megtréfált, sőt megkárosított jaz áradás. • Nem, a község nincs ve­szélyben. Kétméteres gát vé- ,di a falut, de lent az árterü­leten a víz áthúzta a kertész­kedő Béke Tsz számításait. ! Kárba veszett három hold el- j ültetett foghagyma, a víz el­őmosta azt a 70 holdat is, ame­lyet a kertészkedés céljaira ) készítettek elő. j Csütörtök éjjel az élő Tisza ■melletti palántást három éj­jeliőr vigyázta. A víz azon- !ban egyre dagadt, így az őrök j éjfélkor kieveztek a faluba. ■ — Veszélyben a palántás! ;A víz hamarosan elragadja a (kereteket! 1 A hír futótűzként terjedt el, 's talpra állította az embere­iket. A Vízügyi Igazgatóság Igátőre ladikot kölcsönzött, s ,Nováki Lajos, Bánszki József, 'Szabó István, Tóth Mihály és íaz egészen fiatal Bodnár Imre Nevezőt ragadott. Egy gondolat kiütötte őket; mentsük, ami ■menthető. í Pénteken délben értünk a ^községbe, s már 12 órája folyt 'a mentés, de ezek a fiatal tsz­• tagok egy cseppnyi jelét nem \ mutatják a fáradtságnak. ^ Amikor üresen visszafelé tar. Ctott a ladik, az elnökhelyettes­■ sei, a fotóriporter kolegámmal )beszálltunk a ladikba. A pa- jlántás környékén már csak ;egy kis sziget magaslott ki a ívízből. Ekkor már a deszkák, is a palántakeretek nagy részét j biztonságba helyezték. reimet és panaszt is feljegyez­tek. Persze az előforduló hibák­ra számos objektív körülmény ad bizonyos fokú magyaráza­tot, de ezek felszámolásához végső soron az LKM pártbi­zottságának, pártszervezetei­nek, üzem- és gyárvezetőségé­nek kell megkeresnie a kiveze­tő utat. Mi történt a vizsgálat után? A brigád jelentést készített a megyei párt-végrehaj tóbi­zottság számára, feltárta a vizsgálat során szerzett ta­pasztalatokat. A végrehajtó bi­zottság megtárgyalta a brigád jelentését és megfelelő határo­zatokat hozott a politikai tö­megmunka javítására, a hibák felszámolására, a jogos sérel­mek orvoslására. Az LKM pártbizottsága intézkedési ter­vet dolgozott ki a megyei párt­végrehajtóbizottság határoza­tainak megvalósítására. Az LKM pártszervezeteinek megtisztelő feladata gondos­kodni róla, hogy a határozat, s az intézkedési terv ne ma­radjon csak terv. Ezeket min­denképpen meg kell valósítani. Az emberekért... Kontraszt Először 1958. október 16-án figyeltem fel igazán erre a szóra: brigádvizsgálat. Pártunk Központi Bizottsága több ezer pártmunkást bízott meg a munkásosztály politikai, gaz­dasági és kulturális helyzeté­nek széleskörű felmérésével. Azok az elvtársak, akik részt vettek ebben a munkában, 45 ezer munkással és munkásból lett értelmiségivel beszélgettek az ország különböző gyáraiban, üzemeiben. E beszélgetések után megszületett a Központi Bizottság emlékezetes határo­zata a munkásosztály vezető szerepének további megszitál- dítására, gazdasági és kulturá­lis életének további megjaví­tására. A határozat széleskörű visszhangra és nagy helyeslés­re talált, pontjai azóta jórészt megvalósultak, szelleme azon­ban ma is napirenden van és if lesz még egy ideig. A VII. kongresszus is ráirányítot­ta pártszervezeteink figyelmét. Azóta sok — az élet külön­böző területeit felmérő — ha­sonló brigádvizsgálatról sze­gezhettünk tudomást. Nemrég a Népszabadságban olvashat­tunk arról, hogy a főváros egyik legnagyobb munkáskerü­letében több mint. tízezer em­bert kérdeztek meg — az idő­szerű kérdésekről. A Miskolc városi Pártbizottság néhány hónappal ezelőtt az üzemi de­mokrácia érvényesülését vizs­gálta felül brigádmunkában Miskolc legnagyobb üzemei­ben és szénbányáiban. Hasonló módon vizsgálták meg nemrég az Ózdi Kohászati Üzemekben a műszaki értelmiség helyze­tét és együttműködését a mun­kásosztállyal. A vizsgálatok, felmérések nyomán intézkedések születtek, melyek a dolgozók nagy he­lyeslésével és egyetértésével találkoztak. Az , összehasonlítás önként adódik: a felszabadulás előtt az ország, a megye, a város, a gyárak és az üzemek vezetői egyáltalán nem kérdezték meg a munkásokat, parasztokat, tisztviselőket arról, hogy mi a véleményük a politikáról, a gazdaságról, a kultúráról, — hogy mi jelent örömet, vagy mi okoz keserűséget a dolgo­zóknak .:; A munkásember a szavát sem emelhette fel, s csak titokban sóhajthatott, mert könnyen repült a szó a hatalom dölyfös urainak ajká­ról: „Kuss!” — Sok országban még ma is csak szavalnak a demokráciáról.;: 1956. november 4-e előtt sok­szor volt felszínes és formális az emberek véleményének ki­kérése az időszerű kérdések­ről. így születtek meg a sok­szor szubjektív határozatok is, amelyeket ellentmondást nem tűrően végre kellett haj-' tani. — a személyi kultusz sok kárt okozott az emberek gondolkodásmódjában is ::: Hát nem jobb ez így, aho­gyan pártunk az utóbbi évek­ben csinálja? Hát nem jobb az, ha pártunkat ezernyi élő, eleven szál fűzi a dolgozók minden rétegéhez, ha .alkal­masint ezer embert is meg­kérdez a párt: mi a vélemé­nyed? Nem jobb az, ha pár­tunk ismeri a dolgozó nép örömeit, vágyait, gondjait, s a dolgozók őszintén nyilatkoz­nak ezekről? Csakis így a jő!... Csépányí Lajos Nézem a víz hömpölygését. Bent az élő Tisza kidöntött fákat cipel a hátán. Az embe­rek tekintete azonban másfelé vetődik. Ilyen szavakat hallok. — Szegény párák.;; Felfigyelek a szóra, s az em­berek meleg tekintetére. Tő­lünk távolabb, egy kis föld­háton az irdatlan víztenger egy kis szigetén két özet, s nyulakat látunk. Nem tudom Tengerré nőtt a Bodrog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom