Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-06 / 80. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1962. április 6* NEGYEDSZÁZAD Juhász Gyuláról ÉPPEN NEGYEDSZÁZADA, hogy a testét és kedélyét sújtó szenvedések után öngyilkossá lett Juhász Gyula. Eltávozott az életből a költő, aki egyszerű szavakkal és mégis oly fino­man rajzolta meg a magyar tájakat és örökített meg illanó hangulatokat. A puszták fölött lebegő — s néha azokra rá­hullani látszó — végtelen ég, a Tisza-táji csend, a könnyezte- tő alföldi homok jelenik meg a szegedi asztalosmester fiának költészetében. Az a sajátos magyar bánat, amelynek sem­mi köze a kiváltságos rétegek sírva-vigadó magyarkodásá­hoz, hanem az Ady Endre tra­gikus magyarságával tart ro­konságot. Már a kezdő poéta is a népet, a többséget azono­sította a magyarsággal és fájt látnia az Amerikába tántorgó nép nyomorúságát. S a maga kiszorultságát, „istenháta­mögötti” vidékeken való kal- lódásait is népe sorsával, a magyar árvasággal azonosítot­ta, Tán senki nem fejezte ki oly szívbemarkolóan, mint ő: milyen gyászos, milyen földre­sujtó az, hogy a magyar nép nem kapcsolódik a nemzetközi haladás áramkörébe. Az 1918-as és 19-es forradal­mak új szárnyakat adtak ne­kik, holott előbb úgy érezte már, hogy „nem repülhet sohasem”. A prózával addig csak elvétve foglalkozó költő teljes fegyverzetben ugrott elő, mint bátor publicista. A fájdalmas valósággal szembe­sített, „elvérzett” vágyak Ju­hász Gyulája a forradalmat ünnepelte versekben, s újság­cikkekben is. A Tanácsköz­társaság után üldözötté lett: megfosztották tanári állásától és nyugdíjától, zaklatták. Az ellenforradalom korszakában bánata — ahogy ő maga írta — görcsös szégyenné fokozódott. Az üldözés és mellőzés nagyban hozzájárult életked­vének elapadásához. De a szenvedő, a fájdalmas ember soha nem hajlította meg ge­rincét Hórthyék előtt. Bennük rögtön felismerte a „schwarz­gelb” régi világ, a Habsburg- uralom még kegyetlenebb, még embertelenebb folytatóit, Roberto Benzi hangversenye Mi a rosszabb, mi a poko­libb? A közboldogságra, az újárcú, korszerű Magyar- országra reménytelenül vágya- kózni — amiként azt az ifjú Juhász Gyula tette —, vagy a reménység felvillanása után a reménység elvillanását lát­ni? Nehéz erre válaszolni. Juhász Gyula 1919 utáni lelki- állapotát különösen fájdal­massá, és helytállását, ge­rincességét különösen tisztelet­re méltóvá teszi, hogy ekkor már hitt a „világot megváltó* munkásokban és érzelmileg azonosult velük. De a messia- nis7tikus színezetű íorradal- miságát mégsem tudta fel­cserélni azokkal a tudomá­nyos nézetekkel, amelyek fé­nyénél nemcsak hinni, hanem tudni is lehetett a Horthy- fasizmus (és minden fasizmus) bukását. Juhász Gyula csak homályosan látta a jövendőt, nem olyan biztosan és világo­san, mint felfedezettje, fiatal barátja, József Attila, Mégis kitartott „a százszor szent Szabadság s Haladás” eszméi mellett. Soha nem vált tudo­mányos értelemben vett opti­mistává, de testvérének érzett, minden szenvedőt és harcra buzdított a félelemtől mentes, jobb és szebb világért. VERSESKÖNYVEI, prózai munkái sok kiadásban jelen­tek és jelennek meg, s igényes tanulmányok is napvilágot lát­tak róla és művéről. Emlékét azonban nemcsak könyvei és a róla szóló írások idézik, hanem legmerészebb álmainak tel­jesülése is. Megvannak még a Tisza-parti füzesek, élnek és égnek a magyar rózsák és uralkodik az alföldi nyáresték különös varázsa. De hol van már az a „fullasztó csend”, az a szorongató nyomor, az a villanytalan és szellemtelen sötétség, amely a költő mellé­re telepedett és amelynek el­tűnésére vágyakozott? „Csak néhány ember nem írástudat­lan” — írta József Attila ab­ban a versében, amit „szere­tett, drága bátyja” 25 éves költői pályája (nagyon is el­szigetelt) megünneplésére szánt. Az Ady és József Attila között hidat vonó nagy köl­tőnk halálának negyedszáza­dos fordulóján tényként fény­lik, hogy az egész magyar nép le tudja írni Juhász Gyula ismert és tisztelt nevét; A. G. Köszöntiük a Szovjet Hadsereg Művészegyüttesét Kórusok, tánckarok és zenekaro Tegnap Miskolcra érkezett cs néhány napig Miskolc és a megye vendége lesz a Szovjet Hadsereg Művészegyüttese, a művészeti vezetőjének neve után Gavrilov-együttes néven ismert nagyszerű szovjet kato­nai művészcsoport, hogy né­hány alkalommal ismét be­mutassa műsorát és kedves órák emlékével ajándékozza meg a nemes művészetek, a szép műsorok kedvelőit. Az együttes tagjai, a remek szovjet katona-művészek már nem ismeretlenek Miskolcon és Borsod megye egyes közsé­geiben, városaiban. Az elmúlt évek során több alkalommal szerepeltek a vasgyári műve­lődési házban, egyes vidéki művelődési otthonokban és két éve a televízió képernyő­jén is gyönyörködhettünk cso­dás műsorukban, amikor a nemzetközi népi táncfesztivál részvevőiéként arattak igen nagy sikert Dunaújvárosban. Hégi barátokként vártuk az együttes tagjait és tudjuk, hogy ők is úgy jönnek hozzánk, mint barátokhoz. Tudjuk, hogy a ma este Kazincbarcikán, holnap Miskolcon, illetve a vasgyári művelődési házban, vasárnap délután Sátoraljaúj­helyen, este pedig Tarcalon ismét olyan műsorral lépnek elénk, amely újra hosszú időre emlékezetessé teszi látoga­tásukat, újabb művészi kapoccsal erősíti népeink ba­rátságát. Meleg, elvtársi, baráti szere­tettel köszöntjük az együttes vezetőit, az énekkar, a tánc­kar, a zenekar minden tagját, a szólistákat és igen nagy ér­deklődéssel várjuk műsorukat.-----------°o°----------­a Ságvári Endre Kulturális Szemle miskolci városi bemutatójának második napján Felszabadulásunk ünnepén, április 4-én rendezték! Ságvári Endre Kulturális Szemle miskolci városi bemuta jának második részét. Az első részben — az elmúlt vart nap — az irodalmi színpadok, a szavalok, a színjátszók szólóénekesek stb. mutatkoztak be, míg az, április 4-i, Hj sodik és egyben utolsó napon a nagyobb létszámot mozg8! látványosabb produkciókra, az énekkarok, a tánc- és ztíj karok bemutatkozására került sor. A bemutatót a Lel' Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában V tották. _ , I Hat művelődési intézmény jelentette be részvételét, j csak öt mutatkozott be. mert a hatodik, a Szinvavölgyi »I velődési Otthon úttörő-íúvószenekara — nem tudni, mi' — az utolsó percekben visszalépett. J Bemutatták felkészültségüket a Bartók Béla Műve’’ dési Ház, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Művelőd? Otthona, a Diósgyőri Bányász Klub, a perecesi KISZ-sZ? vezet és a Petőfi Középiskolai Kollégium kultúrmunkásai., A már jól ismert, évtizedes (vagy éppen több évtized? felkészültségű csoportokon kívül biztató ígéretként műt? kozó újakat láttunk a műsorban. A Bartók Béla Művelőd' Házhoz tartozó Diósgyöivasgyári Szimfonikus Zeneid kezdte a műsort Verdi Jeanne d’Arc nyitányával. A Di? győri Vasas Művészeti Együttes vegyeskórusa három én? számmal, a Lenin Kohászati Művek Fúvószenekara 1 számmal, a Diósgyőri Vasas Művészeti Együttes táncka’ három túncszámmal, népi zenekara pedig a tánckar kísért tón kívül, önálló számként palotással szerepelt. Az SZV‘ Művelődési Otthona is több csoportot léptetett fel: I» számmal szerepelt a kamarakórus, hattal a gyermekkart Az SZMT Központi Kórusa ót szám bemutatásával öreg! tette hírnevét, a tánccsoport pedig három új számát mutat* be. E köt. nagyobb, jól összegyakorolt együttes mellett ig«j figyelemre méltó volt a hosszú vegetálás után — úgy látsz? — magára talált Diósgyőri Bányász Klub táncosainak V. száma, nagyon kedves volt. a Petőfi kollégistáknak a Hám» Kató Leánykollégium kultúrmunkásaivaí közösen bemuV tott táncprodukciója és a perecesi kiszesek fuvola-triói Az ötszáznál több szereplőt megmozgató bemutató ig‘ sok emlékezetes művészi élménnyel ajándékozta meg1 nézőket, illetve a hallgatókat. Az egyes csoportok bemud tott számait bíráló bizottság értékeli és annak alapján ddf tenek a további bemutatókon való részvételről. . (bm) Filmezni tanulnak a holnap pedagógusai Borsod megyében nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a fiatal pedagógusokat felkészít­sék a falusi munkára. Ennek szolgálatában érdekes kezde­ményezést valósít meg a Sá­rospataki Felsőfokú Tanítókép­ző Intézet. Az év elején az is­kolában filmesztétikai szak­kört alakítottak, amelynek már több mint harminc tagja van. A fiatalok ez irányú fejlődését segíti a megyei tanács is. A filmesztétikai szakkör tagjai a tanítóképző elvégzése után nemcsak a vetítő- és fel­vevőgépek kezeléséhez értenek tökéletesen, hanem a falusi la­kosságnak egy-egy mozielő­adás után népszerűén meg tud­ják magyarázni a bemutatott film mondanivalóját. Megnyílt Pásztor Miklós kiállítása Szerdán, április 4-én délben nyílt meg Miskolcon, a Kamaraszínház három termé­ben Pásztor Miklós festő­művész gyűjteményes kiállítá­sa. Pásztor Miklós első önálló, gyűjteményes kiállításán 56 alkotást — festményekét, gra­fikákat — mutat be. A meg­nyitóra nagy számban jöttek el az érdeklődők. Eljött Jakó András, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Szabados Gusztáv, az SZMT titkára, Galló Ferenc, a városi tanács vb el no! helyettese, Tok Miklós, a vád si tanács művelődésügyi őrt tályának vezetője, ott volt 1 helyi képzőművészek nép* csoportja. A városi tanács n? vében Flach Antal művész? főelőadó nyitotta meg a V állítást és rövid ünnepi irt szédben méltatta Pásztor Mii lés munkásságát. A kiállító anyagának kritikai értékeiért re a későbbiekben vissz» térünk; A lakosság érdekeinek megfelelően szabályozták az üzletek nyitvatartási idejét A Minisztertanács a közel­múltban utasította a kereske­delem vezetőit, hogy vizsgál­ják felül az üzletek nyitva­Irodalomkedvelő bányászok Öt bányász irodalmi színpad találkozója méltó, érdekes és értékes ösz- szfeállítást mutattak be a ruda- bányaiak a világirodalom leg­szebb szerelmes verseiből, színmű-részleteiből „Én így szeretlek __” címmel. Bemu­t atkozott a két egészen friss együttes is: a sajószentpéteri- ek „Tavaszi szél vizet áraszt...” címmel tavaszi vers-összeállí­tással, a rudolftelepiek pedig magyar népballada műsorral szerepeltek. Végezetül a Bor­sodi Bányász Irodalmi Színpad mutatta be a már igen sok si­kert aratott „Péntek, 13.” című babona-ellenes szatirikus mű­sorát. Érrlomoc néhány szót vesz­truumeb tegetnünk a lá­tottakra és hallottakra, az űj bányász irodalmi színpadok munkájára. A „Péntek, 13.” cí­mű műsor már ismert, azt most nem boncolgatjuk. A négy új irodalmi színpad műsora kö­zül kétségtelenül az ormosbá­nyaiak Radnóti-műsora volt a. legértékesebb. A műsor remek szerkesztése, amely módot nyújtott a tragikus sorsú köl­tő szinte egész életművének, fejlődésének érzékeltetésére, a kitűnő összekötő szöveg, ame­lyet Szolgák Zoltánná igen szé­pen mondott el, a versek elő­adásának magas színvonala és nem utolsó sorban a Vay Ildi­kó által remekül alkalmazott kísérő, illetve aláfestő zene — Beethoven Sors szimfóniája —, végezetül Cseh Olga ízléses, egységre törekvő, folyamatos­ságot biztosító rendezése a si­ker összetevői, illetve adják össze a műsor magas értékéi. A rudabányaiaknál mindenek­előtt figyelembe kell .vonnunk azt az értékes munkát, hogy műsorukat nem központilag kiadott műsoranyagból válo­gatták össze, hanem maguk ke­resték ki a világirodalom leg­szebb szerelmes versei, szín­mű-részletei közül azokat, amelyeket műsorukba kíván­tak iktatni. Megkapó, igen jó volt a színpadképük, ötletes, igen Ízléses a keretjátékuk. Az egyes számok előadásának színvonala nem volt egységes. Kiemelkedőnek mondható Tat­jana levelének és Moliére Nők iskolája részletének tolmácso­lása, értékesek voltak a klas­szikus dráma-részletek — pél­dául az Eurypides —, de né­melyiknek megfelelő tolmácso­lására már nem futotta telje­sen erejükből. Apróbb hiba csúszott az egyes számok sor­rendjébe is. Mindezek a fo­gyatékosságok azonban sem­mivel nem csökkentik a ruda- bányuiak műsorának értékét. zi t) 1V A sajószentpéteriek és a ru­dolftelepiek előadásán és ma­gán a műsorán — a sok jó­szándék ellenére — még érző­dött a nyerseség, a felkészülés nem kielégítő volta. Ezek az együttesek két-három hetes múltra tekintettek vissza és talán korai is volt még bemu­tatkozásuk. Ezt azonban sem­miképpen nem tarthatjuk ká­rosnak, hiszen a találkozó igen sok tapasztalatot adott az együttesek tagjainak mind a színpadon, mind pedig a talál­kozót követő tapasztalatcsere értékelésen, ahol a megye ön­tevékeny művelődési életének több vezetője, valamint a Nép­művelési Intézet küldötte adott sok hasznos tanácsot, yissza­rí A S n K F rr Cl k t( IN b fi a k le n IV r S' térve a két legújabb együttes-,; re: a rudolftelepiek vállalko-*: zása, a magyar népballada-) kincsből történt válogatás be-*; mutatása nehéz, igényes vál-} lalkozás volt és eleve sok búk-.1 tatót rejtett magában. Nem? egységes még a keretjáték, a,; bemutatott balladák sorrendjei sem a legegészségesebb, stílus-} törések adódtak, helytelenül*; dramatizált balladákkal is ta-} lálkoztunk, a külsőségekre 0; szükségesnél több gondot for-; dítottak. A műsor magja azon-< ban igen jó és a kapott tana-* csők hasznosításával a rudolf-) telepiek igen értékessé tehetik; műsorukat. A sajószentpéte-} riek műsorán bizonyos fokúi hevenyészettség látszott, kevés} gondot fordítottak a szerkesz-*: tésre. Kár pedig, mert egy-két} igen jó versmondással — Kö-i halmi Istvánná, Nagy Tibor —[ találkoztunk. Hiányzik a jó.; összekötő szöveg is. Az együt-’ tes tagjai közül többel találko-} zunk a központi csoport mű-* sorában is, tőlük a későbbiek-} ben többet, jobbat várhatunk.< Ezt,a bemutatkozást egy égé-} szén űj csoport korai, első pró-« bálkozásaként fogadhatjuk’ csak el. I Pozitívumokat étsív^;j kát említettünk a sajószentpé-- téri bányász irodalmi színpad} találkozóról. Talán sok nega­tívumot is. de mindezt a segí-; tés, a további fejlődés előmoz­dítása jó szándékával tettük.; Hasznos volt ez a találkozó,' értékes. Megmutatta, hogy vart a bányász kultúrmunkásoknál erő, tehetség az irodalmi szín-' pad mozgalom továbbfej teszté- < séro és mind magasabb művé-i szí fokra emelésére, egyben\ útmutatást, is adott: bátran to-i vább és bátran, közelebb té~) maválasztásban a mához is. , iienedek Mikié» .4 tartási idejét; A dolgozd’ ugyanis kifogásollak egyes irt letek nyitvatartását. Joggal rt relmezték, hogy a keresked? lem nem veszi figyelembe dolgozók megváltozott él?1 körülményeit és így több hif Tartásban gondot okoz a Irt i vásárlás. ! A Miskolci városi Taná? ■kereskedelmi osztálya, a K? [reskedelmi, Pénzügyi és Vrt1 'déglátóipari Dolgozók Szál1 ; szervezete, valamint az érd? kelt kiskereskedelmi vállalaté ; vezetői felülvizsgálták az űzi? !tc*k nyitvatartási idejét, Mef ; állapították, hogy Miskolci Több kélműszakos fűszef ■csemege és élelmiszert árusít }üzletre van szükség. Az eddi? ■ egyműszakos élelmiszerbolto) [közül április 1-től 6 boltot k? 'műszakra állítottak át. Így ■ [város minden pontján talál .ható majd olyan üzlet, arnel! 1 [reggel 7 órától este 19—21 őrá !ig tart nyitva. I Jogos kívánság' volt, hog) ■hosszabbítsák 'meg az ipa?' [cikkeket árusító boltok zárt óráját is. Április 1-től 31 ipa?' [cikkbolt későbben zár be & [szombaton délután 3 óráig i: [árusít. ■ A ruházati boltok zárórája; [nak felülvizsgálása is időszett .volt már, hiszen a vásárlói1 [nemigen találtak szombatéi!1 .délután nyitvatartó ilyen bol; Tot. A jövőben 7 ruházat“ [szaküzlet délután is nyitví ■tart. Az Állami Áruház ezen; [túl minden szombaton délutálj •5 óráig fogadja a vásárlókat. ! Az üzletek nyitvatartási ide­ijének felülvizsgálata kiterjedt ,a vasárnap üzemelő boltokrí1 is. A kereskedelmi szervei*' 'megállapították, hogy a vasár’ .napi nyitvatartási idő helyes* így a kijelölt, tejet árusít«! [élelmiszerüzletek ezután is va­sárnap reggel 9 óráig tartanai» ■ nyitva. [ A városi tanács kereskedett ■ mi osztálya intézkedett, has? [az új nyitvatartási időt április. ,l-1ől minden kiskereskedelmi '.vállalat bevezesse) A hajdani „kis karmestert hallottuk, akit híressé vált filmjei révén mindenütt is­mernek. Híre megelőzi, az em­berek tódulnak hangversenyé­re, keresik benne a rendkívü­lit, az egykori csodagyereket, a különlegeset. A „csodagyerek- ség” árnyékában élni nem le­het könnyű. A hallgatóban ön­kéntelenül is jelentkezik a szenzációvárás és a kapott ajándékot vagy gyanakvással fogadja, vagy túlértékeli. Ne­héz megszabadulni az előítéle­tektől. Roberto Benzi pedig megérdemli, hogy félretegyük ezeket a mellékgondolatokat. Valóban rendkívüli tehetség. Áradóan, magától értetődően, olyan természetesen muzsikál, mint ahogyan más beszél. Nem lehet a/~al vádolni, hogy megjátsza a „csodagyereket”. Elsősorban nem az az imponá­ló, hogy kotta nélkül dirigál, mert ez végeredményben nem döntő, lehet ez külsőség, vagy puszta virtuozitás. Nem, ennél több van Róberto Benzi tehet­ségében. Dalolása szívből jövő, még nem vall ugyan fájdalmas összeütközésekről, szomorúság­ról, inkább az élet derűs ol­dalát érzi, szóval arról vall, ami az ő 25 éves szívében csor­dultig van. A csupa fény VI. szimfónia,} a Bizet Árlesi lány és a Rimsz-« kij-Korzakov Olasz capriccio[ felhőtlenül ragyogó művek. De[ éppen mert csupa derűs mű*: került „terítékre”, talán ezért} keletkezhet a hallgatókban né-; mi hiányérzet. — Végered-} ményben csak arról beszélhe-*: tünk, amit hallottunk, s amit} hallottunk az szép, s különö-} sen a fiatalabb hallgatóságot; lelkesítő volt. Nem lehet vitás,} hogy Roberto Benzit az évek* „nagy karmesterré” fogják ér-} lelni. *: Az elhangzott művek közül} legkevésbé éreztük „hiteles-* nek” a Beethoven VI. szimfó-) niát. Megoldása túlságosan áb-*i rándosnak tűnt és helyenként} (II. tétel) veszélyeztette a szer-*: kezet egységét. Persze itt is}: sok a „zavaró körülmény”. A,* köztudatban él egy romantikus’* felfogás Beethovenről, a dacos}; titánról, a széles gesztusé, •< tragikus hősről, az önmagát} —" OOO- ■ * Fűszeres-bál Miskolcon *4 A Miskolci Élelmiszer Kis--j kereskedelmi Vállalat szak-) szervezeti bizottsága az idén is.* megrendezi a hagyományos< fűszeres bálát. Április 7-én,) szombaton este a Debreczenyi* utcai „Mosoly bábszínpad” he-) lyisége lesz a fűszeres-bál szín--: helye. A bál műsorán vidám), fejtörő és humoros játékok isi szerepelnek, ezek győzteseit.) díjazzák. A bálon ott lesznek) a vállalat dolgozói, akik közüli az április 4-e alkalmából ren-[j dezett ünnepi pártnapon 37-en) kapták meg jó munkájuk ju-) talmaként a ..Kiváló dolgozó'., jelvényt, illetve oklevelet, 570-< nck pedig a törzsgárda- jel-,; vényt, nyújtották at ünnepélyes■. keretek közöli. marcangoló Prometheusról. Az emberek szerelik a „heroikus” szimfóniáit, kevésbé becsülik a pátosz nélküli II. a VI. és a VIII. szimfóniát. Ott is kere­sik az összeütközéseket, ahol az erőszakolt lenne. S ha „csak dalolni” hallják Beethovent, egyszerűen, pátosz nélkül, még hozzá egy hajdani „csodagye­rek” interpretálásában, akkor éppen elég ok van a „gyanú­ra”, Mindezek mellett is fenn­tartjuk véleményünket a VI. szimfónia szép, de túl szabad formálásáról. Az Arlesi lány és az Olasz capriccio előadása teljes sikert aratott. Roberto Bernihez e művek nagyon kö­zel állnak. A MÁV Szimfonikus Zene­kar teljesítménye az est má­sodik részében jobb volt, mint az elsőben. A Beethoven- szimfóniát — talán fáradtság, vagy más okok következtében — apróbb egyenetlenségek za­varták és emiatt nem szár­nyalt eléggé. A második rész összképe szerencsésebb volt. Érdekes lett volna Roberto Benzit a mi zenekarunk élén hallani. Szereplése kedves eseménye volt a hangverseny-életnek. V. Zalán Irén \/_ I’ kis fesztivúl­Valosagos lal felért az a találkozó, amelyet az elmúlt napokban rendeztek Sajószent- péteren a bányász irodalmi színpadok. Ismeretes — már korábban írtunk róla —, hogy a Bányaipari Dolgozók borso­di Trósztbizottsága a már ko­rábban létrehozott és igen si­keresen működő központi Bor­sodi Bányász Irodalmi Színpa­don kívül, a színpadok tagjai­nak jobb továbbképzése, fel- készültsége és nem utolsó sor- baA az egyes bányászlakta te­lepüléseknek irodalmi műsorok­kal történő jobb ellátása végett, irodalmi színpadok megszer­vezését határozta el. A határo­zat nyomán született meg né­hány héttel ezelőtt és mutatko­zott be igen nagy sikerrel az ormosbányai bányász irodalmi színpad. Szinte néhány nap múlva követte a rudabányai, majd a sajószentpéteri és a rudolftelepi irodalmi színpad alakult meg. A négy új bá­nyász irodalmi színpad, meg a régi — alig másfél esztendős ez is! — központi Borsodi Bá­nyász Irodalmi Színpad együt­tese mutatkozott be a találko­zón. A megnyitón Percnyi István, á trösztbizottság kultúrfelelőse méltatta az irodalmi színpad mozgalom széleskörű fejlődé­sének jelentőségét, köszöntöt­te a résztvevő kultúrmunká- sokat, majd kezdetét vette az irodalomkedvelő bányászok nemes vetélkedése. Az ormosbányaiak „Ember az embertelenségben” címmel Radnóti Miklós emlékműsort mutattak be, amely egyéb — a későbbiekben említendő — értékein túl igen hatásos alap- hangulatot adott az antifa­siszta hónap kezdetén rende­seit találkozónak, [Figyelemre

Next

/
Oldalképek
Tartalom