Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-29 / 99. szám
Vasárnap, 1962. április 29. eszakmagyarorszag 3 A munkás-paraszt szövetség további erősítéséért L átogass el falura, látogass el az üzemekbe, a hivatalokba, beszélj ezer, tízezer emberrel, kérdezd meg, milyen céljai vannak, mit szeretne, mit altar, összegezd, hasonlítsd össze a válaszokat s mindannyinak egy lesz a lényege: „Nyugodtan, tehetségemhez mérten akarok dolgozni. S azt akarom, hogy a munkám után holnap jobban, kényelmesebben éljek, mint ma.” Természetes emberi igény, teljesen reális cél ez a mi társadalmunkban. Olyan igény, amelyet ki lehet elégíteni, olyan cél, amelynek megvalósítása elé nem tornyosulnak társadalmi, politikai nézetek, ellentétek, mint akadályozó tényezők. S amely cél megvalósítását egyre kevésbé akadályozhatják meg részletkérdésekben is visszahúzó, kimondottan emberi hibák, félreismerésből, vagy éppen rosszakaratból származó cselekedetek, nézetek. Azért van ez, azért alakulhatott ki ilyen légkör, mert társadalmunk egészében ma már nincsenek egységbontó külön nézetek. Azért van ez, mert ma a kimondott szó és a tett között nincsenek különbségek. Az emberek megítélésének igaz mércéje: a jóért, a boldogulásért letett voks, az eredményes munka. S szilárd falba ütközik az, aki másként ítél és másként tesz. Mindenekelőtt meghatározó tényező, hogy nincs ellentét a két legfontosabb osztály: a munkásosztály és a parasztság között, sem a termelést, a gazdálkodás formáját, sem a nézeteket, a holnapi célokat tekintve. Szocialista nagyüzemi termelési módszerek vannak az iparban, s a szocialista nagyüzemi termelési forma küszöbét átlépve tanul új, jövedelmezőbb módszerekkel gazdálkodni — ma már megyénkben, Borsod megyében is — a falu lakosságának 95 százaléka. Ilyen talajról, ilyen egységes nézőpontról már könnyebb, illetve csak ilyen egységes talajról lehetséges összeegyeztetni a közös célokat szolgáló tetteket. Innen már csak egyetlen lépés — ha jelentős, nagy lépés is — a szocializmus anyagi bázisának megteremtése. S ez a lépés: megfelelő munkával gyümölcsöz- tetni a szocialista termelési módszereket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának március 28-i ülése egységesen állapította meg, hogy ma már a falu is szocialista talajon áll, s határozta meg, milyen feladatokat kell megoldanunk, hogy még szorosabb legyen a munkás-paraszt szövetség, hogy megfelelő mértékben erősödjék népgazdaságunk. S e kérdésekről tanácskozott néhány nappal ezelőtt a megyei pártbizottság kibővített ülése is. Az adott gazdasági, társadalmi és politikai ,-r helyzet alapján nem lehet most fontosabb feladata társadalmunknak, minthogy meggyor- .jsítsuk a mezőgazdasági termelés fejlesztését. E nélkül nem léphetünk megfelelően előre, nem valósíthatjuk meg szükséges építési, beruházási terveinket, nem érhetünk el kívánt eredményt az életszínvonal emelkedése területén. S csakis ez szolgálhatja a munkás- paraszt szövetség, a nemzeti egység erősödését is. A munkás-paraszt szövetség törvényszerűen legfontosabb alapja a népi demokráciának, a szocialista építés eredményességének, egészében véve a szocialista társadalom fejlődésének. Persze a munkás-paraszt szövetség lényege más ma, mint 1945-ben volt, s más ma, mint néhány esztendővel ezelőtt volt. A felszabadulás után a munkásosztály, a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt adott földet a nincstelen, kisemmizett cselédeknek, agrárproletároknak, szegényparasztoknak. Akkor ez adta a szövetség lényegét. Később az árucsere, az árukapcsolatok éltették, érősítették a szövetséget. A munkásosztály nem sajnálta a fáradságot, nem félt az áldozatvállalástól, hogy megkönnyítse az egykor nehéz paraszti munkát. Hogy a gépek ezreit, tízezreit adja a falunak, hogy ezerszám vállaljon részt kint a földeken, kint a falun is a munkából. A szövetség erősödésén fáradozott a munkásosztály, amikor meggyőző szóval bizonygatta a falu ezer és ezer dolgozó parasztjának, hogy miért szükséges más módszerekkel, más formák között termelni, élni a szocialista építés érdekében. S amikor a tegnap egyénileg dolgozó parasztjai megértvén a szocialista nagyüzemi termelés lényegét, változtattak az elavult, a gondokkal, küzdelmekkel teli régi életformán, akkor a munkásosztály, a párt, az állam nem sajnált milliárdokat adni ahhoz, hogy megteremtődjön az anyagi alap a nagyüzemi termeléshez, s ne kényszerüljön a falu erejét meghaladó áldozatokat vállalni. Mindez hősi tett, nagyszerű emberi tett,' igazi kommunista tett volt a munkások százezreitől. Elérkeztünk a mezőgazdaság gyorsabbütemű fejlesztéséhez, ez ma népgazdaságunk kulcskérdése, s ez ma a munkás-paraszt szövetség erősítésének lényege. Ezt hangsúlyozza ma a Párt, ezt mondja ma a munkásosztály, s ki-ki, aki igazán akarja, igazán szívén viseli boldogulásunk ügyét. S ebben a döntő szót a termelőszövetkezeti parasztságnak kell kimondania. Az állam, a párt, a munkásosztály segítsége természetesen nem marad el ma sem, holnap sem. További milliókat kapnak a ma jnég gyengébb közösségek erősödésükhöz. További új gépek százai, ezrei érkeznek csak megyénkbe is, hogy eredményesebb, könnyebb legyen a munka, igazán nagyüzemi a termelés, s hogy könnyebben termeljenek megyénk termelőszövetkezetei 1965-ben 26—28 százalékkal többet, mint ma. Segít a munkásosztály is, hogy átadja a nagyüzemi termelés megszervezéséhez szükséges tapasztalatokat. Azonban a többet megtermelni, az olcsóbb élelmiszert biztosítani, ez már ez évben is és holnap méginkább a falu lakosságának feladata. Nem lehetetlen és nem túlságosan nehéz feladat ez. Nem, mert termelőszövetkezeteink jelentős része már erős. öt-tízmillió forint értékű árut képes megtermelni. Más ma már a falu osztályszerkezete és a munkához való viszony is, mint akár csak egy esztendővel ezelőtt. Egységesebb, s a közös munka, a közös akarás nyomán egyre inkább egységes lesz a falu. Hiszen ma már nem az évekkel ezelőtti osztályhelyzet, hanem a végzett munka az emberek megítélésének alapja. S olyan ember nincs — vagy csak igen elvétve akad —, aki ellensége, ellenlábasa lenne a jónak, a holnapi boldogulásnak, a maga és gyermekei boldogulásának. Nem hiányzik, egyre tevékenyebb ma már a megfelelően képzett szakgárda. S hogy egyre több szakember legyen, egyre több falusi fiatal képezze magát mezőgazdásszá. ehhez az állam biztosítja a feltételeket, s mind több áldozatot vállalnak a termelőszövetkezetek is. A többtermelés alapvető feltételei, a lehe“ tőségek tehát biztosítottak. Biztosítottak ahhoz, hogy megyénk két-három év múlva 50 százalékkal több élelmiszert adjon, mint ma, hogy olcsóbb árut kapjon a város, a népgazdaság, hogy lényegesen magasabb legyen a tsz-tagság jövedelme, s mindezek következtében erősödjék társadalmi fejlődésünk szilárd alapja: a munkás-paraszt szövetség. Barcsa Sándor Virágba borult gyümölcsfaerdők Borsodban Borsodban is „behozta” a késést a természet a szinte nyárias időjárással, s kivirágoztak , a korai termést hozó gyümölcsfák. | Pompás látványt nyújt Gönc környékén a Kossuth Termelőszövetkezet 12 holdas nagyüzemi kajszibarackosa, Tokaj- | Hegyalján pedig a déli, napsütéses oldalakon a virágba borult mandulafák. Tárcái, Mád, : Tokaj környékén több mint 15 ezer mandulafa virágzik. A Bükk déli lejtőitől védett Szo- molya község korai, ropogós j cseresznyéjéről híres. A virágzás itt is időben történt. A , 30 ezer fán a virágok berako- í dottsága jó, az idén is bő ter- | mcst Ígérő az elsősorban be- I főzésre és exportra kerülő szo- molyai cseresznye. A Bodrog- és Taktaközben, ahol az állami gazdaságoknak von összefüggő, nagyüzemi gyümölcsöse, Györgytarló, Takta Harkány környékén felejthetetlen látvány a több száz holdon piros bimbóba pattant almáskertek, cseresznye- és meggy-ültetvények. A szakemberek véleménye szerint a virágzás igen kedvező körülmények között, nagy hőmérsékleti ingadozás nélkül kezdődött meg és a szokásos májusi fagyokig be is fejeződik; így a dús virágzás alapján jók a terméskilátások. A dy-híd követ kézi k. A legújabb típusú autóbuszon a kalnuznő mikrofonba mondja a következő megállót.-k Foto: Szabados V***¥¥¥¥¥¥*¥¥¥¥***¥*¥¥¥¥*¥*¥¥¥********¥*¥¥¥¥ Előre lépnek-e a vécseiek ? ' MASOKNAK IS, nekem is úgy tűnt, mintha a hernádvé- cseiek nem előre, hanem hátrafelé lépegettek volna termelés dolgában. Az encsi járás Forró utón második legnagyobb községe Hernádvécse, de hát mindkét falut a sereghajtók között emlegették még tavaly is. A tavaszi munkában a for- róiak megemberelték magukat, s ahogy mondani szokták: feltörlek. Kíváncsi voltam, a hemád- vécseiekre hátott-e az országszerte megindult kibontakozás, okultak-e a felszaporodott gondokból, bajokból, szóval: nekiállnak-e végre boldogulásuk elakadt szekerének? Az elnököt, Vasas Pali bácsit kerestem. Nem volt otthon. A főkönyvelőt, Rozgonyi Lászlót kérdeztem: — Más lesz-e az idei esztendő? — Hát, nem tudom — mutatott ki a nyitott ablakon a távoli dombokra, a keserűs tik- kadt, esőtváró, szürke földjeire. — Csak az időjáráson múlik? Hangsúlyomból megértette, mire gondolok, s már nyúlt is a kimutatások után. — A burgonya elsejéig földbe kerül, s csak a kukorica lesz hátra, de azzal is végzünk határidőre. Bátran kijelenthetem, hogy végzünk, mert most más az emberek hozzáállása. — A báró mit hozott lei ezekből a földekből, nincs valami statisztikájuk? — Semmi az égadta világon, semmi, még a régi, kis tsz-től sem örököltünk ilyen kimutatást. Egyet azonban biztosra vehetünk, azt, amit a volt gazdák mondanak. — ök — legalábbis ezt állítják — a dupláját is megtermelték ezeken a földeken. A főmérnök mindenkit fogad... u;. ,.l, nem találtam Meg soha egyedül jrodá_ jjában Neuhöffer Ernő főmérnököt. Mindig beszélgetett valakivel. Műszakiakkal, hengerészekkel, vagy éppen valamelyik osztályvezetővel. Amikor legutóbb felkerestem. Tokaji Károly, a gyár egyik portása ült vele szemben. Beszélgettek, mintha barátok lettek volna. Arról, hogy milyen gyorsan elszálltak az évek, Károly bácsi nyugdíjba vonul. Tanácsot kért a főmérnöktől. S ez így megy reggeltől estig. A főmérnök állandóan fogad. Mindenre van ideje. Igaz, gyakran hazaviszi az aktákat, otthon is dolgozik, de az még soha nem fordult elő, hogy azt mondja valakinek: Most nincs időm, jöjjön máskor. Aztán az sem baj, ha egyszerre ketten-hárman jS vannak nála. Mert nem titkokról folyik a beszélgetés; Borsodnádasd és benne a nagymúltú, híres lemezgyár élete, az emberek élete nyitott könyv, itt mindenki mindenkit ismer. Bátran beszélnek egymás előtt az emberek. És Ernő bácsihoz úgy jönnek, mint az apjukhoz, mint olyan emberhez, aki segít, aki barát, aki nemcsak a lemezgyár nagytudású főmérnöke, hanem tanácsadó is, ha szük- léges. Portrét írni erről a nagy fetat megjárt emberről, nehéz vállalkozás lenne; Mert nem tudja az ember, mit hagyjon ki Neuhöffer Ernő roppant gazdag életéből, amelyet ebben a vadregényes, hegyek közé szorult kis ipartelepen mindenki ismer. Ismerik akaratát, erejét, nagy műszaki tudását, fáradhatatlan munkáját, amely- lyel építi, fejleszti, segíti a gyárat, s az embereket. Mosolyog, majd erősen a szemembe néz, aztán ezt mondja: — Messze van ez a gyár a központtól. így aztán kevés hivatalos szerv keres fel, s ez igen jó. Mert így több időm jut az emberekkel való foglalkozásra. Huszonöt éve dolgozik a Borsodnádasdi Lemezgyárban. Csoda-e, hogy mindenki megszerette? Ónozó segédmunkásként kezdte, pedig mérnöki diplomával lépte át a gyár kapuját. Hiába végezte el a műszaki egyetemet, nem vették fel mérnöknek. Nem bánta. Az apja mellé került, aki szakmunkás volt az egyik üzemben. Aztán bejárta az országot, a nagy gazdasági válság idején együtt élte a bizonytalanság napjait a munkásokkal. Később visszajött Nádasdra. s volt osztályvezető, főtechnológus, majd 1957-ben lett a gyár főmérnöke. Univerzális ember? Több, sokkal több annál. Nyolc külföldi folyóirat sorakozik az egyik szekrényében. Ő fordítja le a lemezgyártásról szóló különféle szakcikkeket, beszél, ír és olvas angol, német és orosz nyelven. Az országban először Borsodnádasdon helyezték üzembe a füstgázhasznosító berendezést. A kísérleteket a főmérnök vezette. S ezt követték a nagy, országos jelentőségű munkák. Két társával kidolgozta Neuhöffer Ernő a transzformátorlemezek ridegségének megszüntetését, s a találmányt szabadalmazták. Az országban ő foglalkozik a ne- mesacélpácolási kísérletekkel. Az ő irányítása mellett dolgozták ki a savállólemezek hazai gyártásának technológiáját. Most kéri Neuhöffer Ernőtől a nemesacélgyártási terveket az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. A terv szerint 100 tonna saválló nemesacélt gyártanak az idén, de lehet, hogy többet, esetleg 280 tonnát. Ennek a munkának, illetve sikeres kísérletnek is felmérhetetlen a jelentősége. A távolabbi tervek szerint évente majd ötezer tonnát gyártanak ebből a lemezből, ha megkapják a szükséges berendezéseket. Érdemérmet, majd munkaérdemrendet kapott. Járt Ausztriában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában. Kelet- Németországban, tanulmányozta a lemezgyártás különféle módszereit, s gazdag tapasztalatokkal tért haza. Nem rejti véka alá a tudását, tanítja, neveli a fiatal mérnököket, üzemvezetőket. Most őt javasolták a Jugoszláviában megtartandó szakmai konferenciára, ahol mint a transzformá- torlemezgyártás magyar szakértője vesz részt, és ad tanácsokat a többi szakembernek. A gyár dolgozói kirándulásokat rendeznek, s meghívják a főmérnököt is. Neuhöffer Ernő viszi magával a hegedűjét és húzza a talpalávalót, együtt szórakozik a munkásokkal. Nemrégen a sportkör elnökévé választották, hiszen ahhoz is ért, valamikor hírneves sportolóként ismerték a környéken. Kapcsolatot tart az Országos Műszaki Könyvtárral, figyelemmel kíséri a szaklapokat. Újításaiért megkapta a Kiváló újító kitüntetés aranyfokozatát. Segíti a gyár újítóit. Igen, Neuhöffer Ernő főmérnök több mint univerzális ember. Igen sokoldalúan képzett műszaki vezető. Egyszerű, szerény és közvetlen. Pedig dicsekedhetne azzal is, hogy ma már 80 ezer tonna lemezt termel az öreg, de most már egyre fiatalodó gyár, amely 1863- ban kezdte meg a profilhengerlést Ehelyett arról beszél, hogy milyen nagyszerű emberek a szocialista brigádok tagjai. Itt van például a No- vák-brigád, amely már három esetben nyerte el a szocialista elmet. Arról beszél, hogy nincs nagyobb öröm, mint az, amikor érzi az ember, hogy szeretik és bíznak benne a munkások, a hengerészek. Arról beszél, hogy milyen nehéz a lemezhengerészek munkája, akik nagy erőkifejtéssel hajtogatják a forró lemezeket. Mert ezt a munkát még nem sikerült teljesen gépesíteni. Azt mondta a főmérnök: — Milyen kár, hogy sok minden nem fér bele a nyolc órás munkaidőbe... — S most, amikor a gazdálkodási feltételek jobbak, mint bármikor ezelőtt, mért nem sikerül? Rozgonyi elvtárs elgondolkozik. — Az okát mindnyájan nagyon jól tudjuk. Amikor az említett gazdák a dupláját hozták ki a vécsei határból, akkor nemcsak a gazda törte magát a földműveléssel, hanem a családnak szinte apra- ja-nagyja részt vett abban, a föld kétszer, sőt háromszor annyi munkát kapott, s nem volt hálátlan. — De ismét csak a statisztikával hozakodom elő. A szántónk valamivel több, mint 1500 hold. Tagjaink száma papíron 244, a valóságban azonban csak száz emberre számíthatunk, mert hetven nyugdíjasunk van, jelenleg 35-en várják nyugdíjaztatásukat. így állunk. Útközben összeakadtam az sei. Magabiztos volt. ♦ — A közös munkában való részvétel, a szorgalom lényegesen javult, elértük végre, hogy annyi gyalogmunkásunk volt a tavaszi tennivalókhoz, amennyi kellett. Tavaly tavasszal még nem volt a tsz- nek saját erőgépe — most kettő van —, munkagép is megakad. Bízunk benne, hogy jobb lesz az idei év. A VÉCSEI tsz-tagok, amikor .megismerték a tervet, miből Meg többet akar.^ Meg aztymennyjt akarnak elérni, inmondja ez az őszülő, 54 évesí^gjjb mosolyogtak, mint aggo- ember: ídnlmaskodtak. Cukorrépából — Nem szeretem, ha a hibák 30 mázsát terveztek, s tavaly, sokáig élnek, mert akkorJa mindent ölő aszályban is könnyen gyökeret eresztenek... J128 mázsát termeltek holdanEs küzd ellenük. És ma is ♦ ként, nem lehetetlen az sem, nagy terveket, elképzeléseket? hogy elérjék a 200 mázsát. Ku- forgat a fejében. Még sok min-jj-oricából, burgonyából sem a dent szeretne megvalósítani,^ plafont>- tervezték. Kiszámí- gazdagítani akarja a lemez-hogy csak a premizá- gyártás történetét, amelyet ♦ 1/j^ból 264 ezer forint üti a takönyvalakban is szeretne! gok markát, anélkül, hogy a majd megjelentetni nyugdíjba-♦munkaegység-érték csökkenne, vonulása után. 2 Igen, a premizálás, ettől sokat Nem parttag Neuhöffer Er-*várnak a tsz vezetői — no, nő főmérnök, de minden tu-Jnem csodát várnak tőle, csu- ^m.°8atla a Párt poli-fpán azt, hogy a családtagok is tikáját. Őszintén kijelenti: {segítenek majd. nem marad — Most igazán reális és he-ikapálatlan a föld. S ha így lyes a párt politikája. minden*ieSz végre Hernádvécsén is, erejével támogatni kell min-2 túljutnak életük egy nehéz den becsületes embernek. íszakaszán, egyenesbe zökken a Gyorsan elköszöntem,♦vécseiek maguk hibájából el- • mert ismét nyílt?akadt szekere — a közös báláz ajtó, egy üzemi munkás ke-Idogulás szekere Ez elsősori m resté Ernő bácsit. Úgy láttam, $ raj tűk múlik, s sak másodvalamilyen lakatosféle szak-ésorban az időjá son. Az időmunkás, régi ismerőse jöttjjárást nem áll aég módunk- hozzá. A titkárnő ezt az em-^ban megváltóit: ni — jó an- bert is beengedte. Itt ez a rend fkával azonban megelőzhetjük, és azt hiszem, tökéletes, mert*hogy7 elvegye szánktól a ke- az élet diktálja és ezért sok-? nyerek he ••• elpusztítsa mun- színű, eleven és építő. ikánk vái! hasznát Szegedi Lászlé x G. Sí.
