Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-27 / 97. szám

Éljen a szocializmust épít© magyar nép! Lengyel vendégeink Mint már hírül adtuk, szerdán megérkeztek Miskolcra a katowicei zeneművészeti szakiskola küldöttei. A művész­tanárokból és növendékekből álló csoport tegnap, csütörtökön Sárospatakon járt és este hangversenyt adott. Ma, pénteken este Miskolcon, a Zeneművészeti Szakiskola hangversenyter­mében adnak koncertet. Képünkön a vendégek egyik cso­portja; baloldalon Horváth Kiss László üdvözli a testvérváros zeneművészeit. Foto; Szabados a legjobb munkát végző MSZBT-aktivákat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Borsod megyei elnök­sége ma délelőtt 11 órakor ün­nepséget rendez a pártiskola klubhelyiségében, ahol az MSZBT aranykoszorús jelvé­nyével tüntetik ki a legjobb munkát végző MSZBT-aktivá­kat. Délután öt órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban ünnepi társulati ülés lesz, amelyen a színház kollektívá­ját tüntetik ki a magyar— szovjet barátság elmélyítése, a szovjet kultúra ápolása terén végzett jó munkájáért az MSZBT aranykoszorús pla­kettjével. A kitüntetéseket Kristóf István elvtárs, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság országos főtitkára adja át. Hétezer biztosítás egy félév alatt Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak kérésére az elmúlt esztendőben az Állami Bizto­sító létrehozta az üzemi önse­gélyező csoportokat. Az önse­gélyező csoportok tagjai az ál­taluk befizetett biztosítási ösz- szegek alapján egyszerre több­féle jogot élveznek. A halál, a baleset esetére kötött biztosí­tás kiterjed több szociális jut­tatásra is. Az önsegélyezési csoportok tagjai szüléskor, vagy hirtelen bekövetkezett halál esetén segélyt kapnak az Állami Biztosítótól. Az újj biztosítási formát szí­vesen fogadták az Ózdi Ko­hászati Üzemek dolgozói. 1961 második felében mintegy hét­ezren kérték az önsegélyezési csoportba való felvételüket. 1962 első negyedévében 1200 újabb jelentkezőt biztosítottak az Állami Biztosító ózdi üzemi kirendeltségének dolgozói. Többen már meg is győződ­tek arról, hogy mivel jár az élet-, balesetbiztosítás. Példá­ul N. A. borsodbótai lakos, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zója mindössze 2 hónapig volt tagja a biztosítási önsegélyező csoportnak. Súlyos balesete és elhunyta után családja több mint 27 ezer forint kártérítés­ben részesült. A biztosítási kirendeltség dolgozói érdeklődésünkre azt is elmondották, hogy csupán az Ózdi Kohászati Üzemeknél eb­ben az esztendőben már 400 dolgozónak nyújtottak segélyt különböző jogcímen. Mindenki egyért — egy Készül a virágoskert x-x.v é >• .■ vt.áwt'Y" >«*.«* • »>**»>* Az abaújkéri Gyógypedagógiai Intézet apró növendékei .Toó Judit nevelő irányításával virágágya- kát készítőnek. Az apróságok már előre örülnek a kezük munkája nyomán majdan sok színben tarkálló virágos kertnek. Foto: Szabados György U add mondjak el egy igaz történetet. Szabó1. Bertalan diósgyőri lakos levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben ismerteti, hogy harmincegy éves, tűzoltó volt, de meg­betegedett nyolc esztendővel ezelőtt, azóta 600 forint rokkantsági nyugdíjat kap. Fele­sége is dolgozik, s van egy kilenc éves kis­lányuk. Idézek néhány sort leveléből. „ ... megőrjít a tétlenség, az emberektől való elszakítottság, az alkotás utáni vágy, a testi-lelki tespedés, Elég volt a kényszerű tétlenségből, a meleg szobából: dolgozni aka­rok. Nem a pénzért, a munka ellenértékéért. Nem! A munkáért, az alkotás lázáért...” Szakmát szeretne tanulni, olyan szakmát, amelyet beteg, nyomorék lábbal is meg tudna tanulni. Nem hiszi, hogy ez a társadalom száraz paragrafusok mögé bújna, hogy ne segítene rajta, még akkor is, ha ez nehézsé­gekbe ütközik. A Fém- és Faipari Vállalat igazgatójával és párttitkárával kopogtattunk be a kis diós­győri lakásba. Hátha lehet Szabó Bertalanból rádiószerelő szakmunkás? A vállalat felvenné segédmunkásnak, három évig tanulhatna, s aztán letehetné a szakmunkás vizsgát. És hallgattuk az ember leikéből felszakadó, súlyos és döbbenetes vallomást. — Meg tudnám csinálni, higgyék el. .Gye­rekkoromtól érdekeltek ezek a dolgok, s mióta megbetegedtem, csak úgy, a magam szórako­zására megjavítottam már egy csomó rádiót meg órát is. Volt egy ismerősöm, rádiószerelő, éjszakákon át boncolgattuk a szerkezetet. Rendes ember volt, megengedte, hogy ott üljek mellette és néha csináljak valamit. Szomszédom órás volt. Segítettem néha a vek­kereket javítgatni, el is lestem néhány dolgot tőle. De ez semmi nem volt, kérem. Nem is akartam pénzért csinálni, nincs is mindig ilyen munka. Rimánkodnom kellett, hogy oly­kor adjanak ide egy ócska vekkert, hadd le­gyen valami dolgom, még én fizetek, könyö­rögtem, csak adják ide. Nem tudják ezt ma­guk megérteni, és ez természetes is, hiszen ahhoz, hogy az ember megértse ebben kell élni és ennyi ideig ... összébb húzom inkább a nadrágszíjat három évig, nem számít, csak lebegjen az ember előtt valami cél. Nem va­gyok még hetven éves, hogy csak pipát meg meleg konyhát kívánjak az élettől. Harminc­egy éves vagyok, értsenek meg, akármibe ke­rül, vissza akarok jutni a lüktető életbe, em­berek közt akarok élni és tenni akarok vala­mit! Megbeszéltek minden részletkérdést, a beteg ember és a vállalat vezetői. Három évig se­gédmunkásként alkalmazzák, közben elsajá­títja a gyakorlati ismereteket és megtanulja az elméletet. Ez persze nehéz lesz. — De azért ne féljen — biztatta a párttitkár —, van nekünk egy szocialista brigádunk, ók bizonyára rendszeresen foglalkoznak majd ma­gával. Nem könnyű az elmélet, különösen azért nem, mert ma már a rádió és a televízió egy szakma. De a mi kollektívánkban bízhat. Meg fog lepődni, milyen szeretettel és segítő­készséggel veszik majd körül... I. örülbelül eddig a történet, amely fel- emelő, szép és mélységesen mai. Egy nagy tanulságot rejt ez a történet és a hozzá hasonló történetek. A társadalom és az ember közötti mély, erős kölcsönhatás mindjobban új tartalommal telítődik: „Mindenki egyért — egy mindenkiért...” Mit jelent ez ebben az esetben? Egyfelől-azt, hogy Szabó Bertalan nem ma­radt és nem maradhat egyedül bajában. A társadalom nem bújik előle száraz parag­rafusok mögé. Nehéz, vagy nem nehéz — meg­oldják a problémát. Sőt, biztatják és erősítik, anélkül, hogy könnyelmű, bizonytalan ígére­teket tennének neki. A társadalom hatalmas, segítő ereje emberséges vezetőkön, készséges munkatársakon, szocialista brigádokban dol­gozó s már másként, szélesebben látó embe­reken át szorítja meg a bajbajutottak kezét A társadalom az egyért, az egyes emberért dolgozik, s az embernek, minden egyes em­bernek akar szebb, jobb, boldogabb életet nyújtani. De a társadalom nem alamizsnát ad az embernek, hanem életcélt, munkát, örömet, és széles kapukat nyit előtte, az alkotás széles kapuit. Másfelől az egyén bízik a társadalomban. Az egyes ember sem alamizsnát vár. Szabó Ber­talan nyugodt, békés, anyagi nehézségektől mentes életet élhetne, de ennél többet akar. Célt. Munkát. Feladatot, melyet rábíznak és ő azt legjobb képességei szerint végrehajthatja. Alkotni, tenni akar. részt venni a lüktető, pezsgő, tevékeny életben. Az egyes emberek látják és érzik, hogy ez a lüktetés és ez a tevé­kenység egy közös célért folyik, s részt kérnek belőle. Az egyén a közösségért akar dolgozni és a közösségben akar élni. Ezért, ha megindító is, nem csodálnivaló, hogy ma ilyen hevesen szakad ki a kényszerű semmittevésre' kárhoztatott emberekből a „valamit^ tenni” könyörgése. Miért is ne lenne ilyen erős és követelő ez a vágy ma, amikor kitárultak az emberi alkotómunka legszebb és leggazdagabb lehetőségei, s amikor tudja az ember: miért adja két keze munkáját. í gy bontakozik ki egyre szebben az egyén és a társadalom harmóniája, s valósul meg mind tökéletesebben a „mindenki egyért — egy mindenkiért” mélyen emberi és kom­munista jelszava. Hall ama Erzsébet Kom mentái* nélkül A Központi Statisztikai Hi­vatal Borsod megyei Igazgató­sága jelenti: Az elmúlt év január 1-i nép- számlálással egyidőben vég­zett lakásösszeírás szerint a megye lakásállománya 190 719 lakás volt. 1949-től 1959-ig a lakások száma 46 821 darabbal nőtt. Ebből 8769 lakás Miskol­con épült. A lakások 37,8 szá­zaléka kettő és több szobás. Az összeírt lakások 12,1 száza­lékában van fürdőszoba, 14.7 százalékában vízvezeték, 75,9 százalékában villany. Megyénkben az elmúlt év végén 55, közüzeminek tekint­hető vízmű volt. Az általuk termelt vízmennyiségből több mint 9 millió köbmétert a ház­tartások kaptak. A Miskolci Gázmű tavaly közel 6 millió köbméter városi gázt termelt. A háztartási gázfo­gyasztók száma 1961. december 31-én 5644 volt. A megye közfürdőiben az el­múlt évben több mint 1 millió 400 ezer ember fordult meg. Ezeknek 55,2 százaléka a strandfürdők látogatója volt. A vállalati kezelésű lakóhá­zak száma 1961 végén me­gyénkben 2396 darab, az ezek­ben lévő lakásbérlemények száma pedig 16 789 darab volt. Lakóházjavításra közel 30 millió forintot költöttek ta­valy. Miskolcon az elmúlt évben 35 millió ember utazott az autóbuszokon és 62 millió a villamosokon. A megye négy városában 1 millió 189 ezer négyzetméter területen végeznek rendszeres úttisztítást. Miskolcon a por­mentes szemétgyűjtő kocsi (I^uka) 3808 tartállyal műkö­dik, s az általa összegyűjtött ^hulladékmennyiség tavaly 46 fezer köbméter volt. t —O— t Szerelik az automatikákat F az uj mádi ásványörlö műben t A csaknem 100 millió forin­tos beruházással készülő új t-mádi ásványőrlőben a porel­szívók, a szűrők és osztályozok, (•valamint a szállítóberendezé­sek szerelését befejezték. Je­lenleg az alsó két emeleten tdolgoznak az őrlők szerelésén. (. A gépek beállítása után tkezdték meg az elektromos £ vezetékek és a műszerek sze- nelését, A mádi ásványőrlőt £ ugyanis teljesen automatizál­nák. Fizikai munkára csak az tanyag tárolóhelyről őrlőműbe (.történő beadásánál, valamint a tmár zsákolt áru vagonokban Jvaié elhelyezésénél lesz szők­eség. A feldolgozást, mázsálást, (.zsákolást mind gépek végzik. (A gépek működtetésére 136 J villanymotort szerelnek fel. (• Az üzem munkáját a műszer- tszobából irányítják, itt szere­lik fel a gépeket irányító és (.ellenőrző műszereket. Ezek se­gítségével teljes pontossággal (.tudják ellenőrizni és irányítani la gyártási folyamatokat. Az (.első ^ automatikák szerelését thétfőn kezdték meg. t A tervek szerint az űj ás- rványőrlő próbaüzemeltetését júliusban kezdik meg. s év vé- t-Cére már naponta 100 tonna riientonitot őrölnek meg. első- fsorban az egyre növekvő ev- íportigényelc kielégítésére. A szocialista módon való: élés megvalósítását nagyon1 elősegíti a tanulás. Soha ilyen; lehetőség dolgozó ember előtt nem volt, mint ma. Soha dol­gozó ember nem válogathatott úgy különféle tanfolyamok, iskolák, technikumok, egyete­mek között, mint ma. A tanu­lás. a politikai és a műszaki tudás fejlesztése nemcsak a munka végzését könnyíti meg. hanem segítségével az ember hamarabb, könnyebben meg­érti a szocializmus nagy cél­jait. is. És hogy a tanácskozás mi­lyen választ adott a „hogyan tovább?”-ra. Hogyan kell dol­goznunk, élnünk, tanulnunk? A választ így lehet rövidért summázni: így. ahogy eddig, csak egy kicsit jobban. Ne má­soljuk le más brigádok mód­szereit. ne essünk formalizmus­ba, hanem a helyi adottságok­nak, körülményeknek, sajátos­ságoknak legjobban megfelelő; módszer szerint próbáljunk haladni az új úton. Elhangzott az országos értekezlethez ha-; sonlóan vállalatonként, üze-i ménként, esetleg szakmánként: tartsunk szocialista brigád-1 vezetői értekezleteket. Az ész-, revételek, tapasztalatok, mód-’ szerek, vélemények kicserélése.] ha nem is olyan mértékben., mint az országos értekezlet.; de mégis csak előre viszi aj közös ügyetj : tönbüntetést is kapott. Mi eb­ben a tanulság? Az — mint ahogy Kádár elvtárs is hang­súlyozta —, hogy szocialista brigádtag, vezető mindenki le­het ebben az országban, aki szocialista módon akar dol­gozni, élni, tanulni, aki hasz­nos polgára akar lenni a szo­cialista társadalomiak. Több felszólaló szbé^ arról, hogy nem kapnak kellő segítséget a szakszervezettől, a műszaki vezetéstől. Mások szóvátették, hogy nem értéke­lik rendszeresen a munkáju­kat. Elhangzott olyan javas­lat is, hogy tegyék a mű­vezetők kötelességévé, hogy jobban foglalkozzanak a szoci­alista brigádmozgalommal, jobban segítsék e versenyben a részvevőket. Nem mondom azt, hogy nálunk a DlMÁVAG- ban minden tökéletes. Itt is akad javítanivaló. Mi azonban olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szakszervezet elismerésre méltóan foglalko­zik a mozgalommal és a mű­szaki vezetéstől is megkapunk minden segítséget. Igen jel­lemző például, hogy Hámori Sándor elvtárs, a gyáregység vezetője patronál bennünket. Tapasztalatból beszélek. Az emberneveléshez tartozik az is, hogy a brigád a műszaki veze­tőt is meggyőzi, miért kell szocialista módon dolgozni, élni, tanulni. A brigád akkor érhet el nagy sikert, ha a mű­szaki vezetőt is sikerül be­vonni a kollektívába; rából, nem lehet különféle szabályok, előírások alapján nevelni. Minden brigád más­más körülmények között dol­gozik, él, mindenütt más és más módszerekre van szükség. Abból kell kiindulni, hogy minden emberben vannak ké­pességek, jótulajdonságok és minden emberben vannak ap- róbb-nagyobb hibák is. Minden kis közösségnek az adott sajá­tosságoknak megfelelően kell az emberekben kifejleszteni a jót és elsorvasztani a rosszat. Ehhez nagy türelem kell, és nagv önuralom. Először önma­gamat kell megnevelnem, hogy mások nevelésével is foglal- kozhassam s ha valahol igen, akkor itt igazán szükség van a megértésre. Az emberek, mint mondottam, meg-megbotlanak. Az emberi gyengeségeket el­nézni nem lehet, de az embe­reket meg kell és meg lehet érteni. Meg kell keresni a hibák okozóit s az okok meg­szüntetésével kell segíteni az embereket, hogy gondolkozás­ban, nézetekben szocialista em­berré formálódjanak. Szó esett arról: egyes helye­ken olyan téves nézetek ural­kodnak, úgy vélik, hogy csak párttag lehet szocialista bri­gádtag. Az értekezleten többek között felszólalt Szilágvi Imre ormosbányai vájár. Elmon­dotta. hogy amikor létrehozták a brigádot, egyetlen párttag volt. benne: ő. a brigádvezető. A brigádban van két tag. aki előzőleg valami ok végett bör­v Uj úton járunk... Nemrégiben zajlott le Budapesten a Szocialista Brigádvezetők I. Országos Tanácskozása. Az érte­kezleten 51 borsodi brigádvezető között részt vett Lódi Sándor elvtárs, a DIMAVAG egyik szocialista brigádjának tagja. Lódi Sándor így számol be a ta­nácskozásról: sével. A szocializmust nem elég csak gazdaságilag erősí­teni, fejleszteni, hanem a szo­cializmushoz szocialista embe­rekre is szükség van. Általános tapasztalat — ezt mutatta ez a tanácskozás is —, hogy a szocialista brigádmoz­galom hármas jelszavából leg­könnyebb megvalósítani az el­sőt. Pedig szocialista módon dolgozni sokszor nagyon ne­héz. Egy-egy brigád munkáját akadályozza a szervezetlenség, anyaghiány, szűk keresztmet­szet, a régi módszerhez való makacs ragaszkodás. Mégis, a szocialista címért küzdő brigá­dok a termelési feladatokat megvalósítják, szebbnél szebb eredményeket érnek el. Van­nak munkák, amelyek elvég­zése már-már hősiességnek számít. Nehezebb szocialista módon élni. Ezzel van a leg­több gond. A tanácskozás részt­vevőinek legnagyobb részét az foglalkoztatta: milyen is le­gyen valójában a szocialista ember és hogyan is lehet leg­hatásosabban, legeredménye­sebben átformálni az embere­ket. Az értekezlet nem adott „sémát” az emberneveléshez. Az embereket nem lehet brosú­■ , mondanom Azt hiszem, ^ kell. hagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehettem a Szocia­lista Brigádvezetök I. Országos Tanácskozásán. Beszéltem több brigádveze tővel. Megállapítot­tam, hogy nemcsak én, hanem valamennyien azzal az óhajjal utaztunk Budapestre, hogy se­gítséget, iránymutatást kap­junk további munkánkhoz. Vá­laszt kapjunk a „hogyan to- vább?”-ra. A tanácskozás nagyon sokat adott. Ügy érzem, ez a nap történeltni jelentőségű és arany betűkkel lesz beírva a szocia­lizmus építésének történelmé­be. A tanácskozás megmutatta, hogy a szocialista brigád moz­galom, szocialista életünk új hajtása három év alatt igen sokat fejlődött. Figyeltem a felszólalásokat. Minden ember arról beszélt — és ezt mutat­ják az eredmények is —, hogy a mozgalomban résztvevők új úton járnak, más célokat tűz­nek maguk elé, másképpen akarnak dolgozni, élni, tanulni, mint bármelyik más verseny­lóiméban résztvevők. E ver­seny nem öncélú, szorosan ftsszefügg a szocializmus építé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom