Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-27 / 97. szám
Éljen a szocializmust épít© magyar nép! Lengyel vendégeink Mint már hírül adtuk, szerdán megérkeztek Miskolcra a katowicei zeneművészeti szakiskola küldöttei. A művésztanárokból és növendékekből álló csoport tegnap, csütörtökön Sárospatakon járt és este hangversenyt adott. Ma, pénteken este Miskolcon, a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében adnak koncertet. Képünkön a vendégek egyik csoportja; baloldalon Horváth Kiss László üdvözli a testvérváros zeneművészeit. Foto; Szabados a legjobb munkát végző MSZBT-aktivákat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Borsod megyei elnöksége ma délelőtt 11 órakor ünnepséget rendez a pártiskola klubhelyiségében, ahol az MSZBT aranykoszorús jelvényével tüntetik ki a legjobb munkát végző MSZBT-aktivákat. Délután öt órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban ünnepi társulati ülés lesz, amelyen a színház kollektíváját tüntetik ki a magyar— szovjet barátság elmélyítése, a szovjet kultúra ápolása terén végzett jó munkájáért az MSZBT aranykoszorús plakettjével. A kitüntetéseket Kristóf István elvtárs, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos főtitkára adja át. Hétezer biztosítás egy félév alatt Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak kérésére az elmúlt esztendőben az Állami Biztosító létrehozta az üzemi önsegélyező csoportokat. Az önsegélyező csoportok tagjai az általuk befizetett biztosítási ösz- szegek alapján egyszerre többféle jogot élveznek. A halál, a baleset esetére kötött biztosítás kiterjed több szociális juttatásra is. Az önsegélyezési csoportok tagjai szüléskor, vagy hirtelen bekövetkezett halál esetén segélyt kapnak az Állami Biztosítótól. Az újj biztosítási formát szívesen fogadták az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói. 1961 második felében mintegy hétezren kérték az önsegélyezési csoportba való felvételüket. 1962 első negyedévében 1200 újabb jelentkezőt biztosítottak az Állami Biztosító ózdi üzemi kirendeltségének dolgozói. Többen már meg is győződtek arról, hogy mivel jár az élet-, balesetbiztosítás. Például N. A. borsodbótai lakos, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója mindössze 2 hónapig volt tagja a biztosítási önsegélyező csoportnak. Súlyos balesete és elhunyta után családja több mint 27 ezer forint kártérítésben részesült. A biztosítási kirendeltség dolgozói érdeklődésünkre azt is elmondották, hogy csupán az Ózdi Kohászati Üzemeknél ebben az esztendőben már 400 dolgozónak nyújtottak segélyt különböző jogcímen. Mindenki egyért — egy Készül a virágoskert x-x.v é >• .■ vt.áwt'Y" >«*.«* • »>**»>* Az abaújkéri Gyógypedagógiai Intézet apró növendékei .Toó Judit nevelő irányításával virágágya- kát készítőnek. Az apróságok már előre örülnek a kezük munkája nyomán majdan sok színben tarkálló virágos kertnek. Foto: Szabados György U add mondjak el egy igaz történetet. Szabó1. Bertalan diósgyőri lakos levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben ismerteti, hogy harmincegy éves, tűzoltó volt, de megbetegedett nyolc esztendővel ezelőtt, azóta 600 forint rokkantsági nyugdíjat kap. Felesége is dolgozik, s van egy kilenc éves kislányuk. Idézek néhány sort leveléből. „ ... megőrjít a tétlenség, az emberektől való elszakítottság, az alkotás utáni vágy, a testi-lelki tespedés, Elég volt a kényszerű tétlenségből, a meleg szobából: dolgozni akarok. Nem a pénzért, a munka ellenértékéért. Nem! A munkáért, az alkotás lázáért...” Szakmát szeretne tanulni, olyan szakmát, amelyet beteg, nyomorék lábbal is meg tudna tanulni. Nem hiszi, hogy ez a társadalom száraz paragrafusok mögé bújna, hogy ne segítene rajta, még akkor is, ha ez nehézségekbe ütközik. A Fém- és Faipari Vállalat igazgatójával és párttitkárával kopogtattunk be a kis diósgyőri lakásba. Hátha lehet Szabó Bertalanból rádiószerelő szakmunkás? A vállalat felvenné segédmunkásnak, három évig tanulhatna, s aztán letehetné a szakmunkás vizsgát. És hallgattuk az ember leikéből felszakadó, súlyos és döbbenetes vallomást. — Meg tudnám csinálni, higgyék el. .Gyerekkoromtól érdekeltek ezek a dolgok, s mióta megbetegedtem, csak úgy, a magam szórakozására megjavítottam már egy csomó rádiót meg órát is. Volt egy ismerősöm, rádiószerelő, éjszakákon át boncolgattuk a szerkezetet. Rendes ember volt, megengedte, hogy ott üljek mellette és néha csináljak valamit. Szomszédom órás volt. Segítettem néha a vekkereket javítgatni, el is lestem néhány dolgot tőle. De ez semmi nem volt, kérem. Nem is akartam pénzért csinálni, nincs is mindig ilyen munka. Rimánkodnom kellett, hogy olykor adjanak ide egy ócska vekkert, hadd legyen valami dolgom, még én fizetek, könyörögtem, csak adják ide. Nem tudják ezt maguk megérteni, és ez természetes is, hiszen ahhoz, hogy az ember megértse ebben kell élni és ennyi ideig ... összébb húzom inkább a nadrágszíjat három évig, nem számít, csak lebegjen az ember előtt valami cél. Nem vagyok még hetven éves, hogy csak pipát meg meleg konyhát kívánjak az élettől. Harmincegy éves vagyok, értsenek meg, akármibe kerül, vissza akarok jutni a lüktető életbe, emberek közt akarok élni és tenni akarok valamit! Megbeszéltek minden részletkérdést, a beteg ember és a vállalat vezetői. Három évig segédmunkásként alkalmazzák, közben elsajátítja a gyakorlati ismereteket és megtanulja az elméletet. Ez persze nehéz lesz. — De azért ne féljen — biztatta a párttitkár —, van nekünk egy szocialista brigádunk, ók bizonyára rendszeresen foglalkoznak majd magával. Nem könnyű az elmélet, különösen azért nem, mert ma már a rádió és a televízió egy szakma. De a mi kollektívánkban bízhat. Meg fog lepődni, milyen szeretettel és segítőkészséggel veszik majd körül... I. örülbelül eddig a történet, amely fel- emelő, szép és mélységesen mai. Egy nagy tanulságot rejt ez a történet és a hozzá hasonló történetek. A társadalom és az ember közötti mély, erős kölcsönhatás mindjobban új tartalommal telítődik: „Mindenki egyért — egy mindenkiért...” Mit jelent ez ebben az esetben? Egyfelől-azt, hogy Szabó Bertalan nem maradt és nem maradhat egyedül bajában. A társadalom nem bújik előle száraz paragrafusok mögé. Nehéz, vagy nem nehéz — megoldják a problémát. Sőt, biztatják és erősítik, anélkül, hogy könnyelmű, bizonytalan ígéreteket tennének neki. A társadalom hatalmas, segítő ereje emberséges vezetőkön, készséges munkatársakon, szocialista brigádokban dolgozó s már másként, szélesebben látó embereken át szorítja meg a bajbajutottak kezét A társadalom az egyért, az egyes emberért dolgozik, s az embernek, minden egyes embernek akar szebb, jobb, boldogabb életet nyújtani. De a társadalom nem alamizsnát ad az embernek, hanem életcélt, munkát, örömet, és széles kapukat nyit előtte, az alkotás széles kapuit. Másfelől az egyén bízik a társadalomban. Az egyes ember sem alamizsnát vár. Szabó Bertalan nyugodt, békés, anyagi nehézségektől mentes életet élhetne, de ennél többet akar. Célt. Munkát. Feladatot, melyet rábíznak és ő azt legjobb képességei szerint végrehajthatja. Alkotni, tenni akar. részt venni a lüktető, pezsgő, tevékeny életben. Az egyes emberek látják és érzik, hogy ez a lüktetés és ez a tevékenység egy közös célért folyik, s részt kérnek belőle. Az egyén a közösségért akar dolgozni és a közösségben akar élni. Ezért, ha megindító is, nem csodálnivaló, hogy ma ilyen hevesen szakad ki a kényszerű semmittevésre' kárhoztatott emberekből a „valamit^ tenni” könyörgése. Miért is ne lenne ilyen erős és követelő ez a vágy ma, amikor kitárultak az emberi alkotómunka legszebb és leggazdagabb lehetőségei, s amikor tudja az ember: miért adja két keze munkáját. í gy bontakozik ki egyre szebben az egyén és a társadalom harmóniája, s valósul meg mind tökéletesebben a „mindenki egyért — egy mindenkiért” mélyen emberi és kommunista jelszava. Hall ama Erzsébet Kom mentái* nélkül A Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei Igazgatósága jelenti: Az elmúlt év január 1-i nép- számlálással egyidőben végzett lakásösszeírás szerint a megye lakásállománya 190 719 lakás volt. 1949-től 1959-ig a lakások száma 46 821 darabbal nőtt. Ebből 8769 lakás Miskolcon épült. A lakások 37,8 százaléka kettő és több szobás. Az összeírt lakások 12,1 százalékában van fürdőszoba, 14.7 százalékában vízvezeték, 75,9 százalékában villany. Megyénkben az elmúlt év végén 55, közüzeminek tekinthető vízmű volt. Az általuk termelt vízmennyiségből több mint 9 millió köbmétert a háztartások kaptak. A Miskolci Gázmű tavaly közel 6 millió köbméter városi gázt termelt. A háztartási gázfogyasztók száma 1961. december 31-én 5644 volt. A megye közfürdőiben az elmúlt évben több mint 1 millió 400 ezer ember fordult meg. Ezeknek 55,2 százaléka a strandfürdők látogatója volt. A vállalati kezelésű lakóházak száma 1961 végén megyénkben 2396 darab, az ezekben lévő lakásbérlemények száma pedig 16 789 darab volt. Lakóházjavításra közel 30 millió forintot költöttek tavaly. Miskolcon az elmúlt évben 35 millió ember utazott az autóbuszokon és 62 millió a villamosokon. A megye négy városában 1 millió 189 ezer négyzetméter területen végeznek rendszeres úttisztítást. Miskolcon a pormentes szemétgyűjtő kocsi (I^uka) 3808 tartállyal működik, s az általa összegyűjtött ^hulladékmennyiség tavaly 46 fezer köbméter volt. t —O— t Szerelik az automatikákat F az uj mádi ásványörlö műben t A csaknem 100 millió forintos beruházással készülő új t-mádi ásványőrlőben a porelszívók, a szűrők és osztályozok, (•valamint a szállítóberendezések szerelését befejezték. Jelenleg az alsó két emeleten tdolgoznak az őrlők szerelésén. (. A gépek beállítása után tkezdték meg az elektromos £ vezetékek és a műszerek sze- nelését, A mádi ásványőrlőt £ ugyanis teljesen automatizálnák. Fizikai munkára csak az tanyag tárolóhelyről őrlőműbe (.történő beadásánál, valamint a tmár zsákolt áru vagonokban Jvaié elhelyezésénél lesz szőkeség. A feldolgozást, mázsálást, (.zsákolást mind gépek végzik. (A gépek működtetésére 136 J villanymotort szerelnek fel. (• Az üzem munkáját a műszer- tszobából irányítják, itt szerelik fel a gépeket irányító és (.ellenőrző műszereket. Ezek segítségével teljes pontossággal (.tudják ellenőrizni és irányítani la gyártási folyamatokat. Az (.első ^ automatikák szerelését thétfőn kezdték meg. t A tervek szerint az űj ás- rványőrlő próbaüzemeltetését júliusban kezdik meg. s év vé- t-Cére már naponta 100 tonna riientonitot őrölnek meg. első- fsorban az egyre növekvő ev- íportigényelc kielégítésére. A szocialista módon való: élés megvalósítását nagyon1 elősegíti a tanulás. Soha ilyen; lehetőség dolgozó ember előtt nem volt, mint ma. Soha dolgozó ember nem válogathatott úgy különféle tanfolyamok, iskolák, technikumok, egyetemek között, mint ma. A tanulás. a politikai és a műszaki tudás fejlesztése nemcsak a munka végzését könnyíti meg. hanem segítségével az ember hamarabb, könnyebben megérti a szocializmus nagy céljait. is. És hogy a tanácskozás milyen választ adott a „hogyan tovább?”-ra. Hogyan kell dolgoznunk, élnünk, tanulnunk? A választ így lehet rövidért summázni: így. ahogy eddig, csak egy kicsit jobban. Ne másoljuk le más brigádok módszereit. ne essünk formalizmusba, hanem a helyi adottságoknak, körülményeknek, sajátosságoknak legjobban megfelelő; módszer szerint próbáljunk haladni az új úton. Elhangzott az országos értekezlethez ha-; sonlóan vállalatonként, üze-i ménként, esetleg szakmánként: tartsunk szocialista brigád-1 vezetői értekezleteket. Az ész-, revételek, tapasztalatok, mód-’ szerek, vélemények kicserélése.] ha nem is olyan mértékben., mint az országos értekezlet.; de mégis csak előre viszi aj közös ügyetj : tönbüntetést is kapott. Mi ebben a tanulság? Az — mint ahogy Kádár elvtárs is hangsúlyozta —, hogy szocialista brigádtag, vezető mindenki lehet ebben az országban, aki szocialista módon akar dolgozni, élni, tanulni, aki hasznos polgára akar lenni a szocialista társadalomiak. Több felszólaló szbé^ arról, hogy nem kapnak kellő segítséget a szakszervezettől, a műszaki vezetéstől. Mások szóvátették, hogy nem értékelik rendszeresen a munkájukat. Elhangzott olyan javaslat is, hogy tegyék a művezetők kötelességévé, hogy jobban foglalkozzanak a szocialista brigádmozgalommal, jobban segítsék e versenyben a részvevőket. Nem mondom azt, hogy nálunk a DlMÁVAG- ban minden tökéletes. Itt is akad javítanivaló. Mi azonban olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szakszervezet elismerésre méltóan foglalkozik a mozgalommal és a műszaki vezetéstől is megkapunk minden segítséget. Igen jellemző például, hogy Hámori Sándor elvtárs, a gyáregység vezetője patronál bennünket. Tapasztalatból beszélek. Az emberneveléshez tartozik az is, hogy a brigád a műszaki vezetőt is meggyőzi, miért kell szocialista módon dolgozni, élni, tanulni. A brigád akkor érhet el nagy sikert, ha a műszaki vezetőt is sikerül bevonni a kollektívába; rából, nem lehet különféle szabályok, előírások alapján nevelni. Minden brigád másmás körülmények között dolgozik, él, mindenütt más és más módszerekre van szükség. Abból kell kiindulni, hogy minden emberben vannak képességek, jótulajdonságok és minden emberben vannak ap- róbb-nagyobb hibák is. Minden kis közösségnek az adott sajátosságoknak megfelelően kell az emberekben kifejleszteni a jót és elsorvasztani a rosszat. Ehhez nagy türelem kell, és nagv önuralom. Először önmagamat kell megnevelnem, hogy mások nevelésével is foglal- kozhassam s ha valahol igen, akkor itt igazán szükség van a megértésre. Az emberek, mint mondottam, meg-megbotlanak. Az emberi gyengeségeket elnézni nem lehet, de az embereket meg kell és meg lehet érteni. Meg kell keresni a hibák okozóit s az okok megszüntetésével kell segíteni az embereket, hogy gondolkozásban, nézetekben szocialista emberré formálódjanak. Szó esett arról: egyes helyeken olyan téves nézetek uralkodnak, úgy vélik, hogy csak párttag lehet szocialista brigádtag. Az értekezleten többek között felszólalt Szilágvi Imre ormosbányai vájár. Elmondotta. hogy amikor létrehozták a brigádot, egyetlen párttag volt. benne: ő. a brigádvezető. A brigádban van két tag. aki előzőleg valami ok végett börv Uj úton járunk... Nemrégiben zajlott le Budapesten a Szocialista Brigádvezetők I. Országos Tanácskozása. Az értekezleten 51 borsodi brigádvezető között részt vett Lódi Sándor elvtárs, a DIMAVAG egyik szocialista brigádjának tagja. Lódi Sándor így számol be a tanácskozásról: sével. A szocializmust nem elég csak gazdaságilag erősíteni, fejleszteni, hanem a szocializmushoz szocialista emberekre is szükség van. Általános tapasztalat — ezt mutatta ez a tanácskozás is —, hogy a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavából legkönnyebb megvalósítani az elsőt. Pedig szocialista módon dolgozni sokszor nagyon nehéz. Egy-egy brigád munkáját akadályozza a szervezetlenség, anyaghiány, szűk keresztmetszet, a régi módszerhez való makacs ragaszkodás. Mégis, a szocialista címért küzdő brigádok a termelési feladatokat megvalósítják, szebbnél szebb eredményeket érnek el. Vannak munkák, amelyek elvégzése már-már hősiességnek számít. Nehezebb szocialista módon élni. Ezzel van a legtöbb gond. A tanácskozás résztvevőinek legnagyobb részét az foglalkoztatta: milyen is legyen valójában a szocialista ember és hogyan is lehet leghatásosabban, legeredményesebben átformálni az embereket. Az értekezlet nem adott „sémát” az emberneveléshez. Az embereket nem lehet brosú■ , mondanom Azt hiszem, ^ kell. hagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehettem a Szocialista Brigádvezetök I. Országos Tanácskozásán. Beszéltem több brigádveze tővel. Megállapítottam, hogy nemcsak én, hanem valamennyien azzal az óhajjal utaztunk Budapestre, hogy segítséget, iránymutatást kapjunk további munkánkhoz. Választ kapjunk a „hogyan to- vább?”-ra. A tanácskozás nagyon sokat adott. Ügy érzem, ez a nap történeltni jelentőségű és arany betűkkel lesz beírva a szocializmus építésének történelmébe. A tanácskozás megmutatta, hogy a szocialista brigád mozgalom, szocialista életünk új hajtása három év alatt igen sokat fejlődött. Figyeltem a felszólalásokat. Minden ember arról beszélt — és ezt mutatják az eredmények is —, hogy a mozgalomban résztvevők új úton járnak, más célokat tűznek maguk elé, másképpen akarnak dolgozni, élni, tanulni, mint bármelyik más versenylóiméban résztvevők. E verseny nem öncélú, szorosan ftsszefügg a szocializmus építé-