Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-26 / 96. szám

ESZARMAGYAKORSZAG Csütörtök, 1962. április 26. r* Egy új otthon új programja Rpai váova teljesül má* negl Vagya. jus elsején a Szikszói kulturális élet vezetői­nek és Szikszó egész népének: ezen a napon avatják íel az új művelődési otthont. Különösen a fiatalok várják már türel metlenül, mert bizony eddig sem a szakköröknek, sem a különféle rendezvényeknek nem tudtak megfelelő helyet biztosítani. Pedig a fiatalok eddig is szívesen dolgoztak a csoportokban, szakkörökben, szívesen töltötték idejüket a hasznos elfoglaltságot adó régi épületben is. Az új otthon most nagyszerű lehetőségeket biztosít a népmű­velés, a művészeti munka fo­kozására, növelésére. A jól tagolt épület sok helyiségében kényelmes helyet kapnak majd a szakkörök, ahol nyugodtab- ban, és nyilván nagyobb ered­ménnyel dolgozhat mindenki. Valószínűleg nagyobb tömeget mozgatnak majd a rendezvé­nyek, a kulturális események is, hiszen egy vonzó, impozáns épületbe a közönség is szíve­sebben látogat el, mint egy kevésbé mutatós helyiségbe. Az otthon átadásával' Szikszó olyan adottsághoz, lehetőség­hez jut, amely kétségkívül ha­tással lesz a község kulturális életének egészére. Természetesen az új épület adta lehetőségeket is csak úgy lehet eredményesen gyümöl- csöztetni, ha hozzáértő embe­rele megfelelő irányítással, megfelelő vezetéssel munkál­kodnak a lehetőségek kihasz­nálásán, ha lelkiismeretesen fáradoznak azért, hogy pezsgő életet vigyenek a falak közé. Ezt az otthont Szikszó kultu­rális életének központjává, bá­zisává lehet tenni, és a fele­lős emberek érthető módon erre is törekszenek. Sikerül el­képzelésüket megvalósítaniuk? Erre csak bizonyos idő múltán kaphatjuk meg a választ. A kezdet biztató. A május elsejei avatási ünnepséggel egyidőben kezdődik a Hernád- menti Kulturális Hónap, mely­nek gazdag programja arra enged következtetni, hogy az otthont a későbbiek folyamán is színes, érdekes élettel töltik meg. A május elsejei ünnepsé­gek és a Hernádmenti Kultu­rális Hónap első napján a mű­velődési otthon csoportjai be­mutató előadást tartanak. Ugyanazon a napon több kiál­lítást is megnyitnak. A klub­szobákban és a könyvtárszo­bákban a község felszabadulás utáni történetéből, a kézi­munka szakkör anyagaiból és a mai magyar irodalom ter­A miskolci első „Ki mit tud?“ Vasárnap déleilőtt fél 11-kor került sor Miskolcon először a tv-ből már jól ismert és nagy népszerűségnek örvendő „Ki mit tud?" műsorra. Az Uttörőház hangszórója a legszebb úttörő- és mozgalmi dalokat sugározta. Halász István elvtárs, ki- szista rajvezető köszöntötte a közönséget és felkérte a részt venni szándékozó kispajtáso­kat, hogy jelentkezzenek a színpadon. Ennek a vetélkedő­nek nem az volt a célja és a lényege, mint a TV-rendezte műsornak, hanem kizárólag a kispajtások délelőtti szórakoz­tatását biztosította. Első számként egy leány énektrió került a színpadra (Sárosi Judit, Kresznavszki Ágnes, Kollár Irén, a VI. sz. általános iskola VII. osztályos tanulói). Először a Nyírfácska, majd a Ha jő a csendes alkony című dalt énekelték. Szereplé­sük kiváltotta az ifjú hallga­tók elismerését. Később tudtuk meg, hogy a városi kulturális szemlén tovább jutottak a me­gyei döntőbe. Ezután monológok, versek, Zeneszámok következtek. Kel­lemes élményt jelentett Révész Ottila, a XVII. sz. iskola tanu­lójától Mikszáth: A ló, a bá­rányka és a nyúl című elbeszé­lésének tolmácsolása, Diószegi Péter, a VIII. sz. iskola tanuló­it ' ja előadásában Petőfi: Feltá­madott a tenger című költe­ménye és Szalai Lászlónak, a XI. sz. iskola tanulójának zon­gorajátéka. Kellemesen telt el az Uttö- röház délelőtti programja. A műsor szereplői az előadás után vidáman majszolták a fel­lépésükért járó csokoládét, és a hallgatók megelégedéssel tá­voztak el az előadásról. Remél­jük, legközelebb több úttörő pajtás jelentkezik majd sze­replésre és egyre tartalmasabb és tanulságosabb műsorszá- mokkal szórakoztatják majd a hallgatókat. Lövey 'Dezső mékeiből rendeznek kiállítást. A kulturális hónap későbbi programja a következő: Május ötödikén a színjátszó csoport ad műsort, május ha- todikán pedig itt tartják a Ság- vári Endre Kulturális Szemle járási bemutatóját. Május ti­zedikén lengyel követségi estet rendeznek, tizenkettedikén pe­dig a színjátszók a Lampionok ünnepe című drámát mutatják be. A május tizenharmadikai műsornak különösen a fiatal korosztály képviselői örülnek majd: ekkor tartják a megyei bábjáték fesztivált, melyen a megye legjobb bábcsoportjai vesznek részt. Tizenhetedikén ismeretterjesztő előadást tar­tanak, és megnyitják a képző- művészeti kiállítást, tizenkilen­cedikén pedig járási termelő­szövetkezeti napot rendeznek. Ugyanezen a napon a Petőfi Sándor Irodalmi Színpad is fellép, Hallassa szavát minden igaz ember! című műsorával. A következő nap műsora is színesnek, érdekesnek ígérke zik: húszadikán tartják az egy- felvonásos színdarabok megyei fesztiválját. Szikszón már ed­dig is gyakorta rendeztek író- olvasó találkozókat. melyek mindig jól sikerültek, nagy közönséget vonzottak. A Her­nádmenti Kulturális Hónap ideje alatt szintén sor kerül író—olvasó találkozóra, május huszonnegyedikén. Valószínűleg sokan lesznek majd az ifjúsági napon is, melyet május hu­szonhatodikén rendeznek meg. Ezen a napon az otthon arab fiatalokat lát vendégül. A kul­turális hónap utolsó program­száma zenekari hangverseny lesz. A huszonhetedikei hang­versenyen a miskolci filhar­monikusok adnak műsort, Mura Péter vezényletével. ^TÍIrcrn új művelődési ott­hona tehát gazdag programmal kezd. Remélhető­leg a folytatás is ugyanilyen gazdag, változatos lesz. <Pt) Ózdi Kulturális Hetek Tegnap, április 25-én nyitot­ták meg Özdon a kulturális heteket. A gazdag, színes prog­rammal sűrített Ózdi Kulturá­lis Heteket a kohászati üzemek kultúrnevelési bizottsága, a Liszt Ferenc Művelődési Ház vezetősége és a KISZ-bizottság rendezi. A Liszt Ferenc Műve­lődési Házban tartott nyitóün­nepségen Csépányi Sándor elv­társ, az Özdi Kohászati Üze­mek igazgatója mondott beszé­det, majd „Mindent az ember nevében, az ember javára” címmel hangzott el ismeret- terjesztő előadás. A május végéig tartó kultu­rális hetek műsorában isme­retterjesztő f előadások, tánc­csoportok, színjátszók, ének­karok bemutatói, író—olvasó találkozó, képzőművészeti ki­állítás, zenei est, irodalmi est, munkásakadémiai előadások szerepelnek, magyar—lengyel barátsági estet és egész napos ismeretterjesztő kirándulást is szerveznek. Az előadások, színdarabok, bemutatók mind igen nívósnak, színvonalasnak ígérkeznek. Miskolcra érkezett a katowicei zeneművészeti szakiskola küldöttsége A Karlowiczról elnevezett katowicei zeneművészeti szak­iskola és a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakisko­la kapcsolatának eredménye­ként szerdán délután Miskolc­ra érkezett a katowicei zene- művészeti szakisjcolá küldött­sége. A vendégek autóbuszai a DÍVSZ induló hangjai mel­lett gördültek be a Bartók tér­re, a Zeneművészeti Szakisko­la elé. Horváth Kiss László, a miskolci Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola igazgató­ja köszöntötte a vendégeket, majd «a rövid üdvözlő ünnep­ség és az ebéd után a vendé­gek meglátogatták a tapolcai barlangfürdőt. Ma, csütörtökön Sárospatakra rándulnak ki, megtekintik a várat, a kollégiu­mi könyvtárat és hangversenyt adnak a sárospatakiaknak. Pénteken a zeneművészeti szakiskolánkban látogatják meg a tanórákat és a próbákat, este pedig koncertet adnak a szakiskola hangversenytermé­ben. Szombaton Miskolccal és környékével, a Bükk szépségei­vel ismerkednek, este pedig a szakiskolában rendezendő len­gyel—magyar baráti esten vesznek részt. A két szak­iskola tanárai és növendé­kei a látogatást tapasztalat- cserére is felhasználják. A testvérvárosunkból, Kato­wicéből érkezett művésztaná­rokat és növendékeiket meleg szeretettel köszöntjük váro­sunkban és megyénkben. Ér­deklődéssel várjuk koncertjei­ket. Hisszük, hogy látogatásuk segíti a két nép és a két város barátságának további erősödé­sét» Korai zöldárú Karcsúról Akik télen a Pácinba vezető úton, a Karcsa patak m< tén jártak, láthatták, hogy egy üvegtetejű, hevenyész épület fölött nap mint nap szürke füstkenöőt teregetett szél, jeléül annak, hogy a Dózsa Termelőszövetkezet k tészei télen sem pihentek. Amint Kondor Sándor elnök elmondotta, eddig w volt üvegházuk, és a gazdaság költségvetéséből sem telt ezért Dupcsák János brigádvezető munkatársaival: id. Szabadka János és Horváth Géza kertészekkel együtt rt ősz végén, a fagy beállta előtt szinte fillérekből, házi! készített egy üvegházat, amelyet egész télen fűrészpo kályhákkal fűtöttek. Első veteményük: a zöldhagyma n újévkor szépen díszlett, és mivel szakaszosan vetették, f< ruár óta rendszeresen szállíthattak zöldhagymát a piac ami még sohasem történt meg a Bodrogközben. De szépen kifejlődött már a zöldpaprikájuk, paradíc műk, karalábéjuk is, így ezekből a primőrökből is hama san pénzt láthatnak a karcsaiak. Kitűnően bevált hát ügyes kertészek kísérlete, akik a sikeren fellelkesedve, jövő télre — ugyancsak házilag — tovább bővítik az üv házat, hogy jelentősen növeljék primőrkertészetük terüli és a Dózsa jövedelmét. A zárszámadáskor egyébként sok szó esett a kertésJ brigád munkájáról, amely tavaly mindössze 20 holdon d gozott ugyan, de erről a kis területről 497 ezer forint érti zöldárut termelt, s ezzel kereken 200 százalékra teljesíti előirányzott tervét. Ezért a közgyűlés külön dicsérett x-észesítette kiváló munkájáért a kertészeti brigád tagji A brigád asszonyai már nemcsak az üvegházban te kenykednek, hanem künn a szabadban is dolgoznak: ve ményeznek, palántáznak. Hiszen ebben az évben még eddiginél is nagyobb munka vár rájuk. A híres terme szövetkezet ugyanis negyedmilliós költséggel öntözőberew zést épít és 50 holdon öntözéses kertészetet létesít. Ez< kívül a felső vezetésű, hordozható berendezést, amely Karcsa patak vizét permetezi majd a földekre, kapásod1 nyék és pillangós takarmányok rendszeres öntözésére használhatják majd. A Dózsa tagjai tehát azon fáradoznak, hogy a gépek, korszerű berendezések alkalmazásával kezük munkája n; mán évről évre könnyebbé, szebbé váljék a paraszti Karcsán is. wwwwwvvwwviwwwwwwavwwwvwwwwwwww A miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar hangversenye AZ IDEI SZEZONBAN nem sokszor hallottuk helybeli ze­nekarunkat. Éppen ezért ér­deklődéssel vártuk a szombati hangversenyt. A borúlátók közül sokcfri (nem is alaptalanul) aggoda­lommal néztek a hangverseny elé. Ügy látszik, még mindig szokatlan jelenség ünnep előt­ti hangulatban a kulturális esemény... a sok száz bérlet- tulajdonos közül sokan nem jöttek el! A megszokott (és el­koptatott) fordulattal élve: „kicsi, de lelkes” közönség él­vezte a koncertet. A hallgatók létszáma nem Vezényelt Jón Krenz közömbös egy-egy hangverseny sikere szempontjából. Gátja le­het a zenekar és karmester lelkesedésének, az „igazi” hangversenyhangulat kialaku­lásának és az akusztikai ki­hatása sem mellékes. Mindezek nem hagyhatók figyelmen kí­vül, amikor a szombat esti hangversenyről kívánunk szól­ni; A Jan Krenz lengyel fő­zeneigazgató által vezényelt szép műsoron lengyel, ma­gyar és cseh szerzők művei szerepeltek; Előadásra került a mai len­gyel zeneszerző gái'da franciás iskolázottságú képviselőjén Garzyna Bacewicznek vom zenekarra írt Concertója, Szí vánszky Klarinét-szerenác és Dvorák Üj világ szimfóniá Az első mű érdekessége, he szerzője kiváló hegedűművé nő is. Gazdag, munkássá! eddig négy szimfónia, öt hej dűverseny, öt vonósnégyes sok más mű jelzi. Művészeti jellemző, hogy a neobarokk művészi kifejezésmódot öt* zi a lengyel népzene elem< vei, amihez sajátságos női lirizmus is járul. A zenekí nak nem sok idő állt rend kezésre a virtuóz mű mí tanulására, mégis sok üg szeretettel segítettek siker > vinni. A rövid, de szép szól 1 külön dicséretet érdemelni | Legszebben megformáltnak > belső átéléssel hevítettnek k második tételt hallottuk, f [nem keltette a minden rés: >tében kidolgozott előadást, |ez ilyen kevés idő után r kis várható.; j | Szervánszky Klarinét-sze »nádja Balassa György előa k sában hangzott el, aki egy [legkiválóbb klarinétművés > inknek. Hangja gondosan [dolgozott, hajlékony, sz , hangú virtuóz. A zenekar > kalmazkodása az első tétell [szinte túlzott volt. (Erőn í »maradt.) ' Az est legérettebb és 1 [szebb produkcióját az Üj vi »szimfónia hozta. Itt ismerít [legjobban zenekarunk „ig ■ hangjára”. A mű kívánta [mikai és dinamikai ellenié [Jan Krenz szuggesztív vezé 'lése nyomán gazdagon bőm] [tak ki. A fájdalmasan emlé i ző és álmodozó, Legenda cír 1 viselő tétel (Largó) nag’ ! meleg, szép hangvételű v A IV. tétel erőteljes és diac más zengését néhol túl erői fokozták a rézfúvók. Égés ben véve jól formált, s: hangú, árnyalt muzsikál hallottunk. A közönség szeretettel hí gáttá és melegen ünnepe Jan Krenz karmestert, akit rokonszenves művészt ism meg. SZÓLNUNK KELL a vilá tás megoldatlanságáról, ami nagyon zavaró, bosszantó és kai-mestereket abba a kény metlen helyzetbe hozza, ho jelbeszéddel kérjenek tö fényt! v * T, Zalán Irén össze 1—2 óra „pihenőt” enge­délyeztek, nem messze a főj to-' gató bűzzel égő szappangyár-, tói. Ha sor került ilyen pihenő-1 re, hullafáradtan nyúltunk el a! csupasz földön, a szabad ég[ alatt. Százával haltak meg az, oltásnál a foglyok. Ezeket egy-1 szerűen meszesgödörbe dobták,[ és amikor a tüzet végre sike-i rült eloltani, a hullákat vago-[ nokba rakták, mésszel leöntöt-i ték és vitték Auschwitzba... [ A bombázások ebben az idő-[ ben már szinte mindennaposak» voltak. A szappangyár bombá-J zása után, amikor az óriási tü-i zet végre sikerült lokalizálni < óvóhely építéséhez vezényeltek, bennünket. Az óvóhely Kiéi-1 nau lakossága számára készült.* Az SS-hajcsárok annyira sür-< gették itt a munkát, hogy né-, hány nap alatt „sürgetés” köz-' ben 700 embert vertek agyon...^ A bombázások után az életben* maradottakat felsorakoztatták; és 10 kilométeres menetet ren-í deltek el számunkra, mezítláb,í egy zúzott bazaltkővel felszórt« úton. Lábunkból ilyenkor pa-3 takzott a vér. Bennünket okol-« tak a bombázásokért is .. .5 Hogy melyik volt szörnyűbb,' az-e, amit a különleges „sza-í natóriumban” láttunk, vagy, amit a még különlegesebb klei-J naui szappangyárban átéltünk,« vagy az SS-ek és kápók ke-* gyetlenkedése? — Egyformán, szörnyű mindegyikre még csak 5 rágondolni is. 5 Következik: r A KAPÓK SZÓRAKOZNAK* sokkal később nyolcszázunkat felsorakoztattak, és frissen nyírva, borotválva, tiszta rab­ruhába öltöztetve Kleinauba vittek, ahol egy uradalmi is­tállóban szállásoltak el ben­nünket. Kleinautól négy kilométer­nyire egy szappangyár műkö­dött. Ebben a gyárban dolgoz­tunk. A napirend itt a követ­kező volt: hajnali 3-kor éb­resztő, tessék-lássék reggeli és ötösével felsorakozva, irány a munkahely. — Itt ismertem meg azokat a hordókat, ame­lyeket annak idején Ausch­witzban, a . krematóriumok tö­vében emberi zsiradékkal töl­töttünk meg... öt hétig dolgoztunk itt. Ez­alatt minden vasárnap újabb és újabb „szállítmány” érkezett és azok helyett, akik itt meg­haltak, vagy már teljesen mun­kaképtelenekké váltak, friss erőket állítottak be. Ezen a munkán én is nagyon lefogy­tam. Volt rá eset, hogy az esti „appel” éjfél után 1 óráig és fél 2-ig is elhúzódott, hajnali háromkor viszont ébresztettek bennünket. öt hét múlva azért kerül­tünk más munkahelyre, mert az egyik, novemberi éjszakán éjfél és 3 óra között a szövet­ségesek szinte eltörölték a föld színéről a szappangyárat. A gyár az ott tárolt zsiradékkal és vegyi anyagokkal teljes egy hétig égett. A foglyok 6—7 napig szinte megszakítás nélkül, oltási munkákkal foglalkoztak. Mind­szanatórium kísérleti patkány- és fehéregér tenyészete, s ami­kor ezek etetéséhez vezényel­tek ki bennünket, akkor tud­tam meg, hogy a patkányokat és az egereket éppúgy ember­hússal táplálták, mint a láge­rek őrzésére, az SS-ek rendel­kezésére bocsátott vérebeket. A háború utolsó hónapjai­ban ebben a különleges „sza­natóriumban” naponta 400— 500 ember vérét szívták ki. A hullákból naponta kettőt-hár- mat a patkányok etetése cél­jából jégre kellett tenni, a töb­bit pedig vitték Gerába, ’a vá­rosi krematóriumba ... Tizenhetedik napja voltunk már itt, ezen a „különleges” munkán. Ekkor a szövetsége­sek repülőgépei szinte bomba- záporral árasztották el az er­dőbe rejtett „szanatóriumot”. Nagyon sokan meghaltak. Kö­zülünk is mindössze négyen maradtunk életben. A szana-' tórium lebombázása után visz- szavittek Buchenwaldba, a ko­rábban már ismertetett „taka­rítási'; munkálatokra. Nem Az ide szállított emberek egyesével mentek vizsgálatra. Emlékszem, én a negyedik voltam. Valamennyiünk ujjá- ból vért vettek és a szükséges vérkép elkészítése után tizen­hetünket félre állítottak, 183 társunknak viszont az utolsó csepp vérét is kiszívták ... A vért ballonokba és fiolák­ba gyűjtve, a vesztegelő repü­lőgépekbe rakatták és vitték a frontra. Kellett a vér, mert a szovjet hadsereg csapásai alatt ezekben a hónapokban már nagyon súlyos anyagi és vér- veszteséget szenvedett a fasisz­ta hadsereg. Nem számított, hogy milyen vér, honnan van és milyen áron szerzik ... Az itt meggyilkolt foglyokat éjszaka vitték el egy Gera ne­vű városkába, ahol a városi krematóriumban éjszakánként megsemmisítették őket. A szanatóriumtól nem mesz- sze volt egy emeletes bunker, a föld alá süllyesztve. Itt tá­rolták a vérrel megtöltött tar­talék ballonokat és fiolákat. A bunker emeleti részén volt •--------/-----*----------A-----rit— I X. Egy különleges szanatórium A buchenwaldi lágerban egyik este 11 óra felé bajor kápók ütéseire . ébredtünk. Ezek rendkívül kegyetlenek voltak. Villámgyorsan kellett felsorakoznunk az Appel platz-on, majd négy, zárt te­herautó állt elő, amelybe 2—2 SS 50—50 rabot tuszkolt be. A foglyokat a Buchenwaldtól kö­rülbelül /20—23 kilométernyire, egy szögesdrót-kerítéssel kö­rülvett épülettömbbe vitték. Mint később kiderült, ez egy speciális „szanatórium” volt, az erdő kellős közepén, repü­lőtérrel és óvóhelyekkel felsze­relve. A repülőtér beton kifutóján két, Heinkel—111 típusú repü­lőgép vesztegelt, miközben a kétszáz rabot a szanatórium .fürdőjébe kísérték és utána •elsorakoztatták a szanatórium bejáratánál. Odabent tíz orvos dolgozott. CSÉPÁNYI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom