Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1962. április S. 255000 foFiní „zsebpénz“ Nem emlékszem ponto­san a dátumra, de a legzordabb már­ciusi napok egyikén történt. Az emberek az utcán szinte birkóztak a szélorkánnal. A „srácok” rá se hederitettek a tomboló hóviharra, cipelték a zsákokat. Az egyiket megszólítottam; miért nem hagyja a munkát tavaszra? — Most van a verseny, most kell gyűjteni a papírt, a ron­gyot. Tetszik tudni, most is elsők akarunk lenni az1 isko­lák versenyében. — Melyik iskolába jársz? — A Kossuth utcaiba. * A Melléktermék és Hulla­dékgyűjtő Vállalat központjá­ban Molnár Sándor, az áru­forgalmi osztály vezetője és munkatársa, Jakabfalvi Anna mosolyogtak, amikor elmesél­tem a történetet. — Lehet, hogy újdonsült is­merősének igaza lesz, mert a Kossuth utcai iskola a gyűjté­si verseny legjobbjai között van. Jakabfalvi Anna igazát bi­zonyítandó, íróasztalához veze­tett, amelyen éppen nem a leg­nagyobb rend uralkodott. Pos­tai csomagnak beillő boríté­kok tornyosultak egymás hc- gyén-hátán. — Az iskolák je­lentései — mondotta. Most fut­nak be a januártól napjainkig gyűjtött ócskavasról, papírról, rongyhulladékról szóló elis- mervények. Az úttörő csapatok részére meghirdetett verseny állása szinte percenkint vál­tozik. Újabb és újabb papírkö- tegeket hoz a posta, s ennek, a milliónál is több elismervény- nek összesítése majdnem em­berfeletti munkát követel. Januárban és februárban a megye általános iskolái válla­lásokat tettek, hogy a tavasz beköszöntéséig mennyi papír- és rongyhulladékot gyűjtenek össze. A vállalt feladatokat maradéktalanul teljesítették. Vannak olyan iskolák, ame­lyek száz vagy kétszáz száza­lékra teljesítették önkéntes tervüket. Sajószentpéteren a XI. számú iskola Lévay József úttörő csapata nyolc mázsa rongy összegyűjtését tervezte. A MÉH vezetői először úgy gondolták, hogy ez a kis lét­számú iskola nem tudja majd teljesíteni vállalását. Mégis ed­dig 1650 kiló rongy összegyűj­tését jelentették. Özdon, a sa- jóvárkonyi iskola úttörő csa­pata a verseny ideje alatt 34 mázsa papírt, továbbá 11 és fél mázsa rongyot gyűjtött. Miskolcon — a Kossuth ut­cai iskola példájára felbuzdul­va — a többi általános iskola is egyre több hulladékot ad át a vállalat telepeinek. A martin­telepi úttörők eddig nem na­gyon jeleskedtek a fémgyűj­tésben. Most úgy látszik, meg­táltosodtak, mert 70 mázsa va­sat, 21 mázsa papírt, s 8 má­zsa rongyot gyűjtöttek össze. A Tóth Pál általános leányis­kola példája is említésreméltó. B4 mázsa vasat, 85 mázsa pa­pírt és 10 mázsa rongyot gyűj­töttek a lelkes úttörőiányok. Az eddigi értékelések sze­rint megyénkben a fiatalok 35 vagon vasat, 12 és fél vagon papírt, 3,2 vagon rongyot gyűj­töttek. Ézért 255 ezer forintot Gyógyulás — Elmarad az értekezlet... Tessék kiírni egészségesnek ... (Pusztai Pál rajza) kaptak. A legjobb úttörő csapa­tok ezenkívül 18 és félezer fo­rint jutalomban részesültek. — Nagyon sokat köszönhe­tünk a fiataloknak — mondja Molnár elvtárs. — Nem lebe­csülendő azonban az idősebb korosztály, a felnőttek tevé­kenysége sem. A vállalatok, a termelőszövetkezetek, a gépál­lomások a tavaszi „nagytaka­rítások” során sok hulladékot gyűjtöttek össze, s adtak át a népgazdaságnak újrafelhasz­nálás végett. Sajnos, ez még mind kevés, s így népgazdasá­gunknak külföldről, drága va­lutáért kell vásárolnia hulla­dékvasat, hulladékrongyot, s hulladékpapírt. Csak egy pél­dát említek: 1961-ben az ipar, a mezőgazdaság 5860 tonna rongyot igényelt géptisztítás­hoz. Megyénkben tavaly 590 tonna hulladékrongyot gyűj­töttünk be és ennek mindösz- sze 25—28 százaléka volt al­kalmas arra, hogy géptisztító­rongyként átadjuk az iparnak, a mezőgazdaságnak. így három millió devizaforint értékű gép­tisztító-rongyot kellett tavaly külföldről beszereznünk. Pedig ezt az összeget másra is for­díthattuk volna ... — Biztos vagyok benne, hogy megyénkben nincs egyetlen háztartás sem, ahol ne akad­na egy-két kiló hasznavehetet­len rongy. Ha ezeket odaadnák a kis úttörőknek, vagy átad­nák a MÉH-nek, milliókat ta­karíthatnánk meg mindannyi­unk javára. A MÉH dolgozói ££££ nek, hogy a népgazdaság egy­re növekvő nyersanyagigényei­nek egy részét hulladékból ki- I elégítsék. Az elmúlt évben ! 356 vagon ócskavasat, 55 va- I gon színesfémet, 16 ezer 100 mázsa papírt gyűjtöttek össze. Szerény keretek között a kö­zeljövőben sorra kerülő ter­melési tanácskozáson tizen­egyen kapnak kiváló dolgozó oklevelet. Egyik munkásukat pedig a könnyűipar kiváló dolgozója jelvénnyel jutalmaz: zák. Ha a vállalati eredmények­ről beszélünk, ismét meg kell állapítanunk, hogy eredmé­nyeink egy részét a kis úttö­rőknek, a hóval, a faggyal, az esővel dacoló gyerekeknek kö­szönhetjük. Az iskolák pedagó­gusai fáradhatatlanul buzdít­ják a gyerekeket, adminiszt­rálnak, hogy egyre több le­gyen a könyv, az újság, hogy több, a háztartásban már hasz­navehetetlen papír jusson a papírgyáraknak, a feldolgozó üzemeknek. Pásztory Alajos Képviselők a sátoraljaújhelyi járásban Varga Gábomé országgyűlési képviselő, a Borsod megyei kép­viselőcsoport elnöke és Németh Imre országgyűlési képviselő, a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottságának elnöke, Vezse Sándor vízügyi igazgató­val és Szabó Bélával, a sáros­pataki vízügyi kirendeltség ve­zetőjével ellátogatott a sátor­aljaújhelyi járásba. A járási pártbizottságon Bar­tók András elvtárs ismertette a járás helyzetét, majd a víz­ügyi és gyümölcsfatelepítési kérdésekben folytattak megbe­szélést. Ezután meglátogatták a kertészeti technikumot. Vladár Ferenc igazgató vázolta az is­kola fejlesztési tervét, mely szerint az intézet 1963 szep­temberétől felsőfokú techni­kumként működik majd. Meg­nézték az iskola szertárait, majd a szőlészeti tangazdasá­got, ahol tanulmányozták a két évvel ezelőtt megépített vízel­vezető és víztároló rendszer működését. A Hegyközben tett látogatás során meglátogatták a Holló­házi Porcelángyárat, ahol üzem igazgatója ismertette műszaki és technológiai rekon­strukció tervezetét, majd elbe­szélgettek az üzem munkásai­val. Q&q,ijz&t(Lk az a iinnaiuiiiiumiimuiunDmiHUIIIIlUUlillllllUUUlllllllinniinninilllinilllfBy ÖRVENDETESEN fejlődő irodalmi színpad mozgalmunk a számbeli és színvonalbeli fej­lődésen túl, ismét jelentős mér­földjelzőhöz érkezik. Tavaly a munkás, illetve szakszervezeti irodalmi színpadok országos fesztiválját rendezték meg, eb­ben az évben pedig már a tár­sadalom minden rétegét fel­ölelő, illetve a legkülönbözőbb területeken működő öntevé­keny irodalmi színpadok orszá­gos fesztiváljára kerül sor. Az országos bemutató a későbbi hónapokban lesz Budapesten, és azt az úgynevezett tájegy­ségi bemutatók előzik meg. Ezeket a bemutatókat néhány vidéki nagyvárosban tartják. Közöttük szerepel természete­sen Miskolc is, ahol a fesztivál előkészítésére már korábban megalakult a szervező bizott­ság, megtörténtek a jelentkezé­sek, általában befejeződtek az előkészületek és Miskolc felké­szülten várja a fesztiválra ér­kező kultúrmunkásokat. Az itt lebonyolítandó bemutatósoro­zatról kértünk tájékoztatást a szervező bizottságtól, ahol a bizottság vezetője, Kiss Károly elvtárs, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa Művelődési Ott­honának igazgatója tájékozta­tott: — A miskolci bemutatókat május 12-én, 13-án, 19-én és 20-án tartjuk. Hat megye 10 legjobb irodalmi színpada vesz részt rajta. Nógrád, Heves és Szabolcs megyét egy-cgy, Haj­dú megyét és Debrecent egy- egy, Komárom megvét kettő, Borsod megyét kettő és Mis­kolcot egy irodalmi színpad képviseli. Lapszemle : Borsodi Fiatal Ä KISZ Borsod megyei Bizottságának tájékoztatója Impresszumában ez olvasha­tó: Borsodi Fiatal. A KISZ Borsod megyei Bizottságának tájékoztatója. Szerkeszti: A szerkesztő bizottság. A szer­kesztő bizottság vezetője: Ko­vács Kálmánná. Szerkesztő: Paulovits Ágoston. A szerkesz­tő bizottság tagjai: Baráth La­jos, Bellér Béla, Fodor László, Fodor Miklós. Kiadja: a KISZ Borsod megyei Bizottsága. Fe­lelős kiadó: Bialis József. Szer­kesztőség: Miskolc, Tanácsház tér 2. sz. Terjesztik a KISZ- szervezetek. Előfizetés 1 évre 12 forint. Készült: a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat nyomdájában, Miskolcon. Fe­lelős vezető: Kárpáti György. Az impresszumból persze az olvasó nem tudhat meg mindent egy havonta megjelenő kiad­ványról, különösen, ha az még nem is nagy múltra tekint vissza. A mostani, nagyformá­tumú, tartalmas, jól szerkesz­tett és színesen illusztrált if­júsági „folyóirat” eddig mind­össze három alkalommal jelent meg: 1962 január, február és március hónapokban. Miről „árulkodnak” ezek a példány­számok? A Borsodi Fiatal januári számában „Az új év küszöbén” címmel Bialis József, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára köszöntötte me­gyénk ifjúságát és vázolta a KISZ-szervezetek feladatait. Sárközi Andor: Apák és fiúk — együtt! című publicisztikai trása a „nemzedék-problémát”' fejtegeti az Ifjúság a szocializ­musért mozgalom eredményeit, s a további tömeges szervezés feladatait. Németh László a KISZ-alapszervezetek pártve­zetésének néhány elvi és mód­szertani kérdését fejtegeti. Tettre kész ifjúság címmel Soós Ottó, az ózdi já­rási KISZ-bizottság titkára számol be tapasztalatairól és a KISZ terveiről. Cikkében fő­leg az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalomért, a vezetés színvonalának emeléséért, a második ötéves tervünk telje­sítéséért és a termelőszövetke­zetek megszilárdításáért vég­zett ifjúsági munka időszerű kérdéseit vázolja. Külön is említést érdemel, hogy a Borsodi Fiatal leg­utóbbi száma már „magán vi­seli” a VIII. Világifjúsági Ta­lálkozó előkészületeinek „je­gyeit”. Paulovits Ágoston és Szádeczky László színes, ké­pekkel illusztrált riportja be­mutatja a VIII. VIT színhe­lyét, Finnország fővárosát: Helsinkit. Többek között meg­találhatjuk benne a VIT előre­látható „központjának” — a helsinki olimpiai stadionnak — fényképét, s a fesztivál jelvé­nyét is. A márciusi példányszám a korábbiaknál még több képes riportot, tudósítást és levelet közöl megyénk ifjúságának életéről. Utóbbi arra enged kö­vetkeztetni, hogy a Borsodi Fi­atal máris széleskörű tudósító és levelező hálózattal rendel­kezik. Ez a szám Is — mint a korábbiak — közli a József Attila Olvasómozgalommal összefüggő keresztrejtvényt. * A Borsodi Fiatal első ne­gyedévi mérlege határozottan pozitív. Fő erőssége, hogy a szerkesztő bizottság viszonylag rövid idő alatt széleskörű tu­dósító és levelező hálózatot épített ki, élő, eleven szálak fűzik a lapot olvasóihoz, me­gyénk ifjúságához, KlSZ-szer- vezeteihez. Nincs olyan zuga megyénknek, ahová a KISZ- szervezetek jó terjesztő mun­kája nyomán el ne jutna a lap. Másik erérjye az, hogy hasáb­jain a KISZ-bizottságok veze­tői, munkatársai is rendszere­sen megszólalnak, jól használ­ják fel a lap adta szervezési, mozgósítási és nevelési lehető­ségeket. A lap legnagyobb eré­nye végül kétségtelenül az, hogy jól segíti a KlSZ-szerve- zetek munkáját, második öt­éves tervünk megvalósítását, ifjúságunk szocialista szelle­mű nevelését. Külön is érde­me, hogy megyénk ifjúságával együtt szinte a Borsodi Fiatal is „védnökséget” vállalt a vegyipar és a szocialista me­zőgazdaság megszilárdítása fe­lett. Mi az, ami még hiányzik a lapból? — Az olvasmányos, könnyed „hangszerelésű”, ifjú­ságunk lelki világához és ér­deklődési köréhez jobbán al­kalmazkodó írások. A jó érte­lemben vett izgalmas, és a de­rűs történetek, amelyekkel egyébként ifjúságunk körében, s a KISZ-szervezetekben gyak­ran találkozhatunk. Gondo­lom, a szerelem se idegen ..tárgyköre” a mi ifjúságunk­nak, — nem ártana, ha ezt a szerkesztő bizottság is észre­venné ... A sporttal is érdé- ] mes lenne intenzivebben fog-' lalkoznia a Borsodi Fintalnak.! Ezek azonban semmit sem \ változtatnak azon, hogy a Borsodi Fiatal megyénk ifjú­ságának máris kedvelt lapja és a KISZ-szervezetek jó segítője. \ Cscpányi Lajos ' — Legyünk egy kicsit lokál­patrióták. Miskolc, illetve Bor­sod kikkel képviselteti magát? — Miskolc várost előrelát­hatóan a József Attila Művelő­dési Otthon irodalmi színpadig Borsod megyét az cncsi iro­dalmi színpad és a Borsodi Bá­nyász Irodalmi Színpad — amely tavaly Győrött az orszá­gos fesztiválon igen figyelemre méltó sikert aratott — kép­viseli. — Milyen beosztásban mu­tatják be műsoraikat a rész­vevő csoportok? — Május 12-én este a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak Művelődési Otthonában lesz a megnyitó ünnepség, amelyen Jakó András elvtárs, az SZMT vezető titkára mond ünnepi beszédet. A megnyitó ünnepség után két csoport mu­tatja be műsorát. Másnap, 13- án délelőtt az Epítőmunkások- Művelődési Otthonában és es to a' Szinvavölgyi Művelődési Ott­I honban két-két csoport lép fel. 119-én két csoport az Erkel Fe- 'renc Művelődési Otthonban I szerepel, másnap, 20-án délelót.1. \ pedig ugyancsak két csoport jlép fel a Bartók Béla Müvelö- ! dési Házban. 20-án délután |tartjuk a fesztivál értékelését, ja tapasztalatcserét. ! — Mivel készülnek a cso­portok a fesztiválra? ' — A fesztivál alapgondolata 'a népek közötti béke és barát- \ súg erősítése. Ezt tükrözik a 'műsorok is. Csak példaként, 'említem a Hajdú megyei De­recske községből érkező iro­dalmi színpad műsorát, amely- Inek címe: Európa, vigyázz! A I debreceni városi csoport Kubai < elégia című műsorát mutatja ! be. Érdekes Brecht-összeálli- tással jön Nógrád megyéből a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad: Amikor csak jogtalanság volt... — ez a címe. A Komárom megyeiek a Himnusz a békéről című műsorral lépnek közönség elé. — Hány szereplőt várnak és a szereplésen kívül biztosíta­nak-e számukra valamilyen más programot is? — A CSOPORTOK kötött létszámúak. Egy-egy csoport­ban 15 résztvevőre számítunk. A hazaiakat is beleszámítva 150 szereplővel kell számol­nunk, továbbá a kísérőkkel, a különféle népművelési szervek küldötteivel. És hisszük, hogy nemcsak a népes szereplő gár­dával, hanem az érdeklődő kö­zönség nagyszámú csoportjai­val is számolnunk kell. A sze­repléseken kívül városnézések, kisebb kirándulások szerepel­nek a programban, azonkívül, az egyes miskolci művelődési otthonok és az ott fellépő ven­dégcsoportok irodalmi színpa­dainak tagjai között, tapaszta­latcseréket szervezünk; (benedek) Az irodalmi színpadok miskolci fesztiválja előtt Az ajándékozás és a viszonzás... A szikszóiak esetéről egy régi mese jutott eszembe. Az egyszeri öregasszonynak azt mondta egy napon fér je-ura: — Nézd csalc anyjuk: hoztam neked a vásárból szép, új kendőt, egy pár csizmát és még néhány fazekat Úgyis sokat pöröltél már velem ezekért... De ígérd meg, hogy ezután nagyobb gonddal készíted nekem az ebédet, nem sajnálod a zsírt, meg a kolbászt! Ha pedig munkába me­gyek, kenyerem mellé szalonna is kerüljön!... Ne mondjad azt, hogy már nincs a tavalyi disznóból... Az öx-egasszony ígért hetet-havat, aztán boldogan átvette a gazdag ajándékot. De telt-múlt az idő és az öregember­nek továbbra is zsír nélkül főzte az ebédet: a kolbászt és a szalonnát pedig titokban maga eszegette meg... Hát így történik ez gyakran: az ajándékot jó elfogadni, de viszonzásáról szívesen elfeledkezünk. Bizonyára valahogy így vannak ezzel jónéhányan a szikszóiak közül is. Ök ugyanis több mint 6 millió forint értékű ajándékot kapnak ebben az évben! Igaz, ezt hivata­losan a község ez évi beruházásának nevezik, de én mégis ajándéknak említem, mert hiszen az új vízvezeték hálózatot; és a gazdagon berendezett művelődési otthont minden egyes szikszói lakosnak építik és nem pénzért, hanem — ingyen. — Ingyen? No és a sok befizetett adó?!... — hallom most az örökké kötekedők hangját. Hiszen éppen erről van most gyakran szó a járási ta­nácson is: a szikszói lakosok által fizetendő „sok” adóról. Az állam ugyanis valahqgy úgy járt a szikszóiakkal, mint az egyszeri öregember a feleségével... Ebben az esztendőben az első negyedévi adót már a járás minden községe befizette — kivéve a járási szék­helyet! A szikszói lakosok még 60 ezer forinttal tartoznak az államnak. Bár mindenki jól tudja, hogy a február 15-i határidő eltelte után naponta az adó egy ezrelékes kamatját is meg kell fizetni — jónéhány szikszói lakos még sem tel­jesíti ezt a kötelességét. (Félreértés ne essék: nem minden adófizetőt érint a dolog!) Az ajándéknak tehát Szikszón is örülnek — de a vi­szonzást sokan elhanyagolják. Pedig az állam, csak abból tud ajándékot venni, azt tudja szétosztani, amit megter­meltünk és át is adtunk a köz javára. R. A. hogy milyen nagy feladat há­rul az üzemi KlSZ-szerveze- tekre második ötéves tervünk megvalósításában, ifjúságunk szocialista szellemű nevelésé­ben, szakmai és politikai to­vábbképzésében. Kivonatosan ismerteti ez a példányszám a megyei KISZ-bizottság 1962. évi munkaprogramját, inter­jút közöl a középiskolák KISZ-szervezeteinek munká­járól. Dudás Elemér az ifjúság mezőgazdasági termelési moz­galmairól ír. Egészoldalas ösz- szeáilítás jelent meg a sátoral­jaújhelyi járás ifjúságának életéről, a KISZ-szervezetek munkájáról. Fodor László az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom egy évi borsodi eredményeiből ad „ízelítőt”. A KISZ-munka módszereiről Székely Sándor, a KISZ KB Ságvári Endre vezetőképző is­kolájának igazgatója írt. Táv­latok és napi feladatok cím­mel Sárközi Andor, — Fiatal­ságunk és a közelmúlt törté­nete címmel Benedek Miklós írását olvashatjuk. A legutóbbi szám is nagyon tartalmas és kitűnően szer­kesztett példány. Esztétikailag ez talán a legsikerültebb pél­dányszám. Kovács Kálmánné vezércikkben köszönti a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 43., és a KISZ újjászervezésé­nek 5. évfordulóját. A lap el­ső oldalán beszámol a KISZ Borsod megyei Bizottsága mel­lett működő vegyipari opera­tív bizottság kazincbarcikai üléséről és arról is, hogy meg­jutalmazták a mezőgazdaság­ban dölgozó legjobb ifjúsági brigádokat. Ugyanitt bemutat­ja a lap Nyilassy Juditot. a Miskolci Nemzeti Színház fia­tal, tehetséges rendezőjét. Lu- terán István, a KISZ Boráod megyei Bizottságának szerve­ző titkára hosszabb cikkben fejtegeti. Paulovits Ágoston egész oldalas összeállításban mutatja be a diósgyőri nagy­üzemek ifjúságának néhány fontos védnökségvállalását, az ifjúsági brigádok kiemelkedő munkasikereit. Fodor Miklós, a KISZ sátoraljaújhelyi járási vb. titkára arról ír, hogy „Mi­lyen legyen a jó ifjúsági ve­zető?”. Fazekas Lászlóné me­gyei úttörő-titkár Az úttörők hangja rovatban azt elemzi, hogy mi az „Ifjúság a szoci­alizmusért” próba pedagógiai jelentősége az úttörő munká­ban. Smicskó István, a mező­kövesdi járás KISZ-titkára a parasztifjúság termelési verse­nyéről, s a mezőkövesdi já­rás ifjúságának eredményei x-ől és terveiről ír. „Ifjúsági klu­bok, művelődési otthonok” címmel Kovács Kálmánné és Szeberii Győző írását olvas­hatjuk arról, hogy a közös célt nem a torzsalkodás, hanem egymás megértése hozza köze­lebb. „Aki többet lát, az töb­bet tud” címmel világjáró borsodi fiatalok külföldi élményeit ismerteti a lap. Ezenkívül számos művé­szi fénykép, jegyzet, levél és cikk számol be megyénk ifjú­ságának, KISZ-szervezeteinek életéről, A Borsodi Fiatal februárt példányszáma is gazdag tarta­lommal és izlésos formában került az olvasó kezébe. Béliéi Béla, az Ózdi Kohászati Üze­mek nagyüzemi KlSZ-bizott- ságának titkára „Kettős fela­dat Özdon” címmel arról ír,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom