Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-28 / 73. szám
4 eSZAKMAGYARORSZAO Szerda, 1962. március S&// ...Mi lesz egy 17 éves lányból állás nélkül, cél nélkül?..." Válaszul egy aggódó szülőnek — A fiatalkorúak elhelyezkedési lehetőségeiről általában — A társadalom segít Az Északmagyarország január 19-i sDunában Mi lesz belőletek qítnmel közöltünk egy írást, amely a fiatalkorú bűnözők becsületes emberré válását mutatta be. A cikkel kapcsolatban levelet kaptunk ^egy olvasótól”, egy szülőtől. — Jó tudni, hogy államunk gondoskodik rossz útra tévedt fiataljainkról — írja ez a szülő — De ... Sajnos még van *ds” is. Az én 17 éves lányom családi nehézségek miatt kimaradt az iskolából. Két gimnáziumot járt és úgy gondoltuk, hogy elmegy valahová dolgozni s esti iskolán folytatja a tanulást. Nyáron két hónapig alkalmi munkán dolgozott is az én vállalatomnál. Azóta öt hónap telt el és állás nincs... Már minden ismerősömet végigkönyörögtem, sajnos minden hiába. Anyagi helyzetünk romlik... Kérdem én: mi lesz egy 17 éves lányból állás nélkül, cél nélkül? ... Mi lesz tehát azokból a fiatalokból, akik nem tértek ugyan még rossz útra, nem kerültek még értéktelen társaságok fojtó légkörébe, de akiknek nem sikerült még egészséges, jó kollektívák tagjai közé sem bejutniuk, akik tehát — ne kutassuk most, milyen ok miatt — szi -e csak lebegnek a jó és a rossz között, de egy könnyű taszításra odasodródnának valamelyik oldalhoz ...? Ki adja meg ezt a taszítást, milyen erő és milyen irányban hat majd rájuk? S van-e egyáltalán valamilyen erő, amely segíthet e fiataloknak helyet szorítani a jó oldalon, segíthet értelmes életet biztosítani számukra? Ez az aggódó szülei így folytatja levelét: — Nincs egy ember, aki megértené: egy gyereknek cél kell, munka, hogy emberré váljék a társadalom és a saját hasznára ...? Vajon ki tud segíteni? Hogyan vélekednek erről olyan emberek, akiknek az állam megadta azt a lehetőséget, hogy egy bizonyos területen emberek százainak, sőt ezreinek életét, munkáját irányíthassák? Ar növik legilletékesebb szervei, a városi tanács munkaerőgazdálkodási osztályát kerestük fel. — Igaza van-e annak a szülőnek, aki azt írja: „az igazi felelős, a társadalom, nem biztosit lehetőséget az élet megalapozásához ... Sajnos, kislányom osztálytársnői között is van olyan, aki munkalehetőség hiányában elzüllött... A munkaerőgazdálkodás egyáltalán nem foglalkozik ezzel a problémával...?” A kérdezett vezető válaszul egy stencilezett papírt tartott elénk. — Egy-egy ilyen felszólítást minden tavasszal elküldünk Miskolc körülbelül 150 vállalatához. A válaszokat hamar megkapjuk, tájékoztatjuk róla az iskolákat, s mire a tanulók levizsgáznak, valamennyien tudják, hogy milyen elhelyezkedési lehetőségekkel számolhatnak. A papíron a következő szöveg olvasható: — A Munkaügyi Minisztérium 3154/1961. számú utasítása alapján kérem, hogy osztályommal közölni szíveskedjék: vállalatuknál hány, általános iskolából kikerült, tovább nem tanuló lányt és fiút tud foglalkoztatni rövidített (4—6 órás) és rendes munkaidőben. Általános gimnáziumot és szakközépiskolát (technikumot) végzettek közül hány fiatal elhelyezkedése látszik biztosítottnak általános és fizikai munkakörben? ... A munkaerőgazdálkodási osztályon tehát foglalkoznak a fiatalkorúak elhelyezkedési problémáival. S mi az eredmény? — Az igazság az, hogy felhívásunkra a vállalatok válasza csaknem 80 százalékban nemleges. A szakképzettség nélküli fiatalokat valóban igen nehéz alkalmazni. Mert nézzük csak: milyen feladatot tud például ellátni egy 14—18 éves lány? Elmehet kisegítőnek, kifutónak, könnyű segédmunkásnak, anyaghulladék válogatónak ... De igen kevés ilyen dolgozóra van szükség. A Miskolci Pamutfonó hatalmas üzem, mégis csak 3—4 ilyen fiatalkorút tud foglalkoztatni. A Malomipari Vállalat, a Bútoripari Vállalat hasonlóan. Miskolc egész területén a tanácsi vállalatoknál összesen 11 ilyen munkaerőre van szükség. Mi tehát a megoldás? — Pályaválasztási tanácsadásokat tartunk a fiatalok részére. Megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy tanuljanak valamilyen szakmát. Az állam igazán messzemenően támogatja az ipari tanulókat is ... A Munkaügyi Minisztérium sokat foglalkozik ezzel a problémával. Az Országos Tervhivatallal és a Művelődésügyi Minisztériummal közösen évente kiadnak egy tájékoztatót az általános és középiskolákban végző fiatalok továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségeiről. Rámutat ez a tájékoztatás arra is: milyen helytelen felfogás még a fiatalok körében, hogy idegenkednek a fizikai munkától. Talán nemcsak idegenkedés ez, hanem még egy régi, egészségtelen szemlélet maradványa, amely szerint a fizikai munkás a társadalom kevésbé megbecsült tagja. Az iskolák nevelőinek feladata, hogy meggyőzzék a fiatalokat e felfogás helytelenségéről. Feltétlenül figyelmébe kell ajánlani a pályaválasztás előtt állónak azt is, hogy amit tegnap egy-egy szakmáról hátrányos körülményként ismertünk, az ma már nem áll olyan mértékben és méginkább nem lesz igaz holnap — hangoztatja az említett tájékoztató is. — A termelés technikai színvonala, a munkakörülmények állandóan javulnak... A gépesítés, az automatizálás nyomán a vájár, az öntő, a kovács, a reszelővágó, de ugyanúgy a mező- és erdőgazdasági szakmunkás is mindinkább généinek irányítójává válik. Másfelől viszont azokon a munkaterületeken, ahol az átlagosnál nehezebb a munka, vagy kedvezőtlenebbek a munkakörülmények, lényegesen megemeltük a béreket, és — mint ahogyan eddig is — a jövőben is elsősorban ezeknél csökkentjük a munkaidőt. S aki a jövő szakembere akar lenni, az elsősorban a jövő munkakörülményeinek perspektíváját nézze. — Ezt a szemléletet különösen a fiúknál kell helyesen kialakítani, mert azzal, hogy ők is a könnyebb munkaterületeket keresik — az iskolák és vállalatok pedig ezt sokszor még szívesen is fogadják — csökkentik a lányok elhelyezkedési lehetőségét. Lényegesen emelni lehetne a lányok számát a sokféle műszerész, optikus, ötvös, órás stb. szakmákban is, ha a fiúk nagyobb számban mennének az esztergályos, lakatos, kőműves stb. pályákra. Ehhez persze az is kell, hogy a lányok maguk is törekedjenek az ilyen pályákra és ne csak a régi, hagyományos női pályák iránt érdeklődjenek. Mindezt azért kellett elmondanunk, hogy világosabban láthassák a fiatalok és aggódó szüleik: jelenleg a fiatalok elhelyezkedését még ilyesmi is akadályozza. Ezek után nem lehet kétséges. hogy nincs igaza annak a szülőnek, aki azt állítja: „a társadalom nem biztosít lehetőséget az élet megalapozásához”, nem törődik a fiatalkorúak munkaproblémáival. Célunk az, hogy a fiatalok valamennyien szakmát tanuljanak, szakemberekké váljanak. Ez természetes is, hiszen a mi társadalmi rendszerünk nem kapitalista rendszer, amelyben egyesek a szakképzettség nélküli emberek százezreinek örülnek, mert azok olcsóbb munkaerők, mint a szakemberek. S ha a munkaerő értéke ezáltal csökken, egyesek profitja növekszik ... A mi társadalmiunkban minden fiatalnak meg van a lehetősége arra, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után: szakmát tanuljon az iparitanuló iskolákban. Megyénkben Miskolcon, Diósgyőrben, Ózdon, Kazincbarcikán, Sajószentpéteren, Perecesen, Kurityánban a legkülönfélébb szakmákat tanulhatják ki, főleg a fiúk. (Lakatosok. esztergályosok, marósok, szerelők, hegesztők, kovácsok, festők, vegyipari szakmunkások. kohászok, mintakészítők, Vájárok stb. lehetnek.) A sütő- és húsipari szakmát például a sátoraliaujhelyi tanulóiskolában, a kereskedelmi és ven- déglátóinari szakmát Miskolcon. Özdon, Sárospatakon, a mezőgazdasági és kertészeti szakmák egy részét Abaúj- szántón és Sátoraljaújhelyen sajátíthatják el. (Felvételre a vállalatoknál kell jelentkezni, erre vonatkozó felvilágosítást az iparitanuló intézetek adnak.) A nyolc általánost elvégzett lányok körében igen nénsrerű- ek az egészségügyi szakiskolák. Miskolcon a Szentnéteri- kapubnn van ilven bentlakásos, illetve bejárásos iskola. Csecsemőpondozónőket egv év alatt, ápolónőket két év alatt képeznek ki. Két év kell az egyesített cseesemőpondoznnő és gvermekápolónő képző iskola elvégzéséhez is. *- De mit tegyen “•«£ valamilyen ok miatt jelenleg nem jár iskolába és állása sincs — hallom a 17 éves lány aggódó szülőjét. Nem ismerem a fiatal lány életét, képességeit, vágyait, s az okokat, amiért nem tanul. De ismerem a szülő néhány gondolatát: „a gyereknek cél kell, munka, hogy emberré váljon a társadalom és a saját hasznára” ... Igen, a gyereknek — minden fiatalnak — cél kell, munka. Ez a 17 éves lány — és talán még jónéhány társa — nem találta még meg életcélját, munkáját. Mit tegyen az ilyen fiatal? Semmi esetre se kövesse azok példáját., akik a lehető legrosz- szabb utat választották, azt az utat, amely csak távolról látszik könnyen járhatónak, de ha valaki elindul rajta, akkor tudja meg igazán, hogy milyen nehéz ott lépésről lépésre a haladás, milyen zsombékos, iszapos, süllyedő a talaj... Ne lépjen arra az útra. amely a mi társadalmunkban már egyre keskenyebbé válik, amelyet előbb-utóbb úgyis letörlünk térképünkről... Az el züllés nem megoldás. A züllés nem ad célokat, nem ad értelmet, értéket az embernek. A züllött emberek a legmeg- vetendőbb, a legrútabb életet élik. És példát venni sohasem a rosszabbakról kell! Vegyen példát ez a 17 éves < lány is a tőle értelmesebb 5 életet élő fiatalokról. Kövesse és próbálja utólérni azokat, akik előbbre járnak, mint ő. És tanuljon. Bármilyen nehéz körülményei vannak, ha iskolába nem járhat, akkor is ta nuljon. Elvégre úgynevezett önművelés is van a világon ... És ami talán a legfonto sabb: ha el is maradt társaitól, ez még nem jelenti azt, hogy el is szakadt tőlük. Ne zárkózzon el a többségtől. Problémáival se zárkózzon el. Ne szégyelljen segítse get kérni. Keresse fel például a KISZ megyei bizottságát. A nemrég alakult érdekvédelmi csoport tagjai nem fogják az ajtón kívülre utasítani. És nem fogják a munkaerőgazdálkodási osztály vezetői sem. ök azért vannak, hogy segítsenek a problémákkal bajlódó fiatalokon is. Nekik különösen kötelességük arra törekedniük, hogy a társadalom igényei és az egyéni elképzelések minél tökéletesebb összhangba kerüljenek. És ez a törekvés nem lehet eredménytelen. Méretkutatások [i kontekeieruhák választékának gyarapításához E hónapban megkezdődtek a 'méretkutatások. A konfekció- l gyárak munkásai az ország >különböző részében iskolákat, 5gyárakat, mezőgazdasági üze- tmeket keresnek fel, a gyerme- 'kek és felnőttek testalkatáról * méreti elvételeket készítenek. 'Hazánkban ez a harmadik országos méretkutatás. Az első >1953—54-ben volt, akkor negyvenezer különböző korú és fog- ilalkozású embert mértek meg, Imajd 1958—59-ben ennek konl- >rolljaként 23 ezer ember méreteit gyűjtötték össze. A felmérést a Ruhaipari Ter- ’vezö Vállalat irányítja, s az \új mérettáblázat alapul szol- 'gál majd a konfekcióruhák választékának gyarapításához. >A lakosság 45—50 százaléka ta- \lál az üzletekben éppen „rá- 1 szabott” ruhát, a konfekció- ’ipar és a kereskedelem szedetné elérni, hogy ez az arány >a kétszeresére növekedjék és 1legalább a lakosság 90 száza- 1léka kaphasson igazítás nélkül >is jó készruhát. A méretkuta- , tások szeptemberben fejeződnek be. Idén összesen 50 ezer >gyermeket és felnőttet mérnek meg. Pásztor Miklós gyűjteményes kiállításra készül Pásztor Miklós festőművész önálló, gyűjteményes kiállításra készül. A tárlatot a miskolci Kamaraszínház előcsarnokában rendezi meg és azon félszáznál több művét —1 festményét, grafikáját — mutatja be az érdeklődő közönségnek. A kiállítást április 4-én déli 12 órakor nyitja meg Flach Antal, a városi tanács művelődés- ügyi osztályának művészeti előadója. A két hétig nyitva- tartó kiállítás naponta 12 órától este 7 óráig tekinthető meg. uu.uunmiUiiiiiHiiiiimi.miimiillllUllllllllWIllMlilHIlüBiiiE Újabb lépes Néhány nappal ezelőtt apró kis hír jelent meg a lapokban. Taián egy mondatot tett ki csupán, hogy a Miniszter- tanács a legutóbbi ülésén — többek között — úgy rendelkezett: — 1962. szeptember elsejétől a középfokú oktatási intézményekben, mind a nappali, mind pedig az esti és levelező tagozaton megszűnik a beíratási és a tandíjfizetési kötelezettség. Az általános iskola után ingyenes lett tehát a középfokú oktatás is hazánkban. A gimnáziumok, technikumok, szakiskolák tanulói a jövőben egy fillért sem fizetnek oktatásukért. Érdemes itt néhány percre megállni és elgondolkozni. Mit céloz ez a rendelkezés? Azt, hogy az eddig sem túlzottan jelentős anyagi megterhelést is levegye a dolgozó szülők és a középiskolai tanulmányaikat a mindennapi munka mellett folytató felnőttek válláról és ezzel is tágasabbra nyissa a társadalom mind szélesebb rétegei előtt a tudás, a magasabb fokú műveltséghez szükséges ismeretek kapuját. Azt is célozza ez a rendelkezés, hogy a nyolc általános után mind többen és többen jelentkezzenek a középfokú oktatási- intézményekbe, tegyenek érettségi vizsgát és annak birtokában induljanak az életbe, akár a gyakorlati munkába, akár pedig a felsőbb képesítést biztosító egyetemekre, főiskolákra. Arról tanúskodik ez a rendelet: a középiskolai érettségi nálunk maholnap alapképzettséggé lesz és kormányzatunk szükségesnek tartja, hogy ezt mind több fiatal és felnőtt tanuló megszerezze. Iskolareform törvényünk egyik alapvető célkitűzése a mind szélesebb körű általános műveltség biztosítása. A széleskörű általános műveltséget a törvény elsősorban módszertanilag, pedagógiai úton biztosítja, de lehetővé teszi ennek megszerzését a tanulás kapujának szélesre nyitásával, ezzel az új rendelkezéssel, a reform törvény végrehajtásának ez új, gyakorlati megnyilvánulásával is. Oktatási reformunk végrehajtásánál előretekintünk,' Előre haladtunkban nem feltétlenül szükséges mindig hátra is tekintenünk, de ennél a rendelkezésnél igenis vissza kell pillantanunk. Csak fel kell ütnünk a miskolci középiskolák huszonöt-harminc esztendő előtti évkönyveit, amelyeknek statisztikai kimutatásai a gimnazisták szüleinek foglalkozását tüntetik fel. „Tőkés, járadékos, háztulajdonos” — így kezdődik a kategorizálás és a „Nagybirtokos, nagybérlő’1 kategóriával folytatódik. A hosszú sor végón van egy ilyen kategória: „Munkás és egyéb”, de ebben a kategóriában csak elvétve szerepel egy-egy tanuló. Ezt a művelődési monopóliumot már régen megszüntettük. Kinyílt a felsőbb iskolák kapuja a hajdani kiszorítottak — többek között anyagi okok miatt is kiszorítottak — és azok gyermekei előtt. Olyan gazdasági lehetőségeket teremtettünk, amelyek között a felsőbb fokú tanulás már nem lehetett anyagi okok miatt elérhetetlen álom, most pedig teljesen ingyenessé vált a magyar nép minden fiának oktatása az érettségijük megszerzéséig, A nappali tagozaton százhetvenezer iskolai tanulót, a felnőtt tagozaton száztizenkétezer dolgozót érint ez. a rendelkezés. szocialista kultúrforradalmunk, szocialista oktatási rendszerünk legújabb megnyilvánulása. És ha ezekre is gondolunk, nem is tűnik olyan aprócska hímek a bevezetőben említett közlemény. (bcncdekl A hagyományok megbecsüléséért BORSODNADASDON néhány évvel ezelőtt honismereti szakkör alakult. A szakkör tagjai általános iskolás tanulók és néhány középiskolás diák. A csoport Nemesik Pál pedagógus vezetésével már eddig is olyan sikereket ért el, amelyre nemcsak az iskola, hanem a falu, a megye is büszke lehet. Habár Nemesik Pál szerint a szakkör munkájának csak pedagógiai és nem tudományos jelentősége van. mégis: több ez, mint nevelési kérdés. A szakkör tagjai általános helytörténeti, néprajzi, általában folklorisztikus gyűjtést végeznek. A gyűjtött anyagból 'kiállításokat rendeznek. Különösen nagy sikert aratott az első kiállításuk, amelyen körülbelül négyszáz tárgyat mutattak be. Második kiállításukat a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás szellemében rendezték. Bemutatták — fényképekkel — a korszerű nagyüzemi gazdálkodás munkagépeit, eredményeit, kontrasztként pedig a mezőgazdaság hagyományos munkaeszközeit. Főleg a szovjet mezőgazdaság ismertetésének szenteltek sok helyet. A fényképeken az ózdi kenyérgyár munkáját is bemutatták. Eddig a különféle népi hagyományok, szokások gyűjtésével két alkalommal szerepeltek országos kiállításon: mindkét alkalommal elsők lettek. Most újra kiállításra készülődnek: a bányászok életéből, munkaeszközeiből akarnak kiállítani. Szerszámokat gyűjtenek, fényképeket készítenek. Egy-egy bányász életét úgy akarják bemutatni, hogy az tipikus legyen: típusa a környék bányászainak. Nagyon ügyesen reagálnak a legfrissebb jelenségekre, és mindebből gyűjtőmunkájuk részére is profitálnak. Gyűjtik, a bányászokra vonatkozó összes fellelhető anyagot, a különféle szokásokat, hagyományokat. Tény, hogy Nemesik Pál pedagógusnak sikerült megszerettetni munkájukat a honismereti szakkör tagjaival. Már ez önmagában is megérte a honismereti szakkör megalakítását. Természetes, hogy mindez csak úgy és csak akkor lehetséges, ha maga a vezető is szereti, szívügyének tekinti Ez aztán a személyzetis Ruttkay Anna te Uj munkaerőt kapunk, akinek a keze alatt állítólag óg a munkai vállalt munkáját, aminek elvégzése nyilván csak a tanítás után, az iskolai elfoglaltságon kívül lehetséges. Es Nemesik Pál valóban szereti, szívvel • lélekkel végzi ezt a feladatát is. Talán érdemes elmondani, hogy a. gyűjtéssel kapcsolatban több cikke jelent meg különféle szaklapokban, többek között a Magyar Nyelvőrben is, ahol a nyelvi vonatkozású, gyűjtéseinek eredményét ismertette. Könyve is jelenik meg Bányászélct Borsodnádas- don címmel. A könyv már a nyomdában van. Érthető tehát, nagy ügyszeretete és érthetőek azok a szép eredmények is, amelyekkel a honismereti szakkör dicsekedhet. Gyűjtésükből egyébként a Néprajzi Múzeum eddig már több mint száz tárgyat vett át: ládákat, fafaragásokat, különféle munkaeszközöket stb. A múzeum továbbra is igényt tart munkájukra, és ez büszkeséggel tölti el őket. A borsodnádasdi honismereti szakkör híre már messzire eljutott. Tud róluk az egyik híres kutató-író, Thor Heyerdahl is. az Aku, aku és A Husvét-sziget titka szerzője. Nemesik pedagógus ugyanis elküldött az Írónak egri fényképet, melyen diákjai el- merülten nézegetik a Husvét- sziget titka című könyvét. A mellékelt levélben beszámolt a szakkör munkájáról, eddigi, eredményeiről is. Az tró rövid idő múlva válaszolt, és eredeti fényképfelvételeket küldött nekik a Husvét-szigetröl. a tengerről. a kutató munkáról, és sok sikert kívánt a diákoknak. Azóta ezek a fényképek érthetően a tanulók legféltettebb kincsei közé tartoznak. ÍGY DOLGOZNAK a borsodnádasdi diákok. Ügyesen, eredményesen. Tennivalójuk persze akad bőven. „Csak egy kis ambíció kell — mondtír Nemesik pedagógus — és a* ambíció hamar megtermi gyümölcsét.” Legszebb bizonyítéka eredményes munkájuk. Priska Tibor
