Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

Vasárnap, 1962. március 18. ÉSZAKMAGYARORSZAG 7 VIHAR BÉLA: } Három önarckép } Önarckép 1927. j Raszkolnyikov öccselcént, } fekete orosz ingben, |j könyvekkel és láthatatlan 1 kézigránátokkal mentem az iskolába. 4 «3 Eszméimnél csak hajam volt ziláltabb. 4 Jobbomon tömpe angyal suhogott; 3; gyertyával kezükben ^ imádkozó atyák gomolyogtak, j miként Chagall töpörödött aggastyánjai. Balról puskatűzben Iljics csontos ökle intett: gyere! j Koromsötét volt a világ. A boldogtalanság kerítése mögül •• két szemem lobogott. ■! Az éjszaka, rólam perelt. i A szenvedés egyet jelentett a tisztességgel. !j j önarckép a Kálváriával, 1944. ] 1. Amikor a hetedik útra értem, már csak a fájdalom maradt < velem, és egy csillag a szivem felett. j 2. Körülvettek engem a halál fegyveresei, hogy elveszejt-! senek. H 3. S ült a Sátán egy sziklán, s hahotázott kínjaimon. <j 4. Szavaimra pedig az ég megsüketült és nem felelt. • 5. Amidőn függtem a kereszten, vérem harmata csörgött sza- í kállamra. < 6. En haltam meg a harctereken, a gázkamrákban, a fogoly-j táborokban, a beomlott pincékben, a fagyban, a lángban, 1 az akasztófán, a sortűzben. én Dachauban, én Auschwitz-3 ban, én Oradourban, én Hirosimában ... • i 7. Szent, szent, szent, háromszor szent a szenvedések értelme, j és mélyebb, mint az ezüstlő óceán. 3j Ezt kiáltom a csontok tornyairól, a füsttengerrel, Jj a tébolyultak hangján, <i kiáltom nemzedékről nemzedékre, [ századtól századig, 3 riasztva, tombolva, dörömbölve, [ amen, amen. 3 Önarckép 1945. ] Most kezdünk el majd élni... szólottám meghatott j hangon az asszonyomnak, s amint hajnalodon, holtakra emlékeztem, akik e pillanat szomjával szálltak sírba, s feküsznek föld alatt. Mi megmaradtunk — mondtam. Szemembe könny szökött, szivembe csend, merengés — majd láng és rom között, már új ízét éreztem az elfeledi szavaknak: 4> jövő, ember, igazság... — zsendültek, fölfakadtak. — * Így szárnyalt fel a reggel, hulló ködeivel3.. í Ha elfelejtenélek, nyelvem apadjon el! Y Matyónkkal hazafelé, húztam a taligát: kislányom a nyakamban, zászlómon a világ. Egy intézet elnéptelenedik... T uberkulózis, tüdőgümőkór. Egy húsz év előtti egészség- ügyi lexikonban ezt olvastam erről a betegségről: — Egyike a legnagyobb világjárványok­nak, amely már a legrégibb korokban is pusztított, amint ez ásatag csontvázakon min­den kétséget kizáróan megál­lapítható. Jelentőségében mai napig sem csökkent... Nagy városokban a tüdővész-halan- dóság ott jelentkezik a leg- szembeötlően, ahol a szegény­ség, a nyomor tanyázik. Buda­pest tíidővész-halandósága öt­ven. év előtt, tízezer lélekre számítva 80—90-et tett ki... Morbus Hungaricus. Magyar betegség. Egy időben így is nevezték világszerte. Sok- sok ország közül Magyarország volt az, ahol leginkább el­terjedt. „Ott jelentkezik leg­szembeötlőbben, ahol a sze­génység, a nyomor tanyázik”... Ott jelentkezett, ahol ezernyi jaj is süket fülekre talált, ahol milliónyi sóhaj ellenére sem jutott más osztályrészül az emberek sokaságának, mint: „Kunyhó, olajmécs, munka, éhség, Gyermek, rongy, szégyen és a többi... S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a tíidöt kiköhögni’*... — A mélaszemű °S.ké^ fürge mókusok mintha bánato­sak lennének egy kicsit, szo- morkodnának azon, hogy mos­tanában egyre kevesebb dió van az ablakpárkányon, egyre kevesebb mogyoró, kevesebb csemege az etetőben. Ök persze nem érthetik meg, hogy ami az ő számukra talán bánat', az a mi számunkra nagy-nagy öröm.. . Egy iskolaigazgató levelét ol­vasom. Egy kis falu, a íűzér- radvúnyi iskola igazgatójának levelét. . Ez az iskola nem olyan, mint akármelyik falué. Kívülről sem, belülről sem. Sűrű erdő közepén épült, ahol mintha örökösen valami balladai han­gulat uralkodna, mintha mély titkok néma tudói lennének azok a mohos fatörzsek, mint­ha különös történeteket lehel­ne itt még a föld is. Régi tör­téneteket, csodálatos mondákat. Bárczi Benőről, szép kedvesé­ről, s előkelő nemesurakról, bárókról, grófokról, akik va­dászni jöttek ide messzeíöld­rőL S a kastélyban, ahol meg­szálltak, ahol tivornyákat ül­tek gróf Károlyiék — ma írni tanulnak bámész gyerekek, meg olvasni, számolni, sőt itt biflázgatják néhányan már a kémia ágas-bogas képleteit is. Néhányan. És egyre keveseb­ben. .. t , is másak. Nem­Tanaraik csak a fehér köpenyük különbözteti meg őket más iskola tanáraitól, ök nemcsak írni-olvashi, számolni, vegyelemezni tanítják a diák­jaikat, hanem — játszani, vir- gonckodni, vidámabban nevet­ni is. Legnagyobb örömük, ha egészségesebbnek látnak egy arcot, tisztábban csillogónak egy szempárt, bátrabbnak, ha- tározottabbnak hallják a gyer­mekhangokat. És akkor boldogok igazán, amikor azt látják, hogy gyer­mekek százai helyett már csak alig hetvenen játszanak itt az őzikékkel, a mókusokkal, alig hetvenen etetgetik a kis erdei állatokat, s a kastélyban a kétszáz közül már csak alig hetven ágyaeskát kell megvetni este... — Iskolánkat, amely a tü­dőbeteg gyermekek szanatóri­uma, a tanév végén teljesen elhagyják a gyerekek. Szep­temberben más iskolába men­nek. Oda, ahová csak egészsé­gesek járhatnak... Es új gye­rekek. új betegek már most alig jönnek — Csikós Tibor igazgató szerint égj* gyógyin- tézmény halódása ez. De, gyö­nyörű halódás! Emberéletek százai újulnak meg tőle. Elpusztul egy féreg, a rü- gyecskék egészséges lombbá bomolhatnak... Elhal egy be­tegség — s újra éled ezernyi gyermek! De legyünk most konkrétak: pontosan hányán is gyógyultak már meg a fűzér- radványi szanatóriumban? — 1950-től működik ez az intézmény. 12 év alatt egy kö­zepes község létszámával egye­zik meg az itt kigyógyítottak száma: 5 000 gyermek! Egy gyermek mint 40 forintba kerül. 12 év alatt milliókat költött erre az iskolára az állam. Milliókat költött emberi életek ezrének a megmentésére. Égj’ betegség kiirtására. A morbus Hungari­cus megszüntetésére... • „Budapest tüdővész-halandó- sága ötven év előtt tízezer lé­lekre számítva 80—90-et tett ki”... Mi volt az oka ennek akkor? Talán a költő válaszol legtalá­lóbban a kérdésre: „Mi volt az élet, uramisten? ... Mi volt? Ez volt: sok fénytelenség, Fakó robot és kénytclenség, Száz bús határ reménytelenség”... A füzérradványi Károlyi­kastély akkor még szűknek bi­zonyult volna megyénk tüdő­beteg-gyermekeinek számára. Ahhoz, hogy már túlságosan is tágas legyen a szükségeshez képest, biztosítani kellett azo­kat a feltételeket, amelyekről az a húsz év előtti lexikon így ír: — A tüdővész-halan d óságot kizárólag a közegészégügyi vi­szonyok javításával, egészsé­ges, napos lakások építésével, az alkoholizmus visszaszorítá­sával és elsősorban a fertőző betegek intézeti kezelésével le­het lecsökkenteni, sőt esetleg megszüntetni... Ezeket a feltételeket évszá­zadokig nem tudták biztosítani Magyarországon. Húsz évvel ezelőtt a tuberkulózisról még azt írták a lexikonban: „Je­lentőségében a mai napig Sen» csökkent". Ma a betegség gyógyintézetek elnéptelenedé­séről, megszűnéséről beszé­lünk. Ruttkay Anna A^VV^•'VV'\/VOA^/V0AV\/^^V^^VVO/^^\O''VV0J\XVV'V\^VV'W'\A'0/V'\/V ' NICOLAS GUILLEN: Hogy is történt? Hogy is történt...? Rég volt biz’ nagyon! Múltak vizén úszik csolnakom. Volt egyszer egy szép mulatt lány, kit csak egyszer láttam. Karcsúságát, pajkos kontyát. szívből megcsodáltam. Mint az álom, tűnt előlem, s rá hiába várok! — Szép cukornád, könnyű, ringó, vajh, ki lesz a párod? , Nádszelő kés éle majd ha téged is lenyes, mondd, ki lesz az, ki megőröl, és kit megszeretsz? Évek múltak, s nincs, ki tudná, hol van annyi tél s tavasz. Elsuhant a nyár, az ősz is... Öh emlék, te megmaradsz! Volt egyszer egy szép mulatt lány, nincs felőle semmi hír. Könyv és újság hallgat róla. Titkolódzik a papír. Szép cukornád, könnyű, ringó, lágyan lépked ... merre? hol? Karcsúsága, pajkos kontya álmaimra ráhajol. Hogy is történt...? Már nem is tudom! Múltak vizén úszik csolnakom... Fordította: Rakovszky József (Nicolás G liillén született 1904-ben. Kubai mulatt höttA [Elsőként fordul Latin-Amerikában a népköltészet forrásához. ► Lázas ritmusú, népi ihletésű költészete világszerte népszerű. ^Verseit a társadalmi haladás szolgálatába állítja, ö a jelenkor i latin-amerikai lírájának nagy egyénisége.) ’\zA/vvvv\^vv^rv-v\zvvvv-vvvxzAA^vv>AzVXyVVW»yW» A szerszám- és alkatrészellátás néhány problémája az Ózdi Kohászati Üzemekben NÉPGAZDASAGUNK a má­sodik ötéves terv egyik köz­ponti feladataként a szigorúbb anyaggazdálkodást, a gyárak, a vállalatok raktári készleteinek csökkentését jelöli meg. Az igen jelentős intézkedést me­gyénk gyárai, vállalatai ered­ményesen igyekeznek végre­hajtani. Számos helyen kéthar­madára, felére csökkentették a raktári készletet, ezzel igen sok vállalatot, üzemet juttatva fontos anyagokhoz, alkatré­szekhez, szerszámokhoz. Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben — az anyaggazdálkodást tekintve — egészen különleges helyzet uralkodik. Az ózdi ko­hászatban ugyanis a berende­zések nagyobbik fele régi tí­pusú, elavult, olyan fajta, amelyet esetleg már több éve, vagy éppenséggel évtizede nem gyárt sem a magyar, sem a külföldi ipar. Az ezekhez szük­séges pótalkatrészeket termé­szetesen egyedi darabonként, külön-külön leéli megrendelni és legyárttatni. Ez súlyos be­szerzési gondokat okoz a gyár­nak. Ez így persze igen egy­szerűen hangzik. A probléma akkor kezdődik, amikor az egyes, ilyen nehezen beszerez­hető alkatrészt az előre várha­tónál többször kell cserélniök. Az anyagellátási főosztály­nak — mint ahogyan Fodor István elvtárs, a főosztály ve­zetője elmondotta — már a megrendelések elkészítésekor számításba kell venni azt is, hogy a gyár, az üzemek mű­szaki fejlesztése során eléggé gyors ütemben korszerűsítik a berendezéseket, tipizálják az újfajta gépeket, s ezekhez ter­mészetszerűleg már a szabvá­nyosított méretű alkatrészek válnak szükségessé. Ha tehát ezek a nehezen beszerezhető, tgyedi darabokként legyártott alkatrészek a műszaki fejlesz­tés gyors tempója miatt nem kerülnek felhasználásra, ér­tékesítésük — éppen elavultsá­guk miatt — lehetetlen, rak­tári készleteik értékét fe­leslegesen, haszontalanul nö­velik. Vonatkozik ez elsősor­ban a különleges konstruk­ciójú gördülöcsapágyakra, egyes, csak általuk használt villamossági cikkekre, ková­csolt alkatrészekre. Külön gondot okoz, hogy a raktári készletekre vonatkozó rendelkezés így szól: fogyó­eszközökből is csupán négy hó­napos készletet szabad raktá­ron tartani. Ez eddig rendben is lenne. A probléma csak az, hogy igen sok szerszám, vagy alkatrész beszerzése több mint négy hónapot vesz igénybe. Az éveleji megrendeléseknél tehát sok esetben kénytelenek túl­lépni a „normát”. Hogyan lehetne mindezeken segíteni? Fodor István elvtársnak, az ózdi anyagellátási főosztály vezetőjének igen életrevaló, s alaposan megfontolandó ja­vaslata van. Éz pedig: tekin­tettel arra, hogy Borsodban igen sok az azonos profilú üzém, helyes lenne' ha Mis­kolcon, a megye központjában egy olyan raktárt, vagy közü­leti boltot hoznának létre, amelyben a legfontosabb szer­számokat, alkatrészeket min­den különösebb átirat, utána­járás, igénylés nélkül meg le­hetne kapni. Az anyagellátás­nak ugyanis egyik legfőbb gátlója, hogy túlságosan Buda­pestre koncentrálták. Ha egy ilyen jól ellátott fiókraktár, vagy közületi anyagellátó bolt nyílna Miskolcon, ezzel való­ban el lehetne érni, hogy az üzemek anyagkészletüket a legminimálisabbra csökkent­sék, ne rendeljenek felesleges anyagkészleteket, de ne kell­jen attól sem tartaniok, hogy esetleg csak hónapok múltán juthatnak egy-egy fontos al­katrészhez, szerszámhoz. A másik szempont — ami szintén ezt a javaslatot támo­gatja —, hogy ha létrejönne egy ilyen intézmény, a mini­málisra csökkenne a megren­delési határidő, nem kellene egy évvel korábban megren­delni olyan tételeket, amelyek felhasználási mennyiségéről ilyen hosszú távlatban csak ta­lálomra lehet következtetni. (Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy például az Ózdi Kohásza­ti Üzemeknek — s így valószí­nűleg a többi gyárnak, válla­latnak is — már az első ne­gyedévben meg kell rendelni­ük a harmadik negyedévre szükséges csavar-mennyiséget. Vajon van olyan ember, alti ezt előre pontosan ki tudja számítani, hogy mennyi lesz ebből az igény?) A javaslat megvalósítása se­gítene megszüntetni azt a hely­telen gyakorlatot is, amely szerint minden anyagból leg­alább a két-, sőt háromszoro­sát rendelik meg. miután csak így biztosíthatják, hogy az úgy­nevezett „leszázalékolás” után a szükséges mennyiség be is érkezzék. A JAVASLAT tehát minden szempontból célszerű, életre­való, amely igen sokat segít­hetne anyaggazdálkodásunk megjavításában. R. E. Tizenhat vállalat hangolta össze munkáját, hogy határidő előtt elkészüljön a BVK töldgázbontá állomása A Borsodi Vegyikombinát­ban a műtrágya alapanyagát (a szintézisgázt) az év végén koksz helyett már földgázból állítják elő, gázbontó állomás segítségével. Az állomás ha­táridő előtt egy hónappal tör­ténő elkészítésére 16 vállalat fogott össze. A munka üteme zését szocialista brigádszerző­désbe foglalták, amelyet most írtak alá az érdekelt vállala­tok. i Az együttműködés már ed­dig is jó eredményekkel járt. A Láng Gépgyár dolgozói 14 nappal határidő előtt elkészí­tették a földgázbontónak hasz­nált víz hűtésére és tisztításá­ra szolgáló két telítő-tornyot Ugyancsak elkészültek a két utánhűtö csővezetékének be­szerelésével is. Egy-egy hűtőbe 20 tonnányi vascsövet szerel­tek be. A két berendezést e héten emelik helyére. Jól dolgozott az Április 4 Gépgyár szerelő kollektívája is. A földgáz bontásakor ke­letkező hő hasznosítására szol­gáló két kazán vasszerkezeti részét összeszerelték. Most vár­ják a kazánboritó köpeny-le­mezek érkezését, hogy annak felszereléséhez is hozzákezd­hessenek. Szocialista szerződést kötött a diósgyőri gépgyárak és a miskolci vasutasok művelődési otthona A diósgyőri gépgyárak Szinvavölgyi Művelődési Otthona és a miskolci vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Otthona szocialista szerződést kötött. A csaknem azonos adottságú két művelődési otthon megegyezése kiterjed hangversenyek, kü­lönböző előadások közös rendezésére, fővárosi opera és szín­házi előadások látogatására, tanulmányi kirándulások együt­tes szervezésére. Szoros kapcsolatot létesítenek és összehan­golják munkájukat a két művelődési otthon keretében mű­ködő különböző szakkörök is. Ezenkívül a művelődési ottho­nokban szervezett irodalmi színpadok is havonként felváltva mutatják majd be műsorukat. A két művelődési otthon együttműködésétől hasznos és gyümölcsöző eredményeket vámak. A 4 méter széles és 20 mé­ter hosszú köpeny-lemezek szállítása különleges intézke­déseket követel. A lemezeket a gyár Budán lévő telepéről kell Kazincbarcikára szállítani, mi­vel azok a dunai hidakon nem fértek keresztül, Soltig vasúti kocsikban szállították, s ott tudták csak áthozni a Dunán, majd Kecskeméten, Nyíregy­házán keresztül, beutazva szin­te a fél országot, érkeznek majd meg a BVK-ba. Tavaszi és nyári divatkalapok Baloldal««: kecses kSs kalap fehér szalmából, hátul Vett*« kan­kalin-csomóval. Középen; fekete clnche-kalapmodell szalmából, íe- bér díszítéssel. Jobboldalon: újszerű fehér színezésű doboz” lombdlszltéssel, mintha „banánf&rt” lenn*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom