Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-02 / 27. szám
Pcníck, 1962. február 2. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Hdamakiak továbbjutásának alapja: a jobb munka A damaki Üj Barázda Tsz , és szerdán este tartotta harmadik zárszámadó közgyűlését. Hegedűs Lajos tsz-elnök beszámolója hűen tükrözte az elmúlt esztendő munkáját, a tsz gyarapodását, fejlődését, annak fényes, de árnyoldalát is. A 11-ről 118 főre gyarapodott tagság, s a területében is megnőtt közös gazdaság, a sok nehézség ellenére is most zárta fennállása óta a legeredményesebb esztendőt. A fel nem osztható szövetkezeti vagyon értéke már meghaladja az egy millió forintot. Az előző esztendőhöz viszonyítva a tagság odaadóbban, többet dolgozott. Persze, még mindig nem any- nyit, mint kellett volna. A termésátlagokat alaposan megtépázó aszályon kívül ezzel magyarázható, hogy a tsz-ből szerzett összjövedelem értéke nem haladta túl munkaegységenként a 22—23 forintot. Harmincegyen 1—60, harminchármán pedig 61—150 munkaegységet teljesítettek. Mindössze huszonnégyen teljesítettek 350- nél többet. Ez azt is megmutatja, hogy az év során — az aratást leszámítva — gyakran adódott gondja a vezetőségnek a munkaszőrvezéssel. S minderről az elnök nemcsak általában beszélt, hanem szóba is hozta azok nevét, akik jobban dolgozhattak volna, így többek között Szilva Józseftől, id. Sándor Lajostól, Tóth Kálmántól, Tóth Bálinttól, Sándor Gyulától másoktól többet várt a tsz és a saját érdekük is többet kívánt volna. Valamennyien teljesíthettek volna legalább 300 munkaegységet. Az állatgondozók, a traktoros, a raktáros és az asszonyok munkáját viszont el kell ismerni, mert rászolgáltak a dicséretre. Olykor-olykor 70 asz- szony is a határban dolgozott az elmúlt év során. Nehéz gazdasági esztendővel kellett megbirkózni Damakon is. A burgonya kivételével, az aszály miatt a tervezett alá estek a termésátlagok. A tavaszi szántásba került árpa a szárazság miatt nem tudott kikelni, kukoricából is ki kellett szántani 15 holdat hasonló okok miatt. Legnagyobb kiesés a takarmányoknál következett be, ezért aztán nem tudta tervét teljesíteni az állattenyésztés sem. A takarmánygond nehezíti az áttelel- tetést is, s ezért az állattenyésztőkre különösen fontos feladat vár. Lelkiismeretesen kell gazdálkodniok a meglévő takarmánnyal. A beszámoló és egy felszólalás után véget ért a közgyűlés. Alig fél óra alatt zajlott le az egész. Ismételten el kell mondani, hogy a beszámoló helyes mértékkel vont mérleget az elmúlt esztendőről. Kár azonban, hogy a tagság véleménymondása elmaradt. Jó lett volna hallani azok szavát, akikről az elnök, Hegedűs elvtárs úgy nyilatkozott, hogy többet is tehetI tek volna a tsz-ért. Hol történt ' hiba, hogyan lehetett volna könnyebben gazdálkodni az elmúlt évben? \ z elmúlt száraz esztendő — és tegyük hozzá — a munkában megmutatkozó lazaság nem azt hozta a da- maiaknak, amit szerettek volna. A szárazság ellenére is eredményesebb esztendőt zártak ugyan, mint 1960-ban vagy 1959-ben. A 23 forintos munkaegység azonban Damakon nem lehet plafon. A község többre képes. Ha szűkös is volt az esztendő, kenyérgondok nem támadnak, mert jóformán mindenütt vágnak sertést, a háztáji jövedelme sem mellékes, s csaknem valamennyi családból dolgozik valaki az iparban, a bányászatban. Mindezt azonban nem lehet megnyugtatásként elmondani. A vezetőség érti a dolgát, s irányításával lehet jól gazdálkodni ebben az esztendőben. Ehhez azonban a tagság odaadó munkájára is szükség van. A tsz és az egész tagság érdeke megkívánja, hogy a növényápolás és egyéb munkák idején a bányász-feleségek is kivegyék részüket a teendőkből. Sajnos ez az idén csaknem elmaradt Az őszi talajmunkálatok — a vetés, az eredményes trágyázás — jó alapot szolgáltatnak az idei esztendőhöz. Ehhez csupán az kell, hogy mindenki megértse Damakon: :a további előrejutáshoz becsülettel elvégzett munka is szükséges. Garami 7 milliós kötbér — 65 százalékos tervteljesítés A KAV miskolci telepének 1961-es mérlege A Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnak van Miskolcon egy telepe. Rendeltetése: minden olyan nyersanyag — érc, koksz, ócskavas, zsugorított vasforgács, és egyéb hozaganyagok — tárolása, amelyet helyhiány miatt a kohászati üzemek nem tudnak gyáron belül elhelyezni. A KAV-télep tehát lényegében a kohászati üzemek „éléstára”, ahová havonta sok tízezer tonna nyersanyag érkezik, és ahonnan ugyancsak sok tízezer tonnát kellene továbbítani a megrendelések alapján. Nem, nem véletlen a kifejezés, hogy „kellene”. A KAV miskolci telepe ugyanis — ahogyan a kimutatott adatok bizonyítják — az elmúlt évben nem teljesítette a kohászati üzemek anyagigényét, a megrendelt nyersanyagoknak mindössze 65 százalékát szállította ki. Rendeltetésének tehát 1961- ben nem tett eleget. Mi az oka ennek, mi van az elmaradt 35 síiázalék mögött? ■— vetődik fel a kérdés. A tények azt bizonyítják, hogy: 1. Nagyfokú szervezetlenség. 2. A KAV-központ nemtörődömsége. És... 3. Mindezek eredményeként 7 millió (hogy egészen pontosak legyünk, 6 millió 984 ezer 160) forintos kötbér. A KAV-telep problémája nem újkeletű. Foglalkozott az ottani állapotokkal az MSZMP megyei bizottsága, a MÁV Igazgatóság, lapunk hasábjain is többször hangzott el bírálat. Csupán egyetlen szerv nem akar tudomást venni mindezekről, s ez a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat budapesti központja. Pedig érdemes lenne élgondolkodniok a miskolci telep tevékenységéről, gondjáról, problémájáról. Itt van mindjárt néhány „ízelítő” adat: 1961-ben a telepre érkezett rakott vasúti kocsiknak mintegy 93,3 százaléka után kellett a KAV-nak kötbért fizetnie, mivel az előírt 3 óra helyett átlagosan 19,7 óra alatt rakták ki az érkéző anyagot. Ugyanakkor — az ugyancsak rakott és tőle kifutó kocsiknak 62,7 százaléka volt kötbéres, az engedélyezett rakodási időt átlag közel 5 órával lépték túl kocsinként. Mit jelen, Vegyük például 1961 utolsó hónapját, decembert. A decemberben ide érkező kocsikat 3846 óra alatt kellett volna kirakni. Ezzel szemben a kirakás 51 ezer 584 órát vett igénybe. Egy kocsi átlagos kirakása 40,2 óráig tartott! Ugyanakkor a telepről kimenő kocsik rakási ideje is 18 ezer 823 órával haladta meg az engedélyezettet. Ezek az adatok még a laikus, hozzá nem értő szemlélődőt is elgondolkoztatják. Vajon mi a késlekedés oka? Miért fordulhatott elő, hogy a KAV miskolci telepe, pontosan azt a feladatát nem tudta ellátni, amely pedig a legfontosabb lett volna. Nem tett eleget a megrendeléseknek, tehát veszélyeztette kohászati üzemeink zavartalan termelését, s hagyta, hogy hosszú napokon keresztül álljanak a telepen a megrakott, vagy éppen meg- rakásra váró vasúti kocsik, kivonva azokat a forgalomból. Mert ilyen módon egy év alatt közel 42 ezerre szaporodott a forgalomból kivont vasúti kocsik száma. A forgalomból kiesett idő alatt ezekkel a vasúti kocsikkal, a MÁV — 15 tonnás kocsikat véve alapul — több mint 629 ezer tonna árut szállíthatott volna. A KAV miskolci rakodómunkás. Bár egy régebbi, az érdekeltekkel kötött megállapodás szerint, a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat központja ígéretet tett arra, hogy a miskolci telepre műszakonként 30 rakodómunkást biztosít. Ilyen létszámra — annak ellenére, hogy nem folyamatosan és nem egyforma mennyiségben érkezik az anyag a telepre — feltétlenül szükség volna. Ezt az említett adatok is bizonyítják. Nem kell amiatt aggodalmaskodni, hogy „esetleg” nem lesz mit tenniök a rakodóknak. A példák azt bizonyítják, hogy munka akadna itt bőven. Érthetetlen, hogy a helyzet még ma is ez: az irányító személyzet műszakonként szinte a többszöröse a munkáslétszámnak. Sőt, mun- káslétszómról nem is igen lehet beszélni. Sok esetben jó, ha 2—3, sőt, a harmadik műszakokban 1 rakodómunkást foglalkoztatnak. Ezért aztán, olyan esetekben, amikor nagyobb szállítmány érkezik, a KAV-telep kénytelen a MÁV segítségét kérni. Gyakran, mi több, rendszeresen, 20—30 vasúti munkást ..kölcsönöznek” 12 órás műszakokra. A hosszabb műszakokért természetesen másfélszer több bért kell kifizetni. Nem árt még egyszer visszatérni az „aggodalmaskodók” aggályaihoz, hogy tudniillik nem tudnak majd folyamatos munkát biztosítani a műszakonkénti 30 rakodómunkásnak. Ettől nem kell félni, mert ha kevesebb a szállítás, vagy egyáltalán nincs — ami nemigen fordul elő — a rakodó- munkásokat nagyszerűen foglalkoztathatják a haszonvas válogatásánál. A telepen ugyanis a beérkező ócskavasból kiválogatják a haszonvasat, amelynek kilóját a KAV 40 fillérért veszi meg, válogatás után pedig 4,40, vagy esetleg 8 forintért ad el a MÉH-nek. (Sajnos, eddig is nagyobb gondot fordítottak a haszonvas válogatására, mint a tulajdonképpeni munkára, mert az „pénzt hoz a házhoz”. Ugyanakkor — a néhány ezer, vagy százezer forinttól nem látták a milliókat, amelyeket a kocsiállásokért kötbérként kellett kifizelniök. A létszám növeléséből négy jelentős haszon származna: 1. A KAV miskolci telepe minden körülmények között eleget tudna tenni a kohászati üzemek rendeléseinek, igényeinek. 2. Nem vonnák ki hosszú időré a forgalomból a vasúti kocsikat. 3. Nem kellene milliós kötbéreket fizetni a MÁV-nak. 4. Nem kellene „kölcsön” munkásokkal dolgoztatni magasabb összegért és még a haszonvas válogatásában is jobb eredményt érhetnének el. Véleményünk szerint tehát ez lenne a logikus megoldás, ami nem igényelne különösebb többletmunkát, utánjárást, csupán nagyobb gondosságot, figyelmet a KAV központjában, Budapesten. Radványi Éva Kukucska János elvíárs előadása távol-keleti útjáról Nagy érdeklődés előzte meg Sárospatakon Kukucska János elvtársnak, a megyei párt- bizottság titkárának, a kerület országgyűlési képviselőjének hétfő estére hirdetett élménybeszámolóját, a távol-keleti országokban telt tanul- mányútjáról. A tanítóképző intézet dísztermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Komáromy Béla igazgató megnyitója után Kukucska elvtárs elmondotta, hogy tagja volt annak a parlamenti küldöttségnek, amely az elmúlt ősszel hat hetet töltött a távolkeleti szocialista országokban: Mongóliában, Észak-Vietnam- ban, Kínában, és Észak-Koreá- ban és tanulmányozta azok politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Kukucska elvtárs mindvégig hangoztatta, hogy egyenesen lenyűgöző az a munkamenet, életritmus, amellyel ezek az egykor elmaradt, gyarmati nyomorúságban tartott országok építik új életüket, szocialista társadalmukat. Néhány év alatt az iparban, a mező- gazdaságban, a lakásépítésben, a kultúrában olyan eredményeket értek d, amelyek képessé teszik őket, hogy minél előbb felemelkedhessenek a fejlett országok színvonalára. Különösen vonatkozik ez a megállapítás Koreára, ahol a korszerű ipar fejlesztése bámulatos méreteket öltött. A nagy tapssal fogadott előadás után az Országos Filharmónia ének- és zencszámok- ból. jelenetekből összeállított műsora következett. Kitüntetés a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanács* Zádor István Kossuth-dfjas grafikusnak 80. születésnapja alkalmából, munkássága elismeréséül, a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az átadásnál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Orbán László, az MSZMP Központi Birottsápán ak tapja és Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Eredményes munka a szikszói járás földművesszoveikezeteiben Ma tartják aöttgyűiésüket a szakszód járás földművesszövetkezeted. A küldöttgyűlés hetven tagja szövetkezete képviseletében hallgatja meg a Földművesszövetkezetek Járási Központja vezetőségének beszámolóját a SZŐ VOSZ IV. kongresszusa óta elért eredményekről, hiányosságokról. Megkértük Verebélyi Tamás elvtársat, az FJK elnökét, nyilatkozzék az eltolt négy esztendőről. Verebélyi elvtárs elöljáróban elmondotta, hogy a járási küldöttgyűlést megelőzték a földművesszövetkezetek tag- és küldöttgyűlései. A lezajlott gyűléseken a földművesszövetkezeti tagság nagy létszámban jelent meg, ami szép eredménynek számít, hiszen azelőtt nem egy taggyűlést meg kellett ismételni, mert azok a tagság részvétlensége miatt határozatképtelenek • voltak. Most erre az egész járásban nem akadt példa. A földművesszövetkezeti tagság nagy érdeklődéssel kísérte a taggyűléseken elhangzott beszámolókat, s hozzászólásával sok hibára hívta fel a figyelmet. A tagság aktivitására md sem jellemzőbb, minthogy a lezajlott tag- és küldöttgyűléseken közel háromszázan szólaltak fel. A gyűlések sikerében jelentős része volt a községi pártalapszervezetcknek, a községi tanácsoknak, amelyek lelKészenlétben az indonéz hadsereg Az indonéz nép követeti Nyugat-Irtán íelszabadít'ását. A képen: az Indonéz badsereg tagjai, a njakartában tartott hadgyakorlaton, kos szervező munkával aktivizálták a foldművesszövet- kezeti tagságot, ugyanakkor a ténylegesem meglévő eredmények is mozgósitólag hatottak. A tagság magáénak érzi és vallja a szövetkezetét. A SZÖV0SZ IY. kongresszusa, az 1958 óta eltelt négy esztendő nagy fejlődést eredményezett a szikszói járási földművesszövetkezeteink életében. A fejlődés beszédes statisztikájából kitűnik, hogy alig több mint három esztendő alatt a kiskereskedelmi forgalom mintegy 50 százalékkal növekedett. A föld- művesszövetikezetak igyekeztek maximálisan biztosítani a lakosság növekvő áruigényének kielégítését. A boltok gyorsan emelkedő forgalmában benn- rejlik az életszínvonal emelkedésének biztató ténye is. A vendéglátóipar területén is jelentős a fejlődés. A forgalom 30 százalékos emelkedésével bizonyos fokig lépést tartott az italboltok korszerűsítése, a felszolgálás higiénikusabb. kulturáltabb lett. Az igényeknek megfeledő italbolt létesült Aszalón, Felsővadászon, Hom- rogdom, jelenleg Ongán épül megfelelő bolthelyiség. Az eltelt négy évben tizenegy új boltegység nyílt a járásban, s a meglévő boltok berendezésére, korszerűsítésére is jelentős összeget fordítottak, csupán tavaly mintegy 300 ezer forintot költöttek a bolti berendezések felújítására, ami 15 vegyesbolt és négy italbolt korszerűsítésében mutatkozik meg. A forgalom növekedésével természetszerűleg lépést tartott a nyereség-növekedés is. Míg 1958-ban a szikszói járás földművesszövetkezeteinek évi nyeresége nem érte el az egymillió kétszázezer forintot sem, 1961-ben a nyereség mintegy kétmillió kilencszázezer forint volt. A nyereség emelkedése meggyorsította a szövetkezetek gazdasági erősödését. A SZÖ- VOSZ IV. kongresszusa idején, tehát 1958-ban a szövetkezetek alig 23 százalékos saját forgóállománnyal rendelkeztek, 1961 végére 55,5 százalék volt a saját erő, s a szövetkezetek 60 százaléka az elmúlt év végén már nem szorult banki hitelre a forgalom lebonyolításához. A leltárhiány «*£ a földművesszövetkezeti alkalmazottak gondossága, a társadalmi tulajdonhoz való megváltozott viszonya mutatkozik meg. Különösen sokat változott a helyzet Szikszón. Korábban nem volt ritka a szikszói földművesszövetkezetben a három-négyszázezer ío- rintos leltárhiány sem, tavaly viszont mindössze mintegy 33 ezer forint leltárhiányt mutattak ki az ellenőrző szervek. Természetesen még mindig akad itt javítani való, hiszen leltárhiánynak egyáltalán nem szabadna lenni, de a tavalyi leltárhiány a forgalomnak csak 0,09 százaléka, ugyanakkor míg 1956-ban több mint egy millió forint veszteséget írtak le, addig 1961-ben a szikszói földművesszövetkezet közel egymillió 200 ezer forint nyereséget ért el. Bebizonyították, hogy nyereségesen is lehet dolgozni. A társadalmi tulajdon védelme még mindig nem kielégítő, akad tennivaló ezen a téren. A közvagyon szarkái, hanyag kezelői azonban rájöhettek, hogy a felsőbb szervek nem bánnak kesztyűs kézzel a társadalmi tulajdon herdálói- val, a törvény szigorával sújtanak le rájuk. A társadalmi ellenőrzés szorgalmazása mellett még több gondot kell fordítani a földművesszövetkezetek gazdasági ellenőrzésére, olyan légkört kell teremteni, mely elejét veszi a társadalmi tulajdon megdézsmálásának. A dolgozók nevelésével él lehet és el is kell érni, hogy mindenki szívügyének tekintse a szövetkezeti tulajdon védelmét. A forgalmi- és nyereségtervek teljesítésével egyidőben jelentősen növekedett a szikszói járás földművesszövetkezeteiben a részjegyalap összege. Ez a növekedés 1957-hez viszonyítva 100 százalékos, s jelenleg az egy tagra eső részjegy értéke 83 forint. A SZÖVOSZ V. kongresszusa tiszteletére vállalták a járás földművesszövetkezetei, hogy az egy tagra jutó részjegyalap összegét 100 forintra növelik. pontja a járás földművesszövetkezeteinek a beruházások elhanyagolása. Kevés új létesítménnyel dicsekedhetnek az elmúlt négy év alatt, pedig növekvő eredményeik alapján megérdemelnék a felsőbb szervek fokozottabb támogatását. A legfájóbb