Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

4 ESZ AKMAG Y ARORSZ AG Kedd, 1962. február «. Munkára nevelés a mezőkövesdi gimnáziumban Kulturális foiradal­ana munk nagy eredménye, hogy a szocialista társadalmat építő munka és az iskola összekapcsolása meg­valósult, az új iskolatörvény a társadalom igényét az isko­lával szemben kielégítette. A társadalmi szükségletek kíván­ták egy olyan iskolatípus megteremtését, amely az ifjú­ságot közelíti a gyakorlati élethez, megteremti a munka és tanulás egységét. A gyakor­lati életben való boldogulás­hoz nemcsak elméleti képzést nyújt, hanem szakmai ismere­teket is ad és az ifjúságban meggyőződéssé teszi, hogy a munka természetes élet- szükséglet. Egy nagyobb városban, kü­lönösen ipari központban az iskola helyzete könnyebb, mint a falusi iskoláké, mert a nagyobb ipari üze­mek bőséges választékot tesz­nek lehetővé. A falusi iskolák­nak. de különösen az ötszázas tanulólétszámot erősen felül­múló mezőkövesdi gimnázium­nak a helyzete nehezebb. Tanulóifjúságának kisebb ré­sze mezőgazdasági foglalkozá­sú szülők gyermekeiből kerül ki és igen sokan vannak munkásszármazásúak (45,f3H százalék), akiknek szülei és maguk a tanulók is igénylik, hogy számukra az iskola ipari jellegű gyakorlati foglalkozást biztosítson. (A munkás, és parasztszármazású tanulók száma az iskola 522-es tanuló­létszámából 364, összesen 70J 5 százalék.) Az iskolának a tör­vény értelmében elsőrendű kö­telessége, hogy a jelentkező társadalmi igényt kielégítse. Az iskola igazgatósága fel­mérte a Mezőkövesden működő állami vállalatik, a nagy lét­számú kisipari termelőszövet­kezetek, a mezőgazdasági gyakorlóterületnek- alkalmas mezőgazdasági üzemek helyze­tét és a gyakorlati foglalkozá­sokat a lehetőségeknek meg­felelően szervezte meg. Jelen­leg hét osztály vesz részt gya­korlati foglalkozáson, közülük hat 5+1 rendszerben, egy osz­tály pedig kétórás gyakorlati foglalkozás keretében, össze­sen 11 szakma tanulására tu­dott lehetőséget biztosítani. Az ipari szakmák: motorszerelő, mezőgazdasági gépszerelő, esztergályos, kovács-hegesztő, angol női szabó, francia női szabó, gépi kötés-szövés. Mező- gazdasági szakmák: szántó­földi növénytermelő gépkezelő szak, növénytermelő hibrid- szak, itatásos borjúnevelö tej­kezelő szak. A fiúk a motor- szerelő, mezőgazdasági gép­szerelő, esztergályos, kovács­hegesztő, növénytermelő hib­rid szakmákat tanulják, a leányok az angol és francia női szabászatot, gépi kötés­szövést és az itatásos borjú- nevelő-tejkezelő szakot sajá­títják el. A szántóföldi növény- termeló-gépkezelő szakot a fiúk és leányok közösen tanul­ják. A tanulókat foglalkoztató üzemek a Mezőkövesdi Állami Gépállomás, a Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság, a Matyóföld Termelőszövetkezet, a Mezőkövesdi Ruházati és Szolgáltató Kisipari Szövetke­zet és a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Az iskola egy osztálya kétórás gépkocsiszerelés — gépkocsi- vezetés gyakorlati foglalkozást folytat az erre a célra rendel­kezésre bocsátott, gépkocsin. Az iskola a gyakorlati foglal­kozásokat először 1959-ben vezette be egy akkori első osztályban. A kezdeményezést a szülők, de a tanulók egy ré­sze is eleinte idegenkedéssel fogadta. 1960-ban is nyílt még gyakorlati foglalkozást nem folytató első osztály és örven­detes tényként lehetett meg­állapítani, hogy a szülők te­kintélyes része határozottan kívánta, hogy gyermeküket gyakorlati foglalkozást folytató osztályba írják be, azaz a társadalmi igény az 5+1 típussal szemben megérett. Lnnék megfelelően 1961-ben már csak 5+1 típusú első osz­tályokat nyitottak. Az iskola igazgatóságának megállapítása szerint a tanulók a gyakorlati foglalkozásokat kedvelik, egye­seknél tapasztalható bizonyos kedvetlenség, azonban ez sem a gyakorlati foglalkozás-elle- nességet jelenti, hanem más foglalkozást szeretnének tanul­ni, mint amire számukra lehe­tőség nyílott. Az iskola igazgatóságának sok nehézséget kellett legyőz­nie, amíg a gyakolati foglal­kozások jelenlegi kereteit meg tudta szervezni. A mező- gazdasági foglalkozások le­vezetésére, jólképzett agronó- musaival és megfelelő gépi felszerelésével, legalkalma­sabbnak látszik a Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság, ahol a személyi és tárgyi adottságok teljes mértékben megvannak, azonban a foglalkoztatásnak nagy akadálya a szállítási ne­hézség. A munkahely az isko­lától 6—8 km távolságra van. Az elmúlt tanévben a tanulók az oda-vissza utat gyalog, egyesek kerékpáron tették meg, a hosszú gyalogtúra a foglalkoztatás eredményességét károsan befolyásolta. Kézen­fekvő megoldás lenne, ha a gyakorlati foglalkozások cél­jaira az intézet rendelkezésére bocsátott gépkocsit a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium, megfelelő vizsgáztatás után, rendszámmal látná el és a közúti forgalomba vissza­engedné. Igen eredményes a Tt^_ gazdasági gyakorlati foglal­koztatás a Matyóföld Termelő- szövetkezetben, ahol a tsz agronómusa, Nagy György mezőgazdasági mérnök, maga is pedagógus, személyesen foglalkozik a rábízott tanulók­kal. A női szabászat tanítása a Mezőkövesdi Ruházati és Szol­gáltató Ktsz üzemein belül történik. Ez az üzem, tech­nikai felszerelését, létszá­mát és teljesítményének érté­két tekintve már régen túl. lépte a termelőszövetkezeti ke­l-eteket és inkább gyárnak le­hetne tekinteni. Mivel helyisé­geik szűkösek, a gimnázium­nak adtak át varrógépeket, egyéb szabófelszerelést; az is­kola az egyik tantermet alakí­totta át műhelynek. Itt foglal­koznak áz első osztályosok. A második évfolyam az üzem tanműhelyében tanul és a har­madik évben, tehát jövőre fognak átmenni a termelő mű­helyekbe. A szövetkezet a gya­korlati foglalkozásokhoz nagy segítséget ad, a szükséges anya­got is rendelkezésre bocsátja, egyelőre azonban az üzemi ter­melési célok és a tanmenetben megszabott anyag között bizo­nyos különbség van. Ha ezt a különbséget sikerül felszámol­ni, támogatásuk még értéke­sebb lesz. A gyakorlati lati perspektíváit vizsgálva meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági jellegű foglal­koztatás Mezőkövesden, ha a jelenleg még fennálló nehézsé­geket leküzdik, megoldható, az ipari foglalkoztatás terüle­tén azonban nehézségek van­nak. A számításba jövő üze­mek kicsinyek, nagyobb tö­megű, üzemi gyakorlatot foly­tató tanuló befogadására nin­csen kapacitásuk, a foglalkoz­tatandó tanulólétszám pedig az évek során mind nagyobb lesz. Üzemben való foglalkoztatá­sukról, korlátozott létszám ese­tén is, csak akkor lehet szó, ha a termelő munkába be tud­ják őket kapcsolni. Ipari poli- technizációra pedig az előzőe­ket figyelembe véve a társa­dalmi igény megvan. Az ipari jellegű gyakorlati foglalkozás végrehajtásának egyetlen lehe­tősége tanműhely építése. Az első, esetleg a második osztá­lyosok is itt kapnák meg a szükséges szakmai ismeretek­nek az elemeit, és csak a má­sodik vagy a harmadik évtől mennének ki a helybeli ter­melő üzemekbe. A leendő tanműhelvbe sike­rült az iskolának már néhány gépet összegyűjtenie. 2 db vízszintes marógép, 1 db hossz­marógép, 1 db csúcseszterga, 1 db rúgós kalapács, 1 db ke­retes fűrész, transzmisszió, fé­nyezőgépek képezik az intézet gépi felszerelését, a szükséges munkapadok is rendelkezésre állanak. összefoglalásul pftható, hogy a mezőkövesdi gimnáziumban a tanulók gya­korlati irányú foglalkoztatása helyes irányban halad. A fog­lalkoztatás mezőgazdasági és ipari területen egyaránt sok­rétű. A tanulók a szakmákat kedvvel tanulják, az üzemek­ben jól érzik magukat, az üzem dolgozói is maguk közül valóknak érzik őket. Az iskola ezzel erkölcsi nevelési célját elérte. A további fejlesztés azonban, a tanműhely meg- épitése már túlnő az iskola le­hetőségein, csak állami, illetve társadalmi szinten tárgyalható és oldható meg. Dr. Vinknvits Sándor igazgatóhelyettes Augusztus eleién próbaüzeme! a mádi új őriőmü Borsod megyében, Mád köz­ség határában épül fel az or­szág legnagyobb és legkorsze­rűbb ásványőrlő műve. Az új őrlőműben elsősorban a 10 or­szágba exportált és a mély­fúróiparban használt bentoni- tot dolgozzák fel. A Hegyaljai Ásványbánya és Örlőmű Vál­lalat ennek segítségével ex- porttermelvényeit a világpiaci követelményeknek megfelelően nagyobb finomságban tudja majd elkészíteni. Az öt szintes, 28 méter ma­gas és 30 méter széles épület­ben tavaly kezdték meg a gé­pek szerelését. A legfelső szin­ten beépítették a porszívó ciklotonokat. Jelenleg párhu­zamosan, három szinten állít­ják be a gépeket. A 2 kilomé­ternyi csőhálózatból álló, sű­rített levegővel működő szállí­tóberendezés már elkészült és a Ganz-MÁVAG-tól az üzeme­léshez szükséges kompresszo­rok leszállítását várják. A munka a téli hónapokban, sem szünetel. Jelenleg az ada­golók és a legalsó szinten el­helyezett őrlőgépek beállítását végzik. A gépi berendezés működé­sét automatizálják. A gépek működését irányító személy­zeten kívül más munkaerő nem szükséges az üzemeléshez. A bányából érkezett és a silók­ban tárolt bentonit emberi kéz érintése nélkül jut a vago­nokba. A munka jó ütemben folyik, s a tervek szerint augusztus eleién megkezdik a próbaüze­meltetést. A vasutas szimfonikus zenekar operaestje Orvosi rendelőintézet épült Edelényben Borsod megye legnagyobb bányavidékén, az edelényj já­rásban a dolgozóknak betegség esetén eddig Miskolcra kellett utazniok, hogy szakorvosi vizs­gálatban részesüljenek. Az utazgatás nemcsak fáradsággal járt, de jelentős időt is elra­bolt a lakosságtól. Ezért kér­ték, hogy járásuk székhelyén, Edelényben orvosi szakrendelő intézetet létesítsenek. Az új egészségügyi létesítményt több mint 7 millió forintos költség­gel építették fel. Az egyemele­tes épületben négy körzeti or­vosi rendelőt, gyermek, bel- és "őgyógyászatet, sebészetet, va­lamint külön pavilonban tü­dőgyógyászatot alakítottak ki, e melyeket korszerű berendezé­sekkel szerelnek fel. A szakorvosi rendelőintézet, •'melyben helyet kap a járás «déezségüPVi osztálya is, n na­pokban készült el és az egyes szakrendelőket folyamatosan adják át a dolgozóknak. Hétfőn az orvosi rendelőintézetben megkezdték az üzemi nróbákat és ezen a napon kezdődött meg a körzeti orvosi rendelés is. Rettentő Irta: Horváth József m odriguez D LII. Báró Kemény tűzbe jött: óriási koncepciókat fejtett ki Rodrigueznek, amelyekből a „spanyol ügyvivő” persze egy kukkot sem értett, Ám nem azért, mert Kemény egy arisz­tokratikus diplomáciai nyel­vet használt, mitsem törődve partnerének „gyenge nyelvtu­dásával”. Hanem egyszerűen azért, mert ezek a fogalmak — Európai Uj Rend, európai nagytér, élettér, aztán Kárpát- Duna Nagyhaza, magyar gye­pű, meg a többi sületlenség — nem fértek a fejébe.... De azért szorgalmasan bólo­gatott, s közben kigondolta, hogy ha a báró abbahagyja ezt a szóáradatot, miképpen tér­hetne rá a gyakorlatibb kérdé­sekre. Az alkalom már nem sokáig váratott magára. Géza el is kezdte: — Akarom biztosítani mi­niszter testvér, hogy budapes­ti spanyol kolónia egy szívvel- lélekkél érzi együtt magyar hungarista testvérekkel. — ön ismét örömet okozott nekem — mondta a báró. — Tulajdonképp milyen létszámú ez a spanyol kolónia? — Ha számolja az ember diplomáciai személyzet, keres­kedelmi személyzet, meg Bu­dapesten élő sok más spanyol állampolgárt, kétszáz fő van a kolónia. — Kétszáz fő? Hiszen ez je­lentős létszám! — Igen, jelentős, és mi érez­zük ezt nagyon, mert mostan természetesen van igen nehéz idők. — Dehát hogyan lehetnénk az önök segítségéx-e? — kér­dezte tettrekészen a báró. — Lehetne erről szó? — kér­dezte Rodriguez. — Ez csak természetes, test­vér! Minden módon készek va­gyunk támogatni a spanyol ko­lóniát! — Hát ezt nagyon, nagyon megköszönöm, és bizonyos, hogy spanyol kormány nagyon értékeim fogja! — Kérem, testvér, csak tár­ja elő, miben segíthetek. — Kezdeném élelmiszer ne­hézségekkel Ha meg lehetne, akkor jó volna, kapna a spa­nyol kolónia elegendő élelem kiutalás, a követség vételezne, és elosztana kolónia tagjainak. — Ez természetes, ez igazán semmiség! — jelentette ki a báró, és jegyzettömbje után nyúlt. Néhány szavas feljegy­zést készített Rodriguez előtár - jesztése ügyében., — Kérem önt, legyen nyugodt, italán már holnap értesülni fog az elinté­zés módjáról. Rodriguez ismét mélyen meghajolt, jelezve a spanyol kormány őszinte háláját. — Aztán van másik problé­ma — folytatta Rodriguez. — Magyar fővárosban van sok kommunista gerilla, aknamun­ka, terrorizmus. Spanyol kor­mány úgy látja, kellene na­gyobb biztonság kolónia tag­jainak. A báró szörnyen buta képet vágott, és Rodriguez már-már megijedt, hogy elvetette a suly­kot. Pedig alkalmasint a báró csalt arra gondolt, hogy vala­melyest nagyobb biztonság ne­kik, a hungarista állam veze­tőinek is nagyon elkelne... Nem értette pontosan, mit ért ezen a kérésen Rodriguez. Ám ő sietett megmagyarázni: — Kolónia tagjai ki van té­ve terrorizmus támadásának. Kellene fegyver spanyol alatt­valóknak, maguk megvédel- mére. És kellene lőszer is mel­léje. Meg kellene a spanyol követségre is, hogy ha terro­rizmus van, úgy tudjuk meg­védelmezni, mint egy bunker! Báró Kemény gondterhe’tnek látszott. Géza, miután kiját­szotta az ndú ászt, most heves izgalommal várta, milyen la­pot terít szét az ellenfél. — Értem, testvér, teljes egé­szében értem, és méltányolom is a kívánságot. Hát igen, ne­Mindössze két hónapja an­nak, hogy a vasutas szimfo­nikus zenekar hosszú hallgatás után életjelt adott magáról és „Legszebb magyar operett- melódiák” címmel hangver­senyt adott. Az együttes a kez­deti sikereken felbuzdulva ki­dolgozta ezévi tervét, melynek soronkövetkező feladatát a mi­nap oldotta meg. Mátyás Mária Kossuth-díjas és Udvardy Tibor, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze, továbbá a művelődési otthon férfikarának és szólis­tájának: Bútok Ferencnek köz­reműködésével „operahang­versenyt” hirdettek. Ez alkalommal is a zenekar művészeti vezetője, Kalmár Péter, a Miskolci Nemzeti Színház karmestere vezényelte a zenekart nagy lelkesedéssel és sikerrel. Csak az elismerés hangján szólhatunk rövid idő alatt elért eredményeiről, kü­lönösen. ha a zenekar régebbi szerepléseit idézzük. Ez első­sorban a jó műsorkialakítás­nak köszönhető. Szerencsés az, hogy nem vállalkoztak erejü­ket meghaladó zenekari pro­dukciókra, hanem a fokozatos­ság elvének figyelembevételé­vel állították össze műsorukat, mely mintaszerű volt. A hangverseny nyitószáma­ként felcsendülő „Carmen” élő­zene már a kezdésnél íelrázta a közönséget, s megteremtette a színpad és a közönség jó kap­csolatát. Hangulatos előadásá­ért dicséret illeti a zenekart. Kár, hogy a többi zenekari szám, mely elsősorban a vonó­sokat vette igénybe, tiszta hangzás hiányában elmaradt a műsort nyitó zenétől. Verdi: „Ernani című, ritkán hallható operájából a „Bordal” megszólaltatása nem könnyű feladat. Ez alkalommal — az utóbbi időben, a szinte érthe­tetlen módon visszavonultan élő és dolgozó — férfikar elő­adásában, Veszprémi Ilona karnagy betanításában, hall­hattuk. A régi múltra vissza­tekintő énekkart a jövőben többször szeretnénk pódiumon látni, illetve hallani. Ne csak a zenekar, hanem az énekkar is rendezzen önálló hangverse­nyeket, hiszen adottsága, lehe­tősége megvan hozzá, szakmai vezetése pedig kiváló kezek­ben van. Jó lenne, ha a műve­lődési otthon vezetősége, ille­tékesei sokkal több gondot for­dítanának a férfikar munká­jára, tevékenységére; törődje­nek legalább annyira velük is, mint a zenekarral! Megéri! héz idők járnak most a hunga­rista állam felett, és megértem, hogy a spanyol kolónia tagjai is ki vannak téve baloldali atrocitásoknak. Csak azon gon­dolkozom, milyen intézkedések mutatkoznának legmegfele­lőbbnek a kolónia, a követség, spanyol testvéreink biztonsá­gának garantálására. Nos, azt hiszem, többféle intézkedést kell tennünk. A legelső: való­ban ellátjuk a spanyol testvé­reket önvédelmi fegyverrel és kellő mennyiségű lőszerrel. Ezt én elintézem. A báró megint feljegyzett valamit a blokkra, s közben tovább morfondírozott: — Kétszáz tagja van, ugye, a kolóniának ... Nos, adunk kétszázötven parabellumot. Is­meri bizonyára, testvérem, a légkitűnőbb német pisztoly. Adunk mindegyikhez száz, nem, kétszáz töltényt. Ez elég lesz? — Okvetlenül! — egyezett bele Rodriguez. — Jó. Ezenkívül adunk né­hány géppuskát és golyószó­rót is, lőszerrel együtt, meg kézigránátot, mondjuk, tíz lá­dával. Esetleg később, ha a szükség úgy kívánja, adunk még több kézigránátot. Ezt a fegyverkészletet a követség önvédelmi berendezésére szá­nom. Tudják-e kezelni ezeket a fegyvereket? — Tudjuk! — jelentette ki nyugodtan Rodriquez. — Spa­nyol kolóniának minden tagja viselte katonasor Franco tá­bornok dicső seregében! — Persze, persze. ŐSégezetül, mit gondol, testvérem, nem A hangverseny nagy részét az operairodalom gyöngysze­meinek: Puccini, Verdi, Gou­nod, Csajkovszkij és Erkel ope­ráinak egy-egy népszerű áriája töltötte ki. Külön örömünkre szolgált hogy neves művészeink közül Mátyás Máriát és Udvardy Ti­bort városunkban köszönthet­tük, hallhattuk. Ha művészi teljesítményüket méltatni akarnánk, valamennyi elhang­zott számukat felsorolhatnánk, hiszen a kicsi, de lelkes közön­ség (jó íélliáz volt!) több szám megismétlését kérte. (Pl. Verdi: Traviata — Pezsgő duett, Er­kel: Hunyadi László — Búcsú kettős.) A zenekar igyekezett alkal­mazkodni a szólisták elképzelé­séhez. Ennek legsikerültebb, legszebb példája Csajkovszkij Anyeginjének Lenszkij áriája volt. Nem feledkezhetünk el Bátok Ferenc produkciójáról sem, aki kellemes bariton hangjával megnyerte a közön­ség tetszését. A szünetben néhány szét. váltottunk a zenekar vezetőjé­vel, Kalmár Péterrel, aki arról tájékoztatott, hogy a törzskö­zönség kialakítása az elsődle­ges feladat. Ennek szellemé­ben állították össze hangverse­nyeik műsorát. Legközelebb „Francia—szovjet operett-est” keretében lépnek a közönség elé. További tervükben szere­pel egy májust köszöntő „Ke ringö-est” rendezése. Szeret­nék, ha a martintelepiek is érdeklődnének munkájuk iránt. Részükre a nyáron szimfonikus térzenét rendeznek. Szeretné­nek egyszer odáig eljutni, hogy a zenekar szimfonikus zenét (nyitányokat, szimfonikus köl­teményeket stb.) is játszhasson közönségének. Mi is szeret­nénk, ha lenne kinek! Jó szer­vezés és tervszerű munka kér­dése az egész. Reméljük, a zenekar további munkája során is kevesebb, de jobb produkciókra törekszik s ezzel betölti a műkedvelő szimfonikus zenekarok fel­adatát. Flach Antal ' — Az aszalói fiatalok siker­rel mutatták be a Bolondos vasárnap című zenés vígjáté­kot. Az aszalói bemutató után Alsóvadász, Csobád és Léh községekbe is ellátogattak. Ügy tervezik, hogy a közel­jövőben Encsen, Ongán és Gesztelyben is fellépnek. lenne célszerű, ha a kormány egy pártszolgálatos őrséget tar­tana fenn a spanyol követsé­gen? Rodriguez erre igazán ka­pásból is válaszolhatott volna, de jobbnak látta nem elsietni a dolgot. Mélyen elgondolkoz­ni látszott, majd a fejéit in­gatta: — Ez lenne nagyon jó, de nagy áldozat. Hungarista test­véreinknek mostan kell min­den ember, minden bízható kéz! És spanyol kormány ne­heztelné, ha spanyol kolónia nem védelmezne meg saját maga, amikor a nagy ügyet, a mienket is, ekkora veszedelem éri! Báró Kemény meghatottam méltányolta ezt a magasröptű eszmeiséggel impregnált érve­lést, és elállt ötletétől. — De mondom inkább vala­mit, miniszter testvér! Ha ad­na egy utasítás a kerületi nyi­laskeresztes párt vezetősége, hogy ha valami szükség vari, legyenek a mi tiimogatásunkro, nagyon jó volna. — Semmi akadálya! — jelen­tette ki azonnal a báró. — Meg ma megkapja az utasítást a kerületvezető, hogy mindenkor és mindenben álljon személye­sen az öm rendelkezésére. Jó lesz így? — Kedves testvérem, több van ez, mint amit kérni bátoi voltam. Spanyol kormány fog­ja háláját kifejezni a nagylel­kűségért ... A miniszter még egyszer át­futotta jegyzeteit, és összegez­te a megállapodást: (Folytatjuk.) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom