Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
4 ESZANMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. február 4L A postások feladatai a második ötéves tervben írtat ör• fehér Istvánt a Misholei Postaigazgatóság vezetője A második ötéves terv nagy feladatokat ró a hírközlésre, a postahálózatra is. A tervtörvény 50. paragrafusa kötelezően előírja, hogy a hírközlés területen fejleszteni, korszerűsíteni kell a telefonhálózatot, a távbeszélőközpontok befogadó- képességét országosan mintegy 50 ezer állomással kell növelni, s el kell érni, hogy az ország területének: nagy részét besugározzák televíziós és utrarö- vid-hullámú műsorral. E feladatokból jelentős rész jut a Miskolci Postaigazgatóságra is. Aki az utóbbi időben megfordult a Hősök terén, láthatta a nagy ütemű munkát — éspedig: a postapalota déli szárnyát toldaléképülettel na- gyobbítják meg. Szükség volt erre a nagyobb! tásra, mert a postai feladatok mind a városban, mind a megyében megnövekedtek és az elhelyezési gondok is nagyobbak lettek. dapest—Miskolc távválasztó berendezés kísérletei. Azt jelenti ez, hogy Ebben az épületben van a miskolci automata központ is, amely ma már — 8000 állo- máskapacitással — valamennyi vidéki város között a legjobb távbeszélő ellátottságot biztosítja. Ezenkívül állandóan bővül a megye kabelhálózata, és javulnak a távolsági összeköttetések is. A Miskolci Postaigazgatóság 120 százalékos eredménnyel fejezte be a második, 3 éves népgazdasági tervét és a második ötéves terv első évében is 108 százalékos tervteijesíté- Bi eredményt ért eL A posta forgalma — a várható fejlődés, valamint a hároméves tervben elért fejlődési ütem figyelembe vételével — a második öteves terv során 34,5 százalékkal növekedik. Így a megye területén ebben az, évben 15 millió forintos költséggel bővítjük, illetve korszerűsítjük a postaforgalmi (levél, csomag, pénz és hírlap) szolgáltatást, valamint a műszaki berendezéseket. 1962-ben befejeződnek a Bu1965-re az előfizetők közvetlenül, tehát telefonkezelő nélkül hívhatják Miskolcról a budapesti számot. A meglévő, Miskolc—Sátoraljaújhely közötti légvezetékes vonal korszerűsítésére is sor kerül. A járási székhelyek és az egyes járások községei közötti, helyközi összeköttetések számát ez évben is növeljük. A leglényegesebb tervmun- káink: Ózdon nagyteljesítményű, félautomata központot helye zünk üzembe a postaépület kisebb átalakításával, így a bekapcsolt előfizetők száma kétszázzal bővíthető. Ugyancsak bővül a város telefonhálózata is az úgynevezett „Velence” városrészben, mintegy 150 ezer forintos költséggel. Miskolcon elsősorban az új lakótelepek, valamint a város belterületén épült házak ellátását tervezzük a városi tanáccsal. Az elmúlt évben lei- épített kábelek a Selyemrét ellátásának javítását szolgálják. A Kilián-lakótaiepen is nagyszabású hálózatlétesítési munkálatokhoz kezdünk. Folytatjuk a Felszabadítók útja, valamint a Csabai-kapu és az ide csatlakozó útcák telefonhálózatának: kiépítését is és ugyancsak a Ki lián-lakótelep ellátására Miskolcon először helyezünk üzembe úgynevezett bér- ház-telefont. Ennek érdekessége, hogy öt vonalon húsz állomás beszélhet. Működése hasonló a közismert ikerpáros telefonéhoz. Kialakítjuk a déli lakótelep tő kábelnyomvonalát is, amely az egész déli oldalt ellátja majd. Jelenleg a II. és III. kerületben vannak jelentős távbeszélő-ellátási nehézségeink. A helyzet itt új telefonközpont megépítését teszi szükségessé, amelynek üzembe helyezése i csak a következő ötéves terv- I ben várható. A Magyar Állami Hangversenyzenekar nagy sikert aratott első franciaországi hangversenyén Párizs (MTI) A Magyar Állami Hangversenyzenekar pénteken este mutatkozott be Nantesban, franciaországi hangverseny kőrútjának első állomásán. Ferencsik János karmester és a zenekar igen nagy sikert aratott. Liszt, Beethoven, Bartók és Brahms műveiből álló műsorát a városi színházat zsúfolásig megtöltő közönség szűni nem akaró tapssal fogadta. Szerencsen az elmúlt év vé gén félautomata telefonközpontot helyeztünk üzembe. Ez évben 600 ezer forintos költség gél korszerű kábelhálózat épí tését kezdjük meg, amelynek befejezése a későbbi években várható. A második ötéves terv során Miskolc és környéke televíziós ellátását is tovább fejlesztjük. Az Avason épülő kilátóban egy nagyobb teljesítményű televízióadó berendezését akarjuk elhelyezni. Ez az adó a jelenlegi televízió- csatornán (OIRT 9) üzemel majd és a borsodi iparvidéket a központtal körülbelül 30 kilométeres körzetben látja el a Magyar Televízió műsorával. Ha a városi tanács helyiséget biztosít — rádió és televízió zavarvizsgáló kirendeltséget állítunk fel. A forgalmi szolgáltatások megjavítása együtt jár a oos- tahivatalok korszerűsítésével is. Ez évben új hivatali épületek kialakításával, a meglévők korszerűsítésével kulturáltabb körülményeket teremtünk a postát igénybe vevő közönségnek, nem utolsó sorban dolgozóink munkakörülményeit is lényegesen javítjuk. Egyre nagyobb területeket kapcsolunk be a postai forgalomba. Az idáig külterületi kézbesítőkkel ellátott feladatokat fiókposták létesítésével tesszük biztonságosabbá és jobbá. Hasonlóképpen tervbe vettük — a Budapest—Miskolc vasútvillamosítás következtében — a vasútmenti községek telefonhálózatának bővítését is. A megnövekedett postaforgalom zavartalan ellátása végett további gépesítésre kerül sor, a lófogatú járműveket nagyrészt kivonjuk a forgalomból, ezzel egyidejűleg növeljük a gépkocsiállományt. A Miskolci Postaigazgatóság eddigi eredményed azt mutatják, hogy dolgozóink derekasan kivették részüket a terv- teljesítésből, sikeresen fáradoztak azért, hogy a postát igénybe vevő felek kéréseit teljesítsék. Nehézségeink most főként a távbeszélő ellátásban mutatkoznak. Az életszínvonal emelkedése folytán a megnövekedett távbeszélő igényeket nem tudjuk kielégíteni, s itt kérem ügyfeleinket, hogy kérelmük esetleges elutasítása esetén vegyék figyelembe a még fennálló műszaki nehézségeket. A postás dolgozók mindent elkövetnek azért, hogy erejük, tudásuk legjavát adva, segítsék második ötéves tervünk megvalósítását liiiilizollsáo választás Alberítetepen AZ ALBERTTELEP I. akna dolgozói — a szakszervezeti bizalmiak újraválasztása után és annak folytatásaként — pénteken délután a művelődési otthonban tartott taggyűlésükön döntöttek az aknabizottsági tagságokról. Már a bizalmi választás idején gondot okozott egy elvi és szervezési kérdés. A bánya három műszakban dolgozik. A választási taggyűlést képtelenség úgy megszervezni, hogy azon az akna valamennyi szervezett dolgozója jelen legyen. Mivel egy aknabizottság van, így minden műszaknak külön-külön választást szervezni szintén lehetetlenség, hiszen a szakszervezeti aktívák jelentékeny részének mindhárom ülést végig kellene ülnie. Az alberttele- piek ügyesen megoldották a gordiusi csomót. A választási taggyűléseken a délelőttös műszakban dolgozó szakszervezeti tagok — legálábbis elvileg — teljes létszámban eljöttek, a másik két műszakot pedig küldöttek képviselték. A taggyűlés előtt tíz nappal nyilvánosságra hozták, hogy a jelölő bizottság kiket javasol az aknabizottságba. így a másik két műszak dolgozói számára is lehetőséget biztosítottak a vélemények kialakítására. Ez jelentősen megkönnyítette és meggyorsította a választási taggyűlés lebonyolítását is. A választás — egy-két kisebb hibától eltekintve — a SZOT határozata alapján zajlott le. A beszámoló — amelyet Divinszki Pál elvtárs ismertetett — rövid, tömör és tartalmas volt. Átfogó képet igyekezett adni, az aknabizottság két év alatt végzett munkájáról, az új aknabizottságra váró tennivalókról. A beszámoló szerint az aknabizottság becsületesen, jól dolgozott. Főfel- ada Iának a termelés segítését, a szocialista munkaverseny szervezését, a munkásvédelem, a munkásellátás megjavítását tekintette. Az aknabizottság tagjai — egy kivételével — jól dolgoztak. Külön elismeréssel szólt Dorcsák János és Fülek Fercncné tevékenységéről, munkálkodásáról. A bizalmiak rendszeresen megtartották értekezletüket, a termelési tanácskozásokat. Jó munkájukat igazolja az is, hogy az akna dolgozóinak 98,4 százaléka szervezett dolgozó. A szakszervezeti bizalmiak ■— mint például Vaszil József, Papp Ferenc, Urbánszki Miklós, Károlyi György, Czippel Jenő, Németh Andrásné, Nádas Lajosné, Éles Sándor — jól foglalkoztak a termelés gondjaival, a munkaverseny szervezésével, a dolgozók problémáinak megoldásával. Persze, akadtak gyengén dolgozók is, sót olyan is, akit le kellett váltani, mert még a szakszervezeti bélyeg eladásával sem törődött. A bizalmiak újjáválasz- tása biztosíték a még jobb munkához. Aláírták az 1962. évi magyar—jugoszláv árucsereforgalmi megállapodást Budapesten befejeződtek az 1962. évi magyar—jugoszláv árucsereforgalmi megállapodást előkészítő tárgyalások, és szombaton a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták a megállapodás jegyzőkönyveit. Magyarország többek közölt gépeket, ipari berendezéseket, vasúti teherkocsi alkatrészeket, finommechanikaj cikkeket, kohászati termékeket, vegyi- és gyógyszeripari anyagokat, illetve késztermékeket, olajipari készítményeket, különféle fogyasztási cikkeket szállít Jugoszláviának. Jugoszláviából többek között vasúti teherkocsikat, gépeket, fűrészárut és egyéb fatermékeket, kohászati és ásványi nyersanyagokat, színesfémkohászati termékeket, különféle elektromos és fémipari gyártmányt, mezőgazdasági termékeket és közfogyasztási cikkeket vásárol a magyar külkereskedelem. A magyar és jugoszláv küldöttség tagjai megállapodtak abban, hogy a két ország közötti árucsereforgalom további növelése érdekében kölcsönösen erőfeszítéseket tesznek a beruházási javak szállításának fokozására. A kölcsönös megértés szellemében folytatott tárgyalások eredményeként létrejött jegyzőkönyvet magyar- részről Karáéi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, jugoszláv részi-ól Stanislav Kop- csok, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi állam- titkárságának nagykövete írta alá. Az aláíráson megjelent Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Zágor György rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, valamint a Külügyminisztérium és Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt az aláíráson Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti nagykövete, A BESZÁMOLÓ foglalkozóit azzal is, hogy a jól végzett szakszervezeti munka is hozzájárult a termelési eredményekhez. 1960-ban az akna 108,5, tavaly 103,4 százalékos eredményt ért el. Az almaüzemben 5 szocialista brigád 190 taggal akarja kiérdemelni a szocialista címet. Itt nem akarnak megállni. El akarják érni, hogy a dolgozók 45—50 százaléka munkálkodjék ilyen célkitűzéssel. Csökkentették az önköltséget, viszont hiba, hogy 656 köbméterrel több fát használtak fel a szükségesnél. Foglalkoznak a munkásvédelemmel. Tavaly például 30 filmvetítésen 5630 dolgozó vett részt. Az aknabizottság beszámolója készítésekor — mint egykét példa mutatja — felhasználta a bizalmi választáson elhangzottakat is. Ilyen például a dolgozóknak az az óhaja, hogy a szakszervezet jobban törődjék a verseny értékelésével, az eredmények ismertetésével, népszerűsítésével. Helyes lett volna azzal is foglalkozni, hogy a bizalmi választáson milyen észrevételek hangzottak el, mit tettek az esetleges panaszok, sérelmek orvoslására. Sikerült-e saját erőből megoldani, vagy felsőbb szervekhez fordultak-e az adott gond megoldása érdekében. A taggyűlésen 282 szervezett dolgozó vett részt. E nagy létszám ellenére kevés ember mondta el véleményét, észrevételét. A szakszervezet vezetői úgy vélték, hogy a bizalmi választásokon sok dologról beszéltek, az észrevételek nyomán intézkedéseket tettek, így a taggyűlésre már kevés mondanivaló maradt. Lehet, hogy van benne némi igazság, azonban már a bizalmi választáskor is megmutatkozott az egyoldalúság. Az emberek foglalkoztak termelési, munkásvédelmi, munkaverseny kérdésekkel, de kevés szó esett a szakszervezeti munkáról, emberi gondok elintézéséről. Ez érezhető volt a taggyűlésen is. A felszólalók beszéltek a szocialista brigádokkal kapcsolatos gondokról, a társadalmi tulajdon védelméről, a mun- kásvédelemröl. Azonban nem hangzott el észrevétel az akna- bizottság munkájáról, se jó, se rossz. Egyéni beszélgetésekkor a taggyűlés résztvevői elmondották, hogy az utóbbi két- három évben nagyon megjavult az aknabizottság munkája, jó a kapcsolata a pártós a gazdasági szervekkel. Helyes lett volna ezt nyilvánosan is elmondani. A szakszervezeti munka színvonalának növelését akkor Ighet biztosítani, ha a tagság, a küldöttek mélyrehatóan elemzik az akna, a műhely, a szakszervezeti bizottság munkáját, javaslatot tesznek a jobb munkára, a gazdasági ve- színvonalának növelésére, »értékelik a párt- és egyéb határozatok végrehajtását. A be- »számoló is sejtteti, hogy van »tennivaló a munkásosztály »helyzetéről szóló párthatározat »végrehajtásában. Loy Árpád »elvtárs felszólalásában elmon- »dotta, hogy nő az emberek »kulturális igénye, azonban a »művelődési otthonon kívül £ nincs megfelelő szórakozási left hetőség. A presszót bezárták, »van egy italbolt, amelyet az ^emberek „kecskeól” néven is- » mernek, s oda, különösen fizetés táján kulturált ember nem »szívesen lép be. Gondoskodni »kellene klubról, kulturált vendéglátó egységekről. » A VÁLASZTÁS a szakszer- övezeti demokrácia jegyében »zajlott le. A választók mérlegelték, kik alkalmasak s kik »nem a vezetésre. Egyik pót jelöltnél például szóvá tették, t hogy van az életében egy —> |nem jelentős, de — tisztázottján körülmény. Alkalmas-e fezek után vezetőnek? Noha {személyes beszélgetéskor el- * mondották, ezeket a körülmé- »nyékét már tisztázták, hiba, »hogy nem mondták el ezt a 282 »embernek, ami szóbeszédre ad- »hat alkalmat. ► Érdemes szólni a választás »vezetéséről. Ezzel Köteles Má- fttét bízták meg. Köteles elv- rtárs magabiztosan irán vitet taka taffgvűlés menetét, hozzá jármit annak sikeréhez. Véffered- »ménvben az Albert, telep I. »-Jena választó taggyűlése belőj- »fette feladatát. Az itteni jó tá~ ►oasztalatok felhasználása sokat »segíthet a többi aknabizottság »választásánál s az, említett himbákból érdemes leszűrni * tanulságokat. (Rettentő Irta: Horváth József (T^od riguez D n. A kapuban jutott eszébe, hogy névjegyet kellett volna csináltatnia, vagy szereznie. Pedig kár volt aggódnia, báró Kemény kapuőrei, csupa csontosképű, rosszarcú fegyveres nyilas, aligha hallottak ilyesmiről. — Miniszter úr várja enge- mert — mondta. — Diego Rodriguez de Campoamor! — Ja, a spanyol ügyvivő testvér? — derült fel egy pocakos nyilas ábrázata, aki nyilván a főportás szerepét töltötte be. — Méltóztassék parancsolni felfáradni. Majd én elől megyek. A titkár szinte felpattant ültéből, amint Rodriguez belépett a szobába. Karlendítéssel üdvözölte ez „ügyvivőt”, és kitárva báró Kemény dolgozószobájának ajtaját, betessékelte az érkezőt A nyilas báró már láthatóan várta Rodriguezt. Elébe sietett, és nyájasan üdvözölte. — Nem tudom — mondta bo- csánatkérően — milyen nyelven tudunk beszélgetni, németül, angolul, franciául? Sajnos, spanyolul véletlenül nem, mert nincs kéznél spanyol nyelvű tolmácsom. — Ah — mosolyod ott el finoman Rodriguez —, Wie Sie Wünschen ,,. A nyilas báró rettentő zavarba jött. — Nem úgy értem, hanem ha parancsolja, úgy német nyelvű tolmácsot rendelek be. Itt van kéznél, kint várakozik. A spanyol ügyvivő lebilincselő mozdulattal állította meg a külügyminisztert, és tört magyarsággal, amelyben már igen magas színvonalú gyakorlatot szerzett, megszólalt: — Kérem szépén, tolmács nem kell. Ha önnek meg fogja felelni, beszelünk magyarul. Egy kicsike tudok. Báró Kemény teljesen odavolt a meglepetéstől és az örömtől. — Nagyszerű, hiszen ez nagyszerű! Ez lesz a legjobb. Foglaljon helyet, ügyvivő úr. Géza ismét egy magasröptű bűvészmutatványhoz folyamodott: — Ha miniszter úr megengedje. én fogom szólítani testvérnek! Több sem kellett a bárónak. Legszívesebben szájon csókolta volna az ő nagyszerű spanyol barátját, aki, noha a nagy Franco tábornok alattvalója, nem restell te megtanulni a hungarista birodalom nyelvét... — Köszönöm, nacíyon köszönöm, ügyvivő űr. illetve... testvérem, ez igazán megható! Milyen kár, hogy eddig nem volt szerencsém ismerni önt. Régóta tartózkodik már Magyarországon? — Három éve van neki. De én remélni azt, hogy amikor lesz nekünk a végső győzelem napja, fogom üdvözölhetni a hungarista állam vezetőit sokkal jobb magyar nyelven! A báró válaszolni akart, valami nagyon szép, könnyekig megható feleleten törte bárgyú fejét, amikor megzavarták, belépett á titkár és intésére három tenyeres-talpas pártszolgálatos fickó nagy tálcákon válogatott finomságokat szervírozott fel. Géza nem kis csodálkozással látta, hogy azért akad még ebben az országban imitt-amott fehér kenyér, sonka, téliszalámi, vaj, szárdi- nia, konyak és tokaji bor is. csak a megfelelő helyen kell keresni ... De az is lehet — gondolta —, hogy ezek a disznók még ezt is a németek elől voltak kénytelenek ellopni maguknak. Ámbár ők ajánlották fel Hitlernek a magvar éléstár maradékait: köztudomású volt már akkor, hogy Szálas! — közvetlenül hatalomra jutása után — Hitlerhez rohant, egymillió magvar katonát ajánlott meg a totális háború céljaira, és minden falat élelmet, ami sál, ültében is mélyen meghajolt — Azután akartam megkérdezni miniszter /testvér, kivel fogom érintkezni külügyminisztérium részéről, amikor probléma van? — Most van szervezés alatt a minisztérium új konstrukciója, kedves testvérem —, felelte gondterhelten a báró — és természetesen spanyol re- feraturát is felállítunk. De ettől függetlenül engedje meg, hogy kijelentsem: mindenkor személyesen kívánok rendelkezésére állni. Igen, bármikor, bármilyen problémáról is legyen szó, készséggel és igaz testvéri érzésekkel állok az ön rendelkezésére! ön tudja, milyen határtalan nagyra becsüljük mi, hungaristák Franco tábornokot, és az ő szerepét az eljövendő Európai Űj Rend megalapozásában, kimunkálásában. Ö, igen. Franco tábornok a mi ügyünk nagy előfutára, veterán harcosa! Spanyolország barátsága rendkívül megtisztelő és értékes nekünk! Önök testvéreink, testvéreink a közös eszmeiség jegyében. Mi tudjuk, hogy az európai nagytér életében milyen fontos szerepet fog majd látszani Spanyolország. Rodriguez bókolni akart: — És természetesen hungarista Magyarország! — O, igen, szerény erőinkhez képest kivesszük majd a részünket a gyümölcsöző együttműködésből, miután kiirtottuk1 az ellenségnek még az írmag-1 jai is? (Folytatjuk) magyar földön már megtermett, vagy ezután fog megteremni ... A báró a legnagyobb szívélyességgel kínálta Rodriguez testvért: — Néhány falatka tízórai... Egészségére — emelte fel konyakos poharát — a fasiszta Spanyolország és a hungarista Magyarország felvirágzására, az Európai Űj Rend győzelmére, Franco tábornokra, Szá- lasi Ferencre és Hitler Adolfra ürítem poharamat! Megdicsőült ábrázattal emelte szájához a konyakot. Rodriguez egy bájos mosoly mögé rejtette határtalan utálatát. Hiszen ez egy hülye pojáca! — döbbent rá. — De nem baj, ez csak könnyít a dolgokon ... A báró hatalmas étvággyal zabáit. Rodriguez finomkodva csipegetett a tízóraiból. Még ez volt a szerencse, mert amikorára az utolsó falat is elfogyott a tálcákról, a miniszter láthatóan még mindig hiányérzettel küszködött... Végre megtörölte szemétszáját, és megkérdezte: — Kedves spanyol testvérem, voltaképpen miiven problémákról óhajt értekezni? — Először is akarom közvetíteni Franco tábornok és a spanyol kormány szívélyes üd- zölete a hungarista kormánynak. Bocsánat, ha nem kifejezem jól magamat. — Ö, kitűnően értem. Haladéktalanul tudomására fogom hozni a nemzetvezetőnek és a kabinetnek. Géza, afféle spanyol gesztus-
